Ellenzék, 1925. május (46. évfolyam, 99-122. szám)
1925-05-01 / 99. szám
2. oldal. Ett azSK 40. év, 9% szám_ Az angol~francia szövetségesek, Hammburg Németországot állig felfegyverzett hatalomnak tekintik Briand fokozni akarja a francia politika fegyveres bizalmatlanságát Németországgal szemben. Baldwin szerint ,Handtscburg megválasztása húsz hadtest felállításának a provokációjával ér fel. Anglia és Amerika magatartása a Dawes-terv alapján vállalt német kötelezettségek teljesítésétől függ. Részletek a mámoros berlini választásról Berlin. [Az Ellenzék táviratai.) Németországban lassanként kezd elülni az elnökválasztás okozta izgalom. A külföld felzavart közvéleményének izgalma azonban még mindig nagy hullámokat ver. A nagyhatalmak közül Olaszország közvéleménye és hivatalos körei fogadják legrokonszenvesebben Hindenburg megválasztását. Az olasz sajtóban csak elvétve lehet találni a türelmetlen kritikának nyomait. A többi nagyhatalom közvellemése azonban ellenségesebb szemmel ítéli meg a németországi eseményeket. Amerika hideg zárkózottsággal fogadja a választást és magatartását a Hindenburg-rezsim ténykedéseitől akarja függővé tenni. Anglia ugyanezt az álláspontot foglalja el és a közvélemény, pártállása szerint, hol éles szavakkal kritizálja, hol megértőbb módon magyarázza a marsall megválasztását. Lloyd George például higgadt embernek tartja a tábornokot s meg van győződve, hogy meggondolatlan cselekedeteket nem fog elkövetni. A francia közvélemény ideges, a jobb- és baloldal egyhangúan Németország ellen fordul. A nacionalisták körében azonban leplezetlen azöröm, mert azt hiszik, hogy Hindenburg megválasztásával most már lehetetlenné válik a Herriot kezdeményezte békés politika tovább folytatása s a német választást igen jó agitációs eszköznek tartják a küszöbönálló párisi községi választásokra. A felelőtlenközvéleménynél azonban fontosabb a két hatalom felelős külpolitikai vezetőinek megszólalása, akik szintén igen éles hangon foglalnak állást a német elnökválasztás által teremtett helyzettel szemben. Briand francia külügyminiszter a Daily Express-nek adott írt tervjéban kijelenti, hogy valószínűleg szükség lesz arra, hogy Németországban a katonai ellenőrzés eddig tervbezett enyhítése helyett, azt erőteljesen tovább folytassák. Hindersburg régi bajtársai közül valószínűleg többet meg fog hívni Németország vezetőállásaiba és beülteti őket a wilhem-strasse-i külügyminisztériumba. Ezzel szemben mindenki meg fogja érteni. Ha a szövetségesek is kénytelenek tovább fenntartani a „Wacht ara Rheih“a jutat. Briand szerint Hindenburg elsősorban Ausztria tönt. Utalására fog törekedni. A francia külügyminiszter azonban mégis azt hiszi, hogy a nacionalista Németország sem meri megakadályozni a Dawes-terv végrehajtását A másik hivatalos álláspontot tükröző írás a Mornirty Post-ban jelent meg, amely rendesen Baldwin miniszterelnök véleményét szokta visszaadni. A nagy angol lap szerint tévedés az, hogy Németország Hindenburgot azért választotta volna meg, mert válaszolni akart a szövetségesek erőszakos politikájára. Németországban ez a választás nem akkor történt, mikor páriának érezhette volna magát a népek között, hanem akkor, amikor Anglia és a többi nagyhatalmak segítségével a Dawes-terv alapján pénzügyeit rendezte és megbízást kapott, hogy lépjen a Népszövetségbe. Ez a választás akkor történt, mikor a szövetségesek készen álltak arra, hogy a német birodalommal a biztonsági békepaktumról tárgyaljanak. Ilyen körülmények közt csak érthető dolog, ha szertefoszlik az a hit, hogy Németország békés politikát kíván folytatni. Hindenburg megválasztásának olyan agresszív színe van, mintha Németország húsz új hadtestet akarna felállítani. A történtek után a szövetségesek a lefegyverzett Németországot is kénytelenek lesznek úgy kezelni, mintha nyugaton és keleten Ifiig fu volna fegyverkezve. A szövetségesek részéről Németországnak a választásban megnyilvánult magatartása azt az elhatározást érlelte meg, hogy megszálló helyőrségeiket a Rajna mellett ne csökkentsék s a rajnai tartományt továbbra is kéti vűlog gyanánt kezeikben tartsák. Szükség van erre a fegyverre a Kelet- Poroszország felől kiabáló vademberekkel szemben. Anglia azonban a történtek ellenére sem adja föl a reményt, hogy az öt hatalom által tervbe vett biztonsági paktum még nincs halálra ítélve. A tárgyalások azonban nehezek lesz**nek, jóval nehezebbek, mint azt kezdetben hitték. A Daily Chronicle megelégedéssel fogadja az angol kormány álláspontját, hogy a garancia-paktumról szóló tárgyalásokat a történtek ellenére is folytatni kívánja. Ezek a tárgyalások a liberális orgánum szerint is nehezebbek lesznek, mint a vasárnapi választás előtt lettek volna. A Times elég mérsékelten ítéli meg a német választás által teremtett helyzetet. Hindenburg megválasztása, szerinte, mindenesetre a német reakciós áramlatok erősbödésére vall. Ezért aggasztja egész Európának, de különösen Franciaországnak közvéleményét. Mindamellett be kell várni először, hogy a német birodalom teljesíti-e továbbra is a Dawes-terv alapján vállalt kötelezettségeit. Az angol politika további magatartása ettől függ, aminthogy Amerika is valószínűleg ettől fogja függővé tenni, hogy elzárkózik-e továbbra a német hiteligények kielégítésétől vagy sem. A francia baloldali, blokk lapja, a Quotidien azt írja, hogy Németország már csak egyetlen hibát követhetett el s az elnökválasztással ezt az utolsó hibát is elkövette. Csehországban a német elnökválasztás eredménye nem keltett különösebb meglepetést, mert politikai körökben Hindenburg megválasztására el voltak készülve. Csehszlovákia külpolitikája magatartásában bevárja az események további alakulását. A sajtó nagy részének véleménye szerint azonban a Hindenburg megválasztása közvetlen változást a német birodalom külpolitikájában nem jelent. A magyarországi sajtó szintén pártállása szerint ítéli meg több-kevesebb rokonszertvvel a marsall elnökké választását. A baloldali lapok tisztelettel imák Hindenburg személyéről, de elhibázottnk tartják a választást. A Népszava ellenségesen ír róla és fájlalja a proletariátus frontjának megszakadását.. A nemzeti irányú sajtó azonban legnagyobb örömmel üdvözli a német választást Németország e sajtóvélemények szerint, végre megmutatta igazi arcát és nyíltan szembe mer nézni ellenfeleivel. Hindenburg diadala a német nép diadala, amely a külföldi fenyegetésektől még nem ijedve bátran és szíve szerint választott. A vasárnapi választást vezető elnök ma kérdést intézett Hindenburghoz, hogy hajlandó-e elfogadni a német birodalom elnökségét. A választás határidejét május negyedikére szabta meg. Hindenburg berlini bevonulására a győztes nemzeti pártok igen nagy előkészületeket tesznek. Luther kancellár Hannoverbe utazott, hogy a megválasztott elnöknél első udvariassági látogatását tegye meg és ugyanakkor megbeszélje Hindenburggal a leteendő eskü és a hivatalfellépés szertartásait. Valószínűleg e találkozásnál jelölik ki a Hindenburg mellett működő elnökségi államtitkár személyét is. (Berlini tudósítónk jelenti.) Kétségtelen, hogy a csúnya, esős, szeles idő is sokban hozzájárult a korai felvonuláshoz, mert a városi lakosságnak nem volt kedve vasárnapi kirándulásra, azonban a politikai szenvedélyek is megtették a magukét. Valósággal romboltak ezek a szenvedélyek s így nem csoda, hogy a fővárosnak majdnem minden kerületében és országszerte véres összeütközéseit fordultak elő. Berlin kerületeiben az egész rendőrség talpon volt és mindenütt ott termett, ahol összeütközésig fajult a helyzet. A legsúlyosabb verekedés a keleti kerületben történt. A birodalmi blokk egy agitációs Csoportja hatalmas teherautókkal vonult Végig a keleti főútvonalakon és közben találkozott a népblokk 12 automobilból összeállított felvonulásával, amelynek élén zenekar haladt. A Frankfurter Alién kikerülhetetlen Volt az összeütközés, mert ott a szocialista párt biciklisei Csatlakoztak a népblokk körmenetéhez és zűrzavar keletkezett. A nacionalisták százával ugrottak le az automobilokról, megtámadták a kerékpárosokat, fütykösök kerültek elő, sőt kések is, nagy kődarabokkal dobálták egymást és az eredmény tizenöt súlyosan sebesült Volt Az agítéciónak újfajta nemét találták ki a kommunisták a keleti kerületben. Házról-házra jártak propaganda csoportok, elől ment egy kürtös herold és harsonaszóval csalta ki a lakókat, akkor aztán az agitátorok kórusban kiáltották: — Aki világforradalmat akar, Thaetmannra szavaz! Sok helyütt nagyon megjárták, mert a ház lakói az emeletekről mindenféle edények tartalmát öntötték le a kommunista agitátorokra, akik futva menekültek. Alig így a népszavazás napján vadul kavarogtak a szenvedélyek az utcákon, a választási helyiségben csendesen folyt minden. Csak egy szomorú eset történt, de annak sem az agitáció volt az oka. A keleti városrész egy szavazó helyiségében egy öreg polgár, mikor szavazójegyét leadta, holtan rogyott össze, Szivszélhüdés ülte meg. Hajnali két óráig talpon volt egész Berlin. A hatalmas újságházak erkélyein vagy a háztetőkön kikiáltók óriási tölcsérekkel félóránként hirdették a szavazatok számát, a házfalakra sokkal sűrűbben vetítették fényszórókkal az eredményeket, míg végre megjött az utolsó, a hivatalos összeszámlálás és egész Berlinben híre futott, hogy Hindenburg tábornagy lett a birodalmi elnök. A nacionalisták lelkesedése nem ismert határt. Még zuhogott az eső, mégis körmenetek alakultak és hangosak lettek az utcák nemzeti dalok harsogó dallamától. A birodalmi Őrség a szavazóhelyiségekből is az utcákra vonult, nagy A Luther-kormány nem fog lemondani, mert tudatában van annak, hogy az új elnök bizalmát bírja. A tegnapi minisztertanácson az öszszes jelen voltak, a beteg Stresemann küülügyminiszter kivételével, megállapították, hogy a lemondásnak semmi alkotmányszerű oka nincs. A kormány tehát tovább fogja vezetni Németország ügyeit. A porosz országgyűlésen Braun miniszterelnök, aki a baloldali pártokat képviseli, kijelentette, hogy folytatni fogja elődjei politikájának fő elveit. Braun elődje egy rövid időre az elnökválasztáson kisebbségben maradt Marx volt. Azelőtt pedig évekig maga Braun vezette, mint miniszterelnök Poroszország ügyeit A porosz miniszterelnök kijelentését a szélsőjobb és szélső baloldal lármás tüntetésekkel kisérte. őrjáratok cirkáltak, mert összeütközéstől lehetett félni, azonban baj nem történt. Érdekes az összehasonlítás a március 29-iki elnökválasztással, amikor mindössze 26,856.002 szavazatot adtak le. Ebből a köztársasági pártok a szociáldemokraták, a centrum és a demokraták 13,250.420 szavazatot egyesítettek. 11,700.130 szavazat jutott a jobboldali pártokra, a kommunisták pedig 1.871.207 szavazatot tudtak összehozni. Az első választáson valamivel több mint 34.000 szavazat szétforgácsolódon. A mostani elnökválasztáson tehát a köztársasági pártok körülbelül félmillióval több szavazatot kaptak, a nacionalista pártok szavazatai viszont több mint 2.900.000-rel szaporodtak, a komuhisista jelöltre pedig alig valamivel kevesebb szavazat jutott, mint az első elnökválasztáson. Nincs olyan kerület, amelyben a szavazásra jogosultaknak legalább 80 százaléka ne jelent volna meg az urnáknál, de sok kerületben 90 százalék szavazott le. A győzelmi mámor a végsőkig fokozódott a nacionalista párton. Vasárnap reggel óta talpon volt mindenki, a minduntalan újra bekieredő esőben a nagy tömegek lelkesedése többször elernyedt, még a nyitott automobilokkal szerte robogó agitátorok is időrőlidőre lédés alá menekültek, a körnlésnél ők többször leszéledtek, de éjfélután, mikor már biztosnak látszott, hogy Hindenburg lesz a győztes, ismét nekilendült az élénkség. Asszonyok és hadirokkantak százával hordozták körül Hindenburg választási jelvényét, a fekete-fehér-vörös zászlót és mikor az eredmény már hivatalosan meg volt erősítve, csak fekete." fehér-vörös karszalagos embereket, asszonyokat, gyermekeket lehetett látni az deákon. Újabb részletek a német elnökválasztásról | íflimien lakás |’ | legszelji I | dísze I I ü I \ % i | V* ^ I | I | Hiss Sini-dilÉ! | íj Gyár és iroda: Tlml^oara, % S Török-u. 9. Telefon: 31$. 1 % Sürgönyeim: Lustrum. 5 — Sjoiatai ványtökségtörés a %u~ coráiasjoaáában r&adelje as&