Ellenzék, 1924. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1. szám

I­ KU-ENZEK Elfogták Seilinek betörő­ cimboráját Akit a téli fagy hajtott a rendőrök karjaiba — Az Ellenzék tudósítójától — Vasárnap éjjel a kolozsvári rendőr­ség széleskörű razziát tartott A rend­őrség emberei átvizsgálták az éjjeli mulatóhelyeket, zugszállodákat és korcsmákat, majd a Fellegvár bar­langjait kutatták át, azonban egy-két öreg csavargón kívül mást nem tud­tak elfogni. A sétatéren keresztül akartak visszatérni a központi rend­őrségre, mikor a korcsolya-pavillon felől jajkiáltásokat hallottak­ A rend­őrség emberei megindultak a kor­­csolya-pavillon felé s közvetlenül az épület előtt egy álétt embert találtak. A detektívek nagy nehezen magához térítették az embert, aki elmondotta, hogy azt hitte, hogy a korcsolyapa­­vilion őrei meghallják segélykiáltásait s bebocsátják a pavilontja s azért jött a pavillon elé. A detektívek fag­gatni kezdték, hogy tulajdonképen kicsoda. A megfagyástól megmentett ember erre gyanakodva kérdezte, hogy először ő szeretné tudni, kik a megmentői. Mikor meghallotta, hogy detektívek, hirtelen futásnak eredt. A rendőrség emberei követni kezdték s rövid hajsza után letartóztatták. Az egyik detektív arcába világított és a rendőrség emberei ekkor csodálkozva ismerték fel benne Francu­ Ferencet, aki sorozatos betörések miatt volt le­tartóztatva s néhány héttel ezelőtt szökött meg a konstancai rendőr­ségről. Francu Kolozsváron kezdte betörő pályáját, ahol Jellinek Ferenc betörő­­bandájába követett el betöréseket. Mikor Jellineket először letartóztatták, Franco is rendőrkézre került, ő azon­ban nem volt olyan szerencséd mint mestere, mert nem tudott megszökni a fogházból s így kitöltötte egy évi fogházbüntetését. Kiszabadulása után jónak látta el pályázni Kolozsvárról s a regátban követett el betöréseket. Októberben azután a konstancai ren­dőrség végre letartóztatta s megindí­totta a nyomozást bűnlajstromának összeállítására. Francu egy éjszaka vakmerő módon megszökött első emeleti cellájából. Ágylepedőjéből kö­telet csavart s életét kockára téve ezen a kötélen ereszkedett le az utcára. Konstancából Kolozsvárra szö­kött. Legutolsó szereplése óta azonban a kolozsvári betörő-világban nagy vál­tozások állottak elő. Francu egykori bűntársai nagyobbrészt elhagyták a várost, a betörő­ banda feje, Jelanek Ferenc pedig most Csehszlovákiában folytatja működését. így történt meg, hogy Franco nem tudott „elhelyez­kedni" s apró házi lopásokon kívül alig követett el nagyobb bűnt. Lakást sem kapott, mert félt, hogy ha a vá­rosba költözik, a rendőrség leleplezi. Néhány nappal ezelőtt ellopott két télikabátot s ezekből csinált fekvő­helyet magának s a kioszkkal szemben lévő zenepavilonban rendezett be la­kást magának. Egy ideig el is viselte a hideget s a télikabátokat a zene­pavilon egyik sarkában rejtette el. Tegnap este miután megint sikertele­nül próbált sikeres betöréseket el­követni, éhesen és átfázva vánszorgott a zenepavilonhoz, mikor azonban ke­resni kezdte a meleg­ágyul szolgáló télikabátokat, megdöbbenve konsta­tálta, hogy utolérte a nemezis, m­ert a lopott télikabátokat egy másik betörő ellopta s így Franco nem tudott le­feküdni. Egy ideig bolyongott a séta­téren, mikor azután a hidegtől végle­gesen kimerülve a korcsolyapavillonba akart bejutni s segélykiáltásaival akarta felkelteni az őröket, a rendőrség em­berei leleplezték s letartóztatták. Francu valóban szánalmas állapotban van, teljesen le van rongyolódva s keser­vesen megbünhődött betöréseiért. A rendőrség emberei a rendőrségre vit­ték. Néhány nap múlva átadják a konstancai hatóságoknak. 3 Szabó Dezső karácsonya Beszélgetés az »Elsodort fala« szerzőjével. — »finnak hegedülök ezentúl, aki hozat velem* — Az Ellenzék budapesti tudósítójától — Hatalmas fenyőfa áll a szobában. Mosolyogva aggatja tele díszekkel, gyertyákkal És egyszerre csak ott áll a szoba közepén díszesen, csillogón a szeretet fája. Gyermekes boldogság­gal tölti el a karácsony jövetele. Aján­dékokat vásárolt magának. Többek között a nagy olasz Vásári-kiadást, amelyért sokan irigyelhetik. Hátraha­­jol. Gyönyörködve nézegeti fáját és ilyenkor törzse akaratlan pátoszával a kihajló gallérban olyan, mint egy barokk gavallér. Érzem ennek, a fának megnőtt, szim­bólikus értelmét, ahogy békés fénnyel kigyúl a hegyen, mint a régi pogány ősöknél, akik ezen a napon a hegycsúcsokon sercegő, gyan­tás nedvvel égő fenyőt gyújtogattak egy világölelő szeretet üdvözletéül egymás felé. — Nézze ezt a fát, hogyan szár­nyai alá melegít mindent! — mondja. —• Ezért a kérdése, hogy mi a véle­ményem a mai politikai helyzetről, úgy hat rám, mintha egy más világ­ról jönne. Azt a Szabó Dezsőt, akinek, véleményei voltak, megverték, megöl­ték, megfőzték, megsütötték, felakasz­tották. Éi már a véleményem vakme­rőségét sohasem fogom elkövetni az életben. Kiverve mindenből, amit sze­rettem és amiért éltem­, új hazát épí­tek magamnak azok szívében, akik megértenek és akik szeretnek. Ebben a hazában nem lesz politika és nem fog tragikus szenvedély­ezni, hogy olyanokért veressem be a fejemet, akik hátulról hazafiasan leszúrnak. Cigány­prímás leszek ezentúl, hegedülök an­nak, aki huzatja velem. Tőlem meg­ehet aztán bárki bárkit, legfeljebb só­val és ecettel kínálom meg azt, aki az evésben legerősebbnek bizonyul. Azt hiszem, hogy ezek a kijelentéseim bebizonyítják, hogy véglegesen jó fiú lettem és hogy a négyéves hazafias nevelés nem múlt el nyomtalanul fö­löttem. - Hallotta, hogy a művészek, írók és tanárok kérvényt nyújtanak be ér­dekében ? — Az ítélet lelkileg tényleg nagy erőforrást jelent­ nekem. Azt hittem eddig, hogy teljesen izolálva vagyok Chif-Kolozsvár, 45. év, 1. szám ­ Enyhíteni fogják az ostromállapotot Tat­a résen államtitkár nyilatkozata — Az Ellenzék tudósítójától — A kolozsvári zavargások miatt megejtett vizsgálat kapcsán az a hit terjedt el a sajtóban, hogy a kiküldött bizottság az ostromállapot megszün­tetését ajánlja a kormánynak. A Dimineata legújabb értesülése szerint Tatarescu államtitkár a sajtó képviselője előtt nyilatkozott erről a kér­désről. Kijelentette, hogy az erdélyi ostromállapot, valamint a cenzúra felfüg­gesztésének kérdése tanulmányozás alatt áll s a kormánynak az a szándéka, hogy enyhébb rendelkezéseket hozzon az erdélyi ostromállapot és cenzúra megszüntetése tárgyában. Kik juthatnak lakáshoz a tisztviselőkön kívül ? Csak az október előtti szerződések érvényesek. — Kolozsvár lakossága a lakáshivatal megszünte­téséért. — Ghetie bizottsági elnök nyilatkozata . Az Ellenzék tud­ósít­ójától­­Az októberben új életre keltett la­káshivatalt eredetileg azzal a céllal állították föl, hogy hetvennyolc haj­léktalan tisztviselő részére lakást biz­tosítson a túlzsúfolt városban s ennek megtörténte után a prefektusnak a bel­ügyminiszterhez intézett előterjesztése alapján feloszoljon. Legalább így in­formálták a hivatalos tényezők a kö­zönség nyugalmáért aggódó sajtót. E félig-meddig megnyugtató nyilat­kozat ellenére az új lakásh­ivatal ma már negyedéves múltra tekint vissza, a lakásrekvirálások pedig az impérium átvételének idejére emlékeztető kímé­letlenséggel tovább folynak, aminek eleven bizonyítéka, hogy az új lakás­bizottság félezernél több lakást rek­­virált már el, anélkül, hogy az újabb és jobb lakásokra pályázó tisztviselők lakásétvágya csökkent volna. A helyzet ma az, hogy Kolozsvár polgári foglalkozású lakossága jelen­leg az elhelyezkedés minden lehető­ségétől meg van fosztva, mert a lakás­­bizottság a rendeletet úgy magyarázza, hogy az összes megürülő lakások a tisztviselőket illetik meg. A tisztviselők lakásmonopóliuma következtében a lakásbizottság a város polgári foglal­kozású lakosainak bérszerződéseit egy­szerűen semmisnek tekinti, jóllehet a rendelet erre nézve semmiféle utasí­tást sem tartalmaz. Az Ellenzék munkatársa előtt Ghetle László subprefektus, a lakásbizottság elnöke, a következőleg fejtette ki a bizottság álláspontját: " A rendelet megjelenése óta min­den megürülő lakás a lakástalan tiszt­viselőket és katonatiszteket illeti meg.­­ Épen ezért a polgári foglalkozású egyének között kötött bérszerződése­ket sem tekintjük érvényeseknek. Ki­vételt képeznek azok a szerződések, a­melye­ket a rendelet megjelenése, tehát október előtt kötöttek a háztulajdono­sok és a polgári foglalkozású egyé­nek.­­ Ezeket a szerződéseket, mint régi* keletűeket, a bizottság is respektálja és a szerződő fél a lakáshivatalhoz való előzetes bejelentés alapján be is költözhetik a lakásba.­­ Az utóbbi időben azonban szá­mos visszaélés történt azzal, hogy későbbi szerződésekre a rendelet meg­jelölése előtti keltezést hamisították rá. Ilyen visszaélések elkerülése cél­jából csak azokat a szerződéseket vesszük figyelembe, amelyeket még a rendelet megjelenése előtt illetékezés végett bemutattak az adóhivatalnál. Kétségtelen, hogy ilyen körültekin­téssel a város egyetlen polgára sem kötött bérszerződéseket s igy végered­ményben a helyzet mégis csak az, hogy Kolozsvár polgárságának kilenc­­ven százaléka nem juthat lakáshoz és ki van szolgáltatva a lakásfórumok kényekedvének. Súlyosbítja a helyze­tet, hogy a lakásügyekben eljáró egyes rendőrségi végrehajtó közegek a szük­séges jogi tudást még nem sajátíthat­ták el, ami nélkül működésük teljesen illuzóriussá válik. Értesülésünk szerint a város bér­lőkből és háztulajdonosokból álló la­kossága memorandummal fordul a belügyminiszterhez a zűrzavaros la­káshivatali rendszer megszüntetése iránt, és hogy mindenki úgy szeret, mint Kiss Menyhért Fábián Béla. Végre életemben egyszer kellemesen csalód­tam. Az ítélet után faji és felekezeti különbség nélkül olyan óriási szim­-B­átia mozdult felém az egész ország­ól, ami kétségtelenül egész mun­kásságomra ki fog hatni írók, művé­szek és tanárok egyszerre siettek, hogy érdekemben lépéseket tegyenek, a legnagyobb meghatottsággal beszél­hetek Pintér Jenő barátomról, aki megmutatta, hogy az objektív kritika nem elválasztható akadály azok kö­zött, akik a magyarságért küzdenek. Hatalmias agitációjára (?) a tanárok százai írták a kérvényt és az ő ra­jongó és nyitt fellépésüknek köszön­hető, hogy az országos tanári gyűlés kilencvennyolc percentben mellettem foglalt állást. Nemes fanatizmusában az öreg Négyessy professzor múlta felül, akit csak a rosszakaratú ember fog mint esztétikust vagy mint tudóst megítélni. Nem. Ő mindennél több, ő a nemeslelkű, rajongó magyar. Mikor meghallotta, hogy az ifjúság megmoz­dult érdekemben, behívta az ifjúság egyik vezérét, sírva borult a nyakába és igy szólt: „Kövessetek el mindent Szabó Dezsőért és mondjátok el üze­netem az ifjúságnak, hogy hitvány, aki az Elsodort faluk szerzőjéért nem tesz meg mindent". Még egyszer is­métlem, olyan lelkierőt jelentett ez az egyetemes megmozdulás számomra, amely kétségtelenül a munkáimon is meg fog látszódni. — A nyáron olvastam bécsi, prá­gai lapokban, hogy az Elsodort falu kézirata a Nemzeti Múzeum bir­tokába jutott. Mily után történt ez? — Ezeket az epikus híreket én is olvastam. Tény azonban az, hogy az ősz folyamán Gross Pál intelligens diákgyermek, aki a Markó-utcai gim­názium nyolcadik osztályába jár és nagy lelkesedéssel gyűjti a magyar irodalom kincseit, megvette tőlem a kéziratot a hirdetett áron. Úgy látszik, számomra is lesz jövő generáció. — Kit tart a legnagyobb magyar­nak ? — Sajátságos faj a mienk. A közép­­osztály átlaga nem nagyon vigasztaló. De, aki kinő közülük, az magasabbra nő, mint máshol és súlyosabb kalász­­szal A magyar zseni a robusztus ma­gyar alkotó­erő, egyetlen gigászi kép­viselőjének ma Jászai Marit tartom, e régi magyar óriások generációjából való és valóságos mitologikus anakro­nizmus a mai ötmilligramos emberek között. — Jelenleg min dolgozik? — Most jelent meg a Jaj című kö­tetem, amely egyik legkedvesebb mun­kám és tiszta emberi szózat a mai őrült harapások világában. Most a Bélpoklosok cím­ű­ nagy regényemen dolgozom, amely körülbelül a nyár elején vagy ősszel fog megjelenni A regény a magyar szellemi munkások világát fogja visszaadni, melynek annyi nagyszerű tragikus alakja és annyi komikus vagy beteg his­ triója van. A regény Sümegen, Budapesten, Párisban és a kis breton Saint-Michel­­szigeten játszik. A címe azt jelenti, hogy nálunk mindenkinek, aki az igazság és szépség szomjú hozójának született, az a sorsa van, mint a kö­zépkorban a bélpoklosoknak. A re­gény két hatalmas kötet lesz és ezer arcban fogja bemutatni az egyetlen nagy tragikumot. Előre kijelentem, hogy egyik szereplő sem lesz a­bia élők közül és ha valamelyikben rá fognak ismerni valakire, az nem ez lesz, hanem a szomszédja. Az esemé­nyek körében egy tragikus szerelem fog játszani és megmutatom, hogy én, akiről elkergetett és gazdátlan öreg tyúkok azt hirdetik, hogy nőgyűlölő vagyok, milyen ezerhangú hangszere­léssel játszom le a legcsodásabb szen­vedélyt, a szerelmet. Mert ezért hatá­rozottan jó, hogy nők is vannak a vi­lágon. Csak esztétikával ne foglalkoz­zanak. A ne mulassza el rendelésénél arra hivat­kozni, hogy a fürdetést az Ellenzékben olvasta

Next