Ellenzék, 1919. augusztus (40. évfolyam, 169-189. szám)

1919-08-05 / 169. szám

ELLENZÉK2 . Kezdet... Négy jutott uralomra a magyar bolsavizmus ? — Károlyi Mihály nyilatkozata Az „Ade­vérül“ jelenti Bukarest­ből ! A „Temps" július 26-iki száma hosszú cikket közöl az „Arbeiter Zeitung“ nyomán, amelyben Károlyi Mihály, a magyar köztársaság volt elnöke, kortársainak és a jövendő generációnak tudomására hozza, miért adta át a hatalmat. Károlyi azzal kezdi, hogy Vyx alezredes március 20 án ismétel­ten kijelentette, miszerint az új magyar demarkációs vár alnak stra­tégiai jelentősége nincsen, mivel az tisztán ideiglenes jellegű poli­tikai elválasztó vonal. A szövet­séges katonai misszió főnöke azon­ban Budapesten több ízben meg­­­ cáfolta ezt a kijelentést. Károlyi elbeszéli ezután, hogy a­­ március 20-iki minisztertanácson feltárta a Berinkei-kormány hely­­­­zetét. Ez a kormány a polgárok­ból és a szociáldemokratákból ala­kult és mégis lehetetlenné vált, mivel az annyira megalázott or­­szágban a polgári párt minden be­folyását és tekintélyét elvesztette. Hozzáfűzte még, hogy csakis egy­­ tiszta szociáldemokrata kormány tarthatja fenn a rendet, annál is inkább, mivel az effektív hatalom máris a szervezett proletáriátus ke­zében volt. A nyugathoz s főleg a wilsoni elvekhez való ragaszkodás csütörtököt mondott és igy ezt a nemzetközi munkás internacionale felé való közeledéssel kellett he­ly­ettesíteni. BS&a hadügyminiszter, valamint Kunfi Zsigmond akkor kijelentették, hogy az antant köve­telései elfogadhatatlanok és ennek következtében Károlyi javaslatát elfogadták. Kunfi hozzátette még, hogy az antant előtt hangsúlyozni kell, mi­szerint egy szoc­ildemotereta kor­mány nem jelentene mást, mint a kommunizmus trónraültetését . Kun­i ezzel az antantra akarta hárítani a felelősséget, a­miért Magyarország a bolsevizmus kar­jaiba menekült. A tanács végre is elhatározta a­­ kabinet lemondását, Károlyi további elnökségét és egy szociáldemokrata kormány kinevezését, a­melynek szintén az volt a rendeltetése, hogy visszautasítsa Vyx ajánla­tát. Másnap Károlyi jelentette, hogy harmincezer fémmunkás átpártolt a kommunistákhoz. Ugyanazon a napon a szociáldemokrata párt fuzionált a kommunistákkal , és a minisztertanács határozata ellenére, nem egy szociáldemokrata kor­mányt, asmem egy szovjet­ kabine­tet alakított. A kommunista vezéreket, akik néhány napig letartóztatásban vol­tak, a párt közbenjárására szaba­don bocsátották. A városban a katonák tanácsa elhatározta, hogy a kommunistákat támogatja és minden automobilt, még a miniszterekét is, lefoglalt. A katonai őrhelyek a bolsevisták kezére kerültek, akik még ugyan­azon este a helyzet tényleges uraivá lettek. Kun Béla akkor állítólag azt mondta volt Károlyinak, hogy négy ágyút állítottak fel a Szent dek­ért­- hegyen, amely Budapestet domi­nálja, ellenállás esetén a parlam­­­­mentet bombázták volna. Ezek után kénytelen voltam el­határozni magam a lemondásra, fűzi hozzá Károlyi. Hogy a véron­tást elkerüljük, egy kiáltványt bo­csátottunk ki, amelyben bejelen­tettük lemondásunkat és a hatal­mat átadtuk a proletáriátusnak. isSsescasSss: SSSgIS5SSS A német sajtó a Bauer-minisztérium programmjáról Pária, aug. 4. A Matin jelenti Zürichből ! A német sajtó kedve­zően fogadta Baur német minisz­terelnök és Müller külügyminiszter programm beszédeit, csupán egy néhány részlet bírálatára szorítko­zik. A jobboldali sajtónak termé­szetesen más a véleménye. A két kormánylap, a Vorwärtz és a Germania a dicséretek köz­ben m­egálla­pítják, hogy Möller nem volt elég világos a diplomá­ciai személyzet felfrissítésének kér­désében, megállapítják továbbá, hogy Bauer véglegesen szakított a szélsőbalol­dallal. A demokrata lapok, mint ami­lyenek a Berliner Tageblatt és a Vossische Zeitung, hangsúlyozzák, hogy jóllehet pártjuk megtagadta a békeszerződés aláírását, mégis mindenkor készen áll a hatalom átvételére , hogy a kormány tennti tagjainak a nemzetgyűlésben ki­fejtett programmjai raegegy­­eznek a párt felfogásával. A konzervatív lapok, nevezete­sen a Lokalanzeiger, Deutsche Ta­geszeitung és a Tägliche R und wiiu sajnálkozásukat fejezik ki afelett, hogy Müller nyíltan lemondott a revans eszméjéről és erősen bírál­ják beszédének azon részeit, ame­lyek szerintük opportunitást tar­talmaznak. A Deutsche Tageszeitung kom­mentárjaihoz a következő címet adta: „Gyengeség, Bauer a neved !“ A Lokalanzeiger pedig a revans eszméjéről való lemondás kérdé­sében is megállapítja, hogy „a köz­vélemény nem tart a kormánnyal“. sssMsrassasKsss Megakadt a békekonferencia munkája a török zavarok miatt A Willoms jelenti Lyonból ! Úgy аз­z áriás kérdést, valamint a konferenciának minden vitás kérdésének tárgyalását, a török zavarok miatt, ideiglenesen fel kellett függeszteni. Néhány delegátus ugyanis fölhívta a konferencia figyelmét, hogy a törökországi zavaros események könnyen felforgathatják az egész ReikAn* Lyon, aug. 4. A szövetséges fő­tanács elfogadta és megadta az osztrákoknak a kért 7 napi hala­dékot az ellenjavaslat átadására. (Dácia.) Bukarest, súg. 4. Az Indépen­­dan­ce jelenti: A konferencia még mindig folytatja vitáit a bolgár kérdésben. Döntés azonban nem történt Különösen átt ez azokra a területi­ kérdésekre, amelyek miatt a görög, olasz és román delegátu­sok tiltakozásokat jelentettek be. Mindamellett a Bulgária által át­adandó területekre nézve a kér­dést már megoldották és pedig oly értelemben, hogy a különböző nem­zetiségek maguk fognak dönteni jövendő helyzetük felett. Bukarest, aug. 4. Az Indépen­­dance jelenti Lyonból: Németor­szág ipari helyreállítási bizottsága megérkezett Versaillesba. A kikül­döttek mind német építési vállal­kozók. A bizottság Spanból jött, hogy ebben a kérdésben a közvé­lemény ellenzését legyőzzék. Sze­rinte Amerika nem félhet a bol­­sevizmus veszélyétől. Az amerikai kormány azonban ezután is támo­gatni fogja Kolcság tengernagyot. A békeszerződést, Polk véleménye szerint, a szenátus külügyi bizott­sága el fogja fogadni. Végül Polk kijelentett, hogy amíg nem jött Franciaországba, nem tudott képet alkotni magának arról, hogy mit szen­vedett ez az ország. A francia kamara is módosít a békeszerződésen Bukarest, augusztus 4 Az Indé­­pendance jelenti Párisbólt A fran­cia kamara külügyi bizottsága va­lószínűleg ma kifejezi a békeszer­ződés tárgyalását. A többség a ratifikáció mellett van, ámde bizo­nyos változtatásokkal, amelyeket Barthou, a bizottság előadója fog megszövegezni. Bukarest, augusztus 4. A Steagul jelent Londonból­­ Szerdán, a szo­kott időben a főtanács ülésezett. Az ülésen jelen volt Porkis White társaságában Tivonit és Crespit, az olasz delegátusokat, akik mind­ketten beteges, Solaiola helyette­sítette. A tanács folytatta a bolgár béke pontjainak kidolgozását, megállapí­­­­totta a kisebbségek védelmének­­ záradékait és azokat a határoza­tokat, amelyek a kikötőkre és a víziutakra vonatkoznak. A főtanács ezután ez észt kérdéssel foglal­kozott. Már május hónapban von der Goitznak egy felszólítást kül­döttek, amelyben Esztland katonai kiürítését kérték a németektől.­­ Minthogy ez a kiürítés még nem­­ történt meg, a főtanács megismé­telte a jegyzéket. Csütörtök déle­l­után a főtanács ismét ülésezett és­­ ezúttal a Bulgária területére vo­natkozó béke határozatokat szó vé­gezte meg. Az angol ratifikáló törvény szentesítése Bukarest, aug 4. Az Indépen­­dance jelű ii Londonból. A béke­szerződés és az angol-francia egyez­mény megkapták a királyi szente­sítést s igy törvényerőre emel­kedtek. Polk máris nyilatkozik Bukarest, aug. 4. Az Indape­­dance jelenti Lyonból: Polk, az Egyesült­ Államok külügyi állam­titkára. Lansing utódja az ameri­kai békedelegációban, most vett részt először az ötök tanácsának ülésén. Polk a francia újságírók előtt kijelentette, miszerint nagyon kétséges, hogy az Egyesült­ Álla­mok Kisázsiára vonatkozólag man­dátumot elfogadnak-e Ilyen man­dátum elfogadása ugyanis az Egye­sült­ Államok száz­ados politikájának felbontását jelentené és igen nagy erőfeszítések kellenének ahhoz. Kolozsvár, 1919. augusztus 5. Lloyd George is az angol bányász­sztrájk A bányák nacionalizálása az alsóházban Páris, aug. 4. A Matin jelenti Londonból: Lloyd George közbe­lépett a szénbányászok sztrájkjá­nak ügyében. Evégből tárgyaláso­kat folytatott a bányatulajdono­sokkal. A következő napon a mi­niszterelnök a bányászszövetség tíz küldöttjét fogadta Smillievel élükön. A miniszterelnökség előtt hatalmas tömeg verődött össze bizonyítékául annak, hogy az ország létérdekei­ről van szó. A bányászok egyik panasza az, hogy a bányák termelésének csök­kenése következtében a bányászok akkordbére szintén kevesbedett, Lloyd George azt az indítványt tette a delegátusoknak, hogy a termelés redukciója tíz százalékkal kompenzálhatnék s az akkordbérek ehhez képest emelkednének. Az akóházban Bonar Liw be­számolt a miniszterelnök és a de­legátusok eszmecseréjének ered­ményéről. A kancellár azt is be­jelentette, hogy a kormány az alsőház elnapolása előtt nyilatko­zatot fog tenni Sankey elnök ja­vaslatáról Tudvalevő, hogy a San­key bíró elnöklete alatt működő bizottság azt javasolta a kormány­­nak,hogy a bányákat nacionalizálják. Bukarest, aug. 4. Az Orient je­lenti Londonból . A sztrájk miatt a széntermelés minimumra csökkent. A vasutak igazgatósága azzal a tervvel foglalkozik, hogy a személy és áruforgalmat a legközelebbi napokban esetleg húsz százalékkal csökkenti. A munkabeszüntetés Derbyshirere is átterjedt, ahol harmincezer él Nottingharaahirere, ahol huszon­háromezer ember szüntette be a munkát. Ha a munkát hamarosan nem veszik fel, úgy a jövő héten kétszázezer textilipari munkás is kénytelen lesz beszüntetni tevé­kenységét Liverpoolban kétszáz hajó nem tud elindulni, minthogy a dokkmunkások sem dolgoznak. Pár­is, augusztus 4. A „ Temps“ vezércikkben mutatja be az angol bányászok mozgalmának jelentő­ségét. Szerinte a szénbányászat szünetelése megbénítja az összes iparágakat. Ezenfelül a mozgalom általános jelleget ölt, amely nem­csak a szénbányákra, hanem a többi bányaművekre, a vasutak­ és a rakpartokra is kiterjed. A bá­nyászok, vasutasok és dokkmunká­sok hármas szövetsége a bérek felemelésén kívül a védkötelezett­­ség eltörlését, az orosz beavatko­zás megszüntetését és annak a tör­vénybe iktatását, hogy ipari moz­galmak esetén a kormány nem folyamodhatik katonai segítséghez, ennek az lenne a következménye, hogy a kormány kénytelen lenne visszahívni a szénbányák szivat­tyúihoz kiküldött tengerész osztago­kat és a munkabeszüntetés folytán a bányák víz alá kerülnének. A „Temps“ a legélesebb helgon foglal állást az angol munkásmoz­galom ellen és kijelenti, hogy a munkások viselkedése túlmegy a bérmozgalmak megszokott keretein

Next