Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és k­ö­n­y­v­o­s­z­t­á­l­y Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 86. LVI. ÉVFOLYAM, 14­7. SZÁM. CLJKXXi/a%ti3lMJVCtiUntzOZZ!zcuTi-z­iarai«*wszR^ 03MBD *»./.. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS KEDD Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, iven:-- 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, events 42 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel cö­od. 1935 JULIUS 2.­­*»« m»*m»i«r«Bamre^wMiEi«TnEP^r »| g­aganinzai vanyaírj'­­,v.: ■ IlHMMSE: »4 feivilág©$ilá$ fáSfilyását mindig Erdély ts&wí®íim¡ ILllPiI dr.: »Erdély az ajtó kulcsa« PAi 1ÂUPA: »Erdély adáa a szabadság katekizmusát az országnak­i* MAIHili: »Szent program* Könnyezed Manias & feltámodás gondolatba. — Erdély igazságszeretete. — Többed ér a* e­v­­ái a tenyérnél is.— Városi pojácák diktatúrája. — Bucuresti-i im­a agyarok ^diktaáurá­ja«. *» Görög haszonlesők OLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.} Szom­baton délelőtt minden zavaró incidens nél­kül, programszerűen folyt le a nemzeti­ pa­­rasztpárt erdélyi seregszemléje és nagygyű­lése városunkban. A város utcái már a kora reggeli órákban megteltek falusiakkal. A tár­sas gépkocsik egymásután robogtak be a szomszédos községek lakóival, míg Erdély távolabbi vidékeiről 16 különvonat hozta a párttagokat. Ugyancsak reggel érkeztek meg a nemzeti­ parasztpárt vezérei is Bucuresti­ből, akik Maniu kíséretében a Patria székházé­hoz hajtattak, mely előtt tölgyfa gályákkal díszített hatalmas tribün volt a gyalogjárón felállítva, hogy a vezérkar itt fogadja a meg­jelent tömegek tisztelgő elvonulását. A felvonulás Délelőtt tíz órakor rezes bandával az élén megkezdődött a kettős rendekbe sorakozott ünneplőbe öltözött falusiak felvonulása. A megyei küldöttségek élén a volt prefektusok, primárok, intellektuelek, ügyvédek, orvosok, tanárok, tanítók, papok haladtak. A nemzeti­­parasztpárt hivatalos közlése szerint a nagy­gyűlésen negyvenezer ember vett részt. Alba- Julia nevében ,,egy második Alba-Julia-ra“ hívták Erdély népét s nem maradhatott el ennek a hatása. A vidékiek és városiak egy­formán valami rendkivülit s gramofon leme­zekre felvett politikai áriákon túl fontos ki­jelentéseket vártak Erdély fővárosában Ma­­niutól és a nemzeti parasztpárti politikusok­tól. A színháznál A megyei tagozatok küldöttségeiből csupán húsz-húsz embert engedtek be a színház épü­letébe. A többiek a szemközt levő sétatérre vonultak, melynek különböző pontjain húsz hangszóró viszi szét a színpadon elhangzott szónoklatokat. Dél is elmúlt már, midőn a nagygyűlést dr. Aurel Socol szenátor a helyi párttagozat elnöke megnyitotta. Üdvözli a megjelent nemzeti parasztpárti vezéreket Mihalachet, Maniut, Luput, Madgearut, Sauciuc Savea­­nut, Pan Halipát és a többieket. A zugó él­jenzés legnagyobb fokát akkor éri el, midőn Socol dr. Maniunak nevét említi. Az embe­rek felugrálnak helyeikről s szinte extázisban tüntetnek a Badacin-i remete mellett, ki hosszú hallgatás után ismét kilépett a po­rondra. Mihalache­s Lupu is tapsolnak. Ma­niu pedig megelégedetten néz végig hívein. Érzi, hogy a gyeplőt ismét kezében tartja. A szónokok Sauciuc Saveanu Cernauti-i egyetemi ta­nár szólal fel ezután Bukovina nevében. Er­dély igazságérzetére hivatkozik. _ ~ A jelenlegi rendszerrel nem lehet a ci­vilizált népek útján előre jutni — hangsú­lyozza. Egészséges mezőgazda országra van szükségünk, amelyet az építő nacionaliz­mus irányít. Besszarábia üdvözletét Pan Halipa, volt miniszter tolmácsolja. Magasztalja Erdélyt s azt mondja, hogy Erdély a szabadság kate­kizmusát adta az országnak. Erdély a sza­badság és rend fogalmát jelenti. S ez annál fontosabb, mert a szabadság révén figyelt fel reá Európa. Arante Danciu, a Cluj-i nemzeti paraszt­párti ifjúság, Adonis Popov az erdélyi párt­tagozat nevében szólal fel s a következőket mondja: — Erdély csak egyet ismer: — az igaz­ságot. Inkább nélkülözi a kenyeret, de elvét nem képes feladni. A jogok gyakorlatát so­hasem akadályoztuk, csak­ a szolgaság ellen tiltakozunk. A Bucuresti-i magyarok „diktatúrája“ Dobrescu volt Bucuresti-i főpolgármester szólal fel ezután. Megállapítja, hogy a nem­­zeti-parasztpárt valóságos hadsereg fölött rendelkezik, mely hűségesen teljesíti a pa­rancsot, ha arról van szó, hogy megvédje a szabadságjogokat. Jöttek volna Cluj-ra most a diktatúra hívei és látták volna a tömeg felvonulását, elmenne a kedvük az elnyo­mástól. .A városi pojácák diktatúrájával szem­be állítjuk a falusi földművesek diktatúráját — mondja Dobrescu. Humoros epizódokkal végződik Dobrescu főpolgármester beszéde, amelyen a földszint és a karzat közönsége együtt nevet. — A Bucuresti-i magyarok diktatúrája (?) ellen — mondja — épp úgy tudtok harcolni, mint a budapesti diktatúra ellen harcolta­tok. Dobrescu főpolgármester úr nem tudja, hogy ilyen demagóg komolytalansággal Er­délyben nem lehet élni. Dobrogea­ban talán több szerencséje volna vele. A Fagaras­i Aurel Dobrescu igyekszik ki­köszörülni a hibát és tovább szövi az erdélyi fonalat. — Miért van a világháborút követő 17-ik esztendőben is még háború? — kérdi. — A liberálisok azt hitték, hogy Erdélyben foly­tatni fogják azt a politikát, amit az ókirály­ságban gyakoroltak s járomba hajtják falain­kat. Itt volt azonban Maniu, akit Tisza is becsült és tervük csődöt mondott. Emlék­szem, midőn 1919-ben bejutottunk a parla­mentbe, hogyan akartak megvásárolni bank­jaikkal. Maniu azonban összefogott Miha­­lakeval és így áthúzta számításaikat. A nem­­zeti­ parasztpárt ma a legnagyobb mezőgazda­párt Európában. Az állampolgárok, akik adót fizetnek, maguk akarják választani azokat, akik az ország ügyeinek vezetésére vannak hivatva. Azt akarjuk, hogy Maniu vezesse az or­szágot! (Maniu fejét rázza.) — Össze fogunk gyűlni Bucuresti­ben or­szágos kongresszusra és majd érvényre jut­tatjuk akaratunkat! (A gyűlés végén erre nézve megkérdeztem dr. Luput, aki nevetve a következőket mond­ta: — „Én már öreg vagyok, nem verek­szem!“) Madgearu Virgil Madgearu vasszorgalommal tanult fiatal korában és oly szegény volt, hogy gaz­dag diáktársának a ruháját hordta, így küz­dötte fel magát hangyaszorgalommal s pénz­­ü­gyminiszter volt a legutóbbi nemzetiparaszt­párti kormányban.­­— Utolsó próbát tesz most a nemzeti­parasztpárt — mondja Madgearu. — A szen­vedéseket nem lehet szaporítani anélkül, hogy ez forradalmi megmozdulást ne okoz­na. Külügyi téren is rossz a helyzet, mert a liberális párt miatt senki sem keresi ma már barátságunkat oly célból, hogy nemzet­közi egyezményt kössön Romániával. A libe­rálisok csak bankjaikkal, vállalataikkal tö­rődnek. A stabilizáció idején 7 milliárd lejt,­­ megszavazása alkalmával 8 mil­liárd lejt, összesen tehát 16 milliárd lejt ál­doztak pártcélokra. Ezenkívül milliárdos­­visszaélések voltak a kereskedelmi és ipar­ügyi minisztériumban. Mindent eltűrtünk volna jogfentartással. Azt is, hogy a hátulsó ajtón jöttek s igy foglalták el helyeiket. A diktatúrát, cenzúrát és ostromállapotot azonban nem bocsátjuk meg. Nincs tekintélyük. Eltűrték, hogy Marines­­cu Bucuresti-i rendőrprefektus Ion Bratia­­nut s Vintila Bratianut inzultálja. Olyan ese­mények történnek, mint valami moziban. Dinu Bratianu azt mondja, hogy jó az alkot­mány, Tătărescu ennek ellenkezőjét vallja. Az igazság az, hogy az alkotmány nem felel meg a földművesek érdekeinek. Hogyan tör­ténjen azonban a módosítás? Úgy, amint ezt Goga akarja? Mi nem félünk a választástól. A mi utunk békés reformokhoz vezet s ha valaki diktatúrát akar, azt mondjuk: — Tes­sék megpróbálni! Lupu úr, nem mozog elég otthoniasan a nemzeti­­parasztpártban s ügyel minden szavára. Csak általános kijelentéseket tesz. — A nép kész meghalni a szabadságért!... Az egyesülés után pusztulás fenyegeti a né­pet! ... Ki alkotta meg az egyesülést? A gyerekek? — 1914-ben I. Károly király rámutatott arra, hogy ezer szerződésünk volt Németor­szággal s igy a németek mellett van Romá­niának helye a világháborúban. A nép azon­ban ezzel szemben azt mondta: — Nem!... így van ez ma is. De mi összefogtunk (rá­mutat a földszinten lévő hatalmas táblákra: Mihalache, Maniu, dr. Lupu) s mint Szent- Háromság együtt maradunk. Az ország min­den részében megfordultam és mindenütt üzenetet hagytam a nép számára. Most Er­délynek üzenem: — Ti vagytok az ajtó kulcsa! Nyissátok ki azt s ha nem megy, nyomjátok be vál­lásokkal! Ifaniu beszéde Maniu nem adta fel régi tartását. Fekete ruha van rajta, magas fehér gallérral. Úgy lép elő, mintha régi divatlapból volna kivágva. A tömeg lelkesen éljenez. Nincs dolguk a tapsirányítóknak, akik — mint siratok a te­metésen — jól keresnek a népgyűléseken az utóbbi hónapokban. — Domnule Mihalache! — kezdi (mert­­Maniu nem a néphez, de a nép nevében pártjának vezetőségéhez beszél) — látod, hogy a faluk népe a mi szívünkkel együtt dobban. Ha nézed ezt az erdélyi tömeget, tudnod kell, miért jöttek ezek be ma a városba. Segíteni akarnak, hogy végrehajtsd szent programunkat. Az egyesülés a falusiak érdekét szolgálta és így minden állami szer­vet ezeknek szolgálatába kell állítani. Csak igy erősödhetik meg ezen a területen a latin elem úgy, hogy az őt körülvevő más népek előtt haladhasson. Nem akarunk olcsó hazafias jelszavakat hangoztatni, komoly munkát akarunk az igazság szellemében, bárkiről is legyen szó. — Igazságtalanság és nyomor alatt nyög ez a tömeg. Munkájuk gyümölcse nincs fel­használva javukra s azok zsebébe vándorol, akik munka nélkül jöttek ezekre a vidékek­re. Törvényeinket félredobták és központo­sító rendelkezésekkel éltek, nem törődve a tartományoknak Istentől eredő speciális tu­lajdonságaival. Decentralizációt követelünk.­­Görög haszonlesők akarják vezetni az ó­­királyságot, ne engedjétek ezeket érvénye­sülni a központosító hazafiság köpenyege alatt! Ma mindenről, csak igazságról és sza­badságról nem lehet beszélni. Pedig benne vannak az alkotmányban, melyből az is ki­tűnik, hogy a néptől erednek az összes jo­gok. Azt akarjuk, hogy akadály nélkül jus­sanak el őfelsége fülébe a panaszok, mert akkor bizonyára segíteni fog. Senki sem alkotta meg a restaurációt, mely a király személyi jogából folyt.­­ Két gondolat lebeg szemünk előtt: a nacionalizmus és kereszténység. Nem en­gedjük meg a kihívást és erre válaszolni fogunk. Ha jól fog majd menni a nemzeti­­parasztpártnak, ne feledkezzetek meg Er­­délyről, ha pedig nehéz idők jönnek, akkor is gondoljatok reánk, mert itt mindig hűsé­ges sereget találtok, mely győzelemre vezeti zászlótokat. Erdélyben három forradalom volt 120 év alatt. Ez annak a bizonyítéka hogy itt nem félnek, midőn a nyelvről, tör­vényes jogról, országról, becsületről és nem­zeti méltóságról van szó. ______ — Ne gondoljátok. — folytatta beszédét Maniu — hogy Erdély előszeretettel gondol a forradalomra s hogy mi másképen nem tudunk harcolni, isten mentsen meg ettől. Mi politikai harcokat viszünk, ehhez értünk. Mi erdélyiek nem akarjuk nyakunkat igába hajtani s nem bírjuk el a megalázást. A harcot azonban nem forradalommal akarjuk lefolytatni, mert Erdélyben úgy szoktuk meg, hogy nagy népgyüléseket tartsunk és igy buktassuk meg az utunkba álló rend­szert. — Nem bírnánk elviselni a diktatúrát s az alkotmány­módosítást is csak úgy enged­hetjük meg, ha ehhez a földművesek és munkások hozzájárulnak. (Folytatása a 8. oldalon)

Next