Ellenzék, 1931. december (52. évfolyam, 276-300. szám)

1931-12-01 / 276. szám

2. üld a! ELLENZÉK Kedd, 1931 ШёСЪтЫг 1. / A Villa Bianco „démonai“ Az európai hirű rákkutató borzalmas rádium­­gyilkossága — A fényképlemez, mint detektív Turino. november hó. Di Bary tanár a turinoi egyetemen éppen a rák gyógyításáról szóló előadását fejezte be, midőn a rendőrség emberei letartóztat­ták. Az európai hirű tudós ugyanis feleség­­gyilkosság vádja alatt áll. Tettét olyan kü­lönös körülmények között és olyan rava­szul hajtotta végre, hogy valóban csak a véletlennek köszönhető a gyilkosság felde­rítése. A démonok áldozata Ennek a borzalmas gyilkosságnak szín­helye, a „Villa Bianco“ 40 kilométernyire fekszik Torinotól, elhagyatott magányos helyen. A nép ezt a még Mediciek korából fennálló épületet félre kerüli, mert a babo­na szerint a Villa Bianco démonai nem tűrnek köze­lükben embert, hanem megölik. Nagy szomorúsággal mesélnek arról a ge­nuai halászról, akinek gyönyörű felesége 1920-ban hirtelen halt meg ebben a villá­ban. 1922 tavaszán nyugalmazott generális költözött ide 27 éves leányával. A leány csakhamar betegeskedni kezdett és hat hét múlva elköltözött az élők sorából. Egy évvel később az apa is követte leá­nyát. Ez a három haláleset elég volt arra, hogy a nép körében a Villa Bianco démonairól rémmese keringjen. Hosszú ideig nem is akadt senki sem, aki a „démonokkal“ da­colva, beköltözött volna ebbe a villába. Csak 1929-ben költözött di Bary tanár ebbe a villába, nem törődve a rémmesékkel. Hiá­ba igyekeztek őt lebeszélni tervéről, a tanár hajthatatlan maradt. Akkor még senki sem tudta, hogy éppen ezért a babona miatt sze­melte ki lakhelyéül a villát. Di Bary hervadó asszonya Di Bary ekkor nősült másodszor. Felesé­ge csikágói milliomosnő volt, akinek gaz­dagsága pótolta fiatalságát. Az amerikai nő­nek már felnőtt leánya is volt, aki azonban nem jött Olaszországba, hanem Genfbe ment tanulni. A tanárnak is gyakran akadt dolga Torino városában és a fiatal házasok nem sokat voltak együtt. A nő kora ellené­re fiatalos, végkedélyű volt mindaddig, mí­g nem jött a villába. De már az első héten betegeskedni kezdett és néger szolganője megrémülve figyelte napról-napra betegebb úrnőjét, akinek gyönyörű sürü haja is hul­lani kezdett. Két év telt el és a hű szolga egy reggel úrnőjét holtan találta ágyán. A néger asszony rögtön sürgönyzött Genfbe a leányért, a férjet azonban nem tudta értesíteni, nem tudva annak turinoi címét. A leány másnap megérkezett Genf­ből és valamilyen belső kényszer folytán egy képet akart anyjáról a ravatalon. A szomszéd falu tanítója, ki szenvedőie­s fotográfus volt, szívesen teljesítette a fiatx leány kívánságát. Nem tudva, hogy abban a pillanatban, melyben a fényképezőgépét felvételre állította be, csak a sors játékszere volt. Az éjjutó fénykép A tanító több felvételt készített a halott­ról. De a lemezek kidolgozásánál megle­pődve vette észre, hogy a lemezek közé fény hatolt be. Meglepetése rémületté változott, midőn ugyanezeket a fénysugarakat fedezte fel a használatlan lemezeken is, melyek a fényképezés ideje alatt a bőrtokba marad­tak bezárva. Izgatottan vizsgálta a fénysu­garak mintáját és megállapította, hogy ezeket a sugarakat csak rádium okoz­hatta. Eszébe jutott a halott nő kopaszsága, a ta­nár házassága a milliomosnővel, eladósodá­sa és a legfontosabb, ami gyanúját megerő­sítette, a két és fél év előtti rádiumlopás, mely abban az intézetben történt, ahol di Bary tanár dolgozott. A tanító rögtön a legközelebbi őrszobára ment, ahol kétkedve fogadták elbeszélését. Mindamellett m­ mulasztották el a vizs­­gálatot ebbe­n az ügyben, sis a vizsgálat si­kerrel járt, mert a párnában, melyen két évig di Bargné pihent, egy parányi rádiumot találtak elrejtve, így tertént, hogy di Bary tanárt a rák gyógyításáról szóló előadása után a rendőrség emberei letartóztatták. A tanár még mielőtt kihallgatására került volna sor, saját kezével akart életének vé­get vetni. Öngyilkossági kísérlete azonban nem sikerült, de szeme világát örökre elvesztette. Kihallgatására csak a kórházból való távo­zása után kerül sor, így töltötte be a fényképlemez a detek­tív szerepét, mely nélkül sohasem tudja meg senki, hogy di Baryné nem természetes halállal halt meg. A nizzai camerai Kolozsvár főtere utcáin készülődés a „A milliomosjelöltek december 5-i báljára“ — 4 belépőjegy, mint szerencsejegy. — Az új Iparkamara báltermeinek első megnyirbálja Kedves látványosságban volt része Ko­lozsvár, vasárnapi utcán járó­kelő és kor­zózó közönségének, őskori jelmezben, herold ült egy angol telivéren, rézkürtből fújta a harci sign­alokat, a heroldot követte két steier lótól húzott feldíszített stráf, ame­lyiken a heroldéhoz hasonló jelmezekben kis ganymedesek ültek, egyik részük pedig a járó­kelőket világosították fel röpcédulák­kal, hogy tulajdonképen ennek a nizzai car­­neválnak mi is a célja. A tömegek annyira frappírozódtak, hogy egyes helyeken meg­állón a forgalom, mindenki akarta látni a carnevált. Kapkodták a röpcédulákat és el­olvasva, megértették, hogy tulajdonképen a „milliomosjelöltek“ báljának ezúton való beharangozásáról van szó. Nem tudjuk, ki­nek az ötlete volt, de annyi bizonyos, hogy célját elérte, mert az egyébként nagyon szimpatikus bál mint egy hangyabolyt, za­varta fel már eddig is a város, de az egész ország közönségét. Igen, mindenki készül, mindenki ott akar lenni a közszeretetben álló kolozsvári Mentők és az ezt kiegészítő mentősorsjáték bálján, ismerve a Mentő­­sorsjáték Intézőségének eddigi működését, biztosra vesszük, hogy ez a vállalkozás is csak fényesen sikerülhet. Már maga az a tény, hogy az Iparkamara grandiózus épü­letének gyönyörű bálltermeinek első meg­nyitója ez a bál lesz, nagyon lelkesíti a kö­zönséget, aztán a mentősorsjegyek birtoko­sai valamennyien milliomosjelöltek, hisz Január 1., amikor a Mentősorsjáték utolsó húzása van, már a küszöbön van és igazán koncepciós, amerikai terv a báli intézőség azon nemes gesztusa, hogy a belépő sors­jegy részt vesz az éjjeli szünetben, a rendes sorsolási bizottság előtt és a báli közönség részvétele mellett megtartandó tombolán, amelyiknek főnyereménye 250 darab mentő sorsjegy, vagyis ez azt jelenti, hogy a tom­bola nyertese a mentősorsjáték még hátra­levő húzásain (december 6., 20. és 1932 ja­nuár 1.) beleértve a belépőjegyet, már 251 darab sorsjeggyel startol. A CHARITE Szanatórium D.­ Steiner m. egyetemi nyilv. rk. tanár vezetése alatt. Cilii, Sfr. i­v. Majális­ u.­ 12/s. Щ osztály? reidszeresitett napi 150, illetve 200 lej ellátási és ápo­lási dijjal. Mű ét esetén lényegesen leszállított pasisál árak. Az úszónadrágos Gandhi szégyen­teleneknek nevezte a londoni nőket, mert „félmeztelenül“ jelennek meg a társaságban Inkább meghalna a Mahatma, semhogy egy tányér húslevest egyék LONDON. (Az Ellenzék távirata.) A kerekasztal-konferencia, mely valószí­nűleg rövidesen sikertelenül fog befeje­ződni, már nem is érdekli túlságosan a londoniakat. Gandhi azonban, aki most már hónapok óta londoni lakos, még mindig változatlanul az érdeklődés köz­pontjában áll. A legkülönbözőbb egye­sületek szólítják föl, hogy tartson náluk előadást. Utoljára a londoni vegetáriá­nusok előtt beszélt, akik dísztagjukká választották és majdnem olyan szent­nek tekintik őt, mint indiai hívei. Gan­dhi beszédében kifejtette, hogy ő nem fizikai, hanem erkölcsi okokból vegetá­riánus. Nem is érdekli ez a kérdés, ami­ről európai vegetáriánusok között olyan gyakran szó van, hogy a hús élvezete káros-e vagy sem. De erkölcsi szempont­ból minden körülmények között eluta­sítja magától a húst, melynek élvezetét megvetendőnek tartja. Ha arról volna szó, hogy életét csak úgy mentheti meg, ha húst, vagy akár csak egy tányér hús­levest eszik, akkor is meggondolás nél­kül inkább a haláit választaná. A sajtóban különösen sok kommen­tárra ad alkalmat a Gandhinak a lon­doni nőkről tett kijelentése. A Mahatma ugyanis szégyenteleneknek nevezte egy inter­­júban az angol nőket, akik nem „szégyellik magukat“ félmez­telenül megjelenni nemcsak társaság­ban, hanem nyári időben az utcán is. Mikor ez ellen az újságíró tiltakozott, Gandhi végül annyi engedményt tett, hogy ha nem is félmeztelenül, de leg­alább kétharmad részben meztelenül je­lennek meg a társaságokban a jobb kö­rökből való angol nők. Mikor Gandhit arra figyelmeztették, hogy ő viszont ma­jdnem egészen meztelenül jár, csak rövid úszónadrág van rajta, mosolyog­va válaszolt, hogy az egészen más. A férfi, Indiában ez természetes viselet, de különben is még Londonban sem kell attól tartania, hogy testi bájai csábítólag hassanak bárkire. Gandhi környezetéből azután elmesél­ték egy újságírónak, hogy a Mahatma nemrég előkelő társaságba volt hivata­los, ahova szokása szerint kedves mo­solyával lépett be.­­ Rövidesen föltűnt azonban neki a társaságbeli nők túlzott decolletage-a, amin annyira megbotrán­­kozott, hogy egész este nem nézett szembe senki­vel, hanem a földresütötte szemeit. Azóta bárhova megy, lehetőleg nem néz az emberekre, mert nem akarja újra kitenni magát a szerinte megbotránkoz­tató látványnak. Gandhi társaságában tapintatból nem mondták el, hogy az egyik hely, ahol a Mahatma legjobban megbot­­ránkozott, éppen az udvari bál volt, ahol a nők mélyen kivágott ruhában je­lentek meg. Gandhinak különben kifo­gása van az ellen is, hogy a londoni nők nagyon festik magukat. Az a nő, — mondja a Mahatma — akinek festékre és ékszerekre van szüksége ahhoz, hogy szép legyen, igazában nem is szép. Férfiak részére, akik mindenben j­a minőséget óhajtanak• Hogy borotválképMa alkalmával kel­­l, mesén érezze magát, használjon rendkív­ü bőven habzó Erasmic bo­rotvaszappant. Már­gy fél perc alatt bőséges habot kap. Ez a hab, amely a borotválkozást gy­rsabbá és si­mábbá teszi — kevést­b fáradtság­gal. Ez az, amit ön keres: gyors, kényelmes és f­a. ERASMIC BOROTVA SZAPPAN Vezérképviselet Románia részére Parfümerie Elitei Eegree Bucuresti, IV. Str. Labirint No. 54. Mikulásra, karácsonyra ! Azonnal kérjen Ingyen könyvjegyzéket az ELLENZÉK kormoutéljától Kolozsvár, Főtér 9. szám. BSSI Átmeneti kabát................................................ш 1700 *• мьъ Raglan ha Flame!*.................................. 3000 éstenebb M. NEUMANN RUHAÁRUHÁZ CLUJ. PIET­A UN­IRI 114.

Next