Ellenzék, 1917. január-június (38. évfolyam, 1-148. szám)

1917-01-03 / 1. szám

­917. JANUÁR 3 Dal Levelet irtam­, hogy vége mindennek, Meghalt szivemben már a szerelem, Hogy átkozlak, hogy szivemből gyűlöllek S nem találkozol többé velem. Postára tettem és repült a telkem, Hogy megelőzze azt a levelet, Hogy elmondja, hogy mi sem igaz abból, Hogy szivem százszor forróbban szeret. ADialffy Endre, ELLENZÉK 3 Nagy beszéddel válaszolt Tisza minisz­terelnök az üdvözlő beszédre. Beszéde elején mentegette magát, hogy az erősebb rendszabályokat csak kellemetlen kötelességből alkalmazta. Azonban a leg­utóbb fölmerült kormányválsági hírekkel ki­jelentette, hogy Cernin kinevezése nem je­lent rendszerváltozást. Majd rátért az oláh betörésre és a többek közt a következőket mondotta: Hiába állítottunk volna fel hatalmas hadseregeket Erdély határainak védelmére, hogyha aközben az orosz hadsereg győzel­m­esen előrenyomulhatott volna. Csak midőn már célunkat biztosítottuk, az oroszokat megállítottuk, vethettünk nagyobb erőket Erdélybe. Gigászi küzdelemmel feltartóztat­tuk az ellenséges előnyomulást. Az elfogu­latlanul ítélkező nem ítélheti szemrehányás­sá­ sem a kormányt, sem a hadvezetőséget. Az evakuálás kérdésében is sokan szemre­hányással illették a kormányt. Álmatlan éjszakáim sokszor keresett erre megfelelő megoldást. Az evakuálást nem lehetett megkezdeni, amikor a határ még teljesen védtelen volt. Jeladás lett volna ez az általános megtámadásra. — Bekövet­keztek volna zavaró körülmények, amelyek, fájdalom, így is bekövetkeztek, ámde egy még nem mutatkozott ellenség előli im­egfu­­tamodás eltörölhetetlen csorbát ejtett volna erkölcsi presztízsünkön. Egyenesen kihívó szózat lett volna a románoknak a táma­dásra. Ellenben tudtuk, hogy Románia még nincsen felkészülve és várja a kedvező pil­lanatot és tudtuk azt is, hogy megállítva az oroszokat, a románokat könnyen kiverhetjük határainkból. Beszédét így végezte : Előttünk világos és tiszta az út. Készen állottunk a háborút megelőzőleg a békére, s belekényszerítenek bennünket a háborúba. Életünkre törtek — mégis mostan mi bármely pillanatban ké­szek vagyunk a békére. Ámde folytatjuk a harcot és ha Isten is úgy akarja, ennek a küzdelemnek minden egyes napja bizonyítéka lesz, hogy a há­­ború istentelen, hiábavaló pusztítása az em­beri életeknek, javaknak, a legdrágább szel­lemi és erkölcsi értékeknek. HÍREK — Magunkról Bartha Miklós szellemé­ben vezetett és Erdély tradícióit mindig hí­ven képviselő „Ellenzék“ régi köntösében, de mégis újra éledve, megfrissü­lten, mint reggeli lap lép XXXVIII. évfolyamában az olvasóközönség elé. Hetenként megjelenő új rovataink közül az egyik a régi erdélyi élet­tel, különösen a régi Kolozsvárral foglalko­zik. Pastellszerű képét rajzolja meg az alig múlt időknek, melyeknek szereplő alakjaiból ma is közöttünk él egy néhány. Másik rova­tunk közkérdések keretében szólaltatja meg az erdélyi részek értékes embereit. Személyi változás csak annyiban történt, hogy dr. Polcz Radó ügyvéd, az erdélyi kérdés egyik alapos ismerője, szerkesztői minőségben a lap kötelékébe lépett. — Szihesziffir­éj. A Szilveszter éj tra­­dicionális vidám zajongását még a harma­dik évben sem tudta lecsillapítani a nagy hiború, ami bizony elég gyászt és elég szenvedést hozott a világra. De vannak so­kan, akiknek a gyász és szenvedés helyett öröm, a veszteség helyett nyereség jutott s igy a Szilveszter éjnek most is meg volt a zajongó vidám társasága. Talán letompult némileg a harsogó jó kedv és kevesebb volt a szokásos dáridó­, de azért kávéházak­ban és vendéglőkben húzta a cigány, har­sogod a vidám nevetés és durrogtak fil­tul a pezsgős palackok. Tehát még mindig nem szűnt meg a boldogság a földön. És hogy meg se is szűnjék, arról biztosítanak min­ket a hadseregszállítók, az árdrágítók és más áldái a háborúk konjunktúráknak, akik az címűlt szilveszteri éjszakát is telesivalkodták és már éjjeli 1 órakor, mikor ütött a zár­óra, teljesen berúgtak és úgy ödöngöttek utcahosszat. Ezek a jókedvű és kőpénzű perszonák még ismeretlenek, új emberek, új jövevények, akik csak most kezdenek elhe­lyezkedni a társadalomban. Mind fennebb és fennebb kapaszkodnak, m­íg elérik azt a polcot, amelyre egyszerre máról-holnapra kapaszkodtak fel. Még egyelőre félszegek és neveletlenek, de már a legközelebbi Szilvesz­ter és csaknem élőké őknek találja őket. — Nagyváradnak keildmailenek a­ saa- BöktUtak. Ezúttal nem Nagyváradról emléke­zünk meg az alábbi ügy keretében, mely oly sok berlini, párisi nívót igyekezett fejlődésé­ben, kultúrájában a világgal elismertetni jól táplált sajtótermékei útján. Az alábbi eset szolgáljon Nagyvárad közigazgatási hatósá­gának jellemképéül. Szék az urak ugyanis minden felsőbb rendelet nélkül városukban tartózkodó 700 menekültjüket Kolozsvárra hajtotta, mint reá nézve kellemetlen jövevé­nyeket. Ám mi szívesen fogadjuk erdélyi vé­reinket, Nagyvárad közigazgatási személyei ellen mégis megtorló eljárást kért városi ta­nácsunk. A belügyminiszter a tanácsnak e megkeresésére értesítette a menekültek ügyeit intéző városi főjegyző irodát, hogy illetéke­sek ellen a megtorló eljárást megindította.­­ Lopás­­­dopostán. Hirthoffer József kolozsvári lakos a rendőrség bűnügyi osz­tályánál panaszt emelt ismeretlen tettes ellen, ki 250 koronát tartalmazó pénzestárcáját — mig ő egy távirat feladásával volt elfog­lalva — keze alól ellopta. A pénzestárca tolvaja ellen a rendőrség bevezette a nyo­­mozatot. — Kukában a zsebtolvajok. Nem ta­pintatos boldog újévet kívánt ezideig isme­retlen zsebtolvaj Nagy Domokos kolozsvári lakosnak, kinek zsebéből alkalmas pillanat­ban 400 korona készpénzét lopta el. Ugyan­csak az újévvel járó kellemességekkel páro­sult Seress Paine kellemetlen esete, kinek az ismeretlen zsebmetsző a Széchenyi-téren vásárlás közben 180 koronát tartalmazó pén­zes erszényét vágta ki zsebéből. Nem való­színűtlen, hogy mindkét esetben egyazon zsebmetszőről van szó s ezért a detektiv­­testület széleskörű nyomozatot vezetett be a zsebmetsző ellen. — Esas kénytelen napot jelentett Király, a kihágási ügyosztály kapitánya, értvén ez­alatt, hogy a mai nap folyamán árdrágitási és egyéb, az élelmiszer forgalomba hozata­lával kapcsolatos ügyekben sem ítélethoza­tal, sem pedig feljelentés nem történt. Az utóbbi ezúttal bizton a vásárló közönség jóvoltából tette eseménytelenné a kihágása ügyosztály mai napját — nem akarván sem­miesetre sem kellemes következményekkel járó feljelentéseivel az árdrágítók újévi aus­­piciumaiba mérget keverni . . . talán az eseményekben gazdag újévvel ők is meg­javulnak. — A kolozsvári állami tisztviselők fáját véssmálják az oláh fuvarosok. A gyalui havasok gentlemanjai nagy részénél isme­retlen fogalom a tízparancsolatnak ama tétele: ne lopj. Különösképen a Ellopást épen nem tekintik a pokolba vezető útnak, úgy elmélkedvén, a fát, az Isten az ő szá­­­mukra is teremtette. Még a­ fogházat is nyugodtan ülik, egy sikeresebb falopás felett elmélkedve. A kolozsvári állami tisztviselők fáját, melyet az erdőn 4 méteren felül 10 centiméter aszréteggel rakják, alaposan dézs­málják. E fát a mócok, amíg a gyalui rak­tárim­ szállítják, úgy megvám­olják, hogy tíz centiméterrel alacsonyabb lesz az öl. Innét egy másik havasi fuvaros hozza a fát Ko­lozsvárra. Ez a szám szerint átadott vastag hasábokat idáig vékony piszkafákkal cseréli ki s úgy számol be Kolozsvárt. Mikor a szegény tisztviselő ölberakja, elképped, mert drágán fizetett s várva-várt tüzelőjének egy­negyedrésze elvégzett. A csendőrséget, erdő- s hatóságot, főszolgabírót arra kérik a tiszt,­­­viselők, ejtsék módját a fatolvajok szigorú­­ megbüntetésének. Mert a jó Isten a tüzelőt s ma oláhnak, magyarnak nem ingyen adja. Drága az most, mint az ékszer. — Kétezer h­zott sertés a kolozsvári állami tisztviselőknek. A magyar nagybirto­kosok szép ajánlatát a tisztviselők jólétére nézve gyakorlatilag akarja beváltani egy kitűnő gazda, kinek sok ezer sertés hizlalá­sára berendezett óriási telepe van. A kolozs­vári tisztviselők jóléti bizottságának a mos­tani szervezkedés nyomán felajánlotta, hogy évente kettőezer hízott sertést hajlandó szál­lítani, részint frissen vagy füstölve kilónkénti árusításra, részint elevenen, hogy a tisztvi­selők maguk vágassák le. Az árakat a leg­­minimálisabban szabja meg, hogy a gya­korta kiránduló tisztviselő a szövő­boltból jóformán rezsi áron szerezhessék be útra­­valóul a sonkát, füstölt kolbászt, szalonnát, felvágottakat.­­ Ezzel kapcsolatban meg­említjük, hogy a kolozsvári tisztviselők és vidéki fogyasztási szövetkezetek leltározása­­ miatt a január 1 - re tervezett értekezlet a­­ jövő vasárnap délután 4 órára halasztatott. — Kitüntetések az 51-eseknél. Az el­­­lenség előtt tanúsított bátor magatartásának elismeréséül: Károlyi Lajos, Moja György a nagy ezüst — Szűcs Aurél és Kupecz József pedig az ezüst vitézségi éremmel ; továbbá Miklós József és Fekete József­­ bronz vitézségi éremmel lett kitüntetve. — Hirtelen halál. Kántor Endre, a Mátyás király-téri templom régi, hűséges sekrestyése, az ó-esztendő utolsó estéjén, mikor az oltárnál végezte teendőit, egyszerre összeesett és meghalt. Kántor Endre hosszú évtizedeken át, mint sekrestyés állott egyháza szolgálatában. Már rég megünnepelte szol­­gálatbalépésének negyven éves fordulóját. Ugyanekkor a pápa a Bene merenti arany érdem­kereszttel és a kis ezüst érdemkereszt­­tel tüntette ki. Temetése ma délután lesz. — A magyar nők t­ódolata. A koroná­zási lakoma után fogadta a királyné a ma­gyar nők hódolatát. A hódolásban Erdély­ből a következő arisztokrata hölgyek vettek részt: báró Jósika Samuné, Sándor Jánosné, báró Nopcsa Elekné, gróf Bethlen Balázsné, gróf Haller Györgyné, gróf Mikes Árminné, gróf Bethlen Istvánná, gróf Mikes Zsig­­mondné, gróf Teleki Andráné, gróf Korniss Károlyné, báró Bornemisza Károlyné, Beth­len Irma grófnő, Zeyk Margit, gróf Mikes Kelemenné, gróf Teleki Gézáné, gróf Teleki László Gyuláné, gróf Teleki Éva, báró Jósika Jánosné. — Betörés. Bélteki Aladár fűszerke­­reskedő padlásraktárát ismeretlen tettesek feltörték és onnan majdnem mindent elszál­lítottak. A rendőrség detektívtestülete azon­nal akcióba lépett és pedig kellő eredmény­­nyel. Sikerült ugyanis a tettest kézrekerí­­teni, kinek nevét kiskorú voltára való tekin­tettel mellőzzük. Az ifjú betörőt a fiatalko­rúak fogházába szállították, így efölött a fiatalkorúak bírósága fog ítéletet mondani. — A hadműveleti kordon. A m. kir. erdélyi kormánybiztos közli, hogy a hadse­reg hátmögötti kordon Tibuca, Laposnya, Gödemesterháza, a Bogdán­hágától északra­­ fekvő 1074 magasságú csúcs, az Orosz­­­ hegytől keletre fekvő 652 magasságú csúcs, a Szentegyházasfalu, Bardoc, Nagybacon, Szá­­­­razajta,­­ Középajta Bölön, Lüget, Hidvég,­­ Földvár, Botfalu, Szentpéter, Csernátfalu és­­ Hosszufalu vonalra helyeztetett át. Ezen vo­

Next