Ellenzék, 1925. február (46. évfolyam, 25-47. szám)

1925-02-01 / 25. szám

46. év, 25. szám, ELLENZÉK Egy román ezredest lakoltatott ki a görög-keleti püspökség Az ezredes beteg leánykáját ágyastól együtt akarták az utcára tenni Cluj-Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) Megírta az Ellenzék, hogy néhány nappal ezelőtt kiperelte a la­kásából a görög-keleti püspökség Cremian Aurélt, a román hadsereg nyugalmazott ezredesét. Csütörtökön délután pedig megjelentek a kilakol­tató bizottság közegei az ezredes la­kásán és a kényesebb bútorok ideig­lenes elhelyezésére meghagyott pár szobából is kezdték kilakoltatni a családot. Crenian ezredes tompa két­ségbeeséssel nézte ezt a kegyetlen műveletet, amint darabonként hurcol­ják szét évek hosszú során át meg­szokott otthonát. Egyszerre azonban a munkások ahhoz az ágyhoz léptek, amelyben az ezredes Liczi nevű leánykája feküdt súlyos betegen, vakbél operá­ció előtt. És ez már több volt, mint amennyit Crem­an ezredes türelme és idegei el­bírtak. Felbőszült apai indulattal for­dult a munkások felé: — A leányomat pedig nem hagyom! — ordította. — Csak testemen keresztül közeledhet­nek az ágyához! A munkások, a „kilakoltató bizott­ság közegei”, ahogyan nevezik őket, megriadva fordultak Crem­an Aurél felé. És talán mert látták, hogy az ezredes tényleg mindenre el van szánva, talán mert megmozdult bennük va­lami emberi érzés, kijelentették, hogy nem hajlandók tovább dolgozni. A bizottság erre a kilakoltatást hétfőig felfüggesztette, a munkások és a rend­őri készültség elvonultak, előbb azon­­ban a beteg­szoba kivételével a pad­lástól a pincéig minden helyiséget gondosan kiürítettek. A kínos és felháborító lakásafférnak a jogi háttere is különös, amennyi­ben egy regáti ügyész teljesen ön­hatalmúlag, még a felebbezés letár­­gyalása előtt rendelte el az ezredes kilakoltatását, ami szinte példátlan eset a jogtörténelemben. Az is érde­kes, hogy Crem­an ezredes, bár a szer­ződés értelmében csak akkor lett volna köteles fizetni, amikor a görög keleti egyház másik lakást bocsát a a rendelkezésére, mégis letétbe he­lyezte a bérösszeget. Téves tehát néhány laptársunknak az a megállapítása, hogy az ezredest azért lakoltatták ki, mert nem fizetett házbért. Crem­an Aurél hat éve lakik abban a lakásban, amelyből most hét tagú családjával együtt a jogbiztonság és igazságszolgáltatás dicsőségére az utcára teszik ki, mert a számára ki­utalt Bart­ha Miklós utcai új lakást nagy lelépésért egy regáti professzor­nak adták át. Az utcára került Crem­an-familia pedig ameddig a lakásügyét valaho­gyan el nem intézik, ismerőseinek szívességét lesz kénytelen igény­be venni. Dániában megengedik az orvo­soknak, hogy megöljék a menthe­tetlen betegeket. A dán parlament­ben — mint egy newyorki lapban olvassuk — legutóbb egy törvény­­javaslatot nyújtottak be, amely meg fogja engedni az orvosoknak, hogy azokat a betegeket, akiknek életét megmenteni már semmiképpen nem tudják és akik betegségük folytán so­kat szenvednek, megölhessék, ill­etve számukra a megváltó halál elérkezé­­sét megkönnyítsék. Miután a javaslat a kormány javaslata, nyilvánvaló, hogy azt el is fogják fogadni. Orvosi kö­rökben, Németországban is, nagy vitára adott alkalmat ez a törvény­­javaslat és az orvosok a nagyközön­ség meglepetésére azt állapították meg, hogy ez a törvény csak jogossá fogja tenni azt az eljárást, amelyet az or­vosok úgy is követnek már Német­országban és Skandináviában. Oroszország ifjabb kölcsönt kér Franciaországtól Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától.) Krasszin a vand­a—orosz viszony alakulásáról Moszkvába küldött jelentésében közli, hogy Franciaország első­sorban a cári Oroszország adósságainak megfizetését követeli. Az orosz kor­mány azonban visszautasítja ezeknek az adósságoknak az elismerését. Ha azonban Franciaország hajlandó Szovjet-Oroszországnak hosszabb lejáratú kölcsönt nyújtani, mégis hajlandó magára vállalni a régi adósságok egy részét a francia kistőkések kielégítése végett Krasszia szerint lehetséges volna a két ország között tartós jó viszonyt létesíteni, habár a tárgyalások óriási nehéz-­­ségekbe ütköznek. Mikor a halál s a pénzeslevélhordó egyszerre kopogtattak az ajtón A nyomor a halálba vitt egy kiváló magyar építőművészt Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megrendítő tragédia szakított ketté egy fölfelé ívelő művészpályát.Csöppke cseppben a tenger: megcsillan ennek az egyetlen életnek tragédiájában a magyar művészsors egész könnyes szomorúsága. Tehetség, sikerek, nyo­mor ?, a megszokott statiszták állják körül ezt, az elbukott sorsot is. Ez­úttal mégis lélekmarkolóbb a tragé­dia, mert tisztább a szimbólum és mert olyan szomorúak azok a körül­mények, melyek ennek az elbukásnak a reliefjét kivetítik. Dr. Goll Elemér pályája Erdélyben kezdődött. Nagyszebenben volt mér­nök és kedvence volt a jó társaság­nak. Alig volt huszonötéves, már fel­tűnt a tehetségével, mint építőművész. Pályaterveit mindenütt dicsérettel fo­gadták s a Művészet, az ország leg­­reprezentánsabb képzőművészeti fo­lyóirata közölte a fiatalember terv­rajzait. Nem is maradt meg sokáig Erdélyben, hol nem sok alkalom kí­nálkozott tehetsége érvényesítésére, hanem hamarosan felkerült a magyar metropólisba. Itt nagyobb­­feladatok és nagyobb sikerek várták, ő tervezte a nagykanizsai postaépületet, a mis­kolci nagy állami iskolát és gróf Te­­leky József dunapentelei kastélyát. Számos első díjat nyert meg, ő nyerte el az első díjat a budapesti Szent Szív fogadalmi templomának a pá­lyázatán is. Kolozsvárnak is jutott művészetéből: a sétatéri státusházak egyike-másika az ő tervei szerint épült. A művészi sikerek mellett kijutott neki az elismerésből is. Jelentős sze­repet vitt a Magyar Mérnök- és Épí­­tészegyletben, tagja volt a Fészek­­művészklubnak és az Országos Ka­szinónak. A legjobb társaságokba járt és mindenütt szerették vidám ke­délyéért, kedves, aranyos humoráért. Azután jött a háborús idő, mikor nem építettek, hanem romboltak. Hosz­­szú tizenkét év telt el, melyek alatt építőművésznek nem igen akadt mun­kája. Az ország elszegényedett s egyre keserűbb lett az a kenyér, amit mű­vészeinek juttatott. Goll Elemér, a dip­lomás mérnök és jogtudományi dok­tor, abból éldegélt, hogy eladogatta mindenét S mikor már fogytán volt ez a forrás is, házigazdája, Balog Miklós tisztviselő segítette ki gyakori pénzzavaraiból. Egy napon aztán adóügyben kapott idézést Gáll Elemér. — Nem baj — mondta — munkám nincs, nem vetnek reám forgalmi adót S ha ki is vetnek, nem hajtják be, mert nincsen pénzem. De az adó kérdése — e talán­­ szégyen — nagyon foglalkoztatta. Re­mélte ugyan, hogy pénzhez jut, mert több helyen tartoztak neki, de az adó­sokban a mai válság idején nem igen lehet bízni. Goll Elemér este úgy látta, hogy hiába vár. Este Balognétól kis kölcsönt kért. Nem lévén pénz a háznál, Balogné azonnal nem tudott adni, de fehér­neműjéből vitt el a zálogházba, hogy pénzt teremtsen elő. Mikor 300.000 koronával visszajött, Goll Elemér dr. az ajtó kilincsére felakasztva függött. Az öngyilkoson már nem lehetett segíteni. Goll Elemér doctor utriusque iuris, mérnök és műépítész, a magyar építészet egyik legtöbbet ígérő tehet­sége, negyvenhárom éves korában meghalt az ajtókilincsen. És míg Ba­logné távol volt, míg a végzetes tett megtörtént — a szomszédok mondják — a pénzeslevélhordó kopogtatott az ajtón. Valószínüleg valami Goll Ele­mérnek járó összeget hozott Goll Elemér azonban nagyon sietett Kolozsvár kenyérellátása csak húsz napra van biztosítva Miért nem juthatnak a városok maximális gabonához ? A romániai kenyérkrízis okai Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sítójától) Talán­ komolytalannak tet­szett az első pillanatban egyik kor­mányfér­fiúnak az a kijelentése, hogy Románia — Kelet-Európa híres élés­kamrája — a kenyérjegy háborús in­tézményét fogja felújítani. Az utóbbi napok fejleményei azonban azt iga­zolják, hogy a gabonahiány komoly krízissé fokozódott, amely fenyegető veszedelmet jelent a városok élelme­zésében. A minisztertanács a rekvirált búza maximális árát 90 ezer lejben, a liszt árát pedig 12 lejben állapította meg. Mondanunk sem kell, hogy a rekvirálási rendelet megjelenése óta a meglévő csekély készletek túlnyomó részének is nyoma veszett. A zugfor­galomban ugyan tovább tart a vásár, sőt a gabonaárak az eddigi forgalmi árhoz viszonyítva 100—105 ezer lejre estek, de arról egyelőre szó sem le­het, hogy erőszakos intézkedések nél­kül maximális áru gabonát lehessen vásárolni. A gabona rekvirálási rendelet vég­rehajtási utasítása szerint a városok búzával való ellátásáról a falusi szö­vetkezetek központja és a malmok fognak gondoskodni. Kolozsvár gabonaszükséglete a város vezetőségének kijelentése szerint még csak husznapra van biztosítva. Köztudomású,­­hogy Kolozs megye gabonatermése sohasem volt elégséges arra, hogy a megye és a város szük­ségleteit megközelítőleg is fedezze és így a város vezetőségének legfőbb gondja, hogy a kiritikus három hét le­telte előtt a regát gabona termő vidé­keiről teremtse elő a nélkülözhetetlen búza kontingenst. A rekvirálási rendeletben azonban megfeledkeztek arról, hogy a regáti gabonatermő vidékeken maximális áron vásárolt búza árát jelentékenyen drágítja a szállítási költség s igy a malmok ráfizetés nélkül nem tudják maximális áru liszttel ellátni a váro­sokat. Hivatalos tényezők véleménye szerint valószínű, hogy a belügymi­niszter Kolozsvár és a többi erdélyi városok részére speciálisan — a szál­lítási költségek tekintetbevételével — fogja megállapítani a maximális árakat. 3. oldal. A gabona árának fantasztikus emel­kedése egyébként nem Romániára el­szigetelt jelenség, hanem egy általá­nos, egész Európára kiterjedő krízis tünete. Egy ismert közgazdász az alábbi érdekes nyilatkozatban világít rá a krízis okaira. " A gabonafélék áránál rohamos emelkedés és az ezzel karöltve járó kenyériiség oka egyrészt a földreform­­törvény célszerűtlen alkalmazása, más­részt a tengerentúli gabonaringek terv­szerű hazárdjátéka. Románia normális termés esetén is 250 ezer hektóliterrel keveseb­bet termel a földreform végre­hajtása óta. Az idei rossz termés következtében ez a hiány még fokozódott, amikor a kormány ősszel nem­ szorította meg a gabonaexportot, Románia gabona­termésének egy jelentékeny része kül­földi piacokra vándorolt aránylag még olcsó árakon. Az oroszországi nagy gabonatermő síkságok parlagon hevernek , így a kelet- és nyugateurópai rossz gabona­­termés következtében Európa minden állama. Romániát sem kivéve, reászo­rult tengerentúli gabonabehozatalra. Kézenfekvő dolog, hogy az élelmes amerikaiak nem hagyták kiaknázat­lanul az Európában kínálkozó kon­junktúrát s az északamerikai és argen­tínai gabona exportőrök szolidaritásba léptek a megszorult Európa kiuzsorá­­zására. Ma Amerika, mely őrült feles­leggel rendelkezik, korlátlanul diktálja az árakat az európai tőzsdéken. Az is természetes, hogy a kormány erélyes, sőt erőszakos rendeletekkel igyekszik segíteni a kritikus helyzeten. Kétségen felüli, hogy ebben elsősor­ban a politikai érdekek vezetik, mert a kenyérínség nyomán támadó elé­gedetlenség — akár van benne ré­sze a kormánynak, akár nincs, — olyan hatalmas agitációs fegyvernek bizonyult az ellenzék kezében, amely a tömegek korgó gyomrán keresztül kormányokat söpört el és forradalma­kat támasztott. I szenátus az erőszakos romanizálás ellen Bukarestből jelentik. A szenátus csütörtöki ülésén Duca külügyminisz­ter ratifikálás céljából beterjesztette a genfi jegyzőkönyveket. Ady nemzeti-­­ párti politikus tiltakozását fejezte ki egyes iskoláknak azzal az eljárásával szemben, hogy a más nemzetiségű tanulók neveit "önkényesen romanizál­­ják. A tiltakozásra dr. Bianu szenátor egy közbeszólásában helyeselte ezt a­omanizáló szándékot, mire Ad­u az­zal vágott vissza, hogy akkor a regát­­szeli neveken kellene kezdeni a romá­­r­ osztást, például olyan neveken, ami­lyen Franasovics, Racovita professzor is beleszólt a vitába és hangsúlyozta, hogy senkinek sincs jogában a mások neveit megváltoztatni. Minthogy pedig a felmerült szóvál­tásból az derült ki, hogy az Ad­u ál­tal kifogásolt önkényes névváltozta­tás a közoktatásügyi kormány inten­cióiból ered, Duca külügyminiszter is szükségesnek találta felszólalni és megvédelmezni távollevő Anghelescu kollegáját azzal a kijelentéssel, hogy a szóbanforgó névrománosítás a köz­­oktatásügyi miniszter rendelkezéseinek következménye nem lehet, mert a kor­mány nem törekszik senkinek az el­­nemzetietlenítésére (?) A Bianu köz­beszólására is kiterjeszkedett s az ál­tala tett nyilatkozatot károsoknak mi­nősítette. Ezután a galaci választást erősítette meg a szenátus. Trockij utódját kinevezték Berlinből jelentik. Moszkvai jelen­tések szerint Trockij utódjául az orosz hadsereg vezetésére Zovi besszarábiai származású volt órássegédet nevezték ki, aki eddig a balti­ flotta főparancs­nokának állását töltötte be.

Next