Ellenzék, 1922. március (43. évfolyam, 59-73. szám)

1922-03-15 / 59. szám

ALL­A A ZLK (z), Horvát Béla (h), Hetey Miklós (ha), Hódy Ignác (sz), Hecser István (h), Hugecz Gyula (ha), Hajurka András (z), Haklik László (z), Hille Alfréd dr. (ha), Höbner Ernő (b­), Herramhof Károly (h), Horváth István (ha), Hochstrasser Gusztáv (ha), Heffelder Kálmán (z), Izay Jenő (z), Ileki Gyula (ha), Incze Gábor dr. (h), Jákó Zoltán (h), Jankovich Tibor (h), Janky Géza (z), Juhász József (fh), Jakab Gyula (ha), Jónás József (ha), Jávos József (ha), Janák Viktor dr. (h), Koncz Ödön alezredes, Könczey Lajos (sz), Kirchlechner István (sz), Kirschlechner János (sz), Klopacsek Emil (sz), Kristinus Nán­dor (fh), Kishonty István (h), Klaus Ernő (ha), Kovács József (ha), Kiriák Lajos (ha), Kará­csonyi János (ha), Kardos József (z), Kass Ta­más (h), Kádár Márton (ha), Knoblauch Gott­­fried, (fh), Kiblinger Zoltán (ha), Kolibár Jó­zsef (c), Konkoly Thege Kálmán (sz), Kasza Dezső (sz), Körmendy István (sz), Kutassy Ig­nác (sz), Kupeczek József (sh), Kon­csek Sán­dor (ha), Kálmán Bence (ha), Klein Endre (ha), Kolin Jakab (h), Kálmán Géza (ha), Klencz Alajos (ha), Kovács Dezső (ha), König Ármin (h), Kabdebó Béla (h), Kovács Mihály (ha), Kleminger Miklós (fh), Kobulnitzky Ede (ha), Kaluskó Albin (h), Koós Kálmán (ha), Kovács Géza (fh), Kemény Miklós dr. (ha), Kollós Gyula dr. (h), Konyovits Ede (z), Kamocsay György (z), Kolweg Oszkár (z), Kuzma László (ha), Kőszeghy József (z), Kati Mátyás (fh), Kiss-Pintér János (ha), Kohn Lipót dr. (h), Krampl Ferenc (z), Kiszely József dr. (fh), Knöbl Béla (ha), Karmer Miklós dr. (h), Kersék János (z), Krizmanics János (z), Kiss László (fh), Kovács Pál (h), Kósa Kálmán (z), Kiss Imre (z), Kozulik Jenő (z), Kovács Dezső (ha), Keresztury Kálmán (z), Kosina János (at), Ko­vács Kázmér (h), Kersik János (h), Kovács Bódog (h). E névsor közlését holnapi számunkban folytatjuk. Az osztrák kancellár lemond Bécs, március 14. Schober kancellár le­mondását befejezettnek tartják. Utódjául En­­dert, a béketárgyalások egyik vezetőjét, emle­getik. Ender volt az, aki a legjobban szorgal­mazta Tirolnak és Vorarlbergnek Ausztriától való elszakadását. Kormányelnöksége esetén Ausztria megszabadulna az elszakadás vágyá­nak rémétől s ezért a nagynémetek is meg lennének elégedve Ender miniszterelnöksé­gével. — A delirium! — sóhajtottam szomo­rúan és a viz ellepte a homlokomat. A kapitány az egyik üres ágyat odata­­szitotta a kórterem ajtaja elé, tétován járt föl­­alá a teremben, végül megállt a hatos számú ágy előtt. A postatiszt felelt az ágyban, holthalvá­ny­an meredt a kapitányra és kérlelni kezdte, hogy csillapodjon, az azonban rámutatott cson­tos ujjával és nagy hangon fölkiáltott: — Te voltál az!... Te csavartad a lá­bamra a kobrakígyót! Hirtelen belemarkolt a postatiszt bozon­tos hajába és annálfogva lerántotta a földre. Azután csontos öklével belevágott az arcába, hogy azt nyomban elöntötte a sűrű sötét­vörös vér. Hanem az ápolók akkorra már benyom­ták az ajtót, megragadták a kapitányt és el­vitték egy kis üditő zuhanyra, amint nevetve mondták, úgy lett volna, hogy másnap már el­hagyom a kórházat, amikor a kapitány vissza­tért a közös terembe. Amikor odafektettek mellém, melegen megszorítottam a kezét és kérleltem, hogy vigyázzon magára, mert még egy ilyen roham és alighanem a mennyei kobrakigyók fognak a 11 bára tekergőzni. Akkor nem felelt semmit, csak mosolygott. I­inam amikor elbúcsúztunk egymástól, bal­an í-zt. kérdezte: No■, signore, jól csináltam?... Meg van velem elégedve? *10 Az ellenzék nem ism éri el a parlament alkotmányozó jellegét Ha az alkotmányrevíziót tárgyalják, kivonul a parla­­­ m­entből — Átalakul a korára árny — !Brasiana mégis elmegy Génuába Kolozsvár, március 14 .Saját tud.) A kormány választási politikája a legélénkebb elkeseredést váltotta ki az ellenzék soraiban, azonban a követendő taktikára nézve nagyon eltérők az álláspontok. Legtovább megy Miha­­lache, a parasztpárt vezére, aki a Luptában kijelenti, hogy az egész ellenzéknek kötelessége le­mondani mandátumáról, ez a legmegfelelőbb válasz a lefolyt választá­sokra. Take Ionescu már kevesebbel beéri. Az Adeveruriban közölt nyilatkozatában a volt miniszterelnök kijelenti, hogy nem ismeri el ennek a parlament­nek alkotmányozó jellegét s igy az a­lkotmányrevíziót sem fogja sem ő, sem az ellenzék elismerni. Az összes ellenzéki pártok kötelessége, hogy ha a parlament az alkotmányrevíziót kezdené tárgyalni, valamennyien kivonuljanak a parla­mentből.­­ A román nemzeti párt 35 tagú vég­rehajtó bizottsága vasárnap gyűlést tart, amelyen a pártnak a parlament megnyitásával kapcsolatos magatartása felett fognak dönteni. A nemzeti párt részéről cáfolják a libe­rálisokkal való együttműködésre való hajlandó­ságot. A párt kolozsvári lapja, a Pátria tudatja, hogy a párt a liberálisokkal bármiféle pak­tumra hajlandó lenne lépni. Egyenesen abszur­dum szerinte, hogy a választási terror után szóba is álljanak a liberálisokkal, nem hogy együttműködjenek velük. A Lupta szerint Maniu és Lupu között tárgyalások folytak, amelyek megegyezéssel végződtek. A nemzeti párt március 19-iki ko­lozsvári ülésén fognak a megállapodás felett véglegesen határozni. A Lupta értesülése szerint a kormányt minden ellenző jelentés dacára rekonstruálni fogják. Constantinescu javadalmi miniszter kamaraelnök lesz és helyét Antonescu Victor, jelenlegi pá­risi követ fogja elfoglalni, Mosoiu tábornok is kilép a kormányból. A szenátus elnöke ugyan­ezen jelentés szerint Ferechide lesz, a legöre­gebb szenátor. Az Adevarul jelenti: Miután a román kormány hivatalos értesítést kapott, hogy a genuai konferencián a meghívott államok vala­mennyien miniszterelnökeikkel képviseltetik magukat, Bratianu Jones miniszterelnök elha­tározta, hogy mégis ő lesz a román delegáció, vezetője. li lesz az új szegényházzal? A város által gyűjtött alap az államé, Dr. Pop polgármester nyilatkozata, s­aját tud.) Ismeretes, hogy az impé­­rium átvétele után a városi tanács egy tanácsi határozat értelmében egyszázalékos forgalmi adót vetett ki a kereskedőkre a vasútállomásra beérkező áruk értéke után. Ennek az adónak bevétele az idők­ folyamán­ meghaladta már az egy millió lejt és arra szolgált volna, hogy abból megépítsék a városi szegények új men­­házát. Erre nézve a tervek el is készültek s úgy volt, hogy a menházat a Házsongárd te­tején teljesen modernül berendezve körülbelül kétszáz szegényre rövidesen fel is fogják épí­teni. A terv azonban csak terv maradt és da­cára az összegyűjtött százezreknek, a menház a mai napig sem készült el. Erre nézve meg­kérdeztük dr. Pap Julián polgármestert, mi volt az oka az építkezés elmaradásának, főleg hogy mi történt a szegények menházára ösz­­szegyűjtött alappal. A polgármester munkatár­sunk előtt a következőket jelentette ki: — A Titulescu féle adóreform értelmében a város mindennemű különleges adó behajtá­sától elesett, így elvették tőlünk a luxusadó ellen szedett adót is, amely pedig egyik leg­tekintélyesebb jövedelmi forrását képezte a városi bevételeknek. Az állam a Kolozsvárra beérkezett áruk után megállapított és behajtott egy százalékos forgalmi adót is magáénak vin­dikálja és azt tőlünk visszaköveteli. Előállott tehát az a helyzet, hogy nekünk ezt az alapot vissza kell adnunk dacára annak, hogy mi azt a városi szegények új menházának felépítésére akartuk fordítani. Nincs kizárva, hogy ha si­kerül megegyezni a kormánnyal, ez az alap tényleg eredeti rendeltetésére lesz fordítva, erre nézve azonban az illetékes fórumoktól határozott választ még nem kaptunk.­­ Ami magát az alapot illeti, azt eddig a város kezelte és hiánytalanul megvan, ahhoz senki sem nyúl, mint ahogy nem is nyúlha­tott. Megjegyzem, hogy az eddigi fennálló szo­kások szerint a városnak a tisztviselők fizeté­sére szüksége lévén pénzre, 6 százalékos ka­mat mellett azt ebből az alapból kölcsönöztük ki. De mintegy 500 ezer lej készpénz azért most is rendelkezésünkre áll.­­ Természetes, hogy a város mindent­­ meg fog tenni ennek az alapnak megmentése,­­ illetve eredeti céljára leendő fordítása érdeké­ben. Valószínűnek tartom, hogy a kormány is be fogja látni igazunkat és nem fog ragasz­ ...................... ........ j iijwT. ■■»■»»< kodni ahhoz, hogy az összegyűjtött alap mis célokat szolgáljon. Elvégre Kolozsvár keres­kedőitől kifejezetten a városi szegények men­házára kértük ezt az összeget, lehetetlen te­­­hát, hogy utólagosan az egész alapot lefoglalva, a szegények házából ne legyen semmi sem. Mi is abban a véleményben vagyunk, hogyha már a város a kérdéses célra behaj­totta a több mint egy milliót, azt nem helyes eredeti rendeltetéséből elvonni s abból mielőbb meg kell építeni a szegények­ menhelyét. A M«BraMMaMraH«aS^PiW«aaBBMMa«a pp51BiyMniniwiiiwaaB^al»MïnsaiiireggBanaiTOJiMWiai i 1a ; * i\ O t {i j. bV H ‘ f I b -• *-« i fl 2 C * U b iv/ DBWSSFMW^^ MB BíBSiKfl »MraS5!^2tt*SHiawa«M^^^ Ási erdélyi városok visszakap­ják adószedési jogukat (Saját tud.) Az erdélyi városokat rend­kívül kellemetlenül érintette, sőt majdnem alapjukban ingatta meg a Titulescu-féle a­dó­­reformnak az az intézkedése, amellyel az er­délyi városok adószedési jogát konfiskálta. Mikor a kormánynak ez a rendelkezése nyil­vánosságra került, az erdélyi városok élénken tiltakoztak ellene, mert az egyet jelentett volna a városok gazdasági és kulturális vissza­fejlesztésével és a mindenkori kormány sze­szélyeitől való függéssel. Köztudomású dolog, hogy a városok ed­dig a polgároktól beszedett pótadóval tartották egyensúlyban háztartásukat. Ebből fedezték kiadásaikat, fejlesztették adminisztrációjukat. Kolozsvár polgárai eddig abban a kiváltságos szerencsében részesültek, hogy a Romániához kapcsolt területen a legmagasabb pótadót fizettek. Már most a kormány rendelkezése következtében az a helyzet következett volna be, hogy a polgárok továbbra is fizették volna a magas pótadót, azonban a pótadó felosztása fölött nem a városi tanács, hanem a kormány diszponálna. Érthető tehát, hogy a kormánynak ez ellen a terve ellen az érdekelt városok kézzel-lábbal tiltako­zók. Legutóbb Teme­s­váron a Romániához csa­tolt területek város­­i kongresszust tartottak, ahol elhatározták, hogy az elvi tiltakozáson felül memorandumot intéznek a kormányhoz, sőt küldöttséget is menesztenek Bukarestbe. Úgy látszik, hogy en ha visszautasító maga­tartásnak meg is v­olt az­­ eredménye, mert mint biztos forrásból értesülünk, a kormány vissz­­a az erdélyi­ vá­rosoknak adóss­ági jogát s megen­gedi továbbra is — bizonyos ellen­őrzés mellett — ■­­ a feloszlás és a hovaforditás fel a városok maguk rendel­­iessenek.

Next