Ellenzék, 1917. január-június (38. évfolyam, 1-148. szám)
1917-01-03 / 1. szám
917. JANUÁR 3 Dal Levelet irtam, hogy vége mindennek, Meghalt szivemben már a szerelem, Hogy átkozlak, hogy szivemből gyűlöllek S nem találkozol többé velem. Postára tettem és repült a telkem, Hogy megelőzze azt a levelet, Hogy elmondja, hogy mi sem igaz abból, Hogy szivem százszor forróbban szeret. ADialffy Endre, ELLENZÉK 3 Nagy beszéddel válaszolt Tisza miniszterelnök az üdvözlő beszédre. Beszéde elején mentegette magát, hogy az erősebb rendszabályokat csak kellemetlen kötelességből alkalmazta. Azonban a legutóbb fölmerült kormányválsági hírekkel kijelentette, hogy Cernin kinevezése nem jelent rendszerváltozást. Majd rátért az oláh betörésre és a többek közt a következőket mondotta: Hiába állítottunk volna fel hatalmas hadseregeket Erdély határainak védelmére, hogyha aközben az orosz hadsereg győzelmesen előrenyomulhatott volna. Csak midőn már célunkat biztosítottuk, az oroszokat megállítottuk, vethettünk nagyobb erőket Erdélybe. Gigászi küzdelemmel feltartóztattuk az ellenséges előnyomulást. Az elfogulatlanul ítélkező nem ítélheti szemrehányássá sem a kormányt, sem a hadvezetőséget. Az evakuálás kérdésében is sokan szemrehányással illették a kormányt. Álmatlan éjszakáim sokszor keresett erre megfelelő megoldást. Az evakuálást nem lehetett megkezdeni, amikor a határ még teljesen védtelen volt. Jeladás lett volna ez az általános megtámadásra. — Bekövetkeztek volna zavaró körülmények, amelyek, fájdalom, így is bekövetkeztek, ámde egy még nem mutatkozott ellenség előli imegfutamodás eltörölhetetlen csorbát ejtett volna erkölcsi presztízsünkön. Egyenesen kihívó szózat lett volna a románoknak a támadásra. Ellenben tudtuk, hogy Románia még nincsen felkészülve és várja a kedvező pillanatot és tudtuk azt is, hogy megállítva az oroszokat, a románokat könnyen kiverhetjük határainkból. Beszédét így végezte : Előttünk világos és tiszta az út. Készen állottunk a háborút megelőzőleg a békére, s belekényszerítenek bennünket a háborúba. Életünkre törtek — mégis mostan mi bármely pillanatban készek vagyunk a békére. Ámde folytatjuk a harcot és ha Isten is úgy akarja, ennek a küzdelemnek minden egyes napja bizonyítéka lesz, hogy a háború istentelen, hiábavaló pusztítása az emberi életeknek, javaknak, a legdrágább szellemi és erkölcsi értékeknek. HÍREK — Magunkról Bartha Miklós szellemében vezetett és Erdély tradícióit mindig híven képviselő „Ellenzék“ régi köntösében, de mégis újra éledve, megfrissülten, mint reggeli lap lép XXXVIII. évfolyamában az olvasóközönség elé. Hetenként megjelenő új rovataink közül az egyik a régi erdélyi élettel, különösen a régi Kolozsvárral foglalkozik. Pastellszerű képét rajzolja meg az alig múlt időknek, melyeknek szereplő alakjaiból ma is közöttünk él egy néhány. Másik rovatunk közkérdések keretében szólaltatja meg az erdélyi részek értékes embereit. Személyi változás csak annyiban történt, hogy dr. Polcz Radó ügyvéd, az erdélyi kérdés egyik alapos ismerője, szerkesztői minőségben a lap kötelékébe lépett. — Szihesziffiréj. A Szilveszter éj tradicionális vidám zajongását még a harmadik évben sem tudta lecsillapítani a nagy hiború, ami bizony elég gyászt és elég szenvedést hozott a világra. De vannak sokan, akiknek a gyász és szenvedés helyett öröm, a veszteség helyett nyereség jutott s igy a Szilveszter éjnek most is meg volt a zajongó vidám társasága. Talán letompult némileg a harsogó jó kedv és kevesebb volt a szokásos dáridó, de azért kávéházakban és vendéglőkben húzta a cigány, harsogod a vidám nevetés és durrogtak filtul a pezsgős palackok. Tehát még mindig nem szűnt meg a boldogság a földön. És hogy meg se is szűnjék, arról biztosítanak minket a hadseregszállítók, az árdrágítók és más áldái a háborúk konjunktúráknak, akik az címűlt szilveszteri éjszakát is telesivalkodták és már éjjeli 1 órakor, mikor ütött a záróra, teljesen berúgtak és úgy ödöngöttek utcahosszat. Ezek a jókedvű és kőpénzű perszonák még ismeretlenek, új emberek, új jövevények, akik csak most kezdenek elhelyezkedni a társadalomban. Mind fennebb és fennebb kapaszkodnak, míg elérik azt a polcot, amelyre egyszerre máról-holnapra kapaszkodtak fel. Még egyelőre félszegek és neveletlenek, de már a legközelebbi Szilveszter és csaknem élőké őknek találja őket. — Nagyváradnak keildmailenek a saa- BöktUtak. Ezúttal nem Nagyváradról emlékezünk meg az alábbi ügy keretében, mely oly sok berlini, párisi nívót igyekezett fejlődésében, kultúrájában a világgal elismertetni jól táplált sajtótermékei útján. Az alábbi eset szolgáljon Nagyvárad közigazgatási hatóságának jellemképéül. Szék az urak ugyanis minden felsőbb rendelet nélkül városukban tartózkodó 700 menekültjüket Kolozsvárra hajtotta, mint reá nézve kellemetlen jövevényeket. Ám mi szívesen fogadjuk erdélyi véreinket, Nagyvárad közigazgatási személyei ellen mégis megtorló eljárást kért városi tanácsunk. A belügyminiszter a tanácsnak e megkeresésére értesítette a menekültek ügyeit intéző városi főjegyző irodát, hogy illetékesek ellen a megtorló eljárást megindította. Lopásdopostán. Hirthoffer József kolozsvári lakos a rendőrség bűnügyi osztályánál panaszt emelt ismeretlen tettes ellen, ki 250 koronát tartalmazó pénzestárcáját — mig ő egy távirat feladásával volt elfoglalva — keze alól ellopta. A pénzestárca tolvaja ellen a rendőrség bevezette a nyomozatot. — Kukában a zsebtolvajok. Nem tapintatos boldog újévet kívánt ezideig ismeretlen zsebtolvaj Nagy Domokos kolozsvári lakosnak, kinek zsebéből alkalmas pillanatban 400 korona készpénzét lopta el. Ugyancsak az újévvel járó kellemességekkel párosult Seress Paine kellemetlen esete, kinek az ismeretlen zsebmetsző a Széchenyi-téren vásárlás közben 180 koronát tartalmazó pénzes erszényét vágta ki zsebéből. Nem valószínűtlen, hogy mindkét esetben egyazon zsebmetszőről van szó s ezért a detektivtestület széleskörű nyomozatot vezetett be a zsebmetsző ellen. — Esas kénytelen napot jelentett Király, a kihágási ügyosztály kapitánya, értvén ezalatt, hogy a mai nap folyamán árdrágitási és egyéb, az élelmiszer forgalomba hozatalával kapcsolatos ügyekben sem ítélethozatal, sem pedig feljelentés nem történt. Az utóbbi ezúttal bizton a vásárló közönség jóvoltából tette eseménytelenné a kihágása ügyosztály mai napját — nem akarván semmiesetre sem kellemes következményekkel járó feljelentéseivel az árdrágítók újévi auspiciumaiba mérget keverni . . . talán az eseményekben gazdag újévvel ők is megjavulnak. — A kolozsvári állami tisztviselők fáját véssmálják az oláh fuvarosok. A gyalui havasok gentlemanjai nagy részénél ismeretlen fogalom a tízparancsolatnak ama tétele: ne lopj. Különösképen a Ellopást épen nem tekintik a pokolba vezető útnak, úgy elmélkedvén, a fát, az Isten az ő számukra is teremtette. Még a fogházat is nyugodtan ülik, egy sikeresebb falopás felett elmélkedve. A kolozsvári állami tisztviselők fáját, melyet az erdőn 4 méteren felül 10 centiméter aszréteggel rakják, alaposan dézsmálják. E fát a mócok, amíg a gyalui raktárim szállítják, úgy megvámolják, hogy tíz centiméterrel alacsonyabb lesz az öl. Innét egy másik havasi fuvaros hozza a fát Kolozsvárra. Ez a szám szerint átadott vastag hasábokat idáig vékony piszkafákkal cseréli ki s úgy számol be Kolozsvárt. Mikor a szegény tisztviselő ölberakja, elképped, mert drágán fizetett s várva-várt tüzelőjének egynegyedrésze elvégzett. A csendőrséget, erdő- s hatóságot, főszolgabírót arra kérik a tiszt,viselők, ejtsék módját a fatolvajok szigorú megbüntetésének. Mert a jó Isten a tüzelőt s ma oláhnak, magyarnak nem ingyen adja. Drága az most, mint az ékszer. — Kétezer hzott sertés a kolozsvári állami tisztviselőknek. A magyar nagybirtokosok szép ajánlatát a tisztviselők jólétére nézve gyakorlatilag akarja beváltani egy kitűnő gazda, kinek sok ezer sertés hizlalására berendezett óriási telepe van. A kolozsvári tisztviselők jóléti bizottságának a mostani szervezkedés nyomán felajánlotta, hogy évente kettőezer hízott sertést hajlandó szállítani, részint frissen vagy füstölve kilónkénti árusításra, részint elevenen, hogy a tisztviselők maguk vágassák le. Az árakat a legminimálisabban szabja meg, hogy a gyakorta kiránduló tisztviselő a szövőboltból jóformán rezsi áron szerezhessék be útravalóul a sonkát, füstölt kolbászt, szalonnát, felvágottakat. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a kolozsvári tisztviselők és vidéki fogyasztási szövetkezetek leltározása miatt a január 1 - re tervezett értekezlet a jövő vasárnap délután 4 órára halasztatott. — Kitüntetések az 51-eseknél. Az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásának elismeréséül: Károlyi Lajos, Moja György a nagy ezüst — Szűcs Aurél és Kupecz József pedig az ezüst vitézségi éremmel ; továbbá Miklós József és Fekete József bronz vitézségi éremmel lett kitüntetve. — Hirtelen halál. Kántor Endre, a Mátyás király-téri templom régi, hűséges sekrestyése, az ó-esztendő utolsó estéjén, mikor az oltárnál végezte teendőit, egyszerre összeesett és meghalt. Kántor Endre hosszú évtizedeken át, mint sekrestyés állott egyháza szolgálatában. Már rég megünnepelte szolgálatbalépésének negyven éves fordulóját. Ugyanekkor a pápa a Bene merenti arany érdemkereszttel és a kis ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Temetése ma délután lesz. — A magyar nők tódolata. A koronázási lakoma után fogadta a királyné a magyar nők hódolatát. A hódolásban Erdélyből a következő arisztokrata hölgyek vettek részt: báró Jósika Samuné, Sándor Jánosné, báró Nopcsa Elekné, gróf Bethlen Balázsné, gróf Haller Györgyné, gróf Mikes Árminné, gróf Bethlen Istvánná, gróf Mikes Zsigmondné, gróf Teleki Andráné, gróf Korniss Károlyné, báró Bornemisza Károlyné, Bethlen Irma grófnő, Zeyk Margit, gróf Mikes Kelemenné, gróf Teleki Gézáné, gróf Teleki László Gyuláné, gróf Teleki Éva, báró Jósika Jánosné. — Betörés. Bélteki Aladár fűszerkereskedő padlásraktárát ismeretlen tettesek feltörték és onnan majdnem mindent elszállítottak. A rendőrség detektívtestülete azonnal akcióba lépett és pedig kellő eredménynyel. Sikerült ugyanis a tettest kézrekeríteni, kinek nevét kiskorú voltára való tekintettel mellőzzük. Az ifjú betörőt a fiatalkorúak fogházába szállították, így efölött a fiatalkorúak bírósága fog ítéletet mondani. — A hadműveleti kordon. A m. kir. erdélyi kormánybiztos közli, hogy a hadsereg hátmögötti kordon Tibuca, Laposnya, Gödemesterháza, a Bogdánhágától északra fekvő 1074 magasságú csúcs, az Orosz hegytől keletre fekvő 652 magasságú csúcs, a Szentegyházasfalu, Bardoc, Nagybacon, Szárazajta, Középajta Bölön, Lüget, Hidvég, Földvár, Botfalu, Szentpéter, Csernátfalu és Hosszufalu vonalra helyeztetett át. Ezen vo