Ellenzék, 1931. június (52. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
TAXA POST AUS PLATTTE In NUMERAR И11111ШМNoижшшиии Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Str. Universitatii (volt Egyeterű u.) 8. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piața Unirii (v. Főtér) 9. Telefon: 109 és 204. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési érák: havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 11 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 122. SZ. KEDD CLUJ —KOLOZSVÁR 1931 JUNIUS 2 A legérdekesebb programbeszéd volt, amit sajnos, csak későre olvashattunk, a szász párt vezérének, dr. Roth Ottónak beszéde. A politikai tehetség és politikai mesterkedés valóságos remekműve. Foglalkoznunk kell vele, hogy tanulságokat vonjunk le. A szász politikai gondolkozásmódnak és közéleti erkölcsnek már nem is reliefje, vagy szobra domborodik ki, hanem valóságos élőképsorozata. Roth így okoskodik: A román pártok egyenként véve nem nyújtanak biztosítékot a kisebségi kérdés megoldására; a szász nép érvényesüléséért folyó harc egyik nép vitája egy másikkal, amelyben az összes pártok szemben állanak a szászokkal, így nincs ok, hogy az egyik román párttal barátságosabb, vagy kevésbé barátságos magatartás jöjjön létre. A szász politika súlypontja önmagában fekszik s nem a pártokkal való kapcsolatban. Ez nem jelenti semmikép a pártokkal szemben barátságtalan magatartást, sőt inkább arra vezet, hogy minden párttal korrekt és lojális viszonyba lépjünk. Szóval Jorgáékkal is kartellt lehetett kötni. Jorga tréfájából: „más emberek, Gyulafehérvárról származnak, ezek a gyulafehérvári határozatokat hozták, én Botosaniból való vagyok s kisebbségi politikámat a botosani-i határozatokra építem, következik, hogy a gyulafehérvári gondolatvilág a miniszterelnöknek is szellemi birtoka, csakhogy erre nem a gyulafehérvári pontok kötelezik. Ezek után hideg és átgondolt páthosszal jelentheti ki dr. Roth, hogy gyulafehérvári pontok nem egy párt, nem is az erdélyi románság határozatai és egy pontosan megállapított politikai világszemlélet, amelyre a román állam és a román nép önként és ünnepélyesen elkötelezte magát. Ezek után érthető, hogy a szász kisebbségi államtitkárságban rejlő nagy ajándékot alaposan kihangsúlyozta és ismételten hivatkozott a király szavára: határozott kívánsága, hogy a kisebbségek és a román nép megegyezése céljából híd épüljön föl. De mondott olyat is, ami bennünket csakugyan lenyűgözhet: a szász nép 1918 óta iskolái fentartására kerek egymilliárd lejt fordított, óvatos szilárdsággal tette, hozzá, hogy ez az óriási öszszeg csak a nép folyó szolgáltatásából és a népvagyon tulajdonképeni szubstanciájából tevődött össze. De az áldozatosság tovább nem feszíthető és ezért elérkezett az utolsó pillanat, hogy az agrárreform igazságtalanságait jóvátegyék. Ezen a ponton érkezett el Roth beszéde legérdekesebb és legjelentősebb sarkpontjához. Megállapította, hogy a székelyek a Csíki Magánvagyon ügyét a Népszövetség elé vitték s a román állam képviselője hivatalos nyilatkozatban megígérte, hogy a román állam e kérdésben megegyezni törekszik a panaszlókkal. A szász nép eddig nem fordult Genfhez, mert hitte, hogy a szász nemzeti egyetem kérdését itthon is elintézheti. De a Csiki Magánjavak ügyével megérkezett az időpont, amikor a szász nemzeti egyetem kisajátított birtokai ügyében a kiegyezési tárgyalásoknak meg kell indulniok. Lám, lám, a szász párt hajlandó minden román párttal, minden csalódás ellenére együtthaladni, mert más a nép és más a párt. A szász nép boldogan veszi tudomásul a szász kisebbségi alminisz fog kezdendni a szavazás Rend van, de kevés az érdeklődés Az utolsó propaganda-napról több incidens hírét jelenti a belügyminisztérium. — Cetatea-Albaban előre elkészítették ezerszámra a kormányszavazatokat. — Lesz-e urnalopás ? Hétfaluban irredentizmus címén letartóztatták a brassói magyar jelölieket Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) ! Ma van a román politikai élet legbizonytalanabb napja. Ilyen zavaros hangulatban még soha sem kezdődött választás. Mintha lidércnyomás feküdné meg az emberek lelkét, senki sem tudja, mi lesz az eredmény, milyen sorsot szab magának szavazatának leadásával? A pártnélküli kormány bizonytalan esélyekkel indul az urnák elé. Tulajdonképen nem is fejtettek ki kormánypárti propagandát. Jorga a liberálisokban és az érdekképviseletekben bízik, no meg----a tanárokban. De ez még nem jelent tömeget. A tömeget inkább az ellenzéki pártok „dolgozták meg“ és főleg azok, amelyek nemzetpolitikai és világnézeti alapon állanak. Hogyan kerekedik ki ebből a kormány biztosra várt győzelme, azt még nem lehet tudni. Az egyetlen párt, amely majdnem biztos eséllyel indul, a magyar párt. Választói hűségesen kitartanak mellette és így választási eredménye is biztos a normális körülmények között. Most már csak az a kérdés, mennyire lesznek a választások tiszta lefolyásuak. s ablakokra és csatornákra ragasztva, a szocialisták jelével és itt-ott egy-egy románnyelvű plakátot, nagy piros színű háromszöggel. A szavazás is a közöny és hidegség jegyében kezdődött meg. Ma román pünkösd másodnapja van, ünnepi hangulat árad szét az utcákon, falusi baromfi, zöldségárusok és tejárusok nem zavarják a reggel alvókat. A szavazóhelyiségek körül 7 óra körül csak néhány ember lézeng. Katonai csapatok jönnek, fiatal tisztek vezénylete alatt, elfoglalják az őrségnek kiszemelt helyeket, majd 7 órakor minden szavazóhelyigetben megjelent azelneie *4. A tizenegy part bizalmi férfiai elfoglalják helyeiket az elnöki asztal körül, a bírák kiosztják a szerepeket, megvizsgálják a szavazó fülkéket és az urnákat. Szertartásosan mondják: — Minden rendben van. A bizalmi férfiak szintén megnézik a fülkéket, urnákat, tényleg nincs semmi szabálytalanság, lehet kezdeni a szavazást és meg lehet kockáztatni az aggodalmas kijelentést: — Vajon mi fog kikerülni az urnából? Vajon ki fog győzni? Az első eredetűt lett Az Ellenzék munkatársai a reggeli órákban végigjárták a kolozsvári szavazóhelyiségeket és fél 9 órakor a következőkről számoltak be. XXIX. számú szekciónál, amely a Ferenc József-úti Baritia líceum internátusának a helyiségében működik, Linzmayer törvényszéki tanácselnök vezeti a választást. A szavazás 7 órakor kezdődött meg. Az első szavazó Léb Albert kereskedő volt. Nyolc óráig ennél a szekciónál 172 ember szavazott le, vagyis a szavazás elég gyorsan ment. Aránylag a szavazók száma is elég nagy. Tudni kell azonban, hogy a Ferenc József-úti választási körzet a legnagyobb körzete Kolozsvárnak, amelybe többezer szavazó tartozik. A XXX. számú szekciónál, amely a Malom utcai román líceumban székel, meglepően kicsi az érdeklődés. (Folytatása a 3-ik oldalon.) Bukarest A bukaresti bulvard lapok ma reggeli számai a legnagyobb mértékben aggódnak a választások szabadsága tekintetében. A Dimineata megállapítja, hogy a kormány talán Erdélyben és a Bánságban szabadválasztást rendeztet, de a regátban és főleg Besszarábiában semmi- CSetre sem. Az Adeverul szenzációs cikkben számol be a cetatea-albai esetről, ahol az ellenzéki bizalmi férfiaknak sikerült a prefektust választási csalás kísérletén tettenérni. Az történt ugyanis, hogy a megyei prefektúrán többezer szavazócédulát előre lepecsételtek, természetesen a kormánylistán, aggódik ezeket a szavazólapokat szépen összehajtogatva és ellenőri bélyegzővel ellátva összecsomagolták, annyi csomagba, ahány választókerülete a megyének van. Tegnap virradatkor akarták a csomagokat autókkal szétszállítani a megyébe amikor a prefektúra előtt váratlanul megjelentek a nemzeti parasztpárt, Lupupárt és a kommunisták kortesei, akik az összecsomagolt szavazólapokat az autókból erőszakkal kivették és az esetről hivatalos jegyzőkönyvet vetettek föl. Ebből az esetből következtetik a bukaresti lapok, hogy a kormány választási szakértői alaposan felkészültek az urnák tartalmának a megváltoztatására. A szavazás Kolozsváron Kolozsvárt reggel 7 órakor kezdték meg a szavazást. A szép, meleg, júniusi reggelen meglepően hideg közöny mutatkozott a városban. A hirdetőtáblákon, plakátokon, sehol sem lehetett ordító plakátokat látni. A liberálisok helyi tagozata az éjszaka folyamán próbált néhány nagyobb plakátot kiragasztatni, de napkeltekor titokzatos kezek az öszszes plakátokat letépték. Hiányoznak az eddigi választásokról ismert járdafeliratok is. A kommunisták festettek a falakra néhány egyenlőség-jelt és a felhívást „Szavazzatok“, de a legtöbb helyen a választási jelt letörölték a falról. Nem lehetett sehol sem látni az eddigi választásokon híressé vált karikát. A nemzetiparasztpárt jelét. A magyar párt felhívásai is eltűntek legtöbb helyről. Csak kis piros cédulákat lehetett nagyobb számban látni térségét, még ha Brandsch Rudolf is tölti be s nem kénytelen az érthető és jogos önzés kielégülése után az általános kisebbségi elv magaslatára szállani, ami pedig erkölcsi kötelessége volna, legalábbis a kielégülés után. Nem baj, Rudolf úr s nem baj a magyarság kisemmizése. Lám, lám a szászok nem mennek a Népszövetséghez, mert a magyarok úgyis elmennek. Megmaradnak végesvégig jó fiúnak, hiszen ha majd a vásottak, a székelyek, a magyarok keserves áldozatokkal kivívnak valami sikert, rögtön jelentkezhetnek a szászok, ami megint jogos és érthető ,de jófiú mivoltuk kihangsúlyozásával mégis csak inpolitikus s a távolban állva, mikor a gesztenyét mások kikaparják, támogatást vagy együttérzést még csak el sem sóhajtva, valahogy férfiatlan s erkölcstelen. A közéleti utilitarizmust és a politikai naturalizmust megértjük és méltányoljuk. Igazuk van, ha gyakorolják, ha másként csinálni nem tudnak és nem akarnak. Ez az ő dolguk, gondolkozás és ízlés dolga. De miért nem igazítjuk ehhez a mi dolgunkat? Ilyen helyzetben miért mérlegeljük, mi magyarok, mindig a kétségbeesett aggodalommal, a lovagiasság és általános kisebbségi érdeket, ha ilyen kisebbségi testvériességgel találkozunk? Miért törődünk a szászokkal, mikor mi csak hasznukra vagyunk, ők pedig nyilvánvalón kárunkra vannak? Miért korlátozzuk magunkat érettük, mikor korlátozatlanok magukért s nem hagynak kihasználatlanul semmit ellenünkre. Igaz, nem mehetünk más után és másként, mint amerre s ahogy megyünk, de tegyük függetlenül. Ha heroizmusunk nyomán hasznunk támad, nem sajnáljuk tőlük, ha mindenkinek javára vagyunk, helyesen van, de miért várunk tőlük és reájuk, mikor képtelenek zárkózott önzésükből egy hajszálnyit is kilépni? Ez is álláspont s elfogadjuk. De akkor számoljunk le vele s menjünk a magunk egyetlen útján előre hátrapillantás nélkül a marokszedőkre s álszövetségekre. Spectator: * Ara 5 lej