Ellenzék, 1928. augusztus (49. évfolyam, 174-198. szám)

1928-08-02 / 174. szám

2. oldal. nemzeti létükben megtartsa, hanem ellenkezőleg az, hogy beolvasztásun­­kat a többségi nemzetbe lehetsé­gessé tegye. Más biztató hangokban sincs hiány. Közelebbről a Times is azt a világpolitikai bölcsességet kü­r­­tette ki, amely szerint „a kisebbsé­gekkel bíró államoknak az a felada­tuk, hogy a határaikon belül élő kevert fajokat asszimilálják és meg­töltsék őket a közös nemzetiség ér­zésével, amely fokozatosan felszívja, vagy feledésbe meríti a hagyomá­nyos különbségeket és a hagyomá­nyos ellenségeskedést“. Ezt az angol világlap a kontinentális nemzetiségi viszonyok hagyományos nem ismeré­sével annál könnyebben állapíthatta meg, mert hiszen tudvalevőleg nekik is sikerült az íreket annyira asszi­milálni, hogy végül is kénytelenek voltak elismerni az ír szabad államot. Látva azt a komolytalanságot, nem­törődést, amellyel Nemzetek Szövet­sége és a kisebbségi szerződéseket diktált államok a kisebbségek ügyét kezelik, az érdekelt kormányok nem alap nélkül gondolják, hogy az egész kisebbségvédelem csak papirosra tett lelkiismereti megnyugtatásául volt szánva a területi elrendezések töké­letlenségének tudatában levő hatal­maknak és joguk van a nekik átadott kisebbségeknek fokozatos beolvasz­tására. Ez a magyarázata egész nem­zetiségi, kisebbségi koncepciójuknak. Innen náluk a nemzetiségi elvnek az az egyoldalú, csak a többségre szorítkozó felfogása, amelyet rövi­den úgy jellemezhetünk, hogy ugyan­azt az elvet, amelyet magára, a több­ségi társadalomra nézve magától ér­tetődőnek, vitán felül állónak, egye­dül lehetségesnek tekint, a többi, kisebbségi társadalmaktól egyáltalá­ban meg akarja tagadni. Semmire sem becsüli bennök azt, amit ma­gára nézve mindenek felett állónak tekint. Azt, hogy az általános em­beri haladás szempontjából értékkel bíró minden nép az egyetemes em­berinek megbecsülendő kinyomata, amelynek épen az egyetemes hala­dás szempontjából megmért értéke szerint van joga az elismerésre és ezt az elismerést politikai mesterke­dések ugyan késleltethetik, de a tör­ténelemnek azoknál sokkal hatal­masabb alakító erői végül is kikény­szerítik. A nemzetiségi elvnek ez a szűk­keblű, szűklátókörű, a nemzeti ön­zésen kívül egyebet nem ismerő fel­fogása ugyanaz a harcos, más ha­sonlók rovására türelmetlen tüleke­déssel érvényesülést kereső, betelni nem tudó, de másoktól mindent meg­tagadó nacionalizmus, amely a népe­ket adó-vevő nagy párisi és pak­s­­környéki vásárokon annak idején oly mohósággal megnyilatkozott. Az a nacionalizmus, amely magának min­dent megengedettnek tekint, amely fizető, nincsenek semmi kategóriájú igazságok, csak saját vágyai vannak, amelyeknek indokolására megtalálja tán a maga ad hoc, bármily abszurd igazságait. A cseh maximalisták sze­rint, például ez a megszületendő al­kun a Szamos torkolatától — csak­nem Berlinig terjedt volna, Német­ország feloszlásával, mert hát ott is lett volna még pár ezer megmen­tendő ember az új állam számára. De annyira már mégsem voltak tájé­kozatlanok a békecsinálók, hogy ezt a humoros kívánságot teljesítet­ték volna. Ez a mentalitás aztán az egész kérdést azzal a kényelmes kibúvó­vá­ véli elintézhetni, hogy kisebbségek nincsenek is, csak egyenlő jogú ál­lampolgárok — az egyenlő jogot azonban a kisebbségektől követke­zetesen megtagadja — és nincs szükség kisebbségvédelemre, mert az privilégium. Azt persze nem látják, hogy a jogegyenlőség hangoztatása mellett űzött háttérbe szorítása a kisebbségeknek egyenesen azt a be­nyomást kelti, hogy az új elrende­zéseknek belső, szerkezeti hibái vannak, amelyeknek megjavítását csak az erőszak rendszereivel lehet megkísérelni. Valamint azt sem lát­ják, hogy a nemzeti állam megte­remtésének általuk elfogadott sajá­tos rendszere ugyanakkor, amikor meglevő kisebbségeket akar meg­szüntetni, magában a többségben is kisebbségeket termel ki. Már nem­csak rész éle a mondás, amely sze­rint a többség kisebbségének is na­gyon elkelne az a Genf, amelyet a szerződések a kisebbségeknek biz­tosítanak. A nemzetiségi állam, amikor a nemzeti állam allűrjeit veszi fel, abba a hibába esik, hogy feledi azt az igazságot, amely szerint jogi ki­jelentésekkel nem lehet nemlétező szociológiai tényeket létezőkké tenni, de viszont a meglevőket sem lehet eltüntetni. Amint például a mi álla­munk hiába proklamálná a romániai kínai kisebbség nemzeti önkormány­zatát, mert azért kínai kisebbség itt nem lenne, ép­­gy hiába mondaná ki, hogy itt a többségi románságon kívül magyarok, németek és más ki­sebbségek nem léteznek, mert azért ezek nem tűnnének el az állam te­rületéről. De feledi másfelől azt is, hogy ha van tér, amelyen az erő­szak hatástalan, úgy épen a nemze­tiségi kérdés terrénuma ez. Mi ala­pon hihetik várjon, hogy ami igaz volt akkor, amikor a nemzetiségi törekvések elszigetelten nyilvánul­tak, nem lesz igaz akkor, amikor ugyanaz a kérdés­­10 millió ember szolidaritásától megerősödötten a ki­­sebbségi kérdés formájában sürgeti megoldását ? A múltban is voltak a nemzeti­ségi politikának többé-kevésbé sú­lyos hibái, ez kétségtelen. De az el­­nemzetietlenítésnek olyan szemen­­szedett rekvizitumaival, mint a mai, a régi rendszer még­sem dolgozott. Fel lehet-e tenni, hogy a nagyobb nyomás most majd kisebb ellenha­tást fog kiváltani ? Ha kisebbségek akkor nem mondottak le a többi polgárokkal való egyenlőségükről és kulturális szabadságukról, amikor a kérdés az államoknak belső ügye volt, feltehető-e, hogy akkor, amikor ezeket nekik a nemzetközi jogrend biztosítja és az államok belső ügy­­kör­éből kiemelve a civilizált világ köz­meggyőződéseként jelenti ki, azokról majd lemondanak? Azt az olvasztófazekat, amely Észak­­amerikában a gazdasági tényezőnek előtérbe nyomulása következtében a legkülönbözőbb nemzetiségűekből ké­pes egy egységes amerikai nemzeti­séget előhozni, anélkül mégis, hogy származásukat az illetők elfelednék, Európában még nem találták ki. Itt a nemzetiségi elv bizonyára még so­káig lesz uralkodó. De olyan alkal­mazása, aminknek tanúi vagyunk, nem fogja megteremteni azt az Euró­pát, amelyet megteremteni véltek, de amelyet nincs az a hónap, hogy ne keressenek különböző kongresszuso­kon , amelyet abban az utóbb ki­adott jelszóban — az európaiasság­­hoz a nemzetiségen át! — vélnek feltalálni. Amíg a nemzetiségi elv csak a többség jogát jelenti, addig a kisebb­ségi kérdés megoldásáról beszélni sem lehet, mert ily felfogás mellett ez a kérdés valóban nem is létezhet. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ennek csak a kisebbségek lát­ják kárát. Maga az az állami épület látja épen kárát nagy fokban, ame­lyet a nemzetiségi elvnek ilyen fo­nák felfogásával akarnak megerősí­teni. Mert ahol a többség, mint a mi államunkban megvan, reális, ott a veszteség abból áll elő, hogy nem teljes megelégedést kelt csak az új, erőssen E,ev­ára és válogatottan parfümözött, kiválóan Lei .50.- finom Elida Luxus-Púder. LUXUS PÚDER fordítják valóban államfejlesztő, erő­sítő munkára azt a nagy energia­­mennyiséget, amelyet a kisebbségel­lenes politika elpazarol. Ahol pedig maga a többség nem reális, csak mesterkélt, ott ugyanaz a szabadság­ellenes politika, amely a kisebbsé­gek létjogát igyekszik letagadni, a többség egyik részének imperializ­musában ölt testet a másik résszel szemben, amint ezt a szerb—horvát és cseh-tót példákban látjuk. Ezek az államok aztán igazán okosabban ten­nék, ha azt a nagy igyekezetet, ame­lyet kisebbségeik elsorvasztására ki­fejtenek, valódi bajaik megszünteté­sére fordítanák, mert azok fenyege­tik valóban állami létüket, nem a kisebbségeknek bármily nagy sza­badsága. itt. Ellopták a gégetükör-ügy aktáit BUKAREST. (Az Ellenzék tudósí­­tójától.) A Cuvantul mai száma azt írja, hogy a Lupas-féle orvosi rende­lések aktáiból néhány fontos írást el­­loptak. Az akták közül épen azok tűntek el, amelyek anyagát képezték annak a vizsgálatnak, amelyet a par­lament indított az Averescu-kormány egészségügyi minisztere ellen. ELLENZIK 49. év, 174. szám. Legelőnyösebben az Ellenzék­ben hirdethet 379 tű­z égett le a kigyul­ladt Konstantinápolyi városnegyedben Belgrádból jelentik. Az Avala távirati iroda Konstantinápoly­ból érkezett jelentése szerint az ótörök városnegyedben támadt tüzet végre sikerült lokalizálni. 370 kisebb-nagyobb ház vált a lángok martalékává. A tűzoltó­ság segítséget kért Smirnából, de mire a smirnai tűzoltók meg­érkeztek, az égő házak már csupa rom és hamu voltak. An­­gorából vizsgálóbizottságot kül­denek ki a tűz okának megálla­ pítására.| AUGUSZTUS | HÓ­S­An CSÜTÖRTÖKÖN Kezdődik a GR­AND-MOZGÓBAN (Primária udvarán) " — -------------—mks&mmsmtaasmm------------------------------------------------­vetítése. Különleges keleti tündérmese Sherezada nyomán

Next