Ellenzék, 1925. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1925-04-01 / 74. szám
46. év, 74. szám. ELLENZIK Flip Béla beszédet mondott a szenátusban a kukoricakivitel érdekében Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Fülöp Béla, Temesvár magyar szenátora a szenátus szombati ülésén gazdasági életünk egyik legégetőbb problémáját, az óriási kukoricakészletek értékesítésének a kukorica kivitelének kérdését tette szóvá. Érdekes és időszerű felszólalását bő kivonatban alább ismertetjük. Köztudomású, hogy az idei gazdasági esztendő gabonaneműekben úgy mennyiségre, mint minőségre gyenge volt. Igazolják ezt a kormánynak a búzakészletek reformálására és az egységes kenyérre vonatkozó szigorú rendelkezései és támogatja ama komor tény, hogy Nagyromániában, Európa Kánaánjában a nagyobb városok és ipari centrumok vezetőségeinek jelenleg nem kis gondot okoz a lakosságnak a szükséges kenyérrel való ellátása a jövő termés betakarításáig. Szomorú és lehangoló jelenségek ezek, amelyeknek okaival és orvoslási módjával ez alkalommal foglalkozni nem akarok. Jelen felszólalásomnak célja: a kormány figyelmét kukoricatermésünk értékesítésére, illetőle exportlehetőségére felhívni és sürgős intézkedéseit kérni. Amíg, amint említettem, múlt évi termésünk gabonaneműekben silány volt, addig kukoricában, különösen a Bánátban, rekordtermést értünk el. A kedvező időjárás eredménye gyanánt oly bőséges volt kukoricatermésünk, hogy sok helyütt a gazdák férőhely hiányában kellőképen el sem tudták raktározni készleteiket. Mi sem természetesebb, hogy a gazdaközönség ezen Isten áldásában átta és vélte ama rekompenzációt mely megfelelő értékesítés esetén súlyos adózási és egyéb kötelezettségei mellett nagy terhein és gondjain némiképen könnyített volna. Nem tudom, mely indokok alapján terhelte meg, illetőleg emelte fel váratlanul a kormány a kukorica kiviteli illetékét, de az kétségtelen, hogy a nagy összegű kiviteli illeték folytán a kukoricának kiviteli lehetőségei haszon és nyereség híjján teljesen megszűntek. Adott az Isten óriási termést, vannak országszerte nagy menynyiségű kukoricakészleteink, de azokat a fent említett kormányintézkedések miatt kivitel útján értékesíteni gazdaközönségünk képtelen. A kiviteli illeték kukoricánál vagononként 22000 lej. Ez a vámtétel igen magas úgy, hogy a legleleményesebb exportcégek sem képesek a kivitel rentabilitását elérni. A következmény tehát az, hogy a kukoricából nincs kivitelünk, nincs tehát kiviteli illeték és így nincsen haszna az államnak sem. A kivitel teljes pangása folytán elesik a gazdaközönség nemcsak a kukorica értékesítéséből remélt jövedelemtől, de kereslet hiányában azt kell szomorúan tapasztalnia, hogy áremelkedés helyett, — ami ez időszakban a kukorica beszáradásával arányos szokott lenni, — a kukorica ára napról-napra fokozatosan lemorzsolódik. Emellett az összezsúfolt kukoricakészletekben nagy a romlási százalék és így az elmaradt jövedelem mellett gazdaközönségünk napról-napra romlás címén is milliókra menő károkat szenved, így azután a gazdának nincs pénze, nem vásárol és ezt megérzi a kereskedelem és ipar egyaránt Végeredmény gyanánt tehát nagy értékű kukoricakészleteink kiviteli lehetőségeinek megsemmisülését anyagilag megszenvedi az ország egész lakossága. Emellett konstatálnunk kell azt az aggodalmas jelenséget is, hogy pénzegységünk, de a stabilizáltnak látszó árfolyamából napról-napra vesztt és lefelé való ingadozása, amint azt lapjaink is egyértelműig megállapították, a fokozatos esés jellegét öltötte fel. Pénzünk értékében beállott ezen ingadozás és esés az illetékes pénzügyi szakemberek véleménye szerint csakis exportunk fokozásával volna megállítható. Exportunk megnövekedésénél pedig elsősorban és főképpen a termény , illetve kukoricakészleteinknek külföldön való elhelyezése és értékesítése jöhet számításba. Az eddig kifejtettek alapján a köznek és a válsággal küzdő gazdatársadalmunknak érdekében a kormány figyelmét eme körülményekre irányítva, a következő kérdéseket intézem a, pénzügyi és közlekedési miniszter urakhoz: 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy kukoricakészleteinknek kivitel útján való értékesítését a túl magas kiviteli illeték és magas fuvartétet lehetetlenné teszik ? 2. Szándékoznak-e sürgősen és aként intézkedni, hogy a megfelelő szállítási kedvezmények megadásával, a kiviteli illetékeknek kellő leszállításával óriási értéket képvisel. kukoricakészleteinknek külföldön való értékesítése a tengerentúli versennyel szemben is lehetővé váljék ? 3. Tekintettel arra, hogy a magas kiviteli vámok miatt állatkivitelünk is lassanként elsorvad és hogy régi és állandó piacainkat a szomszédos államok, Lengyelország, Jugoszlávia és Hollandia az utóbbi időben elfoglalták, hajlandók-e kiviteli politikánkat is revízió alá venni és sürgős intézkedésekkel állatkivitelünket is a megfelelő kedvezmények megadásával az országra nézve kedvező módon szabályozni ? Ilyen módon kivitel útján nem értékesíthető kukoricáké... »eink hizlalás útján volnának értékesíthetők. 4. Ha a miniszter urak a felhozott érvek dacára sem volnának hajlandók kukoricafeleslegeinknek kivitel és hizlalás útján való értékesítésére a szükséges és kívánt intézkedéseket megtenni, állásfoglalásukat és eljárásukat mivel indokolják? Trockijt állítólag meggyilkolták Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától) Moszkvai táviratok jelentik, hogy Trockij hirtelen eltűnt kaukázusi villájából Eleinte azt hitték, hogy elmenekült onnan, most azonban mindinkább tartja magát a hír, hogy politikai ellenfelei gyilkoltatták meg. A meggyilkolt politikus mellett állítólag eltüntették a vele menekülni akaró titkárát is. E hírt azonban a szovjet bécsi képviselete teljesen légbőlkapottnak nyilvánítja. Harmincszázalékos fizetésemelés a holdban Az engedélyezett és visszavont fizetésemelés. A kiszállási díjakat sem utalják ki a CFR tisztviselőinek Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Néhány hónappal ezelőtt nagy örömet keltett a CFR alkalmazottainak táborában, hogy a fizetésüket 30 százalékkal emelik. Nem sokáig tartott az örömük, mert hamarosan kiderült, hogy a harmincszázalékos „nagylelkű fizetésrendezés” csak a törzsfizetés és a drágasági pótlék után jár, míg a lakbér és az úgynevezett primajutalék nem jön számításba. Ilyenformán a fizetésemelés mindössze 200—600 lejt tesz ki havonként. Hatekintetbe vesszük, hogy 1923 óta az egész vonalon legalább ötven százalékos áremelés tapasztalható, látjuk csak igazán, hogy milyen nevetséges alamizsna ez az egész fizetésrendezés. Mindennek tetejében valósággal áprilisi tréfát űznek a nyomorgó emberekkel. Az utóbbi hetekbe ugyanis olyan hírek keltek szárnyra a vasutasság körében, hogy a CFR vezérigazgatósága a harminc százalékos emelést a lakbér és a primajutalékok után is meg fogja adni. Ezeket a híreket megerősíteni látszott a CFR hivatalos lapjának március 16-iki számában 168. sz. alatt megjelent újabb rendelkezés. Másnap azonban egy Bukarestből érkezett hivatalos távirat letiltotta ezt a kiterjesztett harminc százalékos béremelést, arra való hivatkozással, hogy a következő hivatalos lap módosítást fog közölni erre vonatkozólag. A 169. számban tényleg benne is volt az intézkedés, amely azonban egyszerre szétfoszlatta a reménykedéseket. A vezérigazgatóság egyszerűen visszaszívta előző rendelkezését és a magasabb dotációt csak a legjobban fizetett, tehát legmagasabb állású vezető tisztviselőknek engedélyezte. Természetesen ez a rendelkezés óriási elkeseredést váltott ki a közép- és kisebb rangú CFR tisztviselők körében. Jellemző az egész CFR ügykezelésére, hogy egyes üzletvezetőségek, így például a csernovici és craiovai, nem vettek kellő időben tudomást a vezérigazgatóság megváltoztatott intézkedéseiről és valamennyi tisztviselőnek folyósították a teljes járulékok után a harminc százalékos fizetésemelést. Ilyen módon tehát az a helyzet állt elő, hogy ahány üzletvezetősége van a CFR-nek, annyiféleképen dotálják a tisztviselőket. A fizetésemelések igazságos rendezésének elmaradása tulajdonképpen még a kisebb bajt jelentené a vasútitisztviselők számára. De nem lehet eléggé elítélni azt a bánásmódot, amelyet a kiszállási illetékek kiutalása, helyesebben szólva ki nem utalása terén követnek el velük szemben. Bebizonyított tény, hogy 1924. szeptember hava óta egész 1925. januárjáig Erdély területén egyetlen egy vasutasnak sem folyósították kiszállási illetményeit. A tisztviselők a saját pénzükből voltak kénytelenek fedezni úti szükségleteiket. Egyes tisztviselőknél ezek az elmaradt járandóságok 8—10 ezer lejt is kitesznek. Szinte elképzelhetetlen, hogy miből tudták előteremteni ezeket a pénzeket a koldusbéren tengődő vasutasok. A járandóságok kiutalását sazon a címen késleltették, mert állítólag a CFR ilyen irányú hitele kimerült. De mi köze van a hitelek kimerüléséhez a nyomorúságosan fizetett tisztviselőnek, különösen akkor, amikor az államra megmérhetetlen értéket jelentő ügyekben teljesít hasznos szolgálatot ? A kolozsvári üzletvezetőség számosztályának főnöksége úgy próbált könnyíteni a hivatalos utakra kiküldött tisztviselőkön, hogy bizonyos átalányelőlegeket folyósított számukra. A CFR vezérigazgatósága azonban most betiltotta az előlegek folyósítását is. Az egész ország területén ilyenképen sok millióra rúg a tisztviselőktől visszatartott kiszállási pénzek összege. Egyedül csak a kolozsvári üzletvezetőséghez tartozó tisztviselőknek 800 ezer lejjel tartozik ilyen címen az állam. Tarthatatlan ez az állapot, amelyen mindenáron és mennél hamarab változtatni kell. Nem csoda, hogy a vasutasok közül többen az élettel folytatott szörnyű küzdelmükben, e mostoha elbánás hatása alatt, megtántorodnak az egyenes után. A CFR hivatalos lapja hetenként hatalmas kimutatásokat közöl a megtántorodott vagy hibát elkövetett tisztviselők büntetéséről. A lap jó része pedig egyházi beszédekkel és tanácsokkal van tele. Mindenesetre különös, hogy a CFR tiszteséges fizetés helyett a tisztviselők lelki szükségleteinek kielégítéséről akar gondoskodni. Senki sem kívánja a CFR-től, hogy az egyház szerepében tetszelegjen magának. 3. oldal. i sikkasztással vádolt dohánygyári főtisztviselőkel a tábla is felmentette Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kolozsvári ítélőtábla dr Haupt Gusztáv táblai tanácselnök elnökletével ma délelőtt tartotta meg a kolozsvári dohánygyári panama ügyében a főtárgyalást. Körülbelül másfél évvel ezelőtt történt, hogy Keresztes Árpádot és Ferenczi Árpádot, a kolozsvári dohánygyár főtisztviselőit, azzal vádolták meg, hogy az államkincstár kárára milliós visszaéléseket követtek el. A két főtisztviselő, akik a beszerzés osztály vezetésével voltak megbízva, a vád szerint hamis naplóvezetést és könyvelést folytattak, fiktív bevásárlásokkal és adatokkal milliókra menő kárt okoztak a kincstárnak. Ezeket az állítólagos sikkasztásokat két alantas nőtisztviselő segítségével követték el, akik ellen a dohánygyár igazgatóságának feljelentésére a kolozsvári ügyészség szintén vádat emelt. A kolozsvári törvényszék az elmúlt évben hosszas tárgyalás után nem tata bebizonyítottnak a vádakat és jelentette a vádlottakat Az ügyész felebbezése folytán a táblához került az ügy, amely ma délelőtt tartotta meg a főtárgyalást. Az ügy ismertetése után dr. Ilea Livius ügyész tartotta meg a vádbeszédet. Egy órás beszédben vázolta Románia jelenlegi viszonyait, azt állította, hogy az erkölcsök megromlottak, a hivatali tisztesség szentségét a háború utáni nyomor megtörte. Nap-nap után fordulnak elő sikkasztások, éppen azért szigorú ítéletekkel lehet eljét venni a további anomáliáknak. Az érvek egész sorozatát hozza fel a vádlónak bűnössége mellett akiknek szigorú megbüntetését kéti. Komán Valér dr. és Metes dr. védők cáfolják az ügyész állításait. Hangsúlyozzák, hogy a dohánygyárban rendszertelenül ment az ügyvitel. Ezért főként nem a vádlottakat,' ha' nem az igazgatókat terheli a felelősség. Felsorolják a mentő tanukat. a . a. törvényszéken tett vallomásaikkal a vádlottak igazát bizonyították. Felmentőt kérnek. A tábla hosszas tanácskozás után elutasította az ügyészség felebbezését és az ítéletet helybenhagyta. Ilea dr. ügyész semmiségi panaszt jelentett be a felmentő ítélet ellen. Rablógyilkosság Zsigmondházán Aradról jelentik Az Araddal szomszédos zsigmondháza községben vakmerő rablógyilkosságnak esett áldozatul tegnap este Molnár Mihály 60 éves nyugalmazott Csanádi vasúti főellenőr. Molnár, aki a zsigmondházi tisztviselőtelepen lakik tegnap este hét óra tájban ment haza a városból. Felesége lakásának ajtajában már rája, mert vásárlás miatt el akart menni hazulról. Alig telt el negyedóra Molnárné távozása után, amikor a környék lakói kétségbeesett segélykiáltozásokra lettek figyelmesek. A kiáltozások zaja Molnarek háza felől jött, ahol mind, a bejáratról vérbeli fetrengve találták Molnár Mihályt. Fején hatalmas lőtt seb tátongot, a golyó hátul zúródott be, agyai elől szétroncsolta s szeme felett ment ki. Nehány perc múlva a szerencsélen ember meg is halt. Lakásában a szekrények és fiókok fel voltak törve verekedés, dulakodás nyomai látszottak mindenfelé és bizonyos volt, hogy a nyuga.Ta5°]< ^ellenőr rablógyilkosságnak esett áldozatul. Valószínű, hogy a rabló az utca felől, az ablakon keresztül jutott be a lakásba és már akkor ott tartózkodott, amikor Molnár hazatért A szerencsétlen ember bizonyára zajt hallott a belső szobából és mikor bement, látta, hogy a rabló az összecsomagolt holmijával menekülni akar. Az életerős ember bizonyára rátámadt, dulakodás keletkezett közöttük és ekkor vehette elő fegyverét a gyilkos, aki végzett áldozatával. Az egybeseretett emberek azonnal értesítették az ottani csendőrséget a rabógyilkosságról, de az eddigi nyomon is egyáltalán nem derített ki semmit. -