Ellenzék, 1927. május (48. évfolyam, 96-119. szám)
1927-05-02 / 96. szám
48. év, 96. szám ELLENZÉK A városi költségvetés és a demagógia közjegyekben sohasem voltunk a személyeskedő polémiának barátai. Már hónapok óta nemes türelemmel tértünk ki egyik reggeli laptársunk félrenem érthető allúziói elől és nem vettük tudomásul, hogy Kolozsvár város költségvetési tárgyalása körül demagógiával vádol meg. Legutóbb is „Kupaktanács-e Kolozsvár tanácsa 2. cím alatt laptársunk személyesélű támadást intéz ellenünk, mert Kolozsvár város polgársága érdekében nyíltan és őszintén állást foglaltunk a folyó évi költségvetés túl magas tételei ellen. Eddig megjelent cikkeink mindig a tárgyilagos adatok egész láncolatát sorakoztatták fel és ezúttal sem célunk, hogy korteshangokat használjunk. Tehát hallgatunk „Kutyabagosról", nem beszélünk a „kamáraasszonyról", — csak ridegen megállapítjuk, hogy Kolozsvár város adófizető polgárságának teherviselő képessége teljesen kimerült és nemcsak a 82 millióval emelt költségvetési többletet nem bízja meg, hanem nagy kétségünk van aziránt is, hogy a folyó évben annyi városi adót, villany- és vízdíjat is ki lehet sajtolni belőle, mint az elmúlt években. Mi nem vagyunk ellenségei a nagyvonalú, a tág horizontú költségvetésnek, mi szeretnők a legjobban, ha Kolozsvár városa valóban amerikai tempóban fejlődnék. Örömünk telnék benne, ha az építkezés megindulna és el volnánk ragadtatva, ha a pénz bőségszaruja ontaná magából a milliókat. De tudjuk azt, hogy mindez csak egy jobb államgazdaság inaugurálása mellett történhetik meg és nem a kolozsvári polgárság kiürült zsebéből. Ne szégyeljük beismerni, hogy szegények vagyunk. Az iparost uzsorakölcsön sorvasztja, a kereskedő becsukja a boltját, a lateinet éhezik, a földbirtokos lába alól kihúzták a földet, a hóstáti gazdának elvették a kertjét és az általános nyomor tetőpontra hágott. Az egész „nagyvonalú” költségvetés akaratlanul is eszünkbe juttatja a „Fenn az ernyő nincsen kas" című népszínművet, mert a budget csimboraszója mellett a polgárság teherbiróképessége valóban hasonlít a „kutyabagosi szalmafedeles viskó”hoz. Laptársunk azt írja, hogy nem akarja sem a villanynak, sem a víznek árát felemeltetni s nem helyesel semmiféle adóemelést. Érthetetlen rejtély előttünk, hogy akkor cikkíró honnan akarja a 82 milliós többletet előteremteni. A holdból ? Mert ha azt írná, hogy a sokat hangoztatott 200 milliós kölcsönt már egyszer nyélbe kell ütni és abból hozzá kell fogni a városi építkezéshez, akkor meg tudnák érteni pénzügyi zsenijét, de egy mosolyt keltő érvelése, mint kártyavár omlik össze. Mi is egyetértünk abban, hogy a munkás nem dolgozik, mert a mesternek nincs munkája. Állványokat sehol sem látni az utcán, kőművesek lármája nem ébreszti fel a hajnali csendet és a kézműipar küszöbeire ránő a moha. De ezen nem segíthet egy olyan költségvetés, amelyet az adófizető polgárok teherbíróképessége nem támaszthat alá. Szerény nézetünk szerint a városi adóemelés csak ronthat a máris elviselhetetlen helyzeten. Laptársunk szociális problémák megoldását emlegeti, de ezzel szemben az a rideg, letagadhatatlan tény, hogy a kolozsvári szervezett munkásság a legélesebben állást foglalt a városi költségvetés túlcsapongása ellen és valószínűnek tartjuk, hogy laptársunk ilyenirányú gyámkodását fogadatlan prókátorságnak fogja minősíteni. Ebben a kérdésben mégis csak ők elsősorban illetékesek. De nemcsak a munkásság, hanem a háztulajdonosok, sőt még a Magyar Párt helyi tagozata is, az állandó bizottság magyar tagjai is és mindenki ebben a városban, aki nem helyezkedett el a városi Ukupaktanácsa húsosfazeka körül, már állást foglalt a folyó évi költségvetés ellen. Különben kitűnő laptársunk bábeli nyelvzavarára jellemző, hogy pénteki számában „a költségvetés tételeit tárgyalja a tanács állandó választmánya" című cikkében az alábbiakat írta: „A költségvetés tételeinek alapos újratárgyalása alkalmával kitűnt, hogy a város tényleges jövedelmi forrásainak előirányzott tételei között számos olyan tétel szerepel, amelyeknek összege kevesebb, mint az elmúlt évi költségvetésben feltüntetett összeg és ez a tény teljesen kidomborodik az egész költségvetés koncepcióján, ha azt értő szemmel nézik át* Szóval laptársunk „értő szeme* úgy látja, hogy a 82 milliós emelkedés nem emelkedés, hanem a költségetés koncepciójának olyan kidomborodása, amely a költségvetés redukcióját jelenti. Sőt cikkét így folytatja: „A tanács egy városi taxát sem emelt fel, csupán a villanyüzem bevételénél állandósítja a 66 százalékos bevételt." Tehát cikkíró szerint egy városi taxát sem emelt fel és csupán állandósítja a 55 százalékot. Megható okoskodás, de ha akadna valaki, aki hitelt adna mindennek, az nézze meg ugyancsak a lapnak ugyanazon számában a „Több mint négyszeresét vetették ki az idén a tavalyi városi adónak“ című cikkre, amelyben laptársunk alaposan rácáfol önmagára, mert szóról-szóra a beszédes címen kívül is az alábbiakat írja: „A kereskedők és önálló üzlettel rendelkező iparosok megdöbbenéssel állapították meg, hogy az új adókivetések összege átlag négyszer nagyobb a tavalyi városi adókivetések összegénél. Számtalan olyan eset fordult elő, hogy például azok iparosok, akik tavaly 3200 lej községi terepadót fizettek, az új megállapítás értelmében tizenkétezer lejt kötelesek fizetni." Mi ez ? Laptársunknál a balkéz úgy látszik nem tudja, mit csinál a jobb. Ezek után sem a polgárság, sem mi nem vehetjük komolyan a magas költségvetés mellett elhangzó érvelést, amelynek ténybeli adatok helyett valóban kortessze van és a bábeli nyelvzavar hangján áll egy olyan ügy mellé, amelyről Kolozsvár polgársága már osztatlanul kimondotta a legsúlyosabb kéletet. Olajos Domokos Egy örökös tt Boszernonkora ftóti regyenc gyilkolta mai az aninai banyoigazgatót Az estelemail gonosztevő a vonaton Onmotto dicsekedett el gaztettével. Izgalmas nőre utan kezrekebilejtett o lalúgyilkost Temesvár. (Az Ellenzék tudósítójától) A Hendrich Antal aninai bányaigazgató gyilkosai után folytatott széleskörű lázas nyomozás mindezideig nem vezetett pozitív eredményre. A nyomozó közegek csak feltevésből indultak ki s ezeket a feltevéseket a nyomozás eredménytelensége megcáfolta. Most aztán a Temesvár gyárvárosi rendőrség vezetője, ki bár személyesen nem vett részt a nyomozásban, olyan nyomokra bukkant, amely valószínűvé teszi, hogy Hendrich bányaigazgatót Munteanu, a rablóvezér bandája gyilkolta meg és rabolta ki. Guta rendőrkapitányt, a gyárvárosi rendőrség vezetőjét a napokban arról informálta a rendőrség egy besúgója, hogy Orsován egy vasúti fülkében tanúja volt a notórius vasúti hamis kártyás beszélgetésének. Közülük az egyik büszkén mondotta el társainak, hogy Hendrich Antalt ő ölte meg. A kártyás, aki ezzel a hőstettével társainak eldicsekedett, előadta, hogy Hendrich szobájában pénz után kutatva a falról levertek egy vadásztrófeumot, mert az gondolták, hogy e mögé rejtette el pénzét Ez az előadás majdnem bizonyossá teszi, hogy a kártyás vagy a gyilkossal azonos, vagy pedig jelen volt a gyilkosságnál, mert a gyilkosság után a nyomozó közegek a bányaigazgató szobájában tényleg megtalálták a falról levert trofeumot A kapott személyleírás szerint az, aki a gyilkosság elkövetésével dicsekedett, nem más, mint Munteanu hirherdt rablóvezér, aki Krassó-Szörény megyében az utóbbi évek folyamán a bűncselekmények egész sorozatát követte el és a többek közt Karánsebesen kirabolta Ghidu görög katholikus lelkészt is. Az éjjeli őr, akit a bányaigazgató lakásán a rablógyilkosok megkötöztek, olyan személyleírást adott az egyik gyilkosról, amely mindenben megegyezik a kártyáséival, illetőleg Munteanu rablóvezér személyével. Elfogták a gyilkost Újabb temesvári jelentés szerint a rablógyilkosság elkövetésével vádolt Muntean Ioan 30 éves többszörös rablógyilkos tegnap izgalmas hajsza után a rendőrség kezébe került. Muntean két évvel ezelőtt Bukarestben Calr francia írót meggyilkolta, amiért örökös kényszermunkára ítélték el. A targubcnai sóbányában töltötte büntetését, ahonnan azonban megszökött. Munteant a temesvári rendőrség két ügyes besúgója csalta Temesvárra, ugyanazok, akiknek kártyázás közben elárulta, hogy ő volt Hendrich aninai bányaigazgató gyilkosa. Tegnap este a gyárvárosi állomáson egy vasúti kocsiban fogták el, mikor azonban ki akarták hallgatni, tört rántott elő, megsebezte Costescu detektívét, bezúzta az ablakot s kiugorva, udvarokon, kerteken, háztetőkön menekült, nyomában a hajszoló detektívekkel, akiket Muntean halállal fenyegetett, ha közelébe merészkednek. A rendőrök reálőttek, a lövések azonban nem a rablót, hanem Pável Mihály rendőrőrmestert érték, aki tíz lépésre futott a falon átmászó rabló mögött. Pável Mihály olyan sérülést szenvedett, hogy haldoklik. Muntean felhasználva az üldözök között támadt zavart, befutott Rátkay bankhivatalnok pincéjébe, ahol egy teknő alá bújt el. Ott aztán elfogták és erősen megbilincselve átkísérték az ügyészségre. Kihallgatása során elmondta, hogy a hírhedt Manta haramiavezér bandájába tartozik. Számtalan rablást és betörést ismert be, azonban az aninai gyilkosságot tagadja. 320 pengőre ítélték Rupert Rezsőt Zadravetz püspök megrágalmazása miatt. Budapestről jelentik: Tegnap tárgyalták Zadravetz volt magyar táboripüspök sajtóperét, amelynek vádlottja ezúttal Rupert Rezső volt. Rupert a frankhamisítás ismert nagy perének vádiratáról tett nyilatkozatában egy helyen azt a megjegyzést tette, hogy Zadravetzet ő nem bűnrészesnek, hanem tettestársnak véli. A bíróság Rupertet ezért a kijelentésért rágalmazás címén 160 pengőre, egy másik kijelentése miatt pedig ugyancsak 160 pengőre és az ügyvédi költségek megfizetésére ítélte el. 3. oldal A kolozsvári Fenspreig rejtett Maglassáta bei bandhit fogott a renfisig Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hosszas nyomozás után veszedelmes betörőtársaságot kerített kézre a kolozsvári rendőrség. Jelentette az Ellenzék is, hogy Kolozsvár külvárosaiban nap-nap után követtek el betöréseket és a tettesek különösen nagy előszeretettel fosztogatták a külvárosi üzleteket. A rendőrség megállapította, hogy a betöréseket ugyanegy módszer szerint szervezett betörőbanda követi el, amelynek azonban rejtekhelyét csak tegnap sikerült felfedezni. A tolvajbanda tagjai a Fellegvár egyik a rendőrség előtt még ismeretlen barlanglakásában húzódtak meg. A rendőrség úgy jutott nyomukba, hogy felfedezte, amikor egy Kovács Terézia nevű körözött orgazdanő óvatosan körülnézve a Fellegvár felé haladt. Egy detektív követte az orgazdanőt és észrevette, hogy a fellegvári sziklasoron egy elrejtett barlanglakásba surran be. Azonnal értesítette a közelben várakozó detektívtársait és behatolt a barlanglakásba, ahol háromtagú betörőbandát lepleztek le, amely épen a lopott holmik eladásáról tárgyalt az orgazdanővel. A betörők belátták, hogy az ellenállás úgyis hiábavaló és megadták magukat. Novák Péter, Fehér István és Nemculescu Iuén mindhárman régen körözött veszedelmes betörők, akik több mint nyolc betörést követtek el Kolozsvár területén. A bandának még két tagja van, akik után most vezette be a nyomozást a rendőrség. „Kidobott pénz** Aki a romániai kisebbségi kérdés körül kódlő közhangulatot röviden és tömören megismerni óhajtja, annak nem ajánlhatunk okosabbat, minthogy olvassa el figyelemmel azt a rövid kis cikket, amely a liberálisok kolozsvári orgánumában tegnap jelent meg. „Az egyik kézzel elveszik a románoktól, hogy a másikkal a kisebbségeknek adják..." Ez a cikk sokatmondó elme. Mi sem természetesebb, hogy arról az államsegélyről van benne szó, amelyet évek óta ígérgetnek a kisebbségi iskoláknak, mindmáig azonban még nem adtak meg. Miután az a jellemző írás a szokásos módon támadja a kormányt, állításait a következő „példával" kívánja bizonyítani: „Itt van például azoknak a román iskoláknak jelenlegi helyzete, amelyeket az állam szubvencionál! Ne beszéljünk ezúttal azoknak az iskoláknak a megszüntetéséről sem, amelyeknek fennállása pedig nemzeti szükségesség volt, sem arról a sokezer épülőfélben lévő iskoláról, amelyeknek befejezésére egyetlen iráni pénze sincs annak a kormánynak, amelynek van honnan kidobnia az ablakon 45 millió lejt.. Ez a 45 millió lej az a bizonyos államsegély, amelyből harmincat a magyar és tizenötöt a német iskolák fognak valamikor talán megkapni, mert eddig semmit sem kaptak. Ezt az öszszeget nevezik egyszerűen ablakon kidobott pénznek, amelyből gyermekeinket anyanyelvükön imádkozni és írni akarjuk megtanítani. Azt hisszük, ezt a mondatot érdemes és hasznos dolog lesz emlékezetünkbe vésni. A kisantantkonferenciát már május 12-én megtartják Páris. (Az Ellenzék tudósítójától.) A csehszlovák főváros sajtójának legújabb jelentése szerint a közeledő kisantantkonferenciát nem május 15-én, amint eddig jelentették, hanem már május 12-én és a következő két napon tartják meg. A konferencia helye nem Prága, hanem Joachimsthal-fürdőhely lesz, ahol a konferenciával egyidejűleg a kisantant sajtó képviselői szintén értekezletet tartanak. A konferencia siettetése hír szerint a jelenlegi külpolitikai feszültséggel van kapcsolatban, mert főleg a jugoszláv kormány gyors határozatokat akar elérni az őt érdeklő több külpolitikai kérdésben.