Ellenzék, 1934. augusztus (55. évfolyam, 172-198. szám)

1934-08-01 / 172. szám

2. oldal. Kém-per: Kolozsváron Az első tárgyalási nap — A Bega partján szerelem, a Kőrös partján tragédia — Jakabffy Baba és Stavrescu főhadnagy élet­regénye KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) — Kémek!!... Szép, regényes szó. Tele revolverdörrenés­sel, éjszakával, lopakodó sötét alakokkal, az­tán, ha jobban megnézzük a hadbíróság ket­recében ülő valóságot, kiderül, hogy mindeb­ből egy szó sem igaz. A hadbírósági kém­per főalakja Eugen Stavrescu nagyváradi 34. tü­­zérezredbeli főhadnagy, csinos, kopaszodásra hajló fiatalember, társa pedig (Jakabffy Baba) a temesvári tánctanárnő, roppant kecses, kar­csú és hajlékony teremtés, de immár bizony 35 esztendős a baba. Úgynevezett premierközönség van. Verej­­tékerecskék szaladnak le a homlokról, viszont a szálak tikkadtak az érdeklődés lázától, amely a terem levegőjével együtt valahol az 50 C fok körüli járhat. Két légy ereszkedik befelé a nyitott ablakán, aztán borzadva me­nekülnek ebből a nedves pokolból. (Az utolsó szórakoztató jelenségnek is vége, most már rá kell térnem a tárgyra.) Így szól a vád ... Temesvárral kezdem, a vádirat alapján. Stavrescu Eugen, a fiatal tüzérhadnagy kü­lönleges katonai tanfolyamra kapott kikül­detést és a Bega-parti éjszakában sorsa összehozta Artz Károly tánctanár feleségével. Innen indul a regény. Az asszony hallatlanul csinos és valami egészen különösen beszél. Olyan kedves, zsongitó hangja van, amely percek alatt behatol a zord katonai szívbe is. Viszony lesz, végre szabályszerűen a férj is értesül a történtekről és elválik a feleségétől. A dolog különösen anyagiakban nem érinti az asszonyt, akinek jómódú szüle vannak Budapesten, eltekint­ve attól, hogy havonta háromszor annyit keres, mint akármilyen hadnagynak a fize­tése. Ennek dienére a házassághoz szükséges biz­tosítékot mégsem bírják letenni, illetőleg e körül bizonyos zavarok vannak. A tanú­­kihallgatásokból az tűnik ki, hogy a hadnagy felettes hatóságai egyáltalában nem akarnak beleegyezést adni a készülő frigyhez. Két esztendő múlva, 1932 szeptemberében Eugen Stavrescu (most már főhadnagy) a nagyváradi 34-es tüzérezredhez nyer új be­osztást. Jó katona, jó minősítéssel ugyannyira, hogy mindjárt kezdetben helyettes parancs­noka lesz a „speciális“ ütegnek, melynek ka­pitánya, Economu, éppen beteg. A speciális üteg gázkezelést is hatáskörében tartja, Sta­vrescu tehát nagy léptekké halad az elismerés létráján, mígnem kéthónapos parancsnokság után — Economu kapitány nem mondja meg, hogy miért — ismét más beosztásba teszik. Váljunk el! Fölösleges is ideírni, hogy Jakabffy Baba is Nagyváradon van. A pár közösen lakik, kö­zösen fedezik mindennapi szükségleteiket. Hogy költekező életmódot folytatnának?... Mihailovitsné (temesvári tanú) határozot­­tan állítja: Nem! Alig jártak valahova kérem. Elnök: Tud valamit a vádlottnő gyakori budapesti útjairól? Tanú: Nem tudok kérem. A főhadnagy aztán megvilágítja a helyzetet: — Bajtársaim ajánlatára és szüleim erőtel­jes tiltakozására úgy döntöttem, hogy sza­kítunk — mondja. — Eszembe jutott, hogy ő sokkal idősebb nálamnál, gyereke is van, meg nem az én fajtámból való, hát inkább a végleges elválás mellett döntöttem. Jakabffy Baba: Én is beláttam ezt a hely­zetet. Kicsit összetörve, de úgy terveztem, hogy eladom mindenem és édesapámhoz megyek Budapestre. Tovább idézem a vádiratot: Felbukkan a titokzatos Rezes „Budapesten Jakabffy Baba pénz nélkül ár­­tott. Valamiképen megismerkedett egy Visky­­nevű fiatalemberrel, aki felajánlotta, hogy szerez 1000 pengőt kölcsön. A pénzt a titokzatos Rezes (idősebb úr) folyósította, de megfelelő biztosítékokat kért. Miután ilye­neket Jakabffy Baba nem adhatott, Rezes — aki állítólag a magyar katonai kémszolgálat egyik tisztje — arra bírta rá a kicsi szerelmes asszonyt, hogy a pénz fejében román katona­ barátjá­tól különböző adatokat szerezzen. Öt hónap múlva a tánctanárnő visszatért Nagyváradra. Korcsmáros István ingatlanügy­­nök útján házat nézett és le is előlegezett egyet 200 dollár fejpénzzel. Közben Stavrescu főhadnagy szorgalmasan szállította a katonai adatokat. Időközben az ál­lambiztonsági szervek is megneszelték a dol­got és július 19-én mindkettőjüket letartóztatták kémkedés és hazaárulás gyanúja miatt­. Saigiu Virgil ezredes, a hadbíróság elnöke hiába faggatja a vádlottakat. „Nem vagyunk kémek!“ „Sem Zsanika (Stavrescu) sem én nem kém­kedtünk soha — hajtogatja a tánctanárnő. — Az egész bűnper felelőtlen bosszúállás egy olyan egyén részéről, aki hónapokon át makacsul, de hiábavalóan próbált közeledni hozzám“. Hasonló értelemben vall a főhadnagy is. — Majd délután a tanuk... — sóhajtja a csalódott közönség és déli félkettő tájban ki­ürül a terem. Délután ... tanúvallomások Valamivel többen vannak. Eljött a sajtó, eljöttek a tárgyalási „habitnék“, a törzsőr­mester úr is elhozta a feleségét — kémeket nézni és végighangolni a lebilincselőnek ígér­kező tanúkihallgatást. Nos a kémek is ugyan­azok s a helyzet sem változik. Egymás után jönnek a tanuk. ... Mihailovitsné, aki bevallja, hogy egy alkalommal tényleg mulatott a vádlott pár egyik temesvári lokálban. Sonkát, zsemlét et­tek és három tangót táncoltak. Egyébként­­ Stavrescu házassági ügyben együtt járt az ér­dekeltekkel Sambateanu ezredesnél. Elnök: Minek a parancsnoka Sambateanu ezredes? Tanú: Csak annyit tudok, hogy valami ka­tonáknak parancsol. .. Hallgatóság izgul, katonaviseltek a zseb­kendőbe mosolyognak. ... Econc­om kapitány, Stavrescu volt üteg­­parancsnoka. Én a főhadnagyot kitűnő kato­nának ismertem. Letartóztatása Nagyvárad tiszti köreiben óriási meglepetést okozott. Egyikünk sem képes elhinni azt a szörnyű vádat, hogy Stavrescu saját hazája ellen for­dult volna. ... Buidus főhadnagy, a vádlott ezred­társa: Többször ajánlottam Stavrescunak, sza­kítson a hölggyel, mert ez a viszony egész­ségtelen és veszélyezteti egész pályafutását. Egyéb dolgokról nem tudok. »Egy gyászba döntött család be­szél belőlem ...“ Az ajtónálló Stavrescu századost, a vádlott testvérbátyját szólítja vallomástételre. Szikár, magas ember. Halálosa­n meg van döbbenve. — Elnök úr, hadbiró urak! — mondja. — A bukaresti 2-es nehéz tüzérezred egyik üteg­parancsnoka vagyok. Vezérkari kapitány. Ta­nú ebben az ügyben nem lehetek és kérem is, ne tekintsenek engem másnak, mint a szo­morúságba döntött családunk szószólójának. Nem tudom, mit tett az öcsém; lehet, hogy megmarad, lehet, hogy összeomlik a vád. Mindehhez csak annyit mondhatok, hogy Stavrescu főhadnagy lehet hibás, de lelké­ben becsületes, jó hazafi, akit talán őrült szenvedélye sodort ebbe a tragikus hely­zetbe. Kérem, tárgyilagos ítéletüknél vegyék ezt te­kintetbe. Sarkantyú peng, a vezérkari kapitány meg­hajlik és kimegy a teremből. A hétfői tárgya­lás este 6 órakor bezárult. — Ez még semmi sem volt — biztatja ba­rátnőjét elmenőben egyik varrólányka — de meglátod holnap.. Holnap szó esik majd a kémkedésről is. Az izgalmat ígérő reménykedéshez többen csatlakoznak. 21 NAPI TELJES PAUSÁLKURA Pöstyén Virágerdő legkiválóbb gyógyintézetében, a dr. Schmi­tt László és dr. Weisz Ede vezetése alatt álló Special szanatóriumban a legkomfortosabb szoba, elsőrangú teljes ellátás, közkívánatra diéta is, az összes fürdők és iszapkezelések, orvosi kezelés, valamennyi adó, összesen 9303 LEI. Információval szolgál Románia részére : az Agint utazási iroda LDGOJ és az orvosi vezetőség Prestyan 4BEEBJVZB1B Szerda, 1934 aupozzu­a 1. KELLEMES SZOMSZÉDSÁG. — Megvenném a házat, de nem s­ze­retem azt a nagy szürke épületet itt szemben. Elveszi előlem a kilátást. — Legyen egészen nyugodt, kérem, az a szürke ház dinamit gyár, ami bármelyik nap felrobbanhat és akkor szabaddá teszi a kilátást. Székelykeresztúron van eltemetve Petőfi (?) Kőfallal vették körül a nagy kőűtő sírját s koporsójára szegekből vették ki a nevét . Fadgyas Bálint negyven­­nyolcas honvédfőhadnagy tollba mondott visszaemlékezé­sei uj fényt vetnek Petőfi hamvainak hollétére Kézdivásárhely. (Az Ellenzék tudósítójától.) Nagyapák, apák és unokák örök kérdése röp­pen fel az ajkaiktól­ ezekben a napokban: hol van Petőfi? Nemcsak egy nemzetnek, ha­nem az egész művelt világnak fáj, hogy egyike a legnagyobb költőknek­ ismeretlen helyen porlad s a szellemi világ hódolatát ma is csak idegen helyen adják meg neki. A 102 éves főhadnagy Néhány évvel ezelőtt élt még Sepssiszent­­györgyön idősebb Fadgyas Bálint, ősz, nagy­bajusza öreg bácsi volt, a sork háború ezer ráncot húzott a homlokára, ő még emléke­zett a negyve­mnyolcas szabadságharcra s személyes is­merője volt Petőfinek. Ezekről az emlékeiről beszélgettünk egyszer vele. — Fadgyas bácsi nem kellett soká keresgéljen az emlékei között, mert híres és nevezetes dolgokat mondott el, amiknek ő volt a szem­tanúja. Fadgyas bácsi a maga emlékezete sze­rint így tudta a dolgokat: — Nagyon sokszor voltam együtt Petőfi­vel — mondta.— Együtt voltunk Bem tá­­bonkar­ában s több alkalommal vacsorákon is együtt voltam Petőfivel. Mikor Kossuth ka­tonai kormányzónak küldte Bemet Erdély­be, ezt mondta neki: „A három széki és csíki székely zászlóaljaikat vegye magához, men­jen el minden táborba és a csapatok közül annyit vegyen m­ég magához, amennyit jó­nak lát, úgy, hogy azért a többi csapatok se gyengüljenek meg. Azokkal együtt aztán in­duljon Erdély visszafoglalására, ennek vég­rehajtásaim önt teljhatal­múlag megbízom“. Ekkor rendelték Bem mellé Petőfit, mint századost. Ettől­ a pillanattól kezdve Petőfi soha sem távozott el Bem mellől, hanem mindig lelkesített a csapatok között. T­eleki ezredes haragudott Petőfire, mert a petőfi­­gallér eltakarta a rangjelzést s akik szemé­lyesen nem­ ismerték, még őrnagyi kinevezése után is csak főhadnagy urnak szólították. Petőfi elesik . . . — Mikor a segesvári csatában megszórták, Petőfi bevánszorgott egy kukoricásba s ott összeesett. Daczó Gergely huszárőrnagy, aki később Héjjasifalvánál szintén elesett, négy székely huszárt visszaküldött a kukoricásba. Az orosz lovasság akkor már visszavonult. Daczó G. a katonákkal a hadiszekereki tör­melékéből összeállittatott egy kis kocsit s arra fektették fel Petőfit s megindultak vele az utón. — Amikor Héjjasfalvához közeledtek, le­térteik jobbra az országútról és a patak mel­lett vitték mindenütt a még élő Petőfit, majd­ bevitték Székelyik­eresztúrra és ott Lázár Már­ton vendéglős istállójában a jászolba fektet­ték a sebesültet, aki azonban ott a jászolban reggelre meghalt. A temetés. Hogy pontosan hová temették Petőfit, ar­ról az­ egykorú százados visszaemlékezésében nem szól, csak annyit mond, hogy sokat ta­nácskoztak, hova temessék Petőfit. Végül is egy fa alá gödröt ástak, a holttestet kopor­sóba tették , a koporsó fedelén szegekkel kiverték ezt a nevet: PETŐFI SÁNDOR Majd pedig a sírhalmot kőből és téglából emelt fallal vették körül s magát a sirt egy nagy lapos kővel borították be, hogy az idő viszontagságai ellen védve legyen. Az okmányait Lázár Márton, a vendéglős vette magához. Azok között volt őrnagyi ki­nevezése is, valamint több dicsérő levél is. Később egy magasállásu­­k­ a saját családi kriptájába vitette a koporsót. Ez az ur —a kinek nevét ugyancsak elhallgatja Fadgyas Bálint — később egyik Petőfi ünnepségen a bizottság előtt szóvátette a dolgot s meghívta a bizottságot, hogy jöjjenek s győződjenek meg róla, hogy a Petőfi hamvai tényleg a kriptában varnak. — A kripta jo­­kanban van és Petőfi ma is ott nyugszik — fejezte be a temetés történe­tét Fadgyas Bálint. Még egy érdekességet mond el Petőfiről. „Bemnek az volt a szokása, hogy csata előtt a zenekart és Petőfit a csapat elé állí­totta. Olyankor Petőfi beszélt. Én is hallot­tam több ízben, de mondhatom, hát csak Kossuth tudott még gyújtani“. Így történt, hogy Petőfi, aki lelkesítője, szíve és lelke volt a csapatának, kukorica­­földein terült el megsebesítve, ugyanazon ku­koricás zárak között, ahol az ő halhatatlan János vitéz­e született. Onnan baráti kezek elvitték, hogy egy vendégfogadó istállójában, a jászolban haljon meg. Talán lesznek, akiknek módijukban áll utá­nanézni, várjon még most is a székelyke­­reszttúri kriptában van-e a „fejéregyházi sírk“ nagy halottja? Dávid Iván. Mozgószínházak műsora: ?{£!}». EDISON: I. ÉNEKLŐ VÁROS. Joseph Schmidt, Fritz Kampers. II. Szenzációs HAROLD LLOYD vígjáték. ROYAL: Ma, hétfőn utoljára: I. VÁGYAK ÉJSZAKÁJA. Stefan Zweig regénye után. Főszerepben: Willy Forst. II. A NAP DALA. Főszerepben: Lauri Volpi, a világ első tenoristája. Zene: P. Mascagni. MEGJELENT SÉFEDDIN SEFKET BEY ÚJ VERSES KÖNYVE „FÉL HOLDTÓL A KOPJAFÁKIG“. A köny­vet a budapesti sajtó is élénk kom­mentárokkal kísérte. 60 lejért kap­ható az Ellenzék könyvosztályában. Férfi-, vegyes-, női és gyermekkarod nagy tömege áll rendelkezést.­­z “EL­LENZÉK zeneműosztályába.

Next