Ellenzék, 1931. április (52. évfolyam, 75-97. szám)

1931-04-01 / 75. szám

TMЩ letérkörtőtést, kiadóhivatal és nyomda: Strada Universttta (ток Egyetem-u. S. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii (v. Főtér ). Telefon: 109 és 204. — Levércím: Cluj, postafiók l­. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS . . .т ,­ 11 // л/ уМZ TAXA POSTALA PLATITE In NUMFRAR No. «ÁRA 5 ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 75. S­Z. SZERDA CLUB—KOLOZSVÁR, 1931 ÁPRILIS 1 havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente negyedévre félévre *7, énaM Ц lókba­­ Előfizetési árak: 1200 lej. — Mag.--------_ ----------^ pengd. A többi külföldi államokba csak a ssortókü­lön Wreettel­­. Az államnak a szigorú, de igazságos és szerető szülő szerepét kellene betölteni. Mentől több hatalmat ruházunk azonban reá, annál könyörtelenebb lesz. Ha épp az agya és szí­ve talán rendben is volna, végtagjai igen sokszor nagy fájdalmat okozón súlyo­sodnak reánk, az egyre, aki pedig anyagi és erkölcsi erejével ezt az államot meg­formálta. Lám, megint mit csinálnak az állam nevében és az állam javára, az egyes rovására és az egyes fájdalmára? Évekkel ezelőtt törvényt hoztak az örö­kösödés megadóztatása ügyében, de ezt csak a hivatalos lap közölte, az Isten há­­ta mögött fekvő falvakban nem vettek róla tudomást. Egy jól szervezett és jól igazgatott államnak végeredményében magának kell utánajárni a rend és jöve­delem érdekében és kellő módon figyel­meztetni, felvilágosítani, utasítani, rá­bírni az egyest kötelessége teljesítésére, aki a tömérdek, folyton szaporodó tör­vény-rengetegben már se lát, se hall. A hagyatékok iránt a hatóságoknak kellett volna érdeklődni, akik a közigazgatási apparátus különböző helyeiről felvilágo­sítást kapnak. De a törvény a hozzátar­tozó kötelességévé tette a hagyaték záros határidőn belül való bevallását, amiről­­ főleg faluhelyeken nem tudtak. A mai viszonyok között minden ren­deletnek és minden törvénynek páni fé­lelemben eleget tenni akarók önkényte­len követtek el mulasztást, most ezért bírságokat vetnek ki a népre, különös sietséggel a Székelyföldön, amelynek népe természetesen a mai rettenetes vál­ságban az ország egész népével együtt súlyos anyagi viszonyok között van. Appellálnunk kell az óriási kiterjedésű állam messzeeső szerveire, az állam agyára és szívére. Vessen véget ezeknek az óriási bírságoknak, amelyek az ár­tatlan nemtudók akaratlan mulasztásait sújtják. Ennek az agynak és szívnek kü­lönben is sok helyrehoznivalója lenne; például visszaadni Háromszék megyének az újabban elvett tanalapját, amely a határvidékek feloszlatásával szállott vissza a kincstártól a nép tulajdonába, mert annak verejtéke és pénze létesítette. Vissza illenék juttatni az illetékeseknek a csíki magánjavakat és más elagrárre­­formozott közbirtokossági vagyont is. Ha ez az agy és ez a szív nemes indula­tokkal mozdulna meg, meg kellene ta­lálnia módját az adózási rendszer gyö­keresen oly átalakításának is, amely a fogyasztó és teherviselési képességükben megingatott elemeknek megkönnyebbü­lést szerezne. Az állam igazi létjogosult­sága és hivatása épp a nehezebb idők­ben az agy és szív higgadt és körülte­kintő működését igényli. Együttesen kell lemondaniok a hiúság vásáráról és a legjózanabb érdekek szellemében sugall­ni. A nép, a tömeg megpróbáltatását kell a végső lehetőségek határáig enyhíteni. Kéz kézzel adni s csak néhány ujjal el­venni. Az állami takarékosság, a pedáns rend, az erkölcsi belátás kitűnő tanácso­kat adhat s akkor egyszerre világossá válik, hogy a legszegényebb életlehetőség között is át lehet gázolni a gazdasági válság legsűrűbb drótsövényein is. És mindent el kell követni, hogy az állam és egyén, az állam és a nemzet ne kerüljön szembe, mikor hatalmas világ­áramlat épp a mai időkben szét akarja rombolni a mai államot, hogy újat épít­sen helyére, mely az egyénnek nyíltan akar abszolút ellensége lenni. ■нн■ A német—osztrák vámunió csak kezdő lépés Ausztria Jugoszláviával és Magyarországgal, Németország Romániával akarja kibővíteni a közös vámterületet Schober kijelenti, hogy a regionális megegyezésekkel ők is az egy­séges Európát akarják szolgálni.­Henderson már hajlandónak mu­tatkozik a kérdés jogi oldalának megvitatását a hágai bíróságra bízni BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) A né­met—osztrák vámegyezmény ügyében mára annyiban tisztázódott a helyzet, hogy Hen­derson angol külügyminiszter az alsóház ülésén nagyjában körvonalazta az angol álláspontot. Henderson beszédében nem szögezte le végleg, hogy mit fog tenni An­glia, mert amint mondta, az angol szakértők még tanulmányozzák az egyezség szövegét s amíg ez meg nem történt, a Végleges angol álláspontot a törvényhozással nem közölhe­tik. Kijelentései azonban ma m­ár elég Tisz­ta képet adnak arról, hogy mit szándéko­zik tenni. Mindenekelőtt neheztelésének adott kifejezést, hogy a két ország közötti megállapodást titokban készítették elő és meglepetésképen hozták a többi hatalmak tudomására, ami alkalmas arra, hogy megron­tsa a genfi tárgyalások barátságos légkörét. Ezután elmondta, hogy párisi megbeszélései következtében Anglia megbízottai által érte­sítette a szerződésben résztvevő két kor­mányt arról, hogy fölmerült a kívánság a kérdés népszövetségi tárgyalása iránt. Né­metország és Ausztria azt válaszolták, hogy nem látnak okot népszövetségi beavatkozás­ra és csak arra hajlandók, hogy a kérdés jogi oldalát bocsássák megvitatás alá. Mind­amellett biztosnak látszik, hogy a népszö­vetségi tanács foglalkozik a kérdéssel és Henderson beszédére, ugyanúgy, mint Briand nyilatkozatára, Curtius német kül­ügyminiszter a birodalmi tanács mai ülé­sén készül válaszolni. Ezt megelőzőleg teg­nap Schober osztrák külügyminiszter fo­gadta az angol és amerikai sajtó képvise­lőit és igyekezett a létrejött vámuniónak olyan magyarázatát adni, amely semmiféle érzékenységet nem bánt. Válaszolt arra a vádra is, hogy a vámuniót Ausztria és Né­metország titokban készítették elő és meg­lepetésképen hozták nyilvánosságra. Scho­ber szerint, az unió még nincs készen, mert hónapokig tartanak még ebben az ügyben a tárgyalások. Csak elvi megállapodásról van szó, melyet késedelem nélkül tudattak a többi hatalmakkal. Előbb, mielőtt elvileg megegyeztek a kérdés­ben, nem is hozhatták ezt más hatal­mak tudomására. Eredetileg a páneurópa-bizottság májusi ülésszakán akarták a dolgot a közvélemény tudomására hozni. Minthogy azonban az európai előkészítő bizottság március 21-ére ült össze Párisban, elhatározták, hogy már most, röviddel az elvi megállapodás után, tudatják tervükről a számításba jövő álla­mokat. Vissza kell utasítania tehát a váda­kat, mintha Bécs és Berlin a megegyezés­ennek folyamán Anglia támogatni fogja azt az álláspontot, hogy a hágai állandó nemzetközi bíróság szakvéleményét kérjék ki a német— osztrák megegyezés kérdésében. Ez a beszéd, bár külsőleg helyteleníti Bécs és Berlin eljárását, lényegileg nem ál­lít akadályt a konfliktus elsimításának útjá­ba. A hágai bíróság igénybevétele ugyanis teljesen megfelel annak a német és osz­trák álláspontnak, hogy a kérdés jogi oldalát hajlandók megvitatás alá bo­csátani. Hága ugyanis nem foglalkozik politikával és tisztán csak abból a szempontból vehet bírálat alá bármilyen nemzetközi megálla­podást, hogy az nem ütközik-e össze a nem­zetek között már fennálló szerződésekkel. A távirat, mely Henderson ezt a kijelenté­sét hozza hírül, még bizonytalan fogalmazá­­sa. Amennyiben azonban a hágai bíróság útján keresett megoldás keresztülvihető lenne, akkor már meg is találták a konflik­tus békés elintézésének módját. Különben is kedvező körülménynek tekinthető, hogy a tárgyalások vezetését ebben a kon­fliktusban Anglia vette át, melyet nem érint a dolog annyira közvetle­nül, mint a Bécs és Berlin között létrejött szerződés miatt veszedelmesen ideges Fran­ciaország, sót inkorrektséget, vagy békezavarást kör­t vettek volna el. Ha nem tudott segíteni rá"európa... Ezután elmondta Schober, hogy a háború előtt az osztrák-magyar monarchia ideális gazdasági egység volt, melynek szétrombo­­lása a monarchia régi területének nagy ré­szében tűrhetetlen helyzetet teremtett. Egy ideig Briand páneurópa-tervétől várta Ausz­tria a segítséget, de az eddigi negatív eredmények arra késztették, hogy az el nem halasztható segítséget más után keresse. Ez az út a hasonló érdekű államok számára a csoportonkénti, regionális szerződések meg­kötése. A többi európai államok esetleg vár­hatnak az ilyen szerződés megkötésével, de Középeurópa mai helyzetében nem vár­hatott tovább. De elsősorban is Ausztria nem várhatott, mert nála a legsúlyosabb a gazdasági válság. A januárban tartott genfi gazdasági konfe­rencia nem mutatott föl semmi pozitívumot. Curtius német külügyminiszter bécsi tartóz­kodása alatt ezért elhatározták, hogy gyakor­lati kísérletet tesznek Németország és Ausz­tria vámuniójának megvalósítására és tár­gyalásokat kezdenek más államokkal is ilyen megegyezések létrehozására. Németország és Ausztria gazdaságilag szoros kapcsolatban állanak egymással. Németország Ausztria külföldi kereskedelmében a vezető helyet foglalja el. Mindamellett nincs módjában, hogy Ausztriának vámelőnyöket nyújtson, mert a kereskedelmi szerződéseknek a leg­több kedvezményre vonatkozó záradéka ezt lehetetlenné teszi. Ezért nem volt számukra más megoldás, mint a vámunió. A vámuniót kiterjesztik Kelet felé — Ausztria különben ké­­yszerhelyzetbeli volt már azért is — folytatta Schober, —­ mert az összes többi szomszédállamok olyan magas vámsorompóval vették körül, mely lehetetlenné tette a megélhetését, elzárva előle régi piacát. Más menekvés tehát nem volt számára, mint a vámsorom­­pók megszüntetése Németország felé. Mégis kereskedelmi tárgyalásokat kezdett re­gionális alapon Magyarországgal és Ju­goszláviával, Németország viszont Ro­mániával indított ugyanezen az alapon tárgyalásokat. Mindez annak bizonyítéka, hogy Ausztria nagy középeurópai, sőt nagy európai vámte­rületet akar elérni, nemcsak Németországgal való vámuniót. Nyilatkozata befejezésében Schober újra hangoztatta, hogy Berlin és Bécs távol vannak attól, hogy Európa béké­jét zavarni akarják, ellenkezőleg, vámsorom­póik feldöntésével szolgálatot tesznek az egy­séges Európának. . Csehország a legmerevebb A harmadik hivatalos nyilatkozat a Né­metország vámuniója ügyében Prágában hangzott el. Miskovszki csehszlovák honvé­delmi miniszter jelentette ki a vámunióról, hogy ez különösen a cseheket érdekli, mint a két szerződő állam közvetlen szomszédját. A németek szerint a szerződést csak jogi szempontból lehet felülvizsgálni. Ez az ál­láspont azonban tarthatatlan, mert ilyen alapon mindenféle morális kötelezettségtől függetleníthetnék magukat a más államok­kal kötött szerződésekben. Németország és Ausztria tagjai a Népszövetségnek és ennek minden előnyét élvezi. Kötelesek tehát poli­tikájukban a Népszövetség elveihez alkal­mazkodni. Csehszlovákia tehát azon az ál­lásponton van, hogy az osztrák—német vámunió-szerződést a Népszövetségnek kell felülvizsgálni. MA KEZDIK MEG A KÖZSZÁLLÍ­­TÓK KÖVETELÉSEINEK FOLYÓSÍ­TÁSÁT. A pénzügyminiszter a közszál­­lítók hátralékos követeléseinek részbeli kielégítésére három és félmillió lejt kül­dött Kolozsvárra. Ennek az összegnek kifizetése az egyes kereskedők között holnap kezdődik meg. Schober válaszol Briandnak

Next