Ellenzék, 1924. július (45. évfolyam, 145-170. szám)
1924-07-02 / 145. szám
RT.LESZEK 1- ■nr ! Hajdú István a romániai magyarság problémáiról (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Infratirea abban az intervju-sorozatban, amelyben a magyarság vezető egyéniségeit megszólaltatja, legutóbb dr. Hajdú Istvánnak, a Magyar Párt marosvásárhelyi alelnökének nyilatkozatát közli. A román újságíró azt a kérdést is feltette, hogy a kisebbségi politika határai milyen vonatkozásban lehetnek az irredentizmussal ? — Az elnyomás nagyságához mérten — mondotta Hajdú — összegyűlhet a kisebbségekben olyan lelkiállapot, mely a visszafojtott életerő törvénye szerint ott keres magának utat, ahol lehet. Ezeknek a visszafojtott életerőknek az irredentizmus útjától való távoltartása és a kisebbségi politikában való levezetése a mi egyik legnagyobb feladatunk. Sajnos, a kormány kisebbségi politikája, ha egyáltalában annak nevezhető e negáció merev és következetes rendszere, elég alkalmat nyújthatna az irredentizmusra. És még sincs irredentizmus nálunk, sem aktív, sem passzív, mert a sok váddal illetett Magyar Párt körül kialakult légkörben ép azért tudjuk kisebbségi politika kereteibe levezetni a tömegek elkeseredését, mert olyan férfiak állnak a Magyar Párt élén, akikben az elkeseredett nemzeti érzés is megtalálja megnyugtató bizalmát. A zsidókérdésről szólva, ezeket mondja Hajdú: — Többségi népek gondja. Úgy vannak ma vele világszerte, mint a középkor volt a boszorkányokkal. Máskor valami baj bekövetkezett egy falura vagy városra, kisütötték, hogy a boszorkányok miatt van és megégettek néhány vénasszonyt, így lesz ez a zsidókérdéssel is. Nekünk, magyar kisebbségnek tulajdonképen nincs zsidókérdésünk. — A kisebbségi élet nem tartozik a jó konjunktúrák közé. Aki a zsidók közül ezt látván eltávozik tőlünk, ez nálunk már nem „kérdés", az már ott „kérdés", ahova csatlakoznak. Aki pedig a kisebbségi sors nyomorúságai közepette is velünk marad, ezért ha kell, üldözést is kész elszenvedni, az nálunk szintén nem „kérdés", az nálunk testvér. Arra a kérdésre, hogyan ütközik össze a haladó és konzervatív irány a Magyar Pártban, Hajdú az fejtegeti, hogy a magyarságnak nem szabad frakciók szerint szétesnie, nekünk csak ez irányok fölött álló kisebbségi politikát szabad csinálni. Nekünk csak egy politikai irányunk lehet csupán: kisebbségi jogaink megvalósítása, kiépítése, nemzeti tőkénk konzerválása. Nem azért volt rossz nekünk a Nemzeti Párt kormánya, mert haladó vagy demokrata volt, nem azért nem jó a Bratianukormány, mert abszolutisztikus és konzervatív, hanem azért, mert mindkettő megtagadta kisebbségi jogainkat. A továbbiakban kifejti Hajdú, hogy a Magyar Pártnak nincs belső válsága. Reformokra, új munkaterep megnyitására szükség van, de ezt nem a konzervatív, vagy progresszív irány hozta magával, hanem kisebbségi életünk belső fejlődése intenzívebbé válása. Végül a román-magyar relációkról mondja el Hajdú figyelemreméltó gondolatait. Üzleti és egyéb nyomtatványokat legszebb kivitelben, olcsón és legrövidebb idő alatt készít az Ellenzék, nyomdája. 3 Cluj-Kolozsváf. 45. iv, ! 45. szitu Mégis meglesz a fúzió (Az Ellenzék tudósítójától.) Az a reménytelen és kilátástalan helyzet, melybe az ellenzéket a fúzió teljes hajótörése úgy a kormánnyal szemben, mint az ország közvéleménye előtt juttatná, láthatólag arra kényszeríti a tárgyaló pártokat, hogy a megegyezés akadályait minden áron elhárítsák. A fúzió megvalósulását ma — legalább pillanatnyilag és látszat szerint — személyi kérdések veszélyeztetik, ebből folyólag az áthidaló megoldás is személyi jellegűnek ígérkezik. Arról van szó, hogy az új párt ideiglenes vezetését az egyesülő pártok elnökeire és helyetteseikre bíznák. Ilyenformán az új párt vezetését a Nemzeti Párt részéről Maniu és Vajda, a Parasztpárt részéről viszont Michalache és Lupu látnák el. Legújabb hírek szerint pedig csak Maniu és Michalache kerülnek az új párt élére a végleges vezetőség megalakításáig, melynek tagjait az egyesülő vidéki szervezetek fogják delegálni. Ezt a megoldást — bukaresti távirataink szerint — a Parasztpárt elvben már el is fogadta, mert az nemcsak tőlük követel áldozatot, hanem a Nemzeti Párt takista szárnyát is kizárja az ideiglenes vezetőségből. A fúziót tehát ezzel a megoldással megtörténtnek tekinthetjük, ami azonban távolról sem jelenti még azt, hogy az új párt egységes és eredményes fellépése a jövőre nézve biztosítva volna. Azok a belső ellentétek, melyek kiütközésére a Stere-ügy alig elkerülhető alkalom volt, változatlanul fennállanak s minden jelentősebb kérdésnél több-kevesebb vehemenciával minduntalan fel fognak merülni. Eltekintve attól, hogy maga a Stere-ügy — a parasztpárti politikai mentalitás megtestesítőjének és a besszarábiaiak rajongással követett vezérének ügye és jövőbeli szerepének kérdése — megoldva épenséggel nincs, hanem csak halasztást szenvedett. A fúzió nyélbeütéséről szóló hírek különben arról is tudnak, hogy a kilépett takisták valószínűleg visszatérnek az egyesült párt kötelékébe. Stelian Popescu kivételével, ki viszont — más hírek szerint — jutalmul rövidesen tárcát kap Bratianutól. Egyfelől az Aurora, a Parasztpárt hivatalosa, másfelől pedig Stelian Popescu lapjai, az Universul és a Lupta folytatják leleplezési hadjáratukat. Az Aurora a Gunther-ügy adatait ismerteti. E szerint Günther, a Steaua Romana német igazgatója, ki a semlegesség idejében a németbarát propagandát irányította, előbb megnyerte az Universul-t a bukovinai orosz kegyetlenkedések ismertetésére, utóbb pedig a politikai rovatának irányítására szerződéses jogot szerzett. Az Universal pedig Steve forradalmi mentalitására hoz bizonyítékokat, különböző műveiből, cikkeiből és beszédeiből. A lengyel közvélemény román-magyar- lengyel szövetséget sürget A Neamul Romanesc tudósítójának tapasztalatai Lengyelországban. — Egy kiváló magyar tudós munkája Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Jorga lapja, a Neamul Romanesc igen érdekes külpolitikai tudósításokat közöl. Legutóbb Varsóban járt tudósítója, hol fontos tapasztalatokat tett Lengyelország hangulatáról. Ezek a tapasztalatok élénk fényt vetnek a keleti helyzetre és a keleti nemzetek egymáshoz való viszonyára. Varsóban a Neamul Romanesc tudósítója Kucharsevszki professzorral, a független Lengyelország első miniszterelnökével beszélt, aki jeles író és nagysúlyú politikus is egyúttal. Kucharsevszki professzor nemrég könyvet írt a vörös és a fehér Oroszországról, amelyben rámutatott azokra a veszélyekre, melyek Lengyelországot nyugatról és keletről fenyegethetik. A beszélgetés is ennél a témánál kezdődött. — Ez a veszedelem — mondotta Kucharsevszki — tényleg fennáll. Ezzel tisztában kell lenniök úgy a lengyeleknek, mint a románoknak, mert mindkét nép be van jegyezve úgy a németek, mint az oroszok feketekönyvébe, kik el akarnak tüntetni minket Az a kérdés, mit kell tennünk jövőnk biztosítása végett. A románlengyel szövetség jókor jött létre, de még nem elegendő. Nekünk itt Európa közepén olyan szövetségeket kell alkotnunk, melyek bármilyen támadás ellen helyt állanak. — A kisantant megerősítésére gondol Excellenciád ? — kérdezte a Neamul Romanescu tudósítója. — A kisantant — felelte a kiváló lengyel politikus — csak olyan parádé. Semmire sem fognak vele menni. Se Csehszlovákiára, se Jugoszláviára nem számíthatnak, ha konfliktusba keverednek Oroszországgal. Az egyedül számbavehető és éppen annyira lojális állam nincs, mint mi, amely a világpolitikában támogathatna minket: Magyarország. Igazán okos politika egy román—lengyel—magyar szövetség lenne. Én már régóta küzdök ennek eszméjéért. Valahányszor számottevő magyar emberrel találkozom, elmondom neki. Elmondom Önöknek is, románoknak. Vegyék tudomásul, hogy nálunk is, Magyarországon is sok tekintélyes ember van, kik ilyen közeledés érdekében dolgoznak. Kucharsevszki ezután fölemlítette Divéky Antalt, aki a varsói egyetemen a magyar nyelv előadója. Divéky — mondotta Kunharsevszki — rendkívül nagy műveltségű, kiváló egyéniség, aki nagy munkát fejt ki a lengyel—magyar barátság érdekében. Gyakran tart előadásokat, lengyel—magyar kulturális társaságot szervez, közös utazásokat hoz létre, a lengyel sajtót ellátja magyarországi közleményekkel, stb. — Kucharsevszki sajnálja, hogy Romániának nincsen ilyen embere Varsóban. Vilnában Zdziechowszki dr. egyetemi tanárral folytatott beszélgetést a Neamul Romanesc tudósítója. Zdziechowszki dr. is jelentős szerepet visz a lengyel politikai életben. — Igen helytelenül teszik önök — mondotta a professzor — hogy nem egyeznek meg Magyarországgal. — Ez olyan ország, mely minden figyelmünket megérdemli. Magyar barátaimmal való beszélgetésem hatása alatt egy füzetet írtam francia nyelven a nyugat számára „Magyarország tragédiája és a lengyel politika" címmel. Anélkül, hogy Románia érdekeit legcsekélyebb mértékben is érintettem volna, közös lengyel-magyar határt sürgettem és olyan szövetséget Magyarországgal, amilyen köztünk és Románia között fennáll. Feljegyzi a tudósító, hogy Vilnában is megalakult a lengyel-magyar kulturális társaság, amelynek elnöke maga az egyetem rektora. Kezdeményezője ennek a társaságnak is Divéky volt. Hozzáteszi a tudósító, hogy a lengyel hivatalos politika nem foglalkozik a lengyel-magyar határ kérdésével, sem pedig a lengyel-magyar szövetség tervével. Csehszlovákiának is vannak propagandistái Lengyelországban, melyek ellensúlyozzák a magyarok munkáját. Mindenesetre azonban nem volt még egyetlen egy tanár vagy lengyel politikus sem, aki kritizálta volna Magyarországot, vagy a magyar kormány akcióját. Az eltűnt és megkerült 800*000 lejes váltó A tolvaj sofförök üzletet vásároltak a talált pénzből Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Detektiv-regényekbe is beillenék az alábbi kalandos történet, amelynek hőse, Sulyok kolozsvári sziguranca-detektiv valóban Siderlock Holmes-bravúrral oldotta meg feladatát. A történetben szerepel a kolozsvári társaság két ismert tagja, dr. Tischler Elemér és dr. Hirsch Dezső, akik négy héttel ezelőtt üzleti ügyben autón Nagyváradra utaztak. Mikor visszafelé indultak, két kofferjüket szíjakkal az autó karossériára erősítették. Az egyik kofferben ötvenezer lej készpénz és nyolcszázezer lejről kiállított váltók voltak. Az autó körülbelül 15 kilométernyire lehetett Nagyváradtól, mikor az utasok megdöbbenve konstatálták, hogy a koffereket tartó szíjak kibomlottak és a pénzt tartalmazó táska eltűnt. Megindultak visszafelé az elhagyott útvonalon, a koffert azonban nem sikerült megtalálni. Megtették a feljelentést a nagyváradi rendőrségen, ahol be is vezették a nyomozást, de az értékes csomagot nem találták meg. Végre is, négy hét múltán a két károsult autón kivitte Nagyváradra Sulyok kolozsvári sziguranca detektívet. A detektív megállapította, hogy körülbelül hol eshetett le a koffer a gépkocsiról. Ezután a vámhivatalnoktól érdeklődött, hogy abban az időben, mikor a bőrönd eltűnt, milyen autók és kocsik jöttek Nagyvárad felé. Sikerült megtudnia, hogy körülbelül ugyanabban az időben, amikor a bőrönd az országútra eshetett, jött Nagyvárad felé egy teherautó. Sulyok detektív kinyomozta, hogy kik voltak az autó soffőrjei és egy nagyváradi detektívvel elment a soffőrök lakására. A gyanúsítottaknál a detektív kitűnő trükkhöz folyamodott. Megmondotta a soffőröknek, hogy a rendőrség embere, majd néhány percnyi diskurálás után társával együtt kiment a kapun, amely mögött hirtelen elrejtőztek. A két soffőr ekkor összesúgott, Te, ezek biztosan a koffer ügyében vannak itt. A detektívek csak erre vártak. Viszszamentek a soffőrökhöz, megmondották, hogy el voltak rejtőzve a kapu mögött és mindent hallottak. A soffőrök eleinte mindent tagadtak, később azonban bevallották, hogy ők találták meg a koffert. A váltókat visszaadták, a pénzből azonban csak 15 ezer lejt tudtak előadni, mert a másik 35 ezer tejen egy kis üzletet vásároltak és a 35 ezer lejt ennek terhére bekebelezték. A koffert is megtalálták, de darabokra volt vagdosva. * Felkérjük marosvásárhelyi előfizetőinket és olvasóinkat, hogy esetleges panaszaikkal ottani fiókkiadóhivatalunkhoz forduljanak: Str. Stefan cél maré, volt Bólyai u. 15.