Ellenzék, 1931. november (52. évfolyam, 251-275. szám)

1931-11-01 / 251. szám

2. oldal Mindszentek ünnepe halottak napjának szombatja, előestéje. A fényes szomorúság, az illa­tos bánat esete, mely emlékeztet a „dies irae, a dies illa‘‘-ra, a harag napjára, ama napra, mikor nekünk is betelik. De csak az élőknek sötét és siralmas jelen­tése, a halottaknak gyertyánon ragyogó és örökkévalóságig fényes. Ama napon ugyanis mindegyik ember, mi mind a mindszentek közé lépünk. — Felséges gondolat: Szentté válni, még a hóhér kö­telén is elhaltnak Igen, az ember ere­det szerint jó, csak az élet teszi rosszá, a más emberekkel való együttlét, a nyáj tragikuma. Hogy ez az igazság, bizo­nyítja fejlődésünk és a keresztény ma­gyarázat: annak maga Isten váltotta meg, a rettegett, fiatal, szép, vértanú halál formájában, amikor haladás, fejlődés, kultúra, civilizáció, világbirodalom, ró­­maiság, öregedő Ázsia nagyobbá tette bű­neiben, mint erényeiben. — Emberi mi­voltunk méltóságába és jóságába vetett hittel ünnepeljük meg a halottak, az im­már mindszentek emlékezetét, halott apá­ink, anyáink, véreink, embertestvéreink napját, mint ahogy kivétel nélkül minden kor és minden vallás ünnepelte halott­jait, hiszen a vallás egyik kiinduló pont­ja az ősök, a hősök kultusza. Vigyük ezúttal is a virágokat és gyertyákat, a szeretet és l­élek e gyöngéd jelképeit, amiket a szegény emberek árulnak te­metőkertek bejáratánál a sírokra, de ne feledkezzünk meg arról, hogy mily so­kan, akik még élnek, már idő előtt a halál, a pusztulás karmában vannak, hogy a természetszerű utolsó nap előtt már rájuk hajlandó csördíteni a dies irae, dies illa, Mindszentek estéjén, ami­kor virágba és fénybe borulnak temetők, boruljon otthon is virágba és fénybe a szívünk. Takarítsunk meg valamit a min­dennap szükségletéből és a mindennap fényűzéséből. Legyen egy önkéntes ki­sebbségi és emberi böjtnap. — Azt a né­hány sejt pedig, amit megtakarítunk, ad­juk az irgalom kimeríthetetlen sokaságú céljaira. Kössük össze mi is az életet a halállal, mint ahogy a természet cseleked­te és ami ok nélkül olyan félelmet okoz nekünk, holott egy jobbá tett életből va­ló békés elmúlás, mint mindez termé­szeti szükséglet, nem lehet más, mint egy nagy boldogság, egy nagy mámor pilla­nata. Talán a legszebb és legjobb gyö­nyör. De csak kiélt igazi élet után, mely­nek legfőbb feltétele a mi kezünkben­ van. Egészséges ötlet termett a temesvári interimár bizottság ülé­sén, legalább is így dicséri az egyik temes­vári lap azt a tervet, amely a munkanélküli segélyek problémái során felmerült a ta­nácsban. Az egészséges ötlet az volna, hogy a házhelyeket a munkanélkülieknek kellene juttatni — no ne tessék megijedni, nem örökbe, ajándékba, hanem átmenetileg arra a célra, hogy azokon kerti veteményeket ter­meljenek. Az ideiglenes bizottságban — így szól a további tudósítás, nagy tetszéssel fo­gadták a tervet, mert így némileg segíteni lehet a munkanélkülieken... Hát bizony fúr­ása egy terv­es. Nem is olyan egészséget, mint ahogy a laptudósítás mondja. Nagyon sok betegsége van neki. Első és legnagyobb betegsége, hogy november felé, téli hidegek kapujánál mégsem lehet nyári tervekkel me­lengetni a munkanélküliség problémáját. Addig, amíg azokon a házhelyeken megte­rem a hagyma, nagyon sok víz fog még be­fagyni a Bégén. És nagyon sok munkanél­küli fagyhat meg a Béga partján. Aztán azok a házhelyek igazán nem éppen mező­gazdasági szempontból jelentenek nagy kin­cset Temesváron. Nem kopár sziklák között fekszik éppen ez a város, hogy minden kis házhely megbecsülendő kincs lenne krumpli­­vetés céljaira. Van ott kertnek való terület éppen elég azon a híres bánsági lapályon. Egészséges ez a terv csak akkor lenne, ha az interimár bizottság agm döntött volna, hogy nagy akciót indítanak a házhelyek beépítése céljából. Mert beépíteni a házhe­lyeket — az is valami. A munkanélküliség kérdése jobban megoldódnék ezzel, mint a krumplivetéssel. Régi könyveit megveszi a LEPAGE ANTIKVÁRIUM. Legelőnyösebben az JZLLENZBK?-ben hirdethet. ELLENZÉK Л*­а ж Иг па­р, 1931 nov­emb­er 1 0 BRÁZAY sósborszeszhím telüÉDSP: jobb, olcsóbb ÉS Offic a fő, hatásosabb! Deycke professzor laboratóriumában folytatja tár­gyalásait a lübecki törvényszék Megrendítő jelenetek a halált hozó baci­lus­­telelek szomszédságában — Halálos fárad­tan mutatni be a szülőknek a tanár, hogyan szokta végezni kísérleteit Berlin. (Az Ellenzék tudósítójától.) A lübecki perben tegnap, a szakértők kihall­gatását megelőzőleg, áttették a bírósági tár­gyalás színhelyét Deycke professzor labo­ratóriumaiba, ahol a tömeghalált okozó tu­berkulózis ellenes preparátumot kitenyész­tették. A laboratórium a városi nagy kór­ház parkjában vam, melyet erre az alka­lomra rendőrök zártak el az érdeklődők elől. A tárgyaláson így is 80 ember vesz részt, akik alig férnek el a bakteorológiai laboratórium ragyogóan tiszta szobáiban. A fővádlott, Deycke professzor és Schütze betegápoló nővér ezúttal nem polgári ruhá­ban jelennek meg, hanem fehér laborató­riumi köpenyben. Deycke professzor ujjai idegesen játszanak egy csipesszel és közben udvarias meghajlással üdvözöl mindenkit, aki laboratóriumába belép. Leghevesebb el­lenfeleit is. Az első pillanatban az a látsza­ta az egésznek, mintha a professzor itt ven­dégeket fogadna, akiknek be ak­arja mutat­ni tudományos kutatásai eredményét. Deycke professzor előad­ó bírálnak A tárgyalás megindul és Deycke profesz­­szor­ fegyelmezett előadásban sorra magya­rázza el a laboratóriumában használatos eljárásokat. Órákig tart ez a magyarázat, közben az elnök és az ügyvédek kérdéseket tesznek föl, melyekre a professzor nyugodt udvariassággal válaszol. Ha a tárgyalás résztvevői hiába várnak a rejtély megoldá­sára, Deycke professzor előadásából legtávolabbról sem nyernek föl világosí­­tást afelől, ami pedig a legsúlyosabb vád ellene, hogy hogyan kerültek emberi tu­­berkulózisbacillusok a Calmette-prepará­­tumban legyengített baktériumok közé. Megható dolog nézni a szülőket, akiknek harminctagú bizottsága vesz részt a tárgya­láson. Laikus módra megnéznek mindent és a kémlő üvegekből, a bacillusokat tenyész­tő berendezésekből szeretnének fölvilágosí­­tást nyerni az őket kínzó tragédia titkaira. Feszült figyelemmel kísérik Deycke pro­fesszornak és Schütze nővérnek magyará­zatait. A nővér arcáról eltűnt a zavart, ide­ges mosoly, mely a bírósági tárgyalás alatt egy pillanatra sem hagyta el arcát. A labo­ratóriumban otthon érzi magát és minden feszesség nélkül ad magyarázatot a hozzá intézett kérdésekre. Mindenkinek megmu­tatja azt, amit éppen látni akar. A kémlő üvegeket, a retortákiait, a különböző csöve­ket, a mikroszkópokat és a laboratórium múzeumát is, ahol százféle bacillustörzs te­nyészetét őrzik, száz különböző betegség előidéző mérgét. A halált hozó bacillus­­szekrények A tárgyalás résztvevői a laboratórium minden zegét-zugát betöltik. Különösen a fényes bacillustenyésztő rézszekrények kö­rül állanak sűrűen, amelyekből a szerencsét­lenség kiindult. A szekrényeket a kérdezők számára minden pillanatban ki kell nyitni és újra bezárni. Deycke professzor mellet­tük áll és készségesen ad magyarázatot mindenkinek. A felső szekrényben őrizték a Carmette-féle kultúrákat. Az alsókban az emberi tuberkulózis bacillusainak kulturált, az úgynevezett kiéli bacillustörzset. — Azt vetik szemünkre — mondja Deycke professzor — hogy nem kellett volna egymáshoz ilyen közel elhelyeznünk a kétféle tenyészetet. De ez alaptalan vá­daskodás, hiszen a leggazdagabb amerikai laboratóriumok sincsenek úgy berendezve, hogy minden baktériumtörzs számára külön helyiségük és külön tenyésztő szekrényük legyen. Deycke professzor és Schütze nővér ez­után azokat az üvegeket mutatja, amelyek­ben a veszedelmet okozó preparátumot te­nyésztették.­­ A szülők között kézről-kézre járnak az üve­gek, mindegyik ijedt arccal tartja a sárgás tenyészanyagot a világosság felé és átnéz rajta. Látni azonban semmi különöset nem látnak az üvegekben. Ezután vissza­teszik ezeket is a szekrényekbe, bezárják az ajtó­kat és átengedik rajtuk a megfelelő hősé­get termelő elektromos áramot. A lübecki bíróság épülete, ahol most a tuberkulózis elleni preparátummal kezelt gyerekek tömeghalálozási perét tárgyalják Lefoglalják az összes iratokat Ebben a pillanatban a vádló szülők cso­­portjának egyik tagja előlép­és a laborató­rium iratszekrényére mutatva, így szól az elnökhöz: — Elnök úr kérem, indítványozom, hogy az összes iratokat, melyek ebben a szek­rényben vannak, foglalják le. Az elnök eleget tesz a kívánságnak, kive­szi az iratokat a szekrényből és átadja egyik hivatalnoknak, aki őrizetbe veszi. Schütze nővér igyekszik visszatartani az elnököt ettől a lépéstől. Azt mondja, hogy az iratok között Deycke professzor más kutatásokra vonatkozó iratai is vannak, különösen a vérvizsgálatra vonatkozó legújabb feljegy­zései. Az elnök azonban ragaszkodik az ira­tok lefoglalásához. Szakértők konzíliuma A tárgyaláson a szakértőknek csak egy része vesz részt, a közeli könyvtárteremben várnak a laboratóriumi tárgyalás befejezé­sére. A résztvevők között azonban ott таи Kolle professzor Frankfurtból és Much pro­fesszor Hamburgból, a két ellentétes véle­mény fő képviselője ebben a perben. Kolle szerint a lübecki szerencsétlenséget a Gal­­mette-preparátum hibás továbbtenyésztése okozta, míg Much professzor azt állítja, hogy a Calmette-preparátum bacillusai, bár le vannak gyengítve, bizonyos körülmények között visszanyerhetik eredeti veszélyessé­güket. A tárgyalás résztvevői természetesen feszült figyelemmel kísérik a két ellentétes vélemény képviselőjének minden szavát. Már-már meg is indul a vita köztük, mikor Kolle professzor véget vet a dolognak, el­hagyja a laboratóriumot és a könyvtárte­remben összegyűlt többi szakértőkhöz megy át, akik valósággal kis tudományos kon­gresszust tartanak a Calmette-preparátum és tuberkulózisbacillusok tulajdonságairól. A teremből kihallatszik, hogy milyen heve­sen vitatkoznak a tuberkulóziskutatás leg­újabb eredményei fölött. A laboratóriumban lefolytatott tárgyalás több mint négy óráig tart. A tárgyalás vége felé egyik bírósági hivatalnok kihívja a könyvtárteremből a szakértőket is. Deycke professzornak és Schütze nővérnek most előttük kell bemutatni, hogy laboratóriumi munkájukat milyen módon végezték. Az el­nök felszólítja Deycke professzort, hogy mutassa be, hogyan kezelte a Parisból ér­kezett eredeti Calmette-kultúrákat. A pro­fesszor alig lélegzik már a fáradtságtól, de elfog­lalja helyét a laboratóriumi asztal mel­lett. Nagyon sápadt, majdnem krétafehér az arca, alig van vér benne. Az elnök kéri a szak­értőket, hogy lépjenek közel Deycke pro­fesszor asztalához. Deycke fölemelkedik, üdvözli a szakértőket, azután visszaesik székébe, nem ül le, hanem a szó szoros értelmében a székbe esik. Ezután a kémlő üvegek után nyúl és elkezd dolgozni. Itt közbeszól legnagyobb ellenfele, a frankfurti Kolle professzor: — Az isten szerelméért, minek van szük­ség erre. Senki sem kételkedik abban, hogy Deycke professzor kitűnően el tudja végez­ni az ilyen munkát! Deycke azonban a fejét rázza és izzadva, nehezen lélegezve belekezd a munkájába, melyet a tárgyalás résztvevőinek feszült ér­deklődése mellett be is végez. A szakértők látható részvéttel nézik minden mozdulatát, amire különben, mindegyik szakértő arcá­ról látszik, nincs is szükségük véleményük megalkotásához. A tárgyalás ezután véget­­ér, hogy ugyanaz­nap este a laboratórium­ban tovább folytassák. A m RIGÓ [BIOS posztóáruházában □aj, Piafi Unirii [FNo] 5. szám. 1 méter férfiöltönyszövet — — Lej 120 3 m. szövet teljes hozzávalóval Lej 550 2.40 méter fel­öltő­szövet teljes hozzávalóval — — — — Lej 650 2.40 télikabátszövet teljes hoz­závalóval (vatelinnel) — — Lej 1300

Next