Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-01 / 173. szám

2 MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Hiba. — Ui­tyan állunk? Maniu. Európa, Vihar. DIMINEATA: Baditl­chi pénzügyi államtitkár Parisba utazott hogy ott valutát v/rreg/rn az augusztus­­­on c.­fdfLr., tartozási részlet küive­­tnttrr. Az a cél, hogy .dpi buza az árpatermést Ixas­nálja tel e célra ! Iu e/ a hír megfeld a va­lóságnak, abban */ esetben a kormány új hibát követ el. Nem «/ért, mintha kételkednénk 1ea­­dulescu tudásában, hanem abból a szem­pontból, hogy : Böik'í Naţionala helyzetét elnyilja s tud­­tvil adja, i­iskép nincs elég idegen valutánk az augusztus 1-i esedékesség pontos betartására. Fel­merült tehát a kérdés, miért ismétlik meg a régi hibákat? Miért nem tárják fel egyszerűen az á­gazat, s miért nem kérnek moratóriumot a 13 esztendőre? Az exportból eredő idegen valuták ilyen célra való felhasználása ugyanis Románia gazdasági életét annyira veszélyezteti, hogy már alig képes megfelelni hivatásának. Ez­ a hitelező országoknak sem lehet érdeke, m­ert, amikor egy részletet kit­vetünk, ugyanakkor elvonjuk a kül­­földi piacokon szükséges vásárlásoktól ,a valutá­kat s tönkretesszük a kereskedelmi forgalmat s csak az állam szenved ennek következtében. Ha most odaadjuk búzánkat, mit fogunk adni majd hat hónap múlva? Ilyen módon nincs a tartozá­sok kifizetése elintézve. ZORILE: A legutóbb tartott minisztertanács után azt a hírt közölték, hogy ,,jól áll“ a kor­mány, minek az a bizonyíéka, hogy Tatarescu miniszterelnök elment napkurat tartaná Poianá­­ba. Bevallom, nem bántana, ha ez a hír igaz vol­na. Meg kell azonban állapítanom emellett azt is, hogy nem áll éppen ilyen jól az ország dol­ga. Az volna tehát kívánatos, hogy egyformán álljanak. Ha az ország az ismert helyzetben van, szabad-e optimizmusról beszélni? Most lepleztek le egy panamát, melyben milliók táncolnak. Nem az történt, hogy magánszemélyek más magánsze­mélyeket megcsaltak. Arról van szó, hogy a mai rendszer emberei is résztvettek ebben a csalásban s ez­zel rengeteg kárt okoztak az államnak és a jegybanknak. Egy olyan rendszerről van szó, melynek az lett volna a hivatása, hogy megvéd­je valutánkat. Ily körülmények között hogyan állíthatjuk azt, hogy jól áll a kormány? PORUNCA VREMII: Maniu alakja a törté­­nelemé, összeveszett pártjával, pártvezéreivel, rokonával és elment Nyugatra, hogy látogassa meg régi barátait s a Habsburgok elleni küzde­lemre hívja fel azokat. Mikor a politikai pártok itthon marakodnak, Maniu Bécben a régi irattá­rokat kutatja, majd Prágában tanácskozik a régi cseh irredentákkal, hogy utat vágjon egy újabb szövetségnek melyben Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Bulgára, Lengyelor­szág együtt volna Romániával. S ez a nagy ro­mán hazafi nem találja meg az őt megillető he­lyet Romániában. NEAMUL: ROMANESC (Jorga írja): Miután a fejlődés minden fokit művésziesen megjárta, Maniu új látványosságra készül s elhatározta, hogy külföldre indul két testőr kíséretében. E­l e­gyik embertől a másikhoz fordul információ­­zelzés végett Európában. Közük azoknak név­sorát is, akikkel tanácskozni akar. Magam is szemtanúja voltam egy ilyen tanácskozásnak. Amikor ugyanis egyszer Velencében voltam, vé­letlenül betekintettem a Florian-kávéházba. Ott láttam Maniut s két testőrét az egyik asztal mel­lett. Az emberek jöttek-mentek, kint katona­zene szólt, ők meg porcellánbábuk módjára moz­dulatlanul ültek egymás mellett. Maniu a kávé­­házban az európai helyzetet tanulmányozta. DREPTATEA: A mezőgazdák most mérleget készítenek. A földműves egész évben dolgozott, az égre nézett, esőt és szép időt várt és a vé­gén semmi kézzelfogható eredményt nem ért el. Tudásával, két karjának erejével, lelki kínjaival semmit sem tud felmutatni. Az eredményt zé­rónak kell tekinteni. Nem elég a család fenntar­tására és még kevésbé elég az állam fölsegítésére. Olténiában, Moldovában nincs termés. Egyes helyeken úgy kiégett minden, mintha a föld tég­­aégető nagy kemence volna. S amig a falu sze­­génysége emelkedik, új áldozatokat kérnek a po­litikusok Az adók nőnek, a jövedelem esik, nő a teher és a fizetési képesség csökken. Meddig tart még ez? A földműves mamaligát eszik s gyermeke szájától veszi el az ételt, hogy fizet­hessen. Ugyanakkor a liberális vezérek 6co­lejes kandalup dinnyét esznek. Mikor jön a vihar, elvesztik eszüket Ez a pusztulás bizonyítéka. Uj! Most jelent meg! L Si­lone, Fontamara Az olasz Marsica parasztjainak (és min­den ország parasztjainak) küzdelme a kavicsos földdel, babonával, lelki és tár­sadalmi vezetőivel. Ára 60 lej. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj. BLEENZIÍK Szélhámos regény — napjainkból... Hippis lett a feketevalutás vasilesci­ fegyencből és elcsapott bör­nőrből Mureai befolyásos kijárója? Megdöbbentő adatok ki letartóztatott panamista előéletéből BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítóját«'»­.) Nagyszerű kalandor-f­ilm Constantin Vasile l Yrani V­usileseu­ Cantalupnak, a fekete­­trans­l­er hősének « lestői lénele, kit egysze­rűen csak Vasilescu Cantalupnak fogunk nevezni ebben a riportban. A kovncsregény már gyermekkorában lenézte azokat, akikt csak egy ket lejt loptak. Azt hangoztatta, hogy bolond az, aki nem­ milliókért követ el csalásokat. S amint az üllőn a tüzes vasat verte, mindig arra gondolt, milyen jó volna, ha minden ütésre egy-egy hamis pénz szü­letne kalapácsa alatt. A pénz volt minden az ő szemében. Látta, hogy pénzért szép ruhát, cipőt, kalapot, selyem inget adnak a boltokban s gyönyörűséggel gondolt arra: mi lenne, ha a Calea Victoriei-n egyszer ő is igy végigsétálhatna. A törtö­ntöltelék Vasilescu-Cantalup nevével már 1889-ben találkozunk a háború előtti idők bűnügyi krónikáiban. A Ramnicul-Sarat-i törvényszék akkor pénzhamisításért ötévi f­egy­házra ítélte, amit aztán a tábla kétévi börtönre leszál­lított. Ezt a büntetést lass­ban töltötte ki a fekete-transzfer jelenlegi hőse s annyira megszerette a börtön életét, hogy később börtönőri állásra pályázott hamis bizonyítványokkal. Félrevezette a miniszté­riumot s néhány év múlva 111. osztályú bör­­tönőrnek nevezték ki Constanta-ba. Itt sem becsülte meg magát. Összebeszélt a rabokkal és éjszakánként kikisérte őket a város másik sarkában lévő kocsmákba, hol nagyokat mulattak. Kidobták állásából, mire kovácsmű­helyt nyitott Constanta-ban apja tanácsára. Vasilescu-Cantalup egy sánta szürke lovat vett s a kovácsm­ű­hely mellett fuvarozással is foglalkozott. Apja boldog volt. Azt hitte, most már végleg megjavult. Nem gondolta, miért volt szüksége szürke sánta lóra és szekérre fiának. Vasilescu-Cantalup ugyanis az épülő há­zak mellől a téglát éjszakánként elhordta és eladta. Oly merész volt, hogy sokszor az épülő házak közeléből átvitte a téglát a szomszédba. Bűnügyi eljárás indult ellene s megszö­kött a városból. Tasi-ba ment, hol cipőt pucolt az utcasarkon . . . Ismét „fölfelé“ Iasi-ban egy Oh. Cristescu nevű Constan­tán ismerősével találkozott, ki Tasi és Chisi­nau között petróleumszállitással foglalko­zott s megfogadta Vasilescu Cantalupot ko­csisnak, összebarátkozott Cristescu egyik női alkalmazottjával s maga is petróleumot kezdett szállítani titokban. A vállalkozót annyira felbőszítette Vasilescu-Cantalup há­látlansága, hogy mérgében agyvérzést kapott s váratlanul meghalt anélkül, hogy vagyona felől ren­delkezhetett volna. Vasilescu a lovak, egy részét elhajtotta. Az özvegy feljelentést tett s a kalandor még idején kereket oldott. Bucuresti-ben A háború után aztán Bucuresti-ben talál­juk fényűzően berendezett lakásban. Jó­módban él s Cristescu Iasi-i szobalánya is ott van vele, aki zongorázni tanul. Honnan telik erre? . . . Kiderül, hogy a háborúban gazda nélkül maradt házba költözött anélkül, hogy a bútorozott lakásért bért fizetett volna. Mi­kor aztán hír érkezett arról, hogy a ház tulajdonosa Svájcból hazafelé tart, elköltö­zött s magával vitte a bútorokat. Azt mondják, hogy soha bért nem fize­tett Bucuresti­ben azóta. Mindig ingyen la­kott s megszökött éjjel a bútorával, mikor felgyűlt a kontója. Házépítés Rossz hire volt már és senki sem engedte be házába. Vasilescu-Cantalup elhatározta, hogy házat épít magának. Ingyen telket szer­zett a fővárostól (ennek a titkát senki sem tudja) s az uj házat egyik nagynénjének nevére íratta. Nem bízott már a lasi­ból hozott szobalányban, uj női ismeretségeket kötött Bucuresti­ben s minden törekvése az volt, hogy azt lerázza nyakáról. A megcsalt asszony aztán kifogott rajta. Saját receptjét alkalmazta vele szemben és egy éjszaka, midőn Vasilescu-Cantalup más­sal mulatott, az uj ház egész berendezését elhordatta. A házigazda boldog volt. Megérte a válás ezt az áldozatot s beadta a válópert lopás miatt. Nagyságos Costica! Ezután legényéletet élt és üzletekre adta fejét. Nem válogatott. Mindenbe belefogott, mindenütt megfordult. Leggyakrabban a Primaria és a földművelésügyi minisztérium kapuja előtt találjuk. A portás földig emeli sapkáját előtte. — Eljött már a doktor úr? — kérdi. — Itt van „să trăi­ti coana Costica!“ (so­káig élj nagyságos Costica úr!). Nagyságos Costica ... Ez a cím csak kép­viselőknek, meg nagyobb uraknak jár ki Bucuresti­ben. Baksissal, szép szóval, taktikával aztán olyan ajtók nyíltak ki egymásután elötte, melyek más egyszerű halandó előtt csak több napos várakozás után szoktak kinyíl­ni. Az volt most már minden óhaja, hogy befolyásos politikai barátot szerezzen magá­nak . . . Az első „török“ Egy Ali Suliman nevű gazdag román alattvalónak valami ügye akadt a földmű­velésügyi minisztériumban. Sokat járt-kelt, nem tudott semmi eredményt elérni, aztán egy Petrescu nevű Bucuresti-i szélhámossal került összeköttetésbe, aki viszont Vasiles­­cu-Cantahipot ajánlotta kijárónak, akinek 1­70 ezer lejt ígértek arra az esetre, ha „ked­vezően“ intézi el az ügyet a minisztérium­ban. Az volt a terv, hogy Ali Suliman sem­mit sem érő kecske és zerge legelőit kisajá­tított prima termőföldre cseréli ki valahol. Ali kérvényt írt. Vasilescu-Cantalup pedig elment a minisztériumba és néhány óra múlva kedvező elintézésről hozott hírt „megbízójának“. Ali bedől — Itt az elintézés!. . . Látod Ali, ez a miniszter aláírása! Fizesd ki a 70 ezer lejt, aztán beadom a kérvényt az iktatóba s né­hány nap után hivatalosan is megkapod a döntést faludban! A török fizetett. Hazament, várt néhány hetet, aztán ismét feljött a fővárosba.­­ Domnule Costica, mit tettél velem? — kérdezte kétségbeesve. — Ne légy gyerek! . . . Hadd csak, majd minden jóra fordul . . . Jó, hogy felutaztál és figyelmeztettél, hogy „megcsaltak“! . . . Olyan botrányt csinálok, hogy a miniszter is attól koldul! . . . Velem nem fog senki sem kukoricázni! A töröknek tetszett ez a fellépés. — Botrány... Miniszteri, kormánybukás!... „Nagy ember“ lehet ez a Vasilescu! — gon­dolta magában. Nem volt azért nyugta és két hónap múl­va ismét felutazott a fővárosba. A földmű­velésügyi minisztérium előtt épp Petrescu­­val találkozott. Ali nem felejtett — Hé pungas! Adjátok vissza a pénzem, mert feljelentelek benneteket az ügyészsé­gen! — kezdte szemrehányó hangon. A hurok szorult. A belgák éppen akkor kezdtek tárgyalni Vasilescu-Cantaluppal. Minden feljelentés végzetes lehetett volna. S megtörtént az első csoda: Ali a pénzét hiány nélkül vissza­kapta . . . Káprázott a szeme, mikor belenézett Va­silescu-Cantalup ezresekkel bélelt pénztár­cájába. — Szerencsét hoztál Ali! . . . S most meg­vendégellek! .. . Tudom, hogy húst nem eszel, rendelj hát egy kantalup-dinnyét ma­gadnak ! Hatszáz lej volt az a kantalup! Ali soha­sem felejti el az izét. Mikor ette, mind a tíz ujját megnyalta, aztán magas barátjának fülébe súgta: — Érzem az izén, hogy lopott pénzből volt vásárolva . . . Ali azonban nemesen gon­dolkozik. Ali nem felejti el, hogy pénzét visszakapta!... s Ali meghálálja jóságo­dat! . . . Az én házam oltalmára mindig szá­míthatsz! . . . S a török most visszaküldte a 600 lejt, a kantalup-dinnye árát, egy pénzesutalványon Vasilescu címére, hogy ügyvédet fogadhas­son magának. (sz.) 1911 i­pii/ni 1. Jávai legenda Gandhi az aszkéta, a gyújtó szavú hindu apostol harcot hirdet a fehérek ellen. Haarlemben, a gigászi Newyork n­égerne­­gyedében lelkesedve ajánlkoznak fiatal néger férfiak az abesszin bábomba. A színesek világa lázad és forrong és gyű­­löl. Megveti a fehéráron embert, aki nem­csak civilizációt és új tanokat hozott el neki a maga világából, hanem boldogtalanságot is. Az afrikai négert rabszolgává tette a fehér ember, paradicsomi lustasága életét felrázta azzal, hogy megismertette vele az alkoholt és az aranyat. Néger rabszolgákat telepített a fehér em­ber az ifjú Amerikába. Cserélte, adta, vette «»kel, mint az állatokat. És ha Dél és Észak harca fel is szabadítot­ta őket, az utódok nem felejtenek. Még ma sem szabad Amerika egyes államaiban beszélni velük, emberi mó­­don vigasztalni őket, örömet okozni nekik. Pénz és börtönbüntetés jár érte. Fájdalmas és szomorú a néger lélek, a néger művészet, a néger dal. És ugyanilyen szomorú tömeg, lázadó a sok-sok színes em­ber, aki a fehér faj bukását várja és imád­kozik érte lecsukott szemű, vagy szörnyű pillantású isteneihez. Igen, imádkozik. Van Jávában. Baláviá­­ban a zöldei«'» rizsföldek, alvó tűzhányók és forró napsütötte tengerek világában két is­tenszobor s egy hozzájuk fűződő legenda, két ifjú, szerelmes istenről, akiket elszakí­­­­tott egy gonosz szellem. Az egyik szobor Baláviában van, amelyben egy herceg lelke­­ él s a másik valahol a Tademaj a szent tűz- I hányó hófedte csúcsa alatt. Ehhez a szobor- I hoz zarándokolnak a karcsú, barna­ testű I javai lányok, a lenföldek kis munkásai, ha I szerelmes a szivük. Mert a halott kis her­cegnő a maga boldogtalan szerelmében szí­vesen segít a szerelmeseken. Azt mondják a jávaiak, hogy ha ez a hall­hatatlan két szerelmes újra találkozik egy forró és örökké tartó ölelésben, felszabadul az átok alól a színes ember és ő lesz a föld ura, mert elpusztul minden fehér és minden, amit a fehér ember alkotott.­­ (M. L.) ÁLDOTT ÁLLAPOTBAN LEVŐ NŐK, ifjú anyák és többgyermekes asszonyok az enyhe ter­mészetes „FERENC JÓZSEF“ keserűviznek már mérsékelt adagokban való használata által is könnyű és híg ürülést, úgyszintén rendes gyo­mor- és bélműködést érnek el. A modern nő­gyógyászat főképviselői a FERENC JÓZSEF vi­zet igen sok esetben kipróbálták és azt kivétel nélkül gyorsan, megbízhatóan és fájdalom nélkül hatónak találták. SZERDA: CAPITOL: Ma! Gaál Franes és Paul Hörbi­ger a „PARDON TÉVEDTEM“ c. szen­zációs filmben. EDISON: I. LÁTHATATLAN EMBER. H. G. Wells világhírű regénye filmen. Claude Rains és Gloria Stuart-al. II. HOFF­MANN KISASSZONY MESÉI: Anny Ondrával. 3, 6, 9 órakor. MUNKÁS­MOZGÓ: I. BORNEÓI KALAND. Fősz. Rosemary Ames (az új Marlene Dietrich!, Zassu Pitts. II. TÁNCOS HU­SZÁROK. III. MICKY MOUSE. Szom­baton 6 és 9-kor, vasárnap 3, 6, 9, hét­főn 6 és 9 órakor. OPERA-MOZGÓ: ÁLLAT AZ EMBERBEN. Fősz. Frederic March és Miriam Hop­kins. Lélegzetfojtóan izgalmas film. — Csütörtöktől: AZ ORVOS. ROYAL-MOZGÓ: I. MOSZKVAI ÉJSZAKÁK. Fősz. Harry Baur és Annabella. II. CSAK ENGEM SZERESS. Angol vígjá­ték. Előadások: I. 3.20, 6.20, 9.20. II. 6, 8. 10.30 órakor. SZÍNKÖR-MOZGÓ: ÖRDÖGASSZONY. (Az asszony és a bábu.) Fősz. Marlene Die­trich, Lionel At­will, Cesar Romero. — Előtte úl Mickey Mouse és Lilly Sim­­phonie. 3, 5, 7, 9 órakor. Bankok, vállalatok, iparosok, kereskedők, szabadfoglalkozásúak ■ s részére nélkülözhetetlen a MA ÉRVÉNYBEN LEVŐI Egyenes adótörvény is az 1935 április 1-i módosítások­kal együtt. Jegyzetekkel, össze­foglaló magyarázattal. Ára 75 lei Ellenzék könyvosztá-­­lyában, Cluj. Vidékre azonnal szállítjuk!!

Next