Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

AHT ÍR A ROMÁN SAJTÓ ArnncwUJ. —A Erdély. 1 XCI­­.SIOR: Nehcv. ugaliWí cv nw, lenne A viligga/da&lg a* 1,, pertun ren­gett, * vil'ig tovább folyottAdott, hüb.» vök minden «roi­vaU's. a/ cgyciio.uh . nem tufák toulínn­. Még nux..­.»t'brj emelt ok népek, kötteti korlát­ OKit. \v. európai alkun«ak külön hozó modsz­erek ke­­knvrk­­eztek s kőében me.­­.s/ora remik „ forgalon­ »/alemiságot. A tengeren tu. óriási imxuiynogu »lehn..­,, c. t .simmiztettek. meg, midőn százezrek ehettek Európában. A gazdasági életen ütött ,«ebek teleimet « bizo­­nya;im.»got ébresztettek, mely aztan a - ege«« 1935. esztendőt uralta. Lehet, hogy :» ha v\*!,is koriak a következik, nincs azonban v/ sem kizárva, hogy át­alános felforfiulás t'dlc tar­tunk. Az amerikai és angliai javul*, csak helyi jelentőséggé' bírnak. Az emberiség n­ is nyug­talanul küzd a bizonytalansagg"­.. A háborító üzemek felvirágzása csup-.vn a tájékozat-UV-ag es­pinákt eredménye. Mi is megpróbáltunk küzde­ni ez ellen becsülettel. Alig kell azonban álla­pítani, hogy­­ adózók bőrére végzett kísérle­tek nem jártak kellő eredménnyel. Az­ uj év lát­határa sötét. Csak­ a belpolitikai és külpolitikai béke és rend jegyében lehet javulást remélni. DIMINEATA: Az utóbbi időben az á­lám szillitói távcán farancak s nem vettek észt az árlejtéseken­. Hitba adtak kedvező ajánlatot, mi­dőn Izze tesze kérőie a sor, semmit nem kaptak számláikra. Ily körülmények között a közhiva­­t­alt elátásin, nem kátét beszél in­. Stefanescu — az ország legnagyobb bankjának, a Banca Ramsai&scának vez­érigazgatója — következő­ket írja erről az egyik gazdasági Lapban: „Több ízben m megtörténik, hogy aktíi hivatalok, me­gyék, városok olyan munkálatokat rendelnek, melyeket azsak több éven át tudnak kifizetni, m­etán a munkálatok, ára npadói jövedelmüké:' meghaladja. A válalkozók mak hiszik, hogy' pontosan kivacák őket s a mögöttük álló pénzintézetek is ugyanilyen véleményen van­nak. Év végén aztán e számlák nagy része kifi­zetetlen marad. A vállalkozók tönkremennek s a bankok többé hitekt ily célra csak ritkán nyujvásak. Ily módon szeren­­csétlinné teszünk egész sor román értenmet s nagyunic semmi*:: - jük meg a vállalkozók osztályát. Ma a vállal­kozók nem épitőmunkával, de sürgetésekkel v­anok elfoglalva. Miután 50 évig vállalkozók­kal dolgoztam, jónak láttam, hogy ezt a né­hány sort leírjam. Meg kell büntetni azokat a h­ vacakon ültöket, akik fedezet nélkül eszközöl­nek rendeléseket s nem tudnak eleget tenni fi­zetési kötelezettségüknek.“ Stefanescu vezéri­gazgató tanácsa heyes. — Okos és szükséges megoldást javasol. ADEVER­UL: A karácsonyi ünnepek folya­mán amnesztiát adtak több országban Legszé­lesebb körű amnesztia Csehszovákisíiban volt s Horthy magyar kormányzó is amnesztiát adott. Ausztriában is tö­bbez­er elítéltnek kegyelmez­tek meg s végül­­ György király irt alá am­nesztia rendeletet. Az amnesztia az erő bizonyí­téka. Romániában, a kimondottan mezőgazda­­sági országban, nem kell annyira tartani a föld­alatti mozgalomtól, mint az ipari államokban, Csehszlovákiában, vagy Ausztriában. Nem kell tehni félnünk az amnesztiától. TARA NOASTRA: Az ország nyugati hatá­rán, most, 17 év után sem jelentkezik a román kultúra a magi erejében a magyarság miatt, mely meg akarja tartani régi helyét, mely célra uz uso erőtartalék,itt használja. Ezért hivatalos tényezőink viselik a felelősséget, melyek nem vetették meg a valóságokat. Ezzel magyaráz­ható, hogy nem tudtunk a magyaroktól örö­költ állapotokon változtatni. A kivételeket ma­gán­kezdeményezéseknek köszönhetjük, melyek sok­ esetben lovatan­os helyről nehézségekkel ta­lálkoztak. Gazdasági tekintetben a nyugati ha­társzélén lakó románok nyomorba sodródnak s a kisebbségek sohasem ismert jólétben virulnak ugyanakkor. Legalább a kisebbségek színvonalára kellett volna emelni a románokat A kormá­nyok elveszítik a kisebbségi szavazatokat, h­á­­rommillió románt hagytak el néhányezer sza­­vazatért. Megbocsáthatatlan bűnt követtek el Erdélyben, aminek természetes következménye volt, hogy a nép felébredt álmából s megkezd­te a küzdelmet a­ pusztító veszély elhárítására. Nem akarjuk túlozni a dolgokat, csupán an­­­nyit állítunk, hogy a nyugati határon élő ro­mánok lelke: meghódított, a nacionalista gon­dolat s a nemzeti keresztény­ párt felé fordítják tekintetüket, melynek „Românii & románoké“ 3 jelszava. 1^6 --- S­ímlik. Boldog mérmi ki van összes pártoló vendégköreinek Bota fodrász, Calatele- fILLS­ZÉK víiásimeiítíiáji Iliébe Fordulópont előtt I „Nik tung­ londoni unprhip a háború ulmi­ iduk fordulópontjának nevezi a m­o­s­tani újévet. l és valóban úgy látszik, hogy, ha nem is [Kintosaji az újév, de az 1036-ik év alighanem döntő sztMVjHvt fog játszani abban, hogy világháború, vagy világbéke felé ha­lad az emberiség, F135 az európai közvél.S­­imíly különös megmozdulásával végződön.­­, európai n épiek túlnyomó több­sége ruoz­­dlull nng a Népszövetség m­elült és Olaszor­szág, mely az e­ddigi nemzetközi tapa­sz.lala­­tok alapján bizonyos joggal számíthatott ar­ra, hogy a b­efejezett lények elött úgy a Né*je­­s/ö\*'lseg, mint :­z egyes országok kormá­nyai meghódolttak, egész váratlanul 60 ál­lammal találta mnagát szemlé­n, ötven állam­mal, melyek már megtorlásokat érvényesítet­tek ellene s amelyek Angliával az élen a m­oszövetszígi al­apelvek legszigorúbb betar­­tását követelik. Egy angol külügyminiszter megpróbálta a titkos diplomáciai módszereit alkalmazni a válság megoldására, d­e Anglia közvéleménye valósággal elsöpörte a helyé­ről. Uncia fort, nec regitur. ,,a hullám vi­szem, «­«- kormányozni nem lehet" — raomol­­ta a gyakorlati politika nagymestere, Bis­marck. A Népszövetség érdekében megmoz­dul­t nagy európai hullám is viszi magával a külp­olitikusokat, akik ha okosak, fölhasz­­nálják a Indiám erejét, mert ellene Idába is próbálnának már evezni. A párisi béke terv si­ker­tele­n­ségében is az játsza a főszerepet, hogy a gyakorlati diplomácia teréről áttere­lődött a kérdés a világnézeti és humanitá­rius elvek területére. Európa és bizonyos fo­kig Amerika is, miután olyan sokáig­­enged­­ték a gyakorlati politikát teljes brutalitásá­ban a viharozni maguk fölött, most e­gy­szer­­re láigy idealista lendülettel csatlakoznak a genfi elvek mellé. És különös iróniája a sorsnak, hogy éppen a békéért történő idea­­lista megmozdulás hozza újra a népek nagy háború­jának lehetőségéhez egész közel Euró­pát. Újév kezdetén az európai emberiség sors­kérdése, hogy azok az államfért­ak, akik­nek most már elkerülhetetlenül számolni kell a közvélemény e megmozdulásával,­­ újabb háború felé vezetik-e Európa lakossá­­­­gát, vagy éppen a közvélemény megmozdudá­­s­sának erejére támaszkodva tudják megtaláln­­­ni a minden jóérzésű ember által sóvárgott­­ béke útját.­­ LAVAL TAKTIKÁJA Ezeknek az államférfiaknak egyikét a francia kamara többségi szavazata most erő­­sítette meg eddigi pozíciójában. Laval tovább­ra is a külpolitikai események előterében marad, Eden és Mussolini mellett. A több­ség azonban, mely Franciaországban fenn­tartás nélkül követi politikáját, meglehetős sovány. Egyik szavazás eredménye szerint 1­1 szavazat eltolódása már kisebbségbe­­na­­­­rod­ást jelenthet Laval­ számára. A politikai­­ taktikában mesternek bizonyult francia m­in­n­isz­terelnök mégis nyugodtan viszi tovább­­ ilyen nehéz körülmények között is az or­szág ügyeit. Jól tudja, hogy ellenfelei csak akkor fogják megbuktatni, ha ez teljesen elkerülhetetlenné válik számukra. Mert a francia baloldal, mely Lavalnak London és Róma közötti egyensúlyozó politikája helyett a tiszta angolbarát orientációt és a szigorít népszövetségi politikát kívánja, nem szíve­sen venné át ebben a pillanatban a hatal­mat. Közelednek a választások és tisztában van azzal, hogy erősen remélt választási győzelmét csak ellenzéki­ helyzetében bizto­síthatja magáénak. Viszont ez a kis többség, amelyet havainak alighanem számításból tett lehetővé, biztosít­ja számára azt, hogy­­a mi­niszterelnök külpolitikáját állandó nyomás is tarthatja. Havai ennek a törekvésnek különben is szinte száz­száza­lékosan elébe sietett. Beszédében határozottan vállalta az Angliával való együttműködés minden követ­kezményét és ha fel is használta a kőolaj s­zsu­kkol­óktól való vonakodása érdekétőe, hogy az Egyesült­ Államok, mint egyik fő t­etrólerm­-szállító még nem döntött elb­e a ki­nk­.six-n­, mégis becsü­ktele, hogy f-­ranciaor­­ság katonai téren is megfelelő előkészületeket ke­ll, hogy tegyen, ha a még mindig lehetsé­ges kőolaj-szfunkc­iók megvalósítására ke­rülne a sor. MIT K­­­ CSINÁLNI AZ AK HI­KÁBÓL vissza nyírt olaszom szag ? Laval tehát a hónapok óta folytatott egyensúlyozó politiká­jáb­an me­gint az angolok felé dobta latba f'ruciaország hatalmát. Egy mikkor azonban tisztában van azzal, hogy Olaszország jóindulatának biztosítását a lehetőségig ezután sem ejtheti ki számítá­saiból, mert akár sikerül Ham­a ab­essziniai háborító kísérlete, akár nem, a háború u­tán Olaszország máig mindig nagyon erős európai h­v­sereg fölött fog rendelkezni, amelynek élé­x-n a háb­orús erőfeszítés folytán kis/,a­­mit fiatalbaul gyors arányban emelkedik a fölszerelése­ is. Mit fog csinálni a történtek miatt esetleg szé­lsőségig elke­seredett Olasz­ország egy ilyen hadsereg élén? Ezt a k«’*r­­dést az Olaszországgal nagy területen hatá­ros f-'ranciaországnak «egyetlen m­ndszterel­­nöke sem hagyhatja szak­oltásain kívül. Ha­nus újra fe­nyegetőzik, hogy kilép a Népszö­vetségből. Mi­­«»­ a Népszövetségből Olasz­ország nélkül? Kárpótlás-e Franciaország ré­szére az a nagyon bizonytalan lehetőség, hogy Angliával együtt Németországot eset­­­leg visszaviheti­­riefbe? A cserét Paris egye­lőre nem látja nagyon biztatónak. És Német­ország visszatérését meg is kellene fizetni. Laval részben a francia baloldal megnyug­tatására, részben azért, hogy a német jóin­dulat megnyerésének cseretárgyaiból már e­lőre­ kirekessze, újra hangoztatta beszéde­­i­ben, hogy az oixiszokkal kötött kölcsönös védelmi megegyezést, mely még mindig nin­­csen ratifikálva, föltétlenül meg akarja va­lósítani". EDEN ELŐKÉSZÍTŐ LÉPÉSEI A kérdés most az, hogy a francia és an­gol politikai párhuzamosság Lionre bukása és Eilen kü­lü­gyminisztersége után hogyan valósítható meg. Parisban erre azt mond­ják, hogy a személyek változhatnak, a pro­­blémák ugyanazok maradnak. Ezekkel a problémákkal szemben a diplomáciai lépé­seiben eddig mesternek bizonyult fiatal új külügyminiszter szintén nem változtathatja teljesen meg az angol külpolitika irányát. Eden egyelőre az előkészítő lépéseket teszi az alighanem csak január második felében kibontakozó új angol külpolitikai akció szám­­­mára. Neki is meg kell állapítania, hogy az angol külpolitika mozgási szabadságát szinte tűrhetetlenül feszélyezi az olasz-ale­s­zin háború. A szélső keleten súlyos események játszódnak le, Japán legteljesebb kíméletlen­séggel helyezkedik el Kínában, anélkül, hogy Anglia egyelőre föl tudna lépni ellene. Dön­teni kell tehát, hogy föláldozza-e Anglia az eddig mindig annyira fontosnak tartott szél­­sőkezeti érdekeit, vagy az Egyesült­ Álam­ok és Szovjetoroszország társaságában még ide­jében szembeszáll a japán terjeszkedési tö­rek­vésekkel. Hoare elhatározásában, hogy­­ Olaszország és Abesszínia között lehetőleg­­ gyorsan békét teremt, bizonyára s­zintén nagy szerepet já­tsztak a szélsőkeleti események. Eden sem halaszthatja sokáig az olasz— adesszin kérdés végleges tisztázását anélkül, hogy súlyosan nagy brit birodalmi érdeke­ket ne kockáztasson. Erre a célra azonban, Hoare engedékenysége helyett, az angol köz­vélemény által is támogatott szankciós poli­tika nyomását helyezi előtérbe. Az események sürgetésére szolgálnak azok az angol lépések, melyek tisztázni akarják. ÚJ HELYZET A FÖLDKÖZI-TEN­GEREN Az angol földközi-tengeri lépések minden esetre érdekes új helyzet kialakulásához ve­zettek. Spanyolország erősen konzervatív kormánya ugyan vonakodó hangon felelt az angol kérdésre, nem látszik valószínűnek azonban, hogy a spanyolok adott esetben el­lent tudnának ál­lni az angol nyomásnak. Franciaország kötelezettségvállalását Lon­donban annyira bevégzett tényne­k tekintik, hogy a múlt héten erre vonatkozólag a két vezérkar között megállapodásokat is létesí­tettek. Görögország és Törökország pedig valóságos készséggel sietnek az angol föld­­közi-tengeri politika karjaiba, de meg akar­ják fizettetni­ magukat ezért. Görögország az olasz kézben lévő Dodekanézosz szigetekre, különösen Rhodos szigetre való igényét je­lentette be háború esetén. Törökország a Dardanellák megerősítésének jogát kéri még a számításba vett esetleges háború előtt és a kissázsiai partokhoz közel fekvő Dodekané­­zosz szigetek katonai semlegességét kívánja. Nem valószínű, hogy angol részről elkövet­nék az ügyetlenséget, hogy már- most köte­lezettséget vállaljanak az olasz kézben levő Dodekanézosz szigetcsoport kérdésében. Mint­hogy azonban a szigeteken kiépített olasz erődítmények erősen veszélyez­te­tik az angol érdekeket is, úgy Görögország, mint Török­ország remélheti, hogy Anglia adott esetben a szigetek katonai neutralizálása és görög kezekbe való visszatérése ellen kifogást nem igen fog emelni. A Dardanellák megerősítése pedig angol érdek is abban a pillanatban, amint a Földközi-tengeren összeütközésre kerül a sor s az angol haderő a törökök támogatására számíthat. A békeszerződésben megtiltott dardanellai erődöket­ tehát aligha­nem újra föl fogják építeni, annál is in­kább, mert Törökország mögött az oroszok is kívánják ezt és a Moszkvával barátságot tartó Paris szintén nem fog titakozni ellene.­­ Az újév tehát új hatalmi elhelyezkedést hozhat a Földközi-tengeren is, melynek ke­leti medencéjében a háború kitörése előtt an­gol részről fontos szerepet ajánlottak föl az olaszoknak. Eden egyelőre a Földközi-ten­geren készíti elő a brit birodalmi politika legújabb lépéseit. Mussolini szintén nem fog tetten maradni ezekkel a lépésekkel szem­ben. Laval a két vitatkozó között a francia érdekét­, a kiegyeztetés politikáját képviseli. És a háttérben a világközv­erseny a Nép­szövetség mögött sorakozik föl, melynek sor­sára szintén döntő napokat hozhat a most kezdődő 1936-ik év. is. Nedvesség és Lágy ellen legjobban véd a HÓCIPŐ WIMPASSING 1936 /ammar I A fiyógynövények és a Vtyói*y­­tudományok fejlődése az őskortól napjainkig Az első cmbfr:c­ff-pfkm pí/r/ur A ryA^ynet .ak. A/ ősrrí.i k­ulturnéixduiél­­ l.^.ztrrnd 'zerek idejélKn­ \, íszje n. vették *1 a .gózdi­tás vezetését. Krisztus előtt so­kezer évvel és ~j. egyiptomi J’.íraók idejében • |*.i|x/k mi olyan b-1/ ..unó! 1" é. kenői .őket, nürRrke­­zépitőszereke: v-rt -ttek, bojty u/okat ina «-* mr-^cxxlá! ják -r ásatásoknál előkerült múmiákon. Krisztus előtt a negyedik • 7. ízad­ban Hippo­krásei? már iskolát állj­ fel a Kyót’vlutI°niínv(sl­­rendszeres tintására, amit utóda, Di«­.i.orde, tovább fejleszt. A római birodalom már kiu­r­­meli a tudón Goil­iníc, a csá­szárár miliy orvo­­srít, aki megala­pitja .1 római civilizáció gyógy. kúráját. Ö­t iskolája már tudományos akpon állították el«'» a gyógyszereket. A róm­ai birodalom hanyatlásával, a híres arab filozófusok , orvos-tudósok veszik át ;i gyógyí­tát tudományában a vezetőszerepet és ezt meg is tartják a középkorig. Amerika fel­fedezése óta újabb, nagys­zerű fejlő­dést nyitott meg ;i gyó­gy­itás tudományában, mert a gazdag gyógynövény kincsei lehetővé te­szik, hogy számos — gyógyíthatatlannak vélt — betegsé­get eredményesen kez.el­jenek; így a gyógynövények használata — ,az egész világon — nagyon gyorsan elterjedt. De ezek között i s a legnagyobb feltűnést a H. Moll is amerikai, I­va­ta Sivai és Nakamura ja­páni tudósok által Amerikában nemrégen felfedezett az gyógy­növény keltette, amelynek kivonatából a — ma már világhírű — „Gastro­n“ készül. Mert ez a gyógyszer régi idült — már gyógyíthatat­lannak vélt — gyomor, bélfo­atalmakat, vese, cp­­-, és májbajokat, gyomorfekélyt, hányingert, s­zédülést, ideges zavarokat és fejfájásokat rövid idő alatt tökéletesen kigyörgyít. A hosszú évek szenvedéseitől — „Gastro D" kezeléssel — meg­szabadult férfiak és nőktől százszámra érkeznek elismerő levelek a vezérképviselőhöz. Császár E. gyógyszertára. Bucureşti, Calea Victoriei No. 124 , ahol a „Gastro D“ Let 130.— utánvét el­lenében kapható, hogy Anglia egy olasz támadás esetén mi­ly­­ mértékben számíthat a f­öldközi-tengeer­­park­ országainak a né­pszövetségi alapok­­m­ány 16-k szakaszában előírt támogatására. S az angol kérdések ezúttal nemcsak a köl­csönös segítségnyújtás elvi, jogi és politikai elismerésére terjednek ki, hanem pontos kö­telezettségvállalást kívánnak, katonai szem­pontból is. Londonban még mindig azt hi­szik, hogy a katonai erőknek ez a felsora­koztatása Rómát visszariasztja a szélső lé­pésektől. Paris viszont attól fél, hogy éppen ez a felsorakozás késztetheti „tigrisugrás­­ra" a fasizmust, mely valósággal létét kötöt­te az abesszíniai háborúhoz.

Next