Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
TAXA POSTALA PLATTA IN NUMERAR No. T41.iii/i3e5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9 színi. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók Sp. JLVII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS SZERDA ÁRA 3 ISS in 1^.1, d»..si ManspjMtaiKiUHoa***, Mm iu. mmk mm Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 140 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több 1V 36 ÁPRILIS 1. Bethlen György tíz évvel ezelőtt lett a magyar párt elnöke. "A feszült légkörű gheorghesmi közgyűlésen, amely felé az Averescu—Goga-kormány idejében és belső viharok miatt páratlan izgalommal tekintett az egész magyar kisebbségi közvélemény, de a román közélet is, egyhangú lelkesedéssel választották meg, miután a súlyos interregnum alatt, mint alelnök kivezette a pártot a súlyos politikai válságból, amibe a csúcsai szerződés felmondása s a Bratianu Ionel bukófélben levő kormányával, sajnos, váratlanul csupán az első közigazgatási választásokra összezsugorodó egyezmény miatt került, sikerült ugyanis az új kormánnyal választási megegyezést kötnie. Nehéz és szakadatlan munka napjai következtek. A magyar párt elnöki székét sohasem vetették rózsaszirmokra, mindig tüskés volt ez, de talán sohasem jelentett akkora és fokozódó áldozatot, mint Bethlen György tíz éve alatt és jelentett olyan férfiúnak, aki férfikora kezdetén állott, a régi politika izgalmaitól érintetlenül nyugodt és gondtalan magánéletbe merülhetett volna. Jogcímet vagy hímet könnyen varrhatott bárki közöttünk, sajnos érthetően és óhatatlanul elég sok hivatott erdélyi tényező hagyta el szülőföldjét önként nagy kényszerből, sajnos, érthetetlenül és áhítva kevesen voltak, főleg az irodalom és művészet megszállottjai, akik fordított irányt választották és a viszonylagos boldogulás nyugodtabb területéről hazaköltöztek dolgozni és küzdeni. De az itt maradtak jó része is nem bújt elő vagy aztán vonult vissza. Bethlen György habozás nélkül vállalta el a magyar kisebbségi életben lehetséges tett nagyobb kitüntetést, egyben legkínosabb felelősséget és legfájdalmasabb munkafeladatot, hogy jóakaratú ereje tökéletes megfeszítésével feleljen meg neki. Ezért illik őt ünnepelni. Tíz év múltával, ha igazságos sorstestvérek akarunk lenni, meg kell állapítanunk, hogy pártéletünket eredményesen keresztül vezette azon időszakon, amelyet a locarnói szettem korának nevezhetünk, sőt a gazdasági válság szomorúságain is jobbadán átvészelt vele a közös csapások és fájdalmak hűséges vállalkozásaiban. Csüggedés nélkül, örök reményben. Ilyenkor nemcsak a vezérletről és a táborról, hanem az elnök személyéről is illik szókat ejteni, viszont a kisebbségi élet zordonságában viszonylagos és átmeneti eredmények értékelését félretenni. Bethlen György kálvinista komolyságához és egyszerűségéhez, amely főúri születésével és magatartásával mindig összhangban maradt, nem alkalmasak az alanyi érzelmesség forró és heves szavai, de mégsem kerülhetjük el a méltányló jelzőket, a tárgyi igazság sugallatait. Bethlen György az elmúlt nehéz tíz esztendő alatt soha egy pillanatra nem volt következetlen és nem változtatott munkájának a szellemén, még kevésbé hánytorgatta egyéni fájdalmait. Minden fölismert és reárótt kötelezettséget pontosan teljesített, személyének súlyos egyszerűségével mindig tiszteletet ébresztett a többségi nemzetben s a testvér kisebbségekben. Szorgalma és érdeklődése szinte példa nélkül áll, majdnem bürokratikus méretekig terjedt panasz és hivalgás nélkül Bizonyára ez az áldozatos, ez az áhitatos magatartás ■ szerezte meg neki a legtöbb tiszteletet és elismerést a magyar társadalomban is. Mindenki tudta, hogy a vállalt munkának, a vállalt kötelezettségeknek, a vállalható reményeknek minden erő megfeszítésével akar eleget tenni, felelősséggel, melyet másokért is elvállalt. A munkán túl az időt sem kímélte. Mindent önzetlenül tett. Még a külső elismerést sem kívánta igénytelenségében. Fölötte állott még a józan elvnek is: a magánérdek és közérdek szép és becsületes összehangolása mindig a legjobb reálpolitika. Magánérdeket, még a politikai hiúság érdekét sem láttunk benne. Tíz éven keresztül sem egy pillanatig sem vádolhatta meg senki, hogy a hagyományok s főleg érzésekből táplálkozó, sajátszerűen határolt erdélyi szabadelűségtől, sőt a minőségi demokráciától egy hajszálnyira is elhajlott volna. Igaz férfi, derék magyar, tiszta ember. A tíz esztendős vezérlet érdemeire s értékeire pillantva sorstestvéri szeretettel és meleg elismeréssel köszöntjük Bethlen grófot. 1ra adják et Németország végleges válaszát a locarnói hatalmak határozatára 4m-os francia 2*belga vezérkari tanácskozások indulnak meg rövidesen. Kedvező berlini válasz esetén a németeket is bevonják a tárgyalásokba Francia népszavazás a békés megoldások mellett Neurath báró német külügyminiszter ma nyújtja át Sir Eric Phipps berlini angol nagykövetnek a német birodalmi kormány végleges válaszjegyzékét a locarnói hatalmak londoni határozatára. Ezt a határozatot Eden angol külügyminiszter parlamenti beszédében indítványnak mondta, mellyel szemben a németeknek ellenindítványai lehetnek. Francia részről viszont egységes és megváltoztathatlan határozatnak jellemezte Flandin, aki azonban később hallgatólagosan szintén eltért ettől az állásponttól. A francia külügyminiszter álláspontváltoztatásának hátterében az angol katonai kötelezettségvállalás újabb megerősítése állott, mely egyszerre, legalább hallgatólagosan engedékennyé tette a párisi külpolitikát. Londoni hírek szerint angol részről igyekeznek ezt az engedékenyebb párisi hangulatot továbbra is biztosítani, ezért a tegnapi angol minisztertanácson elhatározták, hogy az angol, francia és belga vezérkarok tárgyalásait minden körülmények között megkezdik, bármilyen legyen a német válasz. Viszont, amennyiben a német válasz lehetővé teszi, a régi locarnói egyezményhez hasonlóan, a németek bevonásával szerveznék meg a támadás esetén kötelező kölcsönös segítségnyújtás katonai lehetőségeit s ebben az esetben a német vezérkart is bevonnák a tanácskozásokba. A londoni kormány szeretne a kérdésben teljesen nyílt kártyákkal játszani, mert azt hiszi, hogy ezzel egyrészt a katonai kötelezettségvállalásonkol idegenkedő angol közvéleményt megnyugtathatja, másrészt Németország lekötöttségét is erősebbé teheti az esetleges megállapodással szemben. Ha a német válasz viszont nem kielégítő, akkor az angol kormány a francia és belga kormányokhoz intézendő levél formájában fog a kollektív megoldás lehetővé válásáig kötelezettséget vállalni a két ország Németország felé eső határainak katonai megvédése tekintetében is. Ezzel a levéllel kapcsolatban, amint londoni lapok jelentik, egész sor kérdés merült föl. Egyik az, hogy Anglia a katonai kötelezettségvállalás terén egyedül járjon-e el, vagya karöltve a németek által felmondott locarnói szerződés másik garantálójával, Olaszországgal. A másik kérdés, hogy ha Hitler javaslata nem jelent teljes visszautasítást, hanem áthidalást tesz lehetővé a végleges megoldás felé, a közvetítés meghiúsulásának tekintsék-e ezt, mely a tervezett levélben vállalandó katonai kötelezettségekkel járna. A harmadik és legfontosabb kérdés, mely a közép- és keleteurópai helyzetet is erősen érinti, az, hogy az Anglia által vállalandó katonai segélynyújtás kötelezettsége csak a Rajna-vidékre vonatkozik-e, vagy a Franciaország elleni háborús kihívás más eseteire is. Végül pedig az a kérdés is, fölmerült, hogy Anglia a viszonosság alapján katonai segélynyújtási kötelezettségéért milyen viszontbiztosítékokat kérjen a franciáktól. A londoni kormány tehát elég nehéz és következményekkel teljes kérdések eldöntése előtt áll. Angol vezető körökben azonban remélik, hogy a német válasz lehetővé fogja tenni a sikeres tárgyalások felvételét, melyekkel szemben, komoly jelek szerint, francia részről sem helyezkednek ezúttal a merev visszautasítás álláspontjára. Az angol kormány elhatározásának mindenesetre megvan a diplomáciai manőver-oldala is, mert kétségtelenül nyomást akar gyakorolni az utolsó pillanatban a berlini válasz megfogalmazóira. A franciaországi hangulat különben, amint egy vidéki lap által rendezett és Parisban jellemzőnek tartott népszavazás bizonyítja, meglehetősen békés és egyáltalán nem zárkózik el az európai helyzet újabb rendezésére vonatkozó megbeszélések elől, sőt a németekkel közvetlenül folytatandó megbeszélések elől sem. Időnként természetesen rémhírek zavarják meg a rövid idő óta tartó diplomáciai fegyverszünetet. A német népszavazás eredménye folytán tegnap azt a hírt terjesztették, hogy Hitler most már rövidesen meg akarja valósítani Ausztria beolvasztását Németországba. A helyzet hideg mérlegelése azonban teljesen valószínűtlenné teszi, hogy a berlini diplomácia ebben a pillanatban ilyen lépésekkel akarná szorossá kovácsolni maga ellen Franciaország, Olaszország és Anglia viszonyát. Az angol felsőházban tegnap rövid vita volt az olaszoknak abesszin falvak és nyílt városok elleni állítólagos gáztámadásaival kapcsolatban. A vita érdekesen világította meg az eddiginél jóval nagyobb óvatosságot, mellyel ma Londonban Olaszországot kezelik. Az interpellációt a gáztámadás kérdésében Lord Robert Cecil, a népszövetségi ligák vezére intézte a kormányhoz. A megindult vita folyamán azonban kétségbe vonták az abesszin állítást és egész sor olaszbarát felszólalás hangzott el. A kormány nevében pedig Lord Halifax jelentette ki, hogy a kérdés nem Angliára, hanem a népszövetségi tizenhármas bizottságra tartozik, ami után Robert Cecill lord is visszavonta interpellációját. Franciák és a német kérdés PAIRIS. (Az Ellenzék távirata.) A német népszavazással párhuzamosan rendkívül érdekes és figyelemre méltó népszavazást rendezett olvasói között egy vidéki francia lap, az Indépedence de Pyrénée Orientale című francia lap, amely véleménynyilvánításra szólította fel a franciákat a német kérdéssel kapcsolatban. A lap által rendezett válaszra tömegesen érkeztek be a feleletek, amelyek általában nagy békülékenységről tesznek tanúbizonyságot. Legtöbbjük a jelenlegi szerződések békés úton való megváltoztatását látja szükségesnek az európai béke végleges biztosítására. A beérkezett szavazatok közül 5.000 nagy nemzetközi értekezlet összehívása útján, nemzetközi szerződések módosítása által véli megoldhatónak a kérdést, 5.560 szavazó a németekkel való közvetlen megegyezés szüksége mellett tört lándzsát és 6.568-an kívánták az Olaszország elleni megtorlásos politika azonnali megszüntetését, mert szerintük ez is nagy mértékben hozzájárulna a nemzetközi légkör kitisztulásához. Ezt a részleges népszavazást a közvélemény ismerői jellemzőnek tartják a francia nép gondolkozására. Munkában az angol diplomácia LONDON. (Rador.) Nagybritannia diplomáciájának egész aktivitása e héten az Eden beszédében kifejezésre juttatott álláspont érvényesítésén fog dolgozni. Anglia kötve vona locarnói szerződés által és nem fogja megtagadni aláírását. A tegnapi minisztertanácson mindenesetre megállapították, hogy a várt német ellenjavaslatok nem fogják befolyásolni a három vezérkar tanácskozásait és terveit. Hitler és az Anschluss PARIS. (Rador.) Politikai körök két indokkal magyarázzák benyomásukat, hogy Hitler a közeljövőben megkísérli az Anschluss megvalósítását. Az egyik ama gazdasági és pénzügyi nehézségek, amelyek Németországra súlyosod- nak, a másik a Németország és Olaszország közötti kapcsolatok hirtelen elhidegülése. A londoni és amszterdami piacokon állandóan, a német márka devalorizációjáról beszélnek- Schacht miniszter minden ellenállása dacára. Mintegy 15 napja Németország felfüggesztette a nyersanyagszállást Olaszországba és követeli, hogy az előző szállítások ellenértékét fizessék meg aranyban. Olaszországnak késedelem nélkül félmilliárd Urát kell aranyban fizetnie. „Békét akar a német nép“ London. (Az Ellenzék távirata.) A nyugati nagy államok sajtója nagy terjedelemben tárgyalja a vasárnapi német népszavazás eredményét. Általában megállapítják, hogy ez a népszavazás újra igazolta, hogy Hitler kétségbevonhatatlan hatalom ura Németországban és minthogy a szavazás céljául a német nép békeakaratának megnyilvánulása volt kitűzve, megállapítják azt is, hogy a német nép óriási többsége békét akar, de Németország teljes jogegyenlősége alapján. Fölteszik azonban a kérdést, hogy ennek az akaratnak érdekében Hitler milyen lépéseket tart szükségesnek. (Folytatás a 10. oldalon) A német válasz PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.)" A Havasügynökség jelenti, hogy Neurath báró ma nyújtja át a német békejavaslatokat tartalmazó válaszjegyzéket a berlini angol nagykövetnek. Angol politikai körök szerint, amennyiben ez a békejavaslat olyan lesz, hogy avezérkarok tárgyalásain, a német kormány is részt vehet, azonnal helyet biztosítanak számára és így kiegészítve folytatják a tárgyalásokat. A Havas-ügynökség továbbá tudni véli, hogy az angol, francia és belga vezérkarok a német választól függetlenül is tárgyalásokat folytatnak egymással, amelynek célja a nyugateurópai béke katonai téren való biztosítása. Az angol kormány egyébként levelet intéz a francia és belga kormányokhoz, a levél szövegét azonban csak a német válasz megérkezése után szerkesztik meg és juttatják el Parisba és Brüsszelbe. Hír szerint az angol kormány által intézendő levél a kölcsönös segélynyújtás kérdéseivel van kapcsolatban, de annak érvénye csak a Rajna-vidékre vonatkozik és független a többi határvidékek biztosításának kérdésétől.