Ellenzék, 1934. augusztus (55. évfolyam, 172-198. szám)
1934-08-01 / 172. szám
2. oldal. Kém-per: Kolozsváron Az első tárgyalási nap — A Bega partján szerelem, a Kőrös partján tragédia — Jakabffy Baba és Stavrescu főhadnagy életregénye KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) — Kémek!!... Szép, regényes szó. Tele revolverdörrenéssel, éjszakával, lopakodó sötét alakokkal, aztán, ha jobban megnézzük a hadbíróság ketrecében ülő valóságot, kiderül, hogy mindebből egy szó sem igaz. A hadbírósági kémper főalakja Eugen Stavrescu nagyváradi 34. tüzérezredbeli főhadnagy, csinos, kopaszodásra hajló fiatalember, társa pedig (Jakabffy Baba) a temesvári tánctanárnő, roppant kecses, karcsú és hajlékony teremtés, de immár bizony 35 esztendős a baba. Úgynevezett premierközönség van. Verejtékerecskék szaladnak le a homlokról, viszont a szálak tikkadtak az érdeklődés lázától, amely a terem levegőjével együtt valahol az 50 C fok körüli járhat. Két légy ereszkedik befelé a nyitott ablakán, aztán borzadva menekülnek ebből a nedves pokolból. (Az utolsó szórakoztató jelenségnek is vége, most már rá kell térnem a tárgyra.) Így szól a vád ... Temesvárral kezdem, a vádirat alapján. Stavrescu Eugen, a fiatal tüzérhadnagy különleges katonai tanfolyamra kapott kiküldetést és a Bega-parti éjszakában sorsa összehozta Artz Károly tánctanár feleségével. Innen indul a regény. Az asszony hallatlanul csinos és valami egészen különösen beszél. Olyan kedves, zsongitó hangja van, amely percek alatt behatol a zord katonai szívbe is. Viszony lesz, végre szabályszerűen a férj is értesül a történtekről és elválik a feleségétől. A dolog különösen anyagiakban nem érinti az asszonyt, akinek jómódú szüle vannak Budapesten, eltekintve attól, hogy havonta háromszor annyit keres, mint akármilyen hadnagynak a fizetése. Ennek dienére a házassághoz szükséges biztosítékot mégsem bírják letenni, illetőleg e körül bizonyos zavarok vannak. A tanúkihallgatásokból az tűnik ki, hogy a hadnagy felettes hatóságai egyáltalában nem akarnak beleegyezést adni a készülő frigyhez. Két esztendő múlva, 1932 szeptemberében Eugen Stavrescu (most már főhadnagy) a nagyváradi 34-es tüzérezredhez nyer új beosztást. Jó katona, jó minősítéssel ugyannyira, hogy mindjárt kezdetben helyettes parancsnoka lesz a „speciális“ ütegnek, melynek kapitánya, Economu, éppen beteg. A speciális üteg gázkezelést is hatáskörében tartja, Stavrescu tehát nagy léptekké halad az elismerés létráján, mígnem kéthónapos parancsnokság után — Economu kapitány nem mondja meg, hogy miért — ismét más beosztásba teszik. Váljunk el! Fölösleges is ideírni, hogy Jakabffy Baba is Nagyváradon van. A pár közösen lakik, közösen fedezik mindennapi szükségleteiket. Hogy költekező életmódot folytatnának?... Mihailovitsné (temesvári tanú) határozottan állítja: Nem! Alig jártak valahova kérem. Elnök: Tud valamit a vádlottnő gyakori budapesti útjairól? Tanú: Nem tudok kérem. A főhadnagy aztán megvilágítja a helyzetet: — Bajtársaim ajánlatára és szüleim erőteljes tiltakozására úgy döntöttem, hogy szakítunk — mondja. — Eszembe jutott, hogy ő sokkal idősebb nálamnál, gyereke is van, meg nem az én fajtámból való, hát inkább a végleges elválás mellett döntöttem. Jakabffy Baba: Én is beláttam ezt a helyzetet. Kicsit összetörve, de úgy terveztem, hogy eladom mindenem és édesapámhoz megyek Budapestre. Tovább idézem a vádiratot: Felbukkan a titokzatos Rezes „Budapesten Jakabffy Baba pénz nélkül ártott. Valamiképen megismerkedett egy Viskynevű fiatalemberrel, aki felajánlotta, hogy szerez 1000 pengőt kölcsön. A pénzt a titokzatos Rezes (idősebb úr) folyósította, de megfelelő biztosítékokat kért. Miután ilyeneket Jakabffy Baba nem adhatott, Rezes — aki állítólag a magyar katonai kémszolgálat egyik tisztje — arra bírta rá a kicsi szerelmes asszonyt, hogy a pénz fejében román katona barátjától különböző adatokat szerezzen. Öt hónap múlva a tánctanárnő visszatért Nagyváradra. Korcsmáros István ingatlanügynök útján házat nézett és le is előlegezett egyet 200 dollár fejpénzzel. Közben Stavrescu főhadnagy szorgalmasan szállította a katonai adatokat. Időközben az állambiztonsági szervek is megneszelték a dolgot és július 19-én mindkettőjüket letartóztatták kémkedés és hazaárulás gyanúja miatt. Saigiu Virgil ezredes, a hadbíróság elnöke hiába faggatja a vádlottakat. „Nem vagyunk kémek!“ „Sem Zsanika (Stavrescu) sem én nem kémkedtünk soha — hajtogatja a tánctanárnő. — Az egész bűnper felelőtlen bosszúállás egy olyan egyén részéről, aki hónapokon át makacsul, de hiábavalóan próbált közeledni hozzám“. Hasonló értelemben vall a főhadnagy is. — Majd délután a tanuk... — sóhajtja a csalódott közönség és déli félkettő tájban kiürül a terem. Délután ... tanúvallomások Valamivel többen vannak. Eljött a sajtó, eljöttek a tárgyalási „habitnék“, a törzsőrmester úr is elhozta a feleségét — kémeket nézni és végighangolni a lebilincselőnek ígérkező tanúkihallgatást. Nos a kémek is ugyanazok s a helyzet sem változik. Egymás után jönnek a tanuk. ... Mihailovitsné, aki bevallja, hogy egy alkalommal tényleg mulatott a vádlott pár egyik temesvári lokálban. Sonkát, zsemlét ettek és három tangót táncoltak. Egyébként Stavrescu házassági ügyben együtt járt az érdekeltekkel Sambateanu ezredesnél. Elnök: Minek a parancsnoka Sambateanu ezredes? Tanú: Csak annyit tudok, hogy valami katonáknak parancsol. .. Hallgatóság izgul, katonaviseltek a zsebkendőbe mosolyognak. ... Econcom kapitány, Stavrescu volt ütegparancsnoka. Én a főhadnagyot kitűnő katonának ismertem. Letartóztatása Nagyvárad tiszti köreiben óriási meglepetést okozott. Egyikünk sem képes elhinni azt a szörnyű vádat, hogy Stavrescu saját hazája ellen fordult volna. ... Buidus főhadnagy, a vádlott ezredtársa: Többször ajánlottam Stavrescunak, szakítson a hölggyel, mert ez a viszony egészségtelen és veszélyezteti egész pályafutását. Egyéb dolgokról nem tudok. »Egy gyászba döntött család beszél belőlem ...“ Az ajtónálló Stavrescu századost, a vádlott testvérbátyját szólítja vallomástételre. Szikár, magas ember. Halálosan meg van döbbenve. — Elnök úr, hadbiró urak! — mondja. — A bukaresti 2-es nehéz tüzérezred egyik ütegparancsnoka vagyok. Vezérkari kapitány. Tanú ebben az ügyben nem lehetek és kérem is, ne tekintsenek engem másnak, mint a szomorúságba döntött családunk szószólójának. Nem tudom, mit tett az öcsém; lehet, hogy megmarad, lehet, hogy összeomlik a vád. Mindehhez csak annyit mondhatok, hogy Stavrescu főhadnagy lehet hibás, de lelkében becsületes, jó hazafi, akit talán őrült szenvedélye sodort ebbe a tragikus helyzetbe. Kérem, tárgyilagos ítéletüknél vegyék ezt tekintetbe. Sarkantyú peng, a vezérkari kapitány meghajlik és kimegy a teremből. A hétfői tárgyalás este 6 órakor bezárult. — Ez még semmi sem volt — biztatja barátnőjét elmenőben egyik varrólányka — de meglátod holnap.. Holnap szó esik majd a kémkedésről is. Az izgalmat ígérő reménykedéshez többen csatlakoznak. 21 NAPI TELJES PAUSÁLKURA Pöstyén Virágerdő legkiválóbb gyógyintézetében, a dr. Schmitt László és dr. Weisz Ede vezetése alatt álló Special szanatóriumban a legkomfortosabb szoba, elsőrangú teljes ellátás, közkívánatra diéta is, az összes fürdők és iszapkezelések, orvosi kezelés, valamennyi adó, összesen 9303 LEI. Információval szolgál Románia részére : az Agint utazási iroda LDGOJ és az orvosi vezetőség Prestyan 4BEEBJVZB1B Szerda, 1934 aupozzua 1. KELLEMES SZOMSZÉDSÁG. — Megvenném a házat, de nem szeretem azt a nagy szürke épületet itt szemben. Elveszi előlem a kilátást. — Legyen egészen nyugodt, kérem, az a szürke ház dinamit gyár, ami bármelyik nap felrobbanhat és akkor szabaddá teszi a kilátást. Székelykeresztúron van eltemetve Petőfi (?) Kőfallal vették körül a nagy kőűtő sírját s koporsójára szegekből vették ki a nevét . Fadgyas Bálint negyvennyolcas honvédfőhadnagy tollba mondott visszaemlékezései uj fényt vetnek Petőfi hamvainak hollétére Kézdivásárhely. (Az Ellenzék tudósítójától.) Nagyapák, apák és unokák örök kérdése röppen fel az ajkaiktól ezekben a napokban: hol van Petőfi? Nemcsak egy nemzetnek, hanem az egész művelt világnak fáj, hogy egyike a legnagyobb költőknek ismeretlen helyen porlad s a szellemi világ hódolatát ma is csak idegen helyen adják meg neki. A 102 éves főhadnagy Néhány évvel ezelőtt élt még Sepssiszentgyörgyön idősebb Fadgyas Bálint, ősz, nagybajusza öreg bácsi volt, a sork háború ezer ráncot húzott a homlokára, ő még emlékezett a negyvemnyolcas szabadságharcra s személyes ismerője volt Petőfinek. Ezekről az emlékeiről beszélgettünk egyszer vele. — Fadgyas bácsi nem kellett soká keresgéljen az emlékei között, mert híres és nevezetes dolgokat mondott el, amiknek ő volt a szemtanúja. Fadgyas bácsi a maga emlékezete szerint így tudta a dolgokat: — Nagyon sokszor voltam együtt Petőfivel — mondta.— Együtt voltunk Bem tábonkarában s több alkalommal vacsorákon is együtt voltam Petőfivel. Mikor Kossuth katonai kormányzónak küldte Bemet Erdélybe, ezt mondta neki: „A három széki és csíki székely zászlóaljaikat vegye magához, menjen el minden táborba és a csapatok közül annyit vegyen még magához, amennyit jónak lát, úgy, hogy azért a többi csapatok se gyengüljenek meg. Azokkal együtt aztán induljon Erdély visszafoglalására, ennek végrehajtásaim önt teljhatalmúlag megbízom“. Ekkor rendelték Bem mellé Petőfit, mint századost. Ettől a pillanattól kezdve Petőfi soha sem távozott el Bem mellől, hanem mindig lelkesített a csapatok között. Teleki ezredes haragudott Petőfire, mert a petőfigallér eltakarta a rangjelzést s akik személyesen nem ismerték, még őrnagyi kinevezése után is csak főhadnagy urnak szólították. Petőfi elesik . . . — Mikor a segesvári csatában megszórták, Petőfi bevánszorgott egy kukoricásba s ott összeesett. Daczó Gergely huszárőrnagy, aki később Héjjasifalvánál szintén elesett, négy székely huszárt visszaküldött a kukoricásba. Az orosz lovasság akkor már visszavonult. Daczó G. a katonákkal a hadiszekereki törmelékéből összeállittatott egy kis kocsit s arra fektették fel Petőfit s megindultak vele az utón. — Amikor Héjjasfalvához közeledtek, letérteik jobbra az országútról és a patak mellett vitték mindenütt a még élő Petőfit, majd bevitték Székelyikeresztúrra és ott Lázár Márton vendéglős istállójában a jászolba fektették a sebesültet, aki azonban ott a jászolban reggelre meghalt. A temetés. Hogy pontosan hová temették Petőfit, arról az egykorú százados visszaemlékezésében nem szól, csak annyit mond, hogy sokat tanácskoztak, hova temessék Petőfit. Végül is egy fa alá gödröt ástak, a holttestet koporsóba tették , a koporsó fedelén szegekkel kiverték ezt a nevet: PETŐFI SÁNDOR Majd pedig a sírhalmot kőből és téglából emelt fallal vették körül s magát a sirt egy nagy lapos kővel borították be, hogy az idő viszontagságai ellen védve legyen. Az okmányait Lázár Márton, a vendéglős vette magához. Azok között volt őrnagyi kinevezése is, valamint több dicsérő levél is. Később egy magasállásuk a saját családi kriptájába vitette a koporsót. Ez az ur —a kinek nevét ugyancsak elhallgatja Fadgyas Bálint — később egyik Petőfi ünnepségen a bizottság előtt szóvátette a dolgot s meghívta a bizottságot, hogy jöjjenek s győződjenek meg róla, hogy a Petőfi hamvai tényleg a kriptában varnak. — A kripta jokanban van és Petőfi ma is ott nyugszik — fejezte be a temetés történetét Fadgyas Bálint. Még egy érdekességet mond el Petőfiről. „Bemnek az volt a szokása, hogy csata előtt a zenekart és Petőfit a csapat elé állította. Olyankor Petőfi beszélt. Én is hallottam több ízben, de mondhatom, hát csak Kossuth tudott még gyújtani“. Így történt, hogy Petőfi, aki lelkesítője, szíve és lelke volt a csapatának, kukoricaföldein terült el megsebesítve, ugyanazon kukoricás zárak között, ahol az ő halhatatlan János vitéze született. Onnan baráti kezek elvitték, hogy egy vendégfogadó istállójában, a jászolban haljon meg. Talán lesznek, akiknek módijukban áll utánanézni, várjon még most is a székelykereszttúri kriptában van-e a „fejéregyházi sírk“ nagy halottja? Dávid Iván. Mozgószínházak műsora: ?{£!}». EDISON: I. ÉNEKLŐ VÁROS. Joseph Schmidt, Fritz Kampers. II. Szenzációs HAROLD LLOYD vígjáték. ROYAL: Ma, hétfőn utoljára: I. VÁGYAK ÉJSZAKÁJA. Stefan Zweig regénye után. Főszerepben: Willy Forst. II. A NAP DALA. Főszerepben: Lauri Volpi, a világ első tenoristája. Zene: P. Mascagni. MEGJELENT SÉFEDDIN SEFKET BEY ÚJ VERSES KÖNYVE „FÉL HOLDTÓL A KOPJAFÁKIG“. A könyvet a budapesti sajtó is élénk kommentárokkal kísérte. 60 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában. Férfi-, vegyes-, női és gyermekkarod nagy tömege áll rendelkezést.z “ELLENZÉK zeneműosztályába.