Ellenzék, 1919. június (40. évfolyam, 132-133. szám)
1919-06-22 / 132. szám
Ж*| jwszi, IS2 szál Vasárnap 1919. 22. 40-ik évfolyam, ö€ m';ii'iiiT|i!j:jiiimijyiiiim'ii'iiii|!2iiiiiiiin:[ii:jiiimi^[ii»imjiiini|iii‘iiiii nimmiraamiuH щ|шп1ншшш - 1 OuaJjssetéBi &r helyben es ушёкеп: Egész évre 120 kor. :: Félévre 64 kor. Negyedévre 82 kor. Egy hóram kor. Alapította: BAKIBA MII ! fitelet. Di. lELŐS iiiiiiiiiiii!iiiiiiii'4Tiiiiiii:iiiiiiiiiiiiM)4iu:fiMiiii;i4;i:iiiiiiiiiiiiiinMiiiiiiiii^.iiiiiii^,i,immi:niini[!;Rjj| Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Kolozsvár, Mátyás kir.-tór 30 * i (Státus-palota) Telefon 9 Cs 1091 50 i fillér fillér Bfl'iniII1lll!lll'HI!i!lll ЯШКШШ киш Ш1ШШ шín il u: iVii i?n T?ifi i ьшй* | ГГ Т|Тшп1ПшШТ[Г|ШТ|1|Т|7Ш|!:1|1м|110|ГГЛ‘гТ1ы%!1|!ии1||Ш|1|11:!Ян!Т/ми|А,|0Т1!:|!|ш!??!!н: л'ниТ«ш!ш!!^ A németek újabb három heti] !?: haladékot kérnek ■ ! . Hétfő délután jár le a terminusa Clemenceau kérlelhetet len levele == A német sajtó hangja == Megtámadták a német békedelegátusokat — Kőzápor a delegátusok autójára - Mit tartalmaz az antant válasza -- A bolgár békedelegátusok • ’ - • . ■ Bukarest, junius 21. I 'I ' " ■»' • V* •..1 .1.. ' ' • A „Viitorul“ jelenti: A nemi 1. elményből ebben iehetetlennek tartják, hogy hétfőig megvizsgálják és eldöntsék a léleszerzetés összes részleteit. Ilyen körülmények között a németek kérni fogják, hogy a részükre megszabott hálámat újtól hosszabbítsák meg. A német teljhatalmú megbízottak kérdéséhez lépest, a szövetségesek már eddig megszavaztak kit napi pókért, így a temetek részére megszabott terminus, amelynek eredetileg a mai nap folyamén kellett volna lejárni, hétfőn délután hét órakor végződik. Bukarest, június21. A Viitorul jelenti: Az antant válasza egész Németország sajtójában óriási izgalmat keltett. A Frankfurter Zeitung még a legmérsékeltebb az összes lapok között. A legutóbbi vezércikkében már nem bélyegzi meg a békeszerződést annyira, mint eddig és nem jelenti ki olyan kategorikusan, hogy a békefeltételek lehetetlenek és elfogadhatatlanok. A német nagytőkének ezez orgánuma csak az a szorítkozik, hogy újabb három heti terminust kivon. A Frankfurter Zeitung szerint a francia sajtó mindössze 3—5 napi határidőt volna hajlandó megadni, ez azonban kegyetlenség volna az antant részéről. A német nép helyzete ugyanis módfelett nehéz, súlyos megfontolásoknak kell még történniük és igy a kormánynak a követekkel és a nemzetgyűléssel való együttes tárgyalásaira legkevesebb újabb három heti határidő volna szükséges. Clemenceau levele! Bukerest, julius 21. Az Independance jelenti: Chirerceau az antant válaszát a következő levél kíséretében nyújtotta át Brockdorff Rantzaunak: A szövetséges és csatlakozott hatalmak a német küldöttségnek a békefeltételekre vonatkozó észrevételeit a legkomolyabb vizsgálatoknak vetették alá. A német békedelegáció mindenek előtt tiltakozik a béke ellen, mert úgy véli, hogy annak feltételei ellentétben vannak az 1916 november 11-én kötött fegyverszüneti szerződés alapelveivel. A német delegáció ezen tiltakozása azt bizonyítja, hogy a delegáció teljesen félreismeri a helyzetet és azt hiszi, hogy csupán Németországnak kell áldozatozatokat hoznia, hogy megkaphassa a békét, mintha ez a béke nem volna egyéb, mint területi és hatalmi kérdésekért folytatott küzdelem eredménye. A bűntett. • Ennek folytán a szövetséges és csatlakozott hatalmak szükségesnek tartják, hogy válaszukat egy, a háború feletti ítélettel kezdjék, amely ítélet egyúttal a civilizált világ véleményét is jelenti. A szövetséges csatlakozott hatalmak felfogása szerint az 1914. augusztus 1-én kitört háború a legnagyobb bűntett volt, amelyet valaha az emberiség és a népek szabadsága ellen elkövettek s a amelyet tudatosan követett el egy nemzet, amely magát civilizált nemzetnek állítja. Hosszú éveken át Németország vezetői, híven a porosz hagyományokhoz, mindent elkövettek, hogy európai hegemóniájukat biztosítsák. Nem elégedtek meg Németország folyton növekvő virágzásával és befolyásával a szabad és egyenlő népek társaságában. Ezt pedig senki sem tudta a németektől elvitatni. Azt akarták, hogy képesek legyenek arra, hogy szolgaságba sülyesszék Európát, uralkodjanak rajta és tirranizálják, úgy, amint tirranizálták a szolgaságba sülyedt német birodalmat. Hogy céljukat elérjék, minden eszközt felhasználtak s alattvalóikat abban a gondolatban nevelték, hogy a nemzetközi politikában az erőszak egyenlő a joggal. Folyton fegyverkeztek, szárazföldön és tengeren, és folyton propagálták azt a hazug állítást, hogy erre a politikára azért van szükség, mert Németország szomszédai irigylik a virulását és hatalmát. A barátság csírái helyett igyekeztek elhinteni az ellenségeskedés és gyanakvás magvait. Rendszerré fejlesztették a kémkedést és intrikákat, amelyek lehetővé tették, hogy állandóan zavarokat, belső forrongásokat, sőt támadási előkészületeket idézzenek elő a szomszédaik területén, hogy aztán adott pillanatban a legnagyobb biztonsággal és könnyűséggel szétzúzzák ttokat. Erőszakos fenyegetésekkel állandó erjedésben tartották Európát. Amikor látták, hogy Európa népei ellenállnak arcátlan szándékaiknak,határozták, hogy erőszakkal valósítják meg uralmukat. Mihelyt ezők témeteik befejeződtek, felbiztatták egyik szolgai szövetségesüket a háborúra, amelynek célja a Balkán ellenőrzése volt és amelyről tudták, hogy nem maradhat lokalizálva s a világháborút fogja előidézni. Az előre megfontolt szándék. Hogy a háborút okvetlen általánossá tegyék, a németek elzárkóztak minden békéltetési és tárgyalási kísérlet elől, amíg aztán már minden elkésett és a világháború kikerülhetetlenné vált. Így tört ki a világháború, amelyet Németország vezetői idéztek elő és amelyre az összes nemzetek közül egyedül Németország volt teljesen felszerelve és előkészülve. Mindamellett Németország felelőssége nem korlátozódik csupán arra, hogy a háborút akarta és előidézte, Németország felelős ama vad és embertelen harcmodorért is, amellyel a háború alatt élt. Jóllehet Németország és Belgium semlegességét garantáló, hatalmak közé tartozott, vezetői e mindenkép békés nép semlegességét megsértették. Sőt még ezzel sem elégedtek meg, hanem kivégzésekre és gyújtogatásokra is vetemedtek, hogy Belgium lakosságát terrorizálják. * x A barbarizmus A németek voltak az elsők, akik mérges gázokat alkalmaztak, dacára azoknak a borzasztó szenvedések-nek, amelyekkel ezeknek alkalmazása jár. Ők kezdették meg a repülők általi bombázásokat, városoknak nagy távolságból való I levetését, minden katonai indok I nélkül, kizárólag abból a célból, s hogy ellenfeleik morális ellenállá- I sát csökkentsék, továbbá, hogy asszonyokat és gyermekeket sújtsanak. Ők voltak azok, akik brutális vadsággal ezer és ezer embert és asszonyt vittek el rabszolgákként idegen országokba. Ők voltak azok, akik annyira barbár módon bántak a hadifoglyokkal, hogy ily bánásmódtól még kevésbé civilizált népek is visszarettentek volna. Németország lerombolta a szomszédos országok bányáit és iparüzemeit. Tette pedig ezt nem csata közben, hanem azzal az elhatározott szándékkal, hogy saját ipara előnyt nyerjen ezen országok felett s igy legyűrje azokat, mielőtt a pusztításokat helyre tudnák állítani. Németország ezen országokból elvitt mindent, ami elvihető volt. Az igazság kivánja, hogy mindez helyreállíttassék és hogy az ekként bántalmazott népek egy időre védve legyenek egy nemzet versenyétől, amelynek iparüzemei sértetlenek, sőt még erősödtek is, hála az ellenséges országokból elvitt felszereléseknek.