Ellenzék, 1931. május (52. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

TAXA POSTAL* PLATITE La NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Str. Universitatii (volt Egyetem-u.) 8. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Kasa Unirii (v. Főtér) 9. Telefon: 109 és 204. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS km 5 — — Előfizetési árak: havonta top, negyedévre 300, félévre боб, évente 1200 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 11 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel tSok ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 98. SZ. PÉNTEK CLUJ—KOLOZSVÁR 1931 MÁJUS 1 Tavasz ősi ünnepe felé haladunk. Az illatos gyöngyvirág fehér csengettyűit előva­­rázsló tavasz a napfény, a növényzet és hangulat sugallata szerint május else­jén kezdődik. Ez a kirándulók, a mun­kások, a nagy fizikai és politikai nyug­talanság vörösbetűs napja. Egy önkény­telen vagy kényszer-nomádolás mai for­mája, a költözködés is rendszerint ekkor történik. Mint ünnep, tele van jelensé­gekkel s jelvényekkel, amelyek vagy tel­jesen tárgyilagosak, vagy kedves-kedvet­len szimbólizmust rajzolnak ki. A háti­zsákok, vándorbotok, fölgalyazott jár­művek, vörös zászlók, megrakott tár­­szekerek figyelmeztetnek, hogy a máju­si kezdetnek van valami ünnepélyes és kifejező ereje, van reális akarata és ideá­lis képzelete. Több értelme és jelentő­sége, mint egyéb napszomszédainak. Vi­dám optimizmus, naiv természetszere­tet, szociális megújulás reménye, megfe­lelőbb és jobb elhelyezkedés vágya, sok meleg, sok szerelem, sok szépség fejező­dik ki benne s mindezt nem sötétíti el a fenyegető vörös szín, amelyet a zász­lók lobogtatnak a menny derűs kékjé­nek óriási szemébe. Igen, ez a bizonyos vörös zászló, ha még kettészakadt szo­ciális lélek kornétája is, jut az e­jibei -­ eszébe mindenekelőtt, május elsejének küszöbén. Hasztalan egyszerűsíti meg egy mind polgáribbá váló szociáldemok­rácia fenyegető jellegét, a vörös zászló mögött mégis csak fölrémlik a piatilet­­ka, a dumping, a gyári találmányokra leselkedő technikai kémkedés, a sejtül­tetés, a világ forradalmasításával való fenyegetőzés. Ámde, ha Németország és Olaszor­szág nagy szállítási egyezményeket köt­nek a szovjettel és Amerika mindin­kább bevonul vállalkozásaival az orosz gazdasági testbe, ha egy gyáva polgári közvélemény mindenfelé megadni készül magát a társadalmi felfordulás lehető­ségének, úgy vonatkozzunk el ma mi egy­szerű játékszerei az ismeretlen történeti erőnknek is a baljóslatoktól s behunyt lelkiszemekkel dobjuk be magunkat a pogány tavasz-ünnep édes vidámságá­ba és gyöngéd könnyelműségbe. Ma lás­sunk virágokat, szabadmozgást, meleget, szerelmet és jókedvet, semmi mást. Az élet pólusi telében és hosszú sötétjében lelkünkből ömöljön ki egy napra sarki fény s a természet örök májusi derűjé­be ömlesszük a magunk belső mosolyát. Amit az Unió szinte hivatalosan elren­delt a mai súlyos válságban: a mosolyt, amit nagy közgazdászok és politikusok gyógyszerként írnak elő, az optimiz­must próbáljuk egy kis ráfeledkezéssel valamennyien szaporítani. Legyen gon­dunk egy napra a gond elvetése. Ha szinte jelszó lett a kéregetés néhány pla­kátmondata: „csak egy virágszálat“, „csak egy fillért“, akkor kiáltványoz­­zuk önmagunk számára: csak egy napi mosolyt, csak egy fillérnyi optimizmust! Bizonyára nem sokat segít ez, de leg­alább megszerzi egy nap önkényes ba­ját és erőszakolt boldogságát. Gondol­junk arra, hogy az élet minden pillanat­tal tovább megy s hátha elragad végül is a babiloni tüzek mellől. Hátha egy jobb és megszokható jövendő felé me­gyünk?! Gyöngyvirágos fehér május örömét kívánjuk kisebbségi sorstársainknak el­sősorban, akik hajlandók elfelejteni minden májusi hangulatot: a megújulás, tavasz, vidámság és boldogság lehetősé­gét. Lángoló kocsikkal száguldott az afrikai éjszakában három személykocsi teljesen összeégett.­ Hatvanegy halott és negyvenegy súlyos sebesültje van a katasztrófának LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Kairóból jelentik, hogy az alexandriai kairói expresszen menetközben hatalmas tűz támadt, amelyet eleinte sem a vo­natkísérő személyzet, sem a mozdonyvezető nem vett észre. Mire a nagy sebes­­séggel robogó vonatot megállították, 3 személykocsi már teljesen lángokban ál­lott. Az oltási munkálatokat nyomban megkezdték, de mire a tüzet eloltani si­került, már csak a kocsik alvázai ma adtak meg használható állapotban. Az elégett kocsikból 41 halottat és 36 s­ályos sebesültet emeltek ki. A halottak kö­zött tíz gyermek van. Egy európai utas is életét vesztette a katasztrófánál. Azt hiszik, hogy a tűzkatasztrófát hőnfutott tengely áttüzesedése idézte elő. London. (Az Ellenzék távirata.) Kairóból jövő legújabb jelentések szerint az Alexan­­­áriából érkező gyorsvonat tegnapi tűzka­­tasztrófája nem úgy keletkezett, ahogy el­ő pillanatban hitték, hogy a kimelegedett ten­gelytől gyuladt volna meg egyik kocsi.. Sike­rült ugyanis i­job­an­ elpítani, hogy egyik füs­kében doboz gyűlt meg, amelyben robbanó folyadék, valószínűleg benzin lehetett és ez indította meg a tüzet. A vonat kocsijai régimódi, fülkés kocsik voltak, melyeknek nincs aljáratuk egymás­ba. A tűz a meggyuladt kocsitól hátrafelé terjedt, úgy, hogy a ■ utasok az oldallé­pcsős,ön sem mehet­tek előre a mozdony felé, hogy a mozdonyvezetőnek jelt adjanak. A katasztrófának 61 halottja és 41 súlyos sebesültje van. A halottak majdnem mindannyian a fel­­ismerehtetlenségig szénné égtek. A sebesül­tek jórésze is elveszettnek tekinthető. A két­ségbeesett utasok közül sokan a robogó vonatból ugráltak ki és kevés kivétellel a kerekek alá ke­rültek. A mozdonyvezető és az első kocsiban ülő utasok minderről semmit sem adtak. Már a harmadik kocsi égett, mikor egy pályaőrnek sikerült nagy nehezen figyelmeztetni a moz­donyvezetőt, hogy baj van. De ez már csak arra volt jó, hogy a szerencsétlenül jártak egy részét még súlyos sebesüléssel lehessen megmenteni és elejét vegyék annak, hogy ezek is szénné égjenek. A magyar külügyminiszter reméli, hogy Romániával rövidesen végleges kereskedelmi szerződést köthet A német-osztrák vámegyezmény ügyében a magyar külpolitika továbbra is várakozó állásponton marad. — Apponyi és Bethlen a vámunióról a magyar parlament külügyi bizottságában Budapest. (Az Ellenzék távirata.) Minél inkább közeledik a népszövetségi tanács­ülés időpontja, annál inkább kezd újra iz­galmassá válni a német—osztrák vámegyez­mény egy ideig lecsendesültnek látszó vitája. Benes csehszlovák külügyminiszter Prágá­ban a múlt héten fejtette ki fentartás nél­­küli visszautasító álláspontját, melyet sze­retne, ha a rövidesen Bukarestben össze­ülő kisantant-konferenciával is elfogadtat­na. Hogy mennyiben sikerül ez a törekvé­se, azt még nem lehet tudni, mert a másik két kisantant-állam eddig távolról sem mu­tatott ebben a kérdésben olyan nyers visz­­szautasító álláspontot, mint a prágai kor­mány. Végleges kereskedelmi szerződés Romániával Ilyen körülmények között nagy érdeklő­déssel várták, hogy milyen álláspontot fog­lal el Magyarország, melynek állásfoglalása nagy súllyal eshetik latba úgy a német— osztrák vámunió híveinek, mint ellenfelei­nek táborában. A magyar képviselőház kül­ügyi bizottsága tegnap végre foglalkozott is ezzel a kérdéssel és az ügyet alaposan át­világító beszédek után úgy döntött, hogy a magyar kormány eddigi várakozó ál­láspontját helyesli. A vita elején Károlyi Gyula gróf külügymi­niszter állapította meg, hogy ki nem alak­­kult gazdasági tervekkel szemben Magyar­­ország politikája az, hogy a kellő pillanatig fentartja várakozó álláspontját. Beszédé­ben még megemlítette, hogy a kormány gazdasági programjában benne szerepel a Romániával kötendő végleges kereskedelmi szerződés is, melyről reméli, hogy kölcsönös jóakarattal mielőbb megköthető lesz. Ezután Apponyi Albert gróf hangsúlyozta beszédében, hogy az európai nagy viták mai állása semmiképen sem alkalmas arra, hogy Magyarország álláspontja ügyében végleges határozatot hozzon. — A német—osztrák vámegyezmény be­harangozása — mondta Apponyi — meg­mozgatta egész Európát, mely érzi, hogy a gazdasági élet törvényei szükségképen le fognak győzni végül minden akadályt. A magyar közvélemény is átérzi a pillanat fontosságát, de elhatározásában kizárólag csak létérdekeitől vezettetheti magát és leg­­fennebb csak azokra lehet tekintettel, akik hasonló módon tekintettel vannak Magyar­­országra. Két nagy terv közölt Ezután Bethlen István gróf miniszterel­nök összegezte a vita anyagát és válaszolt az elhangzott véleményekre. — Németország és Ausztria között — él­­­lapította meg beszéde elején, — régen ese­dékes a vámegyezmény, aminek a legutóbbi megegyezésben adott formája azért nagyfon­­tosságú, mert Ausztria ennek alapján poli­tikai és gazdaságpolitikai kérdésekben ugyanúgy tárgyalhat, mint Németország. Nem bocsátkozhatom jövendölésbe — foly­tatta Bethlen miniszterelnök, — de nem oszthatom egyeseknek azt a véleményét, mintha a német—osztrák vámunió ne volna valamilyen formában megoldható. Ez a kérdés különben most megmozgatta egész Európát és válaszképen megteremtett egy olyan francia tervet, mely a német érdek­szférához közelebb álló államokra is­­von­zóerőt igyekszik gyakorolni.­­ A francia terv lényegéről még alig tu­dunk valamit, de előre is meg lehet állapí­tani, hogy a két nagy tervből, a németből és fran­ciából nem lehet egységes tervet készí­teni. Ilyen körülmények között elhamarkodott dolog volna, ha a magyar kormány már ma döntene véglegesen egyik vagy másik irány­ban. Veszedelmes lenne — végezte szavait Bethlen miniszterelnök — a magyar külpo­litika eddigi orientációjának megváltoztatása is, minthogy éppen a mostani időkben két­szeresen fontos dolog, hogy Magyarország összhangban működjék azokkal, akik ma­gyar­ barátságukat már eddig is beigazolták.

Next