Ellenzék, 1925. június (46. évfolyam, 123-129. szám)

1925-06-01 / 123. szám

2. oldal. Magyarország a szanálás első évében Az áldozatoknak a jövőben meg lesz az örvendetes eredménye Budapest. (Az Ellenzik tudósítójától.) A liberálisok győzelme a budapesti városi választásokon természetesen érezteti hatását a parlamentben is. Beavatott helyen tudni vélik, hogy a nyári szünet ideje alatt Bethlen miniszterelnök végrehajtja kormányában azokat a változtatásokat, amelyeket már régóta tervez, úgy hogy az őszi ülésszakban már a módosult kabinettel fogja szemben találni magát a képviselőhöz. Kétségtelennek tartják, hogy elsősorban a gazdasági tárcák sorában várható változások, mert a miniszterelnök erőteljesebb gazdasági politikát akar bevezetni, miután az a felfogása, hogy külpolitikai vagy közjogi téren egy ideig nem kínálkozik nagyobb szabású tennivaló. A parlament különben máris ennek az előre bejelentett gazdaságpolitikai irányzatnak a szellemében dolgozik. És az érdeklődés homlokterében az ország szanálásával együtt járó jelenségek állanak. A Ház egyik legutóbbi ülésén Baross János interpellált, igen sötét színekkel festve a szanálás alatt lévő Magyarország nyomorúságát Baross kifejtette és statisztikákkal igazolta, hogy az ország ipari termelése csökkenőben van, amíg a szegénység egyre nő. És, hogy az élelmiszerek áraiból nem a fokozott termelés miatt morzsolódott le valami, hanem azért, mert a fogyasztás színvonala esett. A sok sötét szín között, csak azt találja vigasztaló jelenségnek Baross János, hogy ezt a rettentő anyagi krízist, ezt a bűnre csábító nyomorúságot szilárd becsülettel állja a magyar nép, mert mint a statisztikából megállapítható, a bűnözések száma a szanálás vnszges esztendejében erősen apad a megelőző időkhöz hasonlítva. Az interpellációra először Bod János pénzügyminiszter felelt. Válaszában megvédi a kormány gazdasági politikáját és kijelenti, hogy véleménye szerint nem a szanálásnak, hanem azoknak a tragikus eseményeknek lehet tulajdonítani az általános ínséget, amelyeken Magyarország átesett. Azt elismeri, hogy a szanálás talán túl nagy terheket ró a nemzetre, de ezek a terhek most már hamarosan enyhülni fognak, azonkívül, hogy az ország most hozott áldozatai később fogják megteremni gyümölcseiket. Mass János népjóléti miniszter ugyancsak azt válaszolja, hogy a szanálás az ébredés, az egészség politikája és ennek a politikának következményei most már jótékony irányban fognak érvényesülni. A francia kamara bizalmat szavazott a Painlevékormánynak marokkói politikájáért Párisból jelentik. A kamara mai ülésén 537 szóval 29 ellenében bizalmat szavazott a Painlevé-kormánynak marokkói politikájáért. A bizalmi nyilatkozat élére a szocialisták egy külön nyilatkozatot illesztettek, amely szerint elleneznek minden imperialista hódítást és feltételezik a kormányról hogy ilyesmire nem ragadtatja magát. A nyilatkozat kifejezi a reményt, hogy Marokkót mielőbb pacifikálni fogják és üdvözli az Afrikában küzdő hadsereget. Pavilevé miniszterelnök, aki a hadügyi tárcát is betölti, rendeletet adott ki, hogy Marokkóba nős és családos katonát ne küldjenek. z üzleti nyomtatványokat és egyéb legszebb kivitelben, olcsón és legrövidebb dal alatt készít az EMznzik nyomdája. ELLENZÉK 46. évi 123. szám Működik a lakáshivatal • • • Rekvirálás a lélek meghalgatása nélkül. — Zongora a záporban Chil—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A lakáshivatal, a háborús esztendők szörnyűségeinek elkorcsosult maradványa, egy-egy hangos lakásbotrány útján újra beszéltet magáról. Ez az intézmény, amelynek létjogosultságát a legkínosabb törvénymagyarázat útján sem lehet bizonyítani, Erdélyben működik még, minden perrendszerű eljárás mellőzésével, igen sokszor a felek meghallgatása nélkül, autonóm felelőtlenséggel gázol keresztül a békés polgárok otthonán. Legutóbb Bodor Bertalan bankigazgató Zápolya utca 18. szám alatti házában játszódott le egy csattanós lakásbotrány. A bankigazgató házában az elmúlt év folyamán egy CFR tisztviselő bérelt szerződéses alapon kétszoba konyhás lakást. Miután a bér igen magas volt, egyik veje, egy medikus főhadnagy bont szerzett a lakásra. A bont a háztulajdonos megfelebbezte s a belügyminiszter a felebbezés alapján meg is semmisítette. A CFR tisztviselő nemrégen kiköltözött s helyét Mohr Sándor v. nyugalmazott pénzügyi tisztviselő foglalta el szerződés alapján. Időközben a tizenegyedik calaras ezred egyik tisztje, Gavat kapitány tudomást szerzett a lakáscseréről s a lakáshivatalhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a lakásra neki egy bont állítson ki, amelynek alapján beköltözhessen. A lakáshivatal a tulajdonos és az új bérlő meghallgatása nélkül kiállította a bont a katonatisztnek s igy nem is szerzett tudomást arról, hogy a minisztérium a lakásra kiállított korábbi bont megsemymisítette. Törvényellenes volt a lakásbizottságnak az a határozata is, hogy meg sem várva a felebbezési határidő lejártát, karhatalmat rendelt ki, hogy a kapitányt a lakás birtokába helyezzék. Tegnapelőtt délután Qavat kapitány katonák és rendőrök kíséretében megjelent a házban s a tulajdonos tiltakozása dacára a szobákból kihordatta az udvarra a szerződéses bérlő nagyértékű bútoraik Egyedül a zongora maradt a szobában, ezt is azonban annak dacára, hogy bútort a szobákba nem tett, az éjszaka folyamán az udvarra dobatta ki. Alig egy órára rá kitört a vihar a a zápor egész éjjel verte az udvaron heverő zongorát és bútorokat. ___ Természetes, hogy az egész éjszakai esőzés következtében a bútorok súlyosan megrongálódtak s a bérlő kára meghaladja a százezer lejt Mohr Sándor a felháborító esetet Papp Danila hadtestparancsnoknak tudomására hozta s a lakáshivatal főnökénél jelentést tett, aki elkésve ugyan, de felfüggesztette a bizottság határozatát s megtiltotta a kapitánynak a beköltözést. Hogy a bérlő bútoraiban esett kárt ki fogja megtéríteni vagy egyáltalán meg fogja valaki téríteni, az egyelőre még a jövő titka. Jövel szentlélek Úristen ! — Pünkösdi riport —■ Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) A falvetős, falusi nénikék csodaszép történetet hoztak magukkal egy közeli, kis faluból. Megtartottam neked kedves olvasó e virágnyilásos ünnepre. Miként enyémet, hadd járja át a te szived is, mint szikkadt kenyeret a csurgó méz. De meg kell felejtkezned most néhány pillanatra magadról. Most csak testedre és telkedre gondolj! El kell felejtened az üszkös sebeket, melyeket gránát harapott a termő Föld testébe. El kell felejtened testvéreidet, az Éneklő Jánosokat, kiknek vidám szemére a Halál fújt fagyos lehelletet, ott kinn a galíciai dombok közt... El kell felejtened, mert mindezeket elfelejtette Ilics Ilié is, kiről alább szó következik. Ilics lle jóvátesz mindent... Egy rosszul sikerült roham után Ilics Iliét szuronyos bakák vették körül. Ilics Iliének akkor még véraláfutásos volt a szeme. Aztán lassan kitisztult. Zötyögő vasúti kocsik napokig vitték a Duna mellett, Maros mellett A keleti, kék szemek csodálkozva habzsolták az alábukkanó látványosságokat. Egy faluban végre megállapodott. (A falu itt van Kolozsvár mellett, de nem áruljuk el, hadd maradjon szép titok.) És egy sokgyerekes asszonyhoz, Kéri Kovács Ferencnéhez került mindenesnek. Kéri Kovács Ferencet kinn a lövészárkok emésztették és a sok szöszke apróság félve bujt anyja szoknyájához, mikor az öles Ilics Ilié bedugta fejét az ajtón. Rohant az idő. Ilics Ilié keményen állott az eke mellett. A kis szöszkék már nem húzódtak tőle. Az egyhangú napokat kis piros lapocskák* tarkították. A sarokban mindig oda volt írva megnyálazott ceruzával:... „aztán tisztelem az oroszt is“. Az asszony először kézzel-lábbal fordította le a szives üdvözlést, aztán az orosz már anélkül is megértette s meleget érzett szive körül, ha a hozzá fenődő apróság fejére rátehette durva tenyerét Beszélni kezdett hozzájuk gügyögve és minden szava szivéből volt egy darab. Érezte, valamit jóvá kell tennie, amit mások, hatalmasok elrontottak: néha úgy ölelte magához a gyerekeket, mintha háború előtti, szűzi ártatlanságát ölelné magához... Egy nap pecsétes írást hozott a posta. Kéri Kovács Ferenc fogságba került Talán már Szibériában is van ... Az asszony hevesen zokogott. Ilics Ilie ránézett ibolya szemeivel : — Ne búsuljon, hisz ott is emberek vannak. — Ha mind olyanok lennének, mint maga. . . Az orosz megbólogatta nagy fejét — A szegény ember jó ember. Csak a hatalmasak akarják elrontani őket.. Nemsokára kaptak egy furcsa, öszszehajtható lapot. Kéri Kovács gyárban dolgozik. Sok a munka. A koszt meglehetős. Ha nem volna hideg. És szeretne már otthon lenni. A végén ,tisztelem az oroszt es . . Megelevenedik a téli mesék hőse Lassan cammogtak a bánatos hónapok. Mint holmi vén gebék. Ilics a mesék parazsával etette őket, hogy galoppba kezdjenek A búbos kemence mellett végtelen történeteket mondott a fekete kendős asszonynak, a csillogó szemű apróságnak. Megismertette velük a „generálist,“ akinek vörös volt az orra és a gallérja. De az orrán nem volt aranypaszamánt, a gallérján igen. És kezében kutyakorbácsot tartoz. Hosszan beszélt Ivánkóról a sápadtarcú kis diákról, aki megjósolta halálát. — Egy napon — mesélt Ilics — járőrbe mentünk a dombok közé. A vezető szakállas kozák volt. Egész után káromkodott. Azt mondta, hogy nyúzzuk meg a magyarokat, ha találkozunk az után néhánnyal. Mi még fiatal katonák voltunk és azt hittük. ennek igy kell lenni. Rövid menetelés után tüzet kaptunk oldalunkba, öszvetalálkoztunk egy ellenséges járőrrel. Néhány pilanat múlva bírókra mentünk. Hogy, hogynem egyszer csak megbotlottam s mellemre térdelt egy nap hallott magyar baka. Bajonett-L felemelte. Én behunytam a szeli és imádkozni kezdtem . . . Erre a balra felált mellemről s bajonettjét visszatolta a tokjába. Fogoly lettem, ujy kisértek el. Azon az éjszaka visszaszöktem az oroszok közé. Haza akartam menni az én szabad pusztámra. De másnap korbáccsal kergettek rohamra a tisztek. Én megada magát. Sohasem fogom elfelejteni azt a fekete bajuszú magyar bakát ... így folyt a mese végtelenül, végtelenül Hozzánőtt a kis házinép szívéhez, lelkéhez. A mesehősökből vér és hús lett. Úgy beszéltek róluk, mint élő személyekről, kik körülöttük járnaik akellnok( A bőkezű föld közben kalászokat hányt, az apróságoknak piros rokolyát és uj cipót hoztak a jó termések. A háború is elvillarzott a világ felett. Az országok határai ide-oda tolódtak s a falusi kis kunyhókba visszaszállingóztak lassan a lövészárkok lakói. Itt öröm, túl sírás... Béke lett De Kéri-Kovács még mindig rabkoszton élt ott ebban a volgamenti nagy gyárban. Azért biztató leveleket küldött: „Nemsokára indul a mi transzportunk is... De az idő nem várt Kéri-Kovácsra. Suhantak az évek és most... néhány hete orosz kucsmás, bőröves ember kopogtatott a Kéri-portán. A kaputnyitó asszony ájultan esett össze: az ura volt. A gyerekek húzódtak tőle és ő is kételkedett: nem idegen ez a porta ?... Meleg percek következtek. A család összebújt. Kérdés kérdés után, csak csók után. Lassan este lett s az ajtót benyitotta valaki... Ilics Ilié volt Egy pillanatig dermedten állt a küszöbön. Aztán odarohant, a visszaérkezett gazdához eme furcsa szavakkal: — Köszönöm, hogy meghagytad az életemet! Kéri Kovács megrázta a felényújtott kezet. — Az Isten is igy akarta... Támaszt akart gyermekeimnek .. . Többet egy szót se szóltak. És mikor nem látta senki őket, összehajtották két bús parasztfejüket... Novella Írónak nem ajánlom, hogy témát kanyarintson belőle. Ilyen poéneket csak az Élet csinál. Lehet, hogy különben szimpla kis eset az egész. Csak én látom csodaszépnek azt, hogy a hajdani ellenségek összehajtják fejüket . . . Pünkösd van. Harangoznak. A papok a szentlélek erejéről beszélnek. Kéri Kovács, Ilics Ilié milyen szép a ti pünkösdötök... (k. e.) Apponyi ünneplése A magyar politika „great old man*-je hetvenkilenc éves. Ő is, mint nagy, angol szellemi hasonmása: Gladstone, a szélsőjobboldalon kezdte pályafutását. Egy kongreganista meggyőződésével indult Apponyi, de mert nála *a vallásosság nem póz volt, hanem lelkének lényege, aggastyán korára oda tisztult, hogy ma egyforma hódolattal hajlik meg előtte minden szélsőség. A magyar társadalom szeretete bensőséges ünneppé avatta ezt a születésnapot És a tiszteletadás külső formái között megnyerő meleg ötlet volt, hogy a Mátyás-templomban egy karján csecsemőt tartó szép, fiatal asszony üdvözölte Apponyit. Az anya, a magyar jelen. A gyermek, a magyar jövendő. A nemes aggastyánnak a szeméből kicsordultak a könnyek erre a látványra. És megszólalt zengő, mély hangja: — Amig élek, mindig kötelességemnek fogom tartani, hogy hazámnak szolgáljak !