Ellenzék, 1935. április (56. évfolyam, 77-98. szám)

1935-04-02 / 77. szám

. A Situlescu tiszteletére adott banketten magyar muzsikaszó mellett szórakozott Bucureşti pénzarisztokráciája ..Barátja vagyok a kisebbségeknek — mondta a külügyminiszter i munkatársunknak a milliárdosok klubjában BUCURESTI. (Az Ellenzék tudósítójáról.) Minikai regényekben olvasunk mesés lényessel berendezett klubokról, ahol unatkozó milliárdosok füstölgetik hatalmas havanna■ ivarjaikat és unatkozó képpel szürcsülik hosszú szalmaszálon keresztül a titkos recept szerint készült coctailt, amit ébenfaképű komornyik nehézveretű ezüsttálcán nyújt feléjük. A regényírók fantáziájában annyiszor kísértő milliárdosok klubja határtalanul izgatta fantáziámat, amikor meghallottam, hogy Románia pénzfejedelmeinek exkluzív társasköre az ..Asociaţia Financiarilor veszélyt ad a kormány tagjainak tiszteletére. Első pillanattól kezdve tisztában voltam, hogy újságíró nem tarthat igényt meghívóra olyan klub estélyén, amelynek tagjai egyenként legalább ötmilliót jelentenek. Hiszen a tagsági díj is olyan tekintélyes, hogy abból háromszobás családi házat vehet magának az ember egy erdélyi városban. Riporteri mestervágásra határoztam hát el magamat. Meghívó nélkül, egyszerű sötét ruhában Gombos Ernő fotóriporterem társaságában taxiba vágtam magamat azzal a feltett szándékkal, hogy mindent elkövetek, hogy a legendás vagyonok urainak féltve őrzött szentélyébe behatolhassak. Amikor az autó megállott az előkelő Parcul Filipescu negyed egyik palotája előtt, amelynek lefüggönyözött nagy ablakai finoman szűrt világosságot sugároztak ki az éjszakába, azt hittem, hogy az ajtóban álló detektívek ki sem engednek szállni bennünket, hanem autóstól együtt továbbparancsolnak a villa elől. Kiszálltunk. Úgy látszik a detektívnek imponált megjelenésünk, mert igazolás nélkül hagyott bennünket az előcsarnokba lépni. Baloldalon a ruhatár fekete télikabátglédája sorakozott. Fölöttük cilinderek fényes díszszázada. Mindegyik mellett egy cédula, gazdája nevével. Szempillantás alatt felfedezem Titulescu nevét, mellette Merepta Cézár, az államvasutak vezérigazgatójának neve húzódott meg szerényen. Könnyed mozdulattal vetem le télikabátomat és a pultra helyezem. A ruhatáros minden ellenkezés nélkül átveszi és elhelyezi a drága télikabátok imponáló sorában. Fotóriporterünk hóna alatt szorongatja a fényképezőgépet takaró bőrtokot és arckifejezésén látom, hogy egyáltalán nincs tisztában a veszélyekkel. E pillanatban egy maitre d hotel külsejű úr tart felém, akinek franciául, hanyag biztonsággal odavetem. — Az estély rendezőségének megbízásából fényképeket készítek a párisi „Illustration“ számára. Szempillám sem rezdült meg, amikor ezt kimondtam. A maitre d‘hotel udvariasan meghajolt és átvezetett a szomszédos terembe, amelynek hatalmas ajtaja tárva-nyitva volt. Majdnem földbe gyökerezett a lábam, amikor magyar muzsikát hallottam kiszűrődni egy távoli díszteremből. „Mindjárt asztalt bontanak — közölte a vezetőnk. Méltóztassanak utánam jönni a kis szalonba, amely a nagy díszteremmel határos, onnan jól lehet látni az egész társaságot, sőt a nyitvalevő ajtón keresztül talán fotografálni is lehet“. Végighaladtunk egy perzsaszőnyeggel borított folyosón, halványkék selyemmel bevont falu kisebb szalonba jutottunk és tényleg a nyitott ajtón keresztül színes látvány képe tárul elénk. Hatalmas UI. alakú asztal roskadásig borítva a konyhaművészet remekeivel, óriási ezüst gyümölcstartók, metszett kristályvázák illatozó virágcsodákkal. S az asztal körül a ragyogó szépségű asszonyok pompás koszorúja, megszakítva egy-egy fekete frakktól, amelynek fashionable szabása elárulja, hogy gazdája londoni szabónál dolgoztat. Sajnos, a patkóasztal fővonala háttal esett az ajtónak. De a maitrei hotelnek igaza volt: máris asztalt bontanak és a társaság átsétál a kékszalonba, ahol fotóriporteremmel együtt várakoztunk. A legelső, akit észreveszek, Titulescu külügyminiszter, aki mikor megpillant engem, barátságos hangon, amelynek nyájassága eloszlatta elfogultságomat, megszólított:— Hát itt van maga is? — Igen, Kegyelmes Uram — feleltem most már bátran — hála újságírót vakmerőségemnek. E pillanatban elhaladt mellettük Tatarescu miniszterelnök, akinek kisportolt atléta-alakján remekbe szabott frakk feszült. Titulescu a miniszterelnök felé fordul. — Ismeri-e Seidner urat? — Ő igen — felel kezét nyújtva Tatarescu. Mi már régen ismerjük egymást. Meghajlok, a miniszterelnök bókszámbamenő megjegyzésére Tatarescu előtt, aki máris továbbsétál. Demitulescu külügyminiszter úgy másszik kegyes kedvében van. Kéréseket ad fel. (Én jól hívja, hogy én nem vagyok ellensége a kisebbségeknek és őszintén értékelem a magyar nép jó tulajdonságait és romantikus egyéniségének szeretetreméltóságát mondja ezután. Miniszter úr fűzöm tovább a szót az utóbbi időben sok olyan nyugtalanító mozgalom keletkezett, amelyek a kisebbségek egzisztenciáját veszélyeztetik . . . A külügyminiszter mosolyog. Mosolya azé az emberé, aki sok vihart látott már keletkezni és elülni. És igy válaszol: — Ezek múlandó jelenségek . . . Menn kell tartani tőlük. .. kulturemberiség a fejlődés és a béke irányában halad. Kezét nyújtja és tovább megy. Fotóriporterem ezalatt lázasan dolgozott. Egymásután kapja le Stelian Popescut, Nistor munkaügyi minisztert, Victor Antonescu pénzügyminisztert és nemzeti parasztpárti elődjét, Madgearut, Manolescu Strungake-t éskedelemügyi minisztert, d'Ommpson márki francia követet, Savét Hadut,Heui külügyi al minisztert, Nelustor Eredest, i it Iliescu bizalmas munkatársát és Sibireanut a miniszterelnökség fiatal rokonszenves titkárát. Egy sarokban ragyogó nők színfoltja, fekete fehér ruhucsodában legszebb mindegyik közötti üléseimé. Hozzálépek és felkérem, engedje meg, hogy lefényképezzük. Kedvesen mosolyogva beleegyezik és egy aranyozott XVI. Lajos korabeli asztalka elé állva, türelmesen várja, miglombos kollegám elkészíti a felvételt. S kapok-e a képekből? kérdezi kedvesen. Boldog leszek, kegyelmes asszony, ha eljuttathatok egyet. De hova? Ez tényleg bajos mondja mosolyogva hiszen mi örökké után vagyunk. Ma ill, holnap otl. Sose haljak, hol laszttul, holnapután. Elővettem egy régi fényképet a zsebemből, amelyet Titulescu külügyminiszterről készítettem Genfben, amikor épen egy újságírókolleganővel, a francia Madamoiselle Tabouis-val beszélgetett. Átnyújtottam Titulescunénak, a következő szavak kíséretében. Madame engedje meg, férje egy hódolójának, hogy autogrammot kérjen Öntől. Ezt a képet kedves, genfi emlékként őrzöm és számomra kétszeres becse lesz, ha nevével díszíti. Beleegyezése jeléül kedvesen bólintott és aztán az átnyújtott töltőtollal, határozott, de finom női vonásokkal ráírta a képre. ..Catherine Titulescu Még egy pillantást vetek a pazar szalonok sorára, amelynek melódiáktól átszűrt halktónusú hangulatában dámák és urak beszélgetnek és röviddel rá újra kinn vagyok a Bucuresti-i utcán. S. I. A.’ /_ / A? N Z¡. A SZENZÁCIÓROMÁN OPERASZENZÁCIÓ A MILÁNÓI SCALA NAGY EGYÜTTESE Vera Amerighi Rutili szoprán Cloe Elmo mezoszoprán Arturo Tamburini tenor Mario Albaneze baritonista Lucione Neroni basszus EDMONDO DE VECCHI karnagy vezényletével! Április 3. : AIDA A miniszterelnökhöz fordul a Bungard népe negyedszázados ikonosztázának elhurcolása miatt Forrongás egy szentségtajtó miatt — Nem Lell a bungardiaknak az új ikonosztáz SIBIU (március hó). Részletesen beszámoltunk annak idején a Sibiutól hat kilométerre lévő iBungard községben lejátszódott eseményekről, valamint ennek előzményeiről is, amely a maga nemében páratlanul áll az események sorozatában. Az emlékezetes napon az történt ugyanis, hogy Regman dr. megyei prefektus szigorú utasítására hatvan felfegyverzett csendőr az éj leple alatt észrevétlenül közelítve meg a falut, lesbe állott, míg a község férfi népei, akik a Sibiuban megtartandó hetivásárra készülődtek, kora hajnalban kiürítette a falut, ami után a csendőrök bevonultak a falu görögkeleti templomába, ahonnan a közben összegyűlt asszonyok, öregek harcias tiltakozása ellenére kihurcolták az oltár előtti nagy művészi értéket képviselő ikonosztázt és nyomban szekérre rakva, Bálán Miklós erdélyi görögkeleti püspök kifejezett óhajára Sibiuban újonnan épült téli kápolnájába szállították. Az eset, amint — ismerve a ravasz Bungard-iak ellenszegülő természetét — előrelátható volt, nem maradhatott súlyos következmények nélkül. A hetivásárról késő délután hazatérve, a Bungard-iak csoportokba verődve izgatottan feszegették az eseményeket. A falusiak hosszas tárgyalás után úgy határoztak, hogy egyelőre küldöttségileg próbálkoznak tiltakozni püspöküknél, követelve az erőszakkal elhurcolt ikonosztáz azonnali visszaszolgáltatását. A küldöttség tagjai azon melegében felkerekedtek és elindultak Líbiuba, ahonnan azonban eredménytelenül tértek vissza.Ennek következményeképen a falu népe között a hangulat mindinkább kezdett elmérgesedni olyannyira, hogy ma már a hatóságok messzemenő óvintézkedéseket léptettek életbe a háborgó falu rendjének megőrzésére. Megerősített csendőrőrjáratok cirkálnak a község utcáin, szigorúan vigyázva arra, hogy a legcsekélyebb, rend megbontását célzó igyekvés már eleve meghiúsuljon. A hatóság szigorú közbelépése dacára, a falusiak igazságuk tudatában tovább fűzik a köztük tomboló elégedetlenség szálait s bár az izgalmas eseményt követő napokban már egy új ikonosztázt helyeztek el a község görögkeleti templomában, ugyancsak erős csendőrségi segédlet mellett, a falu népe tüntetésképen testületileg maradt távol a rákövetkező vasárnapokon megtartott istentiszeletektől. A napokban aztán, a csökönyös falusiak átlátva a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, újabb küldöttséget menesztettek Sibiuba, most már Floasiu Ilie képviselőhöz, akit felkértek, hogy haladéktalanul járjon közbe a kormánynál az erőszakkal elszállított ikonosztáz mielőbbi kiadatásáért. Ezzel egyidejűleg panaszukat terjedelmes memorandumba foglalták, melyet két példányban állítottak ki. Az emlékirat egyikét Tatărescu miniszterelnökhöz intézték, a másikat a görögkeleti egyház fejének, a pátriárchának címezték. Az emlékiratban hivatkoznak az elszállított ikonosztáz több mint négyszáz évre visszamenőleges történelmi nevezetességére, mely idő alatt a környező falvak román népe gyakran valósággal zarándokolt templomukba, hogy az országban páratlanul álló művészi és történelmi becsű ikonosztáz előtt végezzék ájtatosságukat. Hivatkoznak továbbá arra, hogy őseik révén hagyományos és szent emlékek fűzik őket az ikonosztázhoz, amelyet minden körülmények között továbbra is birtokukban akarnak megőrizni. Végül pedig kérik az illetékeseket, hogy haladéktalanul helyeztessék vissza az elvitt ikonosztázt eredeti helyére, mert különben kénytelenek lesznek az igazságszolgáltatás fóruma elé vinni nagy és fájó sérelmüket. Orvosok, mérnökök! Gyárak! Minden román, magyar, német, francia, angol folyóirat és könyv megrendelhető és előfizethető Lepagenál, Cluj. A lapokat közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól, Cluj. 1935 pr U10. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Az idők szava. Egyenlőség Nem sikerült Drágulás. Eli« volt. „Autarhii." CUKEN I UL: K/i volt minisztert vád öli Inly ez. Uk . Elmek n.iyv butov.ág.i v.in é. j/irai I jij áll a politika történetében. Csak nr v//iljál jón példaként •« jövőben. Ne tegyen ebből bo../ijr.i vezető rendszer, hogy így tegyen az « kormány», mely majd Jónfii fog és ilyen módon helyezze vid alá elődeit, (ránk cv. hiány zóna még nekünk! EK EZEN I UL: A legutóbbi napok parlamenti tárgyalásai során a miniszterelnök szájából )*'! láttuk, hogy 1929-ben orosz, oldalról fenyegetik, hol 24 hadosztályt vontak össze. S ebben a helyzetben akkor kénytelenek voltunk fegyvert és muníciót kölcsönözni, hogy egy katona, összetűzés esetén legyen mivel védekezzünk. Az 1 194. évi készületlenségből nem vonták le tiz, év óta sem a következtetéseket. Csupán a nemzeti parasztpárt értette meg az idők szavát, midőn szerződést kötött a hadsereg felszerelésére. VIITORUL: Nem maradt semmi figyelmen kívül. Tanukat hallgattak ki, minden okiratot tárgyilagosan megvizsgáltak, mindenkinek véleményét meghallgatták s aztán csupán azok ellen szövégezték meg a vádiratot, akiknek cselekménye az alkotmány 98. paragrafusába ütközik. Egy szóval elválasztották a büntethetőség kérdését a politikától. Így a liberális párt erkölcsi szempontból is szolgálatot tett a demokráciának. Lényegében ugyanis a demokrácia a törvény dezegyenlőséget jelenti, mely egyformán sújt le azokra, akik megsértik. A demokrácia szigorú ellenőrzést és teljes felelősséget követel. Ezért a liberális párt, tiszta lelkiismerettel állítja, hogy eleget tett kötelességének. DREPTATEA: Mikor Bentoiu alig tudott megbirkózni Popoviciu Mihai vád alá helyezésével Junian és Dinu Bratianu ki akarták terjeszteni a vádindiványt Maniu és Madgearu ellen. A vai lelkek összefogtak és támadásba mentek. Más kínjaik vannak, mert tervük nem sikerülhetett. UNIVERSUL: Az építkezési anyagok ára minden vonalon emelkedett. A cement (joco lej taksa vagononként és 3 százalék „cifra de afaceri" ezenfelül), a fűrészáru (3 százalék), vas, betör vastraverz, fedőpala, ablaküveg, parkett (2.40 százalék), fűtőanyag (0.50 bani kilogramonkém 0.25 bani helyett.6 százalék lesz az új hazai adója ezek mellett. Az áremelkedést nem lehe majd megállítani akármilyen szigorú is lesz a büntetése. Az állam a legfőbb bűnös az árak emelkedésében. EPOCA: Németországot kényszeríteni lehetne, hogy lépjen vissza a Népszövetségbe. Kérd: azonban, hogy visszalépne-e? Erőszakos utó nem lehet ennek helye s ez itt veszélyes lenne, s békés megegyezés marad tehát hátra a kérdés elítézésére. Nem lehet azonban ugyanazt az uta követni most már a befejezett tényekkel szemben. A népek nem akarnak uj háborút, továb azonban bizonytalanságban sem élhetnek. Az embereknek elég volt már és békét akarnak. Reméjük, hogy a jóérzés fog felülkerekedni a béke serpenyőjében. Egyelőre Genf fog határozni az ügyben. ADEVÉRÜL: A drágaságot mindig fizetéseim lés kísérte jobb időkben. Ezek az idők azonba már elmúltak s utolsó szakát éljük az új rendszereknek. A nemzetközi gazdasági helyzet összeomlása arra vezetett, hogy a modern államok maguk köré erődítéseket építettek épp úgy, minmikor várakat emeltek a középkorban. „Autihiának“ nevezik ezeket, melyek mérges gázt egyéb gyilkos anyagot lövelnek. Nincs biztos vonala a jelenlegi társadalmi fejlődésnek, összevissza halad, míg elér a végső tragikus befejezésbe Mozgoszi házak műsora HÉTFŐ: CAPITOL: MAGAS ISKOLA. A legújab szenzáció. Carlo Cavelli titka. Főszereplők: Rudolf Forster, partnerei Aigela Salleker és Hans Moser. EDISON: 3, 6, 9 órakor: I. A SORS. Mélye megható dráma, csoda operarészletekke André Rangé, a párisi nagy opera els baritonistájával a főszerepben. II. MILEK REVÜIGAZGATÓ. MUNKÁS-MOZGÓ: IRÉN ÉS A KÖLYŐ vígjáték. Főszerepben: Maurice Chevalier, Adrienne Ames és Baby Leroy. I A 33-as KÉM. Főszerepben: Andree Liauet. Hétfőn 6 és 9 órakor. Jól felszerelt búza és kukorica keményítőgyári berendezés 500 kg, napi teljesítménnyel jutányosan eladó. Malmokhoz vagy vegyi gyárhoz mint nagyszerű mellékág ajánlható. — Ugyanitt eladó egy 3 tonnás INTERNATIONAL teherautó és egy 2 tonnás OPEL teherautó. Mind a két kocsi príma állapotban van. — Cím a kiadóba megtudható.