Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-01 / 176. szám

TAXA POȘTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea1 Motile* 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Plota Unirii 9 szám. — Telefon­szám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS II/VII. ÉVFOLYAM, 17­6. SZÁM, SZOMBAT AR­A 3 LEI Előfizetési árnak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 1 840 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő A többi külföldi államokba csak a portakülönbözettől több 1936 AUGUSZTUS 1. Az angol Alsóházban, amelyet a znai törvényhozások édesanyjának neveznek, az egyik legjelenté­kenyebb képviselő, nemrég a munkáspárt leader­je, határozott irányon és széles „ecset­­kezeléssel“ szóvátette a kisebbségi kérdést. Szavai súlyosak voltak, mint ahogy őfelsége, az angol király ellenzéke mindig súlyos és amilyen súlyosnak érezzük a brit világot, valahányszor jelentős embere szót emel és a királyi kormányt hivatalos nyilatkozatra kényszeríti. Mentői ünnepélyesebbek, általá­nosabbak, komolyabbak és rendelkezőbbek a szavak, amelyeket mind a két fél, az ellen­zék és a kormány képviselője ejt, különösen, ha célzóbban, érdekben és ítéletben egyez­nek is, annál politikaibb és történetibb jelen­tősége van az ilyen rövid, szilárd, tiszta és világos vitának. Sandburry csak annyit kér­dezett, van-e tudomása Nagybritannia királyi kormányának, hogy Európa egyes országai­ban igen súlyos és a panaszjog érvényesíté­sére számos okot ad a kisebbségi helyzet, mert nem tisztelik és követik a kisebbségi szerződések rendelkezéseit. Sandburry csak röviden és főleg az utódállamok népkisebb­ségeinek az egyre rosszabbodó helyzetét is­mertette, azonban ez a vázlat elfogulatlan, tárgyilagos és szívbemarkoló volt. Egyetlen tévedést követett el, amikor hitte, hogy a N­épszövetség alapokmányában fektették le a kisebbségi szerződéseket, holott Wilson és társainak minden erőfeszítése hiábavaló volt egykor és a kisebbségi jogvédelmet nem fog­lalták a Népszövetség alkotmányába, csak utólagos határozatokkal állapították meg, hogy a párisi szerződésekbe írt határozatok a Népszövetség védelme alatt állanak és mi­ként kell a kisebbségek panaszjogát intézni. A kis szónoki elcsuszamlás nem volt végze­tes a lényegre, amely nyilatkozat követelése volt: foglalkozni fog-e most már az angol kormány a kisebbségi kérdéssel? Gyors válasz érkezett a kérdésre. Mégpedig Biden ajkáról. A külügyminiszter ezzel aláhúzta, hogy a kisebbségi jogvédelem nem csupán ér né­kszövet­ségi kérdés, de különleges angol külközéleti ügy is. Eden az angol nemzeti és a nemzetközi jogász szellemében mindenek­előtt pontosan megállapította, hogy a kisebb­ségi jogvédelem a népszövetségi alkotmány­ban csak szellemileg, viszont az egyes álla­mokkal a békeértekezleten kötött külön-kü­­lön békeokmányokban és főleg a kisebbségi szerződésekben lényegileg jelen van. Aztán a diplomata művészetével igazat adott Sand­­burry kíváncsiságának és ecsetelésének, szó­val mellőzve részleteket, igenléseket és taga­dásokat, parancsoló módban kijelentette, hogy emberi érdekből is, a jelen veszélyes politikai helyzetre való különös tekintetből is, a kisebbségi szerződéseket pontosan meg kell tartani. Aki a kell fogalom és szó igazi tartalmát, különösen angol és külügyi mel­­lékzöngéiben pontosan ismeri, tudja, hogy ezt angol külügyminiszter olyankor használ­ja, mikor törvény, vagy szerződés igazi szel­lemét kell helyre­állítani. A miniszter igazat adott a kérdező ellenzékinek s általános alak­ban bár, de így annál nagyobb nyomatékkal hozzájárult egész fejtegetéséhez és egész ál­láspontjához, amikor kijelentette, hogy a kér­dést a kérdező szellemében magáénak érzi az angol kormány. Ez a rövid, határozott, álta­lános, a törvény fogalmazás irányával kijelen­tett nyilatkozat reménnyel töltheti el a való­ban és jogtalanul szenvedő kisebbségeket. A kérdés időszerű volt, mert egy általános bé­keértekezlet s egy elháríthatatlan népszövet­ségi reform a kisebbségi kérdést hamarosan napirendre fogja állítani. Az Alsóház vitájá­ból látszik, hogy Anglia készül ezt a végre ismét időszerűvé tett kérdést, mint a béke egyik fő akadályát becsületesen megoldani. Bi­zonyára nagyobb sikerrel, mint aminő volt leg­utóbb lefolytatott külpolitikai­ küzdelmeiben. Bombázzák Madridot a felkelők Hitler el akarta foglalni Spanyol-Marokkót.­­ Véres csatá­rozások tartják rémületben Spanyolország lakosságát A spanyolországi polgárháború változó szerencsével folyik. Az utolsó huszonnégy óra jelentései szerint a kormány több tény­leges eredményt ért el, viszont az ellenfor­radalom szerencsésnek látszó előkészülete­ket végzett. Most már határozott külföldi jelentések megerősítik, hogy San­ Sebastian és Ovideo a madridi kormány kézlére ke­rült, Cordova és Granada alighanem a mai nap folyamán szintén a baloldaliak birtokát fogja gyarapítani. A fölkelők viszont Huel­­vát és Toledót biztosították maguknak to­vábbra is. A tegnap esti órákban elterjedt az a föltűnő, eddig azonban még meg nem erősített hír, hogy Valencia, a nagy Földkö­zi tengeri öböl kulcsvárosa, amelyen keresz­tül Madrid élelmi és hadiszerrel való ellá­tása történt, a felkelők birtokába esett s igy az Alicante tegnapelőtti elfoglalásával a Gibraltárig biztosított vörös uralom a ten­gerparton megdőlt. Ha igaz a másik hir, hogy Mola tábornok rövid visszavonulás se­gítségével hatalmas megerősítéseket vont magához és a barcelonai út felől is elzárta Madridot, akkor igaznak kell elfogadnunk azt a jelentést, hogy Madridban ínség állott elő és most már a vizet is adagolják. Ma reggeli jelentések legfontosabbika, hogy a fehér repülőgépek megjelentek Madrid fö­lött és bombákat dobtak le. Kétségtelen, hogy ez a meglepetés pánikot idézett elő, másrészt a négy nap előtt levert fehér bel­ső zendülést Madridban új életre kelti. Madridi menekültek rémes dolgokat mesél­nek az elnyomott zendülés következményei­ről. A pompás székesegyházak és paloták, külön-külön harcok tárgyai voltak s renge­teg műkincs pusztult el, de még borzasz­tóbb, hogy szakadatlanul folynak a kivég­zések. Külföldi mérlegelés szerint, a vörösök és a fehérek hatalmi állománya következő vol­na: Katalónia, Észak- és Közép-Spanyolor­­szág keleti része, mintegy 29 tartomány, a vörösök kezén van; a Portugáliától északra és keletre húzódó tartományok (ezért jár a portugál külügyminiszter Londonba!), to­vábbá Andalúzia és Granada vidéke, mint­egy 20 tartomány, a fölkelőké. Tegnap a fölkelők javára annyiban is javult a hely­zet, hogy egy tengeralattjáró elsülyesztésé­­vel, egy másik súlyos megrongálásával, az­tán három hadihajó átpártolásával a fehé­rek tengeri ereje növekedett, azonkívül fö­lénybe kerültek a levegőben, ahol az ifjú repülőtisztek önkéntes alakulatai hihetetlen vakmerőséggel ritkítják a vörösök repülő­gépeit. Külföldön arra számítanak, hogy szombaton, vagy vasárnap Franco tábornok döntő tengeri és légi csatát provokál a gib­­raltári szorosban és akkor jelentékeny ma­rokkói haderőket vet a spanyol földre. Dip­lomáciai tekintetben rosszabbodott a madri­di kormány helyzete. Igaz, hogy Németor­szágban és Olaszországban megtiltották a fölkelők segítségére menni óhajtó önkéntes csapatok szervezését, ellenben sorra lemon­danak a spanyol külképviseletek; most a római követség után a berlini spanyol kö­vetség hagyta el a helyét. Tegnap az a szen­zációs hír terjedt el, hogy Spanyolország nehéz helyzetét külföldi hatalom Spanyol- Marokkó s a hét északafrikai protezsált vá­ros elfoglalására akarja kihasználni. A mad­ridi spanyol külügyminiszter egy állítólagos nyilatkozata szerint ez a külföldi hatalom Olaszország lenne, viszont ma reggel Bucu­­resti­ből érkezett jelentés szerint, Németor­szág a gyanúsított. A kikötőkbe úgyszólván minden európai hatalom küldött már hadi­hajókat s elszállítja alattvalóit. Bosszút áll a hatalom 'MIENTXAYE. (Az Ellenzék távirata.) Egy komolynak látszó jelentés szerint San-Se­bastian mégis a vörös milícia kezére jutott. A kormánycsapatok kivégezték a Loyola-kaszárnyában elfo­gott Tarasti tábornokot, valamint húsz másik tisztet. Tarasti tábornok, San-Sebastian kormány­zója volt. Valespin alezredes, a védelem tu­lajdonképes vezére, elmenekült Más he­lyeken a madridi kormány kezére jutott Aranjoux és Barrera tábornok, Ruiz képvi­selő, a spanyol fallanx tagja és a repülő­gépről lelőtt Mulube fasiszta. Moszkva támogatja a spanyol kor­mányt. A Guadarrama- hegységben lefolyt har­cokban a felkelők lelőtték a kormány egy három­­motoros, legmodernebb felszerelésű repü­lőgépét. A repülőgép állítólag szovjet eredetű volt Egyre erősödő megyőződés szerint külön­ben Moszkva vezető szerepet játszik a kor­mány ellenállásában. Két orosz ügynököt a felkelők agyon is lőttek. Állítólag Kun Béla is Madridban van. A felkelés ügyének újabb sikeréről számol be az a távirat, amely szerint a kormány Libériád nevű cirkálójának legénysége megadta magát a felkelőknek és ezek oldalán harcol tovább. Egyik Handeyból érkező jelentés szerint, Valencia is csatlakozott a felkelőkhöz. Ma­laga körül heves harcok dúlnak, melyek­nek kimenetele egyelőre bizonytalan. Észak­­nyugat-Spanyolország teljesen a felkelők ha­talmában van. Ki lesz a győztes? A Reuter-ügynökség jelenti Londonon át, hogy a spanyolországi helyzet legutolsó ké­pe szerin­t 29 tartomány a kormány hatalmában van, míg a felkelők 20 tartományban urak. Ezenkívül a felkelők tartják hatalmukban a gyarmatokat is. Saragossa előtt rendkívüli hevességű har­cok folytak, melyekből a kormánycsapa­tok vesztesen kerültek ki. A felkelők állításai szerint ez a küzdelem döntő jelentőségű lesz a helyzet további ki­alakulására. Mola tábornok, burgosi főhadi­szállásán kijelentette, hogy seregeivel most már haladéktalanul Madrid ellen indul. Londoni jelentés szerint, az angol, fran­cia, olasz és portugál kormány állítólag együttes fellépésre készül a Spanyolország­ban tartózkodó külföldi állampolgárok ér­dekében. Mint Rómából jelentik, az olasz hajók több magyar menekülőt szállítottak Spanyolországból Olaszországba. Nem költözik el a kormány PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Az a hír, hogy a vörös kormány Valenciába költözik, valótlannak bizonyult, mert Valencia a fel­kelők kezére jutott, állítólag árulás útján. Ezzel az Alicanteben berendezett vörös uralom a tengerparton vál­ságba jutott és Madrid el van zárva a ten­geri szállításoktól, mert Barcelonával is in­gadozó az összeköttetés. Madridban már élel­miszer jegyeket léptettek életbe és adagolják a vizet. (F­oly­tatása a 8­ oldalon) A SPANYOL „HADSZÍNTÉR“. A fehér vonalak a kormány­csapat­ok, a fekete vonalak a felkelők útját jelzik.

Next