Ellenzék, 1934. december (55. évfolyam, 277-300. szám)
1934-12-01 / 277. szám
1934 .december Kirabolta a kocsmáros a vendégeit DÉVA.Az Ellenzék guraházai parasztember pénteken Dévára igyekeztek, hogy a Nemzeti Banknál lévő váltójukat rendezzék, útközben Nyavalyásfalván betértek Dinis Petru kocsmájába. Iszogatás közben elmesélték a kocsmárosnak, hogy milyen cél vezeti őket Dévára. A kocsmáros a bőven fogyasztó vendégeket, a közben beállott sötétségre való hivatkozással, éjszakára is ott marasztalta. A parasztok elfogadták a kocsmáros által felajánlott ágyakat. Vacsora után azonnal nyugovóra tértek. Éjfél felé járhatott az idő, amikor a pálinkázástól mélyen alvó embereket durva kéz rázta fel első álmukból. Az asztalon egy alig pislákoló kocsilámpa világánál meglepetve látták, hogy egy álarcos ember revolvert szegez reájuk. Az idegen pénzüket követelte s amikor ezek arra hivatkoztak, hogy szegény utas emberek, akik a kocsmáros könyörületéből kaptak szállást, szó nélkül nekik ugrott s kikapta a kebelükbe rejtett pénzt. Ezután a két megrémült emberre, akiket lelövéssel fenyegetett meg, rátudósítójától.) Kétt parancsolt, hogy azonnal hagyják el a házat, akik az elmúlt hét . A parasztok sietve menekültek, de alig tettek pár lépést, segélykiáltásokra lettek figyelmesek. A kocsma felől hangzó kiáltások egyre ismétlődtek, amiből aztán arra következtettek, hogy a rabló, kirabolva házigazdájukat is, már eltávozott és így ők is viszszatértek. Dinis kocsmáros kétségbeesett hangon panaszolta, hogy ő is áldozatul esett az éjszakai álarcos rablónak. A csendőrség, melynek még az éjszaka bejelentették az esetet, már a hajnali órákban világosságot derített az ügyre. A helyszíni szemle alkalmával megtalálták Dinis lakásában a rablótámadás kellékeit, valamint a vendégek pénzét is, amiből azután nem volt nehéz arra következtetni, hogy a rablást maga a kocsmáros követte el s segélyt kérő kiáltásaival csak a gyanút akarta maga felől elterelni. A magáról megfeledkezett és vendégeit kirabló kocsmárost a nyavalyásfalvai csendőrőrsről a dévai ügyészségre szállították. ELLENZÉK рвя * „Közös elhatározásunk, hogy iskoláink és tanerőink munkája és életlehetőségei érdekében a végsőkig ki fogjuk meríteni az összes törvényes és jogos lehetőségeket“ Makkai püspök nyilatkozik bukaresti tapasztalatairól сжтщмт A HIDEG, A NEDVESSÉG ÉS BOR VESZEDELMEITŐL VÉDJETEK TORKOTOKAT, MELLETEKET ÉS A TÜDŐKET A MEGHŰLÉS,TOROKFÁJÁS, ASTMA,BRONSITA,INFLUENZA ELLEN,A , mim pasti uak ÁLTAL, ELTÁVOLÍTJA ÉS LEGYŐZI a LÉGIÓ SZERVEK ELLENI BETEGES MEGTÁMADÁSOKAT A DOBOZ FACSIMILJE ■*»«»■ д KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN KOLOZSVÁR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Lapunk munkatársa beszélgetést folytatott Makkai püspökkel az egész Erdélyt már jó ideje foglalkoztató tanítói és tanári nyelvvizsgák ügyében végzett bukaresti munkásságára vonatkozólag. Kérdésünkre, hogy mondhatna-e valamit részleteiben az Ellenzékben már ismertetett értekezletről, melyen az egyházak és a magyar párt a nyelvvizsgák kérdését tárgyalták meg, a következőkben felelt: — Kedden, 27-én egész napon át tartott az az értekezlet, melyet, mint az erdélyi magyar egyházak és a magyar párt képviselői, Bukarestben folytattunk. Természetesen a tanári és tanítói nyelvvizsgák következményeinek nemcsak azt az ágát beszéltük meg, ami a kormányzattal való vonatkozásokat illeti, hanem, ami talán ennél is fontosabb, az egyházak belső életében várható és csaknem beláthatatlan következményeket is. Ezekről a tárgyalásokról ma csak annyit mondhatok, hogy teljes egyöntetűséggel óhajtjuk nagy kérdéseinket rendezni és számot vetettünk az egyházi élet és az iskolaügy jövendőbeli lehetőségeivel és a teendők ma még egészében át sem tekinthető tömegével. Közös elhatározásunk, hogy iskoláink és tanerőink munkája és életlehetőségei érdekében a végsőkig ki fogjuk meríteni az öszszes törvényes és jogos lehetőségeket. E tekintetben a módozatok még további megfontolás és munka tárgyát képezik. A miniszternél Aziránt érdeklődünk, hogy mi történt a miniszternél? — Amint azt már az Ellenzék megírta, hangzik a felelet, 28-án másfél órás megbeszélést folytattunk a miniszter úrral. Meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr és a mi álláspontunk közt mélyreható különbségek vannak s az ő elhatározásai és a mi jogosnak tartott kívánságaink között a megbeszélés alatt sem sikerült megnyugtató kiegyenlítődést létrehozni. — Eredménytelennek tartja-e hát Méltóságod a megbeszélést? — tesszük fel az alapvető kérdést. — Azt nem merném mondani. Lehetetlennek is tartom, hogy az a mód és az a terjedelem, ahogy mi feltártuk a miniszter úr előtt rendelkezése végrehajtásának leküzdhetetlen nehézségeit, teljesen hatástalanok maradtak volna egy olyan férfiúra nézve, mint a miniszter úr, aki kultúrpolitikáját rendkívüli öntudatossággal és nagy messzetekintéssel folytatja. Már maga az a tény, hogy alkalmunk volt részletekbe menően, dokumentumokkal igazolni előtte azokat a messzevivő tanügyi, szociális és gazdasági következményeket, melyek rendeletéből következnének, bizonyára gondolkozóba kell, hogy ejtse őt. Nyilatkozhatik-e Méltóságod konkrétumokról? —Korai volna. Az a meggyőződésem, hogy az ügy nincs befejezve és bizonyára még további megbeszélések és megoldási lehetőségek kell, hogy következzenek. Mi az egész vizsgaügyben elfoglalt elvi magatartásunk fentartása mellett az életfolytatás lehetősége érdekében fölvetettünk bizonyos gyakorlati jelenti lehetőségeket, melyek a minimumát jelentenék annak, amihez átmenetileg is egy megnyugtató gyökeres megoldás létrejöttéig ragaszkodnunk kell. A miniszter úr a tárgyalás végén a megbeszélés konkrétumainak írásbafoglalását óhajtotta, azzal, hogy megfontolás tárgyává fogja azokat tenni egy meghozandó döntés számára. Üzenet az érdekelteknek Mit izán a Főtiszteletü Ur a tanároknak és a tanitóknak? — kérdezzük, szinte magunkon érezve százak és százak sürgető tekintetét. — Föltétlenül bízniok kell abban, hogy az egyházi főhatóságok úgy a mostani tanév munkájának, mint a tanerők személyi érdekeinek biztosítására azonnal megkezdik a belső intézkedések megtételét és hogy az ő nehéz helyzetükben kizárólag egyházi főhatóságaik azok a tényezők, akik mindaddig nem hagyják el őket, valameddig maguk az egyházak fennállanak. A tanítók és tanárok azzal segítenek legtöbbet önmagukon is és egyházi főhatóságaik munkáján is, ha nem tépelődnek azon, milyen lehetőségek fognak rendelkezésükre állani, hanem teljes igyekezettel és erőfeszítéssel tanulnak és tesznek bizonyságot az állam nyelvében való jártasságukról. Lapedatu miniszternél Ami bukaresti útjának egyéb eredményeit illeti, Makkai püspök a következőket közölte: — Felkerestem Lapedatu kultuszminiszter BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) A liberális pártot ért támadások élét a konverziós törvényben előírt első fizetési határnap és a belső kölcsön eddig elért eredménye tompítja. A kormány hivatkozik arra, hogy a hitelélet terén tapasztalt anarchistikus állapot megszüntetésére az első lépést megtette s köztudatba vitte ismét a törvényes rendelkezések tiszteletét. A kormánypárt berkeiben sincsen azonban kellő összhang. A liberális pártnak magának jelentékeny része ugyanis ellene van a kivételes rendelkezéseknek s aggodalommal gondol az okvetlen várható támadásokra, ha egyszer a változott politikai viszonyok folytán majd ismét ellenzékbe kerül. Úgy látszik tehát, hogy nem is a kormánypárt programja az indoka a kivételes rendelkezéseknek, ezek magasabb érdekkel vannak indokolva. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az ellenzéki pártok sem lépnek fel egységesen a kérdésben a kormány ellen, ami legalább részben hallgatólagos beleegyezésüket urat is, akinek megköszöntem, hogy lelkészeink súlyos nyomorában segítségünkre jött és a lelkészi államsegélyen január elsejétől kezdve lényeges emelést eszközölt. A minisz- t ter úr megígérte, hogy ez után az első lépés után tovább fog munkálkodni azon, hogy az összes egyházak lelkészeinek államsegélyét egyenlővé tehesse. Az ő bölcs kormányzatától ennek az ígéretnek beváltását joggal remélhetjük is, amennyiben azt neki módjában lesz teljesíteni. A kormánypárt külső támadási frontját sikerült megerősíteni a jelenlegi nehéz napokban. A párt belső helyzete azonban nem egészen tiszta. Itt kétségkívül egymással ellentétes személyi érdekek hadakoznak s a Florican éppen most visszasírt vaskéz hijján sohsem lehet tudni, mikor robban ki vulkánszerüleg a harc. A nemzeti-parasztpárt Az is a kormánypárt előnyére szolgál, hogy a nemzeti-parasztpártban az ellentétek nem csökkentek, sőt napról-napra úgyszólván rakétaszerűen törnek elő s sokasodnak. Egyik robbanás gyújtotta és maga elé dobta a másikat s ez bizonyos sikertelenségek után már szerencsétlenséget jelentett. A nemzeti-parasztpártnak nem sikerült a Skoda-ügyet leszerelni. Ez a sikertelenség aztán a Bentoiu-féle jelentést okozta. A hiba ott volt, hogy a nemzeti-parasztpárt a parlamenti bizottság kiküldését elfogadta. Időt akart nyerni ezzel? Mást ugyanis a liberális többség mellett alig lehetett remélni. Csupán kellő pillanatot, melyben egy esetleges kormányra kerüléssel mindezt el lehetett volna kerülni. A kormánybuktatás azonban nem ment. Erre ,,kormányfentartási akciót‘ kezdtek s a „rotációs“elv hangoztatásával próbálkoztak. — Ne bántsuk egymást mi, nagy pártok!... így kedveskedtek, azonban ismerhették volna a kormánypárt régesrégi elvét, amely úgy szól, hogy: „Csak egy pap imádkozhatik egy templomban! . . .“ S tudhatták volna, hogy liberális felfogás szerint ez a pap nem lehet más, csak az, aki Bratiariuék programját aláírja. Tudhatták volna, hogy a kormánypárt nem jelenti a polgárok egyszerű politikai csoportosulását, hanem évtizedek óta megszervezett gazdasági és pénzügyi egységet, mely a vezérek múlandóságát, meggyőződését és erejét is túlhaladja. Az erdélyi erkölcs Ami oly tragikus mindebben a tévedésben, az különösen bennünket erdélyieket érintett. A liberálisok első perctől kezdve hadilábon álltak a Maniuék által annyira hangoztatott erdélyi felfogással. Nem akartak hallni sem bizonyos kulturális követelésekről s nem akarták tűrni, hogy erkölcsi szempontból lealacsonyító kritikával illessék a regátiakat. Mindenkép azon voltak, hogy bebizonyítsák, hogy többet értenek az ország ügyeinek viveléhez s be akarták bizonyítani, hogy semmiben sem maradnak el az erdélyiek háta mögött. Súlyos történelmi per indult meg így a háttérben. Az erdélyiek egyik részejogával az élén átment a túlsó oldalra, Maniu ás Vaida azonban kitartottak elvük mellett anélkül, hogy a valóságban Erdélyt képviselték volna, hiszen erdélyi kisebbségeiket tudatosan fel sem vették pártjukba. A Skoda-ügyben adott többségi jelentés aztán az erdélyi követelések minden erkölcsi alapját meg akarja semmisíteni s hosszú időre áthúzni ViLAK{4» VJ-#' »’ •lé'«- uV. 11 - tv J. Méltán kérdezzük az évfordulón :— Mit értek el az erdélyi nemzettiparasztpinciak abban a harcban, melyet készakarva.(vedül vittek a parasztpárttal Erdély nevében? Bebizonyosodott, meg lett-e a gyulai,bérvári pontok eredménye? Kormányon létük alkalmával hoztak-e, vagy akár most ellenzékben követelnek-e mindenekelőtt s elsősorban demokratikus választójogot ? Hoztak-e szabadságot minden téren? Történt-e valami, ami Erdély felsőbbrendűségét szóban, gondolatban, szellemi és erkölcsi téren valóban igazolja? — Maniu ellenvéleményre készül ’ — mindössze ennyi vigasz marad. Dinu Bratianu majd válaszol! — mondják erre a parlamenti többség soraiban s a határozat előre véli árnyékát. '5г,’....4 ’• v.-V.v . A kormánypárt kétségkívül felhasználja az alkalmat s ha kell, mégegyszer kiteregeti a parlamentben is a Skoda-ügyben felmerült adatokat. Az sincsen kizárva, hogy a parlamenti bizottságban vagy magában a parlamentben vád alá helyezési indítvány fog elhangzani. Természetesen ez még tű in jelentene egyet azzal, hogy helyet adjon a többség az indítványnak, de alkalmat nyújthat majd új támadásokra ismét csak az „erdélyiek“ rovására. — A vonat beérkezett az állomásra! - igy szokták ezt Bukarestben mondani, mikor be kell „szállni“ valami ügy tárgyalásába. Mert ha a vonat elmegy, többé nem lehet visszahozni . . . — Túlságosan elvetette a sulykot ez a Bentoiu, a többségi jelentés fogalmazója! —méltatlankodnak a nemzeti parasztpárton. — Ellenkezőleg! . . Túlságosan szűkre szabta következtetéseit! — vágnak vissza a kormánypárton azok, kik öklüket is belemártanák a piros téntába és úgy szentesítenék Maniu bűnösségét, hogy a kár fedezetére vagyonfoglalást, sőt elkobzást vigyenek keresztül. Maniu bírja a harcot. Úgy látszik hízik Erdélyijén. Sever Bocuval is ezért parolázott most Temesváron, annak dacára, hogy ezt Mihalache hónapokkal előbb a pártból kizárta. Erdélyt keresi Maniu, '-.Агл »I.* .* V'\ -.s * . \ • » Yv* Erdély a reménysége, melynek nevében fontos alkotmányjogi, személyi és erkölcsi követelései voltak. Maniu és Dinu Bratianu várható összecsapása alkalmával tehát szükség volna még egy harmadik, elfogulatlan felszólalásra, objektív kijelentésre, határozott megállapításra. Jó volna leszögezni ország-világ előtt egyszers mindenkorra ezzel kapcsolatban, hogy Erdély szegény népének semmi köze sincs a többségi jelentésben leszögezett megállapításokhoz. Hogy sohasem nézett Pihen felé s sohasem fogott Seletzkivel össze oly célból, hogy rut magánérdekből történelmi jóhírnevét csorbítsa. Isti Túlfűtött belpolitikai helyzet Erdélyt akarják megbélyegezni?—Súlyos komplikációk a Skcca-ügyben. — Maria és az erdélyiek