Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)

1924-06-01 / 122. szám

Chrj-Kohxsvár, 1924. junias 1. tLOFIZE­TESI ARAK: Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. EGYES SZÁM ÁRA 3 LEJ. — Tizmalat oldatos szám ára 4 lej. — Aumrmrm: jMRrmr m­aansr Ara 3 lej. XLV. évfolyam 122* szám. Vs 'ffiSPaHr ‘ VTObL­jSJBfflgyMMwBBBfir /,, •. JggjtöSr .^^^{a»y «Kmm E$8$i.' MbP$B9NRl BBSb? jBS^Bujr fíffimtftá ra­ijfeffi ;...'á fSmLMI! gj&sMg SSSroSrr _ £gjmr Wv JKj IBW / * M&toss IK í ■ :%j ^ÖB^^íp*wy.TW H ■ >' ^ iO^C'T^ ^. • ,-\l’■ •/. vvW,yítí.í>a»^' &*! :wí<iíiSlö«5wffl3iWisHlw jnBSamwSBíhBiiiSSSH^S ^bS«Im? >*•• toamw ilWww8>StiBPMWiPiPiwH3E^y jffiMKflre ffiHMBtffiBg i^^BHR9w£b£38&2* «n&wi^<K2níí2» ;; _ .-« T- 3- - _-,.- ijSffiffl K- sflfiSBgMf MSmg3&\Ér ihB8Hh jKfflnni^ *'■ rfgf' SZERKESZ ruSEn: Str. I. Bratianu (v. Király­ utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. KIADÓHIVATAL: Str. I. Maniu (v. Szentegyház­ utca) 1. sz Telefonszám: 109. NYOMDA^Mewr^36^lypmdaumda^09. Futball és konszolidáció Páris felé tekint ma az egész világ szeme, a Bergerey-stadion felé, nem­csak a sportkedvelők, hanem mindenki, hiszen a nemzeti becsvágy és önérzet kérdése, hogy melyik állam győz az olimpiai versenyeken. Nos Romániá­nak nem örvendetes hírt hozott a távíró. Hollandia—Románia 6:0. Ami annyit jelent, hogy Hollandia óriási fölénnyel, hat sikeres labdarúgással legyőzte a román futballcsapatot, amely egyetlen sikert se tudott fel­jegyezni. A szakértői magyarázat hozzáteszi ehhez, hogy ily súlyos ve­reségére a román csapatnak az utóbbi időben a futball terén visszafejlődött Hollandiával szemben a legpesszi­­misztikusabb várakozások se számí­tottak. Románia tehát a selejtező mérkő­zések során kiesett a versenyzők közül Mindenesetre nem örvendetes, sőt sajnálni való dolog. De hát futball csak futball, bár a világon sok mil­lióknak hihetetlen érdeklődés és iz­galmak tárgya, igen sok ember előtt viszont meg nem érthető őrület. S legyen bármiként, hogy kerül a kettő össze ? Mi köze a futballnak a kon­szolidációhoz ? Ne lepődjünk meg, mert megszok­hattuk, hogy a legheterogénebbnek látszó két dolog közt lehet összefüg­géseket találni s az egyikből a má­sikba összehasonlítások révén hasz­nos, a jövőben értékesíthető tanulsá­gokat levonni. Talán nem egészen meddő a hasonló irányú törekvés eb­ben az esetben sem. Nem erre a helyre tartozik a párisi vereség spe­ciális okait kutatni. De egyet meg lehet állapítani. A romániai csapatot nem verték volna meg, ha jobban játszott volna. És egészen bizonyos, hogy jobban játszott volna, ha itt a sportegyletek szabadon dolgozhatnak és képezhetik magukat. De megvolt ez a lehetőség ? Tudjuk jól, hogy nálunk, sajnos, még a spor­tot se kímélte meg a túlhajtott nacio­­nalizmus betegsége, a nemzeti félté­­kenykedéseknek, bizalmatlankodások­­nak és gyanúsításoknak ördöge. Meg­történt, hogy betiltották az ország egyik legelső sportegyesületének mű­ködését azzal az indokolással, hogy magyar irredentizmust űz. Hát ime — hogy triviális fordulattal éljünk — így kerül a csizma a szekrénybe. Vagyis így késztet bennünket a párisi kudarc, amely nem hagyhatja hidegen az or­szág közvéleményét, bizonyos meg­gondolásokra és jövőre gondolásokra. S késztetni fog tán másokat, az or­szágvezetésre hivatottakat is. Amióta csak Nagyrománia megala­kult, itt minden alak, amelynek valami köze van az országot vezetőkhöz, a konszolidációt emlegeti folyton. Azt azonban nem gondolják meg, hogy ennek vannak épen a kormányzattól függő mellőzhetlen előfeltételei. Kon­szolidáció lehetetlen az itt élő nem­zetek békés munkája nélkül, de ezt a békés, munkát se lehet olyan módon, mint eddig próbálták, biztosítani. A magyarságnak ma is csak bizalmat­ Vasárnap lanság, gyanúsítások, megvádolások és molesztálások jutnak ki. Életét nem könnyíteni, hanem megnehezíteni akarják. Még politikai vezetőit is dik­tálni akarják és ha a marosszentim­­rei reformátusok elvett templomuk kul­csait kérik, hogy harangozhassanak, azt mondják nekik Bukarestben. Ugyan mit piszkálják fel már megint ezt a dolgot ? Hát ez az. Itt minden jogra hivatkozás magyar részről, zenebena csinálás és merénylet az állam­bizton­ság ellen. Igazán nem gondolják, hogy a konszolidáció és modern fejlődés itten csak úgy lehetséges, ha vala­mennyi nemzet mennél szabadabban kifejtheti erőit és hasznosíthatja érté­keit az egész javára ? Ha nem így gondolják, akkor bizony Románia le fog maradni nagyon a népeknek a haladásért való mérkőzésében is. (fi) A cotroceni-i robba részletei Pánik Bukarestben* — Teljesen lokalizálták a tüzet* A belügyminiszteri jelentés szerint a bukaresti lapok túlozták a katasztrófát Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól). A tűzzel, vérrel és dörgésekkel felcicomázott pokol minden rettenete és borzalma zuhant rá szerdán dél­előtt Bukarest lakosságára. A hőség­ben vergődő várost a déli órákban hatalmas robbanás­ döreje rázta fel kánikulai aléltságából, majd egymást követték a detonnációk, amelyeknek ereje masszív kőépületek falait rázta meg lakóházak menyezeteit őmiatta le és kirakat-üvegek, ablaktáblák üve­gét csörömpölve vágta ki az utca kö­vezetére. Az ijedségtől tanácstalanul, ijedten és megborzadva állt Bukarest lakossága, amíg tapogatózva, bizony­talanul megérkeztek az első hírek, hogy Bukarest egyik külvárosában, Cotroceni­ben a pirotechnikai intézettel kapcsolatos központi muníció­raktár egyik főépüle­tében tűz ütött ki és az egész épület lángokban áll. A rémülettől megdermedt város utcáin megállt a forgalom, tűzoltóság és katonaság autói száguldoztak a cot­­roceni-i munícióraktár irányába, az emberek magukat a sorsnak megadva várták a katasztrófa következményeit és lehetőségeit. Terjed a tűzfolyó Elsőnek Livezeanu ezredes, a piro­technikai intézet egyik katonai veze­tője érkezett meg a helyszínre, aki megállapította, hogy a gyalogsági munícióval tele­rakott helyiségben tűz ütött ki és az alsó raktárakban már néhány töltényláda is meg­gyulladt. Az ezredes intézkedésére azonnal nagyszámú katonaság sietett Cotro­­cenibe, de már akkorra a helyzet annyira veszedelmessé vált, hogy a lángbaborult raktárépületet többé már nem lehetett megközelíteni. Néhány pillanat alatt a gyalogsági töltény­raktárakból a nagy mennyiségben felhalmo­zott ágyulövegek raktárára ter­jedt át a tűz s ettől a pillanattól kezdve teljessé vált a katasztrófa. Az ágyulövegek mint valami pergőtűzben egymásután rob­bantak fel, rombadöntve min­den épületet. Ezt az első pergőtüzet néhány­­ percre rá egy második követte, mive­l nemcsak Cotroceniben, de egész Bu­karestben leírhatatlan pánik lett úrrá a lakosságon. A katonaság teljes apparátussal fogott hozzá a mentés­­­hez és legelsősorban a környékbeli lakóházakból telepítette ki­ az amúgy is fejvesztve menekülő lakosságot. A tűz ezalatt feltartóztathatatlanul ter­jedt tovább a munícióraktárakban és déli 1 órakor feldördült a harmadik robbanás, amely nagyságával az előbbieket is felül múlta. A házak százai omlottak össze, bent Bukarestben falak reped­tek meg, ablaktáblák zúzódtak szi­lánkokká és a lakosság fejét vesztve, jajveszékelve futott szerte-széjjel. A robbanás hatása Miután modern tűzoltószerek nem állottak rendelkezésre, a tűz elfojtá­sára irányuló összes kísérletek hiába­valóknak bizonyultak. A nagy mennyi­ségben felhalmozott muníciók robba­nása közben a tűz rohamosan terjedt tovább. A felrobbant ágyúlövegek lég­nyomása a környéken minden ablakot betört, de egy-egy robbanásnak olyan ereje volt, hogy a Calea Victoriei ha­talmas kirakatait mind-mind meg­­repesztette. A központi posta épülete annyira megrendült, hogy a telefon osztály nagytermének világító csillárja a padlóra zuhant. A teremben tartóz­kodó közönség és alkalmazottak vala­mennyien egyszerre akarva menekülni, a terem ajtajában egymás hegyén­­hátán összetorlódtak, úgyhogy többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Majd egyszerre síri csend lett, mivel egy­­ ember sem maradt a posta épületben és így egy időre a posta, távirda és telefon közlekedés teljesen szünetelt. Kint az utcán a rendőrség a járó­kelő közönséget az utca közepére terelte, hogy az esetleg összeomló falak az emberekben kárt ne tehes­senek. Az Elena Doamna lednyárva­­ház növendékein annyira erőt vett a félelem, hogy a városban szerteszét futottak. Halottak és sebesültek A cotroceni-i katasztrófa áldozatai­nak végleges számát még nem lehe­tett megállapítani. A folyton megis­métlődő robbanások miatt a mentési akciót nem lehetett a kellő eréllyel folytatni, de így is két mentő csapat a késő éjjeli órákig folytatta a mentés nehéz feladatát. A katonai kórházak orvosai mindnyájan közreműködtek a mentésben és segélynyújtásban. Egy asszonyt Cartierul Regei­­utcában egy grán­átszilánk a fején talált és azonnal szörnyet­­halt. Hasonló körülmények között halt meg egy automobil soffőrje a cotro­­cenii­ uton. A polgármesteri hivatal egyik hivatalszolgáját szintén egy gránátszilánk terítette le A legtöbb súlyos sebesültje a mentési munkála­tokat végző katonaságnak és tűzoltó­ságnak van. Ezeket a mentőállomáson látták el az első segéllyel, majd mind­nyájukat a katonai kórházba szállítot­­ták. A halottak között van Stanciu V. egy repülőosztag katonája, Constantin Valca bukaresti polgár, Popescu Cris­­tina bukaresti úrnő, Florea Beattcu tűzoltó-őrmester, Rechel G. pirotech­nikai katona, Gran Micu bukaresti lakos és Jon Eremia, a Földrajzi Inté­zet katonája. A cotroceni repülőosztag kórházában meghalt Niculescu Elena asszony, akit egy gránátszilánk ölt meg.­­ A Luppesci­ utcában a gránát­­szilánkok négy vadászezredbeli kato­nát sebesítettek meg. A király életveszélyben A robbanás után a katasztrófa színhelyén meg­jelent a király is, aki csak a hadügyminiszter kérésére vonult tovább az egymásután felrob­banó lövedékek elől. Abban a pilla­natban, amikor a király tovább haladt, azon a helyen, ahol az előbb állott, egy gránát robbant fel, úgyhogy a király és kísérete életét csak csoda mentette meg. De megjelent a helyszínen Károly trónörökös is, aki a fenyegetett város­rész kiürítésénél személyesen intéz­kedett. A tűz és a robbanások az esti órákban megenyhültek, úgyhogy az éj folyamán sikerült a tüzet teljesen lo­kalizálni. Túlozzák a katasztrófa nagyságát A kormány a katasztrófával azon­os

Next