Ellenzék, 1934. április (55. évfolyam, 75-96. szám)

1934-04-01 / 75. szám

Vasárnap, 1934 április 1. A kisebbségi megváltás Ida : SPECTATOR A nagy ünnep egyetlen eszköze sem avult el közvetett bizonyságul, hogy az ünnep sem avulhat el soha. Harang fölráz, körmenet meg­indít. A szentség eleven igazsága válik.­ A lélek ismét elálmélkodik a szent rejtelmek előtt: hogyan leir Isten emberi fájdalom köze­pette megváltó halált halni és az eszme ho­gyan támadhat föl újra isteni örökkévalóság­nak. Győzelmet arathat-e végül a szeretet min­den esetleg fölött? Aztán örvendünk az ün­nepi pecsenyének, amiről a húsvét­ név eredt, a báránynak, mert Krisztus jelképe, az ünnepi kalácsnak, melyet a föltámadt Mester a tanít­ványokkal együtt evett, a hím­es tojásnak, mert a belőle kikelő madár a szent sírból való ki­szállásra emlékeztet. A dolgok beszélnek ren­geteg mondanivalójukról. Mennyi kép, szobor, vers, beszéd, magyarázat van már a nagyhét kimeríthetetlen festői, drámai, bölcseleti ada­lékairól! Tér és idő, lélek és test még mindig nem bírt megtelni velük. Meddig fog ez a szomjúság és éhség tartani? És ki tudja, med­dig kell várnunk, amíg a megváltó áldozat egésze­n célhoz ér és az igazságos Emberszere­tet győzelemre jut a tökéletes Istentisztelet fényében? A világot megteremtették, de a mi kötelességünk berendezni. Az önfeláldozás fé­nyéből csak az ember vonhatja le az összes következtetést! Csakhogy ... tudat és lehető­ség, elgondolás és eszköz nem áll még egymás­hoz közel. Az esendő ember sokszor tisztázta, mit kell csinálnia s tevénykedve sem bírja meg­csinálni ezt. Sőt mintha most nem egy aras­szal előre, hanem egy ugrással — talán halál­ugrással — hátra jutott volna. Szükséges-e mindezt részletesen is megma­gyarázni? Az új forradalmak őszinte hívei maguk sem tagadják, hogy eszményképük a középkor, amelyben bizonyára sok nagysze­rűség volt. Dante élt benne, arab fejezete nagyszerű fölfedezésekre vezetett, már tre­­centoja megkezdte minden művészet „újjá­­szülését“ a gótika után, az a középkor, amely­ben a millenarizmus és a kili­zmus a vallásos közösség tökélyében és a lélek regényesség segítségével kapcsolta össze az eget és földet s aszkétáit és lovagjait a szent­ föld felé terel­te, elvégre mégis csak egy kezdeti állomás volt a múltban, jobbágysággal, autarchiával, járvá­nyokkal, felekezeti villongásokkal, sötét dol­gokkal és fájdalmas butaságokkal, amikből csak nehéz küzdelmek árán lehetett és­­— úgy látszik szükségből — kellett az emberiségnek magát előre menteni. Még a csillagok is előre mutatnak... Miért visszahajolni most e föl­­séges mauzóleumba? Újra rendiséget és céhet, irányított és körülzárt gazdálkodást, jobb vagy baloldali arisztokráciát és fehér vagy vörös kénguraságot létesíteni? Miért megalázni az egyéniség kezdeményező és teremtő hősiségét, egy akarat vagy rendszer pórázára fűzni s géppé tenni a tömeget, a társadalmi, vallási és faji háborút dicsőíteni, viszont kisajátítani a demokráciát és nemzetiségi elvet, ha mindjárt hamis és romboló alakban él attól a polgári szabadelvűségtől, melyet nyugaton és keleten a visszahatás e könyörtelen forradalmai meg­vetnek és halálra szántak? Szomorú ez a nyomasztó helyzet az embe­riség mai nagy átalakulásában. De még , ször­nyűbb, mikor a nemzeti kisebbségek sorában mérjük meg. Az általános emberi végzetben, a lelki és gazdasági válság karmaitól marcan­golva még egy sajátszerűen különleges kisebb­ségi végzetben és válságban kell senyvedniök. A jogtalanság és hontalanság bizonyos formá­jában, holott emberi, állami, kisebbségi jogaik vannak és se hazát, se szülőföldet nem hagy­tak cserben. Ezt az állapotot és helyzetet ha­sonlónak mondhatnék a középkori zsidóságé­hoz, ha kisebbségeink többsége nem pusztulna el főleg gazdasági tekintetben, ha hit és köz­gondolkozás sok szállal a többségi népekhez nem láncolná őket. És ez a kép napról-napra még jobban sötétül. A pohár mostan telik meg. Az integrál és totál nemzeti eszme mind több veszedelmet zudít elő. A kisebbségi jog­védelem napja föl se hajnalokon, máris leal­­konyul. A mi országunkban, amelynek a leg­türelmesebb többségi népe és legenyhébb poli­tikája volt, a kisebbségi bölcseletet egyre szi­gorúbban fogalmazzák meg. A pártok egymás­sal versenyeznek az elnyomás eszközeinek sür­getésében és ami a legfájdalmasabb, a kormány­zópárt, melytől múltja, képességei, hatalma, szabadelvűsége miatt a legtöbb joggal vártuk a megértést, szintén nem bír elzárkózni ki­sebbségellenes külvilági és belső áramlatoktól. Lám, a nemzeti munka védelméről szóló tör­vény s a 16. évben üstökénél előrángatott nyelvvizsgák újabb anyagi pusztulásra ítélnek bennünket. Angelescu sorba visszaidézi fojto­gató rendelkezéseit. A rendtörvény, a köz­­igazgatás átmeneti bizottságainak megalakítása s egyéb tények politikai bukásunkat fokozzák. Bratianu Ionel utolsó kormányalakításának idejéhez viszonyítva erdélyi magyarságunk ma lényegesen szánandóbb állapotban senyved. Tudjuk és elismerjük, hogy a kisebbségek rendkívüli kényelmetlenséget és nagy nehéz­séget jelentenek a nemzeti államnak és izgató hatással vannak a népre, ha ennek balösztöneit felcsigázzák. Értjük azt is, hogy a magyarság­gal szemben rossz emlékeket ápolnak és köz­ügyi okokból súlyos bizalmatlansággal visel­tetnek. Hiábavaló volt eddig is igaz hűségre, kötelességteljesítésre, írott jogokra, szenvedés­re és károkra hivatkozni Semmi se szól mel­lettünk, minden ellenünk van és nem tagad­hatjuk, hogy másfél évtized angyali jóság léte­sítésére alkalmatlan volt. Meg kell értenünk a románságot, ha nem is akar megérteni. Nem is ezekben van a bökkenő. Ott rejlik a baj, hogy a román állam és a nemzet, minden életrevalósága mellett sem számol a szerencsé­s elnyomás lélektanával, nem veti latba pon­tosan az állambölcsesség tapasztalatait, kartár­saival együtt, ezzel fokozza kétségtelen és jo­gosan fájlalt nehézségeit. Elvégre a kisebbsé­gek itt vannak. Nem lehet őket megsemmisí­teni és beolvasztani, legalább is nem 20—50— юс év alatt. Miért az idő és lehetőség ellen­állásával szembeszállani? Miért nem inkább fölhasználni a tagadhatlan s mellőzhetlen va­lóságot a közösség javára? Miért tönkreszegé­­nyíteni és elkeseríteni milliókat, ezzel, ha más­ba nem, a társadalmi nyomor és a titkos gyű­lölet méltatlan s közösségromboló helyzetébe dönteni? Miért nem fölhasználni őket a dunai medencében a jó béke s közös gazdálkodás megvalósítása körül, miért alkalmat adni raj­tuk át az emberi szeretet képviselőinek, hogy szomorú sorsukat világszerte kiteregessék? A nemzetiségi elnyomás már sok bajt oko­zott olyan országoknak, akik szentül meg voltak győződve, hogy ezzel a saját népük boldogságát akarták szolgálni. Miért a végze­tet szükség nélkül vagy fenhéjázón kihívni? A vértanuság, a hit, az emberszeretet, a föltámadás szent ünnepén ne kecsegtessük ma­gunkat derűlátó meggyőződéssel: a jó belá­tásra és jó szívre való eddigi felebbezésünk, politikai s társadalmi erőfeszítéseink gyorsan és lényeges eredménnyel fognak járni. Tapasz­taltuk, az eddigi kormányok és pártok majd­nem egy húron pendültek. Most pedig a nem­zeti és hazafias próbatétel versenye folyik a mi bőrünkre s Európa egyre nagyobb részét önti el az új nemzeti gondolat forró iszapja. Egyelőre nincs mit remélni, sőt egyre jobban aggódni kell. Ezt a külön passiót el kell szenvednünk, hogy utódainknak biztosítsuk a jobb jövőt: a népek nem élnek örökké gyűlö­letből és a gyűlölt népnek fájdalommal kell megváltani magát. De azért minden törvényes eszközzel mégis védekezni kötelességünk. És­pedig társadalmi téren, a népbajtársiasság mód­ján, lehetőleg kirekesztve politikai visszahatá­sok lehetőségét. Mentől kevesebb politikát. Nem lesz baj, ha kimaradunk a parlamentből, városházából, csak a mindennapi kenyérből és a magyar igéből ki ne maradjunk! És ha nem bírjuk még magunk felé hangolni a román pártokat, nemzetet és államot, hajlítsuk ma­gunkhoz a román embereket. Szoktak léte­sülni két nemzeti bankok és kamarák, ala­kulnak törvényhozásokban más népek baráti csoportjai. Miért ne volna lehetséges, hogy magyar barát alakulatokat sugalljunk román jó embereinknek és közös intézményeket ne teremtsünk velük? Nem szabad lemondanunk a húsvét nagy tanításáról: az emberszeretet­nek csodálatos hatalma van. De az áldozatunk megváltó és föltámadó hatályáról sem. Ezek­be kell gyökeredznünk. Akkor igaz emberek leszünk és rendíthetetlen magyarok maradunk. LEGJOBB ARCSZÉPÍTŐ A Dr. bíró féle ELTÜNTETI A SZEPLŐT, KISIMÍTJA RÁNCOKAT.! Ara csak 3s lei KÉRJE MINDEN SZA­KÜZLETBEN! ­ MAKACS SZÉKREKEDÉS, vastagbél,,tár­ni­s, puffadás, vértorlódás, anyagcserezavarok, sár­gaság, aranyeres csomók, csípőfájás eseteiben a ter­mészetes „FERENC JÓZSEF“ keserűvíz — reggel és este egy-egy kis pohárral bevéve — rendkívül becses háziszer. Klinikai megfigyelések tanúsága szerint a FERENC JÓZSEF víz még ingerlékeny helű betegeknél is gyorsan, biztosan és mindig enyhén hat úgy, hogy spasticus obsitipaitionál is alkalmazható. 3L »Hit CL fogmttóo 'éDoty'jbfibó, r­og/JiC a k&xmoóad! Amity természetes, hogy lemossa kezeiről a piszkot, époly természetes, hogy fogait és szájüregét a dúsan habzó KALODONT-fog­­krémmel tisztán és épségben tartsa. A HABZÓ FOGKRÉM Az Ellenzék munkaközvetítője Mai ünnepi számunk gazdag és értékes anyagából megrázó figyelmeztetés­ként szól az Ellenzék olvasóihoz Tanódy Endre húsvéti levele. Ha eddig nem is akartunk tudomást venni róla, ebből a levélből mindenkinek rá kell eszmélnie, hogy az értelmiségi nyomor enyhítése Vámár nem tűr további halogatást és hogy ebből a nagy munkából mindenkinek ki kell vennie a maga részét a szá­mára megadott lehetőségek keretein belül. Tegyük jelszóvá, vigyük be ma­gunkkal társaságokba, dolgozó és szórakozó helyekre az idők kérlelhetetlen és elodázást nem tűrő parancsát: Munkaalkalmat a dolgozni tudóknak! A sajtónak, noha életek és sorsok intézésébe cselekedetekkel nem tud belenyúlni s valóban csak az árbóckosárbeli őr szerepére van utalva, mégis meg kell mozdulnia a maga felrázó szavával és elől kell járnia abban, hogy legalább felkutatja a munkaalkalmakat és igyekszik ezeket nyilvánossá tenni, hogy a rá­szorultaknak felvilágosítással szolgáljon. Az Ellenzék ezennel megnyitja állásközvetítő rovatát díjtalanul a nagyközönség számára. Felhívásunk elsősorban a munkaadókhoz szól, akiket felszólítunk, hogy a legkisebb megnyíló munkaalkalomból teljesen díjtalan hirdetés alakjá­ban értesítsék az érdekelteket. Pontosabban: amely vállalatnak diplomás munkaerőre, magánalkalmazottra, ke­reskedelmi, ipari vagy mezőgazdasági szakmunkásra van szüksége, egy izben tel­jesen díjtalanul közölheti ebben a rovatban munkafeltételeit. Mi azután a mun­kakeresők hozzánk juttatott levelei közül kikeressük a feltételeknek legjobban megfelelő ajánlkozókat és ezek ajánlatait az illető céghez, vállalathoz vagy ma­gánszemélyhez eljuttatjuk. Házi cselédek és napszámosok közvetítését termé­szetesen nem vállalhatjuk, de minden más foglalkozási ágban a legmesszebb­menő előzékenységgel igyekszünk rendelkezésére állani olvasóinknak. Az ilyen réven elhelyezett alkalmazottaktól pedig csak annyit kérünk, hogy első havi ke­resményükből tetszés szerinti összeget juttassanak az Ellenzék Menzájára, hogy ezzel szolgálatot tehessünk a jövő nemzedékének is. Kérjük a munkaadókat, de kérünk mindenkit nyomatékosan, olvassák el fi­gyelemmel Tanódy Endre levelét. Kisebbségi érdek, de államérdek is, hogy e rop­pant horderejű probléma megoldásában minden lehető módon igyekezzünk se­gítségére a társadalomnak. Véssük szívünkbe az Ellenzék jelszavát: Munkaalkalmat a dolgozni tudóknak! Várjuk, már a holnapi postával várjuk az ajánlattevők ingyen hirdetéseit. M­indnyájan igazoljuk, Rheuma hogy a Togal-tabletta nagyszerűen bevált: háznál. Köszvény Ischias Spanyolnátha Ideg- és főfájás Hüléses megbetegedések esetén. Ha az orvosok ezrei, köztük sok neves orvostanár a Togal jó hatását elismerő módon igazolja, úgy Ön is használhatja bizalommal! Togal kiválasztja a húgysavat, azonnali hatású és nagy előnye, hogy a gyomorra, szívre és a test­ többi szerveire teljesen veszélytelen. Ye'ga( яепг) potolhstd! A Togal­­tabletták nagy elterjedtségüket gyógyult betegek ajánlásának köszönhetik. Egy kísérlet Önt is meg fogja győzni! Az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Lei 52. — A Togal-tabletta svájci készítmény. KÉT EMBERT TEMETETT EL A BE­OMLOTT FAL. Nagykárolyból jelentik: Foeni községben borzalmas szerencsétlenség történt. Egy ház lebontásán több munkás dolgozott. A pince falából éppen a téglákat rakta ki Tempfi Mihályné 30 éves asszony és Orosz György 20 éves legény. Egyszerre nagy recsegés és ropogás hallatszott, majd mi­előtt a két munkás menekülni tudott volna, a ház fala bedőlt és maga alá temette őket. Két órai megfeszített munka után sikerült a két embert a romok közül kimenteni. Mind­kettő borzalmas sebesüléseket szenvedett ar­cán, karján és testének különböző részein. Tempfinét és Orosz Györgyöt első­segélyben részesítették, majd kórházba szállították. Ál­lapotuk aggasztó. Uj! Uj! ÖRÖKÉGŐ CSERÉPKÁLYHA! Uj cserépkáyhákban, valamint általam átalakított régi Cserépkályhákban 24 óra hosszat süthet 12 kg. fával. Lehet bármilyen méretű. A nálam vásárolt kályhákat te­jesen uj külfö­di rendszer szerint rakom le, a régieket pedig ugyanezen rendszer szerint rakom át. Rendkivü­i nagy megtakarítás tüzelő anyagban. — Megrendelhető csakis TÚRI SÁNDOR kályhás­ mesternél Cluj, Str. Otetului 5/12 — Telefon 1—44.

Next