Ellenzék, 1934. május (55. évfolyam, 98-120. szám)

1934-05-01 / 98. szám

12. oldal. ELLENZÉK Csütörtök, 1934 milés 3. SLIPPER RAGLAN FELÖLTŐ CLU­J, Piața uni r i i 14 . A vlegyászai autón­alasitrófa bűnügyi része befejeződött a semmitőszék előtt A sérültek előtt megnyílt az anyagi kártérítés útja BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A semmitőszék a napokban igen érdekes­­kolozsvári vonatkozású ügyiben hirdetett elvi jelentőségű ítéletet. Az eset ellőzmén­yei visz­­szhanyáinak 1931 év nyaráig, amidőn az egyik helyi napilap­­kisirándulást rendezett a szomszédos Vllegyácaa erdőségbe. Tekintettel a sin­g­ó útra és a 33 jelentkezőre, bérbe vették Rimóci Jakab au­tója város 6 kerekű autóka­­mionját, amely kamion, egy pár héttel az­előtt az Erdélyi Bánik tisztviselőit vitte na­­gyobbszabású kirándulásra. Vidám hangulat­ban indult el a társaság, nem sejtve a ve­szedelmet, a­mit be fog­­következni. Alig hagyták el Kolozsvárt, Farkas Ger­gely soff­őr leszállt a kamionról és a hűtőt kezdte javítgatni, látva, hogy a víz igen ha­mar felforr. Ezt a javítást többizben, megis­mételte, úgy hogy eszi u­tacsokan már ideges­ség vett erőt. De azért baj nélkül megér­keztek a kitűzött célhoz. A d­él­u­tán­i órákban visszafelé indulta­k és egy nagyobb lejtőn a soffőr újra megálln­totta az autót a radiátor megjavítása miatt. Az utasok kérve­ ikérték a soffőrt, hogy engedje őket beszállni és men­jen fel az autó üresen a tetőre és ott eszkö­zölje a javítást, azonban a soff­őr hivatkoz­va arra, hogy a­­gazdája utasítása szerint siet­nie­­kell haza, nem hagyta, hogy az utasok leszálljan­ak. A baj itt történt. A motor elindításánál a kapcsoló holtpontra jutott és ahelyett, hogy ellene ment volna, az autó, az utasok halálos rémületére, megindult a lejtőn lefelé. A soffőr hiába fékezett, mert kiderült, hogy csak a kézifék működött, a láb­fék felmondta­­ a szolgálatot, a harmadik ház -­ó , fék pedig egyáltalában nem volt felszerelve a­­kocsira. A sorfőrzt a lélekjelenléte elhagyta, látva azt, hogy a­z utasok közül többen, így Sebess József ref. kollégiumi tanár, Botár István f­öldbirtokos és mások leszoknek a mintegy 40­­kilométer sebességgel szaladó 3 tonnás kamionról, jónak látta, ő is a volánt magára hagyni, ugyannyit, hogy az első ülésen csak Matinovszki Sándor, a­­kirándulás egyik ve­zetője maradt. A szerencsétlenséget már nem lehetett megelőzni­i: az autó lefutott az út szélére, ott legurult az alant elterülő mélységbe és az utasokat maga alá temette. A közeli Nagykapus község lakói azonnali ki­vonultak a­­mentési miniszái­ókra és Kolozs­várról a­­mentőautó szintén nagy gyorsaság­gal megérkezett. A sebesültek közül többen hónapokon keresztül élet-halál között fel­­­küldtek a különböző kórházakban. A legsúlyosabb sebesült Barg Zoltán, ma­gyar konzulátusi titkár volt, a­kinek a váll­­perepe és jobb karja tört el, a felesége szín­­tén hetekig feküdt a klinikán a kiálloti sé­rülések és ridegizg­al­mak következtében. Cser­ééiig Albin és Visegrádi Lajos­­piarista ta­nárok, Matusovszki Sándor, Kristóf Ilona tanárnő, Preusz Viktor, Curiac György és neje és még sokan, köteles húszan,­­szintén a sebesültek soraiba kerültek. A tényleges or­vosi kezelési költségek közel 900.000 lejt tettek­­ki. A sértettek képviseletében -dr. Ehrlich Ist­ván ügyvéd bűnvádi feljelentést adott be Rimóci Jakab autófuvaros és Farkas Ger­gely soffőr ellen golfbatillaniságból elkövetett súlyos testi sértés miatt, súlyosbítva azáltal, hogy azt a foglalkozásuk körében követték el. Dr. Bircescu vezető ügyész azonnal ki­szállt a helyszí­n­ére és lévén önmaga is autó­st­ul­ajdono­s, azonnnal­­megállapította az ellköve­tett hibákat. A törvényszék el is rendelte a bű­nügyi zárlatot Rimóci minden vagyonára, Rimóci pedig elutasított mindennemű olyan kísérletet, ami az ügy békés elintézésére ve­zetett volna. Ilyen körülmények között ke­rült az ügy még 1932 évben főtárgyalásra a kolozsvári törvényszék elé, ahol a tényállás alapján a soffőrt 8 havi, Rimócit pedig 30 napi fogházra ítélték. A vádlottak Xantopol ügyvéd által felebbekért adta­k be az ítélet el­len, a sértettek megnyugodtak az Ítéletben, mivel ,a Rimóci Jakab bűnösségének á­tmeg­­állapítása fontos vo­lt részükre a későbbi kártérítési igényeik megáillh­a­pítása végett. Felebbezés következtében a kolozsvári táb­la három ízben tárgyalta az ügyet és végre a múlt év november 23-án hozta meg az ítéletét, amellyel a soffőr büntetését 6 hó­napra leszállította, Rimóci Jakabot pedig fel­e­mentette a vád alól. A tábla azzal indokolta a felmentést, hogy Rimóci nem szakember, ő utasítást adott soffőrjének az iránt, hogy az autót hozza rendbe és csak azután menjen útra. Ennélfogva bűnvádi úton nem lehet fe­lelőssé tenni őt a bekövetkezett szerencsétlen­ség miatt, legfeljebb polgári pert leh­et indí­tani. A táblai­­tanács Radulescu táblabíró el­nöklete alatt­­hozta az ítéletet, amit a fő­ügyészség a jelenlévő sértettek legnagyobb bánatára tudomásul vett. Ezáltal az ügyész­ség szempont­jából­­az ítélet jogerőssé vált. Dr­ .Ehrlich István, a sértettek ügyvédje, erre átvette a vád képviseletét és a felmentő ítélet ellen semmiségi pa­naszt jelentett be a semmetőszékhez. A tábla nem akarta elfogadni a bejelentett fellebbezést, azzal indokolva, hogy nincsen helye a magánvád részéről semimássági pa­nasznak, táklin­tettel arra, hogy a törvényszé­ki ítélet ellen a magánvád nem felebbeze­tt és így megszűnt a további felebbezés joga. A sértettek ügy­védj­je azonban ragaszkodott ahoz, hogy a bejelent­ék­ fel­ebbe­zését vegyék jegyző­könyvre és terjesszék fel az iratokat a sem­­mitőszékhez. A semm­itőszék a napokban tárgyalta le a bű­npert. Toma Radu tanácsos elnökölt a II. szekciónál, hét tanácsos részvétele mellett. A vádat dr. Ehrlich István ügyvéd képviselte, miivel a­­k­oronaügyész bejelentette, hogy nem hajlandó átvenni a vád képviseletét. A sér­tettek ügyvédje 2 órán keresztül ismertette a többszáz oldalit kitevő dollá­rt. Több órás tárgyalá­s után délután 6 óraikor hirdettek ítéletet, mely szerint a semmitőszék elutasította a soffőr feleb­­bezését és helybenhagyta a hathapi bünte­tését. Megváltoztatta azonban a táblai íté­let azon részét, amely Rimádra vonatko­zott és elít­élte 15 napi fogházra és 1500 lej pénzbüntetésre. A semmitőszék mindenben elfogadta a dr. Ehrlich István ügyvéd jogai érvelését és meg­állapította, hogy helytelenül já­r­t el a kolozs­vári tábla, amidőn a­­semmitőszékhe­z való felebresztési jogától el akarta, zárni a magán­vád képviselőjét. Érdemben pedig hangsú­lyozta, hogy az, aki — jelen esetben Rimóci — iparszerűleg fuvarozással foglalkozik, nem védekezh­etik azzal, hogy nincsen meg a kellő szakértelme ebben a foglalkozási ágban. Ha pedig nincs meg a kellő járatosa­ága, a mulasztásból vagy hanyagságból szárma­zó szerencsétlenség miatt az autótulajdo­nos felelős büntetőjogilag még akkor is, ha nem ő vezeti az autóját, hanem az általa alkalmazott szel­lemiber. Így zárult le az érdekes bűnügy­ a sértet­tek­­nagy örömére, mivel így most­­már foly­tathatják a bűnügy jogerős befejezéséig fel­függesztett polgári pereiket. A finom ruhák tisztítója, a“ CZINK C L U J_______ Rablógyilkos emberbarát sok nemes cselekedet és két gyilkosság elköve­tése után a rendőrség kezére került PÁRIS. (április hó.) Az igen válto­zatos, sokszínű franciaországi bün­ügyi krónikában is szinte egyedülálló az az eset, amelynek főhőse Pierre Bezombes, a montpelliers-i állomásfőnök. A fran­cia­­­alpok azt írják, hogy Pierre Be­zombes figurájából nagyszerű regény­hőst csinált volna Balzac és Doszto­jevszkij is bizonyosan „szívesen világí­tott volna lámpásával Pierre Bezombes lelke mélyének rejtelmeibe.“ A francia hatóságok azonban nem ilyen romanti­kusok: egészen egyszerűen letartóztat­ták Pierre Bezombest és átadták őt a bíróságnak. Pierre Bezombes szent ember híté­­ben állott. A derék montpolliersi polgá­rok nem is igen meritek kifeszített de­rékkal megállni az állomásfőnök előtt, akinek kenetteljesen szép szavai sok bűnöző fiatalra gyakoroltak javító­­ lá­tást. A háborúból hősként tért vissza az állomásfőnök, egész tömeg kitünte­tései a mellén. Elnöke volt a montpel-­miersi frontharcosok szövetségének. — Emberbarátként tisztelték a környéken. Minden jótékony intézménynek vezető­je volt. Elöljáró volt a „Nemes szívek“ elnevezésű emberbaráti intézményben. Az intézmény évi jelentései beszámol­nak arról a nemes és áldozatkész mun­káról, amelyet Bezombes kifejtett a szegények és nyomorultak érdekében. Nem volt nála tevékenyebb, dolgo­sabb, nemesebb szívű adakozó az egész környéken... Az elmúlt hét egyik Maj­násén az állomás egyik alkalmazottja benyílott a harmadik osztályú váró­terembe, ahol borzalmas­­ felfedezést tett. A padlón, vérbe fagyva feküdt egy ember. Két golyó hatolt át a testén. Még léleg­zett, de beszélni már nem tudott. A sebesültben felismerte Lacant, az ál­lomás jegyszedőjét. Jelentette a dolgot Pierre Bezombes állomásfőnöknek, aki szíve egész részvétével fordult a sze­rencsétlen sebesült felé. Intézkedett, hogy szállítsák kórházba. Az állomás alkalmazottjai sietett a parancsot­ végre­hajtani. Útközben a vasúti sínek mentén még egy hullát fedezett fe. Manoll éjjeli­őr holtteste hevert a pályán, revolvergolyóktól át­­lyuggatva. Detektívek jelentek meg a montpel­­liersi állomásról, akik­­alapos kutatást végeztek. Megállapítoták, hogy rablógyilkos járt az állomásépület­ben, mert a pénztári szekrény fel volt törve és abból nagy összeg pénz hiányzott. A detektívek az éjszaka folyamán a legnagyobb csendben folytattá­k nyomo­­zásukat és ez szenzációs eredménnyel járt. A II. osztályú váróterem egyik padja alatt titkos rést fedeztek fel a fal­ban. A résben hatalmas tömeg bank­jegy és ércpénz volt eldugva. A detektívek elbújtak a II. osztályú váróteremben és éjszaka lesben álltak. Várták, hogy a gyilkos jöjjön a tett színhelyére a zsákmányért. Nagy volt a meglepetésük, amikor a késő éjszakai órákban kinyílt a váróterem ajtaja és megjelent Pierre Bezombes, az emberbarát állomás­fő­nök. Óvatosan körülnézett, majd egyenesen a rejtekhely felé sietett. Lehajolt a pad alá, hogy kivegye on­nan az eldugott pénzt. Ekkor csípték nyakon a detektívek... Pierre Bezombes tagad. Hivatkozik háborús múltjára, kitüntetéseire, em­berbaráti cselekedeteinek légiójára. De a tagadás mit sem használ; a kétéltű állomásfőnök rablógyilkossági ügyét már a napokban tárgyalni fogja a párisi esküdtszék. KÉKRÓKÁT« Gera Testvérek és bundát szűcsnél Budapest, Apponyi-tér 5. sz. A Női szépségversenyeket az ötletes ren­dezőik mind apróbb és apróbb pénzre válto­gatják feli. Eleinte egy darabban shurcolták a versenypiacokra a természet legféltettebb remekét, a női testet. De miután nagyon ha­­m­ar ráutntaik erre a „nagybani“ kiállításra, gondoskodni­­kellett további szenzációról, így született meg a „kicsinyben“ való keres­ő­kedésem. Megindultak a részletvers­enyek: kar, mell, cs­rpő, lábszár, boka, haj, szem­­pilla, fogsor , s­t­j. mutogatások. Jelenleg a fülnél­­tartanak. Ilyen ŐTÜletes tempó mel­lett előreláthatólag hamarosan kimerítik a látha­tó legparányibb női atomrészecskéket is. Számolva a közeljövőnek ezzel az eshetősé­gével­, már mostt felhívjuk az­­illetékesek fi­gyelmét arra, hogy majd, ha kifogynak a­­különböző domború és homorú gyakorlatok­ból, rendezzék meg utoljá­ra a belső szépség­versenyt. Ez a láthatatlan látványosság talán nem tarthat igényt olyan nagyfokú érdek­lődésre,­­mint a többi, de a részletek hel­yett megint az egészet mutogathatnák. • EGY VIDÉKI állomásom történt, hogy ka­­ton­akötetesek várta­k a vonatjukra. Unal­mukat a®zal űzték el, hogy a váróterem au­tomatájával kísérleteztek. Az automata úgy rendelkezett, hogy a kívánt nyalánkság elle­nében 2 tej dobandó be. Az egyik belakott két darab egytejest, de sem az áru, sem a pénz nem jelentlkezett. Erre egy darab 2 te­jesen próbálkozott. Az eredmény meglepő volt, mert nemcsak a cukorka esett ki, ha­nem a­zzal együtt az előbb bedobott két d­a­­rab egylejes isi. Társa csodálkozva kiáltott fel: — Ez az egyetlen intézmény, amelyik vis­szaadja a pén­zt, ami nem neki jár. A szellemeskedő ifjonc szinte megütötte a bokáját, mert­­megjegyzését véletlenül olya­nok is haikliotizálni, akik azt nem honorálták kellőképen. Mindamellett nem ártania min­den ,s közügyekkel foglalkozó helyen egy-egy illyeni kifogástalan ,margaviseletű automatát­­ felállítati.• A VICCEK is a divat szeszélyeihez igazod­nak , éppen eg­ elkésve érkeznek a jó vi­dékre, mint a breitschwanz bunda, vagy a bigin. Miután pedig a Kézdivásárhellyel szomszédos Nyújtód község valahol az Isten háta mögött van, nem is lehet csodálkozni, hogy az anyósviccek csak 1934 tavaszán kezdtek tért hódítani a faluban. A beözönlés első három napja kitűnően sikerült. Nyújtó­don anyósviccet szántottak ész vetettek. Egye­dül B. Sándor nem­ hódolt az új divatnak, aki két évvel ezelőtt temette el fiatal felesé­gét. Mondjuk, B. Sándor nem hódolt a divat­nak, meghódolt azonban saját anyósának, akit a község általános bámulatára április első felében oltárhoz vezetett. A nem min­dennapi társulás nem mindennapi eseménye­ket szül és B. Sándor félhivatalosan közölte a község lakosságával, hogy anyósviccekkel szórakozni ugyan továbbra is lehet, de an­nak, akinek egyszersmind valamilyen községi bizonyítványra szüksége van, ez a szórako­zás nem ajánlható.• NAGY SZENZÁCIÓJA van Háromszék­­vármegye egyik székely városkájának. A la­kosság suttogva tárgyalja a tényt, hogy az egész városban nem lehet kerítéshez való tüs­késdrótot kapni. Tudniillik, a városka egész készletét a közjegyző vásárolta meg. A közjegy­ző úrnak az új után háza van, amely a közel­múltban példátlan átalakításokat szenvedett. Mindenekelőtt hatalmas kőfalat építettek a ház körül, törésekkel, a falak tetejére mintegy méter magasságban szöges drótakadályok vár­ják a betolakodót s ha akadna elvetemült em­ber, aki mindezeken átvergődik, egyenesen az udvaron tanyázó hat véreb torkába jut. A vá­roska pletyka-hírszolgálata szerint alkonyat után fegyveres őrök cirkálnak a ház körül, míg benn a közjegyző úr lakásában tucatjával ég­nek az izzólámpák, nappali fényárba öntve az udvart. Azóta az új után szívdobogás nélkül nem is lehet végigmenni, mert a kutyák olyan rettenetes zajt csapnak, mintha láncos kísértet kóborolna a ház körül. A három­széki közjegyző úr vérebes vára előtt szájtát­­va áll, még a dús képzelettel megvert riporter is. Egyet lehet csak kisütni a dologból teljes bizonyossággal: hogy a közjegyző úr fél. Vagy még egyet: a közjegyző úr beteg. Omikron. Mozgószinházak műsora: SZERDA: EDISON: I. HATOK TITKA. WaUce Beery, Jean Harlow. II. ÉLJEN AZ ÉLET. Raul Roulien, Gloria Stuart, Herbert Mundy.

Next