Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 86. LVI. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM. CLJKXXi/a%ti3lMJVCtiUntzOZZ!zcuTi-ziarai«*wszR^ 03MBD *»./.. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS KEDD Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, iven:-- 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, events 42 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel cöod. 1935 JULIUS 2.*»« m»*m»i«r«Bamre^wMiEi«TnEP^r »| gaganinzai vanyaírj',v.: ■ IlHMMSE: »4 feivilág©$ilá$ fáSfilyását mindig Erdély ts&wí®íim¡ ILllPiI dr.: »Erdély az ajtó kulcsa« PAi 1ÂUPA: »Erdély adáa a szabadság katekizmusát az országnaki* MAIHili: »Szent program* Könnyezed Manias & feltámodás gondolatba. — Erdély igazságszeretete. — Többed ér a* evái a tenyérnél is.— Városi pojácák diktatúrája. — Bucuresti-i ima agyarok ^diktaáurája«. *» Görög haszonlesők OLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.} Szombaton délelőtt minden zavaró incidens nélkül, programszerűen folyt le a nemzeti parasztpárt erdélyi seregszemléje és nagygyűlése városunkban. A város utcái már a kora reggeli órákban megteltek falusiakkal. A társas gépkocsik egymásután robogtak be a szomszédos községek lakóival, míg Erdély távolabbi vidékeiről 16 különvonat hozta a párttagokat. Ugyancsak reggel érkeztek meg a nemzeti parasztpárt vezérei is Bucurestiből, akik Maniu kíséretében a Patria székházéhoz hajtattak, mely előtt tölgyfa gályákkal díszített hatalmas tribün volt a gyalogjárón felállítva, hogy a vezérkar itt fogadja a megjelent tömegek tisztelgő elvonulását. A felvonulás Délelőtt tíz órakor rezes bandával az élén megkezdődött a kettős rendekbe sorakozott ünneplőbe öltözött falusiak felvonulása. A megyei küldöttségek élén a volt prefektusok, primárok, intellektuelek, ügyvédek, orvosok, tanárok, tanítók, papok haladtak. A nemzetiparasztpárt hivatalos közlése szerint a nagygyűlésen negyvenezer ember vett részt. Alba- Julia nevében ,,egy második Alba-Julia-ra“ hívták Erdély népét s nem maradhatott el ennek a hatása. A vidékiek és városiak egyformán valami rendkivülit s gramofon lemezekre felvett politikai áriákon túl fontos kijelentéseket vártak Erdély fővárosában Maniutól és a nemzeti parasztpárti politikusoktól. A színháznál A megyei tagozatok küldöttségeiből csupán húsz-húsz embert engedtek be a színház épületébe. A többiek a szemközt levő sétatérre vonultak, melynek különböző pontjain húsz hangszóró viszi szét a színpadon elhangzott szónoklatokat. Dél is elmúlt már, midőn a nagygyűlést dr. Aurel Socol szenátor a helyi párttagozat elnöke megnyitotta. Üdvözli a megjelent nemzeti parasztpárti vezéreket Mihalachet, Maniut, Luput, Madgearut, Sauciuc Saveanut, Pan Halipát és a többieket. A zugó éljenzés legnagyobb fokát akkor éri el, midőn Socol dr. Maniunak nevét említi. Az emberek felugrálnak helyeikről s szinte extázisban tüntetnek a Badacin-i remete mellett, ki hosszú hallgatás után ismét kilépett a porondra. Mihalaches Lupu is tapsolnak. Maniu pedig megelégedetten néz végig hívein. Érzi, hogy a gyeplőt ismét kezében tartja. A szónokok Sauciuc Saveanu Cernauti-i egyetemi tanár szólal fel ezután Bukovina nevében. Erdély igazságérzetére hivatkozik. _ ~ A jelenlegi rendszerrel nem lehet a civilizált népek útján előre jutni — hangsúlyozza. Egészséges mezőgazda országra van szükségünk, amelyet az építő nacionalizmus irányít. Besszarábia üdvözletét Pan Halipa, volt miniszter tolmácsolja. Magasztalja Erdélyt s azt mondja, hogy Erdély a szabadság katekizmusát adta az országnak. Erdély a szabadság és rend fogalmát jelenti. S ez annál fontosabb, mert a szabadság révén figyelt fel reá Európa. Arante Danciu, a Cluj-i nemzeti parasztpárti ifjúság, Adonis Popov az erdélyi párttagozat nevében szólal fel s a következőket mondja: — Erdély csak egyet ismer: — az igazságot. Inkább nélkülözi a kenyeret, de elvét nem képes feladni. A jogok gyakorlatát sohasem akadályoztuk, csak a szolgaság ellen tiltakozunk. A Bucuresti-i magyarok „diktatúrája“ Dobrescu volt Bucuresti-i főpolgármester szólal fel ezután. Megállapítja, hogy a nemzeti-parasztpárt valóságos hadsereg fölött rendelkezik, mely hűségesen teljesíti a parancsot, ha arról van szó, hogy megvédje a szabadságjogokat. Jöttek volna Cluj-ra most a diktatúra hívei és látták volna a tömeg felvonulását, elmenne a kedvük az elnyomástól. .A városi pojácák diktatúrájával szembe állítjuk a falusi földművesek diktatúráját — mondja Dobrescu. Humoros epizódokkal végződik Dobrescu főpolgármester beszéde, amelyen a földszint és a karzat közönsége együtt nevet. — A Bucuresti-i magyarok diktatúrája (?) ellen — mondja — épp úgy tudtok harcolni, mint a budapesti diktatúra ellen harcoltatok. Dobrescu főpolgármester úr nem tudja, hogy ilyen demagóg komolytalansággal Erdélyben nem lehet élni. Dobrogeaban talán több szerencséje volna vele. A Fagarasi Aurel Dobrescu igyekszik kiköszörülni a hibát és tovább szövi az erdélyi fonalat. — Miért van a világháborút követő 17-ik esztendőben is még háború? — kérdi. — A liberálisok azt hitték, hogy Erdélyben folytatni fogják azt a politikát, amit az ókirályságban gyakoroltak s járomba hajtják falainkat. Itt volt azonban Maniu, akit Tisza is becsült és tervük csődöt mondott. Emlékszem, midőn 1919-ben bejutottunk a parlamentbe, hogyan akartak megvásárolni bankjaikkal. Maniu azonban összefogott Mihalakeval és így áthúzta számításaikat. A nemzeti parasztpárt ma a legnagyobb mezőgazdapárt Európában. Az állampolgárok, akik adót fizetnek, maguk akarják választani azokat, akik az ország ügyeinek vezetésére vannak hivatva. Azt akarjuk, hogy Maniu vezesse az országot! (Maniu fejét rázza.) — Össze fogunk gyűlni Bucurestiben országos kongresszusra és majd érvényre juttatjuk akaratunkat! (A gyűlés végén erre nézve megkérdeztem dr. Luput, aki nevetve a következőket mondta: — „Én már öreg vagyok, nem verekszem!“) Madgearu Virgil Madgearu vasszorgalommal tanult fiatal korában és oly szegény volt, hogy gazdag diáktársának a ruháját hordta, így küzdötte fel magát hangyaszorgalommal s pénzügyminiszter volt a legutóbbi nemzetiparasztpárti kormányban.— Utolsó próbát tesz most a nemzetiparasztpárt — mondja Madgearu. — A szenvedéseket nem lehet szaporítani anélkül, hogy ez forradalmi megmozdulást ne okozna. Külügyi téren is rossz a helyzet, mert a liberális párt miatt senki sem keresi ma már barátságunkat oly célból, hogy nemzetközi egyezményt kössön Romániával. A liberálisok csak bankjaikkal, vállalataikkal törődnek. A stabilizáció idején 7 milliárd lejt, megszavazása alkalmával 8 milliárd lejt, összesen tehát 16 milliárd lejt áldoztak pártcélokra. Ezenkívül milliárdosvisszaélések voltak a kereskedelmi és iparügyi minisztériumban. Mindent eltűrtünk volna jogfentartással. Azt is, hogy a hátulsó ajtón jöttek s igy foglalták el helyeiket. A diktatúrát, cenzúrát és ostromállapotot azonban nem bocsátjuk meg. Nincs tekintélyük. Eltűrték, hogy Marinescu Bucuresti-i rendőrprefektus Ion Bratianut s Vintila Bratianut inzultálja. Olyan események történnek, mint valami moziban. Dinu Bratianu azt mondja, hogy jó az alkotmány, Tătărescu ennek ellenkezőjét vallja. Az igazság az, hogy az alkotmány nem felel meg a földművesek érdekeinek. Hogyan történjen azonban a módosítás? Úgy, amint ezt Goga akarja? Mi nem félünk a választástól. A mi utunk békés reformokhoz vezet s ha valaki diktatúrát akar, azt mondjuk: — Tessék megpróbálni! Lupu úr, nem mozog elég otthoniasan a nemzetiparasztpártban s ügyel minden szavára. Csak általános kijelentéseket tesz. — A nép kész meghalni a szabadságért!... Az egyesülés után pusztulás fenyegeti a népet! ... Ki alkotta meg az egyesülést? A gyerekek? — 1914-ben I. Károly király rámutatott arra, hogy ezer szerződésünk volt Németországgal s igy a németek mellett van Romániának helye a világháborúban. A nép azonban ezzel szemben azt mondta: — Nem!... így van ez ma is. De mi összefogtunk (rámutat a földszinten lévő hatalmas táblákra: Mihalache, Maniu, dr. Lupu) s mint Szent- Háromság együtt maradunk. Az ország minden részében megfordultam és mindenütt üzenetet hagytam a nép számára. Most Erdélynek üzenem: — Ti vagytok az ajtó kulcsa! Nyissátok ki azt s ha nem megy, nyomjátok be vállásokkal! Ifaniu beszéde Maniu nem adta fel régi tartását. Fekete ruha van rajta, magas fehér gallérral. Úgy lép elő, mintha régi divatlapból volna kivágva. A tömeg lelkesen éljenez. Nincs dolguk a tapsirányítóknak, akik — mint siratok a temetésen — jól keresnek a népgyűléseken az utóbbi hónapokban. — Domnule Mihalache! — kezdi (mertManiu nem a néphez, de a nép nevében pártjának vezetőségéhez beszél) — látod, hogy a faluk népe a mi szívünkkel együtt dobban. Ha nézed ezt az erdélyi tömeget, tudnod kell, miért jöttek ezek be ma a városba. Segíteni akarnak, hogy végrehajtsd szent programunkat. Az egyesülés a falusiak érdekét szolgálta és így minden állami szervet ezeknek szolgálatába kell állítani. Csak igy erősödhetik meg ezen a területen a latin elem úgy, hogy az őt körülvevő más népek előtt haladhasson. Nem akarunk olcsó hazafias jelszavakat hangoztatni, komoly munkát akarunk az igazság szellemében, bárkiről is legyen szó. — Igazságtalanság és nyomor alatt nyög ez a tömeg. Munkájuk gyümölcse nincs felhasználva javukra s azok zsebébe vándorol, akik munka nélkül jöttek ezekre a vidékekre. Törvényeinket félredobták és központosító rendelkezésekkel éltek, nem törődve a tartományoknak Istentől eredő speciális tulajdonságaival. Decentralizációt követelünk.Görög haszonlesők akarják vezetni az ókirályságot, ne engedjétek ezeket érvényesülni a központosító hazafiság köpenyege alatt! Ma mindenről, csak igazságról és szabadságról nem lehet beszélni. Pedig benne vannak az alkotmányban, melyből az is kitűnik, hogy a néptől erednek az összes jogok. Azt akarjuk, hogy akadály nélkül jussanak el őfelsége fülébe a panaszok, mert akkor bizonyára segíteni fog. Senki sem alkotta meg a restaurációt, mely a király személyi jogából folyt. Két gondolat lebeg szemünk előtt: a nacionalizmus és kereszténység. Nem engedjük meg a kihívást és erre válaszolni fogunk. Ha jól fog majd menni a nemzetiparasztpártnak, ne feledkezzetek meg Erdélyről, ha pedig nehéz idők jönnek, akkor is gondoljatok reánk, mert itt mindig hűséges sereget találtok, mely győzelemre vezeti zászlótokat. Erdélyben három forradalom volt 120 év alatt. Ez annak a bizonyítéka hogy itt nem félnek, midőn a nyelvről, törvényes jogról, országról, becsületről és nemzeti méltóságról van szó. ______ — Ne gondoljátok. — folytatta beszédét Maniu — hogy Erdély előszeretettel gondol a forradalomra s hogy mi másképen nem tudunk harcolni, isten mentsen meg ettől. Mi politikai harcokat viszünk, ehhez értünk. Mi erdélyiek nem akarjuk nyakunkat igába hajtani s nem bírjuk el a megalázást. A harcot azonban nem forradalommal akarjuk lefolytatni, mert Erdélyben úgy szoktuk meg, hogy nagy népgyüléseket tartsunk és igy buktassuk meg az utunkba álló rendszert. — Nem bírnánk elviselni a diktatúrát s az alkotmánymódosítást is csak úgy engedhetjük meg, ha ehhez a földművesek és munkások hozzájárulnak. (Folytatása a 8. oldalon)