Ellenzék, 1929. december (50. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-01 / 275. szám

Vasárnap, 1929 december 1. ELLENZÉK Markovits Rodion a világsiker tetején — a szatmári Újságíró Klubban A Newyork Times oldalas kritikát ír az Amerikában megjelent Szibériai garnizonról és a Markovits Rodion körül Bendtner szökéséről, leányrablásról őröl a pletykamalom a szatmári klubban Mit irt meg Markovits Rodion az Aranyvonatban? — Epizódok a fordítások körül: Finnországnak ingyen, de Hollandiának csak pénzért . . . Szatmár. (Az Ellenzék tudósítójától) Ezek a mondatok: — Nemzetközi hite oly messze terjedt el, hogy a magyar újságok jelentése sze­rint immár tiz nyelvre fordították le. — A Vousische Zeitung is közölte folyta­tásokban, pedig ez sokak által irigyelt megtiszteltetés. — Markovits Rodion épen úgy, mint Re­marque, a háború emberi okmányát írta meg. — Az életet nyíltan ábrázolja és állítja ki az emberi tragédiák és komédiák pa­noptikumában. — A szerző el akarja temetni a múltat azzal, hogy feltárja titkait. — A szibériai fogolytáborokról írt ri­portja mesteri analízis. Ezek a mondatok a New-York Times no­vember 23-iki számából valók abból az al­kalomból, hogy a Szibériai garnizon angol nyelven megjelent Horace Liveright New- York kiadásában. „New-York Times“ Csak ennyit erről a lapról közelebbről, hogy napi példányszáma másfélmillió Amerikában, Európában is el­megy valami: napi kétszázezer körül. Erre a csekély példányszámra a lapnak külön szer­kesztősége van Párisban, amely naponta kü­lön kábelen kapja az amerikai anyagot. Ha valaki azt kérdezné például, hogy mibe kerül ennek a párisi fiókszerkesztőségnek a fenn­tartása, minden másodnap egy fővárosi négyemeletes palota árába — ez volna a megközelítőleg pontos felelet. Nos hát ez a lap, amelyet naponta mintegy százmillió em­ber olvas el, egy egész oldalas tanulmányt ír a Szibériai garnizonról és a világ legjobb írói közé sorozta fel annak íróját, Markovits Ro­­diont, — aki most itt ül mellettem a szatmári Ujságíróklubban és épen valami adminisztrá­ciós teendővel bíbelődik a klub ügyei körül — mert: borzasztó, milyen rendetlenség, az embernek órákig kell keresni egy bélyeget... És körülötte a vidéki zsurnalisztika tanyá­ján így folyik a terefere: — Ez a Bendiner ügy egészen elhallga­tott. Az ember igazán nem hitte volna, hogy Bendiner Nándor a végén is ilyen csúfosan alul marad. Milyen keményen harcolt min­dig mindenki ellen — nem lehetett letörni és most mégis — egy pár buta szabálytalan­ság kitörte a nyakát. Meg kellett szöknie. — Jól megírta Dénes Sándor. Bendinert csak egy ember győzhette le. — Bendiner. A téma tudniillik a szatmári zeneiskola is­meretes botránya körül fonódik: alaposan megcsépeli Bendtner Nándort, aki miután is­meretes módon eltávozott, megszűnt kelle­metlen és erős ellenfélnek lenni. Valaki mégis a tárgyilagosság kedvéért megkockáz­tatja, de azért, meg kell adni, kitűnő mű­vész volt.­.. Erre is azt mondják: láttunk már olyat... A kisváros gyomrában volt ez a Bendtner: művészet ide — művészet oda. Aztán megforgatják egy kicsit a legfris­sebb szatmári szenzációt: a szatir ügyet. Nem ugyan düsseldorfi méretekben, de Szatmár­­nak is megvan a maga szatir-botránya: egy szatmári társaságbeli fiatalember az ügyész­ség fogházában elmélkedik egy pásztoróra múlandóságán. Állítólag az esti korzó kellős közepéből felrabolt egy fiatal úrilányt a la­kására. Mások viszont azt mondják, hogy a lányka magától ment fel. Meg nem ölte ugyan, a düsseldorfi kollégája mintájára, de­hát épen eleget tett ahhoz, hogy egy kisvá­ros közvéleménye felháborodjon. Hát kérem egy ilyen kis ügy épen elegendő ahhoz, hogy az ember ne unatkozzék a szatmári társa­ságban. ... így kavarognak az események Marko­vits Rodion körül. Igazán arról esik legke­vesebb szó, hogy mit irt a New­ York Times. Hogy Rodion befutott, azt már elintézték a szatmáriak: az itteni mentalitás szerint úgy tisztelik, mint valakit, aki bombaüzletet csi­nált. Ha valaki érdeklődik, leginkább csak aziránt: — Dúl a dohány Rodikám? Egy­ereskedő a regényt még nem olvasta el, de nagyra becsüli, mert hallotta, hogy a Vár­megyei Takarékhoz ismételten dollárkülde­mény érkezett... No, de ne haragudjunk Szatmárra, vall­juk be, hogy Erdélyszerte meglehetős csend van a Markovits Rodion világsikere körül. Vannak Erdélyben a szatmári köz­véleménynél magasabb fórumok, ahol nem látjuk az örömtüzeket abból az alkalom­ból, hogy egy erdélyi magyar író regényét immár tíz nyelvre lefordították. Ellenben hallunk különböző világnézetű irodalmi sarkokból különböző kis acsarkodásokat. A szélsőjobbról azt mondják, hogy zsi­­dós progresszív. A szélsőbalról, különösen az Aranyvo­natra azt kenték rá,­hogy: jobbfelé orien­tálódik, hazafiaskodó. — Én nem orientálódom sem jobbfelé, sem balfelé: megírtam azt, amire az írói kényszer sarkalt. Megírtam például a kis­polgárt, ahogy a forradalmi­ tüzében belesodródott és ahogy a nagy katakliz­mában viselkedett. Megírtam az egocentri­kus törekvéseit: el akar helyezkedni a nagy kataklizmában, amikor évezredes oszlopok és bazalttömbök zuhannak. Meg­írtam a kispolgár hadifogoly hazakerü­lési odisszeáját —, amikor a nagy világese­mények kellős közepében csak azt a per­spektívát látja be, pillanatnyilag lehetőleg jól elhelyezkedni és aztán, ahogy csak le­het hazakerülni a messzi családhoz. Ami­kor ezt megírtam — írtam és nem orien­tálódtam, mert értelme sem lett volna. Nem vagyok én gyakorló politikus — va­lami képviselőjelölt . . . Az iránt érdeklődöm, hogy ilyen rövid idő alatt tíz nyelvre fordítják — hogyan megy ennek az adminisztrációja? — Az úgy magától jön. Én nem írtam sehova, hozzám küldik az ajánlatokat. Kedves epizódot mond el erre vonat­kozólag. Budapesten keresi valaki a hotelben a finn konzulátustól azzal, hogy a Garnizon fordítási jogát szeretné megvenni. — Dehát a finn nemzet kis nemzet — mondja pironkodva — az előleget illetőleg csak nagyon keveset tudunk adni... — Odaadtam a jogot előleg nélkül — és mi történik ? Néhány nap múlva a hol­land követségtől keresnek ugyancsak Gar­nizon ügyben, s ugyancsak — az előleget illetően: a holland nemzet kis nemzet... Itt már szigorúbb voltam. — Oh, kérem a holland nemzet nagyon is jómódú nemzet — már a tizenötödik században hatalmas gályái úsztak a ten­gereken ... — Nem, itt nem voltam engedékeny — mondja Rodion — és jót nevet most utólag is, ahogy kiparírozta a ravasz hol­landus szerénységét. A könyv azóta már meg is jelent holland nyelven és egészen jól fogy a szegény Hollandiában — amely­nek forintjai egészen jól fognak — fej­ben ... A három komoly nyelvterület: a német, angol és a spanyol. A komoly milliókat ez jelenti — Európától Amerikáig: olvasók­ban és pénzben egyaránt A világsiker tetején e pillanatban Mar­kovits Rodion annak örül legjobban, hogy a budapesti Géniusz levélben jelentette: az Aranyvonat első kiadása elfogyott... És annak örül még, hogy végre sikerült megtalálni azt a doszárt, amit egy órája keresett már az újságíróklubb irattárá­ban ... — Ami pedig a lányrablást illeti------­a klubban pedig szaporán öröl a pletyka­malom... Gara Ernő. (Mis is Stpesemann politikáját akarja követni i­den tenalon az új német birodalmi kulü­yminiszter expozéja. — A népszavazási javaslat izgalmas t­rgpiája a birodalmi gylésen Berlin. (Az Ellenzék távirata.) A biro­dalmi gyűlés mai ülésén Curtius birodalmi külügyminiszter megindokolta a birodalmi kormány elutasító állásfoglalását a jobb­oldali pártok által előterjesztett népszava­zási javaslattal szemben. A miniszter han­goztatta, hogy a javaslat támadás az állam tekintélye ellen s azt előrelátó, következ­ményekkel számoló kormány nem teheti soha magáévá. Németország a versaillesi békeszerződésben egyoldalúan megálla­pított háborús bűnösségét nem ismerte el soha s az elmúlt tíz év alatt a kormány­férfiak ezt számos alkalommal kinyilat­koztatták. A kormány tovább akarja foly­tatni azt a megértő és békés külpolitikát, amelyet Stresemann képviselt, mert meg­győződése szerint csak ezzel a külpoliti­kával lehet szolgálni Németország érdekeit. A rajnai területek kisím­lésének bekövet­kezte el nem képzelhető az előzően éveken át céltudatosan vállalt megértő és békés közeledési politika nélkül. A kormány re­méli, hogy a nemzet mellé áll és nem szen­tesíti a szabatolási és kihívást politikára törők igyekvéseit. A jóvátételi tervek le nem rázhatók s a jobboldali pártok e meg­állapítással ellentétes állítása nem más, mint demagógia. Az állam jövője megkö­veteli a többi népekkel az észszerű együtt­­működést s a legnagyobb bűn lenne az országot izoláltságba visszavettetni s meg­semmisíteni azokat az eredményeket, ame­lyeket eddigi külpolitikája kivívott. Curtius beszéde után a többségi pártok és pedig a szociáldemokraták, a centrum, a bajor és a német néppárt, valamint a demokraták nevében Esser centrumpárti képviselő szólalt fel s politikai kátmérgezésnek minősítette azt a jobb­oldaliak javaslatában foglalt szándékot, hogy a hágai értekezleten a Joung-tervet elfogadó minisztereket becsü­letüktől fosszák meg, hazaárulás miatt állítsák bíróság elé és sújtsák fegyházbün­tetéssel. Esser szavainak végén Losbe el­nök Oberfohren dr. német nemzeti párti képviselő nevét szólítja, mire többen kiál­tozni kezdenek: Hol van Huggenberg? Oberfohren felpanaszolja azokat az eszkö­zöket, amelyekkel kormányhoz közelálló körökben a népszavazási javaslat ellen küzdöttek. Szerinte az ilyen eszközök a legsötétebb reakció arzenáljából sem ke­rültek volna ki. Támadja a Joung-tervet és a kormányok egész eddig követett po­litikáját. A birodalmi gyűlés holnap délelőtt tízkor kezdődő ülése második olvasásban tárgyalja a jobboldaliak javaslatait. Megjelent a Moravetz Album 1990. Az új album szenzációs tartalmával minden eddigit felülmúl. Tele szebbnél szebb új slágerrel. Kapható minden könyvkereske­désben. Kérjen ingyen ismertetőt még ma Moravetztől, Timisoara. 3. oldal. RAOUL FRANCE Francé, akit büszkén nevezhetünk hazánk fiának, egészen kivételes helyet foglal el a tudományos irodalomban. Megrázóbb, meggyőzőbb és irány­jelölőbb könyv kevés akad a világirodalomban, mint az alábbi 3 új Francé: A lét forrása Francé bűbájos előadásában az erdő, mező, va­don sokrétű társadalmával, bonyolult és titok­zatos életével kötünk ismeretséget. Ára fűzve Lei 165’— kötve Lei 216— ítél az élet A világtörténelem legérdekesebb korszakai meg­döbbentő erővel kelnek életre e csodálatos lapokon. Nehéz eldönteni, hogy Franco történetírónak vagy természettudósnak nagyobb-e. Ara fűzve Lei 180•— Kötve Lei 225’— A növényen élete 2. kiadás. Ez a kivételes könyv emelte világhírre Francét. A gazdagon illusztrált könyv minden regénynél izgalmasabb. Ara fűzve Lei 225Kötve Lei 265’— Dante könyvkiadó kiadásai Budapest, VI., Ó ucca 27. MINDEN KÖNYVÁRUSNÁL KAPHATÓ. Váltóh­amisítás miatt öt hónapi fog­házra ítáttek el egy dúsgazdag, aradi butorgyárost Arad. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az aradi törvényszék büntetőtanácsa tegnap súlyos börtönbüntetésre ítélt egy álaláno­­san ismert dúsgazdag aradi bútorgyá­­rost, Wiegenf­eld Adolfot. A bútorgyáros ellen Berkovics Imre lupényi kereskedő tett feljelentést, azt állítván róla, hogy egy aradi banknál olyan váltót számítoltatott le, amelyen­­ő, mint elfogadó szerepelt, holott a vál­tót sohasem írta alá. A tárgyaláson Wie­genfeld elmondta, hogy úgy a feljelentő Berkovics Imre lupényi kereskedő, mint egy másik Lippán lakó Berkovics üzlet­felei voltak neki és ominózus névcsere történt a váltó leszámítoltatásakor, mert Wiegenfeld tulajdonképen a lippai Ber­kovics nevét írta rá a váltóra, aki őt erre az aláírásra fel is hatalmazta. A váltó csak tévedésből került Lupényba, ahol azt a feljelentőnek bemutatták. De ami­kor a tévedés kiderült, még a lejárta előtt Wiegenfeld kifizette a váltót. A bíróság kihallgatta a feljelentő Ber­kovics Imre kereskedőt is, aki fentar­­totta vádját az aradi bútorgyáros ellen és bejelentette, hogy Wiegenfeld az ő nevét hamisította a váltóra és csak utóbb találta ki mentségül a lippai névroko­nával való kombinációt. A bíróság a perbeszédek meghallga­tása után meghozta az ítéletet, melyben magánokirathamisítás bűntettében bű­nösnek mondta ki Wiegenfeld Adolfot és ezért öt hónapi fogházra ítélte. Az ítélet ellen a bútorgyáros, valamint védője fe­­lebbezést jelentettek be. Csütörtökön 3, 5, 7 és este 9 órakor, pénteken órakor, szombaton 2 órakor olcsó helyárakkal, helyárakkal, 6, 8 és 10 órakor, vasárnap 5, 5, 7 és este 9 4 órakor olcsó 7 és 9 órakor. MAGYAR SZÍNHÁZA HAZAFI (Oroszország) Emil Jannings monumentális új filmje 10 fel­vonásban. A világ legnagyobb filmóriása ! Amerika és Európa csodája!

Next