Ellenzék, 1928. július (49. évfolyam, 147-173. szám)

1928-07-01 / 147. szám

49. év, 147. szám, ELLENZÉK K­olozsváréi irányítják ezentúl az Astra kulturális működését Goldis László nyilatkozik az Astra vezetésében történt vál­tozásokról, annak szellemi törekvéseiről és a kolozsvári Magyar Színház ügyében Janovics Jenővel történt megállapodásairól Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Goldis László, volt kultuszmi­niszter az Astra közművelődési egye­sület elnöke tegnap Kolozsvárra ér­kezett, hogy az Astra mai közgyű­lésén elnököljön. Tegnap Goldis az Ellenzék számára az alábbi figyelemre méltó nyilatkozatot adta: Az első kérdésünk az volt, mi igaz azokból a hírekből, hogy a hetvenhét év óta Nagyszebenben székelő Astra Kolozs­várra akarja székhelyét áthelyezni? -Goldist egy csöppet sem lepi meg a kérdés. — A hír ebben a formájában nem felel meg a valóságnak. Az Astra központja továbbra is Nagyszeben marad. Közigazgatási tanácsa ott mű­­­ködik a jövőben is. De az Astra szer­­vezetében ezenkívül évtizedek óta irodalmi és tudományos szakosztá­lyok is működtek. Régebben ezek a szakosztályok különböző városokban alakultak meg. Egyesek Brassóban, mások Szebenben és Balázs­falván. Először csak három ilyen szakosz­tály működött, ami az idők folya­mán tizenkettőre emelkedett. Ezek­nek a szakosztályoknak a működése egy időben nagyon ellanyhult. Kü­lönösen a háború alatt a régi szak­osztályok csaknem teljesen meg­szűntek. Nagyszeben­től— Kolozsvárig — 1923-ik évben, midőn elfoglal­tam az elnöki széket, első teendőm az volt, hogy az elhanyagolt, rész­ben megszűnt irodalmi és tudomá­nyos szakosztályokat új életre kelt­sem és ismét működésbe hozzam. 1924-ben részükre új alapszabályo­kat dolgoztam ki. Ez a szabályzat kimondotta, hogy a jövőben Erdély közművelődési centrumában, Kolozsváron legyen az Asztra szakosztályainak a székhelye. — A tiz szakosztály ma már való­ban Kolozsváron is működik. Mi történt Goldis és Janovics között?... — Milyen a helyzete ma az Astrának a kolozsvári Magyar Színházzal szem­ben ? — tettük fel az újabb kérdést. — Ezt m­ár tárgyaltuk a nyilvá­nosság előtt. — Még 1927 elején a legnagyobb készséggel adtam meg a koncessziót dr. Janovics úrnak, csak azt kötöt­tem­ ki, hogy az Astra részére a Magyar Színház részéről bizonyos jövedelmet biztosítson. Janovics a színház bérletéért évi 100.000 lej bért ígért. Ajánlatát szó nélkül elfogad­tam. Azután szóba jött a Magyar Színház épületében a nyári szünidő alatt beállított mozi is. Az Astra ré­szére itt is, mint ahogy a többi mo­ziknál van, újabb jövedelmet akar­tam biztosítani. Janovics kérte, hogy a nyári szünidőre a Színkert mozi céljaira adjam át neki és bejelen­tette, hogy ezért egy összeget ajánl fel az Astrának. — Mekkora lehet ez az összeg ? — kérdeztem­ Ja­novics úrtól. Janovics évi 600.000 lejt ajánlott fel. Magam is kissé megle­pődtem az összeg nagyságán, de arra gondoltam, hogy a mozi kitűnő üz­let és ugyancsak kitűnő üzletember Janovics úr is. Tudja, hogy mit ajánl és mit csinál. Ha már hatszázezer lejt felajánlott, én csak proforma évi hétszázezer lejt kértem. Janovics némi gondolkozás után elfogadta az aján­latomat. Szóval a Magyar Színház és az Astra közt a függő kérdések barátságos módon elintézést nyertek. Mikor az ajánlatot félreértik , később Janovics panaszkodott, hogy az általa felajánlt összeg körül félreértés történt. Hangoztatta, hogy a Magyar Színház nagyon rosszul megy, azonkívül pedig utódom, La­­pedatu kultuszminiszter újabb mozi­engedélyeket is adott ki. Ezeket az érveket a magam részéről, mint az Astra elnöke honoráltam és a hét­százezer lejből 100.000 lejt elengedtem. — Később Janovics ismét panasz­kodott nálam. Kijelentette, hogy én nem jól értettem meg az ő előadását, mert ő nem ajánlott fel hatszázezer lejt a mozi bérlete fejében, írásbeli kérvényt nyújtott be hozzám, amely­ben kérte, hogy rendezzem ezt az ügyet és mérsékeljem az összeget. Én a magam részéről megígértem, hogy a legnagyobb jóindulattal kezelem a kérését és azt nemrégen a nagysze­beni intézőbizottság elé is terjesztet­tem. Az ügy elintézése még folyamat­ban van. E helyen is biztosíthatom Janovics urat, hogy a jóakarat sem nálam, sem az Astra intézőbizottsá­gában nem hiányzik. A mi célunk az, hogy a kérdést úgy intézzük el, hogy Janovics úr is jól jöjjön ki, de az Astra érdekei se szenvedjenek csorbát. Eddig tart Goldis nyilatkozata. Nem áll módunkban dr. Janovics Jenőt is megkérdezni, mert jelenleg Brassóban tart előadásokat, azonban köztudo­mású tény az, hogy a kolozsvári Ma­gyar Színház súlyos válsággal küzd. A színház nyári mozija után járó 600 ezer lej évi bér valóban horri­bilis összeg. Nagyon valószínűnek látszik tehát, hogy Janovics igazgató ajánlatát Goldis félreértette. Az Astra pedig nem erőszakolhat a maga szá­mára olyan jövedelmet, amely a ma­gyar színpadi kultúrát egzisztenciális alapjaiban rendítheti meg. fWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW Hotel JUBOSZI Pensio Abbázia Minden kényelemmel berendezett szál­loda, a park hajóállomás fürdő mellett. Bagyar konyha,tulajdonosok és személyzet A darlingtoni vasúti katasztrófának huszonkét halott és százöt sebesült áldozata van LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hírt adtunk már arról a borzalmas vasúti katasztrófáról, amely egy iskolás gyermekekkel zsúfolt kirándulóvonatot Darlington közelében ért. A Reuter távirati iroda a vas­úti szerencsétlenségről a következő újabb híradást közli: A newcastle sze­mélyvonat karambolja egyik szembejövő tehervonattal katasztrofális követ­kezményekkel járt. A személyvonat összes kocsijai lefordultak a sínekről. A két vonat mozdonya az összeütközés hevében teljesen összetört, kerekeik 40—50 méter távolságra repültek az összeütközés helyétől. A személyvo­naton 500 kiránduló utazott, legtöbbjük asszony és gyermek. A karambol­nak 22 halott áldozata van, 30 súlyos, 75 könnyebb sebesül­tje. A súlyos sebesülteket a darlingtoni kórházba szállították, ahol 8 sebesülten azonnal operációt kellett végrehajtani. A könnyebb sebesülteket elosztották több környékbeli kórház között, mert a darlingtoni kórház befogadóképessége korlátozott. A távirati iroda cáfolja azokat az első híradásokat, amelyek több mint 80 halottról szóltak a katasztrófával kapcsolatban. A katasz­trófa romjait még nem takarították el, de a segélyvonatok vezetőinek je­lentése szerint több halott a romok között nincsen. A helyszíni vizsgálat még nem állapította meg a vasúti szerencsétlenség okát. Amundsen Ha a Spitzbergákra érkezett, hogy expedíciót szervezzen édesapja megmentésére Nobile tá­b­orn­ok egészségi állapota súlyos aggodalomra a d­ál- t Kingsbagból jelentik. Lundberg pi­lóta, aki a mentés munkája közben azon a jégtáblán rekedt, amelyen a hajótörött Itália expedíciója tartózko­dott, tegnap a következő szikratáv­iratot küldte a kingsdayi mentőbá­zisnak : , Lázasan dolgozom megsérült gé­pem kijavításán. Kérem, hogy a szük­séges pótalkatrészeket haladék nél­kül dobják le, mert ha egyáltalán meg akarok menekülni, hamarosan startolnom kell. A jégtábla felülete ugyanis az olvadás következtében repedezni kezd és azonkívül egyre gyorsabban sodródunk kelet felé“. Tromsőből jelentik: Az eltűnt Amundsen fia a Spitzbergákra érke­zett, hogy maga is részt vegyen az egyik expedíció megszervezésében, amelynek célja az lesz, hogy édes­apját a sarkvidék hómezőin felku­tassák. Kingsdagból jelentik. A Citta di Milano parancsnoka, Romagna kapi­tány rádió útján közli, hogy Nobile tábornok állapota egyre nagyobb aggodalomra ad okot. A tábornok zavaros válaszokat ad a hozzáintézett kérdésekre. A beszé­dében már alig van valami összefü­g­gés és azonkívül heves belső fájdal­makról panaszkodik, amelyeket főleg a hátában és tüdejében érez. Nobile imádkozik Amundsenért Milánóból jelentik: Nobile tábor­nok rádió útján köszönetet mondott a norvég repülőknek a mentési mun­kában való részvételükért. Nobile a szikratáviratban kifejezésre juttatja, hogy Amundsen sorsa mélyen ag­gasztja. Amikor a jéghegyen szikra­távíró útján értesült Amundsen eltű­néséről, ott a sátor alatt imádkozott érette és imádkozik most is megme­neküléséért. Nobile annak a remé­nyének ad kifejezést, hogy Amund­­eent az eltelt hosszú idő után is fel fog lehetni találni s ő kibékülhet vele és keblére ölelheti. A KÉRŐ — Kedves báró, egy névtelen le­vél arra­ figyelmeztet, hogy maga csak a pénzemért akar elvenni és ki akarja elégíteni a hitelezőit. — Szó sincs róla. Ha a hitele­zőim pénzt akarnak, nősüljenek ők maguk. 3. oldal. Tizenöt asszonyt ölt meg a marseillei „Ataalif", aki áldozatainak a hu­ll­jét sokszor a disznóival falazta fel Megírta tegnap az Ellenzék, hogy a marseilles-i rendőrség lázasan nyo­moz egy Jerome Draz nevű elvete­medett kalandor után, aki a jelek szerint számos kéjgyilkosságot köve­tett el, mert minden házban, ahol lakott, kihurcolkodása után találtak egy-két női holttestet. Most, amint Parisból jelentik, a rendőrség meg­állapította, a borzalmas emlékű Landru utódjának lefoglalt levelezéséből, hogy Jerome Draz tizenöt nővel állott összeköttetésben, akik valameny­­nyien eltűntek. Arra is világosság derült, hogy Drat nem volt kéjgyilkos, hanem egysze­rűen сзак pénzért ölte meg a hálójába ke­rült nőket Megállapították, hogy Jerome Drat éjszakának idején sokszor hatalmas csomagokkal hagyta el a lakását. Kétségtelennek találják, hogy ezekbe a csomagokba az eltűnt nők össze­vagdalt hullája volt bepakolva. A kékszakál legutoljára egyedül lakott egy környékbeli villában. És a villa udvarán lévő ólban disznó­kat tartott. Félhülye szolgájának té­tova előadásából arra lehet követ­keztetni, hogy Drat sok áldozatának holttestét zek­­kel a disznókkal falazta fel. A marseillei rendőrség nagy apará­­tussal kutat az elvetemedett gyilkos után, akinek eddig semmi nyoma. A potsdami színház szombati operett-előadá­sán egy berlini zenekar játszott­­ Berlinben Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától.) A potsdami városi színházban szom­baton este különös operettelőadás zajlott le. Az együttes Offenbach két egyfelvonásos dalművét mutatták be. A zenekar helye azonban üres volt, illetőleg le volt takarva egy hatalmas „Siemens-Blatthalter“-rel,amely nagy­jából a rádió hangerősítő tölcsérjének a szerepét játszotta az előadáson. Az operettegyüttest a színház rendes ze­nekara helyett ezen az estén a ber­lini zeneakadémia növendékeiből ala­kult zenekar kísérte, amely azonban nem utazott le Potsdamba, hanem a berlini zeneakadémia hangversenyter­mében játszott. Az érdekes zenei-technikai kísér­letet a jól ismert Fischer-testvér­pár, dr. Fischer Erich és Helén végezték, Helén vezényelte a Berlinben játszó zenekart, amely kondenzátor-mikro­fonok előtt muzsikált. A mikrofono­kat külön erre a célra lefektetett kábel kapcsolta össze az interurbán telefonközponttal, amely az operett­zenét mint közönséges telefonbeszél­getést továbbította a Berlin—potsdami telefonkábelen keresztül a „Potsdam 27—29“-es előfizetőnek, a potsdami színháznak. A színházi telefonkészü­léket bekapcsolták az óriási Diemens­­féle hangerősítőbe és pontban nyolc órakor, amikor a függöny felgördült, megszólalt a kis Scribe-Offenbach­­operett nyitánya. A potsdami színházban Fischer Erich vezényelte az előadást, aki egy másik telefonvezetéken keresztül ösz­­szeköttetésben állt nővérével , míg egyrészt az énekeseket dirigálta, ügyel­ve arra, hogy lépést tartsanak a má­sik városból érkező zenekari akkordok­kal, másrészt állandóan utasításokat adott a berlini zenekarnak telefonon keresztül a tempóra vonatkozólag. Az érdekes kísérlet technikai szem­pontból kiválóan sikerült, művészi tekintetben természetesen — ez volt az első ilynemű próbálkozás — ha­gyott kívánni valókat hátra.

Next