Ellenzék, 1931. május (52. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
TAXA POSTAL* PLATITE La NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Str. Universitatii (volt Egyetem-u.) 8. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Kasa Unirii (v. Főtér) 9. Telefon: 109 és 204. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS km 5 — — Előfizetési árak: havonta top, negyedévre 300, félévre боб, évente 1200 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 11 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel tSok ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 98. SZ. PÉNTEK CLUJ—KOLOZSVÁR 1931 MÁJUS 1 Tavasz ősi ünnepe felé haladunk. Az illatos gyöngyvirág fehér csengettyűit elővarázsló tavasz a napfény, a növényzet és hangulat sugallata szerint május elsején kezdődik. Ez a kirándulók, a munkások, a nagy fizikai és politikai nyugtalanság vörösbetűs napja. Egy önkénytelen vagy kényszer-nomádolás mai formája, a költözködés is rendszerint ekkor történik. Mint ünnep, tele van jelenségekkel s jelvényekkel, amelyek vagy teljesen tárgyilagosak, vagy kedves-kedvetlen szimbólizmust rajzolnak ki. A hátizsákok, vándorbotok, fölgalyazott járművek, vörös zászlók, megrakott társzekerek figyelmeztetnek, hogy a májusi kezdetnek van valami ünnepélyes és kifejező ereje, van reális akarata és ideális képzelete. Több értelme és jelentősége, mint egyéb napszomszédainak. Vidám optimizmus, naiv természetszeretet, szociális megújulás reménye, megfelelőbb és jobb elhelyezkedés vágya, sok meleg, sok szerelem, sok szépség fejeződik ki benne s mindezt nem sötétíti el a fenyegető vörös szín, amelyet a zászlók lobogtatnak a menny derűs kékjének óriási szemébe. Igen, ez a bizonyos vörös zászló, ha még kettészakadt szociális lélek kornétája is, jut az ejibei - eszébe mindenekelőtt, május elsejének küszöbén. Hasztalan egyszerűsíti meg egy mind polgáribbá váló szociáldemokrácia fenyegető jellegét, a vörös zászló mögött mégis csak fölrémlik a piatiletka, a dumping, a gyári találmányokra leselkedő technikai kémkedés, a sejtültetés, a világ forradalmasításával való fenyegetőzés. Ámde, ha Németország és Olaszország nagy szállítási egyezményeket kötnek a szovjettel és Amerika mindinkább bevonul vállalkozásaival az orosz gazdasági testbe, ha egy gyáva polgári közvélemény mindenfelé megadni készül magát a társadalmi felfordulás lehetőségének, úgy vonatkozzunk el ma mi egyszerű játékszerei az ismeretlen történeti erőnknek is a baljóslatoktól s behunyt lelkiszemekkel dobjuk be magunkat a pogány tavasz-ünnep édes vidámságába és gyöngéd könnyelműségbe. Ma lássunk virágokat, szabadmozgást, meleget, szerelmet és jókedvet, semmi mást. Az élet pólusi telében és hosszú sötétjében lelkünkből ömöljön ki egy napra sarki fény s a természet örök májusi derűjébe ömlesszük a magunk belső mosolyát. Amit az Unió szinte hivatalosan elrendelt a mai súlyos válságban: a mosolyt, amit nagy közgazdászok és politikusok gyógyszerként írnak elő, az optimizmust próbáljuk egy kis ráfeledkezéssel valamennyien szaporítani. Legyen gondunk egy napra a gond elvetése. Ha szinte jelszó lett a kéregetés néhány plakátmondata: „csak egy virágszálat“, „csak egy fillért“, akkor kiáltványozzuk önmagunk számára: csak egy napi mosolyt, csak egy fillérnyi optimizmust! Bizonyára nem sokat segít ez, de legalább megszerzi egy nap önkényes baját és erőszakolt boldogságát. Gondoljunk arra, hogy az élet minden pillanattal tovább megy s hátha elragad végül is a babiloni tüzek mellől. Hátha egy jobb és megszokható jövendő felé megyünk?! Gyöngyvirágos fehér május örömét kívánjuk kisebbségi sorstársainknak elsősorban, akik hajlandók elfelejteni minden májusi hangulatot: a megújulás, tavasz, vidámság és boldogság lehetőségét. Lángoló kocsikkal száguldott az afrikai éjszakában három személykocsi teljesen összeégett. Hatvanegy halott és negyvenegy súlyos sebesültje van a katasztrófának LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Kairóból jelentik, hogy az alexandriai kairói expresszen menetközben hatalmas tűz támadt, amelyet eleinte sem a vonatkísérő személyzet, sem a mozdonyvezető nem vett észre. Mire a nagy sebességgel robogó vonatot megállították, 3 személykocsi már teljesen lángokban állott. Az oltási munkálatokat nyomban megkezdték, de mire a tüzet eloltani sikerült, már csak a kocsik alvázai ma adtak meg használható állapotban. Az elégett kocsikból 41 halottat és 36 sályos sebesültet emeltek ki. A halottak között tíz gyermek van. Egy európai utas is életét vesztette a katasztrófánál. Azt hiszik, hogy a tűzkatasztrófát hőnfutott tengely áttüzesedése idézte elő. London. (Az Ellenzék távirata.) Kairóból jövő legújabb jelentések szerint az Alexanáriából érkező gyorsvonat tegnapi tűzkatasztrófája nem úgy keletkezett, ahogy elő pillanatban hitték, hogy a kimelegedett tengelytől gyuladt volna meg egyik kocsi.. Sikerült ugyanis ijoban elpítani, hogy egyik füskében doboz gyűlt meg, amelyben robbanó folyadék, valószínűleg benzin lehetett és ez indította meg a tüzet. A vonat kocsijai régimódi, fülkés kocsik voltak, melyeknek nincs aljáratuk egymásba. A tűz a meggyuladt kocsitól hátrafelé terjedt, úgy, hogy a ■ utasok az oldallépcsős,ön sem mehettek előre a mozdony felé, hogy a mozdonyvezetőnek jelt adjanak. A katasztrófának 61 halottja és 41 súlyos sebesültje van. A halottak majdnem mindannyian a felismerehtetlenségig szénné égtek. A sebesültek jórésze is elveszettnek tekinthető. A kétségbeesett utasok közül sokan a robogó vonatból ugráltak ki és kevés kivétellel a kerekek alá kerültek. A mozdonyvezető és az első kocsiban ülő utasok minderről semmit sem adtak. Már a harmadik kocsi égett, mikor egy pályaőrnek sikerült nagy nehezen figyelmeztetni a mozdonyvezetőt, hogy baj van. De ez már csak arra volt jó, hogy a szerencsétlenül jártak egy részét még súlyos sebesüléssel lehessen megmenteni és elejét vegyék annak, hogy ezek is szénné égjenek. A magyar külügyminiszter reméli, hogy Romániával rövidesen végleges kereskedelmi szerződést köthet A német-osztrák vámegyezmény ügyében a magyar külpolitika továbbra is várakozó állásponton marad. — Apponyi és Bethlen a vámunióról a magyar parlament külügyi bizottságában Budapest. (Az Ellenzék távirata.) Minél inkább közeledik a népszövetségi tanácsülés időpontja, annál inkább kezd újra izgalmassá válni a német—osztrák vámegyezmény egy ideig lecsendesültnek látszó vitája. Benes csehszlovák külügyminiszter Prágában a múlt héten fejtette ki fentartás nélküli visszautasító álláspontját, melyet szeretne, ha a rövidesen Bukarestben összeülő kisantant-konferenciával is elfogadtatna. Hogy mennyiben sikerül ez a törekvése, azt még nem lehet tudni, mert a másik két kisantant-állam eddig távolról sem mutatott ebben a kérdésben olyan nyers viszszautasító álláspontot, mint a prágai kormány. Végleges kereskedelmi szerződés Romániával Ilyen körülmények között nagy érdeklődéssel várták, hogy milyen álláspontot foglal el Magyarország, melynek állásfoglalása nagy súllyal eshetik latba úgy a német— osztrák vámunió híveinek, mint ellenfeleinek táborában. A magyar képviselőház külügyi bizottsága tegnap végre foglalkozott is ezzel a kérdéssel és az ügyet alaposan átvilágító beszédek után úgy döntött, hogy a magyar kormány eddigi várakozó álláspontját helyesli. A vita elején Károlyi Gyula gróf külügyminiszter állapította meg, hogy ki nem alakkult gazdasági tervekkel szemben Magyarország politikája az, hogy a kellő pillanatig fentartja várakozó álláspontját. Beszédében még megemlítette, hogy a kormány gazdasági programjában benne szerepel a Romániával kötendő végleges kereskedelmi szerződés is, melyről reméli, hogy kölcsönös jóakarattal mielőbb megköthető lesz. Ezután Apponyi Albert gróf hangsúlyozta beszédében, hogy az európai nagy viták mai állása semmiképen sem alkalmas arra, hogy Magyarország álláspontja ügyében végleges határozatot hozzon. — A német—osztrák vámegyezmény beharangozása — mondta Apponyi — megmozgatta egész Európát, mely érzi, hogy a gazdasági élet törvényei szükségképen le fognak győzni végül minden akadályt. A magyar közvélemény is átérzi a pillanat fontosságát, de elhatározásában kizárólag csak létérdekeitől vezettetheti magát és legfennebb csak azokra lehet tekintettel, akik hasonló módon tekintettel vannak Magyarországra. Két nagy terv közölt Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök összegezte a vita anyagát és válaszolt az elhangzott véleményekre. — Németország és Ausztria között — éllapította meg beszéde elején, — régen esedékes a vámegyezmény, aminek a legutóbbi megegyezésben adott formája azért nagyfontosságú, mert Ausztria ennek alapján politikai és gazdaságpolitikai kérdésekben ugyanúgy tárgyalhat, mint Németország. Nem bocsátkozhatom jövendölésbe — folytatta Bethlen miniszterelnök, — de nem oszthatom egyeseknek azt a véleményét, mintha a német—osztrák vámunió ne volna valamilyen formában megoldható. Ez a kérdés különben most megmozgatta egész Európát és válaszképen megteremtett egy olyan francia tervet, mely a német érdekszférához közelebb álló államokra isvonzóerőt igyekszik gyakorolni. A francia terv lényegéről még alig tudunk valamit, de előre is meg lehet állapítani, hogy a két nagy tervből, a németből és franciából nem lehet egységes tervet készíteni. Ilyen körülmények között elhamarkodott dolog volna, ha a magyar kormány már ma döntene véglegesen egyik vagy másik irányban. Veszedelmes lenne — végezte szavait Bethlen miniszterelnök — a magyar külpolitika eddigi orientációjának megváltoztatása is, minthogy éppen a mostani időkben kétszeresen fontos dolog, hogy Magyarország összhangban működjék azokkal, akik magyar barátságukat már eddig is beigazolták.