Ellenzék, 1927. április (48. évfolyam, 72-93. szám)
1927-04-01 / 72. szám
év, 72. szám ELLENZÉK h kolozsvári vámlal Kapujára is Ki kellene Irni a ianie-i intelmet: Hagyatok fel minden remeimmel! Mnit tűrhetetlenebbe válnak az áruk elvámolásánál a viszonyok. — Rossz helyiségben! iüegOl® munkát végezitek füsfizelésü iivatalnokok. Tizenegy (Árumon keresztül az Áru nyomában. - egyes hivatalnokok nyíltan kérnek ajándékokat Poisztigitminiszter úr! Erélyes intézkedéseket kérünk Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Már évek óta hangzik fel a kolozsvári kereskedők és szállítók panasza, hogy a kolozsvári vámhivatalnál az ügykezelés nehézkes, a tisztviselők az ügyes-bajos emberekkel nem bánnak udvariasan és az érkezett szállítmányok elakadnak. Sokáig nem akartunk hinni a panaszoknak, de azt végre is annyi oldalról és olyan megbízható helyekről és szavahihető emberektől hallottuk, hogy kénytelenek vagyunk foglalkozni a korrupt állapotokkal, amiket egyes, önmagukról megfeledkezett hivatalnokok és vámhivatali alkalmazottak teremtettek. Ma már köztudott dolog és az egész városban úgy a románság, mint a magyarság körében nyíltan beszélik, hogy a vámhivatalnál egyesek nemcsak elfogadják, hanem kérik is a baksist. Közszájon forog a vámhivatali szállóige: „Fara untura nu merge“. Ami magyarul annyit jelent — olaj nélkül nem megy. A sárga ház Pár nappal ezelőtt több kereskedő felkérésére kimentünk a vámhivatalhoz, hogy személyesen győződjünk meg az ottani állapotokról. Az állomás épületétől jobbra fekszik a vámház. Egy barnára füstölt sárga épület. Sohasem viseltettünk bizalommal a sárgára festett épületekkel szemben. Ugyanez volt az érzésünk a vámházzal szentben is. Amint beléptünk az előszobába, amelyet eredetileg valóban csak előszobának szántak, benne egy csomó ideges, lármázó, szaladgáló embert láttunk. Egy pár rozoga asztal, ugyanannyi pad és az irodahelyiségben könyöklővel ellátott apró ablakszemek, ahol az emberek idegesen várakoznak. Az ablakszemek mögött vannak a hivatali helyiségek, ahonnan szintén ideges, szakgatott szavak röpködnek a várakozók felé. Az első szobában egy apró, fekete emberke ül, azt hinné az ember, hogy irodaszolga. Rozoga asztala körül lármás emberek várakoznak és ő a vámhivatal pecsétjét nyomkodja az iratokra. Először a szánalom érzése fog el, hogy ebben a rettenetes lármában és rossz levegőben végzi hivatali kötelességét. Jobban megnézem az arcát és akkor ismerek rá. Ez az a kicsi emberke, akit éjjeli kártyaklubokban láttam, ahol olyan óriási tétekben játszott, hogy amint elnézem hivatali funkciója közben, egész bizonyossággal megállapíthatom róla, hogy az egész havi fizetése nem tesz ki annyit, mint amekkora összeget egyetlen tétre, a kártyaasztalnál játszi könynyedséggel megkockáztat. Midőn láttam a klubokban, hogy milyen hazárdul játszik, azt hittem, hogy a hivatalában legalább is vezető tisztviselő és íme az éjjeli kártya-gavallér egy valóban nyomorúságos kishivatalnok, akinek a havi fizetése 1500— 2000 lej lehet. Azonnal ráismertünk egymásra, ami egyben annyit jelentett, hogy a vámhivatali látogatásom balul ütött ki, mert néhány perc múlva a vámhivatal összes alkalmazottai tudták, hogy újságíró van a vámhivatalban. Természetesen a hivatalnokok ettől a perctől fogva a felekkel udvariasan bántak és a hivatali akták gyorsan és pontosan elintézést nyertek. Csak annyit állapíthattam meg, hogy a vámhivatali ügykezelés borzasztó nehézkes és a kereskedők előadásából rövid időn belül megállapíthattam, hogy amíg a vámhivatalba beérkezett áru a kereskedő kezéhez jut, a legjobb esetben tizenegy ügyosztályon szalad keresztül az aktája. Rossz ez a kifejezés, mert megállapítást nyert az, hogy az akták a vámhivatalnál nem szaladnak, sőt csigalassúsággal haladnak és hiába kér, könyörög a fél, mindaddig az akták az asztalon hevernek, amíg az ügykezelés szekerének a tengelyét a fél olajjal nem keni meg. Az áru útja... De kövessük egy beérkezett árunak a tekervényes útját Az első stáció a declaráns. Itt állítják ki a beérkezett áruról a deklarációt Itt állapítják meg az árunak a vámhivatali taksáját Innen az akta az iktatóhoz kerül. Az iktatótól az elosztóhoz vándorol. A negyedik állomás a taxator, aki a beérkezett árut átvizsgálja, ellenőrzi. Ez a kereskedők és szállítók előadása szerint veszedelmes hely. Itt rendszerint megakad az áru és ahhoz, hogy tovább haladhasson, a szokásos baksist le kell hullatni. Előfordul olyan eset is, amikor nincs szükség baksisra, de akkor a szállítmányból, amely rendszerint férfi, vagy női divatárukat tartalmaz, a taxátor, kiválasztja magának azt a nyakkendőt, vagy csipkét, amelyik éppen neki megtetszik. Innen az áruját hajszoló kereskedő a pénztárhoz megy, ahol a szükséges és hivatalból járó taksát lefizeti. A hatodik állomás a liquidatura, a számfejtő hivatal. Midőn itt elvégezte dolgát a kereskedő vagy megbízottja, a vámhivatali főnökhöz vezet az út, aki a „liber“-t, vagyis az engedélyt adja ki, ha jó hangulatban van, de jogában áll neki is, hogy az érkezett árut újból átvizsgálja és azt ellenőrizze. Itt meg kell jegyeznünk a történeti hűség kedvéért, hogy a kereskedők és szállítók előadása szerint mind a két vámhivatali főnök udvarias, derék ember és ha bárki hozzájuk fordul, a legnagyobb előzékenységgel járnak el ügyükben és ilyenkor a felek megszabadulnak a máskor kötelező baksis alól. A nyolcadik állomás a raktárnak, ahonnan ismét vissza kell szaladni egy aláírásért a főnökhöz és csak azután írja rá a raktárnak az aktákra, hogy mennyi fekbért kell fizetni. A nagyobb szállítmányoknál azután a vasúti pénztárhoz kell menni, ahol a fékbér fizetendő. Mikor mindez megtörtént, csak azután kerülhet a sor arra, hogy a raktárban a beérkezett árut kiszolgáltassák. Már maga ez az út hosszadalmas és fáradságos. A különböző hivatali helyiségekben sokat kell várni, egyik hivatalszobából a másikba szaladgálni. Az aktajárásnak ez az útja legalább is huszonnégy órát vesz igénybe. De ez is csak akkor, hogyha a különböző asztaloknál a rendszerint felmerülőakadályodat elhárítják és a hivatalos taksákon kívül az úgynevezett félhivatalos taksákat is lefizetik. Minden nehézség felejébe - még ajándék is Tény az, hogy a vámhivatali ügykezelés nehézkes, a hivatalnokok roszszul vannak fizetve. Abból a mai drágaság mellett megélni lehetetlen. Tehát a rossz rendszer és gyenge fizetés az oka annak, hogy a kisfizetésű tisztviselők kénytelenek apró ajándékokat elfogadni. Habár az államéset szempontjából ez is üldözendő cselekmény, a kereskedők nagy része az apró ajándékokat szívesen fizetné, de azt nem lehet tovább tűrni, hogy a hivatalnokok egy része egész nyíltan kéri az ajándékokat és egyes helyeken az ajándékok olyan magas összegeket tesznek ki, hogy a beérkező árukat tetemesen megdrágítják, amit mind a fogyasztónak kell megfizetni. A legszororúbb a dologban pedig az, hogy a kereskedők és szállítók meg vannak félemlítve. Sok esetben fel sem merik jelenteni azokat, akik nyíltan kérik a baksit, mert a feljelentés után a hivatalnokok az áru kiadásánál még nagyobb akadályokat gördítenek. Jellemző a kereskedők megfélemlítettségére az a körülmény, hogy épen azok, akik cikkíró előtt a legtöbbet panaszkodtak, midőn arról volt szó, hogy sajtóbíróság előtt hajlandók-e állításaikat tanúként igazolni, megrémült arccal tiltakoztak: — Tudja az± mindenki, — mondották — felesleges azt nekünk igazolni. Szerencsére olyan kereskedő is nagyon sok akadt, aki valóban ráunt a tűrhetetlen állapotokra és bármikor sajtóbíróság előtt hajlandók igazolni, hogy a kolozsvári vámhivatalnál nemcsak rossz és nehézkes a rendszer, hanem egyes, önmagukról megfeledkezett hivatalnokok nemcsak elfogadják, hanem nyíltan kérik is az ajándékokat. Ezekre a szomorú és az államélet szempontjából veszedelmes állapotokra e helyen, a nagy nyilvánosság fóruma előtt felhívjuk Manoilescu pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy sürgősen rendeljen el szigorú vizsgálatot és szüntesse meg azt a rendszert, amely nemcsak a vámhivatali adminisztrációnak a szégyene, hanem Kolozsvár kereskedő- és iparostársadalmának a fájdalmas sérelme is. Mi nem akartunk neveket említeni, nem akarunk kis hivatali exisztenciákat tönkretenni, a pénzügyminiszter úr bölcs belátására és igazságérzetére bízzuk, hogy a könnyelmű és káros rendszernek erélyes kézzel véget vessen és a kolozsvári vámhivatalnál rendet teremtsen. (jós) Loffi! Rablótámadás a csehszlovák-román határon Agyonütöttek egy kereskedőt és kocsiját Máramarossziget. (Az Ellenzék tudósítójától.) A csehszlovák-román határ közelében, Máramarosszigettől északra vakmerő és kegyetlen rablótámadás történt. Simsovics Izrael szlatinai kereskedő inkassó-körútján faluról-falura járt. Tegnap éjszaka, amikor hazafelé tartott a kereskedő, négy rabló támadta meg a kocsit. Az egyik a lovak kantárát fogta meg, a másik három felugrott a kocsira és hatalmas dorongokkal először fejbeütötték a kocsist, úgy, hogy vértől elborulva holtan bukott le a bakról az úttestre. A kereskedőt szintén agyonütötték, abban a pillanatban azonban a lovak megbokrosodtak, futásnak eredtek és a kereskedő holttestét egész hazáig vitték. A rablók leugráltak a kocsiról még mielőtt Simsovics holttestét kirabolhatták volna. - Szlatina községben, ahová a gazdátlan lovak a kocsit bevonszolták, nyomban alarmírozták a csendőrséget, amely megállapította, hogy a rablók a kocsiból valószínűleg semmit sem emelhettek el, még a kereskedő zsebében könnyű helyt lévő pénztárcát sem húzhatták ki. Ebben százezer cseh koronát találtak. Nyomban hozzáfogtak a rablók kézrekerítéséhez és táviratban értesítették a máramarosi rendőrséget és csendőrszázad parancsnokságot, mert az a gyanú, hogy a rablók román területre menekültek. Nem adtak be felebbezést a Kolozsvár városi közgyűlés választása ellen Osvada polgármesterré való kinevezése megtörtént. Még nincs döntés, hogy kik kerülnek az ügyosztályok élére Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) A városi közgyűlés megtartása óta, ahol a polgármesterjelölés és az állandó bizottsági tagok megválasztása megtörtént, eltelt tíz nap és amint a városházáról értesülünk a választások ellen felebbezést nem adtak be, ami egyet jelent azzal, hogy a városi tanácsosok véglegesen megválasztottnak tekinthetők. Osvada primár tegnap este Bukarestbe utazott és egészen valószínű, hogy a belügyminiszter már a polgármesteri kinevezést is megejtette. Ismeretes, hogy a közgyűlés nagy szótöbbséggel Osvadát ajánlotta a polgármesteri kinevezésre és tekintetbe véve azt, hogy a kormánynak addig is ő volt a bizalmi embere, az is biztosra vehető, hogy Osvada primárnak a véglegesítse is már megtörtént, amit holnap vagy holnapután, Osvada viszszaérkezése után hivatalos formában is közölhetünk. Amint értesülünk, a polgármesteri kinevezés után ismét összehívják a városi közgyűlést, melynek első teendője lesz a városi költségvetés letárgyalása és más olyan főbenjáró városi ügyek, amiket az interimar bizottság már hónapok óta nem tudott elintézni. Néhány nappal ezelőtt volt alkalmunk beszélni Osvadával, akitől megkérdeztük, hogy miképen lógja az ügyosztályokat a megválasztott állandó bizottsági tagok között szétosztani. Osvada már akkor kijelentette, hogy a kérdéssel nem foglalkozott de amint a kinevezése hivatalos formában is megtörténik, azonnal egy szűkebb értekezletet hív össze, ahol közös megbeszélés alapján fogja megbízni az ügyosztályok vezetésével az újonnan megválasztott tanácsosokat. Minden hír, amely az ügyosztályok szétosztásáról szól, nem egyéb, mint önkényes kombináció. A Magyar Párt kolozsvári tagozatának alkalma lesz a szűkebb körű értekezleten olyan irányban szót emelni, hogy az állandó bizottság magyar tagjai megfelelő ügyosztályok élére kerüljenek. Hirdetni legelőnyösebb az Ellenzékben.