Ellenzék, 1921. július (42. évfolyam, 144-161. szám)
1921-07-10 / 144. szám
fi ECERZfik. La legnagyobb költő Petőfi volt.( | A Ciernále d£Ita fia Petőfiről. —fAz EUenzón pikalmi tudós Hstjától— , ^ MILÁNÓ, julius elején . körülbelől egy esztendeje, hogy a pesti olasz konzulátus vezetése Gino Persico kezébe került. A fiatal, agilis és nagy képzettségű feonzul ez alatt az idő alatt anynyira megszerette a magyarokat, hogy minden szabad idejét a magyar irodalom tanulmányozására fordította. Különösen Petőfi lángtelke ébresztette föl a lelkes olasz konzul érdeklődését, aki a rendelkezésére álló olasz verses fordításokon keresztül tanulmányozta hosszú időn át Petőfi gyújtószavú líráját. Tanulmányainak eredménye a római Giornale d‘ Italia-ban jelent meg Un poeta magiaro ciműi esszéjében. Az olaszok érdeklődése ma meglehetősen élénk a magyarok, iránt és Gino Persico igazán nagy szolgálatot tett a magyar ügynek, amikor szép és értékes tanulmányában ismerteti az olaszok számára Petőfi halhatatlan líráját. A cikk megírására az adott alkalmat, hogy mostanában jelent meg ?. Magyar Stúdió : kiadásában Petőfi János vitézének olasz kiadása Giuseppe Cassone fordításában és hogy a Korvin Mátyás Egyesület az olasz, és magyar kultúra között még szorosabbra óhajtja fűzni e kapcsolatokat. Persico a nagy magyar triász másik két halhatatlanját, a Vörösmartyt és Arany Jánost is megemeli, de ■ rögtön • annak is okát adja, • hogy az • olasz irodalomban miért ismeretlen még mindig Vörösmarty és Arany, mert nyelvezetük olyannyira törzsgyökeresen magyar, hogy, szinte lefordíthatatlan. Petőfinek teljes életrajzát közli Gino Persico, még pedig nem német forrásművek alapján, hanemFerenczy Zoltán nagy Petőfiéletrajza nyomán, amelyet Norsa dolgozott fel a, kétkötetes Petőfifordításának több, évre terjedő előszavában. Teljes irodalmi áttekintéssel méltatja Persico Petőfi megjelenését a magyarirodalomban, amely az ő megállapítása szerint is, Petőfi felbukkanása előtt féligmeddig szobaköltészet volt és Petőfi, aki szakítani akart az élettelen költészetnek,’ ezzel a formájával, a néplélek örökszép forrásaihoz tért vissza.' ■ •• H-V — Mintha , hatalmas vihar törte volna be egy Fülöp Lajos-korabeli komor és borús szalon ablakait és a dohszagot kiűzve, a föld és vihar szagát hozta volna magával. Gino Persico idézi Carducci lelkes méltatását is Petőfiről: — Petőfi volt a legigazabb költő. Költészetében benne van a magyar puszta minden napsütése, a magyar paripák minden futtatása, a magyar borok minden tüze és a magyar nők minden csodálatos szépségei. És mennyire érzi Petőfi a természet örök szépségeit! És ahogyan a bort és a lányt szereli, éppen úgy megénekli a magyarok Istenét is, mert Petőfi a tradicionális hazaszeretet képviselője. De mindenekelőtt a szabadság dalnoka ! KhT ■ ■. v, Persico leírja azután Petőfi kóbor életét és életrajzán keresztül idézi pompás olasz fordításban legszebb verseit., Köztük az Egy gondolat bánt engemet is, amelynek költői jóslásával zárja le az idézetek sorát. (b. i.) . Két vérteshadnagy írta: Lakatos,László - év . Dívinyom 13 tilos :' Hajnali'három óra körül volt. AMura folyó vize?a hold haloványfényében öngyilkos szőke leány kiterített hajához volt hasonló. A folyó partján a grázi hotel egyik első emeleti szobájában ketten ültek. János, az idősebbik és Pál, a fiatalabb fivér. Valahonnan a közelből, éjszakai kávéházból , zene hallatszott: a „Loin du bal...“ ; édeskés ütemei, régi melódiák, amelyek hallatára öreganyáink először estek forró szédületbe táncosuk karjai között.. A két fivér a király egyugyanazon vértesezredének hadnagyi ruhájába volt üldözve. 4 • — János, — szólalt meg a kisebbik hadnagy, aki szőke volt és úgy tekintett idősebb, gesztenyehajú fivérére, olyan szeretettel és hódolattal, mint az ifjabb hercegek szoktak a bátyjukra, a trónörökösre, aki a király leend valamikor, uruk és vezérük, — János, holnap kihurcolkodunk a szanatóriumba .. . Engedelmes leszel, a hideg viz alá állasz ésnégy hétalatt meglátod, minden rendbe jő ... — Pál, — felelt most az idősebbik vértestiszt — holnap kimegyünk a szanatóriumba. Hideg viz alá állok, szót fogok fogadni, úgy élek majd, mintha kalickában laknék, négy, ha akarod tizennégy hétig ... Azután majd hazamegyünk Magyarországra és még ott is minden rendben" lesz ... De a télen,szezonban, egyszer mégis felrándulunk Bécsbe és akkor délben a Kürtlinerstrasser vagy este az Opera egyik páholyában meglátom Stefaniet és ha csak egy percre is látom meg, akkor megint nem lesz rendben semmi sem. És akkor hiába volt hideg víz, hiába volt szanatórium, hiába volt mindig minden rendben ... Akkor megint úgy lesz, ahogyan most van és most nincsen jól... János hadnagy most cigarettára akart gyújtani, de reszkető és szórakozott kezű a foszforos felével fogta meg a gyufát és a gyufa másik, szűz végét értette a skatulya foszforos lapjához. A gyufa így természetesen nem fogott tüzet. Pál hadnagy észrevette ezt, másik-1 gyufát gyújtott meg és annak égő fejecskéjét udvariasan a fivére cigarettája alá tartotta.Stefánia a két hadnagynak unokanővére. Mind a hárman egy nevet viselnek. Hideghéty János huszonnégy, Hideghéty Pál huszonkét, Hideghéty Stefánia huszonegy éves. Stefánia a fiukkal együtt nevelkedett és két esztendeig menyasszony-vőlegényt játszott Jánossal. A múlt tavaszon azután szinte hirtelen férjhez ment Bécsbe, gróf Javorszki Ádámhoz, harminckilenc éveshez, birodalmi gyűlési képviselőhöz és lengyelországi nagybirtokoshoz és a következő kormány pénzügyminiszteréhez. Az idősebbik Hideg-1 néty fiú ezóta nem tudja a gyufát a rendes végénél megfogni, nem tud aludni, nem tudja a szolgálatát teljesíteni és nem tud szánszemmel nézni egy nap 8 betűt, vagy egy bécsi látképet ötkrajcáros színes levelezőlapon és a keze akkor is reszket, ha az újságban azt az oldalt lapozza fel, amelyen az osztrák birodalmi gyűlésről szóló tudósítás van. Most Grazban van fivérével, aki holnap egy közeli szanatóriumba fogja őt elhelyezni.) Pál lehorgasztotta a fejét. " — Kár volt Jánoskám, hogy nem már ma mentünk ki a szanatóriumba ... Az is kár, hogy éppen ebben a szállodában vettünk leírást, a Mura partján, a víz engem is mindig érzelmessé tesz. János katonakabátja bélése alól csipkekendőt húzott ki: — Vetted észre — mondta — az a hölgy, aki a vonaton az étkezőben ferde vis á vis ült velünk, egészen úgy nézett ki, mint ő. Csak a szeme nem volt olyan szürke és a haját is másként fésüli, mint Stefánia... — Lehet, hogy igazid van, nem figyeltem oda . . . Legjobban az fájt, hogy úgy történt, minden búcsú nélkül. .. Most már azt sem tudom, igen, most már azt sem tudoma elhinni, hogy valamikor is szeretett... Talán még akkor sem szeretett, amikor először mondta nekem... Ez 1907-ben volt, augusztus tizennyolcadikán. Ő akkor tizenhatodik évében és engem azon a napon neveztek ki hadnagynak... És míg azt sem mondhatja, hogy a szülei kényszerítettéte, hiszen Éveimé tante megígérte, hogy hozzám adja, mindig is úgy bánt velem, mint a fiával. Egy ízben már arról is szó volt, hogy az újságba teszszük az eljegyzési hirt ... Ez két esztendő előtt volt, őszkor, amikor ők nálunk voltak Hideghéten. Ezeskiilencszáztizenegyben ... — Szeptember végén, a manőverek után. — És még ha arról lett volna szó ... Ha tudnám, hogy a pénz-ért tette ... Az a lókötő, az a lengyel gazember ^gazdag ugyat$, de hát nekem is tellett volna négyes fogatra, hajóútra . . . Portugáliába, bérletre a bécsi Operában ... de gazdagság és gazdagság között nincs ... Miért tette hát [ akkor ... — Miért tette hát akkor ? — is f 4-2: ChjJ-Koloasrár, 1921. julluii 10 lila Ilii Síi II A lipcsei Reichsgericht tárgyalásán — A pártatlan elnök — Angol dicséret — Schmidt elnök nyilatkozik az Ellenzéknek Az , Ellenzék" kiküldött tudósítójától — LEIPZIG. július 9. Amikor az antant csapatai 1918 őszén ötödféléves küzdelem után kiverték az agyonfáradt, kimerült német hadsereg kezéből a fegyverV^II. A versáffrési békeszerződés első a tervezetében.'^Clemenceau,i ...“'az összes 'német hadvezérek" s élükön Vilmos császár kiszolgáltatását kívánta. A levest azonban sohsem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzik. A száműzött excsászár menedékországának, Hollandiának ellenállása miatt kútbaesett a francia diadal formaszerű betetőzése. A nagy győzelmi ünnepen, amikor az összes snaréchalok és 36 antant-állam hadseregének képviselői diadalmenetben vonultak végig a párisi Arc de Triomph alatt— eredetileg ott kellett volna lennie a rab császárnak is. A francia nép gyökerében kipusztíthatatlanul udvarias és kulturált. Bizonyosra vehető, hogy nem úgy bánt volna a fogoly Vilmos császárral, mint ahogy a középkorbanTemedén kán tette a legyőzött Bajezid szultánnal. Az ugyanis vasketrecben hordoztatta körül ellenfelét. A „kaiser" körül csak egy képletes ketrec lett volna. Hanem azt máig is bánják a franciák, hogy ettől a képletes ketrectől elestek. Később már lohadt a harag és az elő múlásának egy kicsinyke rétén az egykori ellenségek közé besurrant szengesztelődés szelleme. A Főtanács egyik vándorülésén, valahol Boulogneban, vagy San Remoban, vagy ki tudja hol, abba is beleegyezett, hogy egy háborús bűnöst se szolgáltassanak ki a németek. Viszont megígértették velük, hogy ők maguk viszik bíróság elé mindazokat, akik az antant fekete listáján szerepelnek. A német parlament egész külön- leges eljárást állapított meg^hháborús bűnperek számára. ^H^cn fórumon tárgyalják a pert^Hr német birodalom legfőbb a Reichsgericht előtt. Ennek ítélete ellen aztán nincsen apelláta. A Rechsgericht, a németek kúriája nem Berlinben, hanem Lipcsében van. Ebben a csöndes, elegáns nagyvárosban. Az új városháza palotáin túl, a széles, fásnsrkortstrasse egyik sarkán áll a főtörvényszék hatalmas épületkolosszusa. Óriási kupolájáról meszszire kimagaslik az igazság emelet nagyságú bronzszobra. Belépünk a keleti front főbejáróján. Egy lapos, nyomott kriptaszerű vesztibülön át jutunk a magas, napsugaras előcsarnokba. Az emeleten van a nagy tárgyalóterem. Oda igyekszünk. A szálloda, ahol lakom, tele van franciákkal meg angolokkal. Mind a Reichsgericht tárgyalásaira jöttek. A jobboldali fokozó szobáiban a francia jogi bizottság tanyázik, a baloldali szárny a francia jogi bizottság lakása. Ezek azért jöttek, hogy ellenőrizzék a német igazságszolgáltatást. Különösen a franciák nem bíztak benne, hogy a német bíróság valamilyen vádlottat bűnösnek mondjon ki. „Ce serait tro? pour leur difluvinisme* — magyarázza a reggelinél egy szeretetreméltó francia hadbíró-kapitány. ő tisztában van a sovinizmus súlyával. A falsebbrendű szállodák is tele vannak francia meg belga vendégekkel. Belgiumból egy fél falut elhoz- takó tanúnak. Valami német százados perét tárgyalják, aki a megszállás idejében állítólag embertelenül bánt a lakossággal. Nem sok bizodalmam volt benne, hogy könnyen bejussak a tárgyalóterembe. Utóvégra a tárgyalások nemrég kezdődtek, még újság az egész dolog s már tegnap hallottam, hogy rengeteg újságíró érkezett. Én pedig még azt sem tudoma, hol adják a jegyeket. A főtörvényszék palotájában az