Ellenzék, 1934. június (55. évfolyam, 121-145. szám)

1934-06-01 / 121. szám

2. oldal. ELLENZÉK Péntek,­­1934 júniusi. tíz erdélyi arany hazájában Titokzatos harc az aranyért. — A romániai termelés célja. — Az álom: tízezer kilogram­m,finom“ arany évente. — Lopások, rekordok ••• *“■“ Szegény utitárs. — Munkás és termelés. — Munkabércsökkenés okai. — Anyagdrágaság, gépek. — Goga és a „Mica“-bánya. — Az aranytermelés fokozása NAGYBÁNYA. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Itt, az arany csöndes hazájában, a gyö­nyörű kék ég alatt eszébe sem jut az ember­nek az a harc, mely a hegyek gyomrában rej­tőző ritka aranyércért folyik évezredek óta. Az emberek ugyanis itt is a mindennapi szá­raz kenyérért futkosnak s néhány fekete aranykereskedőn kívül senki sem gondol a nagy problémára. Vájjon áru és munka miért függnek ma is ettől a szennyesképü hideg érc­től s miért nem tudta az arany hatalmát a civilizált világ máig sem megtörni? ... Pénz, pénz és pénz!... Ma is uralmon lévő három feltétel. Ma sem papírt, de aranyfedezetet értünk alatta. Várják, túrják a föld belsejét. Mintha már a kellő aranyfedezettel rendelkező pénz sem volna elég. Mintha „tiszta“ aranyat akarnának forgalomba hozni. Pedig ez fogja majd a kegyelemdöfést az aranylázban szenvedő termelésnek megadni... Ha majd fáért, szénért, petróleumért való­ban „tiszta“ aranyat fognak követelni, akkor érünk el az uj élet küszöbéhez, melyben más, uj értéket kell keresni majd valamikép. Addig az államok egymás aranykészletét kutatják s a valódi adatokat eltitkolják egy­más előtt. Verseny, sokszor aljas verseny in­dul meg így közöttük, hogy egymás pénzét tönkre tegyék. Ezen a boszorkánykonyhán csak félreértések, hiúságok, kihasználások, fél­tékenységek és háborúk születnek ... ötvenmillió kilogram a világ mai arany­­készlete. Tizennyolcmillió kilogram az állami bankok pincéjében pihen ebből. Mégsin­cs béke s nyugalom az aranyfron­tér .. A romániai aranytermelés A világ aranytermelésébe a nagybányai kes­­kenyvágányú bányavonatokkal kapcsolódunk bele. A Kereszthegyi és Veresvizi bányák kis vonatocskái, apró kocsikéi hasznosabbak és kedvesebbek itt minden Pulknann-kocsinál. Csak ők látnak itt tisztán. Ezek a kis vago­nok, melyek a bányák szájában eltűnnek üre­sen, hogy megrakodva térjenek vissza a sötét háttérből zsákmányukkal. A munka emelkedik, nő a forgalom. Az álom, a cél: a termelést előbb ötezer, aztán tízezer kilogram aranyra emelni orszá­gosan évente . Nagybánya az első vonalban harcol ebben a küzdelemben.­­ A bányamunka eredményének növelése és a lopások kiküszöbölése, ez az a két hiva­talos célkitűzés, mely állandóan szemünk előtt lebeg — mondja a kísérőm, egy hat elemit végzett régi munkavezető egyik leányánál. — Lopások? ... — A termelés hat-tíz százalékát emészti, tünteti el a lopás, ami háromszáz kiló aranyat tesz ki országosan évente. — A mi aranytolvajaink rekordot érnek el? — Sajnos, még mindig van belőlük. A re­kordot azonban sohasem mi tartottuk. A vi­lágrekordot az oroszok tartották, hol a ter­més húsz százalékát lopták el a szibériai bá­nyákban. — Ez a lopás kifizetődik, a tolvajok bizo­nyára nem jelentkeznek panasszal a kapitány­ságon ... — Szépen keresnek. A Banca Nationala száztizenegyezer lejt fizet az arany kilójáért, minek háromezernégyszázneg­yvennégy lej volt az ára békében. — Megfelelő ár ez? — A többi cikkek árához viszonyítva elég szép. A költségek mindenesetre sokat emész­tenek fel ebből. Vannak oly anyagok: vas, dinamit, melyek az 1914. évi árak ötvenszere­sét is elérték, az arany ára mégis csak har­­mincháromszorosára emelkedett békebeli érté­kének. Ezt a nagy veszteséget csak dús és gaz­dagabb tartalmú termeléssel lehet kiküszö­bölni. — Mikép? — Csak olyan termeléshez szabad kezdeni, mely legalább tíz gram aranyat ad minden tonna bányatermékből. A szegénység utitársa S ennek a kincsnek a szegénység a leghűsé­gesebb barátja, utitársa. A munkavezető en­nek okát magyarázza. Könnyen megértjük: — Minél nagyobb a kenyértelenség, a hiány, annál olcsóbb a napszám, annál szerényebb feltételek mellett hajlandó a munkás dolgoz­ni. Annál kevesebbe kerül tehát az arany ter­melése. Az aranytermelésnek nem érdeke tehát az, hogy a jólétet emelje. Első perctől kezdve éles ellentét áll fenn e két érdek között, munkásérdek és aranyter­melés nem állanak egymással egyenes arány­ban. S érdekes természetét az arany továbbra is megtartja. Mindig hű marad a gazdagsághoz, mindig odatáncol, hol jobb élet céljára a föld r­éhéből a maguk számára kitermelték. — A termeléshez szükséges anyagok áremel­kedését is a bányásznak kell megfizetni! Mert a munkabért mindig csökkentik ily esetben az emelkedés arányában — folytatja kísérőm. A leg­főbb állami célkitűzés tehát a bányá­szatban felhasznált anyagok árának csökken­tése kell legyen a jövőben. A munkásviszo­nyok javításáról csak így lehet majd beszélni. Az anyagok olcsóbbodásának üdvös hatása más oldalon is jelentkezne. Olcsóbb anyaggal ugyanis több munkát és főleg­ több kísérleti munkát lehetne végezni s ez a munkaalkal­mak számát növelné. Tőkére van szükség! Az aranybányászat még nagy befektetése­ket, nagy tőkét igényel. Sok pénzre, előnyös feltételek mellett nyújtott hitelekre volna szükség ezen a vidéken, hogy a technika vív­mányaival a sírban lévő magánbányászatot fel­támasszák. Vannak ugyanis oly gépek, anya­gok, melyek nélkül nem lehet manapság aranytermelésről beszélni. Egyedül a franciák azok, akik itt pénzzel rendelkeznek. Termelésükben így az erdélyi „Mica“-bányák eredményeivel vetekednek, mely vállalat aranytermeléséről szakkörökben most igen sokat beszélnek. A költő-politikus, Goga Octavian ugyanis éppen most számolt be a „Mica“ tavalyi üz­letévéről. Goga, mint a bányatársaság igazga­tóságának elnöke büszkén jelentette be a ta­valyi 42 millió lej hasznot, mert mérlegük szerint ennyi jutott a részvényeseknek. Kár volt ezt az eredményt nyakon önteni a már ismert túlzó soviniszta lével. Annak han­goztatásával, hogy 2457 munkás közül „csak 145 minoritar“ dolgozik bányáikban.... A termelés emelésének gondolatát, általános munkásjólétet s nem politikát kell a tárnákba vinni, hol a becsületes munka egyformán kell alkalmazást és jutalmat találjon. Az aranytermelés foltozásának útján Az aranytermelés fokozását erre kiküldött hivatalnokok, szervek tanulmányozzák állan­dóan. Ha valamikor, úgy ma, igazán szükség van minden csepp aranyra s az állam sem engedheti meg azt a fényűzést magának, hogy a föld gyomrából felhozott ércben felhalmo­zott arany moslékként hegyi patakokba ömöl­jön. Az állam 114 millió lejt fektetett be új fel­szerelésekbe múlt évben s a „flotációs“ dús aranykivonási eljárás kiterjesztését vette fel programjába. A befektetésnek meg is volt a hatása az állami üzemekben. A magánbányászat azonban nem lett ezzel párhuzamosan felkarolva. Azt beszélik, hogy a magánbányászok szövetségét szeretnék felállí­tani álami segítséggel, mert csak szövetkezés­sel lehetne eredményt elérni. Az állam ugyanis nem nézheti öl­be tett kezekkel a nagybányai és Nagybánya-környéki magánbányászat pusz­tulását. Az aranytermelés fokozása a nagy állami érdek, amit sohasem lehet szem előtt tévesz­teni és nem lehet tagadni. Az aranytermelés emelése rendbe hozhatná zilált gazdasági és pénzügyi helyzetünket.­­ Ha tízezer kilogram arany kerülne az állami bank pincéjébe, ezzel 4400 millió lej értékű új papírpénz kibocsátását lehetne fe­dezni, ez pedig az ország újjászületésével je­lentene egyet! — magyarázza a hat elemit végzett munkavezető okos fejjel. Vájjon megértik ezt az egyszerű, okos szót illetékes helyen, messze, Bukarestben? ... (k. i.) | SELECT ГС0760 [■ Szenzációs PREMIER:a szőke párduc! A kolóniák exotikus életéből készült, rendkívül érdekes tartalmú, csodás felvételű film. — Főszerepekben: JAN HARLOW és CLARK GABLE Mi­soron kívül hangos híradó._______________ A tordai gázrobbanás napjátéka a kolozsvári ítélőtábla előtt Kártérítésre kötelezte a bíróság a gondatlan gáztársaságokat KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósító­jától.) A kolozsvári Ítélőtábla I. szekció­ja tegnap érdekes kártérítési pert tár­gyalt. Tóth György tordai mechanikus volt az egyik felperes, aki a­ tordai föld­gáztársaság gondatlansága következté­ben majdnem életét veszítette s örök éle­téb­e emberi roncs maradt, édesapja, Tóth Károly a másik, akit a gondatlan­ságból előidézett földgázrobbanás anya­gilag tett tönkre. 1929 január 3-án Tóth György, Tóth József tordai bicikli és varrógépkereske­dő 16 éves fia a reggeli órákban apja üzletében a kályhába tüzet akart gyúj­tani. Amint a gyufát meggyújtotta, az üzletben hatalmas gázrobbanás történt, melynek következtében Tóth György ar­ca és karjai oly súlyosan összeégett, hogy több hónapi gondos kezelés ellené­re is örök életére munkaképtelen maradt. A tűz apjának üzlethelyiségében felhal­mozott összes áruit teljesen tönkretette s az épületet is súlyosan megrongála. A robanás után lefolyt vizsgálat megállapí­totta, hogy a robbanás a tordai gáztár­saság gondatlansága következtében tör­tént.­­ Tóth József üzletébe 1927-ig ugyanis a gáz be volt vezetve. Ekkor azonban kérésére a­ gáztársaság kikül­döttje elzárta a gázt s a csövet lealmozta. A munkát azonban nem végezték el lelkiismeretesen és ennek következtében szivárgott ki a nagymennyiségű gáz az üzletbe. Tóth József és Tóth György a gázel­osztó tordai S. A. D. I. N. ellen keresetet indított, kérve 810.000 lej kártérítési összeg megítélését. Sokszori halasztás után a tordai törvényszék 1932 márci­us havában hozta meg ítéletét, amikor is a kártérítési keresetet visszautasította, azzal az indokolással, hogy a szeren­csétlenségért a másik tordai földgázve­zető S. Á. G. A. P. A. N. társaság felelős, mivel azon a napon ennek igazgatója rendelte el, hogy nagyobb mennyiségű gázt bocsássanak a vezető csövekbe.­­ Ezután a pert ez ellen a társaság ellen indították meg a felperesek. Tárgyalás­tárgyalás után következett, végül is a tordai törvényszék kimondotta, hogy az ügy elévült, mivel a S. A. G. A. P. A. N. megszűnt. Tóth József és Tóth György ez ellen az ítélet ellen a kolozsvári táblához fe­­lebbezett, ahol az első tárgyalást ez év március 9-én tartották meg. Az alperes gáztársaságot Camil Negrea egyetemi tanár, a felpereseket pedig Porutiu Lő­rinc ügyvéd képviselte. E tárgyaláson aztán dr. Porutiu igazolta, hogy a sze­rencsétlenségért mind a két gáztársaság felelős, mert a S. A. G. A. P. A. N. és a S. A. D. I. N. tulajdonképpen egy társa­ság és egymás ügyeiért kölcsönösen fe­lelősek. A gáztársaság halasztást kért annak igazolására, hogy a szerencsétlen­ség azért következett be, mert Tóth Jó­zsef a gázt lopta és ő felejtette nyitva a csövet. A tegnap délelőtti tárgyaláson, dr. Po­­rub­in a múltkori tárgyaláson elmondott érvei alapján kérte az összeg megítélé­sét, mert a társaság semmivel nem tudta igazolni, hogy a robbanás a Tóthék hi­bájából történt volna meg. A bíróság hosszas tanácskozás után mind a két gáz­társaság kártérítési felelősségét megálla­­pította és az ügyet áttette a kártérítési összeg megállapítása érdekében a tordai törvényszékhez. Nyolcvanezer lejre szaporodott fel az Ellenzék-Men­za gyűjtése nyolc hónap alatt. Ezt is csak úgy sikerült elérnünk, hogy a Kosztolányi-est bevételéből a rendezési költségek levonása után fenmaradt pár­száz lejt a Menza pénztárába utaltuk át. Ezért most, elkésetten is köszönetet mondanunk a nagyszerű költőnek, aki azonfelül, hogy közönségünket pár órá­ra szellemi kincsekkel halmozta el, még diákasztalunk annyira rászorult fiai­nak megsegítéséhez is hozzájárult. És köszönjük a névtelen adakozóknak, hogy eljutottunk idáig ezekben a szű­kös, nehéz időkben. De hallgassák meg most a vizsgák küszöbén azok is, akik még nem adtak. Tőlük függ, hogy a hátralevő hónapban megtérüljön a ma­gyar diákok asztja. Mai elszámolásunk: Kosztolányi estély bevétele 729 N. N. 363 M. N. 20 Eddigi gyűjtésünk: 80.063 AZ ECSEDILÁP LECSAPOLÓ TÁRSASÁ­GOT A TISZA-SZAMOSKÖZI TÁRSULAT­TAL EGYESÍTVE A SZATMÁRI FOLYAM­MÉRNÖKSÉGHEZ OSZTOTTÁK. Tudósí­tónk jelenti: A legutóbbi parlamenti ülésszak során a Nagykárolyban székelő Ecsediláp Le­csapoló Társaságot államosították, minek kö­vetkeztében a kormány ezt a Tisza-Szamos­­közi Társulattal egyesítve a szatmári folyam­­mérnökség keretébe osztotta. A társulatoknak külön költségvetésük lesz ezután is s külön, választmányaiknak tagjait a földmivelésügyi miniszter fogja kinevezni. Az ártéradókat az állami adókkal együtt fogják behajtani a part­menti gazdáktól. Rönpszenzsck­! Lei Wassermann: Kerkhoven 494 1. kve 144'— Lamb: Dzsingiz Khán, 309 1. kve 162-— Fort: Gettó el jött pápa, 254 1. 75*— Strachey: Viktória királynő, 344 1. 87-— Dos Passos : 42. szélességi fok, 460 1. kötve 100-— Székely Béla : A Te gyereked (A modern gyereknevelés önyve!) 54'— Fau­habe: Zsidóság, keresztény­ség, germánság ................. 54’— Galsworthy: A várakozó, 399 1. 135*— Kassák: Az utak ismeretlenek, 1911. 60‘— Reményik: Mese habbal, 255 1. 84 — Ibanez: Meztelen asszony, 312 1. kötve 60­— Fechben : Néger menyország, kve 60’— Rosny: Bűnös asszonyok, 184 1. 90’— Ostenso: Előjáték a szerelemhez íve 27*— kötve 57’— Dine : Szkarabeusz bűnügy, 221 1. 28­— Dine: Szörny a tóban................. 28'— Makkai: Táltoskirály, 480 1. éve 144'— Gergely: Salakmosó, 270 1. ... 96’— Huxley: Szép új világ, 270 1. ... 27 — Verona: Cleo divatszalon, kve ... 54’— Petrányi: Virág- és diszkertészet, 360 lap, 160 kép................. 240’— K-nál Cluj: Postán utánvét­tel. Kérje az olcsó köny­vek jegyzékét. -----—r, -----­benn NYOMTATVÁNYOKAT bármily változatban a legolcsóbban, leggyorsabban és a legkényesebb igényeknek megfelelően készít a оныя-пусшэя Cluj, Strada I. G. Duca No. 8.

Next