Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)
1924-06-01 / 122. szám
Chrj-Kohxsvár, 1924. junias 1. tLOFIZETESI ARAK: Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. EGYES SZÁM ÁRA 3 LEJ. — Tizmalat oldatos szám ára 4 lej. — Aumrmrm: jMRrmr maansr Ara 3 lej. XLV. évfolyam 122* szám. Vs 'ffiSPaHr ‘ VTObLjSJBfflgyMMwBBBfir /,, •. JggjtöSr .^^^{a»y «Kmm E$8$i.' MbP$B9NRl BBSb? jBS^Bujr fíffimtftá raijfeffi ;...'á fSmLMI! gj&sMg SSSroSrr _ £gjmr Wv JKj IBW / * M&toss IK í ■ :%j ^ÖB^^íp*wy.TW H ■ >' ^ iO^C'T^ ^. • ,-\l’■ •/. vvW,yítí.í>a»^' &*! :wí<iíiSlö«5wffl3iWisHlw jnBSamwSBíhBiiiSSSH^S ^bS«Im? >*•• toamw ilWww8>StiBPMWiPiPiwH3E^y jffiMKflre ffiHMBtffiBg i^^BHR9w£b£38&2* «n&wi^<K2níí2» ;; _ .-« T- 3- - _-,.- ijSffiffl K- sflfiSBgMf MSmg3&\Ér ihB8Hh jKfflnni^ *'■ rfgf' SZERKESZ ruSEn: Str. I. Bratianu (v. Király utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. KIADÓHIVATAL: Str. I. Maniu (v. Szentegyház utca) 1. sz Telefonszám: 109. NYOMDA^Mewr^36^lypmdaumda^09. Futball és konszolidáció Páris felé tekint ma az egész világ szeme, a Bergerey-stadion felé, nemcsak a sportkedvelők, hanem mindenki, hiszen a nemzeti becsvágy és önérzet kérdése, hogy melyik állam győz az olimpiai versenyeken. Nos Romániának nem örvendetes hírt hozott a távíró. Hollandia—Románia 6:0. Ami annyit jelent, hogy Hollandia óriási fölénnyel, hat sikeres labdarúgással legyőzte a román futballcsapatot, amely egyetlen sikert se tudott feljegyezni. A szakértői magyarázat hozzáteszi ehhez, hogy ily súlyos vereségére a román csapatnak az utóbbi időben a futball terén visszafejlődött Hollandiával szemben a legpesszimisztikusabb várakozások se számítottak. Románia tehát a selejtező mérkőzések során kiesett a versenyzők közül Mindenesetre nem örvendetes, sőt sajnálni való dolog. De hát futball csak futball, bár a világon sok millióknak hihetetlen érdeklődés és izgalmak tárgya, igen sok ember előtt viszont meg nem érthető őrület. S legyen bármiként, hogy kerül a kettő össze ? Mi köze a futballnak a konszolidációhoz ? Ne lepődjünk meg, mert megszokhattuk, hogy a legheterogénebbnek látszó két dolog közt lehet összefüggéseket találni s az egyikből a másikba összehasonlítások révén hasznos, a jövőben értékesíthető tanulságokat levonni. Talán nem egészen meddő a hasonló irányú törekvés ebben az esetben sem. Nem erre a helyre tartozik a párisi vereség speciális okait kutatni. De egyet meg lehet állapítani. A romániai csapatot nem verték volna meg, ha jobban játszott volna. És egészen bizonyos, hogy jobban játszott volna, ha itt a sportegyletek szabadon dolgozhatnak és képezhetik magukat. De megvolt ez a lehetőség ? Tudjuk jól, hogy nálunk, sajnos, még a sportot se kímélte meg a túlhajtott nacionalizmus betegsége, a nemzeti féltékenykedéseknek, bizalmatlankodásoknak és gyanúsításoknak ördöge. Megtörtént, hogy betiltották az ország egyik legelső sportegyesületének működését azzal az indokolással, hogy magyar irredentizmust űz. Hát ime — hogy triviális fordulattal éljünk — így kerül a csizma a szekrénybe. Vagyis így késztet bennünket a párisi kudarc, amely nem hagyhatja hidegen az ország közvéleményét, bizonyos meggondolásokra és jövőre gondolásokra. S késztetni fog tán másokat, az országvezetésre hivatottakat is. Amióta csak Nagyrománia megalakult, itt minden alak, amelynek valami köze van az országot vezetőkhöz, a konszolidációt emlegeti folyton. Azt azonban nem gondolják meg, hogy ennek vannak épen a kormányzattól függő mellőzhetlen előfeltételei. Konszolidáció lehetetlen az itt élő nemzetek békés munkája nélkül, de ezt a békés, munkát se lehet olyan módon, mint eddig próbálták, biztosítani. A magyarságnak ma is csak bizalmat Vasárnap lanság, gyanúsítások, megvádolások és molesztálások jutnak ki. Életét nem könnyíteni, hanem megnehezíteni akarják. Még politikai vezetőit is diktálni akarják és ha a marosszentimrei reformátusok elvett templomuk kulcsait kérik, hogy harangozhassanak, azt mondják nekik Bukarestben. Ugyan mit piszkálják fel már megint ezt a dolgot ? Hát ez az. Itt minden jogra hivatkozás magyar részről, zenebena csinálás és merénylet az állambiztonság ellen. Igazán nem gondolják, hogy a konszolidáció és modern fejlődés itten csak úgy lehetséges, ha valamennyi nemzet mennél szabadabban kifejtheti erőit és hasznosíthatja értékeit az egész javára ? Ha nem így gondolják, akkor bizony Románia le fog maradni nagyon a népeknek a haladásért való mérkőzésében is. (fi) A cotroceni-i robba részletei Pánik Bukarestben* — Teljesen lokalizálták a tüzet* A belügyminiszteri jelentés szerint a bukaresti lapok túlozták a katasztrófát Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától). A tűzzel, vérrel és dörgésekkel felcicomázott pokol minden rettenete és borzalma zuhant rá szerdán délelőtt Bukarest lakosságára. A hőségben vergődő várost a déli órákban hatalmas robbanás döreje rázta fel kánikulai aléltságából, majd egymást követték a detonnációk, amelyeknek ereje masszív kőépületek falait rázta meg lakóházak menyezeteit őmiatta le és kirakat-üvegek, ablaktáblák üvegét csörömpölve vágta ki az utca kövezetére. Az ijedségtől tanácstalanul, ijedten és megborzadva állt Bukarest lakossága, amíg tapogatózva, bizonytalanul megérkeztek az első hírek, hogy Bukarest egyik külvárosában, Cotroceniben a pirotechnikai intézettel kapcsolatos központi munícióraktár egyik főépületében tűz ütött ki és az egész épület lángokban áll. A rémülettől megdermedt város utcáin megállt a forgalom, tűzoltóság és katonaság autói száguldoztak a cotroceni-i munícióraktár irányába, az emberek magukat a sorsnak megadva várták a katasztrófa következményeit és lehetőségeit. Terjed a tűzfolyó Elsőnek Livezeanu ezredes, a pirotechnikai intézet egyik katonai vezetője érkezett meg a helyszínre, aki megállapította, hogy a gyalogsági munícióval telerakott helyiségben tűz ütött ki és az alsó raktárakban már néhány töltényláda is meggyulladt. Az ezredes intézkedésére azonnal nagyszámú katonaság sietett Cotrocenibe, de már akkorra a helyzet annyira veszedelmessé vált, hogy a lángbaborult raktárépületet többé már nem lehetett megközelíteni. Néhány pillanat alatt a gyalogsági töltényraktárakból a nagy mennyiségben felhalmozott ágyulövegek raktárára terjedt át a tűz s ettől a pillanattól kezdve teljessé vált a katasztrófa. Az ágyulövegek mint valami pergőtűzben egymásután robbantak fel, rombadöntve minden épületet. Ezt az első pergőtüzet néhány percre rá egy második követte, mivel nemcsak Cotroceniben, de egész Bukarestben leírhatatlan pánik lett úrrá a lakosságon. A katonaság teljes apparátussal fogott hozzá a mentéshez és legelsősorban a környékbeli lakóházakból telepítette ki az amúgy is fejvesztve menekülő lakosságot. A tűz ezalatt feltartóztathatatlanul terjedt tovább a munícióraktárakban és déli 1 órakor feldördült a harmadik robbanás, amely nagyságával az előbbieket is felül múlta. A házak százai omlottak össze, bent Bukarestben falak repedtek meg, ablaktáblák zúzódtak szilánkokká és a lakosság fejét vesztve, jajveszékelve futott szerte-széjjel. A robbanás hatása Miután modern tűzoltószerek nem állottak rendelkezésre, a tűz elfojtására irányuló összes kísérletek hiábavalóknak bizonyultak. A nagy mennyiségben felhalmozott muníciók robbanása közben a tűz rohamosan terjedt tovább. A felrobbant ágyúlövegek légnyomása a környéken minden ablakot betört, de egy-egy robbanásnak olyan ereje volt, hogy a Calea Victoriei hatalmas kirakatait mind-mind megrepesztette. A központi posta épülete annyira megrendült, hogy a telefon osztály nagytermének világító csillárja a padlóra zuhant. A teremben tartózkodó közönség és alkalmazottak valamennyien egyszerre akarva menekülni, a terem ajtajában egymás hegyénhátán összetorlódtak, úgyhogy többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Majd egyszerre síri csend lett, mivel egy ember sem maradt a posta épületben és így egy időre a posta, távirda és telefon közlekedés teljesen szünetelt. Kint az utcán a rendőrség a járókelő közönséget az utca közepére terelte, hogy az esetleg összeomló falak az emberekben kárt ne tehessenek. Az Elena Doamna lednyárvaház növendékein annyira erőt vett a félelem, hogy a városban szerteszét futottak. Halottak és sebesültek A cotroceni-i katasztrófa áldozatainak végleges számát még nem lehetett megállapítani. A folyton megismétlődő robbanások miatt a mentési akciót nem lehetett a kellő eréllyel folytatni, de így is két mentő csapat a késő éjjeli órákig folytatta a mentés nehéz feladatát. A katonai kórházak orvosai mindnyájan közreműködtek a mentésben és segélynyújtásban. Egy asszonyt Cartierul Regeiutcában egy gránátszilánk a fején talált és azonnal szörnyethalt. Hasonló körülmények között halt meg egy automobil soffőrje a cotrocenii uton. A polgármesteri hivatal egyik hivatalszolgáját szintén egy gránátszilánk terítette le A legtöbb súlyos sebesültje a mentési munkálatokat végző katonaságnak és tűzoltóságnak van. Ezeket a mentőállomáson látták el az első segéllyel, majd mindnyájukat a katonai kórházba szállították. A halottak között van Stanciu V. egy repülőosztag katonája, Constantin Valca bukaresti polgár, Popescu Cristina bukaresti úrnő, Florea Beattcu tűzoltó-őrmester, Rechel G. pirotechnikai katona, Gran Micu bukaresti lakos és Jon Eremia, a Földrajzi Intézet katonája. A cotroceni repülőosztag kórházában meghalt Niculescu Elena asszony, akit egy gránátszilánk ölt meg. A Luppesci utcában a gránátszilánkok négy vadászezredbeli katonát sebesítettek meg. A király életveszélyben A robbanás után a katasztrófa színhelyén megjelent a király is, aki csak a hadügyminiszter kérésére vonult tovább az egymásután felrobbanó lövedékek elől. Abban a pillanatban, amikor a király tovább haladt, azon a helyen, ahol az előbb állott, egy gránát robbant fel, úgyhogy a király és kísérete életét csak csoda mentette meg. De megjelent a helyszínen Károly trónörökös is, aki a fenyegetett városrész kiürítésénél személyesen intézkedett. A tűz és a robbanások az esti órákban megenyhültek, úgyhogy az éj folyamán sikerült a tüzet teljesen lokalizálni. Túlozzák a katasztrófa nagyságát A kormány a katasztrófával azonos