Ellenzék, 1928. augusztus (49. évfolyam, 174-198. szám)
1928-08-02 / 174. szám
2. oldal. nemzeti létükben megtartsa, hanem ellenkezőleg az, hogy beolvasztásunkat a többségi nemzetbe lehetségessé tegye. Más biztató hangokban sincs hiány. Közelebbről a Times is azt a világpolitikai bölcsességet kürtette ki, amely szerint „a kisebbségekkel bíró államoknak az a feladatuk, hogy a határaikon belül élő kevert fajokat asszimilálják és megtöltsék őket a közös nemzetiség érzésével, amely fokozatosan felszívja, vagy feledésbe meríti a hagyományos különbségeket és a hagyományos ellenségeskedést“. Ezt az angol világlap a kontinentális nemzetiségi viszonyok hagyományos nem ismerésével annál könnyebben állapíthatta meg, mert hiszen tudvalevőleg nekik is sikerült az íreket annyira asszimilálni, hogy végül is kénytelenek voltak elismerni az ír szabad államot. Látva azt a komolytalanságot, nemtörődést, amellyel Nemzetek Szövetsége és a kisebbségi szerződéseket diktált államok a kisebbségek ügyét kezelik, az érdekelt kormányok nem alap nélkül gondolják, hogy az egész kisebbségvédelem csak papirosra tett lelkiismereti megnyugtatásául volt szánva a területi elrendezések tökéletlenségének tudatában levő hatalmaknak és joguk van a nekik átadott kisebbségeknek fokozatos beolvasztására. Ez a magyarázata egész nemzetiségi, kisebbségi koncepciójuknak. Innen náluk a nemzetiségi elvnek az az egyoldalú, csak a többségre szorítkozó felfogása, amelyet röviden úgy jellemezhetünk, hogy ugyanazt az elvet, amelyet magára, a többségi társadalomra nézve magától értetődőnek, vitán felül állónak, egyedül lehetségesnek tekint, a többi, kisebbségi társadalmaktól egyáltalában meg akarja tagadni. Semmire sem becsüli bennök azt, amit magára nézve mindenek felett állónak tekint. Azt, hogy az általános emberi haladás szempontjából értékkel bíró minden nép az egyetemes emberinek megbecsülendő kinyomata, amelynek épen az egyetemes haladás szempontjából megmért értéke szerint van joga az elismerésre és ezt az elismerést politikai mesterkedések ugyan késleltethetik, de a történelemnek azoknál sokkal hatalmasabb alakító erői végül is kikényszerítik. A nemzetiségi elvnek ez a szűkkeblű, szűklátókörű, a nemzeti önzésen kívül egyebet nem ismerő felfogása ugyanaz a harcos, más hasonlók rovására türelmetlen tülekedéssel érvényesülést kereső, betelni nem tudó, de másoktól mindent megtagadó nacionalizmus, amely a népeket adó-vevő nagy párisi és pakskörnyéki vásárokon annak idején oly mohósággal megnyilatkozott. Az a nacionalizmus, amely magának mindent megengedettnek tekint, amely fizető, nincsenek semmi kategóriájú igazságok, csak saját vágyai vannak, amelyeknek indokolására megtalálja tán a maga ad hoc, bármily abszurd igazságait. A cseh maximalisták szerint, például ez a megszületendő alkun a Szamos torkolatától — csaknem Berlinig terjedt volna, Németország feloszlásával, mert hát ott is lett volna még pár ezer megmentendő ember az új állam számára. De annyira már mégsem voltak tájékozatlanok a békecsinálók, hogy ezt a humoros kívánságot teljesítették volna. Ez a mentalitás aztán az egész kérdést azzal a kényelmes kibúvóvá véli elintézhetni, hogy kisebbségek nincsenek is, csak egyenlő jogú állampolgárok — az egyenlő jogot azonban a kisebbségektől következetesen megtagadja — és nincs szükség kisebbségvédelemre, mert az privilégium. Azt persze nem látják, hogy a jogegyenlőség hangoztatása mellett űzött háttérbe szorítása a kisebbségeknek egyenesen azt a benyomást kelti, hogy az új elrendezéseknek belső, szerkezeti hibái vannak, amelyeknek megjavítását csak az erőszak rendszereivel lehet megkísérelni. Valamint azt sem látják, hogy a nemzeti állam megteremtésének általuk elfogadott sajátos rendszere ugyanakkor, amikor meglevő kisebbségeket akar megszüntetni, magában a többségben is kisebbségeket termel ki. Már nemcsak rész éle a mondás, amely szerint a többség kisebbségének is nagyon elkelne az a Genf, amelyet a szerződések a kisebbségeknek biztosítanak. A nemzetiségi állam, amikor a nemzeti állam allűrjeit veszi fel, abba a hibába esik, hogy feledi azt az igazságot, amely szerint jogi kijelentésekkel nem lehet nemlétező szociológiai tényeket létezőkké tenni, de viszont a meglevőket sem lehet eltüntetni. Amint például a mi államunk hiába proklamálná a romániai kínai kisebbség nemzeti önkormányzatát, mert azért kínai kisebbség itt nem lenne, épgy hiába mondaná ki, hogy itt a többségi románságon kívül magyarok, németek és más kisebbségek nem léteznek, mert azért ezek nem tűnnének el az állam területéről. De feledi másfelől azt is, hogy ha van tér, amelyen az erőszak hatástalan, úgy épen a nemzetiségi kérdés terrénuma ez. Mi alapon hihetik várjon, hogy ami igaz volt akkor, amikor a nemzetiségi törekvések elszigetelten nyilvánultak, nem lesz igaz akkor, amikor ugyanaz a kérdés10 millió ember szolidaritásától megerősödötten a kisebbségi kérdés formájában sürgeti megoldását ? A múltban is voltak a nemzetiségi politikának többé-kevésbé súlyos hibái, ez kétségtelen. De az elnemzetietlenítésnek olyan szemenszedett rekvizitumaival, mint a mai, a régi rendszer mégsem dolgozott. Fel lehet-e tenni, hogy a nagyobb nyomás most majd kisebb ellenhatást fog kiváltani ? Ha kisebbségek akkor nem mondottak le a többi polgárokkal való egyenlőségükről és kulturális szabadságukról, amikor a kérdés az államoknak belső ügye volt, feltehető-e, hogy akkor, amikor ezeket nekik a nemzetközi jogrend biztosítja és az államok belső ügyköréből kiemelve a civilizált világ közmeggyőződéseként jelenti ki, azokról majd lemondanak? Azt az olvasztófazekat, amely Északamerikában a gazdasági tényezőnek előtérbe nyomulása következtében a legkülönbözőbb nemzetiségűekből képes egy egységes amerikai nemzetiséget előhozni, anélkül mégis, hogy származásukat az illetők elfelednék, Európában még nem találták ki. Itt a nemzetiségi elv bizonyára még sokáig lesz uralkodó. De olyan alkalmazása, aminknek tanúi vagyunk, nem fogja megteremteni azt az Európát, amelyet megteremteni véltek, de amelyet nincs az a hónap, hogy ne keressenek különböző kongresszusokon , amelyet abban az utóbb kiadott jelszóban — az európaiassághoz a nemzetiségen át! — vélnek feltalálni. Amíg a nemzetiségi elv csak a többség jogát jelenti, addig a kisebbségi kérdés megoldásáról beszélni sem lehet, mert ily felfogás mellett ez a kérdés valóban nem is létezhet. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ennek csak a kisebbségek látják kárát. Maga az az állami épület látja épen kárát nagy fokban, amelyet a nemzetiségi elvnek ilyen fonák felfogásával akarnak megerősíteni. Mert ahol a többség, mint a mi államunkban megvan, reális, ott a veszteség abból áll elő, hogy nem teljes megelégedést kelt csak az új, erőssen E,evára és válogatottan parfümözött, kiválóan Lei .50.- finom Elida Luxus-Púder. LUXUS PÚDER fordítják valóban államfejlesztő, erősítő munkára azt a nagy energiamennyiséget, amelyet a kisebbségellenes politika elpazarol. Ahol pedig maga a többség nem reális, csak mesterkélt, ott ugyanaz a szabadságellenes politika, amely a kisebbségek létjogát igyekszik letagadni, a többség egyik részének imperializmusában ölt testet a másik résszel szemben, amint ezt a szerb—horvát és cseh-tót példákban látjuk. Ezek az államok aztán igazán okosabban tennék, ha azt a nagy igyekezetet, amelyet kisebbségeik elsorvasztására kifejtenek, valódi bajaik megszüntetésére fordítanák, mert azok fenyegetik valóban állami létüket, nem a kisebbségeknek bármily nagy szabadsága. itt. Ellopták a gégetükör-ügy aktáit BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Cuvantul mai száma azt írja, hogy a Lupas-féle orvosi rendelések aktáiból néhány fontos írást elloptak. Az akták közül épen azok tűntek el, amelyek anyagát képezték annak a vizsgálatnak, amelyet a parlament indított az Averescu-kormány egészségügyi minisztere ellen. ELLENZIK 49. év, 174. szám. Legelőnyösebben az Ellenzékben hirdethet 379 tűz égett le a kigyulladt Konstantinápolyi városnegyedben Belgrádból jelentik. Az Avala távirati iroda Konstantinápolyból érkezett jelentése szerint az ótörök városnegyedben támadt tüzet végre sikerült lokalizálni. 370 kisebb-nagyobb ház vált a lángok martalékává. A tűzoltóság segítséget kért Smirnából, de mire a smirnai tűzoltók megérkeztek, az égő házak már csupa rom és hamu voltak. Angorából vizsgálóbizottságot küldenek ki a tűz okának megálla pítására.| AUGUSZTUS | HÓSAn CSÜTÖRTÖKÖN Kezdődik a GRAND-MOZGÓBAN (Primária udvarán) " — -------------—mks&mmsmtaasmm------------------------------------------------vetítése. Különleges keleti tündérmese Sherezada nyomán