Ellenzék, 1924. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
I KU-ENZEK Elfogták Seilinek betörő cimboráját Akit a téli fagy hajtott a rendőrök karjaiba — Az Ellenzék tudósítójától — Vasárnap éjjel a kolozsvári rendőrség széleskörű razziát tartott A rendőrség emberei átvizsgálták az éjjeli mulatóhelyeket, zugszállodákat és korcsmákat, majd a Fellegvár barlangjait kutatták át, azonban egy-két öreg csavargón kívül mást nem tudtak elfogni. A sétatéren keresztül akartak visszatérni a központi rendőrségre, mikor a korcsolya-pavillon felől jajkiáltásokat hallottak A rendőrség emberei megindultak a korcsolya-pavillon felé s közvetlenül az épület előtt egy álétt embert találtak. A detektívek nagy nehezen magához térítették az embert, aki elmondotta, hogy azt hitte, hogy a korcsolyapavilion őrei meghallják segélykiáltásait s bebocsátják a pavilontja s azért jött a pavillon elé. A detektívek faggatni kezdték, hogy tulajdonképen kicsoda. A megfagyástól megmentett ember erre gyanakodva kérdezte, hogy először ő szeretné tudni, kik a megmentői. Mikor meghallotta, hogy detektívek, hirtelen futásnak eredt. A rendőrség emberei követni kezdték s rövid hajsza után letartóztatták. Az egyik detektív arcába világított és a rendőrség emberei ekkor csodálkozva ismerték fel benne Francu Ferencet, aki sorozatos betörések miatt volt letartóztatva s néhány héttel ezelőtt szökött meg a konstancai rendőrségről. Francu Kolozsváron kezdte betörő pályáját, ahol Jellinek Ferenc betörőbandájába követett el betöréseket. Mikor Jellineket először letartóztatták, Franco is rendőrkézre került, ő azonban nem volt olyan szerencséd mint mestere, mert nem tudott megszökni a fogházból s így kitöltötte egy évi fogházbüntetését. Kiszabadulása után jónak látta el pályázni Kolozsvárról s a regátban követett el betöréseket. Októberben azután a konstancai rendőrség végre letartóztatta s megindította a nyomozást bűnlajstromának összeállítására. Francu egy éjszaka vakmerő módon megszökött első emeleti cellájából. Ágylepedőjéből kötelet csavart s életét kockára téve ezen a kötélen ereszkedett le az utcára. Konstancából Kolozsvárra szökött. Legutolsó szereplése óta azonban a kolozsvári betörő-világban nagy változások állottak elő. Francu egykori bűntársai nagyobbrészt elhagyták a várost, a betörő banda feje, Jelanek Ferenc pedig most Csehszlovákiában folytatja működését. így történt meg, hogy Franco nem tudott „elhelyezkedni" s apró házi lopásokon kívül alig követett el nagyobb bűnt. Lakást sem kapott, mert félt, hogy ha a városba költözik, a rendőrség leleplezi. Néhány nappal ezelőtt ellopott két télikabátot s ezekből csinált fekvőhelyet magának s a kioszkkal szemben lévő zenepavilonban rendezett be lakást magának. Egy ideig el is viselte a hideget s a télikabátokat a zenepavilon egyik sarkában rejtette el. Tegnap este miután megint sikertelenül próbált sikeres betöréseket elkövetni, éhesen és átfázva vánszorgott a zenepavilonhoz, mikor azonban keresni kezdte a melegágyul szolgáló télikabátokat, megdöbbenve konstatálta, hogy utolérte a nemezis, mert a lopott télikabátokat egy másik betörő ellopta s így Franco nem tudott lefeküdni. Egy ideig bolyongott a sétatéren, mikor azután a hidegtől véglegesen kimerülve a korcsolyapavillonba akart bejutni s segélykiáltásaival akarta felkelteni az őröket, a rendőrség emberei leleplezték s letartóztatták. Francu valóban szánalmas állapotban van, teljesen le van rongyolódva s keservesen megbünhődött betöréseiért. A rendőrség emberei a rendőrségre vitték. Néhány nap múlva átadják a konstancai hatóságoknak. 3 Szabó Dezső karácsonya Beszélgetés az »Elsodort fala« szerzőjével. — »finnak hegedülök ezentúl, aki hozat velem* — Az Ellenzék budapesti tudósítójától — Hatalmas fenyőfa áll a szobában. Mosolyogva aggatja tele díszekkel, gyertyákkal És egyszerre csak ott áll a szoba közepén díszesen, csillogón a szeretet fája. Gyermekes boldogsággal tölti el a karácsony jövetele. Ajándékokat vásárolt magának. Többek között a nagy olasz Vásári-kiadást, amelyért sokan irigyelhetik. Hátrahajol. Gyönyörködve nézegeti fáját és ilyenkor törzse akaratlan pátoszával a kihajló gallérban olyan, mint egy barokk gavallér. Érzem ennek, a fának megnőtt, szimbólikus értelmét, ahogy békés fénnyel kigyúl a hegyen, mint a régi pogány ősöknél, akik ezen a napon a hegycsúcsokon sercegő, gyantás nedvvel égő fenyőt gyújtogattak egy világölelő szeretet üdvözletéül egymás felé. — Nézze ezt a fát, hogyan szárnyai alá melegít mindent! — mondja. —• Ezért a kérdése, hogy mi a véleményem a mai politikai helyzetről, úgy hat rám, mintha egy más világról jönne. Azt a Szabó Dezsőt, akinek, véleményei voltak, megverték, megölték, megfőzték, megsütötték, felakasztották. Éi már a véleményem vakmerőségét sohasem fogom elkövetni az életben. Kiverve mindenből, amit szerettem és amiért éltem, új hazát építek magamnak azok szívében, akik megértenek és akik szeretnek. Ebben a hazában nem lesz politika és nem fog tragikus szenvedélyezni, hogy olyanokért veressem be a fejemet, akik hátulról hazafiasan leszúrnak. Cigányprímás leszek ezentúl, hegedülök annak, aki huzatja velem. Tőlem megehet aztán bárki bárkit, legfeljebb sóval és ecettel kínálom meg azt, aki az evésben legerősebbnek bizonyul. Azt hiszem, hogy ezek a kijelentéseim bebizonyítják, hogy véglegesen jó fiú lettem és hogy a négyéves hazafias nevelés nem múlt el nyomtalanul fölöttem. - Hallotta, hogy a művészek, írók és tanárok kérvényt nyújtanak be érdekében ? — Az ítélet lelkileg tényleg nagy erőforrást jelent nekem. Azt hittem eddig, hogy teljesen izolálva vagyok Chif-Kolozsvár, 45. év, 1. szám Enyhíteni fogják az ostromállapotot Tata résen államtitkár nyilatkozata — Az Ellenzék tudósítójától — A kolozsvári zavargások miatt megejtett vizsgálat kapcsán az a hit terjedt el a sajtóban, hogy a kiküldött bizottság az ostromállapot megszüntetését ajánlja a kormánynak. A Dimineata legújabb értesülése szerint Tatarescu államtitkár a sajtó képviselője előtt nyilatkozott erről a kérdésről. Kijelentette, hogy az erdélyi ostromállapot, valamint a cenzúra felfüggesztésének kérdése tanulmányozás alatt áll s a kormánynak az a szándéka, hogy enyhébb rendelkezéseket hozzon az erdélyi ostromállapot és cenzúra megszüntetése tárgyában. Kik juthatnak lakáshoz a tisztviselőkön kívül ? Csak az október előtti szerződések érvényesek. — Kolozsvár lakossága a lakáshivatal megszüntetéséért. — Ghetie bizottsági elnök nyilatkozata . Az Ellenzék tudósítójátólAz októberben új életre keltett lakáshivatalt eredetileg azzal a céllal állították föl, hogy hetvennyolc hajléktalan tisztviselő részére lakást biztosítson a túlzsúfolt városban s ennek megtörténte után a prefektusnak a belügyminiszterhez intézett előterjesztése alapján feloszoljon. Legalább így informálták a hivatalos tényezők a közönség nyugalmáért aggódó sajtót. E félig-meddig megnyugtató nyilatkozat ellenére az új lakáshivatal ma már negyedéves múltra tekint vissza, a lakásrekvirálások pedig az impérium átvételének idejére emlékeztető kíméletlenséggel tovább folynak, aminek eleven bizonyítéka, hogy az új lakásbizottság félezernél több lakást rekvirált már el, anélkül, hogy az újabb és jobb lakásokra pályázó tisztviselők lakásétvágya csökkent volna. A helyzet ma az, hogy Kolozsvár polgári foglalkozású lakossága jelenleg az elhelyezkedés minden lehetőségétől meg van fosztva, mert a lakásbizottság a rendeletet úgy magyarázza, hogy az összes megürülő lakások a tisztviselőket illetik meg. A tisztviselők lakásmonopóliuma következtében a lakásbizottság a város polgári foglalkozású lakosainak bérszerződéseit egyszerűen semmisnek tekinti, jóllehet a rendelet erre nézve semmiféle utasítást sem tartalmaz. Az Ellenzék munkatársa előtt Ghetle László subprefektus, a lakásbizottság elnöke, a következőleg fejtette ki a bizottság álláspontját: " A rendelet megjelenése óta minden megürülő lakás a lakástalan tisztviselőket és katonatiszteket illeti meg. Épen ezért a polgári foglalkozású egyének között kötött bérszerződéseket sem tekintjük érvényeseknek. Kivételt képeznek azok a szerződések, amelyeket a rendelet megjelenése, tehát október előtt kötöttek a háztulajdonosok és a polgári foglalkozású egyének. Ezeket a szerződéseket, mint régi* keletűeket, a bizottság is respektálja és a szerződő fél a lakáshivatalhoz való előzetes bejelentés alapján be is költözhetik a lakásba. Az utóbbi időben azonban számos visszaélés történt azzal, hogy későbbi szerződésekre a rendelet megjelölése előtti keltezést hamisították rá. Ilyen visszaélések elkerülése céljából csak azokat a szerződéseket vesszük figyelembe, amelyeket még a rendelet megjelenése előtt illetékezés végett bemutattak az adóhivatalnál. Kétségtelen, hogy ilyen körültekintéssel a város egyetlen polgára sem kötött bérszerződéseket s igy végeredményben a helyzet mégis csak az, hogy Kolozsvár polgárságának kilencven százaléka nem juthat lakáshoz és ki van szolgáltatva a lakásfórumok kényekedvének. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a lakásügyekben eljáró egyes rendőrségi végrehajtó közegek a szükséges jogi tudást még nem sajátíthatták el, ami nélkül működésük teljesen illuzóriussá válik. Értesülésünk szerint a város bérlőkből és háztulajdonosokból álló lakossága memorandummal fordul a belügyminiszterhez a zűrzavaros lakáshivatali rendszer megszüntetése iránt, és hogy mindenki úgy szeret, mint Kiss Menyhért Fábián Béla. Végre életemben egyszer kellemesen csalódtam. Az ítélet után faji és felekezeti különbség nélkül olyan óriási szim-Bátia mozdult felém az egész országól, ami kétségtelenül egész munkásságomra ki fog hatni írók, művészek és tanárok egyszerre siettek, hogy érdekemben lépéseket tegyenek, a legnagyobb meghatottsággal beszélhetek Pintér Jenő barátomról, aki megmutatta, hogy az objektív kritika nem elválasztható akadály azok között, akik a magyarságért küzdenek. Hatalmias agitációjára (?) a tanárok százai írták a kérvényt és az ő rajongó és nyitt fellépésüknek köszönhető, hogy az országos tanári gyűlés kilencvennyolc percentben mellettem foglalt állást. Nemes fanatizmusában az öreg Négyessy professzor múlta felül, akit csak a rosszakaratú ember fog mint esztétikust vagy mint tudóst megítélni. Nem. Ő mindennél több, ő a nemeslelkű, rajongó magyar. Mikor meghallotta, hogy az ifjúság megmozdult érdekemben, behívta az ifjúság egyik vezérét, sírva borult a nyakába és igy szólt: „Kövessetek el mindent Szabó Dezsőért és mondjátok el üzenetem az ifjúságnak, hogy hitvány, aki az Elsodort faluk szerzőjéért nem tesz meg mindent". Még egyszer ismétlem, olyan lelkierőt jelentett ez az egyetemes megmozdulás számomra, amely kétségtelenül a munkáimon is meg fog látszódni. — A nyáron olvastam bécsi, prágai lapokban, hogy az Elsodort falu kézirata a Nemzeti Múzeum birtokába jutott. Mily után történt ez? — Ezeket az epikus híreket én is olvastam. Tény azonban az, hogy az ősz folyamán Gross Pál intelligens diákgyermek, aki a Markó-utcai gimnázium nyolcadik osztályába jár és nagy lelkesedéssel gyűjti a magyar irodalom kincseit, megvette tőlem a kéziratot a hirdetett áron. Úgy látszik, számomra is lesz jövő generáció. — Kit tart a legnagyobb magyarnak ? — Sajátságos faj a mienk. A középosztály átlaga nem nagyon vigasztaló. De, aki kinő közülük, az magasabbra nő, mint máshol és súlyosabb kalászszal A magyar zseni a robusztus magyar alkotóerő, egyetlen gigászi képviselőjének ma Jászai Marit tartom, e régi magyar óriások generációjából való és valóságos mitologikus anakronizmus a mai ötmilligramos emberek között. — Jelenleg min dolgozik? — Most jelent meg a Jaj című kötetem, amely egyik legkedvesebb munkám és tiszta emberi szózat a mai őrült harapások világában. Most a Bélpoklosok című nagy regényemen dolgozom, amely körülbelül a nyár elején vagy ősszel fog megjelenni A regény a magyar szellemi munkások világát fogja visszaadni, melynek annyi nagyszerű tragikus alakja és annyi komikus vagy beteg his triója van. A regény Sümegen, Budapesten, Párisban és a kis breton Saint-Michelszigeten játszik. A címe azt jelenti, hogy nálunk mindenkinek, aki az igazság és szépség szomjú hozójának született, az a sorsa van, mint a középkorban a bélpoklosoknak. A regény két hatalmas kötet lesz és ezer arcban fogja bemutatni az egyetlen nagy tragikumot. Előre kijelentem, hogy egyik szereplő sem lesz abia élők közül és ha valamelyikben rá fognak ismerni valakire, az nem ez lesz, hanem a szomszédja. Az események körében egy tragikus szerelem fog játszani és megmutatom, hogy én, akiről elkergetett és gazdátlan öreg tyúkok azt hirdetik, hogy nőgyűlölő vagyok, milyen ezerhangú hangszereléssel játszom le a legcsodásabb szenvedélyt, a szerelmet. Mert ezért határozottan jó, hogy nők is vannak a világon. Csak esztétikával ne foglalkozzanak. A ne mulassza el rendelésénél arra hivatkozni, hogy a fürdetést az Ellenzékben olvasta