Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-01 / 277. szám

MIT IR A ROMÁN SAJTÓ EPOCA: Azt mondják, hogy w ál­lami hivata- K'k ogvs.’criisitcsi: »L • ti­ ccések arányosítását végve [»szo­.TAVg munkája igen előír haladt s ric­ir.sokira elérünk a/ uj rendszerhez­. A jelensé ‘•j y/olgákin ccubály/ill. m­egvilto/uitásáról i$ be­lelnek v rv megváltó,­nítják a', okat », törvénye­ket, melyek bizony»'.', tisztviselőcsoportokra vo­­n­akoznak. Nem ismerjük még a részleteket. Az sincs kizárva, hogy­­ tervből nen­ lesz semmi az utolsó pillanatban. Történt már ilyesmi. Ez a kérdés ugy­anis annyira bonyolult s annyi min­denf­éle politikai erkölcstelensé­ggel van siitatva, hogy­ nehéz határozni erre vonatkozóan. Nálunk ugyanis nincs rendszer s annyif­éle a f­izetésrende­­zés, amennyi állami szervünk van. A CFR-nél és a minisztériumokban különböző fizetése van egy na­pidíjasnak. Más fizetést kap egy gazdasági mér­­nök és mást az a mérnök, aki például az útépí­tészéti osztálynál van alkalmazva­. Több inspek­­tor és kirektor van egy-egy hivatalban, mint­ az összes többi tisztviselők száma. A kormányok mind megszorító törvényeket hoztak, mégis ezer­számra neveztek ki pártérdekből hivatalnokokat, felére szállították le a kisfizetésüket s ugyanak­kor meghagyták az i 11 álhalmozókat. Közel ötezer olv állis halmozónk van, kiknek fizetése a havi százezer lejt is meghaladja. Joggal kétkedünk te­hát a bizottság bátorságában. Csupán akkor le­hetne eredményről szó, ha a tisztviselők érdeké­ben s nem politika­ s pártérdek szem előtt tartá­sivá dolgoznának. LUPTA: Megírtuk, hogy a november hó 14-iki országos nagygyűlés elhalasztását nem kell tragikusan felfogni. Az a párt, melynek tör­ténelmében is 1918 december 1-i ,Alba-lulia-i és a 908. évi események szerepelnek, elég érett eh­hoz, hogy erőit felhasználja. Mindenki helyesli, hogy november 14-én nem adtak módot a jobb­oldali kilengésekre, úgy látszik azonban, hogy erre nézve Mihalache pártjának vezetői körében a vélemények megoszlanak. Mihalache szerette volna megtartani a nagygyűlést, mert tudta, hogy ennek nyugodt lefolyását biztosíthatja. A Romania Noua, — Maniu lapu. — is leszögezi, hogy nem jelent kudarcot a nagygyűlés elha­­lasztása. Az eltérés csupán abban van, hogy a lap szerint: „november 14. után nem tisztáz­ták a helyzetet s ma, — inkább, mint valami­kor — teljes a tájékozatlanság ebben az irány­ban s a kormánybuktatási akció előrehaladás helyett visszahanyatlott.“ Mórin környezetében tehát nem titkolják, sőt nyíltan hangoztatják, hogy nem várnak komolyabb politikai fordu­latra. „Ami pedig az ígéreteket siet, — írja­ a lap — azt hisszük, hogy Mihalache túlságos op­timizmussal ítélte meg ezeket s jóhiszeműségét kihasználták.“ Nem tudjuk, milyen ígéretekről van szó. Azt sem tudjuk hogy egyáltalán szó lehet ilyesmiről. Mihhache egyszerűen jobbnak tartotta, ha a betiltás folytán nem nyújt alkal­mat kilengésekre. Lehetetlen, hogy a Korona ezt ne méltányolja. A „Romania Nona“ fenn­tartással él és pesszimista. Eljön az idő, mikor majd meglátjuk, kinek volt igaza. DREPTATEA: A román külpolitika is a ká­véház szájába került. Minden munkanélküli di­plomás „Európáról“ beszél, tanácsot ad és rendre tanítja Angliát, miközben a pikoló a fe­ketét hozza. Titulescu Bucuresti­be érkezése előtt különböző hírek keltek szárnyra. Szüksé­ges tehát, hogy a nyilvánosság előtt szögezze le álláspontját. Bármennyire zárt ajtók mögött kell kezelni a külpolitikát, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni az ország közvéleményét. Meg kell határozni a román külpolitika irányvonalát s meg kell óvni minden káros kísér­lettől. Egység­re van szükség ezen­ a területen. Nem lehet oly kettős utat választani, melyek ellenkeznek egy­mással. Nem hasonlítható össze Robu­s Titu­­lescuval. Nem veszélyeztethet kétezer kékinges 14 millió fehéringes­ az országban. ADEVÉRÜL: Új külkereskedelmi és deviza­rendszert jelentettek be. Hónapok óta­ tart a harc, miniszteri fenyegetések hangzanak, vesze­kednek, lemondanak s végül, midőn megszüle­tik az uj rendszer, megállapíthatjuk, hogy nem uj, ami­­ jó van benne s nem jó, ami uj van eb­ben. Senki sincs megelégedve az eredménnyel.­­• Mindenekelőtt Dinu Bratkin, a­ liberális párt feje elégedetlen, aki nyíltan kifejezést adott kedvezőtlen véleményének. — Ez annyit jelent, hogy halálra ítélte az uj rendszert születése pil­lanatában. A kereskedők szintén kifogásolják, hogy az uj rendszabályok lépésről-lépésre követik s megfojtással fenyegetik őket. Ez nem közöm­be, az állam.­.. nézve, mert hiszen tehetetlensé­gük érzékeny befolyással van az állam bevételei­re. Bizonyára elégedetlen végül maga Costinescu dr. kereskedelemügyi és ipari miniszter is, aki el kellett fogadja ezeket a rendelkezéseket. Be­ismeri, hogy „sokféle okból“ , nem lehetett az „annyira áhított“ szabadforgalmat elérni. A fe­kete­tőzsde tehát tovább fog dolgozni. A legkö­zelebbi jövő Costinescu miniszternek fog igazat adni. ELLENZÉK SELYEM CLOQUEK MINDEN DIVAT SZÖVÉSBEN, MINDEN DIVAT SZÍNBEN Csak a GALLIA -nál, CLUJ, Str. Gen. Neculcea No. 2. (Renner-palota.) mß0*0H*ßiß*ß0*0¥*mßfißßßßß0*ßßm**0ßßßßß*i0*mßfimmmw A hét világpolitikája A kritikus ormi előtt A hét világpolitikai problémái változat­lanul az eddig is előtérben lévő nagy kér­dések által vágott utón haladnak tovább. Az olasz­abess­.in háborús válság katonai téren nem sok változást hozott. Diplomáciai téren a petróleum-szankciók fölvetése által azonban igen veszedelmes összeütközés fele­élesedik ki. A szélsőkeleti válság, mely nem egészen a tokiói terv szerint folyik le, vég­eredményben mégis a japán tervek meg­valósulása felé megy a maga útján. A fran­cia kormányválság pedig, melynek szintén erős külpolitikai vonatkozásai vannak, La­val parlamenti győzelmével megoldódott rész­ben, részben a következő hetekre tolódott el. A francia kormányválságok rendesen abból az ellentétből származnak, mely Fran­ciaországban állandóan fennáll a baloldali parlamenti többség és az ország gazdasági életét irányító pénzhatalmak között. Vala­hányszor a baloldali többség politikájában bizonyos határokon túlmegy, vagy döntő gazdasági szervezkedések érdekeit veszélyez­teti, a pénzhatalmak mindig gondoskodni tudnak olyan gazdasági nehézségekről, eset­leg a frank értékszilárdságának bizonyta­lanságáról is, amelyek a baloldali többség polgári részét visszariasztják politikája vég­ső következményeinek levonásától. Laval ezúttal a maga javára használta ki rendkí­vül ügyesen ezt a helyzetet. Az interpellá­­ciós vitában előtérbe tolta a pénzügyi kér­dést, a frank fenyegetett értékszilárdsága megmentésének kérdését, amivel azonnal megosztotta a balodali többséget és meg­nyerte a kispolgárságot képviselő radikális képviselők szavazatát is. A kormány hely­zete természetesen azonnal nehezebbé válik, mikor nem ilyen gazdasági kérdésekről lesz szó. Laval azonban gondoskodott, hogy ezen a téren is kedvezőbb légkört teremtsen ma­gának. Rádióbeszédében bejelentette az Oroszországgal kötött megegyezés mielőbbi ratifikálását. Ez a baloldal követelése. Laval ügyes egyensúlyozó művészete így már elő­re készen tartja az ellensúlyt a baloldal számára esetleg nem egészen kielégítő más korm­ánylépésekkel szemben. Az orosz—-francia szerződés Az orosz szerződés ügye érdekes változá­sokat idézett elő az utóbbi időben nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is. Belpolitikában a szerződés jobboldali ellen­feleinél, akik eddig a Németországgal való megegyezésnek is legdü­hösebb ellenfelei voltak, most bizonyos hajlandóság mutatko­zik a németekhez való közeledésre. A bal­oldal viszont, mely régebben főképviselője volt a Németországgal szembeni békülékeny politikának, most az orosz szerződéssel sze­retné keresztezni a Németországhoz való közeledés minden lehetőségét. Még érdeke­sebb az a diplomáciai változás, mely a rég­óta húzódó francia—orosz megegyezéssel szemben Anglia magatartásában mutatkozik. Régebben a londoni kormány meglehetős hideg magatartást mutatott Paris és Mosz­kva megegyezésével szemben. Most viszont, teljesen megbízható jelentések szerint, ép­pen London az, amely leginkább látná szí­vesen a szerződés mielőbbi ratifikálását. Szerepe lehet ebben a szélsőkeleti esemé­nyeknek is, ahol az oroszok Franciaország­gal kötött szerződése szabadabb kezet biz­tosíthat Moszkvának az angolokra nézve is annyira nyugtalanító japán terjeszkedéssel szemben. De alighanem fontos szerepe van benne az európai eseményeknek is, amelyek újabban London számára is kívánatossá te­szik az orosz külpolitika európai érvénye­sülését. Laval az ellentéteknek és érdekek­nek ebben a szövevényében mesteri kézzel tud játszani. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket hátráltatni igyekszik, Penelope módjára éjjel újra fonallá bontja szét azt a szövedéket, amelyet nappal kénytelen szőni. Ezek közé a gyakran szétbontott szövedé­kek közé tartozott az orosz szerződés, melynek ratifikálását hónapokig halasztot­ta s amelyet most belpolitkiai céljai érde­kében tud kijátszani. És ilyen fonallá visz­­szabontott szövet volt Laval kezében a szankciók kérdése is, melyekben angol kö­veteléseknek mindig úgy tudott eleget tenni, hogy London a már elértnek gondolt ered­ményeket is napról-napra kénytelen volt újra megnyerni Pakistól. Most azonban La­val művészete is végére érkezett: kénytelen szint vallani úgy az orosz szerződés, mint a komoly fordulat előtt álló szankciók kér­désében. És amint a jelek mutatják, mind­két kérdésben készen áll arra, hogy a kész szövedéket többé nem bontja föl. A megtorló intézkedések kritikus pontja A szankciók kérdése úgy látszik elérke­zett a kritkus ponthoz. Anglia követeli, hogy a háború megrövidítése érdekében kiterjesz­­szék a szankciókat a petróleum-termékekre is. Ez a követelés minden jel szerint rend­kívül súlyosan érinti Olaszországot, mert kellő mennyiségű benzin nélkül a mai mo­torizált háborút tovább vinni nem lehet Amint az angolok mondják, akinek elfo­gyott a petróleuma, annak elfogy a léleg­zete is a háború folytatására. Olaszország pedig, ha a nagy petróleumszállító országok kimondják ellene a szállítási tilalmat, leg­szélsőbb erőfeszítései mellett is csak mint­egy 50 százalékát tudja megszerezni lefoko­zott kőolajszükségletének. Érthető tehát, ha az olaszok nem tudnak megmaradni Musso­­lininek a szankciós politika kezdetén h­an­­­­goztatott kijelentésénél, hogy : A szankciós­­ lépéseknek fegyelemmel és önmegtartózta-­í tással néznek elébe“. Önmegtartóztatás he­­­­lyett újabban háborús lépéseket helyeznek­­ kilátásba az olasz diplomaták. Viszont, ha hinni lehet a párisi híradásnak, az olaszok­kal szemben eddig mindig annyira kesztyűs kezű Laval Cerutti nagykövet ilyen irányú célzására azt válaszolta, hogy ebben az eset­ben Franciaország is kénytelen volna telje­sen Anglia oldalára állani. A francia minisz-­­­terelnök, aki eddig súlyosabb bonyodalmak­­ elkerülése érdekében mindig az angol lépé- s sek élét igyekezett letompítani, most ugyan- s ezért az olaszok elé állított józan meggon­dolás számára áthághatatlan akadály. Mert Anglia és Franciaország együttes föllépése ellen az olaszok sem tengeren, sem száraz­­földön nem gondolhatnak katonai lépésekre. Mit csinál Amerika? A petróleum-szankciók kérdése azonban ezzel még nem veszített élességéből. Anglia, mely Eden legutóbbi beszéde szerint el van tökélve arra, hogy szerepét úgy az európai politika, mint a világpolitika terén betöltse, előreláthatólag nem fog tágítani a petró­leum-szankciók megvalósításától. És min­­djgt arra mutat, hogy a Népszövetség többi tagállamai, ha egyik-másik húzódozva is, követni fogják ezen az úton. Különösen fon­tos ebből a szempontból a nem népszövet­ségi tagállam Egyesült­ Államok támogatása, melynek még nincs törvényes alapja, de azé­rt már szinte teljesen biztosítottnak ve­hető. A petróleum még nincsen világosan rávéve azok közé az amerikai áruk közé, melyeket hadianyagnak, „implements of wau“-nak minősített a washingtoni parla­ment , amelyeknek Olaszországba való szál­lítását eltiltotta. Hull külügyi államtitkár és Id­­es kereskedelmi miniszter azonban már szigorú intelmet intéztek azokhoz az ame­rikai olajvállalatokhoz, amelyek szállítási szerződéseket kötöttek Olaszországgal. Ugyanakkor az állami támogatás megvoná­sával fenyegették meg azokat a hajóvállala­­tokat is, amelyek Amerikából petróleumot szánnának Olaszországba. Hull külügyi ál­­lam­titkár addig ment, hogy a hadianyag-szállítás ellen sztrájkkal tiltakozó szállító­­munkások és matrózok fellépését is nyíltan helyeselte. Minden arra mutat tehát, hogy Eden angol népszövetségi miniszter, mikor a jövő héten a genfi szankciós bizottságban a petróleumszankciók megszavazását fogja követelni, Amerika támogatásáról mér biz­tosítva lesz. A szélsőkeleti válság, A .Szélsőkeleten Japán szívós következe­tességgel folytatja tovább támadó patiká­ját. Az események nem folynak pontosan úgy le, ahogy Tokióban elképzelték, mert az északkínai önkormányzat kikiáltása nem megy simán. Olyan erő azonban, m­ely vég­eredményben meggátolhatná a japán tervek érvényesülését a Szélsőkeleten, egyelőre nincs és belátható időn belül nem is igen lesz. Anglia Európában és Afrikában van lekötve, Oroszország érdekei előterébe pil­lanatnyilag szintén az európai válság ke­rült s az Egyesült­ Államok nem akarják egyedül olyan lépésekre rászánni magukat, amelyeknek sikere legnagyobb mértékben kétséges volna. A Szélsőkeleten csak az európai válság elsimulása után kerülhet vá­laszra a sor, ez az­ időpont pedig egyelőre a'"távoli jövő ködébe vész. Japán addig ösz­­sze akarja kovácsolni a Kína—Japán— Mandzsukno blokkok amivel megkezdődnék a sárga világ megszervezése a Szélsőkelet uralma érdekében. És ha ez a ten­ sikerül, akkor, mint a Manchester Guardian írja, „Japán megtette a döntő lépést szélsőkeleti hegemóniája és az ő vezetése alatt álló nagy ázsiai szárazföldi birodalom kiépítése felé“. Ezt pedig döntő eseménynek kell tekinteni a modern világ és a modern civilizáció egész jövő fejlődésére. Szinte döntőbb ese­ménynek, mint azt amit a nagy- tengeri utak fontossága miatt szintén nem szabad lebecsülni, hogy az olasz—adesszin háború milyen eredménnyel végződik. —s Hosszú esztendőkön át szenvedtem Gyomor és májbajban... már el is vesztettem minden reményemet rá mondtam ti gyógyulás le­h­etőségéről, azon­ban nemrég több e­mbertől hallottam, hogy a Gastro - kezelés visszaadta egészségüket, így én is elhatároztam, hogy még egy pró­bát teszek. Vásároltam egy üveg Gastro D-t, már az első üveg elhasználása után örven­detesen javult betegségem. A kezelés most már tökéletesen rágyógyított. Ismét egészsé­ges vagyok. Nincsenek fájdalmaim, mindenn ehetem, jól alszom, nem gyötör fejfájás. Kerekes Ágnes. Bucureşti, Str. Frumoasa 52. Örökké hálás leszek a Császár-gyógyszer­tárnak, (Bucureşti, Calea Victoriei 124), ahol a „Gastro D“ 1.30 k-j utánvéttel megrendel­hető. Kapható minden gyógyszertárban is. 1939 .december­­. ■MMH MÉG A 'fi miKULás ! IS AZ ORGOSZfl kézimunka szalonban szerzi be új indokait. Piros~fekete modern párnák, zsu­tekn­ők, pojácák dús választékban kap­hatók. STRADA MAT­Ei.­m Mozgószinházak műsora: SZOM­B­A­T — VASÁRNAP: CAPITOL-MOZGÓ: A szezon legkimagas­lóbb filmeseménye! Jan Kiepura leg­újabb filmsikere: MINDEN ASSZONYT SZERETEK. Partnerei: Lien Deyers, Adéle Sandrock, Theo Lingen. EDISON-MOZGÓ: I. MOSZKVAI JÉJSZAKÁK. Fősz. Harry Baur, Annabella. II. MA ÉJSZAKA VÁRLAK. Fősz. Paul Hörbi­ger, Jenny Jugo. 3, 6. 9 órakor. MUNKÁS-MOZGÓ: Dupla műsor: I. A PÁL UTCAI FIUK. Teljesen új átdolgozás. II. AZ ÉGBOLT DÉMONAI. Főszerep­ben: Richard Cromwell, Dorothy Wil­son és Robert Amstrong. Előadások kez­dete fél 5, 6, fél 8 és 9 órakor. ROYAL-MOZGÓ: Kettős műsor: I. ORLEAN­­SI SZŰZ. (Jeanne D‘Arc.) II. VIGYÁ­ZAT, DINAMIT! Georg O'Brien-el. Elő­adások: I. 3.20, 6.20, 9.20. II. 5. 8. 11 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: VIGYÁZAT, DINAMIT! SZÍNKÖR-MOZGÓ: I. KADETTSZERELEM. Nagy­ operettfilm. Pazar kiállítás. Il. A KIS EZREDES. Fősz. Shirley Temple.

Next