Ellenzék, 1934. november (55. évfolyam, 251-276. szám)

1934-11-01 / 251. szám

*1ДЩЦ|' i'i.hiiiw W-1 »trr^mk'&r V. ^^ВНЯРШНИЯИЯННЯНР!11НРН| Serge Dimitricu bereggi államtitkár a sibiwiselői HírűCsr®!, cenzoráról, ostromállapotról és a todtölft­ Kölcsönről Sajtófogadás a kolozsvári megyefőnökségen. — A rendőrtisztviselői vizsgák eredménye KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Keddiem délelőtt és délután 125 erdélyi rendőrtiszt állott képesítési vizsgára, hogy eleget tegyen a liberális kormány által hozott új­­köz­tisztvisellői törvény rendelkezé­­seinek. A vizsgáztató­­bizottság elnökeként Serge Dumitrescu államtitkár ér­k­ezett Ko­lozsvárb­a a bdiügymims®tériuim. részéről, aki délután a­­megyefőnök dolgozószobájában fo­gadta a kolozsvári újságírókat. A belügyi ál­lamtitkár nagyképességű harcosa az új-liibe­­rális elgomdolásna­k­ és amint az alábbi be­számolóból világosan látható, a kérdés-féle­letek játékában is jó adag diplomata, érzéket árul el. — Mindenekelőtt hangsúlyoznom kelt —­ vezette be a beszélgetést Dimitrescu álamtit­­kár —, hogy amit mondok, az пещ nyilatkozat, inkább olyan hivatalos magyarázat féle, vagy pontosabban mondva, megvilágítása egyes időszerű kérdéseiknek. „Elbukott egy detektív, aki saját leányával erőszakoskodott“ Mindjárt fel is tehetjük a legelsőt: Milyen eredménnyel végződött a rendőrtiszteik­ ko­lozsvári vizsgája? — A jelentkező 125 rendőrségi tisztviselő közül 121 tette le sikerrel a vizsgát, közü­lük öt kisebbségi és mindössze egy bukott el — иду gondolom — a királyságbeli tit­kosrendőr, akinek sem felkészültsége, sem erkölcsi élete nem ad alapot a rendfentar­­tás pályáján való működésre. Többek kö­zött az illető saját leányával erőszakosko­dott. A Patria vág és védekezik fza­vám az államtitkár válaszában­, amely a nem­­zeti parasztpárti Patria jelenlévő újság­­rója ellen irányul. Az ellenzéki mmunkatárs megmozdul: „— Megható eredmény államtitkár úr, de nem cáfolja meg azt a tényt, hogy a csatolt országrészek románságát minde­nütt eltávolítani igyekeztek a közhivatalok­ból. Ezt bizonyítja a liberális kormány új tiszt­­visellői törvénye és azok az elbocsátások­, melyek az uralomra jutás első heteiben, már megkezdődtek. Serge Ckiptrescu államtikár udvariasam mosolyog. — Balihiedielem. Nincs ma román, altó, kit­­ünibséget tenne erdélyi, bánsági, bessaurá­­biai, bukovinai és ókirállyságbeli román özött. — Marosvásárhely jogvégzett rendőrfő­nőkét egy négy elemi­vel bíró úrral helyettesítette a liberális kormány . . . — Nem helyettezitette, mert például a­endőrfönöki állások ma is betöltetleneik, és m­­iil­letőinek őseik ideiglenes, megbízatása van z ügynek továbbvitelére. Egyébként, de egy is jóhiszeműséggel nézzük a dolgok­at . . . Valaki időszerűen közbevágja: „A politiká­­an nincs jóhiszeműség“. A kisebbségi sajtó is indul . . . És a beszélgetés új irányba fordul. A ki­­sbb­ségi sajtó mun­katársai a sajtócenzúra és ostromállapot tarthatat­lanságáról próbálják meggyőzni Dimitres­cu államtitkárt. Eb­ben a tekintetben az újságíró-együttes özö® arcvometát formálva indul támadásiba, előte egyszerre hangzanak el a különböző érdéseki: „Meddig tart a cenzúra“? — „Mi­nt hosszabbították meg az ostromállapotot, m mikor semminemű megmozdulás az ország­án nem tapasztalható“? — „Tudja-e a bel­­gyiminiszter úr, hogy az alkotmányban biz­­toított sajtószabadság elvének megsértésén­él milyen­­hatalmas anyagi károkat okoz a sporkmark“? Serge Durmirescu államtitkár, ha zavarba­­n­, mindig mosolyog. Ezzel egy kicsit éste­­k az idő és a homlok mögött megszívletthet­­e­kl a kibúvó gondolatok. A válasz tehát a mosoly után a következő: — A cenzúra mindössze addig fog tartani, amig az — ostromállapot. enikinek minős és пещ volt szándékában a lapokat­­károsítani és azt hiszem, az uraiknak a cenzúra tekintetében nem lehetnek különö­sebb kifogásaik. Rendőrügynök a kolozsvári távbe­szélő központban Nem értünnlki egyet az államtitkár úrral. A Keletei Újság kézzelfogható és bizonyítható panasszal él, mikor közli, hogy a kolozsvári telefonközpontban hetek óta a politikai rendőrség néhány közege ellen­őrzi a külföldi sajtóbeszélgetéseket. Amennyiben ezek a beszélgetések nem tet­szenek az illető közegnek, váratlan vonal­zavar lép fel és az összeköt­tetés megszakad. Annál különösebb ez az eljárás, mert hi­szen a­ kisebbségi sajtó csak gondosan át­szűrt és minden szemszögből megvizgált hír­adásokat jel­en­tet meg, nehogy komoly műn­ket adjon a cenzúrázó hatóságoknak. Friss mosoly derűs az államtit­k­ár arcán: — Talán mégsem a távbeszélő központban ülő rendőrügynök a hibás, hanem tényleg vonalzavar van ...fi­gnéáriumunk. —■ Én azonban — folytatja Serge Dimit­rescu — megmaradok a vonalzavar elmélete mellett, sőt tovább görd­ítem azt, mikor úgy gondolom, hogy talán a távbeszélő berende­zése rossz. Ki kellene cserélni az egész kolozsvári táv­beszélő központot. Visszatérve az ostromállapotra, megjegyzem, hogy az is rendkzívül enyhe és semmi külö­nösebb kéreyek­ellenséget az állampolgárok­nak nem okoz. URÁNIA MOZGÓ M­ARLENE legújabb filme: A BÍBORRUHÁS ASSZONY A belső kölcsönnek sikerülnie kell! Pusztán a fordulat kedvéért hangzik el az új kérdés, ezúttal az Ellenzék munkatársa részéről: — Az ostromállapot meg­hosszabbítás­ár­ól jut eszünkbe államtitkár úr ... Mi van a belső kölcsönnel ? — A belföldi kölcsön kibocsátása és jegy­zése az utóbbi évek legnagyobb gazdasági megmozdulása lesz. Ennek a kölcsönnek minden körülmények között sikerülnie­­kell, mert csak így térhet vissza az ipari és kereskedelmi élet, rendes vágányaira. Liberális kormányzat, különbö­ző szervei útján arra törekszik, hogy a köl­csön jelentőségét­­megértesse a közvélem­ény­­nyek­. Nem politikáról van szó és eltekintve attól, hogy a kölcsönjegyzés minden románnak hazafias kötelessége, egyúttal a legkitűnőbb alkalom a biztos és gyümölcsöző pénzel­helyezésre. A sorsjátékok, a 'biztosított 4 és fél százalé­kos évi 'kamat, ezenkívül a­­jegyzett tőke ál­lami alátámasztása olyan kedvezmények és lehetőségek, amelyek, az ország kis és nagy­tőkéi számára — tudomásom szerint — eb­ben, a­­pillanatban sehol sem nyílnak Megnyugtató jelenség — Mi történne a kölcsönkötvényekkel egy kornyényváltozás esetén? — Kormányváltozás пещ lese uraim, de ha lenne is, meg vagyok győződve, hogy a belső köl­csön törvényének egyes rendelkezéseit az utód is tökéletes tiszteletben fogja tartani. „Utód“... A Patria ismét fölkapja a fe­jét és a maga részéről ezt annál is inkább garantálja, mert Vaida Voevod Alexandr, volt kor­mányelnök, november 15-én hatal­mas összegű belső kölcsön jegyzésére készül. (Nős.) Egyéb sem kellett a sok vevőnek. A felje­lentések pergőtüze indult meg Moskovics ellen, aki aztán elmenekült hazájába, Ung­­várra s Ruszinszkóban telepedett le. így került az országos rendőri újságba fényképes körözése s igy történt aztán, hogy egy szemfüles detektív Szatmárra utaztában lefülelte. Mocskovics fizet... Kiderült, hogy Moskovics termény- és állatkiviteli céget létesített leánya nevén Szatmáron, maga pedig a ruszinszkói gabona­­szindikátus elnöke lett havi hatvanezer lej fizetéssel. Milliós üzleteket bonyolított le egy szat­mári cégén keresztül, melynek csupán száz­ezer lej volt az alaptőkéje, miből csak a tör­vény által megkívánt harmincháromezer lej készpénz volt a vállalat pénztárába befizetve. A feljelentők egy részét igy könnyen ki­fizette s megmenekült a fogháztól. Még vannak azonban hitelezők... Ezek is fényképes körözéssel fenyegetnek... Kinczler igazgató úr kortársa, Kinczler Jenő nem járt ilyen sze­rencsével. Ma is körözik a szatmári ügyész­ségen. 1923-ban könyvelő volt a szatmári Köz­vetítő Bankban, majd igazgató lett rövidesen. Nagy „valuta-zseni“. A milliós betétállomány kezei között a táj­fun viharában elúszott. Kiderült, hogy Aczél Károly álnév alatt bonyolította le üzleteit a bank könyveiben. Meghamisította a mérleget, s nemcsak a perzsaszőnyegeket, de még a szé­keket is ellopta igazgatói szobájából. Aztán elszökött Pestre s beállt soffőrnek. Meggyűlt azonban ott is a baja a rendőrség­gel. Megállapították, hogy hamis magyar állampolgársági bizonyítványt szerzett... Eljárás indult kiadatására. Három éve várják a szomorú betétesek vissza Szatmáron korbáccsal kezükben. Freund Márkus ... A zugtőzsde feje önérzetes ember,­­ ön­ként jelentkezett, mire hét hónapra ítélték el a törvényszéken. Azzal védekezett, hogy hitelezői tették tönkre. Azt mondta, hogy ő okos ember s kérve­ kérték a pénzes emberek, legyen szives meglopni őket. Az egyik: olcsó csempészvásznat akart vé­tetni vele. A másik: soha ki nem merülő benzinkutat, a harmadik: pamutot s szövő­gyárat ... S boldog volt, kinek pénzét ötven százalék mellett három hónapra kölcsön vette. A Potemkin-üzletek pedig nagyszerűen mentek. Freund Márkus folyton utazott, há­rom telefonba beszélt egyszerre. Éjjel köny­velt, nappal látott-fütött, keservesen dolgo­zott, hogy minden hitelezőjének szép álmo­kat teremtsen. Méltatlankodott, mikor hét hónapra ítél­ték, hiszen ő csak „jót“ akart minden em­bernek. Borúra­b -derű A szomorú sort egy-két vidámabb eset tar­kítja. Van más esemény is, amiről itt hetek óta beszélnek. Aftergut Ignácnak, a Singer-varrógép öreg képviselőjének lakását ugyanis „ismeretlen egyén“ kifosztotta. A rendőrség megállapí­totta, hogy az előszobás fogason lógott a la­kás kulcsa s igy ismerősök között kell a tol­vajt keresni. A feltevés helyes volt. Kiderült, hogy a károsult egyik nőrokona követte el a lopást, mert Aftergutot reménytelenül sze­rette. — Hogyan férhetett az emberiség minden kínja egy parányi szívbe s ha belefért, ho­meg!’? _ sírt ahölgy gyan nem repedt rendőrségen ... Más: Grünbaum Mórné megállapította, hogy férje a „klubba" indul s mégis bemegy min­den vasárnap délután üzletébe. A lehúzott re­dőnyön át aztán megleste, hogy boldogan tölti ott idejét mással, — kettesben. Rendőrért ment. — Betörők járnak üzletünkben! — kiál­totta midőn visszatért az összeverődött tö­megnek. De már késő volt. A férj ott ült üzleti könyvei közt, mun­kában görnyedve. Homlokán veríték. Az erények büszke gyöngyével ékesítve__ Mert jó orra is van ám errefelé sok em­bernek! (k.­­.) ELŐVIGYÁZATOS EMBER CSAK CZINKNÉL TISZTITTATJ­A, FES­TETI RUHÁJÁT! -­ ­ szarnám twjlun pttsztitást! Moskovics Fülöp, Kinczler Jenő és Freund Márkus után újabb áldozatok_következnek a szomorú sort néhány vidám eset tarkít­ja... SZATMÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) 1 számlát s gyalutetlem deszkából voltak a le-Ne higyjük, hogy egyedül Japán partjain pusztít a tájfun néven ismert borzalmas vi­har. Hiszen itt is van már ilyesmi errefelé s jaj azoknak, akiket elkap s a földhöz vág, ere­jével. Ilyenkor vége aztán váratlanul minden­nek. Szerencsétlen áldozatai el kell hagyják tűzhelyeiket, házaikat, melyeknek ajtajára rá volt írva a veszélyes jelszó: — Make money... Nem szalasztok el egyetlen fillért sem! Időnkint mindig visszaszáguld. Viszi, szedi áldozatait könyörtelenül, kiknek során most ősszel új és mindig újabb nevek következ­nek ... Moskovics Fülöp elsöprése „Elefánt Jakab veje“ — ez volt a névje­gyére nyomtatva s ez többet jelentett minden előkelő címnél. Elefántnak ugyanis saját ki­bocsátású pénze vo­tt forgalomban, mikor még a máramarosi erdőket termelte ... Moskovics azonban nem állt meg az erdő mellett. Bejött Szatmárra, a városba s itt „labdázáshoz" kezdett. Frankkávé, termény, cimeresökör milliós értékben röpködtek üz­leteiben, mint cirkuszi akrobata kezében a fe­hér és fekete golyók. Aztán következett az „Industria Roma­­neasca“­ megalapítása, melybe az azóta csődbe jutott „Banca Romana“ nevű szatmári pénz­intézetet is belevitte. Nagy fűrésztelepet léte­sített Visó mellett s ki akarta termelni az összes máramarosi erdőket. A „Banca Romana" banknak azonban nem volt elég tőkéje, így elhatározták, hogy mil­liós folyószámlát nyittatnak a „Banca Ro­­maneasca“ nevű bukaresti intézet szatmári fiókjánál maguknak. De jött a tájfun. A „krízis“ ... Rombadőlt a fűrész, befagyott a „Banca Romana“ s a hitelező liberális banknál fejét fogta fájdalmában Chihaia direktor. Kiderült ugyanis, hogy a fényképekre nyitotta a folyó­fényképezett iparüzemek megépítve. Nagy lett a menekülés. A „Banca Romana“ ig­azgatóját, Popan di­rektort a tájfun előbb a fogházba, aztán Bu­karestbe seperte. Moskovics eltűnt. S Chihaia direktor is áthelyezést kért mérgében. Legérdekesebb Saveanu jelenlegi parlamenti elnök menekülése, ki politikai okokból vál­lalta, hogy az általa sohasem ismert „Banca Romana" pénzintézetnél az elnöki széket be­tölti. Meghatalmazásával­ magam törültettem nevét az igazgatóság sorából a törvényszéken. — Ugy­e szamárságot követtem el, mikor látatlanban a bank vezetői közé léptem? — kérdezte meglepetésemre. — Bizigen! — helyeseltem erre kötelesség­­szerüen... S egy meleg kézszorítást kaptam a kegyel­mes úrtól a mentési munkálatért emlékül... Moskovics ismét szerencsét próbál De Moskovics nem hagyta magát a sorstól legyőzni s rövid idő múlva ismét irigyelt em­ber lett. Szerencsejáték-automatákat ajánlt az IOV nevű, hadirokkant és hadiárvákat gyámoltó intézetnek. Lapos, falra akasztható ádácskák voltak ezek üveglappal fedve. Látni lehetett, hogy az oldalt bedobott kétlejes, hogyan ka­­rikázik benne. S ha véletlenül balra tért meg­­nyilt a zár s a szerencsés nyerő kalapjába esett az ellenkező oldalon fennakadt pénz­­mennyiség. Nem volt aztán olyan helyiség az ország­ban, hol a kis ládácska ki ne lett volna füg­gesztve. A szerencseláda sikere oly nagy volt, hogy bőrvére került s boldog volt, aki fele­sége hozományát belefektette. — Aranyat érnek! — adták tovább a tit­kot s százszámra vették Moskovicstól, hogy tovább adják kávésoknak, kocsmárosoknak. A kormány végül is megsokalta a dolgot s a l­ádácskák­at mindenütt leszereltette. Zalatnay : DALGYŰJTEMÉNYE 6 dal (Csak jönnél — Gyopár — Egy könny­csepp — Szerelem kertje — Boldog idők — Ud­varunkon nyiladozik) 75 lejért kapható az El­lenzék zeneműosztályában, Kolozsvár, Fecér. Vi­dékre azonnal szállítjuk.

Next