Ellenzék, 1931. augusztus (52. évfolyam, 173-197. szám)

1931-08-01 / 173. szám

TAXA POSTAl A PLATITE in NUMERAR No. 141.163/1929. • Ara 5 Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Str. Universitati­ (volt Egyetem-u.) 8. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Pia­ta Unirii (v. Főtér) 9. Telefon: 109 és 204. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta top, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 33 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több ÖTVENKETTEDIK ÉVFOLYAM, 173. SZ. SZOMBAT CLUJ-KOLOZSVÁR 1931 AUGUSZTUS 1 Petőfi öröklétbe szárnyalásának napja. Hol­napután a fehéregyházi csatamezőn, az örök küzdelemnek ez ereklyefoltocská­ján, a szokásos ünnepség. Amire törté­neti jelentőségének nincsen szüksége, hanem nekünk van rá szükségünk, akik a nagyok hagyatékát nemcsak kincsnek, hanem fegyvernek is használjuk. Petőfi fölszívódott maradék nélkül a magyar közlélekbe, sőt az emberiség tudatába is, jelen van még azokban is, akik az idő távlati törvény szüksége szerint már nem olvassák. Nyugtalanít, erősít és irányít, amig a magyar közléleknek vé­denie kell jussát és amíg az örök embe­riség nagy érdekei vitásak. És mikor nem kell védeni a magyar érdeket és az emberi érdeket? Hiszen rettenetes végze­tünk, hogy küzdjünk és dolgozzunk, amiért rövid egyéni élettel kötelessé­günk lett az élet határtalanságát perc­ről percre föntartanunk. Ne szeplősítsük meg e napot, hiszen ez félig-meddig már szentségtörés, a szoká­sos frázisokkal: az égről gyorsan letűnt üstökös, a fiatalnak maradt fiatalság, a liberális demokrácia vértanúja volt, ő a népies romanticizmus naiv éc, őszinte művésze, a világ legnagyobb dalköltője, a magyar kép és jelenetlátó eszmélke­­dés sokszögű kristálya, hogy a magyar közlélek talán legegészebb képviselőjévé alakult. Mindez már a messzi múlté, mely fényével és árnyékával egyaránt fájdít. Mindez csak örökség, klenodium, mindez már csak levendula szagú antik­vitás. Gondoljunk arra, ami a történe­lem zavaros és ellentétes száguldozásai­ban, a világnézések és ízlések művészi kavargásaiban örök jelentőség. Az em­berre, a történelmi kapocsra. Petőfi mai jelentősége és örök jelentősége abban fejeződik ki, hogy az emberi öntudat és az emberi akarat jogfolytonosságát épí­tette tovább, hogy a kicsi népek értékes jelenlétét a világ háztartásában vitatta, hogy öröklött nemzetiségének büszke tudatában is a nagy szintetikus lelkiség nemes világpolgárságának ügyvédje volt. Nagynak és szépnek tudta képviselni a látszólag kicsinyes és közeli célt: az embernek emberré, sőt emberibbé vál­­hatóságának elvét. Nem a dalolás: a belső és külső művészet zsenialitása, ami őt örökéletűvé teszi — a legna­gyobb költők is idővel csak a lelkek maroknyi köztársaságát érdeklik közvet­lenül: egyre nagyobb a temető és egy­re gazdagabb a múzeum . Petőfi örök hatása tiszta humánumában rejlik és abban a nemes bűvöletben, hogy a hősiség, a vezérség lehetőségét és való­ságát sugallta e nagy emberi csordá­nak, amely csak Petőfi-szerű tiszta em­beri nagy hősökön keresztül remélheti a teremtéskor biztosított emberi voltának jövő jogrendjét, alkotmányát és erkölcs­tanát. A realizmus átsimulását egy most még látszólagos eszményiségbe. Ha ezt a humánumot és ezt a képvi­seleti jelleget érezzük ki Petőfi művésze­téből, akkor nem állhatunk meg kicsinyes méltatásoknál, amelyek szerelmi költé­szetének szűziességét, szabadságharso­gásának becsületes páthosszát, természet és világszeretetének zavaros tüzét dicsé­rik és boldogan állapítják meg, hogy fiatalon elmúlván, szerencsésen megőriz­te az örök fiatalságot, amelynek művé­szi varázsa se múlik el soha. Mert ez egy borzasztóan téves jóhiszeműség és egy borzasztóan szép hazugság. Petőfi igazi nagysága és időszerűsége nem a fiatal­ságában, hanem férfiasságában rejlik, amelynek magvát eltaposták a hiábava­ló fejéregyházi ütközetben; virága, gyü­mölcse meghalt, mielőtt anyagiasan megszületett volna. Petőfi tulajdonképe­­ni nagysága még csak bomladozóban volt költészetének bölcseleti részében, amelyet egy bizonyára termékeny férfi­korban az általános emberinek gyorsabb előretörésére gazdagon kinyilatkoztatott volna. Ne felejtsük el, hogy zsenijének egy másik oldala is épp csak bontako­­zóban volt költői testvérét fölülmúlni látszó ígérettel: egy megragadó, máig is hiányzó magyar próza művészete. Nagy­ságának és fönmaradásának azonban kész félbizonyítékai is, amiket reánk hagyott, fényes és csodás bizonyítékok. Éppen azért a mai napon a formalitások nélkül, önálló lélekkel ünneplő szegény kisebbségi magyarnak nem arra kell gondolni, amit állandóan a fülébe rág­nak, ami a kész értékek boldogságán kérődzik, hanem amit a mai szemek és mai fülek érzékelnek Petőfi érzéki ha­gyatékából: veszteség keserűségét su­galló ígéreteket és az örök jelentőség magyarázatait. Nem azt kell siratni, ami elismerten van, azt kell siratni, ami le­hetett volna és aminek lennie kell, amit most már csak a magyar közlélek csak kollektív munkával és talán új Petőfik segítségével érhet el s csak akkor, ha majd az emberi szolidaritás csakugyan csírázni kezd. Százezrek ajkáról tört fel a lelkesedés, amikor 104 órás légiór után a Zeppelin megérkezett Berlin felé ECKENER DOKTOR: „Pillanatig sem voltak az utasok­izonytalanság­an” BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Száznégy óráig tartózkodott a levegőben a német léghajózás büszkesége, a Graf Zeppelin, megjárta az Északi-sarkot és diadalmas repülése után tegnap este 6 óra 15 perckor megérkezett Berlin fölé. Alatta egy világváros lelkesedése zúgott, hatalmas tömegek az utcákon ujongtak és fölcsendült százezer és százezer német torokból. „Deutschland über Alles A diadalmas léghajó néhányszor körül­­keringte a várost és végül is pontosan háromnegyed 7-k­or leszállt a tempelhofi repülőtéren. A Zeppelin érkezésénél jelen volt a birodalmi kormány és a porosz kor­­­­mány és jelen voltak a külföldi diplo­maták. A léghajóból kiszállott Eckener dr. és a kölcsönös üdvözlőbeszédek után el­mondta a léghajózásnak történetét. Eckener dr. beszédét hangszórók közvetí­tették és százezren és százezren hallgat­ták a világsiker startjának momentu­mait, ahogy a tudós hős kapitány elme­sélte. Eckener arról beszélt, hogy a léghajó a sarkvidéki úton teljesen bevált és egy pillanatig sem volt soha kétséges az uta­sok abszolút biztonsága. Beszámolt ezután a tudományos feljegyzésekről, amelyeket Samoulovics professzor gyűj­tött. Kijelenti, hogy az összegyűjtött tu­dományos anyag rendkívüli értékű. A léghajó, amely 104 órát töltött a le­vegőben, este 8 órakor újból felszólít a tempelhofi repülőtéren és visszaindul Friedrichshafenbe, ahova a hajnali órákban érkezett meg. A kormány gazdaság elhatározta, hogy ősszel állami tulajdonba veszik át a cukor­gyárakat és bevezetik a cukormonopóliumot A tűzifa és állatkivitelre nézve megállapodás jött létre a szinaiai román­magyar tárgyalásokon. — A kormány titokban támogatja a Titulescu­­ellenes kampányt. — Miért hívják vissza Párisból Cesianut? Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kormány gazdasági bizottsága tegnap este ülést tartott, amelyen először a vasút szén­ellátásával, majd a kenyérbélyeg ügyével foglalkoztak. A gazdasági bizottság kimond­ta, hogy a gabona értékesítéséről szóló tör­vényt a legszigorúbban fogja alkalmazni. Vasilescu Carpen kereskedelmi és ipari­­mi­niszter beszámolt a gazdasági bizottságnak a Szinaiában folyó magyar-román kereske­delmi tárgyalásokról. Bejelentése szerint a tárgyalások kielégítő módon folynak és a két országra nézve kedvező megoldásra ve­zetnek. A tűzifa- és állatkivitel, illetve tran­zitóra nézve már létrejött a megállapodás a magyar bizottsággal. Vasilescu Carpen ezután a nyersolaj ér­tékesítésére terjesztett elő javaslatot, majd a kormány gazdasági bizottsága elvben ki­mondta, hogy ősszel bevezetik a cukormo­nopóliumot. A cukorgyárakat állami tulaj­donba veszik, illetve megváltják, esetleg olyan megállapodást létesítenek a gyártulaj­donosokkal, amely lehetővé teszi a cukor­­árusítás állami monopóliumát. Az erre vo­natkozó törvényjavaslatokat még augusztus folyamán elkészítik és ősszel a parlament elé terjesztik. Végül a gazdasági bizottság kimondta, hogy Románia hozzájárul a londoni búza­­konvencióhoz. Miért távozik a francia követ ? Belpolitikai körökben nagy feltűnést kel­tett az a jelentés, hogy Gabriel Puaux bu­karesti francia követ távozik helyéről és ugyanakkor a kormány visszahívja ,Dinu Cesianu párisi követet. A lapok azzal ma­gyarázzák a követek kicserélését, hogy Puaux kedvezőtlen jelentést küldött Páris­­ba a Jorga-kormányról, viszont Cesianu nem tett semmit, hogy a jelentés hatását csökkentse. A követcsere kapcsolatban áll azzal az okmánylopással, amely egy hónappal ez­előtt történt s amelynek hőse egy Lecca nevű bukaresti ügyvéd, aki 1926-ban cuzis­­ta programmal a parlamentbe is bejutott. Lecca Puaux követnek három titkos jelen­tését szerezte meg, illetve lopatta el. Az egyik jelentés arról szól, hogy Iorga kor­mánya komolytalan és nem is tarthat ez a rezsim tovább, mint maximum két évig. A másik titkos jelentés a párisi román követre, Cesianura vonatkozott, megállapítván róla, hogy a diplomáciai szolgálathoz nem ért, csak a sport érdekli, komolyabb ügyvitelre alkalmatlan. A harmadik jelentés általános politikai helyzetképet nyújt és gazdasági, valamint pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Lecca a titkos jelentések birtokában eré­lyes sajtókampányt vezetett le előbb Buka­restben, majd Parisban és neki tulajdonít­ható,, hogy több tekintélyes francia lap ked­vezőtlen hangon írt a Jorga-kormányról. Puaux utódját a francia kormány már ki is jelölte Hautceleque márki személyében, aki augusztus elsején elfoglalja a bukaresti francia követség vezetését. Cesianut futár útján hívják vissza. Pangal miniszterelnök­ségi államtitkár utazik Párisba és ő viszi magával a Cesianu szabadságolásáról szóló okiratot. A követcserével egyidejűleg bizonyos kül­politikai jellegű kombinációk is forgalomba kerültek, úgy hogy a kormány kényszerítve érezte magát kommüniké közzétételére, amelyben bejelenti, hogy Franciaország és Románia között a viszony zavartalanul jó. (Folytatása a 16-ik oldalon.)

Next