Ellenzék, 1922. április (43. évfolyam, 74-98. szám)
1922-04-01 / 74. szám
Cluj-Kolozsvár, 1922. április 1. 2 limit egy szörnyszülött tanácsi intézhettél Kolozsvár gazdasági érdekeltségei tiltakoznak a hirdetmények kifüggesztéséről szóló szabályrendelet ellen. Nagy tiltakozó gyűlés. Kívánják a rendelet visszavonását - ! (Saját tud.) Az Ellenzék egyik múlt heti számában ismertettük Kolozsvár város tanácsának a hirdetmények kifüggesztésére vonatkozó szabályrendeletét. Mint minden szabályrendeletet, a városi tanács ezt is úgy alkotta meg, hogy az érdekelt körök véleményét meg sem hallgatta s ehelyett különböző városok hasonló szellemű szabályrendeletéből összetákolt egy szörnyszülöttet, amely a szakértő köröknek és az egész város kereskedő és iparos társadalmának a legnagyobb megdöbbenését váltotta ki. Mert ez a szályrendelet nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy az üzleti reklámokat, a kulturális, jótékony célú és művészeti előadások hirdetéseit jövőben Csk a rendőrprefektus és polgármester előzetes jóváhagyása után is csak akkor lehet majd kifüggeszteni, ha előbb tekintélyes adót fizetnek be a város házipénztárába. A szabályrendeletet már a belügyi resszort is jóváhagyta s a közönség csak akkor szerzett róla tudomást, mikor a nyilvánosság kizárásával megjelenő administratív, Dandea tanácsos házilapja, a jóváhagyott szabályrendelet szövegét közölte. Ahogy a szabályrendelet nyilvánosságra került, az érdekelt körök megmozdultak, hogy kieszközöljék az elkövetett baklövés helyrehozását. Az egész közgazdasági életnek horribilis kára származhatik ebből a rendeletből, ha azt egész szerkezetében meg nem változtatják. Ezért egész Kolozsvár közgazdasági élete megmozdult, hogy a szabályrendeletet, ha lehet, korrigáltassa, esetleg teljesen a megsemmisíttesse. A Kereskedő Tanács legutóbbi választási ülésén került szóba a polgárok érdekeivel homlokegyenest ellenkező szabályrendelet, de ugyanekkor a kereskedelmi és iparkamara is állást foglalt a meghallgatása nélkül hozott szabályrendelet ellen. Értesülésünk szerint ebben a tárgyban az összes gazdasági érdeltségek bevonásával nagy tiltakozó gyűlést fognak tartani, amelyen állást foglalnak a rendelet ellen és előterjesz- j tésben fogják kérni a tanácsot arra, hogy a rendeletet vagy helyezze hatályon kívül vagy vegye sürgősen rolviató alá. A nagygyűlsen követelni fogják a gazdasági érdekeltségek, hogy mindaddig, míg a város autonómiája fél ! (Saját, tud) A kamara üléséről szóló tegnapi beszámolónkban röviden megemlékeztünk arról a deklarációról, amelyet Paál István kanonok szenátor a magyar szenátorok nevében fölolvasott. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy szószerinti szövegében közölhetjük ezt a nyilatkozatot. A deklaráció a következőképen hangzik: — Mint a magyar párt ált jelölt szenátor jelenek meg itt, hogya magyarság legális érzetének kifejezést adjak akkor, midőn ez a politikai aktivitás terére lépett. Bár a választás alkalmából a magyarság nagy egyetemével szemben elkövetett viszszaélések miatt indokolnak láttuk a parlamenti tárgyalásokból való távolmaradásom, mégis, (a parlament alkotmányozó jogainak határozott tagadása mellett) mindaddig, míg ez reánk nézve erkölcsileg lehetetlenné nem válik, e helyen kötelességemet fogom teljesíteni. — Célom, a mgyarság irredenta mivoltát, illőleg éri a szert és midinekben alaptalan híreket megcáfolni, megdönteni. Magam épjen úgy, mint a Magyar Ezvetség a maga egetemében ényeljük mindazon jogokat, melyeket a gyulafehérvári határozat, valamint a kisebségek védelméről szóló egyezmény a mi számunkra biztosítanak. E jogokat nemcsak a saját ethnikai, kulturális és gazdasági érdekeink kielégítsére, hanem elsősorban azét igényeljük, hogy e jogok élvezetében mi is kifje hssünky homálú és számottevő munkánkat a román állam érzésében. A körülményk kényszerítenek arról, hogy említőt tegyünk a nyilatozat felolvasásának előzményeiről. - A Magyar Szövetség vezérlő bizottsága ebben az ügyspertig az intézkedést a szövetség elnökségére bízta, így jött létre a szenátusban felolvasott nyilatkozat. Mi a nyilatkozatban elfoglalt álláspontot elhamarkodottnak tartjuk, amely föltétlenül revízióra szorul. Nemcsak a mi mi élig hirdet© felfogásunk az, hogy a magyarság csak számarányának megfelelő, illő képviselettel jelenhet meg a parlamentben. A magyarság zömének is az a felfogása. Ilyen rendkívül fontosságú, kérdésben nem lehet határozni a vidéki tagozatok meghallgatása nélkül és meg vagyunk róla győződve, hogy ha a vidéki tagozatokat meghallgatják, azok is ama véleményüknek adnak kifejtést, hogy a magyarság megválasztott képviselői a választási erőszakosságok elleni tiltakozáson kívül ne vegyenek rézt a parlament murvájában. Feltétlenül szükségesnek tartjuk mindezeknél fogva, hogy a vidéki tagozatoknak sürgősen alkalom adassák ebben a nagy fontosságú kérdésben állást foglalni és a meghallgatásukkal hozandó határzat legyen irányadó a magyarság parlamenti képviselőinek megatartására nézve. A tnpi szenátor tiltakozó nyilatkozatához A nyilatkozat előzményei — Meg kell hallgatni a Magyar Szövetség vidéki tagozatait A selyemkendő írta: Szentgyörgyi Ferenc Szürke, szomorú, sápadt tél hajnalán, két nappal karácsony előtt, kint a külső Kőbányai-úton, a vasúti töltésen, a végtelenségbe futó vágányok között állott poszton Balogh XII. János. A szél sípolva, süvítve száguldott az elhagyott vasúti kocsik között és hideg volt, kegyetlen, velőkig ható hideg. Balogh XII. János szeme vörös tűzben égett ezen a sápadt téli hajnalon. Egyszerre hirtelen forróság öntötte el egész testét, lába alatt mintha megmozdult volna a föld és körülötte a meztelen fák, a sürgönydrótok póznái, az elhagyott vagyonok forogni kezdtek. Balogh XII. János ezen a szürke, szomorú téli hajnlon a szivéhez kapott és elvágódoa a csontk©menyre fagyott földön. Egy óra múlva találtak rá, amikor fe-. váltani jöttek. A legközelebbi őrszobából telefonáltak a mentőknek és Balogh XII. János a nagy barakk-kórház fehér ágyába került. — Tüdőgyulladás — mondta az egyik evikkeres, fehérnövenyegőorvos, amikor fülét levette Balogh XII. János melléről. Aztán egy kedves kis kövér barna lány jött a fehér kórházi ágyhoz, fölemelte Balogh XII. János izmos karját és hóna alá helyezte a hőmérőt. — Negyvenegy fok — mondotta később kissé remegő hangon a barna lány és szomorú szemekkel nézett Balogh XII. János sápadt arcára. Később fanyar orvosságot hoztak az ágyhoz, apró medícinás üvegeket, majd vizesruhát, hogy rátegyék Balogh XII. János nyugtalan, beteg mellére. Aztán elmúlt egy éjszaka, egy fájdalmas, keserű éjszaka és jött az új hajnal, amely még szürkébb, még szomorúbb volt, mint a másik, ott kint, a Kőbányai-uton, a vasúti vágányok között. Balogh XII. János ez a hajnalon magához tért. Fölnyitotta fáradt szemeit, körülnézett, kissé ijedt, furcsa pilantással, aztán valahogyan megértette, hogy fehér kórházi ágyon fekszik, a teste forró, mintha lávahullámok futkosnának benne és úgy érzi, hogy a halántékát apró kalapáccsal ütögetik. Balogh XII. János sokáig meredt bele , és tekintettel a kórház jodoformos levegőjébe, aztán egyszerre földobta magát az ágyon. A szíve erős a zakatolt, két kezével összepréselte a takarót. És ekor nagy, zöld fenyőket látott, gyetyák százainak ragyogó fényességét és orgonaszót hallott, zugó búgó orgonaszót és énekeket, ájtatosat. Balogh XII. János teste előrehajolt az ágyon és szája suttogva, áhítattal ejtette ki: — Marika! .... Kicsi Marika.... Ugye várod... .a.........a piros selyemkeszkenőt ?.. Kát súlyos könycsep buggyant ki a fáradt szemekből és ekkor Balogh XII. János föltápászkodott az ágyban, odatámaszkodott a fogashoz. Egy kék, vászon kórházi köpeny függött ott. Aztán beemelte. Magára vette. És Balogh XII. János ezzen a második szürke, szomorú téli hajnalon, egy szál ruhában, meztelen lábakkal, papucsban, egy kék vászonköpenyben kiszökött a nagy barakkórházból és elindult a réteken, földeken át, ahol a gyilkos köd gomolygott, — a város felé. És odaérkezett. Félig megfagyva, dideregve, tűzrózsákkal két arcán, ziháló, zakatoló beteg mellel, de odaérkezett. — Marika ! —, nyögdécselte és "hideg kezével megfogta a leány meleg kezét. . Marika csak nézett, nézett és nem tudta megérteni, mi történt a télnek ezen a két szomorú, sápadt hajnalán. — Én visszamegyek, Marika, mert keresnek majd és ha nem találnak, abból baj lenne, Marika, amit én nagyon röstelnék, de azér’a pios selyemkeszketőt megkapod, Marika karácsonyra, ahogy azt én megígértem. Marika csak elfordította fejét, annyira zavaros volt itt körülötte minden, hogy nem tudott gondolkozni. A piros selyemkeszkénő, a kórház, a kék vászonköpeny ! Nem éltette. — írjad, Marika, — nyögdécselte Balogh XII. János. — írjad. És Marika irta. van függesztve, minden rájuk vonatkozó szabályrendelet készítésénél feltétlenül hallgassák meg az érdekelteket és észrevételeiket vegyék figyelembe. Különben a Kereskedőtanács kolozsvári központja a szabályrendlet másolatát megfelelő kommentár kíséretében megküldötte a bukaresti központnak is, hogy a szabályrendelet megsemmisítése érdekében haladéktalanul interveniáljon a belügyminiszternél, valamint az ipari és kereskedelmi minisztereknél. ELLENZÉK A kolozsvári adókirat il megnehezíti az ötletelek eAltikát Nem fogadják el az adófizetést és nem adnak adófizonylatot (Saját tud.) Kolozsvár város adóhivatala az április elsején kezdődő új költségvetési évre való tekintettel most állítja össze az elmúlt adózási év adóstatisztikáját. A hivatal már két hét előtt lezárta az adóbefizetési lajstromokat s az egész hivatali személyzet a statisztika összeállításán dolgozik. Ez a munka azonban annyira leköti az adóhivatalt, hogy arra nem maradt ember, aki a polgárok adóbefizetéseit elfogadná. Két hét óta s a városi adóhivatalnál adót fizetni nem lehet. Mindenki azt gondolná, hogy ez még nem olyan nagy baj, az adót úgyis mindig igen korán kell fizetni. De nem minden esetben áll így a dolog. Az útlevelek megszerzéséhez például adóbizonytványra van szükség, amelyet azonban csak akkor állitanak ki, ha az illető adófizetési kötelezettségének eleget tett. Adót befizetni nem lehet, adóbizonyítványt nem adnak és így útlevelet sem lehet szerezni. A városi adóhivatal naponta igen sok adóbizonyítványt kérőt utasít el. Ezen sürgősen segíteni kell, mert súlyos visszásság, hogy a helytelen adminisztrációs beosztás miatt egy ideig senki se juthasson amúgy is csak sok utánjárás mellett megszerezhető útleveléhez.