Ellenzék, 1924. november (45. évfolyam, 248-272. szám)

1924-11-01 / 248. szám

45. évi 248. szám, ELLENZÉK Rablóvilág a Brétfüben Két késelés egy éjszaka csaja Kolozsvár. (Az Ellenzék tu­dósítójától.) A Brétfa rablóromanti­kája az utóbbi hetek folyamán újra virágozni kezd annak ellenére, hogy a rendőrség az elmúlt nyáron a kó­bor utonállók, zsebmetszők vala­mennyi tanyáját felkutatta s a város­rész közbiztonságát veszélyeztető go­nosztevőktől megtisztította. Az utóbbi napokban ismeretlen tettesek több békésen hazafelé ballagó bőrgyári munkást megtámadtak és megtaka­rítón heti keresményüket elvették. Az éjszaka folyamán az országút sarcoló lovagjai újra támadást intéztek három ember ellen, akik közül kettőt súlyos sebesülten szállítottak a klinika sebészeti osztályára. Szelevér Flórián és Stark Sándor kereskedősegédek éjjel 1 óra tájban a Nádas téren keresztül hazafelé tar­tottak. Alig hagyták el a pályaudvart átszelő hidat, ammikor a sötétben két ismeretlen egyén a nyomukba szegő­dött, rájuk támadt s az árokba taszítva őket, több súlyos botütést mértek rájuk. Az egyik csavargó kést rántott és Stark karjába szúrt. A két megtáma­dott ember segélykiáltásaira azonban kereket oldottak. A súlyosan megse­besült Starkot a mentőállomáson ré­szesítették első­segélyben, ahol a ki­állott izgalmak következtében epilep­tikus rohamok vettek rajta erőt. Alig két órával e kaland után ugyancsak ismeretlen tettesek megtámadták Blum­­berg ismert kolozsvári sportembert, akit az útszéli banditák több kés­­szúrással súlyosan megsebesítettek. Blumberget sérüléseivel lakásán ápol­ják. A brétfa­i betörővilág feléledése súlyos aggodalmakat kelt­­ a Nádas­­mentén lakó lakosság körében. A nádasmentiek a rendőrprefektúrától kérni fogják, hogy az esti órákban az országút mentén lovas rendőrőr­­járatokkal cirkáltasson, hogy a köz­­biztonságot veszélyeztető csavargók üzelmeinek gátat vessenek. Feltartóztatták a határokon a cukomagonokat Nagyváradi tudósítónk jelenti: A tej állandó emelkedése következtében a külföldről importált cukor ára ha­­nyatlani kezdett Ez természetesen a belföldi cukorárakra is befolyással volt. A romániai cukorgyárosok nem nézték jó szemmel az áresést s ezért küldöttséget menesztettek a kereske­delemügyi miniszterhez, hogy akadá­lyozza m­eg a külföldi cukor import­ját, vagy esetleg magas vámokkal nehezítse meg. A kormány, tekintettel a fogyasztók érdekeire, visszautasította ezt a kívánságot. Egész a legutóbbi időkig tényleg akadálytalanul jött is a cukor külföldről Romániába. Két nappal ezelőtt azonban úgy a halmii, mint a biharpüspöki­ és kürtösi vám­­állomásoknál feltartóztatták a Magyar­­országból, illetve Csehszlovákiából ér­kező cukorszállítmányokat. Az Ellenzék munkatársa az érthe­tetlen rendelkezés hallatára felkereste Vladescut, a nagyváradi vámhivatal­főnököt, aki kérdésére kijelentette, hogy tévedés van a dologban, mert tudomása szerint semmiféle olyan mi­niszteri rendelkezést nem adtak ki a vámhivataloknak, amelyek a külföldi cukor behozatalát eltiltanák. Éppen ellenkezőleg, a kereskedelemügyi mi­niszter utasítást adott neki, hogy hét­­ről-hétre rendszeres jelentéseket te­gyen neki az alája tartozó vámhiva­talok cukor­forgalmáról. Mindennek ellenére Biharkeresztesen több mint száz vagon cukor van összezsúfolva, amelyet érthetetlen okokból nem en­gedtek át Romániába. Valószínűleg a többi állomásokon is nagy mennyi­ségű cukor vár további intézkedésre. A vámfőnök nézete szerint tisztára rosszhiszemű önkényes eljárásról le­het szó. Repülő bizottság fogja ellenőrizni a városok pénzügyi gazdálkodását (Az Ellenzék tudósítójától.) A bukaresti útlevélpanama hatása alatt a belügyminisztérium a vidéki közigazgatási centrumokat szigorú vizsgálat alá fogja vetni, amely különösen széleskörű adminisztratív hatáskörrel felruházott városok és községek pénzügyi kezelését illeti. A belügyminiszter a napokban egy három tagú repülő bizottságot küldött ki, amely az erdélyi városok gaz­dálkodását és számvitelét fogja ellenőrizni. Értesülés szerint a bizottság műkö­dését Temesvárt kezdi meg, ahonnan Aradra és Lugosra utaznak. Amerika várakozó állásponton marad a szovjet kormánnyal szemben Bevárják a francia-orosz szerződés következményeit Newyork. (Az Ellenzék távirata.) Hivatalos helyről jelentik, hogy Orosz­ország és az Egyesült­ Államok vi­szonya a francia elismerés után sem változott A Fehér Házban előbb be­várják, hogy a Franciaország részéről történt elismerés milyen eredmények­kel fog járni. De remélik, hogy en­nek következtében az orosz közigaz­gatási és kormányzati rendszer olyan módon változik meg, hogy a szovje­tet az amerikai Unió is állandónak tekintheti s azzal mint törvényes kor­mánnyal szintén fölveheti az állandó diplomáciai összeköttetést. Rykov, az orosz szovjetek végre­hajtótanácsának elnöke kijelentette, hogy a szovjet­uniónak Franciaország részéről történt elismerésében Európa békés törekvéseinek komoly jelét látja. Herriot kormánya kétségtelenül nagy­ban elősegítette ezeket a törekvéseket. Oroszország legközelebb Japánnal köt kereskedelmi szerződést. És akkor a nemzetközi gazdasági életben is jelen­tős országok közé fog lépni. Csak Amerika az, amely a szovjet­unió el­ismerését még mindig megtagadja. De reméli, hogy ez sem fog nagyon so­káig tartani. Csendőrökkel zavarják el a tanulókat az iskolából A revizorok folytatják az iskolabezárásokat. — Mit ígért Anghelescu és mi történik a perifériákon. — A közoktatási miniszter titkos utasításai (Az Ellenzék tudósítójától.) Még egy hónapja sincs, ha jól emlékszünk a dátumra, október 4-én történt, hogy Anghelescu, Duca és Tatarescu mi­niszterek ankétet tartottak a kisebb­ségi iskolák ügyében s az ankét kon­­zekvenciájaképen a közoktatásügyi miniszter azt­ ígérte a kisebbségek képviselőinek, hogy a jövőben meg­szűnnek az alkalomszerű iskolabezá­rások, a revizorok és inspektorok is­kolabezárási joga megszűnt. Az er­délyi magyar sajtó hozsánnával fo­gadta a miniszter kijelentését s az egyházi hatóságok türelmesen várták, hogy a miniszteri szó nyomán írás­ban is megérkezik az a rendelet, mely a kormány konciliánsabb iskolapoliti­káját fogja dokumentálni. A kilátásba helyezett rendelet azonban elmaradt s mindössze arról szól a krónika, hogy az iskolai vezérfelügyelők tit­kos utasítást kaptak, amelyeknek tartalmát azonban mind a mai napig homály borítja. Úgy­­látszik, Anghelescu miniszter bizalmas értesítése egyáltalában nem olyan, mint amilyennek a jóhiszemű egyházi hatóságok restélték, mert a revizorok megszakítása nélkül folytatják „áldá­sos" működésüket. Két jelentéktelennek látszó, de az egész rendszerre jellemző eset erősíti meg ezt az impressziónakat. A hu­­nyadmegyei Haró község református iskoláját a mult tanév végén és az idei tanév elején meglátogatta a dévai revizor s mindkét alkalommal megelé­gedésének adott kifejezést tapasztala­tai fölött. Október 18-án, tehát pon­tosan két héttel Anghelescu miniszter megnyugtatására szánt nyilatkozatának elhangzása után, újból bekopogtatott a hazai iskolába a dévai revizor. Kö­zölte az iskola vezetőjével, hogy a ta­nítást azonnal abba kell hagyni, amíg intézkedés nem történik az iskola be­zárása iránt. Nagyobb nyomaték kedvéért utasította a községi elöljáró­ságot és csendőrséget, hogy jól­­ vigyázzanak a református isko­lára, nehogy tanítsanak benne, íme így fest Anghelescu „méltá­nyos" iskolapolitikája a gyakorlatban, úgy látszik a revizoroknak küldött bi­zalmas rendelet megtiltotta a tanügyi hatóságoknak, hogy írásos rendelettel zárják be az iskolákat, arról azonban nem­ szól a tilalom, hogy az iskola­­bezárásnak prejudikálva eltiltsák a tanítást s csendőrséggel akadályozzák meg azt, hogy az agyonzaklatott ma­gyar gyermekek tanuljanak. A másik eset színhelye a marostor­­d­a megyei Unoka község. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a falu 286 lakója közül 211 magyar és re­formátus, 71 pedig román. Még a magyar impérium idején épült itt Em­­kesegéllyel református iskola, amelyet az egyház azzal a kikötéssel, hogy a tanítás nyelve csak magyar lehet, ideiglenes használatra az államnak adott át. Azt is meghatározta az egy­ház és az állam között létrejött szer­ződés, hogy a tanítóknak református­nak kell lennie s a kántori teendők elvégzésére is köteleznie kell magát Időközben a református egyház megint visszaállította felekezeti iskoláját , mivel az iskolaépület omladozott, egy falusi magánházba tette át a tanítás helyét. Az épület azonban nem volt a célnak megfelelő s ezért az iskolát ideiglenesen megszüntették. Május hó folyamán a revizorátus egyik tagja kiszállott Unokára, néhány falusi gaz­dát, akik azt sem tudták, miről van szó, összetereltetett s végül kihir­dette a „gyűlés" határozatát, amely szerint a falusiak állami iskola felál­lítására kérik a kormányt s hogy ahhoz református vallásu kántori szol­gálatra is alkalmas tanitót kérnek. Az unokaiak aztán várták a rektort, aki meg is érkezett a napokban egy görögkeleti val­lású regátbeli tanító szemé­lyében. A helyzet ma az, hogy a tanító és a falusi gyermekek nem tudják egy­mást megérteni s Unokán a betűve­tés legelemibb ismereteit sem tudják elsajátítani. Az unokás magyarok hiába akarnak saját erejükből iskolaépületet emelni az összeomlott épület maradványai­­­­nak fölhasználásával, minden ilyen­­ irányú kérésükre elutasító választ kap­­­­nak. Most azon gondolkoznak, hogy jogaikat bírói után érvényesítik. Ha­sonló eset történt a közeli Görgény­­szentimréig ahol a református gyer­mekeket állami iskolába kényszerítették. Vájjon tud-e mindezekről Angelescu miniszter? , , Tudja-e azt, hogy a néhány hónap óta érvényben lévő ál­lami iskolai törvény rendelke­zéseivel homlokegyenest ellen­tétben állanak ezek az intézke­dések ? Ez a törvény világosan elrendeli, hogy ott, ahol a vallási vagy nemzeti ki­sebbségek a község lakosságának na­gyobb részét teszik ki, a tanköteles gyermekeket anyanyelvükön kell ok­tatni külön osztályokban, önként föl­vetődik a kérdés, tiszteletben akarja-e tartani a közoktatásügyi miniszter saját alkotását , az állami iskolai törvényt ? A tények azt igazolják,hogy mialatt a kisebbségi felekezetek püs­pökei egyre biztatóbb ígéreteket kap­nak, a kormány vidéki közegei nem tartanak szünetet a magyar iskolák tervszerű megfojtásában és a törvény­­ellenes románosításban. ***&­&&&&**&**& Nagy adóbotrány Amerikában Ne­wyorkból jelentik: Amerikának is­mét nagy botránya van. Az új adó­­törvény értelmében most először tet­ték közszemlére az adózók névsorát, minden név mellett feltüntetve a ki­vetett adóösszeget. A névsor élén Henry Ford áll, ő az Egyesült­ Álla­mokban az legnagyobb adófizető évi 1­19 millió dollárral, utána következik Rockefeller, 7,5 millióval, aztán jön Lamond, a Morgan-bankház társtulaj­donosa, aki 1 millió dollárt fizet, míg maga Morgan csak 100.000 dollárt. Kuhn bankár épúgy, mint Haryman vasútkirály és gazdag hajótulajdonos­a mindössze 10.000 dollárral van meg­adóztatva, míg a kevésbé ismert mil­liomosok az előbb felsoroltaknál sok­kal nagyobb adóval vannak megróva, nem is szólva a filmstár Lilian Gish­­ről. Az ifjabbik Stinnes Hugóra, aki ezidő szerint Newyorkban tartóz­kodik, 114 dollár adót vetettek ki. A lapok közük a legnagyobb adó­fizetők névsorát és megállapítják,hogy Coodlige elnöksége óta az óriási tő­kék csak felényire vannak adóval meg­terhelve, mint azelőtt s csodálkoznak­­ rajta, hogy például Charles Schwab, az acélkirály, elenyészően kevesebb adót fizet, mint Saljapin, Morgan pe­dig kevesebbet, mint a boxbajnok Dempsey. A multimilliomosokat mód­­fölött felháborította az újságoknak ez az indiszkréciója s azzal fenyegetőz­nek, hogy a lapvállalatok ellen pert fognak indítani, mert az új adótörvény értelmében csak kifüggeszteni szabad az adóhivatalokban az adólajstromot, de nem engedi meg a törvény, hogy az újságok nyilvánosságra hozzák azt, amit hivatalokban megtudtak. 3. oldal. Maróczy borügynök akar lenni. Bu­dapestről jelenti az Ellenzék tudósítója: Maróczy Géza, a világhírű magyar sakk­­bajnok, hosszú, külföldi bolyongás után vissza akar térni hazájába. És ahogyan szándékát kinyilatkoztatta, egyszerre négy magyar város ajánlotta föl vendégszere­tetét a mesternek. Győr ingyen házzal kínálta meg. Debrecenbe az egyetem csa­logatja, Mezőkövesden pedig Patay sakk­­mecénás, — egyetlen a maga nevében — egyenesen bankigazgatót akar belőle csi­nálni. Maróczy azonban leginkább mégis a negyedik városhoz húz. Ez Kecskemét lenne. Már ott is járt a m­agyar gyümölcs legszebb édenében. Ebédelt a prelátusnál, játszott vak szimultánt a plébánián és hozzáfogott, hogy angol nyelven megírja legújabb szakmunkáját a modern sakk­megnyitásokról. Egyúttal pedig tárgyalást folytat a város vezetőségével abban az irányban, hogy vállalja Kecskemét kitűnő sziklaborainak külföldi terjesztését. Az alku még nem végleges, de ha nyélbe­­ütik, bizonyos, hogy mind a két fél jó vá­sárt csinál. Kecskemét nem találhat jobb akvizitőrt a világhírű Maróczynál és Ma­róczy sem lelhet kitűnőbb bort annál, mint ami a magyar Champagne vulkani­kus talaján terem.

Next