Ellenzék, 1928. július (49. évfolyam, 147-173. szám)
1928-07-01 / 147. szám
49. év, 147. szám, ELLENZÉK Kolozsváréi irányítják ezentúl az Astra kulturális működését Goldis László nyilatkozik az Astra vezetésében történt változásokról, annak szellemi törekvéseiről és a kolozsvári Magyar Színház ügyében Janovics Jenővel történt megállapodásairól Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Goldis László, volt kultuszminiszter az Astra közművelődési egyesület elnöke tegnap Kolozsvárra érkezett, hogy az Astra mai közgyűlésén elnököljön. Tegnap Goldis az Ellenzék számára az alábbi figyelemre méltó nyilatkozatot adta: Az első kérdésünk az volt, mi igaz azokból a hírekből, hogy a hetvenhét év óta Nagyszebenben székelő Astra Kolozsvárra akarja székhelyét áthelyezni? -Goldist egy csöppet sem lepi meg a kérdés. — A hír ebben a formájában nem felel meg a valóságnak. Az Astra központja továbbra is Nagyszeben marad. Közigazgatási tanácsa ott működik a jövőben is. De az Astra szervezetében ezenkívül évtizedek óta irodalmi és tudományos szakosztályok is működtek. Régebben ezek a szakosztályok különböző városokban alakultak meg. Egyesek Brassóban, mások Szebenben és Balázsfalván. Először csak három ilyen szakosztály működött, ami az idők folyamán tizenkettőre emelkedett. Ezeknek a szakosztályoknak a működése egy időben nagyon ellanyhult. Különösen a háború alatt a régi szakosztályok csaknem teljesen megszűntek. Nagyszebentől— Kolozsvárig — 1923-ik évben, midőn elfoglaltam az elnöki széket, első teendőm az volt, hogy az elhanyagolt, részben megszűnt irodalmi és tudományos szakosztályokat új életre keltsem és ismét működésbe hozzam. 1924-ben részükre új alapszabályokat dolgoztam ki. Ez a szabályzat kimondotta, hogy a jövőben Erdély közművelődési centrumában, Kolozsváron legyen az Asztra szakosztályainak a székhelye. — A tiz szakosztály ma már valóban Kolozsváron is működik. Mi történt Goldis és Janovics között?... — Milyen a helyzete ma az Astrának a kolozsvári Magyar Színházzal szemben ? — tettük fel az újabb kérdést. — Ezt már tárgyaltuk a nyilvánosság előtt. — Még 1927 elején a legnagyobb készséggel adtam meg a koncessziót dr. Janovics úrnak, csak azt kötöttem ki, hogy az Astra részére a Magyar Színház részéről bizonyos jövedelmet biztosítson. Janovics a színház bérletéért évi 100.000 lej bért ígért. Ajánlatát szó nélkül elfogadtam. Azután szóba jött a Magyar Színház épületében a nyári szünidő alatt beállított mozi is. Az Astra részére itt is, mint ahogy a többi moziknál van, újabb jövedelmet akartam biztosítani. Janovics kérte, hogy a nyári szünidőre a Színkert mozi céljaira adjam át neki és bejelentette, hogy ezért egy összeget ajánl fel az Astrának. — Mekkora lehet ez az összeg ? — kérdeztem Janovics úrtól. Janovics évi 600.000 lejt ajánlott fel. Magam is kissé meglepődtem az összeg nagyságán, de arra gondoltam, hogy a mozi kitűnő üzlet és ugyancsak kitűnő üzletember Janovics úr is. Tudja, hogy mit ajánl és mit csinál. Ha már hatszázezer lejt felajánlott, én csak proforma évi hétszázezer lejt kértem. Janovics némi gondolkozás után elfogadta az ajánlatomat. Szóval a Magyar Színház és az Astra közt a függő kérdések barátságos módon elintézést nyertek. Mikor az ajánlatot félreértik , később Janovics panaszkodott, hogy az általa felajánlt összeg körül félreértés történt. Hangoztatta, hogy a Magyar Színház nagyon rosszul megy, azonkívül pedig utódom, Lapedatu kultuszminiszter újabb moziengedélyeket is adott ki. Ezeket az érveket a magam részéről, mint az Astra elnöke honoráltam és a hétszázezer lejből 100.000 lejt elengedtem. — Később Janovics ismét panaszkodott nálam. Kijelentette, hogy én nem jól értettem meg az ő előadását, mert ő nem ajánlott fel hatszázezer lejt a mozi bérlete fejében, írásbeli kérvényt nyújtott be hozzám, amelyben kérte, hogy rendezzem ezt az ügyet és mérsékeljem az összeget. Én a magam részéről megígértem, hogy a legnagyobb jóindulattal kezelem a kérését és azt nemrégen a nagyszebeni intézőbizottság elé is terjesztettem. Az ügy elintézése még folyamatban van. E helyen is biztosíthatom Janovics urat, hogy a jóakarat sem nálam, sem az Astra intézőbizottságában nem hiányzik. A mi célunk az, hogy a kérdést úgy intézzük el, hogy Janovics úr is jól jöjjön ki, de az Astra érdekei se szenvedjenek csorbát. Eddig tart Goldis nyilatkozata. Nem áll módunkban dr. Janovics Jenőt is megkérdezni, mert jelenleg Brassóban tart előadásokat, azonban köztudomású tény az, hogy a kolozsvári Magyar Színház súlyos válsággal küzd. A színház nyári mozija után járó 600 ezer lej évi bér valóban horribilis összeg. Nagyon valószínűnek látszik tehát, hogy Janovics igazgató ajánlatát Goldis félreértette. Az Astra pedig nem erőszakolhat a maga számára olyan jövedelmet, amely a magyar színpadi kultúrát egzisztenciális alapjaiban rendítheti meg. fWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW Hotel JUBOSZI Pensio Abbázia Minden kényelemmel berendezett szálloda, a park hajóállomás fürdő mellett. Bagyar konyha,tulajdonosok és személyzet A darlingtoni vasúti katasztrófának huszonkét halott és százöt sebesült áldozata van LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hírt adtunk már arról a borzalmas vasúti katasztrófáról, amely egy iskolás gyermekekkel zsúfolt kirándulóvonatot Darlington közelében ért. A Reuter távirati iroda a vasúti szerencsétlenségről a következő újabb híradást közli: A newcastle személyvonat karambolja egyik szembejövő tehervonattal katasztrofális következményekkel járt. A személyvonat összes kocsijai lefordultak a sínekről. A két vonat mozdonya az összeütközés hevében teljesen összetört, kerekeik 40—50 méter távolságra repültek az összeütközés helyétől. A személyvonaton 500 kiránduló utazott, legtöbbjük asszony és gyermek. A karambolnak 22 halott áldozata van, 30 súlyos, 75 könnyebb sebesültje. A súlyos sebesülteket a darlingtoni kórházba szállították, ahol 8 sebesülten azonnal operációt kellett végrehajtani. A könnyebb sebesülteket elosztották több környékbeli kórház között, mert a darlingtoni kórház befogadóképessége korlátozott. A távirati iroda cáfolja azokat az első híradásokat, amelyek több mint 80 halottról szóltak a katasztrófával kapcsolatban. A katasztrófa romjait még nem takarították el, de a segélyvonatok vezetőinek jelentése szerint több halott a romok között nincsen. A helyszíni vizsgálat még nem állapította meg a vasúti szerencsétlenség okát. Amundsen Ha a Spitzbergákra érkezett, hogy expedíciót szervezzen édesapja megmentésére Nobile tábornok egészségi állapota súlyos aggodalomra a dál- t Kingsbagból jelentik. Lundberg pilóta, aki a mentés munkája közben azon a jégtáblán rekedt, amelyen a hajótörött Itália expedíciója tartózkodott, tegnap a következő szikratáviratot küldte a kingsdayi mentőbázisnak : , Lázasan dolgozom megsérült gépem kijavításán. Kérem, hogy a szükséges pótalkatrészeket haladék nélkül dobják le, mert ha egyáltalán meg akarok menekülni, hamarosan startolnom kell. A jégtábla felülete ugyanis az olvadás következtében repedezni kezd és azonkívül egyre gyorsabban sodródunk kelet felé“. Tromsőből jelentik: Az eltűnt Amundsen fia a Spitzbergákra érkezett, hogy maga is részt vegyen az egyik expedíció megszervezésében, amelynek célja az lesz, hogy édesapját a sarkvidék hómezőin felkutassák. Kingsdagból jelentik. A Citta di Milano parancsnoka, Romagna kapitány rádió útján közli, hogy Nobile tábornok állapota egyre nagyobb aggodalomra ad okot. A tábornok zavaros válaszokat ad a hozzáintézett kérdésekre. A beszédében már alig van valami összefüggés és azonkívül heves belső fájdalmakról panaszkodik, amelyeket főleg a hátában és tüdejében érez. Nobile imádkozik Amundsenért Milánóból jelentik: Nobile tábornok rádió útján köszönetet mondott a norvég repülőknek a mentési munkában való részvételükért. Nobile a szikratáviratban kifejezésre juttatja, hogy Amundsen sorsa mélyen aggasztja. Amikor a jéghegyen szikratávíró útján értesült Amundsen eltűnéséről, ott a sátor alatt imádkozott érette és imádkozik most is megmeneküléséért. Nobile annak a reményének ad kifejezést, hogy Amundeent az eltelt hosszú idő után is fel fog lehetni találni s ő kibékülhet vele és keblére ölelheti. A KÉRŐ — Kedves báró, egy névtelen levél arra figyelmeztet, hogy maga csak a pénzemért akar elvenni és ki akarja elégíteni a hitelezőit. — Szó sincs róla. Ha a hitelezőim pénzt akarnak, nősüljenek ők maguk. 3. oldal. Tizenöt asszonyt ölt meg a marseillei „Ataalif", aki áldozatainak a hulljét sokszor a disznóival falazta fel Megírta tegnap az Ellenzék, hogy a marseilles-i rendőrség lázasan nyomoz egy Jerome Draz nevű elvetemedett kalandor után, aki a jelek szerint számos kéjgyilkosságot követett el, mert minden házban, ahol lakott, kihurcolkodása után találtak egy-két női holttestet. Most, amint Parisból jelentik, a rendőrség megállapította, a borzalmas emlékű Landru utódjának lefoglalt levelezéséből, hogy Jerome Draz tizenöt nővel állott összeköttetésben, akik valamenynyien eltűntek. Arra is világosság derült, hogy Drat nem volt kéjgyilkos, hanem egyszerűen сзак pénzért ölte meg a hálójába került nőket Megállapították, hogy Jerome Drat éjszakának idején sokszor hatalmas csomagokkal hagyta el a lakását. Kétségtelennek találják, hogy ezekbe a csomagokba az eltűnt nők összevagdalt hullája volt bepakolva. A kékszakál legutoljára egyedül lakott egy környékbeli villában. És a villa udvarán lévő ólban disznókat tartott. Félhülye szolgájának tétova előadásából arra lehet következtetni, hogy Drat sok áldozatának holttestét zekkel a disznókkal falazta fel. A marseillei rendőrség nagy aparátussal kutat az elvetemedett gyilkos után, akinek eddig semmi nyoma. A potsdami színház szombati operett-előadásán egy berlini zenekar játszott Berlinben Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától.) A potsdami városi színházban szombaton este különös operettelőadás zajlott le. Az együttes Offenbach két egyfelvonásos dalművét mutatták be. A zenekar helye azonban üres volt, illetőleg le volt takarva egy hatalmas „Siemens-Blatthalter“-rel,amely nagyjából a rádió hangerősítő tölcsérjének a szerepét játszotta az előadáson. Az operettegyüttest a színház rendes zenekara helyett ezen az estén a berlini zeneakadémia növendékeiből alakult zenekar kísérte, amely azonban nem utazott le Potsdamba, hanem a berlini zeneakadémia hangversenytermében játszott. Az érdekes zenei-technikai kísérletet a jól ismert Fischer-testvérpár, dr. Fischer Erich és Helén végezték, Helén vezényelte a Berlinben játszó zenekart, amely kondenzátor-mikrofonok előtt muzsikált. A mikrofonokat külön erre a célra lefektetett kábel kapcsolta össze az interurbán telefonközponttal, amely az operettzenét mint közönséges telefonbeszélgetést továbbította a Berlin—potsdami telefonkábelen keresztül a „Potsdam 27—29“-es előfizetőnek, a potsdami színháznak. A színházi telefonkészüléket bekapcsolták az óriási Diemensféle hangerősítőbe és pontban nyolc órakor, amikor a függöny felgördült, megszólalt a kis Scribe-Offenbachoperett nyitánya. A potsdami színházban Fischer Erich vezényelte az előadást, aki egy másik telefonvezetéken keresztül öszszeköttetésben állt nővérével , míg egyrészt az énekeseket dirigálta, ügyelve arra, hogy lépést tartsanak a másik városból érkező zenekari akkordokkal, másrészt állandóan utasításokat adott a berlini zenekarnak telefonon keresztül a tempóra vonatkozólag. Az érdekes kísérlet technikai szempontból kiválóan sikerült, művészi tekintetben természetesen — ez volt az első ilynemű próbálkozás — hagyott kívánni valókat hátra.