Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-01 / 277. szám
MIT IR A ROMÁN SAJTÓ EPOCA: Azt mondják, hogy w állami hivata- K'k ogvs.’criisitcsi: »L • ti ccések arányosítását végve [»szo.TAVg munkája igen előír haladt s ricir.sokira elérünk a/ uj rendszerhez. A jelensé ‘•j y/olgákin ccubály/ill. megvilto/uitásáról i$ belelnek v rv megváltó,nítják a', okat », törvényeket, melyek bizony»'.', tisztviselőcsoportokra vonakoznak. Nem ismerjük még a részleteket. Az sincs kizárva, hogy tervből nen lesz semmi az utolsó pillanatban. Történt már ilyesmi. Ez a kérdés ugyanis annyira bonyolult s annyi mindenféle politikai erkölcstelenséggel van siitatva, hogy nehéz határozni erre vonatkozóan. Nálunk ugyanis nincs rendszer s annyiféle a fizetésrendezés, amennyi állami szervünk van. A CFR-nél és a minisztériumokban különböző fizetése van egy napidíjasnak. Más fizetést kap egy gazdasági mérnök és mást az a mérnök, aki például az útépítészéti osztálynál van alkalmazva. Több inspektor és kirektor van egy-egy hivatalban, mint az összes többi tisztviselők száma. A kormányok mind megszorító törvényeket hoztak, mégis ezerszámra neveztek ki pártérdekből hivatalnokokat, felére szállították le a kisfizetésüket s ugyanakkor meghagyták az i 11 álhalmozókat. Közel ötezer olv állis halmozónk van, kiknek fizetése a havi százezer lejt is meghaladja. Joggal kétkedünk tehát a bizottság bátorságában. Csupán akkor lehetne eredményről szó, ha a tisztviselők érdekében s nem politika s pártérdek szem előtt tartásivá dolgoznának. LUPTA: Megírtuk, hogy a november hó 14-iki országos nagygyűlés elhalasztását nem kell tragikusan felfogni. Az a párt, melynek történelmében is 1918 december 1-i ,Alba-lulia-i és a 908. évi események szerepelnek, elég érett ehhoz, hogy erőit felhasználja. Mindenki helyesli, hogy november 14-én nem adtak módot a jobboldali kilengésekre, úgy látszik azonban, hogy erre nézve Mihalache pártjának vezetői körében a vélemények megoszlanak. Mihalache szerette volna megtartani a nagygyűlést, mert tudta, hogy ennek nyugodt lefolyását biztosíthatja. A Romania Noua, — Maniu lapu. — is leszögezi, hogy nem jelent kudarcot a nagygyűlés elhalasztása. Az eltérés csupán abban van, hogy a lap szerint: „november 14. után nem tisztázták a helyzetet s ma, — inkább, mint valamikor — teljes a tájékozatlanság ebben az irányban s a kormánybuktatási akció előrehaladás helyett visszahanyatlott.“ Mórin környezetében tehát nem titkolják, sőt nyíltan hangoztatják, hogy nem várnak komolyabb politikai fordulatra. „Ami pedig az ígéreteket siet, — írja a lap — azt hisszük, hogy Mihalache túlságos optimizmussal ítélte meg ezeket s jóhiszeműségét kihasználták.“ Nem tudjuk, milyen ígéretekről van szó. Azt sem tudjuk hogy egyáltalán szó lehet ilyesmiről. Mihhache egyszerűen jobbnak tartotta, ha a betiltás folytán nem nyújt alkalmat kilengésekre. Lehetetlen, hogy a Korona ezt ne méltányolja. A „Romania Nona“ fenntartással él és pesszimista. Eljön az idő, mikor majd meglátjuk, kinek volt igaza. DREPTATEA: A román külpolitika is a kávéház szájába került. Minden munkanélküli diplomás „Európáról“ beszél, tanácsot ad és rendre tanítja Angliát, miközben a pikoló a feketét hozza. Titulescu Bucurestibe érkezése előtt különböző hírek keltek szárnyra. Szükséges tehát, hogy a nyilvánosság előtt szögezze le álláspontját. Bármennyire zárt ajtók mögött kell kezelni a külpolitikát, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni az ország közvéleményét. Meg kell határozni a román külpolitika irányvonalát s meg kell óvni minden káros kísérlettől. Egységre van szükség ezen a területen. Nem lehet oly kettős utat választani, melyek ellenkeznek egymással. Nem hasonlítható össze Robus Titulescuval. Nem veszélyeztethet kétezer kékinges 14 millió fehéringes az országban. ADEVÉRÜL: Új külkereskedelmi és devizarendszert jelentettek be. Hónapok óta tart a harc, miniszteri fenyegetések hangzanak, veszekednek, lemondanak s végül, midőn megszületik az uj rendszer, megállapíthatjuk, hogy nem uj, ami jó van benne s nem jó, ami uj van ebben. Senki sincs megelégedve az eredménnyel.• Mindenekelőtt Dinu Bratkin, a liberális párt feje elégedetlen, aki nyíltan kifejezést adott kedvezőtlen véleményének. — Ez annyit jelent, hogy halálra ítélte az uj rendszert születése pillanatában. A kereskedők szintén kifogásolják, hogy az uj rendszabályok lépésről-lépésre követik s megfojtással fenyegetik őket. Ez nem közömbe, az állam... nézve, mert hiszen tehetetlenségük érzékeny befolyással van az állam bevételeire. Bizonyára elégedetlen végül maga Costinescu dr. kereskedelemügyi és ipari miniszter is, aki el kellett fogadja ezeket a rendelkezéseket. Beismeri, hogy „sokféle okból“ , nem lehetett az „annyira áhított“ szabadforgalmat elérni. A feketetőzsde tehát tovább fog dolgozni. A legközelebbi jövő Costinescu miniszternek fog igazat adni. ELLENZÉK SELYEM CLOQUEK MINDEN DIVAT SZÖVÉSBEN, MINDEN DIVAT SZÍNBEN Csak a GALLIA -nál, CLUJ, Str. Gen. Neculcea No. 2. (Renner-palota.) mß0*0H*ßiß*ß0*0¥*mßfißßßßß0*ßßm**0ßßßßß*i0*mßfimmmw A hét világpolitikája A kritikus ormi előtt A hét világpolitikai problémái változatlanul az eddig is előtérben lévő nagy kérdések által vágott utón haladnak tovább. Az olaszabess.in háborús válság katonai téren nem sok változást hozott. Diplomáciai téren a petróleum-szankciók fölvetése által azonban igen veszedelmes összeütközés feleélesedik ki. A szélsőkeleti válság, mely nem egészen a tokiói terv szerint folyik le, végeredményben mégis a japán tervek megvalósulása felé megy a maga útján. A francia kormányválság pedig, melynek szintén erős külpolitikai vonatkozásai vannak, Laval parlamenti győzelmével megoldódott részben, részben a következő hetekre tolódott el. A francia kormányválságok rendesen abból az ellentétből származnak, mely Franciaországban állandóan fennáll a baloldali parlamenti többség és az ország gazdasági életét irányító pénzhatalmak között. Valahányszor a baloldali többség politikájában bizonyos határokon túlmegy, vagy döntő gazdasági szervezkedések érdekeit veszélyezteti, a pénzhatalmak mindig gondoskodni tudnak olyan gazdasági nehézségekről, esetleg a frank értékszilárdságának bizonytalanságáról is, amelyek a baloldali többség polgári részét visszariasztják politikája végső következményeinek levonásától. Laval ezúttal a maga javára használta ki rendkívül ügyesen ezt a helyzetet. Az interpellációs vitában előtérbe tolta a pénzügyi kérdést, a frank fenyegetett értékszilárdsága megmentésének kérdését, amivel azonnal megosztotta a balodali többséget és megnyerte a kispolgárságot képviselő radikális képviselők szavazatát is. A kormány helyzete természetesen azonnal nehezebbé válik, mikor nem ilyen gazdasági kérdésekről lesz szó. Laval azonban gondoskodott, hogy ezen a téren is kedvezőbb légkört teremtsen magának. Rádióbeszédében bejelentette az Oroszországgal kötött megegyezés mielőbbi ratifikálását. Ez a baloldal követelése. Laval ügyes egyensúlyozó művészete így már előre készen tartja az ellensúlyt a baloldal számára esetleg nem egészen kielégítő más kormánylépésekkel szemben. Az orosz—-francia szerződés Az orosz szerződés ügye érdekes változásokat idézett elő az utóbbi időben nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is. Belpolitikában a szerződés jobboldali ellenfeleinél, akik eddig a Németországgal való megegyezésnek is legdühösebb ellenfelei voltak, most bizonyos hajlandóság mutatkozik a németekhez való közeledésre. A baloldal viszont, mely régebben főképviselője volt a Németországgal szembeni békülékeny politikának, most az orosz szerződéssel szeretné keresztezni a Németországhoz való közeledés minden lehetőségét. Még érdekesebb az a diplomáciai változás, mely a régóta húzódó francia—orosz megegyezéssel szemben Anglia magatartásában mutatkozik. Régebben a londoni kormány meglehetős hideg magatartást mutatott Paris és Moszkva megegyezésével szemben. Most viszont, teljesen megbízható jelentések szerint, éppen London az, amely leginkább látná szívesen a szerződés mielőbbi ratifikálását. Szerepe lehet ebben a szélsőkeleti eseményeknek is, ahol az oroszok Franciaországgal kötött szerződése szabadabb kezet biztosíthat Moszkvának az angolokra nézve is annyira nyugtalanító japán terjeszkedéssel szemben. De alighanem fontos szerepe van benne az európai eseményeknek is, amelyek újabban London számára is kívánatossá teszik az orosz külpolitika európai érvényesülését. Laval az ellentéteknek és érdekeknek ebben a szövevényében mesteri kézzel tud játszani. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket hátráltatni igyekszik, Penelope módjára éjjel újra fonallá bontja szét azt a szövedéket, amelyet nappal kénytelen szőni. Ezek közé a gyakran szétbontott szövedékek közé tartozott az orosz szerződés, melynek ratifikálását hónapokig halasztotta s amelyet most belpolitkiai céljai érdekében tud kijátszani. És ilyen fonallá viszszabontott szövet volt Laval kezében a szankciók kérdése is, melyekben angol követeléseknek mindig úgy tudott eleget tenni, hogy London a már elértnek gondolt eredményeket is napról-napra kénytelen volt újra megnyerni Pakistól. Most azonban Laval művészete is végére érkezett: kénytelen szint vallani úgy az orosz szerződés, mint a komoly fordulat előtt álló szankciók kérdésében. És amint a jelek mutatják, mindkét kérdésben készen áll arra, hogy a kész szövedéket többé nem bontja föl. A megtorló intézkedések kritikus pontja A szankciók kérdése úgy látszik elérkezett a kritkus ponthoz. Anglia követeli, hogy a háború megrövidítése érdekében kiterjeszszék a szankciókat a petróleum-termékekre is. Ez a követelés minden jel szerint rendkívül súlyosan érinti Olaszországot, mert kellő mennyiségű benzin nélkül a mai motorizált háborút tovább vinni nem lehet Amint az angolok mondják, akinek elfogyott a petróleuma, annak elfogy a lélegzete is a háború folytatására. Olaszország pedig, ha a nagy petróleumszállító országok kimondják ellene a szállítási tilalmat, legszélsőbb erőfeszítései mellett is csak mintegy 50 százalékát tudja megszerezni lefokozott kőolajszükségletének. Érthető tehát, ha az olaszok nem tudnak megmaradni Mussolininek a szankciós politika kezdetén hangoztatott kijelentésénél, hogy : A szankciós lépéseknek fegyelemmel és önmegtartózta-í tással néznek elébe“. Önmegtartóztatás helyett újabban háborús lépéseket helyeznek kilátásba az olasz diplomaták. Viszont, ha hinni lehet a párisi híradásnak, az olaszokkal szemben eddig mindig annyira kesztyűs kezű Laval Cerutti nagykövet ilyen irányú célzására azt válaszolta, hogy ebben az esetben Franciaország is kénytelen volna teljesen Anglia oldalára állani. A francia minisz-terelnök, aki eddig súlyosabb bonyodalmak elkerülése érdekében mindig az angol lépé- s sek élét igyekezett letompítani, most ugyan- s ezért az olaszok elé állított józan meggondolás számára áthághatatlan akadály. Mert Anglia és Franciaország együttes föllépése ellen az olaszok sem tengeren, sem szárazföldön nem gondolhatnak katonai lépésekre. Mit csinál Amerika? A petróleum-szankciók kérdése azonban ezzel még nem veszített élességéből. Anglia, mely Eden legutóbbi beszéde szerint el van tökélve arra, hogy szerepét úgy az európai politika, mint a világpolitika terén betöltse, előreláthatólag nem fog tágítani a petróleum-szankciók megvalósításától. És mindjgt arra mutat, hogy a Népszövetség többi tagállamai, ha egyik-másik húzódozva is, követni fogják ezen az úton. Különösen fontos ebből a szempontból a nem népszövetségi tagállam Egyesült Államok támogatása, melynek még nincs törvényes alapja, de azért már szinte teljesen biztosítottnak vehető. A petróleum még nincsen világosan rávéve azok közé az amerikai áruk közé, melyeket hadianyagnak, „implements of wau“-nak minősített a washingtoni parlament , amelyeknek Olaszországba való szállítását eltiltotta. Hull külügyi államtitkár és Ides kereskedelmi miniszter azonban már szigorú intelmet intéztek azokhoz az amerikai olajvállalatokhoz, amelyek szállítási szerződéseket kötöttek Olaszországgal. Ugyanakkor az állami támogatás megvonásával fenyegették meg azokat a hajóvállalatokat is, amelyek Amerikából petróleumot szánnának Olaszországba. Hull külügyi államtitkár addig ment, hogy a hadianyag-szállítás ellen sztrájkkal tiltakozó szállítómunkások és matrózok fellépését is nyíltan helyeselte. Minden arra mutat tehát, hogy Eden angol népszövetségi miniszter, mikor a jövő héten a genfi szankciós bizottságban a petróleumszankciók megszavazását fogja követelni, Amerika támogatásáról mér biztosítva lesz. A szélsőkeleti válság, A .Szélsőkeleten Japán szívós következetességgel folytatja tovább támadó patikáját. Az események nem folynak pontosan úgy le, ahogy Tokióban elképzelték, mert az északkínai önkormányzat kikiáltása nem megy simán. Olyan erő azonban, mely végeredményben meggátolhatná a japán tervek érvényesülését a Szélsőkeleten, egyelőre nincs és belátható időn belül nem is igen lesz. Anglia Európában és Afrikában van lekötve, Oroszország érdekei előterébe pillanatnyilag szintén az európai válság került s az Egyesült Államok nem akarják egyedül olyan lépésekre rászánni magukat, amelyeknek sikere legnagyobb mértékben kétséges volna. A Szélsőkeleten csak az európai válság elsimulása után kerülhet válaszra a sor, ez az időpont pedig egyelőre a'"távoli jövő ködébe vész. Japán addig öszsze akarja kovácsolni a Kína—Japán— Mandzsukno blokkok amivel megkezdődnék a sárga világ megszervezése a Szélsőkelet uralma érdekében. És ha ez a ten sikerül, akkor, mint a Manchester Guardian írja, „Japán megtette a döntő lépést szélsőkeleti hegemóniája és az ő vezetése alatt álló nagy ázsiai szárazföldi birodalom kiépítése felé“. Ezt pedig döntő eseménynek kell tekinteni a modern világ és a modern civilizáció egész jövő fejlődésére. Szinte döntőbb eseménynek, mint azt amit a nagy- tengeri utak fontossága miatt szintén nem szabad lebecsülni, hogy az olasz—adesszin háború milyen eredménnyel végződik. —s Hosszú esztendőkön át szenvedtem Gyomor és májbajban... már el is vesztettem minden reményemet rá mondtam ti gyógyulás lehetőségéről, azonban nemrég több embertől hallottam, hogy a Gastro - kezelés visszaadta egészségüket, így én is elhatároztam, hogy még egy próbát teszek. Vásároltam egy üveg Gastro D-t, már az első üveg elhasználása után örvendetesen javult betegségem. A kezelés most már tökéletesen rágyógyított. Ismét egészséges vagyok. Nincsenek fájdalmaim, mindenn ehetem, jól alszom, nem gyötör fejfájás. Kerekes Ágnes. Bucureşti, Str. Frumoasa 52. Örökké hálás leszek a Császár-gyógyszertárnak, (Bucureşti, Calea Victoriei 124), ahol a „Gastro D“ 1.30 k-j utánvéttel megrendelhető. Kapható minden gyógyszertárban is. 1939 .december. ■MMH MÉG A 'fi miKULás ! IS AZ ORGOSZfl kézimunka szalonban szerzi be új indokait. Piros~fekete modern párnák, zsuteknők, pojácák dús választékban kaphatók. STRADA MATEi.m Mozgószinházak műsora: SZOMBAT — VASÁRNAP: CAPITOL-MOZGÓ: A szezon legkimagaslóbb filmeseménye! Jan Kiepura legújabb filmsikere: MINDEN ASSZONYT SZERETEK. Partnerei: Lien Deyers, Adéle Sandrock, Theo Lingen. EDISON-MOZGÓ: I. MOSZKVAI JÉJSZAKÁK. Fősz. Harry Baur, Annabella. II. MA ÉJSZAKA VÁRLAK. Fősz. Paul Hörbiger, Jenny Jugo. 3, 6. 9 órakor. MUNKÁS-MOZGÓ: Dupla műsor: I. A PÁL UTCAI FIUK. Teljesen új átdolgozás. II. AZ ÉGBOLT DÉMONAI. Főszerepben: Richard Cromwell, Dorothy Wilson és Robert Amstrong. Előadások kezdete fél 5, 6, fél 8 és 9 órakor. ROYAL-MOZGÓ: Kettős műsor: I. ORLEANSI SZŰZ. (Jeanne D‘Arc.) II. VIGYÁZAT, DINAMIT! Georg O'Brien-el. Előadások: I. 3.20, 6.20, 9.20. II. 5. 8. 11 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: VIGYÁZAT, DINAMIT! SZÍNKÖR-MOZGÓ: I. KADETTSZERELEM. Nagy operettfilm. Pazar kiállítás. Il. A KIS EZREDES. Fősz. Shirley Temple.