Ellenzék, 1920. szeptember (41. évfolyam, 203-204. szám)
1920-09-29 / 203. szám
LENZsiK Boross százados titokzatos csomagja kérdésre, hogy a vizsgálat alatt nyúlt e valaki önhöz ? Péchy : Nem bántottak a vizsgálat alatt De én mégis féltem, mert körül voltam véve katonákkal és mert az előző kihallgatások sorát mindig bántalmaztak. Ügyész: Felolvassa Péchynek a vizsgálat alatt tett vallomásait. Elnök: De hát ebből nyilvánvaló, hogy semmiféle nyomást nem gyakoroltak önre. Péchy: Mint mondottam, nem bántottak, de féltem, hogy bántanak. Egyik bírói tanácstag. Mennyi idő telt el azon, amikor vádlottat a csendőrök bántalmazták egészen aiáig, amikor az ezredes úr elé került kihallgatásra a vizsgálat kezdetén. Védő szerint ez az iratokból konstatálható, úgy?not, meg van az orvosi szakvélemény is, a vádlott egészségi és elmeálpotáról Elnök int, hogy a kihallgatás be van fejezve Péchy: Legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint semmi bűncselekmét nem követtem el. Szenvedtem eleget eddig a börtönben atatlanságomért. Ezzel a vádlottak kihallgatása véget ért. Az elnök tíz perc szünetet rendel el. Az ügyész: De fele jen arra a ‘Különben is mindjárt eltávozott. Én a csomagot nyomban ott a helyszínen felbontottam. Két névreszóló megbízást találtam benne. Meglepett a dolog, mert én összeköttetésben senkivel, sem politikailag, sem katonailag nem voltam. Gondolkoztam a dologról, de nem tudtam megérteni. Kratochwillal soha együtt nem szolgálam. Annak idején német és román lapokban volt, hogy a román hadsereg a Marosig visszavonul. Azzal a gondolattal tettem el a levelet, hogy vagy az illető jelentkezik, aki hozta, vagy pedig valaki más fog felvilágosítást adni. Beismerem, hogy hibát követtem el, azzal, hogy a levelet nem adtam át a román parancsnokságnak." Nem tettem ezt azért, mert letartóztatástól féltem. " Tavasszal a családommal el akartam menni. Ezt nemcsak családtagjaimmal, ismerőseimmel, hanem a dési rendőrséggel is igazolhatom, ahol távozásom ügyében lépéseket tettem .Védő a dési rendőrség igazolványát bemutatja.) Dés kis város, az ember ha kimegy az utcára, ismerőseivel mindjárt találkozik így találkoztam én is Hatfaludyval, aki különben is szomszédom volt. Több ízben diskuráltam vele a bolievizmusról, az esetleges * i » « r rizetbe, illetőleg szervezkedésre föl nem kértem. Több mondanivalóm nincs. A fegyvervásárlás A rsjtelmas 25 millió Elnök az ötödik vádlottat szólítja vallomásra. Koszonyi százados: A székelyhadosztály és a román hadsereg parancsnokság között megkötött fegyverletétel szerződése értelmében én is Brassóba lettem internálva. Brassóból Koozsvárra kerültem, ahol mint internált szabadon jártam. Ötvenkét hónapi frontszolgálaot teljesítettem. Ez annyira kimentett, hogy idegesnek, betegnek éreztem magam. Pihenni akartam Kolozsváron. Teljesen visszavonult életet éltem Soha senkivel politikáról, szervezkedésről nem beszéltem. A szer- vezkedésre vonatkozólag semmiféle parancsot nem kaptam. A vádirat szerint állítólag Tamássy parancsot hozott volna részemre fagyve vásárlásra és 25 milliós korona felhasználására. Erre nézve a vád teljesen zavaros, semmi pozitív alapja nincs, úgy hogy a vádnak ezt a részét az ügyész is elejti. A nevem ott szerepelt, de azért felelős nem lehetek Tamássyt nem ismertem. A nevét soha sem halottam. Újólag hangoztatom, semmiféle szervezkedésben vagy аксюЬап részt nem vettem. Több mondanivalóm nincs, ebből maradt még fenn két három darab. Letartó futásomkor előre kijelentettem, hogy bántalmazni fognak, így is történt. Rémesen elvertek. A csendőrségen azt mondották, addig fognak verni, míg az őültek házába kerülök, de azután mint bolond igazolhatom, hogy megvertek. A sok bántalmazás után megszöktem a vonatról. Gyalogoltam, kocsit nem kaptam. 36 óráig meztelenül tartottak és folyton vertek. Elnök: De ha a csendőrségen tett vallomása nem felel meg a valóságak, miért nem javította ki később? Péchy: Engem minden kihallgatásom siralmával megvertek, kínoztak, hanotizáltak. Féltem vallomásomat megváltozatni, mert attól tartottam, hogy megint megvernek. A vádlott közben kijavította a tolmács tolmácsolását, amiből úgy látszott, hogy valamit román mélven is ért. Elnök: ön tud románul folytatja nyelven válaszol, nem jól és ne a románul ? Péchy vallomását román Azt feleleli, hogy sokat. Az elnök kéri beszéljen csak románul, akármilyen gyengén beszél, mert így vallomását megértik valamennyien. Erre Péchy elmondja ugyanazt románul, amit magyarul elmondott, hogy t. i. a csendőrök ütötték, verték A tordai szervezkedés vádpontjai Kászonyi leül. Az elnök intésére feláll Thurzó mérnök a nagy pör hatodik vádlottja. Fesül, a munkanélküli Thurzó mérnök. A vádirat első részét csak két napja ismerem. Se Siménfalvyt, se a székely hadosztályt nem ismertem. Tamássyval sohasem volt dolgom. A vád többi része bizonyos Pestis úr információján alapul, aki a kir. ügyészt informálta. Hogy miről, nem tudom. Állítólag én lettem volna a város katonai parancsnoka. Ez rém áll Fésűst tulajdonképen ma is ismerem. Legalább is közelebbről nem. 1919. tavaszán katona ruhában az utcán megszólított és munkát kért Azt feleltem neki, ha lesz, adok. Később megint elölt, de munka nem volt. Azután vajni bűncselekményből kifolyólag elfogták és egy-két héttel az én elfogaásom elött engedték ki. Az ügyész a Fésüsrel kapcsolatos vádat elejti Ennélfogva Fésűsről rém tárgyainak. IValár telefonja A vádirat szerint gróf Bethlennél lettek volna az összejövetelek. Malár Bélánál telefon volt ,litólag összekötelesben lettem volna Malárral és a telefonjával Mi közöm Malárhoz és a telefonjához. A zavaros vádjai szerint valahol fegyvert találtak A vádirat beszél valami hídról, útról, stb. Kérem tisztázni ezeket a fegyver allásokat, nehogy a hazámtól messzebb vidékeken talául egy «скла is az én rovásomra írják. Nem felelhetek az összes talált fegyverekért. Elfogatásomkor a házban nem találtak semmit Megelőzőleg a román megszállás idejében háromszor is tartottak nálem házkutatást minden eredmény nélkül. Fegyver az eresz alatt Elfogatásom után a kapu eresze alatt fegyvert találtak elrejtve Hogy került oda, nem tudom. A kapu az utcáról olyan alacsony, hogy bárki ezt megtehette. Bizonyára valami jóakaróm tette oda. Különben is az ügyész úr bizonyítása alapján igazolhatom, hogy a kapu két sasfája akkoriban alá volt ásva és az ügyész úr maga is egy deszkán keresztül jött a házba, aláásott kapulérre bizonyíték arra, hogy ott fegyvert elrejteni nem lehetett. Védő szintén ugyanezt magyarázza. Péchy ellentmondó vallomásai Következik Péchy kereskedő, a hetedik vádlott. Légnyomástól betegen jöttem haza. Mint beteg Lovátára kerültem, ahol azzal a bizonyos ötven koronával kapcsolatban, amit egy fuvarosnak adom, a csendőrség tartóztatott, írtam egy költeményt a román betörésről 1916 ban. Апплк idején 1000 példányt nyomattak ki belőle, Cluj-Kolozsvár, 1920 szeptember 29. Megkezdik a bizonyítási eljárást Pécsy De számítható. Az orvosmól arról, hogy Nagyváradon ingyen volt a hangulat a románsággal szemben. Véleménye szerint Nagyváradon szimpátia volt tapaszalható a románság iránt akkor, amikor a vádlottak az inkriminált cselekményeket elkövetők . Vallomását, az ügyészség képviselőjének folytonos kérdéseire válaszolva, tette meg. Ere dr. Remin védő a védelem nejében tiltakozott a kihallgatásnak ez ellen a módja ellen. Szernte ez azért nem megfelelő, mert így a tanúnak olyan tények előadásával segítik az emlékező ehettségét, amelyeket neki minden emlékeztetés nélkül, önmagától kellene tudnia és előadni. Roma Valér: Ismeri-e tanú azt a két egyént, akik megbízásból a vádlottak cselekményeit kikémlelték ? Tanú: Nem! Dr. Román: Hogy magyarázza meg mégis azt, hogy saját jelentésében mind a kettőről megemlékezik ? Miuen tanú további határozott felvilágosításokat adni nem tudott, befejezték kihallgatását. Flohr fenntartja vallomását Elnök ezután tolmács útján kérdéseket intézett Flohr tábornokhoz, a vád első tanújának vallomására vonatkozóan. Először : Mit szól Iiescu kapitánynak ahhoz a véleményéhez, hogy Ön főnöke volt egy kémszervezetnek ? Flohr erre a legnagyobb határozottsággal csak annyit felelt : Nem! — Utána megjegyezte: Szükségtelen is lett volna minden szervezkedés, mert a megszállás befejezéshez közeledett szakértők végesíménye Szünet van a bizonyítási eljárásra került a sor. Elsőnek dr. Urechie egyetemi tanárt, a kolozsvári elmegyógyintézet vezetőjét hallgatták ki szakértő gyanánt, Péchy Pál vádlott elmébeli állapotáról és beszámíthatóságáról. Péchy, a professzor szerint több tekintetben terhelt, de feltétlenül beszámíthatónak lehet minősítni. Dr. Szabó József dicsőszentmártoni elmegyógyász előadja, hogy Péchy az ottani kórház a 1989. közepén néhány nap megfigyelés alatt állott A megfigyelés eredménye szerint Péchy alkoholista és manatikus. A kórházban nem vették és nem bántalmazták. A kezelts gondos volt. Ez tehát nem lehetett szökésének oka Hogy miért szökött meg, nem tudható Külnös levelek Péchy később két levelet küldött a kórháznak. Az egyiket az orvosi és ápolói személyzetnek, a másikat Márk Szilárdnak, betegtársának Ezt a dicsőszentmártoni „Bolondok házában“, „Szenvedő embertársának“ cimezte. A levelek hangja és hatalma beszámíthatalanságra vallott. Péchy állandóan emelkedett hangulatban volt Vidámsága minduntalan betegesen kitört. Erről hivatalos írások is tanúskodnak. A kórleirásból, г melyet a tárgyalás előtt néhány nappal áttanult, Péchyt beszámíthatatlannak kell minősíteni. Elnök kérdésére, hogy ilyen rövid megfgyelési idő elegendő volt ennek megállapítására, kijelenti, hogy Péchy előző tettei támogatják ezt a konstatálást. Erről Szóválén jóval előzőleg érdektelen emberei is tettek említést. Dr. Zsakó szakértő orvos helyett távirati elírás miatt dr. Szántó jelentkezett. Mivel Péchyt nem figyelte meg, kihallgatását mellőzik. A vád bizonyítékai. — A figlra ta parancsnoka. Iliescu kapitány, a nagyváradi katonai rendőrség és siguranta pancsnoka, a vád első tanúja, következett ezután. Az elnök felhívására beszá