Ellenzék, 1922. április (43. évfolyam, 74-98. szám)

1922-04-01 / 74. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. április 1. 2 limit egy szörnyszülött tanácsi intézhettél Kolozsvár gazdasági érdekeltségei til­­takoznak a hirdetmények kifüggesz­téséről szóló szabályrendelet ellen. Nagy tiltakozó gyűlés. Kívánják a rendelet visszavonását - ! (Saját tud.) Az Ellenzék egyik múlt heti számában ismertettük Kolozsvár város taná­csának a hirdetmények kifüggesztésére vonat­kozó szabályrendeletét. Mint minden szabály­rendeletet, a városi tanács ezt is úgy alkotta meg, hogy az érdekelt körök véleményét meg sem hallgatta s ehelyett különböző városok hasonló szellemű szabályrendeletéből összetá­kolt egy szörnyszülöttet, amely a szakértő köröknek és az egész város kereskedő és iparos társadalmának a legnagyobb megdöbbenését váltotta ki. Mert ez a sz­­­ályrendelet nem tar­talmaz egyebet, mint azt, hogy az üzleti rek­lámokat, a kulturális, jótékony célú és művé­szeti előadások hirdetéseit jövőben C­sk a rendőrprefektus és polgármester előzetes jóvá­hagyása után is csak akkor lehet majd kifüg­geszteni, ha előbb tekintélyes adót fizetnek be a város házipénztárába. A szabályrendeletet már a belügyi resszort is jóváhagyta s a közönség csak akkor szer­zett róla tudomást, mikor a nyilvánosság kizá­rásával megjelenő administratív, Dandea taná­csos házilapja, a jóváhagyott szabályrendelet szövegét közölte. Ahogy a szabályrendelet nyilvánosságra került, az érdekelt körök meg­mozdultak, hogy kieszközöljék az elkövetett baklövés helyrehozását. Az egész közgazdasági életnek horribilis kára szárm­azhatik ebből a rendeletből, ha azt egész szerkezetében meg nem változtatják. Ezért egész Kolozsvár köz­­gazdasági élete megmozdult, hogy a szabály­rendeletet, ha lehet, korrigáltassa, esetleg tel­­­jesen a megsemmisíttesse. A Kereskedő Tanács legutóbbi választási ülésén került szóba a polgárok érdekeivel homlokegyenest ellenkező szabályrendelet, de ugyanekkor a kereskedelmi és iparkamara is állást foglalt a meghallgatása nélkül hozott szabályrendelet ellen. Értesülésünk szerint ebben a tárgyban az összes gazdasági érd­­eltségek bevonásával nagy tiltakozó gyűlést fognak tartani, amelyen állást foglalnak a rendelet ellen és előterj­esz- j tésben fogják kérni a tanácsot arra, hogy a­­ rendeletet vagy helyezze hatályon kívül vagy­­ vegye sürgősen rolviató alá. A nagygyűl­sen­­ követelni fogják a gazdasági érdek­eltségek,­­ hogy mindaddig, míg a város autonómiája fél ! (Saját, tud) A kamara üléséről szóló teg­napi beszámolónkban röviden megemlékeztünk arról a deklarációról, amelyet Paál István ka­nonok szenátor a magyar szenátorok nevében fölolvasott. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy szószerinti szövegében közölhetjük ezt a nyilatkozatot. A deklaráció a következőképen hangzik: — Mint a magyar párt ált­­ jelölt szená­tor jelenek meg itt, hogy­­a magyarság legális érzetének kifejezést adjak akkor, midőn ez a politikai aktivitás terére lépett.­­ Bár a választás alkalmából a magyar­ság nagy egyetemével szemben elkövetett visz­­szaélések miatt indokolnak láttuk a parla­menti tárgyalásokból való távolmaradásom, mégis, (a parlament alkotmányozó jogainak határozott tagadása mellett) mindaddig, míg ez reánk nézve erkölcsileg lehetetlenné nem válik, e helyen kötelességemet fogom teljesíteni. — Célom, a m­gyarság irredenta mi­­voltát, ill­­őleg éri a sz­ert és mi­dinekben alap­talan híreket megcáfolni, megdönteni. M­agam ép­­jen úgy, mint a Magyar Ez­vetség a maga eg­etemében­­ ényeljük mindazon jogokat, melyeket a gyulafehérvári határozat, valamint a kise­bségek védelméről szóló egyezmény a mi számunkra biztosítanak. E jo­gokat nemcsak a saját ethnikai, kulturális és gazdasági érde­keink kielégít­sére,­ hanem elsősorban azé­t igényeljük, hogy e jogok élvezetében mi is ki­­f­je hssün­ky homálú és számottevő munkánkat a román állam érzésében. A körülmény­k kényszerítenek arról, hogy említ­őt tegyünk a nyilat­ozat felolvasásának előzményeiről. -­­ A Magyar Szövetség vezérlő bizottsága ebben az ü­gyspertig az intézked­ést a szövetség elnökségére bízta, így jött létre a szenátusban felolvasott nyilatkozat. Mi a nyilatkozatban elfoglalt álláspontot elhamarkodottnak tartjuk, amely föltétlenül revízióra szorul. Nemcsak a mi mi élig hirdet©­­ felfogásunk az, hogy a magyarság csak számarányának megfelelő, illő képviselettel jelenhet meg a parlamentben. A magyarság zömének is az a felfogása. Ilyen rendkívül fontosságú, kérdésben nem lehet ha­­­tározni a vidéki tagozatok meghallgatása nél­kül és meg vagyunk róla győződve, hogy ha a vidéki tagozatokat meghallgatják, azok is ama véleményüknek adnak kifej­tést, hogy a magyarság megválasztott képvise­lői a választási erőszakossá­g­ok el­leni tiltakozáson kívül ne vegyenek r­ézt a parlament murvájában. Feltétlenül szükségesnek tartjuk mind­ezeknél fogva, hogy a vidéki tagozatoknak sürgősen alkalom adassák ebben a nagy fon­tosságú kérdésben állást foglalni és a meg­hallgatásukkal hozandó határ­zat legyen irány­adó a magyarság parlamenti képviselőinek megatartására nézve. A tn­pi szenátor tiltakozó nyilatkozatáh­oz A­ nyilatkozat előzményei — Meg kell hallgatni a Magyar Szövetség vidéki tagozatait A selyemkendő írta: Szentgyörgyi Ferenc Szürke, szomorú, sápadt tél hajnalán, két nappal karácsony előtt, kint a külső Kő­­bányai-úton, a vasúti töltésen, a végtelenségbe futó vágányok között állott poszton Balogh XII. János. A szél sípolva, süvítve száguldott az elhagyott vasúti kocsik között és hideg volt, kegyetlen, velőkig ható hideg. Balog­h XII. János szeme vörös tűzben égett ezen a sápadt téli hajnalon. Egyszerre hirtelen forróság ön­tötte el egész testét, lába alatt mintha meg­mozdult volna a föld és körülötte a meztelen fák, a sürgönydrótok póznái, az elhagyott vag­­yonok forogni kezdtek. Balogh XII. János ezen a szürke, szomorú téli hajn­lon a szivéhez kapott és elvágódoa a csontk©menyre fagyott földön. Egy óra múlva találtak rá, amikor fe-. váltani jöttek. A legközelebbi őrszobából tele­fonáltak a mentőknek és Balogh XII. János a nagy barakk-kórház fehér ágyába került. — Tüdőgyulladás — mondta az egyik evik­­keres, fehérnövenyeg­őorvos, amikor fülét levette Balogh XII. János melléről. Aztán egy kedves kis kövér barna lány jött a fehér kórházi ágy­hoz, fölemelte Balogh XII. János izmos karját és hóna alá helyezte a hőmérőt. — Negyvenegy fok — mondotta később kissé remegő hangon a barna lány és szomorú szemekkel nézett Balogh XII. János sápadt arcára. Később fanyar orvosságot hoztak az ágy­hoz, apró medícinás üvegeket, majd vizesruhát, hogy rátegyék Balogh XII. János nyugtalan, beteg mellére. Aztán elmúlt egy éjszaka, egy fájdalmas, keserű éjszaka és jött az új hajnal, amely még szürkébb, még szomorúbb volt, mint a másik, ott kint, a Kőbányai-uton, a vasúti vá­gányok között. Balogh XII. János ez­­ a haj­nalon magához tért. Fölnyitotta fáradt szemeit, körülnézett, kissé ijedt, furcsa pi­lantással, az­tán valahogyan megértette, hogy fehér kórházi ágyon fekszik, a teste forró, mintha lávahul­lámok futkosnának benne és úgy érzi, hogy a halántékát apró kalapáccsal ütögetik. Balogh XII. János sokáig meredt bele , és tekintettel a kórház jodoformos levegőjébe, aztán egy­szerre földobta magát az ágyon. A szíve erő­­s a zakatolt, két kezével összepréselte a ta­karót. És ekor nagy, zöld fenyőket látott, gy­etyák százainak ragyogó fényességét és or­gonaszót hallott, zugó búgó orgonaszót és éne­keket, ájtatosat. Balogh XII. János teste előrehajolt az ágyon és szája suttogva, áhítattal ejtette ki: — Marika! .... Kicsi Marika.... Ugye várod... .a.........a piros selyemkeszkenőt ?.. Kát súlyos könycsep buggyant ki a fáradt szemekből és ekkor Balogh XII. János föltá­pászkodott az ágyban, odatámaszkodott a fo­gashoz. Egy kék, vászon kórházi köpeny füg­gött ott. Aztán beemelte. Magára vette. És Ba­logh XII. János ezzen a második szürke, szo­morú téli hajnalon, egy szál ruhában, mezte­len lábakkal, papucsban, egy kék vászonkö­­penyben kiszökött a nagy barakkórházból és elindult a réteken, földeken át, ahol a gyil­kos köd gomolygott, — a város felé. És odaérkezett. Félig megfagyva, dideregve, tűzrózsákkal két arcán, ziháló, zakatoló beteg mellel, de odaérkezett. — Marika ! —, nyögdécselte és "hideg kezével megfogta a leány meleg kezét. . Marika csak nézett, nézett és nem tudta megérteni, mi történt a télnek ezen a két szo­morú, sápadt hajnalán. — Én visszamegyek, Marika, mert ke­resnek majd és ha nem találnak, abból baj lenne, Marika, amit én nagyon röstelnék, de azér’­a pi­os selyemkeszketőt megkapod, Ma­rika karácsonyra, ahogy azt én megígértem. Marika csak elfordította fejét, annyira za­varos volt itt kör­ülötte minden, hogy nem tu­dott gondolkozni. A piros selyemkeszkénő, a kórház, a kék vászonköpeny ! Nem éltette. — írjad, Marika, — nyögdécselte Balogh XII. János. — írjad. És Marika irta. van függesztve, minden rájuk vonatkozó sza­bályrendelet készítésénél feltétlenül hallgassák meg az érdekelteket és észrevételeiket vegyék figyelembe. Különben a Kereskedőtanács ko­lozsvári központja a szabályrend­let másolatát megfelelő kommentár kíséretében megküldötte a bukaresti központnak is, hogy a szabályren­delet megsemmisítése érdekében haladéktalanul interveniáljon a belügyminiszternél, valamint az ipari és kereskedelmi minisztereknél. ELLENZÉK A kolozsvári adókirat il megnehezíti az ötletelek eAltikát Nem fogadják el az adófizetést és nem adnak adóf­izonylatot (Saját tud.) Kolozsvár város adóhivatala az április elsején kezdődő új költségvetési évre való tekintettel most állítja össze az elmúlt adózási év adóstatisztikáját. A hivatal már két hét előtt lezárta az adóbefizetési lajstromokat s az egész hivatali személyzet a statisz­tika összeállításán dolgozik.­­ Ez a munka azonban annyira leköti az adóhivatalt,­­ hogy arra nem maradt ember, aki a polgárok adóbefizetéseit elfogadná. Két hét óta s a városi adóhivatalnál adót fizetni nem lehet.­­ Mindenki azt gondolná, hogy ez még nem olyan­­ nagy baj, az adót úgyis mindig igen korán kell­­ fizetni. De nem minden­­ esetben áll így a do­log. Az útlevelek megszerzéséhez például adó­bizony­tványra van szükség, amelyet azonban csak akkor állitanak ki, ha az illető adófizetési kötelezettségének eleget tett. Adót befizetni­­ nem lehet, adóbizonyítványt nem adnak és így­­ útlevelet sem lehet szerezni. A városi adóhivatal naponta igen sok­­ adóbizonyítványt kérőt utasít el. Ezen sürgő­sen segíteni kell, mert súlyos visszásság, hogy­­ a helytelen adminisztrációs beosztás miatt egy ideig senki se juthasson amúgy is csak sok utánjárás mellett megszerezhető útleveléhez.

Next