Ellenzék, 1922. március (43. évfolyam, 59-73. szám)
1922-03-15 / 59. szám
ALLA A ZLK (z), Horvát Béla (h), Hetey Miklós (ha), Hódy Ignác (sz), Hecser István (h), Hugecz Gyula (ha), Hajurka András (z), Haklik László (z), Hille Alfréd dr. (ha), Höbner Ernő (b), Herramhof Károly (h), Horváth István (ha), Hochstrasser Gusztáv (ha), Heffelder Kálmán (z), Izay Jenő (z), Ileki Gyula (ha), Incze Gábor dr. (h), Jákó Zoltán (h), Jankovich Tibor (h), Janky Géza (z), Juhász József (fh), Jakab Gyula (ha), Jónás József (ha), Jávos József (ha), Janák Viktor dr. (h), Koncz Ödön alezredes, Könczey Lajos (sz), Kirchlechner István (sz), Kirschlechner János (sz), Klopacsek Emil (sz), Kristinus Nándor (fh), Kishonty István (h), Klaus Ernő (ha), Kovács József (ha), Kiriák Lajos (ha), Karácsonyi János (ha), Kardos József (z), Kass Tamás (h), Kádár Márton (ha), Knoblauch Gottfried, (fh), Kiblinger Zoltán (ha), Kolibár József (c), Konkoly Thege Kálmán (sz), Kasza Dezső (sz), Körmendy István (sz), Kutassy Ignác (sz), Kupeczek József (sh), Koncsek Sándor (ha), Kálmán Bence (ha), Klein Endre (ha), Kolin Jakab (h), Kálmán Géza (ha), Klencz Alajos (ha), Kovács Dezső (ha), König Ármin (h), Kabdebó Béla (h), Kovács Mihály (ha), Kleminger Miklós (fh), Kobulnitzky Ede (ha), Kaluskó Albin (h), Koós Kálmán (ha), Kovács Géza (fh), Kemény Miklós dr. (ha), Kollós Gyula dr. (h), Konyovits Ede (z), Kamocsay György (z), Kolweg Oszkár (z), Kuzma László (ha), Kőszeghy József (z), Kati Mátyás (fh), Kiss-Pintér János (ha), Kohn Lipót dr. (h), Krampl Ferenc (z), Kiszely József dr. (fh), Knöbl Béla (ha), Karmer Miklós dr. (h), Kersék János (z), Krizmanics János (z), Kiss László (fh), Kovács Pál (h), Kósa Kálmán (z), Kiss Imre (z), Kozulik Jenő (z), Kovács Dezső (ha), Keresztury Kálmán (z), Kosina János (at), Kovács Kázmér (h), Kersik János (h), Kovács Bódog (h). E névsor közlését holnapi számunkban folytatjuk. Az osztrák kancellár lemond Bécs, március 14. Schober kancellár lemondását befejezettnek tartják. Utódjául Endert, a béketárgyalások egyik vezetőjét, emlegetik. Ender volt az, aki a legjobban szorgalmazta Tirolnak és Vorarlbergnek Ausztriától való elszakadását. Kormányelnöksége esetén Ausztria megszabadulna az elszakadás vágyának rémétől s ezért a nagynémetek is meg lennének elégedve Ender miniszterelnökségével. — A delirium! — sóhajtottam szomorúan és a viz ellepte a homlokomat. A kapitány az egyik üres ágyat odataszitotta a kórterem ajtaja elé, tétován járt fölalá a teremben, végül megállt a hatos számú ágy előtt. A postatiszt felelt az ágyban, holthalványan meredt a kapitányra és kérlelni kezdte, hogy csillapodjon, az azonban rámutatott csontos ujjával és nagy hangon fölkiáltott: — Te voltál az!... Te csavartad a lábamra a kobrakígyót! Hirtelen belemarkolt a postatiszt bozontos hajába és annálfogva lerántotta a földre. Azután csontos öklével belevágott az arcába, hogy azt nyomban elöntötte a sűrű sötétvörös vér. Hanem az ápolók akkorra már benyomták az ajtót, megragadták a kapitányt és elvitték egy kis üditő zuhanyra, amint nevetve mondták, úgy lett volna, hogy másnap már elhagyom a kórházat, amikor a kapitány visszatért a közös terembe. Amikor odafektettek mellém, melegen megszorítottam a kezét és kérleltem, hogy vigyázzon magára, mert még egy ilyen roham és alighanem a mennyei kobrakigyók fognak a 11 bára tekergőzni. Akkor nem felelt semmit, csak mosolygott. Iinam amikor elbúcsúztunk egymástól, balan í-zt. kérdezte: No■, signore, jól csináltam?... Meg van velem elégedve? *10 Az ellenzék nem ism éri el a parlament alkotmányozó jellegét Ha az alkotmányrevíziót tárgyalják, kivonul a parla mentből — Átalakul a korára árny — !Brasiana mégis elmegy Génuába Kolozsvár, március 14 .Saját tud.) A kormány választási politikája a legélénkebb elkeseredést váltotta ki az ellenzék soraiban, azonban a követendő taktikára nézve nagyon eltérők az álláspontok. Legtovább megy Mihalache, a parasztpárt vezére, aki a Luptában kijelenti, hogy az egész ellenzéknek kötelessége lemondani mandátumáról, ez a legmegfelelőbb válasz a lefolyt választásokra. Take Ionescu már kevesebbel beéri. Az Adeveruriban közölt nyilatkozatában a volt miniszterelnök kijelenti, hogy nem ismeri el ennek a parlamentnek alkotmányozó jellegét s igy az alkotmányrevíziót sem fogja sem ő, sem az ellenzék elismerni. Az összes ellenzéki pártok kötelessége, hogy ha a parlament az alkotmányrevíziót kezdené tárgyalni, valamennyien kivonuljanak a parlamentből. A román nemzeti párt 35 tagú végrehajtó bizottsága vasárnap gyűlést tart, amelyen a pártnak a parlament megnyitásával kapcsolatos magatartása felett fognak dönteni. A nemzeti párt részéről cáfolják a liberálisokkal való együttműködésre való hajlandóságot. A párt kolozsvári lapja, a Pátria tudatja, hogy a párt a liberálisokkal bármiféle paktumra hajlandó lenne lépni. Egyenesen abszurdum szerinte, hogy a választási terror után szóba is álljanak a liberálisokkal, nem hogy együttműködjenek velük. A Lupta szerint Maniu és Lupu között tárgyalások folytak, amelyek megegyezéssel végződtek. A nemzeti párt március 19-iki kolozsvári ülésén fognak a megállapodás felett véglegesen határozni. A Lupta értesülése szerint a kormányt minden ellenző jelentés dacára rekonstruálni fogják. Constantinescu javadalmi miniszter kamaraelnök lesz és helyét Antonescu Victor, jelenlegi párisi követ fogja elfoglalni, Mosoiu tábornok is kilép a kormányból. A szenátus elnöke ugyanezen jelentés szerint Ferechide lesz, a legöregebb szenátor. Az Adevarul jelenti: Miután a román kormány hivatalos értesítést kapott, hogy a genuai konferencián a meghívott államok valamennyien miniszterelnökeikkel képviseltetik magukat, Bratianu Jones miniszterelnök elhatározta, hogy mégis ő lesz a román delegáció, vezetője. li lesz az új szegényházzal? A város által gyűjtött alap az államé, Dr. Pop polgármester nyilatkozata, saját tud.) Ismeretes, hogy az impérium átvétele után a városi tanács egy tanácsi határozat értelmében egyszázalékos forgalmi adót vetett ki a kereskedőkre a vasútállomásra beérkező áruk értéke után. Ennek az adónak bevétele az idők folyamán meghaladta már az egy millió lejt és arra szolgált volna, hogy abból megépítsék a városi szegények új menházát. Erre nézve a tervek el is készültek s úgy volt, hogy a menházat a Házsongárd tetején teljesen modernül berendezve körülbelül kétszáz szegényre rövidesen fel is fogják építeni. A terv azonban csak terv maradt és dacára az összegyűjtött százezreknek, a menház a mai napig sem készült el. Erre nézve megkérdeztük dr. Pap Julián polgármestert, mi volt az oka az építkezés elmaradásának, főleg hogy mi történt a szegények menházára öszszegyűjtött alappal. A polgármester munkatársunk előtt a következőket jelentette ki: — A Titulescu féle adóreform értelmében a város mindennemű különleges adó behajtásától elesett, így elvették tőlünk a luxusadó ellen szedett adót is, amely pedig egyik legtekintélyesebb jövedelmi forrását képezte a városi bevételeknek. Az állam a Kolozsvárra beérkezett áruk után megállapított és behajtott egy százalékos forgalmi adót is magáénak vindikálja és azt tőlünk visszaköveteli. Előállott tehát az a helyzet, hogy nekünk ezt az alapot vissza kell adnunk dacára annak, hogy mi azt a városi szegények új menházának felépítésére akartuk fordítani. Nincs kizárva, hogy ha sikerül megegyezni a kormánnyal, ez az alap tényleg eredeti rendeltetésére lesz fordítva, erre nézve azonban az illetékes fórumoktól határozott választ még nem kaptunk. Ami magát az alapot illeti, azt eddig a város kezelte és hiánytalanul megvan, ahhoz senki sem nyúl, mint ahogy nem is nyúlhatott. Megjegyzem, hogy az eddigi fennálló szokások szerint a városnak a tisztviselők fizetésére szüksége lévén pénzre, 6 százalékos kamat mellett azt ebből az alapból kölcsönöztük ki. De mintegy 500 ezer lej készpénz azért most is rendelkezésünkre áll. Természetes, hogy a város mindent meg fog tenni ennek az alapnak megmentése, illetve eredeti céljára leendő fordítása érdekében. Valószínűnek tartom, hogy a kormány is be fogja látni igazunkat és nem fog ragasz ...................... ........ j iijwT. ■■»■»»< kodni ahhoz, hogy az összegyűjtött alap mis célokat szolgáljon. Elvégre Kolozsvár kereskedőitől kifejezetten a városi szegények menházára kértük ezt az összeget, lehetetlen tehát, hogy utólagosan az egész alapot lefoglalva, a szegények házából ne legyen semmi sem. Mi is abban a véleményben vagyunk, hogyha már a város a kérdéses célra behajtotta a több mint egy milliót, azt nem helyes eredeti rendeltetéséből elvonni s abból mielőbb meg kell építeni a szegények menhelyét. A M«BraMMaMraH«aS^PiW«aaBBMMa«a pp51BiyMniniwiiiwaaB^al»MïnsaiiireggBanaiTOJiMWiai i 1a ; * i\ O t {i j. bV H ‘ f I b -• *-« i fl 2 C * U b iv/ DBWSSFMW^^ MB BíBSiKfl »MraS5!^2tt*SHiawa«M^^^ Ási erdélyi városok visszakapják adószedési jogukat (Saját tud.) Az erdélyi városokat rendkívül kellemetlenül érintette, sőt majdnem alapjukban ingatta meg a Titulescu-féle adóreformnak az az intézkedése, amellyel az erdélyi városok adószedési jogát konfiskálta. Mikor a kormánynak ez a rendelkezése nyilvánosságra került, az erdélyi városok élénken tiltakoztak ellene, mert az egyet jelentett volna a városok gazdasági és kulturális visszafejlesztésével és a mindenkori kormány szeszélyeitől való függéssel. Köztudomású dolog, hogy a városok eddig a polgároktól beszedett pótadóval tartották egyensúlyban háztartásukat. Ebből fedezték kiadásaikat, fejlesztették adminisztrációjukat. Kolozsvár polgárai eddig abban a kiváltságos szerencsében részesültek, hogy a Romániához kapcsolt területen a legmagasabb pótadót fizettek. Már most a kormány rendelkezése következtében az a helyzet következett volna be, hogy a polgárok továbbra is fizették volna a magas pótadót, azonban a pótadó felosztása fölött nem a városi tanács, hanem a kormány diszponálna. Érthető tehát, hogy a kormánynak ez ellen a terve ellen az érdekelt városok kézzel-lábbal tiltakozók. Legutóbb Temesváron a Romániához csatolt területek városi kongresszust tartottak, ahol elhatározták, hogy az elvi tiltakozáson felül memorandumot intéznek a kormányhoz, sőt küldöttséget is menesztenek Bukarestbe. Úgy látszik, hogy en ha visszautasító magatartásnak meg is volt az eredménye, mert mint biztos forrásból értesülünk, a kormány vissza az erdélyi városoknak adóssági jogát s megengedi továbbra is — bizonyos ellenőrzés mellett — ■ a feloszlás és a hovaforditás fel a városok maguk rendeliessenek.