Ellenzék, 1934. december (55. évfolyam, 277-300. szám)

1934-12-01 / 277. szám

1934 .december Kirabolta a kocsmáros a vendégeit DÉVA.­­Az Ellenzék guraházai paraszt­ember pénteken Dévára igyekeztek, hogy a Nemzeti Banknál lévő váltójukat rendezzék, útközben Nyavalyásfalván betértek Dinis Petru kocs­májába. Iszogatás közben elmesélték a kocs­­márosnak, hogy milyen cél vezeti őket Dé­vára. A kocsmáros a bőven fogyasztó vendé­geket, a közben beállott sötétségre való hi­vatkozással, éjszakára is ott marasztalta. A parasztok elfogadták a kocsmáros által felajánlott ágyakat. Vacsora után azonnal nyugovóra tértek. Éjfél felé járhatott az idő, amikor a pálinkázástól mélyen alvó embere­ket durva kéz rázta fel első álmukból. Az asztalon egy alig pislákoló kocsilámpa vilá­gánál meglepetve látták, hogy egy álarcos ember revolvert szegez reájuk. Az idegen pénzüket követelte s amikor ezek arra hi­vatkoztak, hogy szegény utas emberek, akik a kocsmáros könyörületéből kaptak szállást, szó nélkül nekik ugrott s kikapta a kebelük­be rejtett pénzt. Ezután a két megrémült em­berre, akiket lelövéssel fenyegetett meg, rá­tudósítójától.) Két­t parancsolt, hogy azonnal hagyják el a házat, akik az elmúlt hét . A parasztok sietve menekültek, de alig tet­tek pár lépést, segélykiáltásokra lettek fi­gyelmesek. A kocsma felől hangzó kiáltások egyre ismétlődtek, amiből aztán arra követ­keztettek, hogy a rabló, kirabolva házigaz­dájukat is, már eltávozott és így ők is visz­­szatértek. Dinis kocsmáros kétségbeesett hangon pa­naszolta, hogy ő is áldozatul esett az éjsza­kai álarcos rablónak. A csendőrség, melynek még az éjszaka bejelentették az esetet, már a hajnali órákban világosságot derített az ügyre. A helyszíni szemle alkalmával megta­lálták Dinis lakásában a rablótámadás kellé­keit, valamint a vendégek pénzét is, amiből azután nem volt nehéz arra következtetni, hogy a rablást maga a kocsmáros követte el s segélyt kérő kiáltásaival csak a gyanút akarta maga felől elterelni. A magáról megfeledkezett és vendégeit ki­rabló kocsmárost a nyavalyásfalvai csendőr­­őrsről a dévai ügyészségre szállították. ELLENZ­ÉK рвя * „Közös elhatározásunk, hogy iskoláink és tanerőink munkája és életlehetőségei érdekében a végsőkig ki fogjuk meríteni az összes törvényes és jogos lehetőségeket“ Makkai püspök nyilatkozik bukaresti tapasztalatairól сжтщмт A HIDEG, A NEDVESSÉG ÉS BOR VE­SZEDELMEITŐL VÉDJ­ETEK TORKOTOKAT, MELLETEKET ÉS A TÜDŐKET A MEGHŰLÉS,TOROKFÁ­JÁS, ASTMA,BRONSITA,INFLUENZA ELLEN,A , m­im pasti uak ÁLTAL, ELTÁVOLÍTJA ÉS LEGYŐZI a LÉGIÓ SZERVEK ELLENI BETEGES MEGTÁMADÁSOKAT A DOBOZ FAC­SIMILJE ■*»«»■ д KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Makkai püspökkel az egész Erdélyt már jó ideje foglalkoztató tanítói és tanári nyelv­vizsgák ügyében végzett bukaresti munkás­ságára vonatkozólag. Kérdésünkre, hogy mondhatna-e valamit részleteiben az Ellen­zékben már ismertetett értekezletről, melyen az egyházak és a magyar párt a nyelvvizs­gák kérdését tárgyalták meg, a következők­ben felelt: — Kedden, 27-én egész napon át tartott az az értekezlet, melyet, mint az erdélyi magyar egyházak és a magyar párt képvi­selői, Bukarestben folytattunk. Természete­sen a tanári és tanítói nyelvvizsgák követ­kezményeinek nemcsak azt az ágát beszél­tük meg, ami a kormányzattal való vonat­kozásokat illeti, hanem, ami talán ennél is fontosabb, az egyházak belső életében vár­ható és csaknem beláthatatlan következmé­nyeket is. Ezekről a tárgyalásokról ma csak annyit mondhatok, hogy teljes egyöntetűséggel óhajtjuk nagy kér­déseinket rendezni és számot vetettünk az egyházi élet és az iskolaügy jövendőbeli lehetőségeivel és a teendők ma még egé­szében át sem tekinthető tömegével. Közös elhatározásunk, hogy iskoláink és tanerőink munkája és életlehetőségei érde­kében a végsőkig ki fogjuk meríteni az ösz­­szes törvényes és jogos lehetőségeket. E te­kintetben a módozatok még további meg­fontolás és munka tárgyát képezik. A miniszternél Aziránt érdeklődünk, hogy mi történt a miniszternél? — Amint azt már az Ellenzék megírta, hangzik a felelet, 28-án másfél órás meg­beszélést folytattunk a miniszter úrral. Meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr és a mi álláspontunk közt mélyreható különbségek vannak s az ő elhatározásai és a mi jogosnak tar­tott kívánságaink között a megbeszélés alatt sem sikerült megnyugtató kiegyenlítődést létrehozni. — Eredménytelennek tartja-e hát Méltó­ságod a megbeszélést? — tesszük fel az alap­vető kérdést. — Azt nem merném mondani. Lehetet­lennek is tartom, hogy az a mód és az a terjedelem, ahogy mi feltártuk a miniszter úr előtt rendelkezése végrehajtásának le­küzdhetetlen nehézségeit, teljesen hatásta­lanok maradtak volna egy olyan férfiúra nézve, mint a miniszter úr, aki kultúrpoliti­káját rendkívüli öntudatossággal és nagy messzetekintéssel folytatja. Már maga az a tény, hogy alkalmunk volt részletekbe me­nően, dokumentumokkal igazolni előtte azo­kat a messzevivő tanügyi, szociális és gaz­dasági következményeket, melyek rendele­téből következnének, bizonyára gondolkozó­ba kell, hogy ejtse őt. Nyilatkozhatik-e Méltóságod konkrétumok­ról? —Korai volna. Az a meggyőződésem, hogy az ügy nincs befejezve és bizonyára még to­vábbi megbeszélések és megoldási lehetősé­gek kell, hogy következzenek. Mi az egész vizsgaügyben elfoglalt elvi magatartásunk fentartása mellett az életfolytatás lehetősége érdekében fölvetettünk bizonyos gyakorlati­­ jelenti­ lehetőségeket, melyek a minimumát jelente­nék annak, amihez átmenetileg is egy meg­nyugtató gyökeres megoldás létrejöttéig ra­gaszkodnunk kell. A miniszter úr a tárgya­lás végén a megbeszélés konkrétumainak írásbafoglalását óhajtotta, azzal, hogy meg­fontolás tárgyává fogja azokat tenni egy meghozandó döntés számára. Üzenet az érdekelteknek Mit izán a Főtiszteletü Ur a tanároknak és a tanitóknak? — kérdezzük, szinte magun­kon érezve százak és százak sürgető tekin­tetét. — Föltétlenül bízniok kell abban, hogy az egyházi főhatóságok úgy a mostani tanév munkájának, mint a tanerők személyi érde­keinek biztosítására azonnal megkezdik a belső intézkedések megtételét és hogy az ő nehéz helyzetükben kizárólag egyházi főha­tóságaik azok a tényezők, akik mindaddig nem hagyják el őket, valameddig maguk az egyházak fennállanak. A tanítók és tanárok azzal segítenek legtöbbet önmagukon is és egyházi főhatóságaik munkáján is, ha nem tépelődnek azon, milyen lehetőségek fognak rendelkezésükre állani, hanem teljes igyeke­zettel és erőfeszítéssel tanulnak és tesznek bizonyságot az állam nyelvében való jártas­ságukról. Lapedatu miniszternél Ami bukaresti útjának egyéb eredményeit illeti, Makkai püspök a következőket kö­zölte: — Felkerestem Lapedatu kultuszminiszter BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A liberális pártot ért támadások élét a kon­verziós törvényben előírt első fizetési határ­nap és a belső kölcsön eddig elért eredménye tompítja. A kormány hivatkozik arra, hogy a hitelélet terén tapasztalt anarchistikus ál­lapot megszüntetésére az első lépést megtet­te s köztudatba vitte ismét a törvényes ren­delkezések tiszteletét. A kormánypárt berkeiben sincsen azonban kellő összhang. A liberális pártnak magának jelentékeny része ugyanis ellene van a ki­vételes rendelkezéseknek s aggodalommal gondol az okvetlen várható támadásokra, ha egyszer a változott politikai viszonyok foly­tán majd ismét ellenzékbe kerül. Úgy lát­szik tehát, hogy nem is a kormánypárt pro­gramja az indoka a kivételes rendelkezések­nek, ezek magasabb érdekkel vannak indo­kolva. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az ellenzéki pártok sem lépnek fel egysége­sen a kérdésben a kormány ellen, ami leg­alább részben hallgatólagos beleegyezésüket urat is, akinek megköszöntem, hogy lelkésze­ink súlyos nyomorában segítségünkre jött és a lelkészi államsegélyen január elsejétől kezdve lényeges emelést eszközölt. A minisz- t ter úr megígérte, hogy ez után az első lépés után tovább fog munkálkodni azon, hogy az összes egyházak lelkészeinek államsegélyét egyenlővé tehesse. Az ő bölcs kormányzatá­tól ennek az ígéretnek beváltását joggal re­mélhetjük is, amennyiben azt neki módjá­ban lesz teljesíteni. A kormánypárt külső támadási frontját si­került megerősíteni a jelenlegi nehéz napok­ban. A párt belső helyzete azonban nem egé­szen tiszta. Itt kétségkívül egymással ellen­tétes személyi érdekek hadakoznak s a Flo­­rican éppen most visszasírt vaskéz hijján sohsem lehet tudni, mikor robban ki vul­­kánszerüleg a harc. A nemzeti-parasztpárt Az is a kormánypárt előnyére szolgál, hogy a nemzeti-parasztpártban az ellentétek nem csökkentek, sőt napról-napra úgyszól­ván rakétaszerűen törnek elő s sokasodnak. Egyik robbanás gyújtotta és maga elé dob­ta a másikat s ez bizonyos sikertelenségek után már szerencsétlenséget jelentett. A nemzeti-parasztpártnak nem sikerült a Skoda-ügyet leszerelni. Ez a sikertelenség aztán a Bentoiu-féle jelentést okozta. A hiba ott volt, hogy a nemzeti-parasztpárt a par­lamenti bizottság kiküldését elfogadta. Időt akart nyerni ezzel? Mást ugyanis a liberális többség mellett alig lehetett remélni. Csupán kellő pillanatot, melyben egy esetleges kor­­mányra kerüléssel mindezt el lehetett volna kerülni. A kormánybuktatás azonban nem ment. Erre ,,kormányfentartási­ akciót‘­ kezdtek s a „rotációs“­elv hangoztatásával próbálkoz­tak. — Ne bántsuk egymást mi, nagy pártok!... így kedveskedtek, azonban ismerhették volna a kormánypárt régesrégi elvét, amely úgy szól, hogy: „Csak egy pap imádkozha­­tik egy templomban! . . .“ S tudhatták volna, hogy liberális felfogás szerint ez a pap nem lehet más, csak az, aki Bratiariuék program­ját aláírja. Tudhatták volna, hogy a kor­mánypárt nem jelenti a polgárok egyszerű politikai csoportosulását, hanem évtizedek óta megszervezett gazdasági és pénzügyi egy­séget, mely a vezérek múlandóságát, meg­győződését és erejét is túlhaladja. Az erdélyi erkölcs Ami oly tragikus mindebben a tévedésben, az különösen bennünket erdélyieket érintett. A liberálisok első perctől kezdve hadilábon álltak a Maniuék által annyira hangoztatott erdélyi felfogással. Nem akartak hallni sem bizonyos kulturális követelésekről s nem akarták tűrni, hogy erkölcsi szempontból le­alacsonyító kritikával illessék a regátiakat. Mindenkép azon voltak, hogy bebizonyítsák, hogy többet értenek az ország ügyeinek viv­­­­eléhez s be akarták bizonyítani, hogy sem­miben sem maradnak el az erdélyiek háta mögött. Súlyos történelmi per indult meg így a háttérben. Az erdélyiek egyik része­­jogá­val az élén átment a túlsó oldalra, Maniu ás Vaida azonban kitartottak elvük mellett anélkül, hogy a valóságban Erdélyt képvi­selték volna, hiszen erdélyi kisebbségeiket tudatosan fel sem vették pártjukba. A Skoda-ügyben adott többségi jelentés aztán az erdélyi követelések minden erköl­csi alapját meg akarja semmisíteni s hosszú időre áthúzni ViLAK{4» VJ-#'­ »’ •lé'«- uV. 11 - tv J­. Méltán kérdezzük az évfordulón :— Mit értek el az erdélyi nemzettiparasztpinciak abban a harcban, melyet készakarva­­.(ve­dül vittek a parasztpárttal Erdély nevében? Bebizonyosodott, meg lett-e a gyulai­,bér­­vári pontok eredménye? Kormányon létük alkalmával hoztak-e, vagy akár most ellen­zékben követelnek-e mindenekelőtt s első­sorban demokratikus válasz­tójogot ? Hoz­tak-e szabadságot minden téren? Történt-e valami, ami Erdély felsőbbrendűségét szó­ban, gondolatban, szellemi és erkölcsi té­ren valóban igazolja? — Maniu ellenvéleményre készül ’ — mindössze ennyi vigasz marad. Dinu Bratianu majd válaszol! — mond­ják erre a parlamenti többség soraiban s a határozat előre véli árnyékát. '5г,’....4 ’• v.-V.v . A kormánypárt kétségkívül felhasználja az alkalmat s ha kell, mégegyszer kitere­geti a parlamentben is a Skoda-ügyben fel­merült adatokat. Az sincsen kizárva, hogy a parlamenti bizottságban vagy magában a parlamentben vád alá helyezési indítvány fog elhangzani. Természetesen ez még tű in jelentene egyet azzal, hogy helyet adjon a többség az indítványnak, de alkalmat nyújt­hat majd új támadásokra ismét csak az „er­délyiek“ rovására. — A vonat beérkezett az állomásra! - igy szokták ezt Bukarestben mondani, mikor be kell „szállni“ valami ügy tárgyalásába. Mert ha a vonat elmegy, többé nem lehet vissza­hozni . . .­ — Túlságosan elvetette a sulykot ez a Bentoiu, a többségi jelentés fogalmazója! —­­méltatlankodnak a nemzeti­ parasztpárton. — Ellenkezőleg! . . Túlságosan szűkre szabta következtetéseit! — vágnak vissza a kormánypárton azok, kik öklüket is bele­mártanák a piros téntába és úgy szentesíte­nék Maniu bűnösségét, hogy a kár fedeze­tére vagyonfoglalást, sőt elkobzást vigyenek keresztül. Maniu bírja a harcot. Úgy látszik hízik Erdélyijén. Sever Bocuval is ezért parolázott most Temesváron, annak dacára, hogy ezt Mihalache hónapokkal előbb a pártból ki­zárta. Erdélyt keresi Maniu, '-.Агл »I.* .* V'\ -.s * . \ • » Yv* Erdély a reménysége, melynek nevében fontos alkotmányjogi, személyi és erkölcsi követelései voltak. Maniu és Dinu Bratianu várható összecsa­pása alkalmával tehát szükség volna még egy harmadik, elfogulatlan felszólalásra, ob­jektív kijelentésre, határozott megállapításra. Jó volna leszögezni ország-világ előtt egy­­szers mindenkorra ezzel kapcsolatban, hogy Erdély szegény népének semmi köze sincs a többségi jelentésben leszögezett megállapí­tásokhoz. Hogy sohasem nézett Pihen felé s sohasem fogott Seletzkivel össze oly célból, hogy rut magánérdekből történelmi jóhírne­­vét csorbítsa. Isti Túlfűtött belpolitikai helyzet Erdélyt akarják megbélyegezni?—Súlyos kompli­kációk a Skcca-ü­gyben. — Maria és az erdélyiek

Next