Ellenzék, 1923. június (44. évfolyam, 121-144. szám)

1923-06-02 / 121. szám

ELLESZEK BESS A kolozsvári árvaszék Budapestre küldött pénzei Megsemmisítették a letéti jegyeket — az Ellenzék tudómítójától — Kolozsvár város közigazgatási, bizottságának legutóbbi ülésén id. Isacu Aurel dr. aziránt interpellált, hogy mi van a kolozsvári árvaszék által Budapestre szállított értékekkel. Maga városi tanácsos, aki az árvaszék ügyforgalmáról jelentést tett, azt a választ adta, hogy az értékek kiadására irányuló eljárás folyamatban van. Az ügy azonban nem oly egyszerű, mint ahogy azt a közigazgatási bizottság ülésén előadták, mert a kolozsvári árvák vagyona még mindig Budapesten van s annak kiadatása elé számtalan akadály gördült. Annak idején, mikor Kolozsvár veszélyeztetett helyzetben volt, a magyar belügyminiszter utasítására az összes állami értékeket, köztük az árvák bezelt könyveit és értékpapírjait Budapestre szállították. A háború véget ért, az imperim megváltozott, de az értékeket még mindig nem lehetett Kolozsvárra viszszahozni. Az értékek kiadásairánt diplomáciai eljárás indult meg, azonban ennek nem volt semmi eredménye Ezért aztán a kolozsvári árvaszék más eljáráshoz folyamodott. A birtokában lévő feljegyzések alapján a Kolozsvár városi járásbíróságnál, minthogy az árvák pénze valóságban a kolozsvári bankoknál volt elhelyezve s csak a letéteket igazoló okiratok vannak Budapesten, megsemmisítési eljárást indított. A járásbíróság a törvényes formák betartásával a Budapesten levő letétjegyeket megsemmisítettnek jelentette ki s így most a pénz felvételének nincsen akadálya. Ez a megsemmisítési eljárás azonban csak az értékek egy csoportjára terjed ki, de remélhető, hogy az árvák ügye rövid idő alatt véglegesen el lesz intézve. Parlamenti Damokles kard Ha csal, a parlament által alkotott törvények száma szerint ítéljük meg a tövényhozást, akkor a román parlamentet kétségkívül elsőnek kellene tartanunk a földkerekségen. A Monitorul Oficial nem győzi közölni az aprócseprő törvényeket. Ez azonban végül is kisebb baj volna. Van nagyobb is. Ez a nagyobb pedig a törvénycsinálásnak az a módja, amelyet a kormány, hír szerint, megint jónak lát követni. Amint erről a lapok hírt adtak, a napokban a bukaresti semmitőszék törvénytelennek jelentette ki a munkaügyi miniszternek azt a rendeletét, amellyel a munkás betegsegélyezési járulékokat ezelőtt egy évvel duplájára, emelte fel. Vagyis vannak még bírák Bukarestben. A semmitőszéki döntés természetesen azt vonná maga után, hogy a már beinkasszált járulékok fölös részére joga van azoknak, akik a felemelt díjakat befizették. Egyben ez súlyos csapás lenne a betegsegélyzőre, amely ma tisztára állami intézmény. De mire való a kormány, ha nem arra, hogy megvédje az állam fiskális érdekeit ? Most tehát a kormány, hír szerint, törvényt szavaztat meg a parlamenttel, amely egy évre visszamenőleg szankcionálja a felemelt díjakat. Szóval visszaható törvény. Ez ugyan szintén nem volt újság eddig a romániai gyakorlat szerint. Minthogy azonban eleget hallottuk, hogy Románia ezentúl a modern állam akar lenni, szükséges rámutatnunk némely dolgokra. Visszaható törvény a modern államban ismeretlen valami. Az angol „dicsőséges" forradalomnak egyik legelső dolga volt annak a kimondása, hogy ilyen törvények, amelyek ott korábban a politikai üldözések eszközei voltak, soha többé nem hozhatók. Ma ott nincs kormány, amely hasonlóval elő merne állani, mert azt a szabadság és jogbiztonság elleni merényletnek Újabb nagy vihar a — ^ r n s rs n Ifi cs. i c* c? milíttt Mifihalache megismételte vádjait a liberátusok ellen. — Tumultuózus jelenetek. — Az ellenzék megakadályozza Miehalache eltávolításét. — A szenátus megszavazta, a javaslatot. — Június v-én beszámol a parlament — Az Ellenzék tudósítójától — A kamara szerdai ülésén ismét heves jelenetekre adott alkalmat a resicai művek nacionalizálásáról szóló javaslat tárgyalása. Michalache parasztpárti képviselő a fegyelmi bizottság előtt kijelentette, hogy a parlamenti botrány ügyében nincs szüksége igazolásra. — Azért kiáltottam: Segítség, rablók! — mondotta — mert meggyőződtem róla, hogy a liberálisok a Resica-törvény megszavazásával milliárdokat lopnak el az államtól. Ezért indított igazságérzetem a jogos közbeszólásra. Mihalache kijelentését zajos közbeszólások fogadták, a többség viharosan tiltakozott, az elnök Mihalachetól megvonta a szót. A többség ökleit rázta a szónoki emelvény felé és Rendre kiáltások hangzottak. Az elnök a nagy zajban felfüggesztette az ülést. Az ülés újból való megnyitása után az elnök Madgearu képviselőnek adja át a szót. Mihalache nem akarja elhagyni a szónoki emelvényt, mire a kvesztorok erőszakkal próbálják eltávolítani. Mihalache megragadja a szavazóurnákat és egyenként a földhöz vágja. A második elhajított urna Manolescu kvesztort a fején találja. A miniszteri székek előtt hihetetlen tumultus támadt, a miniszterek elhagyják helyeiket. Grigore és Filipescu kiszabadítják Mihalachet a kvesztor kezei közül. Az ülést ismét felfüggesztik. Az újból való megnyitáskor az elnök felszólítja Mihalachet, "hogy hagyja el a termet. A parasztpárti képviselő vonakodik az elnöki felhívásnak eleget tenni. Az ellenzék ezt kiáltja: — Rablók, segítség! Rablók! és Mihalache körül csoportosul, hogy megvédje a támadásoktól. Az elnök eltekint végül is Mihalache eltávolíttatásától. Madgearu veszi át a szót. Tagadja, hogy ezen kifejezése: „Resicát eltulajdonítottátok", nem a parlamentáris, ‘ a tényállásnak megfelel. Amikor a liberiusok ellenzékben voltak, a randyauzat tekintették az államra veszélyeseknek, most, amikor az averescánusokhoz hasonlóan érdekeltek, azt vitatják, hogy Averescu derék ember. A resicai tőkéje ötven percentjének magánosok által való jegyzése nem nacionalizálás, mert a tőke másik fele a bankokban koncentrálódik. Reméli, hogy bebizonyította azt, hogy az előzmények tényleg igazolják az eltulajdonítást, ezért a parlamentből való kizáratása igazságtalan. Büszke reá, hogy ilyen igazságos ügy miatt kizárták. A kormány félti pozícióját. Az igazságtalan uzsoratörvény ellen kétszáznegyvenkét képviselő fog szavazni s ezért kellenek a kizárások. Ezután folytatják az uzsorajavaslat vitáját. Orteanu liberális képviselő utal a drágaságra is, amely a liberális rezsim alatt ijesztően megnövekedett. Uzsorával vádolja a fürdőhelyeket, intézkedéseket kér a fauzsora ellen. Sassu kereskedelmi miniszter előadja, hogy Erdélyből és Bukovinából több ezer vagon fát rendeltek meg 3200—3500 lej vételár mellett. Indítványozza, hogy az uzsora-törvényjavaslatot holnap éjjeli ülésben tárgyalják. A kamara csütörtöki ülésén Halippa közli, hogy bár Bublovszki és Tchacenko kommunisták amnesztiában részesültek a konstancai hadbíróság végzése szerint, mégis Kiselyrpítsbe szállították őket s a tapasztalatok szerint útközben bizonyára szökés miatt agyon fogják őket lőni. Florescu igazságügyminiszter megígéri, hogy vizsgálatot indít ebben az ügyben. Bratianu miniszterelnök ezután felolvassa az ülésszaknak június 5-ig való meghosszabbításáról szóló királyi kéziratot. Ezután a kamara Gr. Filipescut a tegnapi verekedés miatt 10 napra kizárja az ülésekről. Vaitoianu belügyminiszter a besszarábiai gyilkosságokról beszél és megismétli erre vonatkozólag a szenátusban mondott kijelentéseit. Halippa és Berzianu szerint a belügyminiszter menteni igyekszik a gyilkosságokat, ahelyett, hogy a bűnösöket üldözné. Ezután a kamara megszavazza az irói tulajdonjog védelméről szólótörvényjavaslatot. A szenátus ülése A szenátus szerdai ülésén a tisztviselői törvényt néhány lényegtelen módosítás után elfogadták. Ezután Vaitoianu belügyminiszter válaszolt Constachescu interpellációjára a besszarábiai események ügyében. Előadja hivatalos adatokra támaszkodva, hogy Besszarábiában 1918 óta bolsevista propagandát űztek, amely főleg a tanárok, tanítók, munkások között s a hadsereg és vasút alkalmazottai közt terjedt el. A bolsevista propaganda terjesztői elsősorban a zsidók, akiknek Moszkvával való összeköttetéséről sok terhelő adat van. Az utóbbi években Romániába való betörések alkalmával 167 román tisztet öltek meg és 187 katonát sebesítettek meg. A bolsevista propaganda vezetői, Burdanoff ezredes és Jordanoff tanító a besszarábiai lakosságot is megnyerték a propaganda részére. Az ackermani vasúti pálya ellen elkövetett merénylet felbujtója Jordanoff volt, aki meg akart szökni, azonban a katonák utána lőttek és elfogták s igy jogosan jártak el. Az ellenzék egyetlen elesett román tiszt halála miatt sem interpellált. Bratianu Jones miniszterelnök hivatkozik a román nép nagy türelmére, amely még Marghiloman és Sterellen sem tett retorziós lépéseket a jassy-i kormány visszatérése után. A szenátus csütörtöki ülésén szintén a resicai törvényjavaslatot tárgyalták. A javaslat ellen Gropsan és Constachescu szólaltak fel. A szenátus a törvényjavaslatot megszavazta. tekintenék. — Üsse a kő Angliát — lehet erre mondani. Mi nem vagyunk Anglia és úgy csináljuk, ahogy nekünk jól esik. — Csakhogy a törvénycsinálásnak ez a módja, ha nagyon utassá válik, semmiképpen sem fog jól esni — éppen nekünk magyaroknak. Van ugyanis valami, amiért aztán már igazán eddig sem panaszkodhattunk; az, mintha az államhatalom atyai gondossága nem terjedne ki éber figyelemmel minden kis tettünkre. De eddig legalább előre tudtuk mihez tartani magunkat. Mi lesz akkor, ha mindig a parlamenti Damokles kard fog a fejünk felett függeni, hogy még csak egy megalkotandó törvény fogja megmondani, nem követtünk-e el valami törvényellenest ? Mert akkor aztán nem lesznek bírák Bukarestben. 3 G»j°Kolozsvár, 1913. június 2 Scotus Viator Kolozsvárra érkezett Ünnepélyesen fogadták. — Tanulmányozza a romániai kisebbségek helyzetét. — Vajda Sándor volt miniszterelnökkel és Jászi Oszkárral tárgyalt — Az Ellenzék kiküldött tudósítójától — Seton Watson, írói nevén Scotus Viator, aki már a világháború előtt egyik általánosan ismert tanulmányozója volt a kisebbségi kérdésnek, — bár ezt nem mindig a kellő tárgyilagossággal tette — most ismét új tanulmányútra indult. Most érkezett Romániába a Tótföldről, ahol a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetéről szerzett részben hivatalos, részben a tótföldi magyarság képviselőitől információkat. Scotus Viator tegnap érkezett Csehszlovákiából román területre. Az angol írót Nagyváradon Jászi Oszkár fogadta, aki Aradról utazott elébe Nagyváradra. Velük volt még egy angol professzor is, Seton Watson munkatársa. Az Ellenzék tudósítójának alkalma volt a tegnapi gyorsvonat étkezőkocsijában Scotus Viatorral rövid beszélgetést folytatni. A kisebbségek védelmezője jelenlétében munkatársa, aki a kihallgatást tolmácsolta bevezetésül kijelentette, hogy Scotus Viator, mint régebben, most is gyakran jön le Erdélybe majd, hogy az itteni nemzetek politikai és kulturális helyzetét közvetlen tapasztalatok és információk útján tanulmányozza. Maga Scotus Viator kijelentette tudósítónk előtt, hogy részletes információt egyelőre nem adhat erdélyi útjáról, mert elsősorban román és magyar politikusokkal óhajt tárgyalásokat folytatni és személyes tapasztalatok útján tanulmányozni a romániai kisebbségek helyzetét és csak ennek befejezése után nyilatkozhatik. Scotus Victor és kísérete tegnap a délutáni gyorsvonatról Bánfyhunyadon leszállt, ahol Vajda Sándor volt miniszterelnök csatlakozott hozzájuk s velük együtt csütörtökön este Kolozsvárra jött. Az állomáson Kolozsvár város tanácsának megbízásából Béres János városi tanácsos fogadta. Az angol-román társaság nevében Maior egyetemi tanár, a kolozsvári egyetem nevében Calugereanu professzor, a román újságírók szindikátusa nevében pedig Tanescu elnök fogadták rövid üdvözlő beszédekkel, melyeknek elhangzása után Scotus Victor kocsiba ült és Vajda Sándor lakására hajtatott. A kolozsvári román hivatalos és kulturális körök Scotus Viator tiszteletére nagy ünnepségeket rendeznek. Aváros vezetősége bankett keretében fogja ünnepelni, a román nemzeti színház pedig díszelőadást rendez a tiszteletére. Scotus Viator az eddigi tervek szerint egy hétig marad Kolozsvárt, azután a többi erdélyi városokat látogatja meg. Itt említjük meg, hogy a Dimineata intervjút közöl Scotus Victorról, aki a lap tudósítójának kijelentette, hogy rendkívül meg van elégedve a Csehszlovákiában tapasztaltakkal a kisebbségi kérdésre vonatkozólag. Romániában és Jugoszláviában azonban a kisebbségek helyzete nem látszik kielégítőnek. Az író hat hétig marad Erdélyben és részletesen tanulmányozza a helyzetet.