Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-01 / 254. szám
1936 trovembere. A mozdonyvezető ébersége mentette meg az utasokat Meghiúsult vasúti merénylet BUCURESTI, október 31. Az Universul jelentése szerint Resita- Calnic között ismeretlen tettesek a motorosvonat elé hatalmas köveket raktak a pályára. A közelben lévő fahídat szétszedték s a pályát ezen a helyen is eltorlaszolták a faanyaggal. Az volt a cél, hogy kisiklatják a vonatot és kirabolják az utasokat. Szerencsére a vasúti személyzet észrevette a toklászt, megállították a motort és a pályát megtisztították. A vonat késéssel érkezhetett meg Resita-ra. A csendőrség az eljárást megindította. Németországban egyelőre szó sem lesz a pénz leértékeléséről BERLIN, október 31. A Havas-ügynökség jelentése szerint Schlotterer, gazdaságügyi miniszteri tanácsos nyilatkozatot adott az Angriff c. lapnak, melyben a márka árfolyamának leértékelésével foglalkozik. Véleménye szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha Németország piacot talált ipari cikkeinek elhelyezésére s megtalálta azt a forrást is, melyből élelmiszer- és nyerstermékszükségletét fedezheti. Gurie Basarabia-i görög keleti metropolita ügye máig sincs tisztázva. A metropolita továbbra is ártatlanságát hangoztatja s a büntető eljárás megindításának és kolostorba való utalásának felfüggesztését kérte, hogy Jamandi kultuszminiszter előtt ügyének részleteiről beszámoljon. A Porunca Vremii jelentése szerint Gurie ma érkezik Bucurestibe. Látogatást tesz Miron Christea patriarchánál, majd jelentkezni fog a kultuszminisztériumban. S9 De sok kincs is nyugszik. ír keresztek, süppedő sírok házsongárdi temetőben Az ég szürke fellegruháján reggel réseket hasított. A nap kelet felől a háziak fedelére reálesett, de aztán a kéményelv füstje lassan a fénycsikokra ömlött, szél is akadt, hogy összetűzze az elszakadt fellegcsuhát s a vége az lett, hogy ez égen a nap sugara ködbe fulladt, a földre pedig egy darabban hullt a bánatos, őszi árnyék. És igymaradt egész napig. A sáros utcák és a város elővert házai s a köztük járó siető, vagy riadtan, céltalanul előrelépő emberek és a szürke árnyék egyetlen nagy, lehangolóan szomorú képbenőnek össze: mintha most minden egy hatalmas, nagy temetésre készülődne: a nyárás, az ősz is. Abránalszinü hangulat s a hánatot hirdető zsongás a házsongárdi temetőnek vaskapujához vezetett. A gyászszinüi drapériát a szellő megrángatta néha s a gyászjelentés, mintha egyre intett volna: — Vigyázzatok! Vigyázzatok, mert minden élet elpusztul egyszer s minden emlék elfakul, legyen bár felette fejfa márviánytödb, vagy csak dűlt keresztbe. Elporlad minden és az élők lassan, lassan, de elhaladnak felette. Hát vigyázzatok ... — Kopott,bolond gondolatok, de mégis ők vezettek bennebb a házsongárdi kert bozóttal, fákkal elrejtett sok zugába, holtakat idézni az emlék kerész tutján ás ijedezni azon, hogy minden elmúlik. Gyönyörű emlékgyűjtemény ez. Közel négyévszázadnyi emlék van itten, egy csokorba fűzve sírokból, kövekből, szavakból, melyek már-már elmosódtak a nagy kőtömbök oldalán is. Pompás, szines virágruhába öltöztetett sírok s beroskadt, kicsike hantok, száraz ágak, száraz levelek s pusztulás. Süppedt sírok, fakó fejfák, korhadt keresztek A házsongárdi temetőnek az emlékkincse óriási. De szó sincs arról, hogy mi mostan felfedezzük a kincseket. Megtették ezt már számtalanszor nálunk sokkal hivatottabbak, de sajnos, munkájuk gyümölcsét a közönség nem élvezi. Mert nincsen a temetőkertnek jegyzéke a neves sírokról s útmutató ■kataszter nélkül egy’ ilyen sírkert,rengetegben csak kilátástalan lehetne már eleve minden egyéni, jószándéku próbálkozás. Pedig ma már nem kényszerhelyzet ez a hiányos állapot. A házsongárdi temetőnek nagyon alapos ismerői élnek ma is a városunkban is feljegyzéseik bizonyára hatalmas, kötetekre szóló nagy munkát is betöltenének. Most ne említsünk mást, csak kettőt: Herepei János tanár és dr.Kelemen Lajos talán a leghivatottabbak arra, hogy végre könyvbe öntsék a temető sok régi kincsét, mindenki ismerhesse meg. Nagy társadalmi mozgalomra lenne szükség az érdekében. Ilyen már indult is néhányszor és mindig csak kudarcba fulladt. De talán egy újabb kísérlet sikeresebben célhoz érne. Megérdemelné biztosan. Ma az ember, ha a sírokközt emlékeket kutatva bolyong, a keresésben csak szerencsés véletlenekre van utalva. De ha a véletlen nyomába akaszkodott a kutatónak, a sírkövek között haladva több évszázados véseHerepei János tanárnak a jegyzeteiből kiesett adatok most a vezetőink. Időrendi sorokba szedve látogatjuk a temetőnek legrégibb és leghíresebbnek nevezett síremlékeit Nem mind. Hiszen, ha mindahány van meg akarnánk most nézni sorban, hetekig járhatnánk utánuk s mégsem érnénk a végére. Szemelgetve járunk a múltnak nagyon régi kincseskertjében, egy-egy kicsit tapogatózva, megilletődve, vagy haraggal, aszerint, hogy miilyen az emlék s milyen a gond, amely vigyázza. S az évjelző számok pórázán mind inkább a jelenbe érünk ... Állítsuk össze hát a névsort: Boncidai Gergely ötvös, városi főbíró. Meghalt 1600-ban Csanádi Pál unitárius püspök. Meghalt 1636- ban Tolnai János szücsmester, városi főbíró. Meghalt 1637-ben. Járai Sámuel unitárius püspök. Meghalt 1637- ben. Bácsi István nyomdász, városi főbíró. Meghalt 1643-ban. Szenczi Molnár Jámos a helyireformátus szászok papja, Szenczi Molnár Albert fia. Meghalt 1646-ban. A temető szakértőjének, Herepei János tanárnak a feltevései szerint, szintén ebben a sírban nyugszik Szenczi Molnár Albert, a költő. Gaszner Szabó Ambrus szabó, városi főbiró. Meghalt 1661 -ben. Kovásznái Péter református püspök. Meghalt 1673-ban. Polyik János, a város volt vicekapitánya. Meghalt 1680 körül. Sárospataki Pataki István, ref. professzor, a kivégzett Bánffy Dénes udvari papja, II. Apaffi Mihály fejedelem nevelője. Meghalt telire bukkan a szem minduntalan. A temető rengetegében van a tizenhatodik század végéről maradt kőhasáb is. Ezeket azonban ma már csak alig lehetne megtalálni. Földbe süppedtek, gyom takarta be őket, irtásuk lemállott: napok, sőt hetek kellenének ahhoz, hogy végül megtaláljuk. Vagy átlépünk rajtuk s ha lábunk megbotlik bennük, nem gyanítjuk, hogy talán a temetőkertnek az egyik legelső lakóját zavartuk túlvilági álmabékéjében a koppanással. Útmutató kataszter nélküli csak béna, vak tapogatózás lehet minden próbálkozásunk. S ezen túl a kegyelet gondja: a sirok ismerete nélkül nagyon könnyen bezár a helyzet, hogy nagy hatottak régi sirját felássák ismét s régi csontok kerülnek majd a hulladékba anélkül, hogy valaki tudná, vagy akár csak gyanítaná is, milyen becsült, becézett ősnek elporladt testéből valók. 1693-ban. Misztóthfalusi Kis Miklós nyomdász, teológus, író, mai helyesírásunk megalapítója. Meghalt 1702-ben. Síremléke egyike a nagy temető legszebbjeinek. A sírt őriző régi kő a tó egy uj emlék került és a gyönyörű kőhasáb most ennek a tetején fekszik. Dimién Pál, az unitárius kollégium rektora, keresett orvos. Meghalt 1720-ban. Wissowati András, a helyi lengyel unitáriusokpapja. Meghalt 1735-ben. Szathmári Pap Zsigmond, református püspök. Meghalt 1760-ban. Dr. hilibi Haller Károly főrendiházi tag, egyetemi tanár, a város díszpolgára. Meghalt 1811-ben. Szathmári Pap Mihály ref. teológiai professzor, a hágai tudós társaság tagja. Meghalt 1812-ben. Dr. Gyarmathy Sámuel orvos, tanár, nyelvész. Meghalt 1830-ban. Otordai Székely Miklós unitárius püspök. Meghalt 1843-ban. Gidófalvi Jancsó Pál, az első magyar komikus. Meghalt 1845-ben. Aranyrákosi Székely Sándor unitárius püspök és író. Meghalt 1854-ben. Oroszfáji Pergő Czelesztin drámai színész. Meghalt 1858-ban. Csikszenttamási Kedves István apátplébános. Meghalt 1864-ben. Gyulai Ferenc színművész, Gyulai Pál bátyja. Meghalt 1866-ban. Kriza János unitárius püspök, költő, népköltésgyűjtő. Meghalt 1875-ben. Hídvégi gróf Mikó Imre főpohárnokmester, tudományos iró, a Muzeum Egylet alapítója. Meghalt 1876-ban. László József színművész. Meghalt 1878. Nagy Péter református püspök. Meghalt 1884-ben. Brassói Sámuel egyetemi tanár, polyhistor. Meghalt 1897-ben. Szemerjai Szász Domokos református püspök. Meghalt 1899-ben. E. Kovács Gyula drámai színész,költő. Meghalt 1899-ben. Salamon János, Bem tábornok tábori zenésze, híres prímás, ő volt az utolsó muzsikus, aki tudta az eredeti Rákóczi-nótát. Meghalt 1899-ben. Málnási dr. Bartók György református püspök. Meghalt 1907-ben. Dr. Purjesz Zsigmond belgyógyász, egyetemi tanár. Meghalt 1918-ban. De ne folytassuk. Egy cikk kerete nem elegendő arra, hogy felsoroljuk mindazokat a rég kihunyt ember értékeket, akik a házsongárdi temetőben alusszák a halottak álmát. Régiek, újak, még újabbak: halottak mind. Papok, tudósok, költők, művészek, grófok, bárók, közrendiek: már halottak, elfelejtettek,vagy emlékekben visszajárók: a temető vigyázza őket s íratlan regényeiket. Jobb őrizőjük mint mi mindahányan, akik néha meglátogatjuk őket s mig métózunk közöttük, visszatérnek a jelen és a jövő gondjai: valami ősi ösztönnel, riadtan mindegyre el-elfordulunk a múlttól s életszint s keresünk még itten is. És találunk: a kert egyik zugában, rég elhagyott kriptában szalmapriccset rá tűnik s egy élet pár kopott nyomát. h. j. „De sok kincs fekszik benned a temetőn! ARTHUR WEIGALL AIERO 380 lap, remek kiállításban, fűzve 139 Lei, vászonkötésben 185 Lei. Az Athenaeum életregénysorozatában. (Graves: Claudius, — Claudius, az Isten, — Tieburg : Robespierre, — Brion: Attila élete.) Claudius császár utódának szépségbe és gazdagságba, ángba és vérbe bőrűlt élete. LEPAGE-nál, Quj. —- Postán utánvéttel. BC BENZ BK A parfümjének megválasztása már sokszép hölgynek okozott nehézséget. Az utánozhatatlan ,,DIAVOLO“ kölnivíz hathatósan simul minden hölgy egyéniségéhez és azt a rejtélyes fluidumot kölcsönzi, amelyet oly szívesen szívnak be a mondén körökben. kölnivíz DIAVOLO A városi pótköltségvetés sem , sem a kisebbségi egyházaknak Tg.Imresec A város időközi bizottsága most készítette el pótköltségvetését, melynek végösszege 2 millión felül van. Tekintettel arra, hogy a rendes költségvetésbe semmit sem vettek fel a helyi kisebbségi egyházak segélyezésére azzal az indokolással, hogy nincs megfelelő alapja a városnak, most a pótköltségvetés elintézésénél remélték a kisebbségi felekezetek, hogy jóváteszik a költségvetés szépséghibáját, már csak a törvény kötelező erejénél fogva is. Ez azonban most sem történt meg s a kisebbségi egyházak számára semmiféle segélyösszeget nem állítottak be. A város magyar polgársága felebbezéssel élt a pótköltségvetés jóváhagyása ellen, a közigazgatási törvénynek megfelelő formák között. Ezt a tiltakozást és felebbezést azonban az időközi bizottság nem vette figyelembe s a pótköltségvetés tervezetét úgy terjesztette fel jóváhagyás végett, hogy a kisebbségi egyházak segélyeit teljes merőben kihagyta belőle.