Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

TAXA POSTALA PLAT­TA IN NUMERAR No. T41.iii/i­3e5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9 színi. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók Sp. JLVII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS SZERDA ÁRA 3 ISS in 1^.1, d».­.si Ma­nspjMtaiKiUHoa***, Mm iu. mmk mm Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 140 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 1V 3­6 ÁPRILIS 1. Bethlen György tíz évvel ezelőtt lett a magyar párt elnöke. "A feszült légkörű gheorghesm­i közgyűlésen, amely felé az Averescu—Goga-k­ormány ide­jében és belső viharok miatt páratlan izga­lommal tekintett az egész magyar kisebbségi közvélemény, de a román közélet is, egyhan­gú lelkesedéssel választották meg, miután a súlyos interregnum alatt, mint alelnök kive­zette a pártot a súlyos politikai válságból, amibe a csúcsai szerződés felmondása s a Bratianu Ionel bukófélben levő kormányá­val, sajnos, váratlanul csupán az első köz­igazgatási választásokra összezsugorodó egyez­mény miatt került, sikerült ugyanis az új kormánnyal választási megegyezést kötnie. Nehéz és szakadatlan munka napjai követ­keztek. A magyar párt elnöki székét sohasem vetették rózsaszirmokra, mindig tüskés volt ez, de talán sohasem jelentett akkora és fo­kozódó áldozatot, mint Bethlen György tíz éve alatt és jelentett olyan férfiúnak, aki fér­fi­kora kezdetén állott, a régi politika izgal­maitól érintetlenül nyugodt és gondtalan ma­gán­életbe merülhetett volna. Jogcímet vagy hímet könnyen varrhatott bárki közöttünk, sajnos érthetően és óhatatlanul elég sok hi­vatott erdélyi tényező hagyta el szülőföldjét önként nagy kényszerből, sajnos, érthetetle­nül és áhítva kevesen voltak, főleg az iroda­lom és művészet megszállottjai, akik fordí­tott irányt választották és a viszonylagos bol­dogulás nyugodtabb területéről hazaköltöztek dolgozni és küzdeni. De az itt­ maradtak jó ré­sze is nem bújt elő vagy aztán vonult vissza. Bethlen György habozás nélkül vállalta el a magyar kisebbségi életben lehetséges tett­ na­gyobb kitüntetést, egyben legkínosabb felelős­séget és legfájdalmasabb munk­af­el­adatot, hogy jóakaratú ereje tökéletes megfeszítésével feleljen meg neki. Ezért illik őt ünnepelni. Tíz év múltával, ha igazságos sorstestvérek akarunk lenni, meg kell állapítanunk, hogy pártéletünket eredményesen keresztül vezette azon időszakon, amelyet a locarnói szettem korának nevezhetünk, sőt a gazdasági válság szomorúságain is jobbadán átvészelt vele a közös csapások és fájdalmak hűséges vállal­kozásaiban. Csüggedés nélkül, örök remény­ben. Ilyenkor nemcsak a vezérletről és a tábor­ról, h­anem­ az elnök személyéről is illik szó­kat ejteni, viszont a kisebbségi élet zordon­­ságában viszonylagos és átmeneti eredmények értékelését félretenni. Bethlen György kálvi­nista komolyságához és egyszerűségéhez, amely főúri születésével és magatartásával mindig összhangban maradt, nem alkalmasak az alanyi érzelmesség forró és heves szavai, de még­sem kerülhetjük el a méltányló jelző­ket, a tárgyi­ igazság sugallatait. Bethlen György az elmúlt nehéz tíz esztendő alatt so­ha egy pillanatra nem volt következetlen és nem változtatott munkájának a szellemén, még kevésbé hánytorgatta egyéni fájdalmait. Minden fölismert és reárótt kötelezettséget pontosan teljesített, személyének súlyos egy­szerűségével mindig tiszteletet ébresztett a többségi nemzetben s a testvér kisebbségek­ben. Szorgalma és érdeklődése szinte példa nélkül áll, majdnem bürokratikus méretekig terjedt panasz és hivalgás nélkül Bizonyára ez az áldozatos, ez az áhitatos magatartás ■ szerezte meg neki a legtöbb tiszteletet és el­ismerést a magyar társadalomban is. Minden­ki tudta, hogy a vállalt munkának, a vállalt kötelezettségeknek, a vállalható reményeknek minden erő megfeszítésével akar eleget tenni, felelősséggel, melyet másokért is elvállalt. A munkán túl az időt sem kímélte. Mindent ön­zetlenül tett. Még a külső elismerést sem kí­vánta igénytelenségében. Fölötte állott még a józan elvnek is: a magán­érdek és közér­dek szép és becsületes összehangolása mindig a legjobb reálpolitika. Magán­érdeket, még a politikai hiúság érdekét sem láttunk benne. Tíz éven keresztül se­m egy pillanatig sem vádolhatta meg senk­i, hogy a hagyományok s főleg érzésekből táplálkozó, sajátszerűen határolt erdélyi szabadelűségtől, sőt a minő­ségi demokráciától egy hajszálnyira is elhaj­lott volna. Igaz férfi, derék magyar, tiszta ember. A tíz esztendős vezérlet érdemeire s értékeire pillantva sorstestvéri szere­tett­el és meleg elismeréssel köszöntjük Bethlen grófot. 1ra adják et Németország végleges válaszát a locarnói hatalmak határozatára 4m-os fran­cia 2*belga vezérkari tanácskozások indulnak meg rövidesen.­­ Kedvező berlini válasz esetén a németeket is bevonják a tárgyalásokba Francia népszavazás a békés megoldások mellett Neurath báró német külügyminiszter ma nyújtja át Sir Eric Phipps berlini angol nagykövetnek a német birodalmi kormány végleges válaszjegyzékét a locarnói hatalmak londoni határozatára. Ezt a határozatot Eden angol külügyminiszter parlamenti beszédé­ben indítványnak mondta, mellyel szemben a németeknek ellenindítványai lehetnek. Francia részről viszont egységes és megváltoztathatlan határozatnak jellemezte Flandin, aki azonban később hallgatólagosan szintén eltért ettől az állásponttól. A francia kül­ügyminiszter álláspontváltoztatásának hátterében az angol katonai kötelezettségvállalás újabb megerősítése állott, mely egyszerre, legalább hallgatólagosan engedékennyé tette a párisi külpolitikát. Londoni hírek szerint angol részről igyekeznek ezt az engedéke­nyebb párisi hangulatot továbbra is biztosítani, ezért a tegnapi angol minisztertanácson elhatározták, hogy az angol, francia és belga vezérkarok tárgyalásait minden körülmé­nyek között megkezdik, bármilyen legyen a német válasz. Viszont, amennyiben a német válasz lehetővé teszi, a régi locarnói egyezményhez hasonlóan, a németek bevonásával szerveznék meg a támadás esetén kötelező kölcsönös segítségnyújtás katonai lehetősé­geit s ebben az esetben a német vezérkart is bevonnák a tanácskozásokba. A londoni kormány szeretne a kérdésben teljesen nyílt kártyákkal játszani, mert azt hiszi, hogy ezzel egyrészt a katonai kötelezettségvállalásonkol idegenkedő angol közvéleményt meg­nyugtathatja, másrészt Németország lekötöttségét is erősebbé teheti az esetleges megálla­podással szemben. Ha a német válasz viszont nem kielégítő, akkor az angol kormány a francia és belga kormányokhoz intézendő levél formájában fog a kollektív megoldás lehetővé válásáig kötelezettséget vállalni a két ország Németország felé eső határainak katonai megvédése tekintetében is. Ezzel a levéllel kapcsolatban, amint londoni lapok jelentik, egész sor kérdés merült föl. Egyik az, hogy Anglia a katonai kötelezettség­vállalás terén egyedül járjon-e el, vagya karöltve a németek által felmondott locarnói szerződés másik garantálójával, Olaszországgal. A másik kérdés, hogy ha Hitler javas­lata nem jelent teljes visszautasítást, hanem áthidalást tesz lehetővé a végleges megoldás felé, a közvetítés meghiúsulásának tekintsék-e ezt, mely a tervezett levélben vállalandó katonai kötelezettségekkel járna. A harmadik és legfontosabb kérdés, mely a közép- és keleteurópai helyzetet is erősen érinti, az, hogy az Anglia által vállalandó katonai segélynyújtás kötelezettsége csak a Rajna-vidékre vonatkozik-e, vagy a Franciaország elleni háborús kihívás más eseteire is. Végül pedig az a kérdés is, fölmerült, hogy Anglia a viszonosság alapján katonai segélynyújtási kötelezettségéért milyen viszontbiztosíté­­kokat kérjen a franciáktól. A londoni kormány tehát elég nehéz és következményekkel teljes kérdések eldön­tése előtt áll. Angol vezető körökben azonban remélik, hogy a német válasz lehetővé fogja tenni a sikeres tárgyalások felvételét, melyekkel szemben, komoly jelek szerint, francia részről sem helyezkednek ezúttal a merev visszautasítás álláspontjára. Az angol kormány elhatározásának mindenesetre megvan a diplomáciai manőver-oldala is, mert kétségtelenül nyomást akar gyakorolni az utolsó pillanatban a berlini válasz megfogal­mazóira. A franciaországi hangulat különben, amint egy vidéki lap által rendezett és Parisban jellemzőnek tartott népszavazás bizonyítja, meglehetősen békés és egyáltalán nem zárkózik el az európai helyzet újabb rendezésére vonatkozó megbeszélések elől, sőt a németekkel közvetlenül folytatandó megbeszélések elől sem. Időnként természete­sen rémhírek zavarják meg a rövid idő óta tartó diplomáciai fegyverszünetet. A német népszavazás eredménye folytán tegnap azt a hírt terjesztették, hogy Hitler most már rövidesen meg akarja valósítani Ausztria beolvasztását Németországba. A helyzet hideg mérlegelése azonban teljesen valószínűtlenné teszi, hogy a berlini diplomácia ebben a pillanatban ilyen lépésekkel akarná szorossá kovácsolni maga ellen Franciaország, Olaszország és Anglia viszonyát. Az angol felsőházban tegnap rövid vita volt az olaszoknak abesszin falvak és nyílt városok elleni állítólagos gáztámadásaival kapcsolatban. A vita érdekesen világította meg az eddiginél jóval nagyobb óvatosságot, mellyel ma Londonban Olaszországot kezelik. Az interpellációt a gáztámadás kérdésében Lord Robert Cecil, a népszövetségi ligák vezére intézte a kormányhoz. A megindult vita folyamán azonban kétségbe vonták az abesszin állítást és egész sor olaszbarát felszólalás hangzott el. A kormány nevében pedig Lord Halifax jelentette ki, hogy a kérdés nem Angliára, hanem a népszövetségi tizen­­hármas bizottságra tartozik, ami után Robert Cecill lord is visszavonta interpellációját.­­ Franciák és a német kérdés PAIRIS. (Az Ellenzék távirata.) A német népszavazással párhuzamosan rendkívül ér­dekes és figyelemre méltó népszavazást ren­dezett olvasói között egy vidéki francia lap, az Indépedence de Pyrénée Orientale című francia lap, amely véleménynyilvánításra szólította fel a franciákat a német kérdéssel kapcsolatban. A lap által rendezett válaszra tömegesen érkeztek be a feleletek, amelyek általában nagy békülékenységről tesznek ta­núbizonyságot. Legtöbbjük a jelenlegi szer­ződések békés úton való megvál­toz­ta­tását látja szükségesnek az európai béke végleges biztosítására. A beérkezett szavazatok közül 5.000 nagy nemzetközi értekezlet összehívása útján­, nemzetközi szerződések módosítása által véli megoldhatónak a kérdést, 5.560 szavazó a németekkel való közvetlen meg­egyezés szüksége mellett tört lándzsát és 6.568-an kívánták az Olaszország elleni meg­­torlásos politika azonnali megszüntetését, mert szerintük ez is nagy mértékben hozzá­járulna a nemzetközi légkör ki­tisztulásához. Ezt a részleges népszavazást a közvélemény ismerői jellemzőnek tartják a francia nép gondolkozására. Munkában az angol diplomácia LONDON. (Rador.) Nagybritannia diplo­máciájának egész aktivitása e héten az Eden beszédében kifejezésre juttatott álláspont ér­vényesítésén fog dolgozni. Anglia kötve von­­a locarnói szerződés által és nem fogja meg­tagadni aláírását­. A tegnapi minisztertaná­cson mindenesetre megállapították, hogy a várt német ellenja­vaslatok nem fogják befo­lyásolni a három vezérkar tanácskozásait és terveit. Hitler és az Anschluss PARIS. (Rador.) Politikai körök két in­dokkal magyarázzák benyomásukat, hogy Hitler a közel­jövőben megkísérli az Anschluss megvalósítását.­­ Az egyik ama gazdasági és pénzügyi ne­hézségek, amelyek Németországra súlyosod-­­ nak, a másik a Németország és Olaszország­­ közötti kapcsolatok hirtelen elhidegülése. A londoni és amszterdami piacokon állandóan, a német márka devalorizációjáról beszélnek- Schacht miniszter minden ellenállása dacára. Mintegy 15 napja Németország felfüggesz­tette a nyersanyagszáll­­ást Olaszországba és követeli, hogy az előző szállítások ellenér­té­két fizessék meg aranyban. Olaszországnak késedelem nélkül félmilliárd Urát kell arany­ban fizetnie. „Békét akar a német nép“ London. (Az Ellenzék távirata.) A nyugati nagy államok sajtója nagy terjedelemben tár­gyalja a vasárnapi német népszavazás ered­ményét. Általában megállapítják, hogy ez a népszavazás újra igazolta, hogy Hit­ler kétségbevonhatatlan hatalom ura Né­metországban és minthogy a szavazás céljául a német nép békeakaratának megnyilvánulása volt kitűz­ve, megállapítják azt is, hogy a német nép óriási többsége békét akar, de Németország teljes jogegyenlősége alapján. Fölteszik azon­ban a kérdést, hogy ennek az akaratnak ér­dekében Hitler milyen lépéseket tart szük­ségesnek. (Folytatás­ a 10. oldalon) A német válasz PÁRIS. (Az Ellenzék­ távirata.)" A Havas­ügynökség jelenti, hogy Neurath báró ma nyújtja át a német békejavaslatokat tartal­mazó válaszjegyzéket a berlini angol nagy­követnek. Angol politikai körök szerint, amennyiben ez a békejavasla­t olyan lesz, hogy a­­vezérkarok tárgyalásain, a német kor­mány is részt vehet, azonnal helyet biztosítanak számára és így kiegészítve folytatják a tárgyalásokat. A Havas-ügynökség továbbá tudni véli, hogy az angol, francia és belga vezérkarok a né­met választól függetlenül is tárgyalásokat­­ folytatnak egymással, amelynek célja a nyu­gateurópai béke katonai téren való biztosí­tása. Az angol kormány egyébként levelet in­téz a francia és belga kormányokhoz, a levél szövegét azonban csak a német válasz megér­kezése után szerkesztik meg és juttatják el Parisba és Brüsszelbe. Hír szerint az angol kormány által inté­zendő levél a kölcsönös segélynyújtás kérdé­seivel van kapcsolatban, de annak érvénye csak a Rajna-vidékre vonatkozik és függet­len a többi határvidékek biztosításának kér­désétől.

Next