Ellenzék, 1934. március (55. évfolyam, 48-74. szám)

1934-03-01 / 48. szám

0. oldal. Súly­os mulasztásokat állapított meg az interimár­ bizottság a városi lakások körül Olyanok foglaltak le lakásokat, akiknek ehhez semmi jogcímük nem volt.­ Senkinek nem ad ezúton ingyen lakást a város CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A múlt héten közöltük, hogy az interimar bizottság felkérésére Botez interimárbizottsági tag sor­ra járta a város tulajdonát képező összes in­gatlanokat, hogy a tényleges helyzetről meg­győződjön. Eddig ugyanis Csáki­ szalmája volt a város vagyona. Az egymást sűrűn követő tanácsok és interimár bizottságok nem sokat törődtek azzal, vájjon hajtanak-e hasznot a város javai vagy sem. Botez bizottsági tag megállapításairól részletes jelentést terjesztett az interimár bizottság elé. Véleményt nem mondott afölött, hogy vájjon a városi épüle­tekben lévő lakások bére megfelel-e a jelen­legi helyzetnek, csupán a lakók nevét, a lak­részeket és a lakbér összegét tüntette fel. Az interimár bizottság az elmúlt napokban rendkívüli tanácsülésen tárgyalta a beadott je­lentést. A bizottság egyenként vett tárgyalás alá minden tételt és azt állapította meg­, hogy a lakások bérbeadása körül sok mulasztás tör­tént. Olyanok foglaltak el városi lakásokat a múltban, akiknek ehhez nem lett volna sem­mi jogcímük, mások éveken át nem fizettek rendesen bért és voltak nagy számmal olyanok is, akik az elfoglalt lakásokból úgy távoztak, hogy előbb alaposan megrongálták. Mindezek a körülmények arra indították az interimár bizottságot, hogy új és szigorú rendelkezése­ket léptessen életbe. A mai naptól kezdve a város is igénybe fogja venni azokat az eszkö­zöket, amelyeket a többi háztulajdo­nosok. Kötelessége is ez, mert a városi házak a vá­ros összes polgárainak tulajdonát képezik és a közjavakra fokozottabb mértékben kell vi­gyázni. Kimondotta a városi tanács, hogy ezentúl ingyen lakást senkinek sem ad, még azoknak a városi hivatalszolgáknak sem, akik az egyes épületekben házmesteri teendőket végeznek. A házmesteri munkát külön fogják megfizet­ni, viszont a lakbért mindenkitől követelik. Revizió alá vette az interimár bizottság a természetbeni lakásokat s ennek rendjén meg­állapította, hogy némely tisztviselők rangju­kat és hivatali minőségüket meghaladó laká­sokat foglalnak el. Ezt a felesleges luxust megszüntetik és nem engedik meg azt, hogy egyes városi tisztviselők so6 szobás lakásban lakjanak. Alaposan megvitatta a bizottság a hátralé­­kos lakbérek behajtásának a kérdését. Utasí­tották a város jogügyi osztályát és gazdasági hivatalát, hogy szólítsa fel a hátralékos bér­lőket, hogy bérhátralékaikat 15 nap alatt fi­zessék be és azok ellen, akik kötelezettségük­nek nem tesznek eleget, a kitelepítési eljárást tegye folyamatba. Utasította végül a jogügyi osztályt, hogy a régi hátralékok behajtása iránt tegyen meg minden szükséges intézke­dést és a legnagyobb szigorral vezessen végre­hajtást a hátralékos bér erejéig. Óriási kínálat és mérsékelt kereslet csatáznak egymással a nyugdíj­bon börzén Szabályszerűt tőzsdék alakultak ki a nyugdíj­­bonok körül . Harisnyát lehet már venni napi árfolyamon nyugdíjbonokért CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Leg­­alább két napja nem volt szó az adó­­bonokról, pedig pénzügyi életünknek ez a jellemző tünete minden figyelmet meg­érdemel. A bonok érkeznek. Ez tagadhatatlan. Az 1931-es év óta sínylődő állami nyugdíja­sok sebes iramban kapják kézhez az ele­gáns kék és zöld guirlandokkal feldíszí­tett pótpénzeket. Éppen csak eladni nem lehet őket. A városban két szabályszerű börze ala­kult az adóbonok körül, ahol óriási kí­nálat és mérsékelt kereslet csatáznak egymással. Az egyik: ott van a­­pénzügyigazgatóság kialledrá­­lis felé néző bejáratánál. Van valami ke­leti jelleg abban, ahogy az eladók két tenyerükben tartva,, vételre kínálják a portékát. Az eladó udvarias, halk és alá­zatos. Ilyenképen: — Nem mottóztatik parancsolni? Szép száz, ötszáz és ezerlejes névértékű bonja­im vannak. Kegyeskedjen megtekinteni. A vevő a börze sztárjai. Iszonyú lenéző képpel sétál feli s alá a kínálók sorfala között, aztán néha odaveti: — Mennyire tartja? — Hatvanhat százaléknál, istálom. — Azt hiszem, maga egy kicsit... — szól a vevő és kezével homloka előtt gesz­tikulál. Olyan, akár a regényeim: „A Hohen­­zollern-sáncot tartani kell!“, illetőleg az áraikat kell tartani. Legalább is a kapu alatt. Mert az eladók között sétáló Pé­nz nagy vonzerő. Mágneses hatalma rend­szerint kihúz egy-két kinálót a sorból. Feltűnés nélkül beljebb mennek a lépcső­házba s megkezdődik a „bessz“. Az árfo­­­­lyam­banylat-h­omlok zuhan lefelé a 66 százalékos magasságból le egészen a 42-es grádusig. Ilyen fokon a vevő már szóba áll. — Harmincnyolc! — De uram, igazán nem adhatom. — Harmincnyolc! — Az Istenért, hiszen családom, gyer­mekeim vannak. — Harmincnyolc! — hallatszik har­madszor is, könyörtelenül. — Uram éhezünk ... — Akkor harminchét! És megkötik az üzlet­et. * A Metropol kávéházban tartózkodó délutáni üzletezők képviselik a nagyvo­nalú üzletosztályt. Itt már 10, 20, sőt 50 ezrekben megy a tét, nyugdíjas kevés van, inkább úgynevezett felhujtók dol­goznak és az árfolyam átlag 42 százalék körül ingadozik. Közgazdasági szem­pontból a Metropol-kávéház mindig je­lentős hely volt. Éppen úgy lehet feketét és kapucinert kiapni, mint vagon búzát, petróleumot, svájci frankot és adabont, minden hivatalos sallang mellőzésével, amely alatt a Banca Nationala korláto­zó intézkedéseit értjük. Pedig nem volna egy kicsit érdektelen benézni ebbe a kavargó üzleti atmoszfé­rába. Legalább a nyugdíjbonok tekinteté­ben, amelyek minden humánus kormány­szándék ellenére is csak új, könnyű üz­letágat termelnek ki a nyugdíjas társa­dalom rovására. Biztosra vesszük, hogy ezek a sorok méltatlanságot fognak kiváltani éppen a nyugdíjasok között, akik azzal érvelhet­nek, hogy legalább ezen az utam tehetik pénzzé egyébként értéktelen követelései­ket. Van benne valami. Máskép mit is csinálnának a bonjaikkal. Mit? Íme újabb lehetőség: Egyik Ferdinánd-úti kereskedő hirdeti, hogy napi árfoly­aim mellett, adóbonok ellenében, igen szép és tartós zoknikkal áll a nyugdíjasok rendelkezésére. DOfZTOi£Vf Zsíff : flim­ és bű­nhődés 36 lejes vászonkötéses propaganda kiadásban A könyvkiadás forradalmát jelenti ez a 480 oldalas, hófehér papíron nyomott, gyönyörű kék vászonkötésben megje­lent könyv. 36 lej az Ellenzék könyv­­osztályában Cluj, Piata Unirii.­­ Ugyan­úgy jelent meg 500 oldalon vászonköté­­ses kiadásban Dickens: Twist Olivér és ifj. Dumas: Kaméliás hölgy, 36 lejért. Vidékiek egy-egy könyv után portóval együtt 46 lejt küldjenek be. ELLENZÜK Csütörtök, 1934 mircina 1. Szerelem, születés-gyilkosság Egyik törvénytelen apa a gyermekét gyilkolta meg, a másik a kedvesen végzett halálos „műtétet“ BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Két véres bűntény: egyik Dim­asszerdahelyem, a másik egy Pozsony melletti kis községben játszódott le — egymás mellé tartoznak azon a közös vonalon, hogy a mind a kettő úgynevezett „bűnös szerelmi élet“ következ­ménye. Mindkét esetben, gyermekáldással járt a szerelem és mindkét esetben kegyetlen gyilkosságok történtek a gyermekáldások nyomán. Az apa a fa­poz vágja a csecsemőjét A Dunaszerdahely melletti Tőnye község­ben borzalmas gyermekgy­ilékosság történt. Egy Hód­osi Benő tőnyei gazda falujabeli lánynak udvarolt. Az udvarlásnak következ­ményei lettek, a leánynak gyermeke szüle­tett. Hodosi nem akarta vállalni az apaság felelősségét és ennek per lett a következmé­nye. A bíróság megítélte a gyermektartást. A férfi eziutá­n rövid idővel felkereste a nőt, aki­vel heves szóváltásban csapott össze, majd felkapta az alig néhány hónapos csecsemőt és addig csapdosta a falhoz, asztalihoz, amíg szétl­ocsant koponyával holtan maradt a ke­zei között. „Mittti“ úton gyilkosság a reszelővel Nem kevésbé borzalmas az a történet, amely hasonló indokokból játszódott le egy Pozsony melletti kis községiben. Hurbám Ká­roly 30 éves vicskai gazda kegyetlen módon meggyilkolta kedvesét, Tokos Ernát. Piaitaili asszony volt Tokos. Erna, akinek a férje régebbi idő óta Amerikában él. In­tim viszony fejlődött ki közöttük, amelynek következményei is jelentkeztek. Ekkor a férfi pénzt adott kedvesének, hogy tiltott műté­tet végeztessen magán. Ez azonban nem si­került és ekkor eszelte ki a férfi a kegyetlen tervét. Kicsa­fta kedveseit egy kezdi hegyre, Re­szelő­ rejtett el a zsebében és így ment el a találkára. Az erdő sűrűjében arra próbálta rábírni az asszonyt, hogy engedje meg, hogy a műtétet ő elvégezhesse. Az asszony ebbe­­belement, amire a férfi a legbrutálissbb mó­don fogott neki a műtétnek és amikor az asszony elájult, az eszméletlenül heverő nőt többször egymásután a reszelővel meg egy fadoronggal fejbefújtotta. Az ütések azon­nal halált okoztak. A „műtét“ után hazafelé indult, találko­zott néhány ismerősével, akiknek a véres ke­zére és ruhájára vonatkozólag azt adta fel­világosításul, hogy „a tehén megborjad­­zott.. A csendőrség hamarosan kiderítette az esetet de kézb­ekerí­tette a bestiális embert. AKINEK A GYOMRA FÁJ, bélműködése megrekedt, mája megnagyobbodott, étvágya nincs, emésztése elgyengül, nyelve fehéressárga, annak naponta egy pohár természetes „FERENC JÓZSEF“ keserűviz rendbehozza az emésztést és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok elismerik, hogy a FERENC JÓZSEF víz biztos és kellemes hatása következtében állandó haszná­latra rendkívül alkalmas. Sikerült az aknamunka: lemondott a helyi ipartestü­let elnöke A város iparostársadalmának nagy többsége a lemondott elnök mellé csatlakozott CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Egy héttel ezelőtt má­r hírt adtunk arról, hogy városunk iparosságának egy töredéke, dema­góg­­jelszavak és szirénhangok hatása alatt, az ipartestület eddigi békés harmóniájának megbontására törekszik. Akkor még azt gon­doltuk, hogy ki fognak józanodva a megté­vesztett iparosok s nem fognak eszközül szol­gálni arra, hogy a város iparostá­rsadal­mát két táborra bontsák, amely eddig nem sike­rült, dacára annak, hogy ennek érdekében már mindent elkövettek. Vasárnap aztán az ipar­testület helyiségé­ben gyűlést tartott városunk bőriparosaiinak egy csoportja. Bins Luca és Farkas Andrei voltak a vezérszónokok az iparost­ársadalom sorvadásáért, az elviselhetetlen állam­i és köz­­terhekért, a gazdasági krízisért s­­mindazért, mi az iparosságot sújtja Moldovánn Antalt, az ipartest­ület jelenlegi elnökét tették fele­lőssé. Azok, akik tisztában voltak a helyzet­tel, jól tudták, hogy a gyűlésen voltasképen egészen másról van szó, arról, hogy az ipar­testület vezetőségét olyan emberek kaparint­sák­­kezükbe, akiket minden lépésükben nem érzés, hanem az elfogult sovinizmus vezet. És ezek győztek, mert mint értesülünk, Mol­dovan Antal ipartestületi elnök, akit legjobb meggyőződésünk szerint méltatlanul értek a támadások, lemondott tisztségéről. Ezzel megnyílt az út azok előtt a törtetők előtt, akik minden érdem nélkül ugyan, az elnöki tisztségre aspirálnak. Tagadhatatlan: a lemondott elnök jó ro­mán volt, azonban faji érzését üzleti célokra soha sem használta ki. Az impériu­m átvé­tele óta vezette az ipartestület ügyeit, tető alá hozta a székházat s keresztül tudta vin­ni, hogy a város iparostársad­a­lma szakma­i ügyekben faji és felekezeti különbség nélkül együtt dolgozott. Most ennek az összhang­nak vége szakad, a helyi ipartestület életé­ben olyan harcok fognak bekövetkezni, me­lyek az iparostársadalmat meg fogják osz­tani. A város iparostársadal­mának nagy több­sége azonban továbbra is változatlanul ki­tart Moldovan mellett. Nagyarányú mozga­lom indult meg, hogy elhatározásának meg­változtatására rábírják, de erre nem, haj­landó­ az iparostársaik iránti megbecsülés és meg- NYOMTATVÁNYOKAT bármily változatban a legol­csóbban, leggyorsabban és a legkényesebb igényeknek megfelelően KÉSZÍT a CLUJ, Sir.­ 0ШШШ ANYOMDA

Next