Ellenzék, 1930. július (51. évfolyam, 149-169. szám)

1930-07-01 / 149. szám

2. old­at. ELLENZÉK Stere megjelent a parlamentben közigazgatási tervet.­ ének temetésére Beszélgetés „Besszarábia oroszlánjával— Mindenki szabotálja a közigazgatási autonómiát — Mit hozhat az ősz? Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Stere Constantin... Kevés embernek ada­tott meg, hogy annyiszor és annyit sze­repeljen a közvélemény fórumán, mint a besszarábiai vezérnek. Kivette részét a dicsőségből, de végigszenvedett sok meg­hurcoltatást is. Neve és alakja összefor­rott egy misztikummal, a bukaresti béké­vel. Ebben nagy szerepe volt. A német­barát Sterét hazaárulónak bélyegezték, de soha nem indult ellene eljárás, sőt, amikor a legjobban szórták ellene a vá­dakat, Sterének olyan szabad bejárata volt az udvarhoz, mint senki másnak és naponta találkozott Bratian­ Joneslel. Professzora volt a iasi-i egyetemnek, el­vesztette katedráját, de az összes pártok vetekedtek, hogy tagnak megszerezzék. A kivert bika Besszarábia koronázatlan királyának tart­ják, ahol páratlan népszerűségnek örvend. Magam is fenn voltam egy országrészi kon­gresszuson, amelyen, amikor Stere professzor felszólalt, deliriumba esett a többezerre rugó tömeg. Maniu Gyula látszólag sokra becsülte mun­kaerejét. Mintha rehabilitálni akarta volna, mindig fontos szerepeket adott neki úgy az ellenzéken, mint amióta a nemzeti­ paraszt­­párt kormányra került. A közigazgatási törvényt vele készíttette el a miniszterelnök. A fontosabb határozatok előtt mindig meghallgatta véleményét. Egy­szerre csak az egészen jelentéktelennek látszó operaházi incidens miatt Sterenek ki kellett lépnie a nemzeti­ parasztpártból. Azóta em­lékiratai megírásának szenteli minden idejét és csak néha jön be Bukarestbe. Súlyosan nekitámadt Maniu Gyulának. Rossznéven vették ezt a lépését, hiszen tíz éven keresz­tül nem volt egy szava sem Maniu Gyula el­len. Azóta bekövetkezett a nagy alkotmány­­változás. Azok a generálisok, akik Stere bu­kását provokálták, jelentéktelen emberek let­tek, sőt nyugdíjazásuk is befejezett ténynek tekinthető. Ezért ismét felvetődött az a terv, hogy Stere foglalja el régi helyét a pártban. „Megmondtam a véleménye­met de nem haragszom“ A közigazgatási törvény egyik szakaszának a módosításáról szóló javaslatot tárgyalták a kamarában és Stere eljött törvényének te­metésére. A büfkében egy adag jegeskávéval csillapítja az elviselhetetlen bukaresti mele­get. Mirtóval beszél, majd a szocialista képvi­selőkkel tárgyal. Mondjuk úgy, hogy egye­dül maradt pár percre és ekkor elébe léptem, hogy interjút kérjek tőle az Ellenzék szá­mára. — Interjút? Hiszen én már nem vagyok érdekes. Inkább ajánlom önnek, keresse fel Bratianu Györgyöt, ő sokkal érdekesebb. De ha már annyira ragaszkodik, hogy tőlem is nyilatkozatot kapjon, rajta, adja hát fel a kérdéseket. És megindul a beszélgetés. — Kezdjük talán azon Professzor úr, megfelelnek-e a valóságnak azok a hírek, hogy kibékül közelebbről Maniu Gyulával. — Az én véleményem szerint kibékülni csak azzal lehet, akivel az ember haragban van. Már pedig mi nem vagyunk össze­veszve. (Nu suntem certati.) Megmondottam a véleményemet Maniuról, de ez még nem jelenti azt, hogy össze is vesztünk. Lehet, hogy tévedtem, mit tudom én... — Csak egyéni véleményem volt... — Milyen viszonyban van most a nem­­zeti­ parasztpárttal ? — Semmilyenben. Nem vagyok tagja a párt­nak és igy nem lehet vele semmi nexusom. — Akkor hát miért vesz részt a bessza­rábiai tagozatok ülésein? — Mint meghívott fél elmegyek, hogy megmagyarázzam lemondásomnak körülmé­nyeit. Kötelességem ezt megtenni, elvégre összenőttnek érzem magam Besszarábiával. — Az eddigi tagozati ülések mind elve­tették lemondását.. Mi lesz akkor a helyzet, ha az összes besszarábiai tagozatok így cse­lekszenek? — A tagozatoknak nincsen jogukban és hatáskörükben határozni lemondásom felett. Állásfoglalásuk lehet rám nézve rendkívül megtisztelő, de ennél nem több. A nagy párt­­kongresszus hivatott egyedül lemondásomat visszautasítani... — Amikor Professzor úr Maniu minisz­terelnök úrról azt az ismeretes cikket írta (Domnul Séf) ironikusan beszélt az ő al­kotmányjogi megoldási tervéről. Nem gon­dolja, hogy a június 6-iki eseményekre cél­zott a miniszterelnök, amikor azt mon­dotta önnek, hogy a régenstanácsban be­álló esetleges üresedésre, megvan a megol­dása? — Ha úgy lett volna, Károly király haza­térése nem történt volna éjjel és általános titokban. Lesújtó vélemény a közigazgatási törvény alkalmazásáról — Beszéljünk talán inkább nagy művé­ről, a közigazgatási törvényről. Most, hogy eltelt egy éve annak, hogy a törvény ér­vényben van, mi a véleménye a törvény­ről? — Csak akkor lehetne véleményem, ha a törvényt alkalmazásba vették volna. Már­pe­dig a közigazgatási törvényt még nem alkal­mazták. Szabotálva van minden oldalról és elsősorban maga a belügyminiszté­rium nem alkalmazza. Az egész közigazgatási apparátus útját állja. Ott van például a kerületi igazgatók kér­dése. Komoly szerepet szánt nekik a törvény és ma nem mások, mint dekoratív figu­rák. A megyei szövetségek még nem ül­tek össze, de még csak hajlandóságot sem látunk arra, hogy összehívják. Milyen a helyzet Besszarábiában — Nagy az elégedetlenség, mint mindenütt az országban. — Csinált valamit a kormány Besszará­­biáért? — Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy nem tett semmit, de az édes-kevés ahoz képest, amit tennie kell. — Megtartotta-e népszerűségét a nem­zeti­ parasztpárt Beszarábiában? — Véleményem szerint — mondotta —, csak múlt időben lehet erről a népszerűségről beszélni. De azt hiszem, hogy nem csak Bessz­arábiában ez a helyzet, hanem a regátban is. És most Stere tesz fel kérdést. — Milyennek találják Önök a helyzetet Erdélyben? Maniu még mindig olyan nép­szerű, mint volt? A válasz nem elégítette ki Steret. Lehet, — mondotta — hogy még mindig fennállanak a régi kötelékek a nép és az erdélyi nemzeti párt között, de ez már nem tarthat sokáig. Tisztázódnia kell a helyzetnek, ők is be kell, hogy lássák, hogy Maniu nem váltotta be ígéreteit, bár valljuk be, sokkal többet tett Erdélyért a Maniu-kormány, mint a többi vi­dékekért. Különben is rövid időn belül nagy változások történhetnek és meglátjuk, milyen lesz a helyzet, ha Maniu Gyula már nem lesz sem pártelnök, sem miniszterelnök. Stere jósol Megleptek ezek a mondatok. Stere komoly ember, aki nem mond olyan dolgokat, amit nem tud. Közbevetek egy kérdést. — Talán csak nem Goga nyilatkozatára tesz célzást. Lehetségesnek tartja, hogy a kormánypártban szakadás álljon be? — Igen — mondja határozottan — Goga nyilatkozatára gondolok. Abban nagyon sok az igazság és a valószínűség. A szakadás sze­rintem nagyon is könyen bekövetkezhet. — És kormányválságot is lehetségesnek tart professzor úr? — Annyi bizonyos, hogy a kormány sze­kere nem áll ma négy kereken. Nálunk nyá­ron nem igen szokott politikai válság bekö­vetkezni, de ősszel. Sok függ a liberálisoktól... Meg lesz-e a kibékülés és milyen formában... Lesz-e szakadás a liberális pártban vagy sem? ... A folyosón megszólal a csengő, megkezdő­dik a közigazgatási szakasz vitája. Szerének be kell menni. Buchwald Béla Szilágysági flUTÓBUSZ-KERETREN­D Tulajdonos: MERA & СО. Érvényes 1930 május 15-től Szilágysomlyó—Zilah 7 715123018 Pl V 1V S­zimleul-Silvanieis A A Pl 745 11130 114 19 720 73512501820 Varsóit 725 11 13401840 8 81513зо19 Zálau 6­ 1030113 18 Csúcsa—Kr­aszna—Zilah 64513 18 Pl ZálauS 1330198 72513401840­­ Varsóit1 11 Ц401830 720 745144520 CrasnaЦ2018157 91516s Ciucea Pl 1005 117 Csúcsa—Kraszna-Szilágysomlyó 71514 1815 Pl­­imb­us 12 18*5 I 745 735 14201835 Varsóit 1­­­1 ll±o1830 720 745I44519 Crasna Ц2018157 91516s Ciucea Pl 1Q0517 N­agykároly—Szilágysomlyó—Zilah 15 430 Pl Car­is 1630­1030 16 530 Tasnád­i l 1530 930 17457 $imleu 148 19 815V s Zalau 13 1145 915 Ciucea Pl 1005 Т-Т-ТГ 1 m­ilUTF "TT T " ГТЛШТШТГТТ1 T Kedd, im lallas '1. A mezőteremi jegyző, mint kiskirály megverte a tanút, mert rosszul vallott Tízszázalékos adóemelés, melyen a hatósági közegek osztoznak Nagykároly. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Mezőterem községben hónapok óta izgalmas az élet. A sváb és román lako­sok békés egyetértését lelketlen akna­munka zavarja meg, melynek középpont­jában a község jegyzője Ciokan­b­an áll, mint irányító. A falu „terrorista“ csordása Az egyenetlenkedések magvát a községi vá­lasztások során hintették el a békés falusiak között a sváb propaganda agitátorai, akik a magyar anyanyelvű zsidóság magyarpárti szervezkedését szerették volna megakadályoz­ni. Ennek a munkának lelkes előkészítője volt a jegyző, aki szívesen látta a svábság kettészakadását, mert ezzel a nemzeti-pa­­rasztpárti lista erejét látta növelve. A választás azonban mindezek ellenére a magyar párt javára dőlt el kedvezően, miért is az ellenpárt megfelebbezte a választást. A felebbezés indoka pedig az volt, hogy a ma­gyar párt szervezői megfélemlítették a sváb­­ságot és így szereztek a maguk részére több­séget. A megfélemlítők között szerepel a falu csordása, aki italos állapotában állítólag olyan kijelentéseket tett a magyarpárti lista támogatása érdekében, amelyekért a hadbí­rósághoz is feljelentést tettek ellene. A terhelő tanukat a jegyző házról-házra járva szerezte meg a hétgyermekes és italozása miatt na­gyon sokszor beszámíthatatlan csordás ellen. De ennél is nagyobb bűne a jegyzőnek az, hogy felborította a három pártnak a válasz­tás előtt létrejött békés megegyezését, mert a listába nem sikerült minden bizalmi embe­rének helyet szorítani. Meglopják a községi kasszát A választási izgalmak még el sem ültek, mikor egy újabb szenzációja támadt Mező­terem községnek. Egy reggel ugyanis, ami­kor a nagymajtényi percepcióra akarta a bí­ró az adópénzt beszállítani, megállapítást nyert, hogy a kasszából 48 ezer lej hiány­zik. Az esetet az teszi bonyolultá, hogy a kassza teljesen sértetlen volt és úgy a pénz­tárnok kulcsával, mint az ellenőrző kulccsal szabályszerűen be volt zárva. A pénztárnok jómódú sváb gazda, Oricz Alajos, aki az esetnek semmi magyarázatát adni nem tudja. A jegyző azonban ez esetben is tudott tanú­val szolgálni. Előállította a község éjjeli őrét, aki azt vallotta, hogy az esetet megelőző éj­szaka látta, amint a pénztárnok kisurrant a községházából és kabátja alatt valami cso­magot rejtegetett, sőt egy 100 lejest el is ej­tett. Amikor azonban megtudta, hogy vallo­mására meg is kell esküdnie, a csendőrség előtt visszavonta vallomá­sát, amit azzal igazolt, hogy előző vallo­mását a jegyző kívánságára és attól való félelmében tette, hogy a jegyző ellenkező esetben állásától megfosztja. A jegyző megveri a tanút De Ciocan Joan jegyző nem azért érzi ma­gát kiskirálynak, hogy egy ilyen csekélység — a rá nézve kedvezőtlen vallomás — miatt megijedjen, hanem ahogy az egy ilyen nagy úrhoz illik, éktelen haragra gerjedt és felci­tálta maga elé az igazság útjára tévelyedett éjjeli őrt, akit renitenskedéséért hivatalos helyiségében elvert. Tízszázalékos adó­emelés, mely oszto­­zásra kerül Hogy Ciocan Ioan szelleme mennyire meg­rontotta a mezőteremi közállapotokat, szo­morú bizonyítéka az a garázdálkodás, ame­lyet más hivatalos közegek is folytattak. Da­­róczi Stefan agensfiscal például az adóbe­szedést 10 százalékos emeléssel hajtotta végre a községben, amely többleten aztán megosz­toztak Vlad Aurel jegyzőségi titkárral. Folyik a vizsgálat A közigazgatási hatóság részéről erélyesen folyik a vizsgálat a visszaélések dolgában, melyek felderítésénél erős szerepe van a buzgó csendőrségnek és így remélhető, hogy rövid idő alatt eltávolítják a falu kiskirályát és ismét visszatér a község nyugalma.

Next