Ellenzék, 1928. szeptember (49. évfolyam, 199-222. szám)

1928-09-01 / 199. szám

49. év, 199. szám. таътшгш Szörnyethalt a „román Károlyi Mihály“ Autószerencsétlenség áldozata lett Cantacu­zino laisu herceg, a nemzeti­ parasztpárt egyetlen dúsgazdag tagja Hogyan lett az egykori igazságügyminiszterből „kommunistákkal kacérkodó agitátor?“ Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól). A bukaresti lapok tegnap este különkiadásban tudatták, hogy Can­tacu­zino Misu herceg, a nemzeti pa­rasztpárt egyik legtekintélyesebb politikusa és bőkezű támogatója, a cometli kolostor közelében autósze­rencsétlenség áldozata lett. A herceg két nőrokona, Colompe­­anuné és Cojanné­­társaságában uta­zott birtokára. Amikor Cometi köz­ség közelében értek, az úgynevezett Lotru hegyen a soffőr kiejtette kezéből a kor­mánykereket, s az autó lefordult az útról a hegyszakadékba. A soffőr és az asszonyok bámulatos módon minden különösebb baj nél­kül úszták meg a szerencsétlenséget. Kisebb zúzódásokon kivül más bajuk nem történt, de Cantacuzino Misu herceg az autó­­ alá került és a hatalmas testű­ kövér embert a nehéz gépkocsi valósággal összelapította. Mellkasa betört és a fején is halá­los sérüléseket szenvedett- Nyomban meghalt. Cantacuzino pályája Az autószerencsétlenség következ­tében a román politikai életnek egyik legérdekesebb szereplője tűnt el a közélet teréről. Cantacuzino Misu többször volt miniszter és politikai pártállása évekig döntően befolyá­solta a kormányok helyzetét. Páriá­ban jogot végzett, majd rövid ideig biró volt a bukaresti törvényszéken. Eredetileg, mint minden bojár, ő is a konzervatív párt tagja volt. Későbben Tache Ionescu mellé csatlakozott és mint igazságügyminiszter a leghan­gosabb szószólója volt az interven­ciós politikának az első balkánhá­­ború idejében. 1912-ben a koalíciós kormánynak volt az igazságügymi­nisztere és amikor a Cadrilatert Ro­mániához csatolták, ő szervezte meg ottan a bíróságot, ő volt az, aki a kadiatúrák hatáskörét megállapította és a Cadrilater részére külön tör­vénykönyvet szerkesztett. Balra tolódik a dús­gazdag bojár A háború alatt a Bratianu-féle kontemplációs kabinettnek volt a tagja. Későbben meghasonlott a li­berálisokkal és Tache Ionescuval együtt megalapította a nemzeti de­mokrata pártot. Pártállásának mindig rendkívül fontossága volt, mert — mint dúsgazdag ember bőkezűen fi­­nancírozta a politikai akciókat. Tache Ionescu halála után belé­pett a nemzeti-parasztpártba. Egy ideig őt tekintették a legbefolyáso­sabb politikai közvetítőnek. Tőle várták, hogy a liberális pártot kibé­kíti a nemzeti-parasztpárttal. De az utolsó választások óta elkeseredett haraggal fordult a liberálisok ellen. Aktív részt vett a nemzeti-paraszt­párt úgynevezett kormánybuktató kampányában és lelkes szónoklato­kat mondott a demokrácia dicsőíté­sére. Politikai felfogása mindin­kább balra tolódott el és a Viitorul már „román Károlyi Mihálynak“ nevezte el, aki „dús­gazdag ember létére a kommu­nistákkal kacérkodik“. Cantacuzino Misu halálával a nem­­zeti­ parasztpártot súlyos veszteség éri nemcsak azért, hogy egyik leg­lendületesebb s legképzettebb politi­kusát veszti el, hanem főként, mert Cantacuzino az utóbbi években a pártkiadások legnagyobb részét ma­gára vállalta, fenyegeti őket. Közben — mint Cy­rano de Bergerac a párbaja alatt — költeményeket rögtönöz, amelyeket nagy rivalgás közepette szaval utána a drámai művésznő. —­ Azért jöttem, — mondom a mi­niszternek — hogy ellenőrizzem po­litikai tanácskozásait és a bolgár pa­rasztpárttal való barátkozását. Lupu dr. udvariasan bocsánatot kér a hölgyektől, aztán nevetve vá­laszol: — Az én politikai aktivitásom? Most nem egyéb, mint élvezni a ter­mészet szépségeit, a játék örömeit, a szünetet, a politikamentességet és, udvarolni — a szép asszonyoknak. — Bocsánat miniszter úr, az új­ságírónak ez nem elég. Akkor jöjjön a Cici villába fél ki­lenckor és ott mondok magának egyebet is.­ . . ..галюевм meg van gyöztöve“ Egyik máramarosi szenátor társa­ságában fogad. Aztán a következő­ket mondja az Ellenzék számára: — Nagy szükségem van erre a pár napi pihenésre, mert fáradt va­gyok. Hosszú erdélyi utamon meg­vetettem pártom erdélyi jövőjét. A programom szép fogadtatásban ré­szesült nemcsak az erdélyi román­ság, hanem a kisebbségek részéről is, mert mindenki meg van győződve, hogy addig nem nyugszom, amíg a kisebbségek jogos igényeit, amelyek a békeszerződésekből folynak, telje­sen ki nem elégítik. Ezt az elvet vallom akkor is, amikor a kormány­ban kerülnek napirendre kisebbségi kérdések. A legtöbb esetben meg­hallgatásra találok és álláspontom győzedelmeskedik. — Higgye meg — folytatja aztán — nem nehéz a mai kormány ke­retében a kisebbségi kérdés megol­dása. Immár a kisebbségek vezetőivel megta­láltuk az állandó érintkezést és az eszmecseréből megismerhetjük igényeik jogosságát. Most már arról van szó, hogy a közvéle­ményt előkészítsük és hogy pártom tagjai is megismer­jék a helyes szemszögből felismert kisebbségi kérdést. Kisebbségi bizott­ságot fogok szervezni pártom kebe­lében, amelynek az lesz a hivatása, hogy a kisebbségekkel állandó érint­kezést tartson fenn. Különös fontossággal bír ez a magyaro­kat illetőleg, akik között ma már több tekintélyes barátot ta­láltam, akik készek terveim ke­resztülvitelében segítségemre lenni. — Egyben kérem — fejezte be nyilatkozatát a miiniszter — közölte az Ellenzék olvasóival, hogy a kor­mány távozásáról szóló hírek telje­sen alaptalanok. A kormány marad addig, amíg programját be nem fe­jezte. Ehhez pedig még évek kellenek. A minisztert másnap az állomás­nál találtam. Elutazott. De senki sem mondhatta meg, hogy hova ? A mi­niszterek utazgatásait újabban min­dig a titokzatosság fedi. Másnap aztán megállapítottam, hogy mégis valószínűleg Bukarestbe ment. Szúlyos ítéletek hangzottak el a szatmári magyar tisztviselők ellen a fegyelmi eljárás második napján Évekig tartó rendelkezési állományba küldik a románul keveset tudó városi tisztviselőket Szatmár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A szatmári városi tisztikar magyar nemzetiségű tagjainak sorsa megle­hetősen bizonytalanná lett azokkal a fegyelmi eljárásokkal, amelyeket a belügyminiszter utasítására rendelt el a vármegyei prefektus a románul keveset tudó tisztviselők ellen. A so­rozatos fegyelmi tárgyalások első napján még bizonyos engedékenység mutatkozott, de már a második napon egyik sú­lyos ítéletet a másik után hozta meg a fegyelmi bíróság. Öt magyar tisztviselő közül, akik a második napon állottak a fegyelmi tárgyaláson, négyet alkalmatlannak talált a fegyelmi bíróság hivatalának ellátására a román nyelvben való gyengeségük miatt és ezeket végle­gesen vagy két évre tiltotta el hiva­taluk gyakorlásától. Kabay József városi adótiszt és Teregh Bálint dr. községi elöljáró egyelőre két évre kerültek ren­delkezési állományba, amely idő alatt fizetést nem kapnak. Koós Gábor városi jövedéki pénztá­rost további rendelkezésig eltiltotta a hivatalától annak dacára, hogy a védőként szereplő tisztviselőtársa ki­mutatta, hogy két évtizedes pénztá­rossága alatt a legkisebb kifogás sem merült föl ellene. Joó Mihály városi iktatót is eltiltották hivatalától, pedig a városnak ez a régi tisztviselője három hónap múlva amúgy is nyugdíjba került volna. Igaz, hogy az egész nyugdíjjárulék kiutalását javasolta a fegyelmi bí­róság. Ahol némi jóakarat mutatkozik a­­ magyar tisztviselők iránt, ezt is tel­­l­­esen illuzóriussá teszi az, hogy a nyugdíj­illetmény megállapítása végső fokon a miniszter által történik, onnan pedig nem sok jót várhatnak a szatmári magyar tisztviselők, hi­szen a belügyminiszter el akarta küldetni a város valamennyi magyar tisztviselőjét, de ezek a szegény emberek olyan komoly szorgalommal igyekeztek a román nyelv tanulására, hogy egy részüket nem sikerült semmi­képpen sem elbuktatni annak ellenére, hogy a nyelvi vizs­gát a legszigorúbban folytatták le velük szemben. Akik annak idején átmentek mé­gis a nyelvi vizsgán, azok talán meg­maradnak hivatalukban, de a többit szisztematikusan leépítik. MAGYAR SZÍNHÁZ. Az új évad első premierje! Szombaton este Va9 órakor! Premiere-bérletben: Szeretők iskolája A párisi színházi évad szenzációja! A legmulatságosabb, legfinomabb francia vígjáték-újdonság! Lapu miniszter wolle® Ball ! Játszik, nem szeret a szünetben politizálni, de azért tudta, hopp a Kormán® hosszúdét® lesz „A kisebbségeknek mindig őszinte barátja voltam *. Hadvezérek a strandon Tekhirgiol. (Az'fEllenzék tudósító­jától). A politikai hírek szerint Lupu dr. munkaügyi miniszter azért jött Tekhirgiolba, hogy barátaival a közel­jövőben beálló kormányválságról ta­nácskozzon. Azt is megírták a buka­resti lapok, hogy Lupu kirándulást tett Várnába és a bolgár parasztpárt vezetőivel barátkozott. E hírekkel ellentétben Lupu dr.-t ott találtam az Onef sporttelepen. Nagy élvezet­tel játszta a Wolley Ball-t, ruganyo­san röpítette a lapdát, mint olyan ember, akinek sohasem voltak poli­tikai gondjai. Játszótársai sem politi­kusok. Szép asszonyok. Köztük трап Ventura Marioara is, a híres párisi színésznő. Lapu, mini Cyrano Az asszonyoknak szépeket mond, s ha elhibázzák a labdát, incselkedve 3. oldal. Generális e f Kellogg-paktsmról A mamaiai fürdőn csak táborno­kokat találtam. Itt van Mardarescu táborszernagy, a hadügyminiszter, Coanda, Munteanu tábornokok és még egy egész sereg generális, törzs­tiszt. A strand forró homokján he­­verésznek és a Kellogg-paktumról be­szélnek. A legteljesebb nyugalom önti el őket. Egyik öreg tábornok csendesen mondja: — Már én mégsem hiszek az ilyen paktumoknak. Ez csak olyan diplo­máciai csalafintaság. Persze ilyen­kor minket nem kérdeznek meg s csak a marsrutát adják, hogyha a paktum eredménye: nulla. Pedig megkérdez­hetnének. És mi egész őszintén meg­mondanék: „A békéhez mindenek­előtt őszinteség kell11. V. J.

Next