Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-01 / 50. szám

I Í MIT­IK A ROMÁN SAJTÓ P­ATRIA: Sok Ju­lvK köv­ttünk dl. m.i ende, hick a.- ciryefülfs ,‘tui. l-c&nagyobb hiba volt, h-*»;v figyelmen kívül hagytuk .■ gaz­disakr pontokat s csak poHwWKal voltunk d­o-^iva. 1 niH-k «uilyos következményen tapM*val4ítattuk, midőn a panksÁKÜii: legyönRÜlt Erdélyt kujuk szemeink «Sört. Nem vagyunk vir.vi­gtadasata helyzetünknek, egyszerű látszat az uralmunk. Kincseink más kezében vannak, vagy üb­erének kiaknázva Csak most kezdjük ére/avi ennek ha­­t­ásit húszévá uralom után. E tény te hat, és meg­­gondolkozhat. A hibák nagyok, de nem olyanok, melyek javításra nem alkalmasak. A jav­­ás most már csak erősz­ak-’­ratunktól és bölcsességünktől f­­gg. Erdélynek pontosa­n berül vonatozott á­rvumban megvalósítandó gazdaságra van szüksé­­g a Mentőmozgalomra. Erdély amellett a párt mellett lesz, mely ezt a programot megvalósítja, tehát a mi pártunkra vár ennek a tervnek nyu­gva rontása Pártunk együtt hálad ez erté­lyis ’ petí­ciókkal'. ismeri Erdély életér­e kivanságá­t. Me­­nekvését csak­­tőlünk várhatja. A gazdasági kér­­déseket felsz­inen kell tartana, nem szabad meg­­se­dkezni róluk Csík beható szzsgálat után le­het megoldást várni. Az erdélyi gazdasági hely­zet igen súlyos, ígéretekkel félrendszabályokkal nem lehet ezt elintézni. A mi hírnunk az, hogy eddig nem tettük meg a szü­kséges kezdeménye­ző lépéseket Diplomásaink munkájában nem le­het az erdélyi lelkiismeretesbe egységes vonalat feltalálni. Nagy a számuk azoknak, akik csak személyi előnyöket kerestek a pockában s vá­lasztóik gazdaságii év kulturális színvonalának emeléséért nem harco­lok. Meg kell kezdeni a harcot. Regionalizmust fogunk­­ csinálni Erdé­lyünk megmentése végett. Épí­tő regi­on­a­izmust, hogy ezt a tartományt megerősittsük. Nem akar­juk az áldom jelenlegi berendezését lerombolni, sőr emelni akarjuk tervünkké* Cisz?­ke,, ttagji" nak az erdélyi Intellektuelok ezekben a nb­.­. időkben, össze kell hívni egy második gazdaságii kongresszust, hogy ez legyen Erdély gazdasági parlamentje. Összefogásra van szükség, ettől függ Erdély jövője. CURENTUL: A közigazgatási reform során olyan felszólalások történtek melyek közelről ev­­ikkelnek benünket. A magyarság nyomban gya­núperre­ él, mihelyt az álam valamilyen intéz­kedést tesz. Erre vezethető vissza Waller dr ma­­gyarpárt képviselő felszólalása is az államnyelv elsajátításának kérdésében, mikor azt­­ álítja, hogy ez csak jogcím­keresés volt a kisebbségig­el­­kalm­azottak leépítésére. A köz­igazgatási törvény javaslata kötelezővé teszi, hogy a prímérek­­is­merjék az állam nyelvét. Wil­er úr ezt a nép­akarat megfojtásának tekinti­­ahelyett, hogy be­­lá­tná, mikép az állam és község közötti kapcso­latot kimélyíti. Azt állítottam a kamarában, hogy mi és ír magtárok szigetet alkotunk a szláv — germán tömegben. Erre Wil­er dr megjegyez­­te: „Ezt mindennap hangoztatni kel. Én har­minc éven át hangoztatt­am ezt s egyedüli va­gyok a parlamentben, aki nem adtam fel véle­ményemet a közigazgatás megváltoztatása alkal­mával.“ Nem kell nagy földrajzi tudás annak megállapításaihoz, hogy­ a románság és a magyar­ság szigetet képeznek a szláv és germán tenger hullámai között Ez a földrajzi helyzet 1919- óta a meggyőződés revízióját kellett volna okoz­za bizonyos politikai irányban­ Budapesten a han­gos románellenes munka helyett. Év­re-évre nőtt a harag és szaporodtak a tévedések s senki sem vette a fáradságot, hogy megvizsgálja Európa térképét. A romániai magyar kisebbség köteles­­sége volna, hogy állandóan figyelmeztesse Közép­európa földrajzi helyzetére Budapestet Nagyszerű alkalmat nyújt ma is Középeurópa térképe a tévedések megszüntetésére. TARA NDASTRA: Diplomáciánk büszke ar­ra, hogy békét teremtett a Dnyeszternél. A ka­pitalista polgári Romániával szemben a szovjet kormány és a kommunista Internationale is büszkélkedhet, hogy nálunk is létrehoztak egy Népfrontot. Ez az eredménye a­ húszéves zavaros szomszédságnak s a mi béketörekvésünknek. Az európai - szovjetbarátság egyes diplomaták pacifis­ta politikájának következménye. Ezek a diplo­maták csak ,,illúzióinak,­ tekintik a­ kommunis­ták által hirdetett világforradalmat. Viszont a szovjet diplomáciája is csupán illúziónak­ te­kint: azt az európai hiedelmet, mely szerint a kommunisták elejtették a világforradalmat. Mi­után pedig az iluzíió nem kerül pénzbe, a moszkvai kormány szállít is belőle eleget, akár több vagonnyal. Mi csak az olyan diplomácia ál­­hivatásának magaslatán mely nem a genfi­ frá­zisok, de országa katonai vezérkarának adatai alapján dolgozik. Az olasz, német, angol diplo­mácia a katonai erő és illúziók­ diplomáciája. Ezeket reáás, hasznos diplomatáknak kell nevez­­ni. „Illúzió“ tehát az a béke melyet Szovjet­­oroszországga kötünk, ha ez kulturális, gazda­sági és politikai téren híveket toboroz a kommu­nista Internacionálának. A Népfront nálunk há­borúst jelent a román álla­m m­egkiaiparitására. Ezt a háborút a szovjet­ kormány nem a­ Dnyeszter­­nél de álami életünk minden megnyilvánulásá­ban folytatja ellenünk. Akadhat valaki, aki enn­nek igazságait nem látja be ffil Vll.AGFll.M­K KORONÁJAVIMMSZIARIÁK fsrr BUDAPEST Dohány­­u. 42. Az a hely, hol a jó kö­zönség jól érzi magát Legmodernebb szállodai kényelem, első­rangú étterem, zene, tánc, színházak, szó­rakozó helyek és a kereskedelem központ­jában. Mérsékelt árak! Garage a házban /: I. 1. I: N 7. 1. K A hét világpon­tfifikája A „Fekete sár­kém" árnyékában Az elmúlt héten egymást kergették a kis politikai szenzációk. A közönség azonban elfásult és nem mutat többé izgalmat a sor­sára messze kiható eseményekkel szemben sem. A japán katonai puccs sikere, Eden külügyminiszter beszéde, melyben angol hajthatatlansággal nem enged egy jottányit sem a háborút kezdő Olaszországgal szemben eddig elfoglalt londoni álláspontból s a francia—szovjetorosz kölcsönös segélynyúj­tási egyezmény megszavazása váratlanul nagy többséggel, mind olyan események, amelyek más körülmények között hónapok­ra lefoglalnák a világpolitikai közvélemény érdeklődését. Most alig méltatják figyelemre, hogy a londoni alsóházban Anglia fiatal külügyminisztere megtartotta első nagy be­szédét, mely hangjának öntudatosságával a múlt századvég nagy imperialista külügymi­nisztereire, a Palmerstonokra és Salisburyk­­re emlékeztet. laden kijelentette, hogy az európai békének igazi biztos, talán egyedüli garanciáját jelenleg Anglia katonai ereje képezi és hogy az angol kormány, mely szi­lárdan kitart a népszövetségi politika mel­lett, vezető szerepet kíván abban, hogy a genfi tagállamokat vállalt kötelezettségeik teljesítésében irányítsa. Nehézségek ugyan vannak, de Anglia — mondta erélyes han­gon Eden — megingathatatlanul kitart a genfi vonalon. Ugyancsak ennek a politika­napról-napra emelkedett, amíg elájulott a pár nap előtti katonai puccsig. A „Fekete sárkány“ Japán külpolitikáját igazában már évek óta a „Fekete sárkány“ elnevezés alatt szö­vetkezett fiatal tisztek irányítják, akiket az utóbbi időben nipponistáknak is hívnak. Egy ilyen fiatal hadnagy 1931 szeptember 18-án saját kezdeményezésére megtámadta osztagával Mukdent. Másnapra már japán csapatok szállták meg Mandzsúria főváro­sát és pár hét alatt majdnem az egész Man­dzsúria japán katonai kezekbe került. A tábornokok természetesen elfogadták a be­fejezett tényeket s a tokiói kormány szintén nem tehetett egyebet. Japán külpolitikai ve­zetése egy csapásra átkerült a hadsereg és a hadseregen át a fiatal tisztek kezébe. A tokiói külpolitika ezután nagyjában arra volt kénytelen szorítkozni, hogy a hadsereg tetteit igazolja és a következmények által okozott nehézségeket eloszlassa. A Sanghai ellen intézett japán katonai támadás is a „Fekete sárkány“ műve volt és a tisztek harciasságán kívül semmiféle elfogadható politikai magyarázatot nem lehetett adni. A Sanghajból való kénytelen visszavonulás után azonban az elégültben fiatal tisztek lelőtték Inukai miniszterelnököt és a japán közélet négy más vezető egyéniségét, Köz-Mandzsur­iára szorítkozik. A Kínában vállo­zatlanul tovább tartó rejlett, japán­ p Ih­ni , boj­kottot azonban legyőzni nem tudta, Min­dzsurin pedig, melynek kétségtelenül na­k gazdasági jövője van, egyelőre sokkal többe kerül a japán szigetor­szágnak, mint amenn­yi onnan behozni képes. Az Okada-korm­ány ilyen viszonyok között, számolva a folyton kiújuló pénzügyi nehézségekkel is, igyek­e­zett a fenyegető összeütközéseket kitolni. Hirota kitsztffyminiszter nagy diploa ügyességgel és eredményekkel tárgyalt úgy Amerikával, mint Angliával, sőt Oroszország­gal is. És különösen eredményes volt a­­ munkája Kínában. De valahányszor a tokiói­­ diplomáciának sikerült csak látszatmegegyez­­­zésre is jutni az oroszokkal, a Mandzsúriát és Észak-Kínát megszálló japán hadsereg mindig módját ejtette annak, hogy veszedel­mes határincidensek keletkezzenek. A kínai tárgyalásokat pedig egész tartományok el­foglalásával húzta keresztül. A legutóbbi ha­­tárösszeütközésekkel kapcsolatban Hirota külügyminiszter és vele az Okada-kormány a tartósabb megegyezés érdekében már haj­landóságot mutattak arra is, hogy évekig tartó, kölcsönös megnemtámadási szerződést kössenek az oroszokkal. Alighanem erre volt válasz a most lefolyt katonai puccs, mely most már úgy látszik, tartósan meg fogja szüntetni a lehetőségét is annak, hogy Japán külügyminisztere önálló politikát folytasson. Lehető következmények Külpolitikai következmények szempontjá­ból a politikai gyilkosságok által teremtett lehetőségeket óvatosan kell megvizsgálni. A láb alól ejtett politikusok utódai, még ha diktátorok is, a gyakorlatban elkerülhetet­lenül ugyanazokkal a világpolitikai nehéz­ségekkel kerülnek szembe, mint meggyilkolt elődeik. Ezek a nehézségek a most követ­kező japán kormányzat számára még foko­zódni fognak, mert az ellenjátékban érde­keltek természetesen fokozott erővel teszik meg védekező lépéseiket. A „Fekete sár­kány“ szövetség, melyhez Japánban a meg­előző politikai gyilkosságok alkalmával sem lehetett nyúlni s amelynek a mostani pucs­­csot végrehajtó fiatal tisztek szintén, vagy tagjai, vagy utódai, politikai céljai élére a Kína fölötti teljes katonai uralmat és az Oroszország elleni háborút tűzte ki. Az utóbbi célkitűzésre vonatkozólag azonban bizonyos vita van a­­japán imperializmus fiatal mozgatói között. Egy részük, különö­sen a tengerészethez tartozók, előbb Anglia és Amerika kiszorítását akarják a Szélső­­keletről. A szélsőkeleti Monroe-doktrina, melyet a múlt évben a külügyminisztérium­nak katonai imperialisták által irányított szónoka hangoztatott, inkább Anglia és Ame­rika, mint Szovjet-Oroszország ellen irányul. A három nagy fehér hatalom mindenesetre közösen érezheti, hogy együtt, vagy egymás után, de ellenük áll harci rendbe a japán imperializmus, mely el van szánva arra, hogy a belső akadályokat gyilkosságok árán is eltakarítsa maga elől. A következmény elkerülhetetlenül a három fehér hatalom összefogása Japánnal szemben, amihez, a le­hetőségek szerint, a japán katonai imperia­lizmus által fenyegetett Kína is csatlakoz­­hatik. Nagy európai ellentétek miatt esetleg jelentős európai segítségre is számíthat a katonai összeütközést kockáztató Tokió. A Szélsőkeleten erőt képviselő hatalmakat azonban kivétel nélkül magával szembe ál­lítja a „Fekete sárkány“ árnyékában dol­gozó japán imperializmus. Ezért valószínű, hogy a császár környezetében lévő, meg­­gondoltabb politikusok, igyekeznek majd óvatossággal körülburkolni a lázadó tisztek­nek a hatalmi lehetőségekkel nem számító harciasságát s a Japán számára is nagyon bizonytalan lehetőségek miatt megakadályoz­zák azt, hogy a tokiói politikai gyilkosságok közvetlen következményeképen háború bo­rítsa lángba a Szélsőkelet nagy területeit. —s ■fk 19 3 0 ni A r c I u * I ■ 1: Claude I arrér. hires regényt* után. 1 ős/.. : Anna b<* Mu, Victor I raucen. .IHMBnMHHBMBBBWn I I SELECT MOZGÓ nak képviseletében adott Olaszországnak Palmerston stílusában megfogalmazott rövid és visszautasító választ, melyben a földközi­tengeri megállapodásokkal szemben tiltako­zó Rómának tudtára adja, hogy London szükségesnek sem tartja a tiltakozással ér­demben foglalkozni. „Mister Edennek — mondja a feltűnően szűkszavú válasz — van szerencséje Grandi nagykövet őexcellen­ciáját értesíteni, hogy az angol kormány álláspontja továbbra is az marad, amelyet a kérdéses memorandumban eddig elfoglalt. Őfelsége kormánya nem hiszi, hogy ennek a kérdésnek további vitatása haszonnal jár­na“. Ennyi és semmi több. Ez nem alkal­mas arra, hogy az Anglia és Olaszország közötti feszültséget enyhítse. A japán események­ ­is minden bizonnyal nem járulnak hozzá a nagy világpolitikai feszültség enyhítésé­hez a japáni események sem. Az ázsiai ura­lomra törő, nagylendületű­ szélsőkeleti or­szágban pár éven belül már a harmadik miniszterlnököt teszik el láb alól hazafiasság jogcímén. Irukai miniszterelnök 1932 május 19-én történt meggyilkolását röviddel ezután követte Hamagusi volt miniszterelnök meg­gyilkolása. Most Okada tengernagy, minisz­terelnök volt a soron, akit gépfegyverek sor-­­­özével gyilkoltak meg. Közben egész sor miniszter, volt miniszter, tábornok és köz­­gazdasági vezető egyéniség esett áldozatul fiatal tisztek golyóinak, akik minden eset­ben büntetlenül maradtak. A japán népet áldozatkész hazafiassága tette naggyá. Ezt az erényét azonban túlbuzgó nacionalisták nemcsak Japán veszedelmévé, hanem világ­­veszedelemmé fokozzák. Japán gazdasági és szociális zavarokkal küzd. A háború utáni gazdasági válságok szociális zavarokat okoz­tak Japánban is épp úgy, mint más orszá­gokban. Ehhez hozzájárult a nagy földren­gés, amely szinte megoldhatatlan nehézségek elé állította a szigetország vezető rétegeit. A munkanélküliség növekedni kezdett, meg­mozdult a súlyos viszonyok között élő pa­rasztság és eredménnyel kezdtek el dolgozni bolsevista agitátorok. A megijedt uralkodó osztály, különösen az ipari fejlődés óta fon­tos szerephez jutott nagytőke erre a fasiz­mussal szövetkezett s ennek segítségével visszanyomott minden szociális megmozdu­lást. A fiatal tisztekből toborzódó fasizmus azonban eszközből csakhamar uralkodóvá vált. Miután a tömegek nyugtalankodását teljes erővel visszaszorította, az eddig ural­kodó osztállyal és főleg a nagytőkével for­dult szembe, melyet szintén akadálynak lá­tott érvényesülése előtt. A fiatal tisztek ha­talma, kik­ a háborút majdnem nemzeti iparnak tekintik és nem ismerik a külpoli­tikai lehetőségek által szabott határokat, így Szentiván-éji álom­­i­ ták Dán bárót, a legnagyobb ipari koncern­­tnek, a Micsui vállalatnak igazgatóját is, aki pedig eredetileg a fasiszta megmozdulások pénzelői közé tartozott. A golyók, melyek Irukai miniszterelnököt szivén találták, épp úgy, mint azok, amelyek most végeztek Okada admirális­ miniszterelnökkel, szivén találták a japán parlamentarizmust is. Az uralkodó tanácsosai, köztük elsősorban a Genro vezetője, a harcias szélsőségektől óvakodó, öreg Saiondzsi herceg, inkább a parlamentarizmust, illetőleg a szolgálatuk­ban lévő politikai pártokat adták föl, mint az eddigi társadalmi és gazdasági rendet. Az 1932 utáni kormányok már nem tiszta párt­kormányok, hanem úgynevezett nemzeti kormányok voltak, melyekben kivételes helyzete volt a hadügyi és tengerészetügyi minisztereknek, akiken keresztül igazában a vezérkar uralkodott Japán fölött. Ezekbe a kormányokba azonban tapasztalt, régi poli­tikusok is bekerültek, akik már az imperia­lista politika sikere érdekében is igyekeztek megmenteni Japánt a teljes elszigeteltségtől. Ilyen, hosszú diplomáciai múltra visszate­kintő, tapasztalt politikus volt Hirota kül­ügyminiszter, aki a legveszedelmesebb had­ügyi kezdeményezések pillanataiban is min­dent megtett, hogy Japán ne álljon szem­ben a szélsőkeleten erőt képviselő mind­egyik nagyhatalommal. Törekvéseit bizo­nyos fokig támogatta a most meggyilkolt Okada tengernagy-miniszterelnök is, aki pedig a vezérkar támogatásával került hata­lomra, de mint tengerész vezetőtiszt széle­sebb látókör fölött rendelkezett. Külpolitika és katonai politika Hirota mindenekelőtt igyekezett meg­egyezni a kínaiakkal, hogy abban a pilla­natban, mikor Japán keleti versenytársaival szembe kerül, a kínai óriásbirodalom ne tar­­­­tozzék szintén az ellenfelei közé. A hadsereg azonban Kínával szemben is csak a katonai erő alkalmazását tartja célszerűnek. Mikor Hirota a nankingi japán követet nagykövet­té nevezte ki, hogy ezzel is jelét adja annak a fontosságnak, amelyet Kínának tulajdonít, a japán vezrékar volt az első, amely tiltako­zott ellene. Közben a japán pénzegység ér­tékelése és az alacsony munkabérek által nyújtott lehetőségek folytán Japán példát­lanul olcsó ipari termékkel árasztotta el nemcsak az ázsiai piacokat, hanem Ameri­kát és Európát is. A válasz nem késett. Anglia és Hollandia magas vámtételekkel zárták el gyarmataikat a japán verseny elől, az orosz gazdasági rendszer lehetetlenné te­szi a Moszkva által nem kívánt bevitelt és védekező gazdasági rendszabályokat hoztak a japán termeléssel szemben Amerikában és Európában is. A rohamosan fejlődő ja­pán termelés így első­sorban Kínára és Előadások k­zdete hétköznap d. u. 3, 6 és 9 órakor! Vasárnap délelőtt fél 11-kor és d. u. 3, 6 és 9 órakor! - -.1 Nagyapó lábait gyötri a köszvény. Jajgat és nem akar kórházba menni. ja tanácba A fájdalmakat csillapítja, a daganatokat elmulasztja mélyreható melegével 3 PÖSTYÉN­ ISZAPRUSA Házihasználatra ere­­deti forrásiszat» »Pi. Qa.s kockák­ban csínáenüfl

Next