Ellenzék, 1925. március (46. évfolyam, 48-73. szám)
1925-03-01 / 48. szám
4. oldal. 46. év, 48. szám, ELLENZÉS A szanálás kívülről és belülről A szanálás tönkretette a magángazdaságot — Az éhes gyomor és Smith főbiztos jelentései. — A méltóságos asszony nagymosást is vállal. — A legfőbb probléma Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A villamos a mellékutcák sötétjéből betűt a Baross-tér fénypontjai közé. Kivergődünk nagynehezen a kofferrel a villamosból és körülnézünk. Hordár nincs a közelben, a pályaudvar messze. Fiatal, fázós férfi lép oda. — A pakkot, kérem . .. — Hordár nincs itt ? — Nincs, de én beviszem, kérem szépen. — Beviheti egész a pályaudvarra?- Igenis kérem. Hangja megremeg, szinte könyörgővé válik. — Nincs itt kérem hordár. A hordárok bent teljesítenek szolgálatot. Mi visszük itt a pakkot, kérem... Mi ? Menetközben, mikor már viszi a csomagot, magyarázatként teszi hozzá: — Munkás vagyok, munka nélkül. Gondolom, kijövök. .. Ma vagyok itt első este. A pályaudvar fénye rávetődik. Meglepődve nézzük. Ruhája kopott, keféletlen, de nem munkásruha. A ruha nem hazudik s az évek szőttesén keresztül is más kondíciót árul el. Észreveszi, hogy megfigyeljük. S kérdést nem is várva, csengéstelen, csöndes hangon mondja: — B. listás tisztviselő vagyok, kérem... B. listás tisztviselő ! Ma fogalom ez Budapesten. Jelenti azokat a szerencsétleneket, kiket az állam, vagy a magánvállalatok elbocsátottak állásaikból takarékoskodás címén. Valami csekélyke nyugdíjat kaptak, ha idősebbek voltak és végkielégítést, ha fiatalok. De mert a nyugdíjból nem lehet megélni és mert a végkielégítés elfogyott, ma a legszomorubb helyzetben vannak s talán még nagyobb szenvedéseket tartogat számukra a jövő. Ez a szanálás egyik oldala. A külföld számára teljesen érthetetlen. A külföld csak a népszövetségi főbiztos jelentéseit olvassa, melyek biztató képet festenek a magyar államgazdaság helyzetéről. Nemrég állapította meg Smith főbiztos Genfben, hogy a magyar állam bevétele a múlt félévben 208 millió aranykorona, kiadásai pedig 205 millió aranykorona voltak. Tehát kétmillió egyszázezer aranykorona többlet mutatkozik. Az újjáépítési költségvetés negyvenkét és félmillió korona hiányt vett számításba. Ehelyett kétmilliós többlet az eredmény. A javulás várakozáson felüli és gyors gyógyulásra lehet kilátás. De ezenkívül is száz hír jelenti naponta, hogy az állam üzemei sorra küszöbölik ki a deficitet, hogy a MÁV már nincsen terhére az államnak, hogy az egészséges gazdasági elvek az egész vonalon gyümölcsöket hoznak. Mégis: egyre szaporodnak az ínségesek és egyre kevesebb embernek jut ki a napi néhány karaj kenyér. S nemcsak a B-listás tisztviselők vannak a nyomor listáján. A súlyos helyzet, a pangás majdnem általános. Sőt a válság csak most lett igazán mély és most terjedt ki olyan osztályokra is, melyeket eddig megkímélt a sors. A tisztviselők, a fixfizetéses alkalmazottak a háború óta nyomorogtak. De jól megélt, sőt gazdagodott is az iparos, a kereskedő, a gazda. Most iparos, kereskedő és gazda egyaránt kifogyhatatlan a panaszban s a tisztviselők rajta csak egy hang a panaszok kórusában. Olyan helyzet állt elő, melyet lehetetlen, hogy a külföld paradoxálisnak ne tekintsen s amely a távoli szemlélő előtt csakis érthetetlen lehet. Egyfelől, egyensúlyozott államháztartás, stabilizált pénz, gyarapodó közüzemek. Másfelől: állástalanság, munkanélküliség, pangás, gond és kétségbeesés. Azt, amivel ez magyarázható, parlamenti nyelven úgy formulázták meg, hogy: — A szanálás tönkretette a magángazdaságot. Vagyis: a szanálás révén a nagy közüzemek olyan teherrel feküdtek rá a kisebb egzisztenciákra, hogy az élet nem bírta el ezt a terhet. A nagy közüzemek, a MÁV, a Beszkár (a fővárosi villamos), a fiskus stb., mint roppant polip helyezkedtek el a gazdasági életben, mert a népszövetségi bölcsek terve csak azt tartotta szem előtt, hogy mindenáron ezeket töltse meg élettel. A vérszegény gazdasági életben azonban nem volt már annyi erő, hogy ez a vérátömlesztés baj nélkül megtörténhetett volna s mikor a közvállalkozások izmosodni kezdtek, a gazdasági élet petyhüdten hullott össze. A szanálok sorában első volt az államháztartás. A háború óta a köztisztviselők vékonyka fizetésükhöz bőséges természetbeni ellátást kaptak. Liszt, cukor, szén, fa, burgonya, szövet, cipő stb. járt a köztisztviselőknek s ezzel a toldással többé-kevésbbé jól hozni tudták az életet. De csökkenteni kellett az állami kiadásokat s a természetbeni ellátás elmaradt. Maradt a fizetés, a békebeli fizetés 40— 60 százaléka aranyértékben. Ez azonban a megéléshez is alig elegendő s a tisztviselők kimaradtak a vásárlók sorából. Ugyanakkor az állam hatalmas forgalmi adót rótt a kereskedelemre, ami fölcsigázta az árakat. Újabb rétegek maradtak ki a vásárlók sorából. A szanált MÁV oly magasra emelte fel díjtételeit, hogy az emiatt újból emelkedő árak és a közönség vásárlóképessége között még nagyobb lett az ár. Az üzleti forgalom a minimumra csökkent és megszaporodtak a kényszeregyezségek. Végül a kivitel is jórészt megszűnt, mert a külföld máshol olcsóbban vásárolhat, megszűnt a hitel s a kirakatokban megjelentek az árleszállítást jelző cédulácskák. Ennek az olcsóbbodásnak azonban szomorú az oka: igen sok kereskedő veszteséggel adja el áruit, csakhogy pénzhez jusson.Néhány példa a szanálás ilyen módjának hatásáról. Januárban a búza ára rohamosan emelkedni kezdett Magyarországon. A kormány erre felfüggesztette a gabonavámokat. Ausztriában a kormány nem függesztette fel a gabonavámokat. Mégis Ausztriába olcsóbban kerülhetett a külföldi gabona, mert a MÁV díjtételei többel emelték az árát, mint az osztrák szállítási díjak és aranyvámok együttvéve. Budapesten egy villamosjegy ára 3500 korona, Bécsben egy villamosjegy ára 2000 korona. Párisban, a Makro-n egy jegy 35 centimes (kb. 1000 magyar korona). Természetes, hogy a közlekedésnek ez a drágasága visszatükröződik minden árucikk árában, mely a magyar fővárosban eladásra kerül. Hogy a közügynek szanálását néhol hogy fogják fel, ezt illusztrálja a következő példa: A főváros gázgyárának felgyűlt a koksza. .Az a veszély fenyegette, hogy ezen a kokszon nem tud túladni, mert Ausztriából olcsó kokszot kínáltak. A szállítással együtt olcsóbb lett volna az osztrák koksz, mint amit a gázgyár Budapesten gyárt és kínál. A főváros erre, hogy gázüzemét veszteségek ne érjék, felemelte a külföldi koksz kövezetvámját. Vagyis: a szanálási teória szerint a közüzemek épen olyan magánvállalkozások, mint Kovács Béla vagy Silberstein Mór üzlete. A haszon kedvéért épen úgy járhatnak el, mint Kovács B. vagy Silberstein M. Árat emelhetnek, tisztviselőket bocsáthatnak el, abszolúte nem szabad feszélyeztetniök magukat azáltal, hogy a magasabb célú köznek a tulajdonai. S a közüzemek bőségesen élnek is az ezáltal a felfogás által nyújtott lehetőségekkel. Mégis alkalomadtán előkerülnek a hatósági jogok is és az egyszerű kereskedőnek, derék iparosnak beállott gázgyár vagy MÁV vagy Isten tudja micsoda, ilyen módon is megjavítja sejtjei esélyeit. Csakhogy a közönség ezt nem bírja el és hiába az államnak és üzemeinek kíméletlen szanálása, mégis pang az ipar, csőd előtt áll a kereskedelem és egyre éhesebb a közönség. Nem csoda tehát, ha széltébenhosszában keserű humorral emlegetik a szanálást. Az éhes gyomor nem olvassa Smith főbiztos jelentéseit — kiáltották be a parlamentben. S a lapok kifogyhatatlanok a feltűnő esetek regisztrálásában. Néhány ilyen esetet felemlíthetünk. Két bara találkozik a villamoson, kik régóta nem látták egymást. Akkoriban mérnökök voltak. Most az egyik villamos kalauz. Egy másik állami mérnök totonmunkás lett. Néhány tisztviselőnő kenyereslánynak, szobalánynak ment A cupringerek interjúi szinte állandó rovata lett a lapoknak. Mondják, hogy a vadonatúj szobalányok közül nem egy meg is van elégedve a sorsával. Egyikük kijelentette, hogy így többet keres, mint tisztviselőnő korában, csak a szakácsnő székhrozza. Mert a hamisítatlan, régi háztartási alkalmazottak is meglehetős bizalmatlanul fogadják a cselédnagyságukat. Nagy feltűnést keltett a Pesti Napló egy cikke egy méltóságos asszonyról, ki házvezetőnőnek jelentkezett s ajánlkozásában — a cselédszerző szerint — benne volt az is, hogy „a méltóságos asszony nagymosást is vállal". Ez a szanálás másik oldala, amit nem tüntetnek fel Smith főbiztos jelentései. Politikusok mondják, hogy ez szükséges fázis. Mindenesetre ma már elkerülhetetlen. Ezen át kell esni, hogy Magyarország végre kigyógyuljon a háborús gazdálkodásból. De ugyanakkor a legsürgősebben talpra kell állítani a magángazdaságot, mert különben egyensúlyozott államháztartás és szanált közüzemek mellett is tovább pusztul az ország. Főként ezért járt Bethlen miniszterelnök Genfben. Ez ma Magyarország legfontosabb problémája. Felmentő ítélet a hatmilliós selyemcsempészési bírság ügyében Bárdos Jenőnek kiszolgáltatják a csempészárunak minősített selymeket Nagyvárad. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az annak idején nagy port felvert Au Bon Gout kolozsvári divatáru cégfőnökének selyemcsempészési ügyében tegnap szenzációs fordulat állott be. Emlékezetes, hogy a nagyváradi vámhatóság Bárdos Jenőt két selyemáruval megrakott útibőröndnek a határon való átcsempészésért 6 millió 60 ezer lej vámbírságra ítélte. A szenzációs hátterű selyemcsempészési ügyben, amelybe Bárdos Jenőn kívül egy időközben külföldre szökött vámtisztviselő, egy budapesti ügynök s a nagyváradi színház egyik színésznője, Keleti Gizi is bele voltak keverve, a nagyváradi törvényszék ma délelőtt mondott ítéletet. A per fővádlottja Bárdos Jenő, aki időközben 100 ezer lej kaució ellenében szabadlábra helyeztek, Budapestre szökött, ahol megrongált idegzetének helyreállítására egy szanatóriumba vonult. A tárgyalás előtti napokban ügyvédje útján értesítette a nagyváradi törvényszék elnökét, hogy Magyarországra szökésének a nyomozó hatóságoktól elszenvedett méltatlan bánásmód volt az oka, de ártatlansága tudatában meg fog jelenni a főtárgyaláson. Bárdos Jenő azonban ígéretének nem tett eleget s a tárgyaláson csak ügyvédjével képviseltette magát. A bíróság a tanuknak s a vámfő- nökség alkalmazottainak kihallgatása után szenzációs ítéletet hozott, amenynyiben a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvet ítéletileg semmisnek mondotta ki és a kiszabott 6 millió 60 ezer lejes bírság megfizetésének kötelezettsége alól Bárdos Jenőt felmentette. A törvényszék azonnal intézkedett, hogy a vámhatóságnál bűnügyi zár alá helyezett 2 milliós értékét reprezentáló csempészárunak nyilvánított selymet az Au Bon Gout cégnek haladéktalanul kiszolgáltassák. Valószínű, hogy a vámhatósági közegek akiket a kiszabott bírságnak háromnegyed része őket iletné meg, miután a törvényszék ítélete ellen felebbezésnek vámügyekben helye nincsen, semmiségi panasszal élnek a legfelsőbb semmitőszéknél. ■ A semmitőszék döntése ebben az esetben valószínűleg elhúzódik még egy hónapig s amint értesülünk, a kényszeregyezség küszöbén álló cég hitelezői a fordulat következtében a törvényszékhez kérést nyújtanak be az e hónapra kitűzött kényszeregyezségi tárgyalásnak a semmitőszék ítélete utáni időpontra való elhalasztása iránt. A nagyváradi törvényszék ítéletét alaki okokkal indokolta meg. Nevezetesen azzal, hogy a jegyzőkönyvet nem a vádlottak jelenlétében vették fel, továbbá, hogy a jegyzőkönyvet az anyagilag érdekelt vámtisztviselőkön kívül érdektelen rendőrközeg nem írta alá, végül, hogy az okmányokban nincsen feltüntetve sem a csempészés helye, sem annak körülményei. Az ügyben beállott új fordulat lehetővé teszi a cég volt főnökének az országba való akadálytalan visszatérését és valószínű, hogy a kényszeregyezségi tárgyalások lefolyására is lényeges befolyást fog gyakorolni. SOKL. FÖLDMIVELŐ ! ' ■ ' ........... a 1 erdélyi szász, az összes földm. szak- 5 ■ mákban (különösen a marhatenyész- * ■ résben) kitünően kiképzett 1 évi gya- ■ 2 korláttal nagyobb birtokon állást ke- 5 ■ rés mint intéző. Ajánlatok „PAN“kÖZ gy vetítő irodához, Médiásra cimzenyek. ■ IBBI I Tavaszi striktaM II Uránia úri divatáruházban S S I ....................................................................... ..........................— — ■ " sirocco"