Ellenzék, 1927. május (48. évfolyam, 96-119. szám)

1927-05-02 / 96. szám

48. év, 96. szám ELLENZÉK A városi költségvetés és a demagógia közjegyekben sohasem voltunk a személyeskedő polémiának barátai. Már hónapok óta nemes türelemmel tér­­tünk ki egyik reggeli laptársunk félre­­nem érthető allúziói elől és nem vettük tudomásul, hogy Kolozsvár város költ­ségvetési tárgyalása körül demagó­giával vádol meg. Legutóbb is „Ku­­paktanács-e Kolozsvár tanácsa 2. cím alatt laptársunk személyesélű támadást intéz ellenünk, mert Kolozsvár város polgársága érdekében nyíltan és őszin­tén állást foglaltunk a folyó évi költ­ségvetés túl magas tételei ellen. Ed­dig megjelent cikkeink mindig a tár­gyilagos adatok egész láncolatát sora­koztatták fel és ezúttal sem célunk, hogy korteshangokat használjunk. Te­hát hallgatunk „Kutyabagosról", nem beszélünk a „kamáraasszonyról", — csak ridegen megállapítjuk, hogy Ko­lozsvár város adófizető polgárságának teherviselő képessége teljesen kimerült és nemcsak a 82 millióval emelt költ­ségvetési többletet nem bízja meg, ha­nem nagy kétségünk van aziránt is, hogy a folyó évben annyi városi adót, villany- és vízdíjat is ki lehet sajtolni belőle, mint az elmúlt években. Mi nem vagyunk ellenségei a nagy­vonalú, a tág horizontú költségvetés­nek, mi szeretnők a legjobban, ha Kolozsvár városa valóban amerikai tempóban fejlődnék. Örömünk telnék benne, ha az építkezés megindulna és el volnánk ragadtatva, ha a pénz bőségszaruja ontaná magából a mil­liókat. De tudjuk azt, hogy mindez csak egy jobb államgazdaság inaugu­­rálása mellett történhetik meg és nem a kolozsvári polgárság kiürült zsebéből. Ne szégyeljük beismerni, hogy sze­gények vagyunk. Az iparost uzsora­­kölcsön sorvasztja, a kereskedő be­csukja a boltját, a lateinet éhezik, a földbirtokos lába alól kihúzták a földet, a hóstáti gazdának elvették a kertjét és az általános nyomor tető­pontra hágott. Az egész „nagyvonalú” költségvetés akaratlanul is eszünkbe juttatja a „Fenn az ernyő nincsen kas"­ című népszínművet, mert a budget csimboraszója mellett a polgárság teherbiróképessége valóban hasonlít a „kutyabagosi szalmafedeles viskó”hoz. Laptársunk azt írja, hogy nem akarja sem a villanynak, sem a víz­nek árát felemeltetni s nem helyesel semmiféle adóemelést. Érthetetlen rej­tély előttünk, hogy akkor cikkíró hon­nan akarja a 82 milliós többletet előteremteni. A holdból ? Mert ha azt írná, hogy a sokat han­goztatott 200 milliós kölcsönt már egyszer nyélbe kell ütni és abból hozzá kell fogni a városi építkezéshez, akkor meg tudnák érteni pénzügyi zsenijét, de egy mosolyt keltő érvelése, mint kártyavár omlik össze. Mi is egyet­értünk abban, hogy a munkás nem dolgozik, mert a mesternek nincs munkája. Állványokat sehol sem látni az utcán, kőművesek lármája nem éb­reszti fel a hajnali csendet és a kézmű­ipar küszöbeire ránő a moha. De ezen nem segíthet egy olyan költségvetés, amelyet az adófizető polgárok teher­bíróképessége nem támaszthat alá. Szerény nézetünk szerint a városi adó­emelés csak ronthat a máris elvisel­hetetlen helyzeten. Laptársunk szociális problémák meg­oldását emlegeti, de ezzel szemben az a rideg, letagadhatatlan tény, hogy a kolozsvári szervezett munkásság a leg­élesebben állást foglalt a városi költ­ségvetés túlcsapongása ellen és való­színűnek tartjuk, hogy laptársunk ilyen­irányú gyámkodását fogadatlan pró­­kátorságnak fogja minősíteni. Ebben a kérdésben mégis csak ők elsősorban illetékesek. De nemcsak a munkásság, hanem a háztulajdonosok, sőt még a Magyar Párt helyi tagozata is, az állandó bi­zottság magyar tagjai is és mindenki ebben a városban, aki nem helyezke­dett el a városi Ukupaktanácsa húsos­fazeka körül, már állást foglalt a folyó évi költségvetés ellen. Különben kitűnő laptársunk bábeli nyelvzavarára jellemző, hogy pénteki számában „a költségvetés tételeit tár­gyalja a tanács állandó választmánya" című cikkében az alábbiakat írta: „A költségvetés tételeinek alapos újra­tárgyalása alkalmával kitűnt, hogy a vá­ros tényleges jövedelmi forrásainak elő­irányzott tételei között számos olyan té­tel szerepel, amelyeknek összege keve­sebb, mint az elmúlt évi költségvetésben feltüntetett összeg és ez a tény teljesen kidomborodik az egész költségvetés kon­cepcióján, ha azt értő szemmel nézik át* Szóval laptársunk „értő szeme* úgy látja, hogy a 82 milliós emelkedés nem emelkedés, hanem a költségetés koncepciójának olyan kidomboro­­dása, amely a költségvetés redukcióját jelenti. Sőt cikkét így folytatja: „A tanács egy városi taxát sem emelt fel, csupán a villanyüzem bevételénél állandósítja a 66 százalékos bevételt." Tehát cikk­író szerint egy városi taxát sem emelt fel és csupán állandósítja a 55 száza­lékot. Megható okoskodás, de ha akadna valaki, aki hitelt adna mind­ennek, az nézze meg ugyancsak a lap­nak ugyanazon számában a „Több mint négyszeresét vetették ki az idén a tavalyi városi adónak“ című cikkre, amelyben laptársunk alaposan rá­cáfol önmagára, mert szóról-szóra a beszédes címen kívül is az alábbiakat írja: „A kereskedők és önálló üzlettel ren­delkező­­ iparosok megdöbbenéssel álla­pították meg, hogy az új adókivetések összege átlag négyszer nagyobb a tavalyi városi adókivetések összegénél. Számta­lan olyan eset fordult elő, hogy például azok iparosok,­­ akik tavaly 3200 lej községi terepadót fizettek, az új meg­állapítás értelmében tizenkétezer lejt kö­telesek fizetni." Mi ez ? Laptársunknál a balkéz úgy látszik nem tudja, mit csinál a jobb. Ezek után sem a polgárság, sem mi nem vehetjük komolyan a magas költségvetés mellett elhangzó érvelést, amelynek ténybeli adatok helyett va­­­­lóban kortessze van és a bábeli nyelv­zavar hangján áll egy olyan ügy mellé, amelyről Kolozsvár polgársága már osztatlanul kimondotta a legsú­lyosabb kéletet. Olajos Domokos Egy örökös tt Boszernonkora ftóti regyenc gyilkolta mai az aninai banyoigazgatót Az estelemail gonosztevő a vonaton Onmotto dicsekedett el gaztettével.­­ Izgalmas nőre utan kezrekebilejtett o la­lúgyilkost Temesvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól) A Hendrich Antal aninai bánya­­igazgató gyilkosai után folytatott szél­eskörű lázas nyomozás mindezideig nem vezetett pozitív eredményre. A nyomozó közegek csak feltevésből in­dultak ki s ezeket a feltevéseket a nyomozás eredménytelensége megcá­folta. Most aztán a Temesvár gyár­városi rendőrség vezetője, ki bár sze­mélyesen nem vett részt a nyomozás­ban, olyan nyomokra bukkant, amely valószínűvé teszi, hogy Hendrich bá­nyaigazgatót Munteanu, a rablóvezér bandája gyilkolta meg és rabolta ki. Guta rendőrkapitányt, a gyárvárosi rendőrség vezetőjét a napokban arról informálta a rendőrség egy besúgója, hogy Orsován egy vasúti fülkében ta­núja volt a notórius vasúti hamis kár­tyás beszélgetésének. Közülük az egyik büszkén mondotta el társainak, hogy Hendrich Antalt ő ölte meg. A kártyás, aki ezzel a hőstettével társainak el­dicsekedett, előadta, hogy Hendrich szobájában pénz után kutatva a falról levertek egy vadász­­trófeumot, mert az gondolták, hogy e mögé rejtette el pénzét Ez az előadás majdnem bizonyossá teszi, hogy a kártyás vagy a gyilkos­sal azonos, vagy pedig jelen volt a gyilkosságnál, mert a gyilkosság után a nyomozó közegek a bányaigazgató szobájában tényleg megtalálták a falról levert trofeumot A kapott személyleírás szerint az, aki a gyilkosság elkövetésével dicse­kedett, nem más, mint Munteanu hirherdt rablóvezér, aki Krassó-Szörény megyében az utóbbi évek folyamán a bűncselekmények egész soro­zatát követte el és a többek közt Karánsebesen kirabolta Ghidu görög katholikus lel­készt is. Az éjjeli őr, akit a bányaigazgató la­kásán a rablógyilkosok megkötöztek, olyan személyleírást adott az egyik gyilkosról, amely mindenben meg­egyezik a kártyáséival, illetőleg Mun­teanu rablóvezér személyével. Elfogták a gyilkost Újabb temesvári jelentés szerint a rablógyilkosság elkövetésével vádolt Muntean Ioan 30 éves többszörös rablógyilkos tegnap izgalmas hajsza után a rendőrség kezébe került. Mun­tean két évvel ezelőtt Bukarestben Calr francia írót meggyilkolta, amiért örökös kényszermunkára ítélték el. A targub­cnai sóbányában töltötte bün­tetését, ahonnan azonban megszökött. Munteant a temesvári rendőrség két ügyes besúgója csalta Temesvárra, ugyanazok, akiknek kártyázás közben elárulta, hogy ő volt Hendrich aninai bányaigazgató gyilkosa. Tegnap este a gyárvárosi állomáson egy vasúti kocsiban fogták el, mikor azonban ki akarták hallgatni, tört rántott elő, megsebezte Costescu detektívét, bezúzta az ablakot s kiugorva, udvarokon, kerteken, háztetőkön menekült, nyomában a hajszoló detektí­­vekkel, akiket Muntean halállal fenyegetett, ha közelébe me­részkednek. A rendőrök reálőttek, a lövések azon­ban nem a rablót, hanem Pável Mi­hály rendőrőrmestert érték, aki tíz lé­pésre futott a falon átmászó rabló mögött. Pável Mihály olyan sérülést szenvedett, hogy haldoklik. Muntean felhasználva az üldözök között támadt zavart, befutott Rátkay bankhivatalnok pincéjébe, ahol egy teknő alá bújt el. Ott aztán elfogták és erősen megbilincselve átkísérték az ügyészségre. Kihallgatása során el­mondta, hogy a hírhedt Manta haramia­vezér bandájába tartozik. Számtalan rablást és betörést ismert be, azonban az aninai gyilkosságot tagadja. 320 pengőre ítélték Rupert Rezsőt Zadravetz püspök m­­egrágalmazása miatt. Budapestről jelentik: Tegnap tár­gyalták Zadravetz volt magyar tábori­­püspök sajtóperét, amelynek vádlottja ez­úttal Rupert Rezső volt. Rupert a frank­hamisítás ismert nagy perének vádiratá­ról tett nyilatkozatában egy helyen azt a megjegyzést tette, hogy Zadravetzet ő nem bűnrészesnek, hanem tettestársnak véli. A bíróság Rupertet ezért a kijelentésért rágalmazás címén 160 pengőre, egy másik kijelentése miatt pedig ugyancsak 160 pengőre és az ügyvédi költségek megfize­tésére ítélte el. 3. oldal A kolozsvári Fen­spr­eig rejtett Maglassáta bei bandhit fogott a renfisig Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hosszas nyomozás után veszedelmes be­törőtársaságot kerített kézre a kolozsvári rendőrség. Jelentette az Ellenzék is, hogy Kolozsvár külvárosaiban nap-nap után követtek el betöréseket és a tettesek kü­lönösen nagy előszeretettel fosztogatták a külvárosi üzleteket. A rendőrség megálla­pította, hogy a betöréseket ugyanegy mód­szer szerint szervezett betörőbanda kö­veti el, amelynek azonban rejtekhelyét csak tegnap sikerült felfedezni. A tolvajbanda tagjai a Fellegvár egyik a rendőrség előtt még ismeretlen barlang­­lakásában húzódtak meg. A rendőrség úgy jutott nyomukba, hogy felfedezte, ami­kor egy Kovács Terézia nevű körözött orgazdanő óvatosan körülnézve a Felleg­vár felé haladt. Egy detektív követte az orgazdanőt és észrevette, hogy a felleg­­vári sziklasoron egy elrejtett barlangla­kásba surran be. Azonnal értesítette a közelben várakozó detektívtársait és behatolt a barlangla­kásba, ahol háromtagú betörőbandát lep­leztek le, amely épen a lopott holmik el­adásáról tárgyalt az orgazdanővel. A be­törők belátták, hogy az ellenállás úgyis hiábavaló és megadták magukat. Novák Péter, Fehér István és Nemculescu Iuén mindhárman régen körözött veszedelmes betörők, akik több mint nyolc betörést követtek el Kolozsvár területén. A bandá­nak még két tagja van, akik után most vezette be a nyomozást a rendőrség. „Kidobott pénz** Aki a romániai kisebbségi kérdés körül kódlő közhangulatot röviden és tömören megismerni óhajtja, annak nem ajánlhatunk okosabbat, minthogy olvassa el figyelemmel azt a rövid kis cikket, amely a liberálisok kolozsvári orgánumában tegnap jelent meg. „Az egyik kézzel elveszik a romá­noktól, hogy a másikkal a kisebbsé­geknek adják..." Ez a cikk sokat­mondó elme. Mi sem természetesebb, hogy arról az államsegélyről van benne szó, amelyet évek óta ígérget­nek a kisebbségi iskoláknak, mind­máig azonban még nem adtak meg. Miután az a jellemző írás a szoká­sos módon támadja a kormányt, állí­tásait a következő „példával" kívánja bizonyítani: „Itt van például azoknak a román iskoláknak jelenlegi helyzete, amelyeket az állam szubvencionál! Ne beszéljünk ezúttal azoknak az iskolák­nak a megszüntetéséről sem, amelyek­nek fennállása pedig nemzeti szüksé­gesség volt, sem arról a sokezer épülő­félben lévő iskoláról, amelyeknek be­fejezésére egyetlen iráni pénze sincs annak a kormánynak, amelynek van honnan kidobnia az ablakon 45 mil­lió lejt.. Ez a 45 millió lej az a bizonyos ál­lamsegély, amelyből harmincat a ma­gyar és tizenötöt a német iskolák fog­nak valamikor talán megkapni, mert eddig semmit sem kaptak. Ezt az ösz­­szeget nevezik egyszerűen ablakon ki­dobott pénznek, amelyből gyermekein­ket anyanyelvükön imádkozni és írni akarjuk megtanítani. Azt hisszük, ezt a mondatot érdemes és hasznos dolog lesz emlékezetünkbe vésni. A kisan­tan­tkon­feren­ciá­t már május 12-én megtartják Páris. (Az Ellenzék tudósítójától.) A csehszlovák főváros sajtójának leg­újabb jelentése szerint a közeledő kis­­antantkonferenciát nem május 15-én, amint eddig jelentették, hanem már május 12-én és a következő két napon tartják meg. A konferencia helye nem Prága, hanem Joachimsthal-fürdőhely lesz, ahol a konferenciával egyidejűleg a kisantant sajtó képviselői szintén ér­tekezletet tartanak. A konferencia siet­tetése hír szerint a jelenlegi külpoli­tikai feszültséggel van kapcsolatban, mert főleg a jugoszláv kormány gyors határozatokat akar elérni az őt érdeklő több külpolitikai kérdésben.

Next