Ellenzék, 1930. július (51. évfolyam, 149-169. szám)
1930-07-01 / 149. szám
2. oldat. ELLENZÉK Stere megjelent a parlamentben közigazgatási tervet. ének temetésére Beszélgetés „Besszarábia oroszlánjával— Mindenki szabotálja a közigazgatási autonómiát — Mit hozhat az ősz? Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Stere Constantin... Kevés embernek adatott meg, hogy annyiszor és annyit szerepeljen a közvélemény fórumán, mint a besszarábiai vezérnek. Kivette részét a dicsőségből, de végigszenvedett sok meghurcoltatást is. Neve és alakja összeforrott egy misztikummal, a bukaresti békével. Ebben nagy szerepe volt. A németbarát Sterét hazaárulónak bélyegezték, de soha nem indult ellene eljárás, sőt, amikor a legjobban szórták ellene a vádakat, Sterének olyan szabad bejárata volt az udvarhoz, mint senki másnak és naponta találkozott Bratian Joneslel. Professzora volt a iasi-i egyetemnek, elvesztette katedráját, de az összes pártok vetekedtek, hogy tagnak megszerezzék. A kivert bika Besszarábia koronázatlan királyának tartják, ahol páratlan népszerűségnek örvend. Magam is fenn voltam egy országrészi kongresszuson, amelyen, amikor Stere professzor felszólalt, deliriumba esett a többezerre rugó tömeg. Maniu Gyula látszólag sokra becsülte munkaerejét. Mintha rehabilitálni akarta volna, mindig fontos szerepeket adott neki úgy az ellenzéken, mint amióta a nemzeti parasztpárt kormányra került. A közigazgatási törvényt vele készíttette el a miniszterelnök. A fontosabb határozatok előtt mindig meghallgatta véleményét. Egyszerre csak az egészen jelentéktelennek látszó operaházi incidens miatt Sterenek ki kellett lépnie a nemzeti parasztpártból. Azóta emlékiratai megírásának szenteli minden idejét és csak néha jön be Bukarestbe. Súlyosan nekitámadt Maniu Gyulának. Rossznéven vették ezt a lépését, hiszen tíz éven keresztül nem volt egy szava sem Maniu Gyula ellen. Azóta bekövetkezett a nagy alkotmányváltozás. Azok a generálisok, akik Stere bukását provokálták, jelentéktelen emberek lettek, sőt nyugdíjazásuk is befejezett ténynek tekinthető. Ezért ismét felvetődött az a terv, hogy Stere foglalja el régi helyét a pártban. „Megmondtam a véleményemet de nem haragszom“ A közigazgatási törvény egyik szakaszának a módosításáról szóló javaslatot tárgyalták a kamarában és Stere eljött törvényének temetésére. A büfkében egy adag jegeskávéval csillapítja az elviselhetetlen bukaresti meleget. Mirtóval beszél, majd a szocialista képviselőkkel tárgyal. Mondjuk úgy, hogy egyedül maradt pár percre és ekkor elébe léptem, hogy interjút kérjek tőle az Ellenzék számára. — Interjút? Hiszen én már nem vagyok érdekes. Inkább ajánlom önnek, keresse fel Bratianu Györgyöt, ő sokkal érdekesebb. De ha már annyira ragaszkodik, hogy tőlem is nyilatkozatot kapjon, rajta, adja hát fel a kérdéseket. És megindul a beszélgetés. — Kezdjük talán azon Professzor úr, megfelelnek-e a valóságnak azok a hírek, hogy kibékül közelebbről Maniu Gyulával. — Az én véleményem szerint kibékülni csak azzal lehet, akivel az ember haragban van. Már pedig mi nem vagyunk összeveszve. (Nu suntem certati.) Megmondottam a véleményemet Maniuról, de ez még nem jelenti azt, hogy össze is vesztünk. Lehet, hogy tévedtem, mit tudom én... — Csak egyéni véleményem volt... — Milyen viszonyban van most a nemzeti parasztpárttal ? — Semmilyenben. Nem vagyok tagja a pártnak és igy nem lehet vele semmi nexusom. — Akkor hát miért vesz részt a besszarábiai tagozatok ülésein? — Mint meghívott fél elmegyek, hogy megmagyarázzam lemondásomnak körülményeit. Kötelességem ezt megtenni, elvégre összenőttnek érzem magam Besszarábiával. — Az eddigi tagozati ülések mind elvetették lemondását.. Mi lesz akkor a helyzet, ha az összes besszarábiai tagozatok így cselekszenek? — A tagozatoknak nincsen jogukban és hatáskörükben határozni lemondásom felett. Állásfoglalásuk lehet rám nézve rendkívül megtisztelő, de ennél nem több. A nagy pártkongresszus hivatott egyedül lemondásomat visszautasítani... — Amikor Professzor úr Maniu miniszterelnök úrról azt az ismeretes cikket írta (Domnul Séf) ironikusan beszélt az ő alkotmányjogi megoldási tervéről. Nem gondolja, hogy a június 6-iki eseményekre célzott a miniszterelnök, amikor azt mondotta önnek, hogy a régenstanácsban beálló esetleges üresedésre, megvan a megoldása? — Ha úgy lett volna, Károly király hazatérése nem történt volna éjjel és általános titokban. Lesújtó vélemény a közigazgatási törvény alkalmazásáról — Beszéljünk talán inkább nagy művéről, a közigazgatási törvényről. Most, hogy eltelt egy éve annak, hogy a törvény érvényben van, mi a véleménye a törvényről? — Csak akkor lehetne véleményem, ha a törvényt alkalmazásba vették volna. Márpedig a közigazgatási törvényt még nem alkalmazták. Szabotálva van minden oldalról és elsősorban maga a belügyminisztérium nem alkalmazza. Az egész közigazgatási apparátus útját állja. Ott van például a kerületi igazgatók kérdése. Komoly szerepet szánt nekik a törvény és ma nem mások, mint dekoratív figurák. A megyei szövetségek még nem ültek össze, de még csak hajlandóságot sem látunk arra, hogy összehívják. Milyen a helyzet Besszarábiában — Nagy az elégedetlenség, mint mindenütt az országban. — Csinált valamit a kormány Besszarábiáért? — Igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy nem tett semmit, de az édes-kevés ahoz képest, amit tennie kell. — Megtartotta-e népszerűségét a nemzeti parasztpárt Beszarábiában? — Véleményem szerint — mondotta —, csak múlt időben lehet erről a népszerűségről beszélni. De azt hiszem, hogy nem csak Besszarábiában ez a helyzet, hanem a regátban is. És most Stere tesz fel kérdést. — Milyennek találják Önök a helyzetet Erdélyben? Maniu még mindig olyan népszerű, mint volt? A válasz nem elégítette ki Steret. Lehet, — mondotta — hogy még mindig fennállanak a régi kötelékek a nép és az erdélyi nemzeti párt között, de ez már nem tarthat sokáig. Tisztázódnia kell a helyzetnek, ők is be kell, hogy lássák, hogy Maniu nem váltotta be ígéreteit, bár valljuk be, sokkal többet tett Erdélyért a Maniu-kormány, mint a többi vidékekért. Különben is rövid időn belül nagy változások történhetnek és meglátjuk, milyen lesz a helyzet, ha Maniu Gyula már nem lesz sem pártelnök, sem miniszterelnök. Stere jósol Megleptek ezek a mondatok. Stere komoly ember, aki nem mond olyan dolgokat, amit nem tud. Közbevetek egy kérdést. — Talán csak nem Goga nyilatkozatára tesz célzást. Lehetségesnek tartja, hogy a kormánypártban szakadás álljon be? — Igen — mondja határozottan — Goga nyilatkozatára gondolok. Abban nagyon sok az igazság és a valószínűség. A szakadás szerintem nagyon is könyen bekövetkezhet. — És kormányválságot is lehetségesnek tart professzor úr? — Annyi bizonyos, hogy a kormány szekere nem áll ma négy kereken. Nálunk nyáron nem igen szokott politikai válság bekövetkezni, de ősszel. Sok függ a liberálisoktól... Meg lesz-e a kibékülés és milyen formában... Lesz-e szakadás a liberális pártban vagy sem? ... A folyosón megszólal a csengő, megkezdődik a közigazgatási szakasz vitája. Szerének be kell menni. Buchwald Béla Szilágysági flUTÓBUSZ-KERETREND Tulajdonos: MERA & СО. Érvényes 1930 május 15-től Szilágysomlyó—Zilah 7 715123018 Pl V 1V Szimleul-Silvanieis A A Pl 745 11130 114 19 720 73512501820 Varsóit 725 11 13401840 8 81513зо19 Zálau 6 1030113 18 Csúcsa—Kraszna—Zilah 64513 18 Pl ZálauS 1330198 72513401840 Varsóit1 11 Ц401830 720 745144520 CrasnaЦ2018157 91516s Ciucea Pl 1005 117 Csúcsa—Kraszna-Szilágysomlyó 71514 1815 Plimbus 12 18*5 I 745 735 14201835 Varsóit 11 ll±o1830 720 745I44519 Crasna Ц2018157 91516s Ciucea Pl 1Q0517 Nagykároly—Szilágysomlyó—Zilah 15 430 Pl Caris 16301030 16 530 Tasnádi l 1530 930 17457 $imleu 148 19 815V s Zalau 13 1145 915 Ciucea Pl 1005 Т-Т-ТГ 1 milUTF "TT T " ГТЛШТШТГТТ1 T Kedd, im lallas '1. A mezőteremi jegyző, mint kiskirály megverte a tanút, mert rosszul vallott Tízszázalékos adóemelés, melyen a hatósági közegek osztoznak Nagykároly. (Az Ellenzék tudósítójától.) Mezőterem községben hónapok óta izgalmas az élet. A sváb és román lakosok békés egyetértését lelketlen aknamunka zavarja meg, melynek középpontjában a község jegyzője Ciokanban áll, mint irányító. A falu „terrorista“ csordása Az egyenetlenkedések magvát a községi választások során hintették el a békés falusiak között a sváb propaganda agitátorai, akik a magyar anyanyelvű zsidóság magyarpárti szervezkedését szerették volna megakadályozni. Ennek a munkának lelkes előkészítője volt a jegyző, aki szívesen látta a svábság kettészakadását, mert ezzel a nemzeti-parasztpárti lista erejét látta növelve. A választás azonban mindezek ellenére a magyar párt javára dőlt el kedvezően, miért is az ellenpárt megfelebbezte a választást. A felebbezés indoka pedig az volt, hogy a magyar párt szervezői megfélemlítették a svábságot és így szereztek a maguk részére többséget. A megfélemlítők között szerepel a falu csordása, aki italos állapotában állítólag olyan kijelentéseket tett a magyarpárti lista támogatása érdekében, amelyekért a hadbírósághoz is feljelentést tettek ellene. A terhelő tanukat a jegyző házról-házra járva szerezte meg a hétgyermekes és italozása miatt nagyon sokszor beszámíthatatlan csordás ellen. De ennél is nagyobb bűne a jegyzőnek az, hogy felborította a három pártnak a választás előtt létrejött békés megegyezését, mert a listába nem sikerült minden bizalmi emberének helyet szorítani. Meglopják a községi kasszát A választási izgalmak még el sem ültek, mikor egy újabb szenzációja támadt Mezőterem községnek. Egy reggel ugyanis, amikor a nagymajtényi percepcióra akarta a bíró az adópénzt beszállítani, megállapítást nyert, hogy a kasszából 48 ezer lej hiányzik. Az esetet az teszi bonyolultá, hogy a kassza teljesen sértetlen volt és úgy a pénztárnok kulcsával, mint az ellenőrző kulccsal szabályszerűen be volt zárva. A pénztárnok jómódú sváb gazda, Oricz Alajos, aki az esetnek semmi magyarázatát adni nem tudja. A jegyző azonban ez esetben is tudott tanúval szolgálni. Előállította a község éjjeli őrét, aki azt vallotta, hogy az esetet megelőző éjszaka látta, amint a pénztárnok kisurrant a községházából és kabátja alatt valami csomagot rejtegetett, sőt egy 100 lejest el is ejtett. Amikor azonban megtudta, hogy vallomására meg is kell esküdnie, a csendőrség előtt visszavonta vallomását, amit azzal igazolt, hogy előző vallomását a jegyző kívánságára és attól való félelmében tette, hogy a jegyző ellenkező esetben állásától megfosztja. A jegyző megveri a tanút De Ciocan Joan jegyző nem azért érzi magát kiskirálynak, hogy egy ilyen csekélység — a rá nézve kedvezőtlen vallomás — miatt megijedjen, hanem ahogy az egy ilyen nagy úrhoz illik, éktelen haragra gerjedt és felcitálta maga elé az igazság útjára tévelyedett éjjeli őrt, akit renitenskedéséért hivatalos helyiségében elvert. Tízszázalékos adóemelés, mely osztozásra kerül Hogy Ciocan Ioan szelleme mennyire megrontotta a mezőteremi közállapotokat, szomorú bizonyítéka az a garázdálkodás, amelyet más hivatalos közegek is folytattak. Daróczi Stefan agensfiscal például az adóbeszedést 10 százalékos emeléssel hajtotta végre a községben, amely többleten aztán megosztoztak Vlad Aurel jegyzőségi titkárral. Folyik a vizsgálat A közigazgatási hatóság részéről erélyesen folyik a vizsgálat a visszaélések dolgában, melyek felderítésénél erős szerepe van a buzgó csendőrségnek és így remélhető, hogy rövid idő alatt eltávolítják a falu kiskirályát és ismét visszatér a község nyugalma.