Ellenzék, 1922. október (43. évfolyam, 221-246. szám)

1922-10-01 / 221. szám

Chif-Kolozsvár, 1922. október 1­2 Az angol félhivatalos drótnélküli távíró szolgálat a keleti­ kérdésről a következő legújabb közleményt bocsá­totta ki: A közel keleti kérdés kétség­kívül igen bonyolult. A helyzetet nap­­ról-napra megújuló minisztertanácsi ülések gondosan megvitatták. A kor­mány a békés megoldás érdekében mindent meg kíván tenni. Jól értesült körök véleménye szerint a helyzet tisztázására leghathatósabb eszköz lenne, ha a szövetségesek és Kemál megbízottai között a helyszínen telje­sen nyílt megbeszélés volna tartható. Az angol sajtóban és közvéleményben általános az a kívánság, hogy a szö­vetségesek tábornokai és Kémál kö­zött a jegyzékben javasolt mudániai vagy izmidi találkozás még az érte­kezlet összehívása előtt megtartassák. Angol hivatalos helyen, ismételten rámutatnak arra, hogy a szövetsége­sek által megállapított semleges zó­nában a tengeri utak védelmére Nagy­­britannia csupán a status quot szán­dékozik minddadig fenntartani, míg az ellenőrzést Angli­­ól át nem veszi egy nemzetközi testület. Anglia közel ke­leti politikájának a múltban is min­dig sarkalatos elve volt a tengerszo­rosok szabadságát fenntartani, ami nemcsak az angolok, de valamennyi nép érdeke volt. Azok a tervszerű és a sajtó­ban kolpozuált gyanúsítások, hogy Nagybritannia a tenger­­szorosok állandó ellenőrzője kiván maradni, rosszakaratuak. Ami­ Konstantinápoly jövőjét illeti, Anglia szövetségeseivel együtt ígéretet tesz arra, hogy a város visszakerül török fen­­hatóság alá. Ennek azonban előfeltétele, hogy előbb békét kell kötni. A Chicago Tabune Konstantiná­polyból érkezett jelentés szerint a tö­rök nacionalisták a Dardanellák déli var­ján lévő semleges zóna megszállását telje­sen végrehajtották. A törökök Csanak kivételével az egész kör­nyéket megszállották A törökök lovasságukat gyalogsági erőkkel is megerősítették s igy várják be a dolgok további fejlődését Hamid bej Konstantinápolyban a a szövetségesek főbizottsága előtt ki­jelentette, hogy a nacionalista török csapatok a megszállást végrehajtották még mielőtt a szövetségesek tiltakozó jegyzéke a török parancsnoksághoz eljutott volna. Ezt az a körülmény okozta, hogy a görögök pusztításai folytán a török távirati összeköttetések helyen­ként megszakadtak. Unsonzág harcra buzdítja a törökök# Rendelkezésre bocsátja a hadianyagot Közvetíteni is hajlsuidók — Az Ellenzék tudósítójától — Páris, szept. 30. A szovjet kormány Angolába küldte Harakov és Rakovsky népbiztosokat, hogy informálódjanak Kemál szándékairól s hozzák tudomására, hogy az orosz kormány rendelkezésére bocsátja a szükséges hadianyagot további katonai akcióihoz. Egyúttal értesíteni fogják Kemált, hogy a szovjet kormány felajánlja a törököknek, hogy ai jelenlegi konfliktusban hajlandó a közvetítést elvállalni. Mireiosz Dili Riztupsasanot szof Katonatanács diktál Athénben — Végső küzdelem Tráciáért — Konstantin búcsúlevele — A kisantant várakozik — Az Ellenzék távirata — A Daily Telegraph Athénből úgy értesül, hogy a görög nemzet eltökélt szándéka Trácia elvesztését minden eszközzel megakadályozni. A görögök behívják a legutolsó tartalékokat is.­­ Számítanak arra, hogy sikerülni fog a 250 ezer főnyi hadsereget talpra­­állítaniuk. György király tegnap II. György néven elfoglalta a trónt. A görög fő­város a király tiszteletére lobogódísz­­ben van. Egyes hírek szerint ez az örömmámor csak látszólagos. Hirdetik ugyan, hogy a forra­dalom véget ért, mindamellett általános bizonytalanság cal­­kodik. Az új király első té­iy­kedése az volt,hogy hallgatagon hozzájárult Konstantin családjának száműzetéséhez. Bécsbe érkezett információ alapján úgy tudják, hogy voltaképpen egy 12 tagú tiszti­tanács gyakorolja Görögországban a tényleges hatalm­at s ennek határozott kívánsága volt a királyi család szám­űzetése " „ *■ A görög nacionalista forradalmárok az uj királynak azt a kijelentését ter­jesztik, hogy életével és vérével aka­dályozza meg Trácia elvesztését. Az új király tegnap a miniszterta­nács előtt az alkotmányra letette az esküt. Athénben nyugalom uralkodik. A politikai foglyokat szabadon bocsá­­tották. Egyes hírek arról számolnak be, hogy Gunnariszt, Tratoszt és Po­­topotapiszt letartóztatták. Tegnap este az athéni francia követség előtt fran­­ciabarát tüntetés volt. A forradalmi bizottság tegnap táv­iratilag kérte fel Venizeloszt, hogy az antantnál védje meg a görög nemzeti érdekeket és a békeértekezleten képvi­selje Görögországot. Érkeztek hírek arról is, hogy Athén­ben a köztársasági kormány megala­kulása küszöbön áll. Eszerint az új kormány elnöke Karaban lenne. Ezt a hírt nem erősítették meg. Londoni hírek megcáfolják Pál her­ceg letartóztatását. A görög sajtóiroda a lezajlott for­radalom eseményeiről újabban a kö­vetkező közlést adta ki: Miután a kormány lemondott, a hadsereg meg­szállta Athént. Következő napon meg­jelent Konstantin király búcsú­levele: „A kisázsiai összeomlás és Trá­cia elvesztésének veszedelme folytán keletkezett agitáció megerősítette alattvalóim egy részének azt az eszméjét, hogy trónon való meg­maradásom akadályozza Görögor­szág hatalmas barátait, hogy az ország veszedelmes helyzetében hat­hatósan segítségére siessenek. Ezt a nézetet nem osztom. Látván azon­ban, hogy további megmaradásom belviszályokba vinné az országot és megfontolva, hogy ez Görögország számára kegyelemdöfést jelentene, elhatároztam lemondásomat. — A trónról tehát ezennel lemondok. — Isten Önökkel, Konstantin“. A Reuter-ügynökség jelentése sze­rint Konstantin király, a királyné, Mik­lós és András hercegek tegnap este — állítólag páncélos hajón — elutaz­tak. Parasperopulosz, aki Venizelosz kor­mányzási ideje alatt a görög hadse­reg főparancsnoka volt, jelenleg Pá­­risban tartózkodik. A francia sajtó előtt kijelentette, hogy Görögor­szágnak olyan köztársasági ál­lamformára van szüksége, mint amilyen berendezkedése Észak- Amerikának van. A volt főparancsnok kijelentette még, hogy ez máskép nem is képzel­hető el, mert a görög nép soha sem fog abba belenyugodni, hogy külföldiek kormányozzák. Beavatott forrásból vett értesülés szerint a belgrádi kormány a thrák kérdésben való fegyveres beavat­ko­­zásra egy hatalommal szemben sem tett kötelező ígéretet. A szerb kormány Anglia fel­hívására kitérő választ adott. Jugoszlávia jelentős előnyök nélkül nem hajlandó háborús kalandra annál kevésbbé, mert Thrácia kérdése egy­előre nem is sérti Jugoszlávia érde­keit, mindaddig, míg Bulgária eset­leges terjeszkedéséről nincsen szó. Bukarestben a délbalkáni eseménye­ket némi aggodalommal nézik, mert félnek Bulgária megerősödésétől. A román kormány mindamellett beavat­kozásra okot nem lát. A kisantant kormányai a görög­­török kérdésben az utóbbi napokban élénk jegyzékváltást folytattak. Az a­­ felfogás alakult ki, hogy a sévresi­­ béke revízióját minél előbb összehí­vandó békekonferenciára kell bízni, ahol a kisantant kívánságait diplom­á­­ciailag is érvényre lehet juttatni. i­k Milinits Apáthy láns írta: Geley József I. Éppen a hatvanadik életévébe for­dult nagy Apáthy István, mikor a halál benne újra megfosztotta a magyarsá­got egy világraszóló értéktől. Vége­­szakadt egy nyughatatlan, viharos életnek. Megpihent egy pihenést nem ismerő test és lélek. Megnyugodott úgy a szenvedésekben, mint a dicsőbb­ségben, az ócsárlásban, mint az elis­merésben, a megpróbáltatásban, mint az ünneplésben, a kárhoztatásban, mint az imádatban egyaránt gazdagon részes egyénisége. Uralkodott emberek fölött és szol­gált ernyedetlen kitartással közü­gye­ket. „A halál egy adott egyéniség uralmának végleges megszűnésé11, ezt a széljegyzetet irta egyik olvasmánya mellé a halál fogalmaként s mintha csak magáról irta volna, hogy csak­ugyan uralma szűnik meg a halandó­nak az emberek felett, mert ő valóban uralkodott környezetén. Mi, itt élők, mindnyájan voltunk M­­mulat zseniális egyéniségének. Cso­dáló! nagy talentumának. De talán nem mindenki tudja azt, mennyire kedvezett neki élete során a szeren­cse ahhoz, hogy nagy tudásával ne senyvedjen el béka alá rejtett gyertya­ként, kevesen tudják, mennyire min­den­ kedvező a Bruttne­­y .a r­énge­tej­úton haladt szédítő gyorsasággal fölfelé. Apáthy születésekor, 1863-ban (jan 4.), atyja ügyvéd volt Budapesten. Hét éves korában atyját a pesti egyetemen a váltójog, a kereskedelmi és tételes nemzetközi jog tanszékére hívták meg. Akkoriban nagyon előkelő állás volt az egyetemi professzorság s az a lég­kör, melyben ennek révén felnöveke­dett az ifjú Apáthy, nagyban hozzá­járult egyénisége és életsorsa kialaku­lásához. Apáthy mindamellett gyer­mekéveiről rajongással sorsg nyilat­kozott. Ha erre került a sor vele­­beszélgetés közben, hevesen vágott közbe : „Csak gyermekkoromat­­ ne emlegessék11. Hallomásból tudom, hogy gyermekéveiben sokat betegeskedett. Hónapokon át feküdt ak születi csúz­­tól annyira gyötörve, hogy még köny­veit se bírta forgatni. S ha ez igaz, érthető, miért hessegette el magától oly heves tiltakozással az ifjúkor em­lékeit s különösen az előtt érthető, aki tudja, hogy a súlyos köszvénnyel már, élete hajnalán meghatott testi élet­sorsa, m­ert végzetét okozó szervi szív­­gyöngesége már abból az időből szár­mazik. A nagy emberekről azt mondják a lélekbúvárok, hogy szellem: jövő­jük történelmét nagy vonásokban már fiatalkori megnyilatkozásaik a szem­lélő elé tárják. Apáthy életének egére hajnalhasa­­dás­kor­ sötét felhőként nemcsak testi hanem lelki, szellemi pályafutásának, tragikuma is föl volt festve. Testét köszvénye gyöngítette meg végzetesen, de a TeTRT Tconstrukciójába is akkor ült be pusztító köszvényként a politizálás démona. Középiskoláit a pesti Kármán-féle református gimnáziumban végezte. Úgy tudom, elhütra az iskolába csak kiváló tehetségű gyerekeket fogadtak be és azokat is korlátolt számban. Minden­esetre a magas előkelőségek, minisz­terek, egyetemi tanárok, minisztériumi hivatalnokok és más kiválóságok gye­rekei jártak az iskolába. Tanárokul is elsőrendű pedagógusokat alkalmaz­tak. Úgy, hogy Apáthy nem élhette fejlődése során a jéghátán nevelke­dett, a mindenféle rossz, kedvezőtlen környezet dacára magát naggyá teremtő egyéniség sorsát, hanem számára min­den megadatott áldott tehetségei ki­csiszolására. Természetes tehát, hogy iskoláit mindvégig jeles bizonyítvány­­nyal végezte. Egyetemi tanulmányairól, professzorai személyes hatásáról nem sokat hal­lottam szájából. Ajíndrasikot, az orvos­­professzort dicsérte nagy néha. Tud­valevő dolog ugyanis, hogy a zoológus Apáthy a pesti orvostudományi karnak volt hallgatója. Rajta is megismétlő­dött a múlt század valamennyi nagy biológusainak esete. Azok ugyanis egytől-egyig diplomás orvosok voltak. Még­pedig azért, mert régen nem volt a tudomány kedvéért való külön bioló­giai oktatás. Élőlények kérdéseivel csakis a készülő orvosok előtt fog­lalkoztak és innen volt, hogy az élet­­tudományok művelői csakis az orvo­sok közül válhattak ki. Apáthyt hite, neve, bátor fellépése, talentumos be­szélőképessége és híres szónoki tem­peramentuma csakhamar az egész egyetemi ifjúság előtt ismertté tette és nyomban az ifjúság vezérévé avatta. Ismerjük eléggé érces, messzirehordó hangját, fordulatos gondolatait, mél­­tóságos, de szép kifejezéseit, tudjuk, hogy mennyire tudott érzelemgerjesz­téseivel a szívekbe markolni, tömege­ket fanatizálni. S ha mindezekhez hozzávesszük az ifjúkor hevét, elkép­zelhetjük, hogy ezek a megáldottsá­­gai már akkor a seregek élére állí­tották. Apáthy az apai házban külön­ben is politikai légkörben élt. Atyja nem csak afféle tajt-vett, csinált pro­fesszor volt, hanem az akkori idők egyik legnagyobb jogász feje, keres­kedelmi törvényeink nagy részének al­kotója, kit még ráadásul a negyven­­nyolcas idők történelmi hősének nim­busza is övezett. Az ifjú Apáthynak tehát erre a ve­zető szerepre való rátermettsége az otthon sürgő-forgó politikusok között bő iskolázásban részesült. Kormány­emberek gyakran is keresik Apáthy­nak, az ifjuságvezérnek szolgálatait. Közülök Berzeviczy nagy politikai jövőt jósol neki, melynél fogva nemsokára hivatott lesz Apáthy arra, hogy az ország vezető politikai férfiai között ELLENZÉK általára katonai láttamozási számlát másítok el A hadkiegészítő parancsnokság rendelete — Az Ellenzék tudósítójától — A kolozsvári hadkiegészítő parancs­nokság a nagyvezérkar rendelete ér­telmében köztudomásra hozza, hogy az összes tartalékosok és póttartaléko­sok folyó év október 16-tól november 30-ig láttamozási szemlére kötelesek jelentkezni. A láttamozások a kolozs­vári, bán­ffyhunyadi, tordai, topán­­falvai és kolozsi láttamozási közpon­tokban fognak megtörténni s ezeken a szemléken a jelentkezők kötelesek leszerelési könyveiket vagy bárminemű katonai igazolványaikat, az állami, megyei és községi alkalmazottak pe­dig a felmentési igazolványaikat be­mutatni. A szemléken az 1919. korosztálytól az 1902-iki korosztályig, tehát az 1880—1897. évben született katonakö­telesek tartoznak jelentkezni, nemkü­lönben azok is, akik a katonai szolgá­lat alól fel vannak mentve. Úgyszin­tén jelentkezni kötelesek igazolványaik­­ felmutatása mellett, a felmentésre

Next