Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-02 / 26. szám
* 7, ,Acfiunea Patriotica “ 12 pontja CLUJ, február 1. I tegnap délelőtt o, i// /purkamaru nagyterűjében nyi/iMUWS közgyűlést tartott a helybeli ,,Acţiunea Patrioticai" Megnyitó be'eilet Danila Papp nyugalnuboti tábornok tartott. Az elnök bevezető szavaiban csoportjának utóbbi időben végzett munkájáról számolt be röviden. .." Acţiunea Patriotica beadványt intézett a helyi állami intézményekbe, a netek visszavonul utosítása érdekében. ls érintkezésbe lépett a város vezetőségével, hogy az idegen néves utcákat román nevekkel hissa el. Katalógust készít a román iparosok és kereskedőkről, hogy a román közönség forduljon idegenekhez. Speciális törvényjavaslaton dolgozik, mely eltünteti majd az idegen feliratokat és megszünteti azt az érzést, hogy az ember egy idegen országbeli még mindig megoldatlan Barit iudiceum kérdésével kapcsolatban a cigánytelep kilakoltatásért ajánlja. .A városnak ez a tervele volna a legalkalmasabb iskolaépítésre, anlál is inkább, mert ez a negyed viseli legjobban magán a román seheret. A román hadseregnek városunkba van bevonulásért és a nagy egyesülést a főtérre építendő emlékművel kívánja maradandó emlékké tenni a hazafias csoport. Metes 12 pontja az elnöki megnyitó után Stefan Metes, volt államtitkár a kisebbségek kérdéséről beszélt. — A kisebbségek bel- és külföldön izgatnak a román állam ellen Mi az oka ennek? Mi teszi lehetővé? ,Az állami hatalom, a telentéli hiány. A kisebbségek szabadon szerv ezkednek és idegen országtól várnak segítséget. Jogalapjuk, az Alba-lulia-i egyezmény, melyet nem az egész, csak a transsylvániai románok egy része, szocialista szellemek sugallatára kötötték meg ilyen szégyenteljes módon. Később maga Maria is belátta, hogy hibát követett el ezzel az egyezménnyel, melynek alapján a kisebbségek jogtalanul mindegyre a Népszövetség elé viszik panaszaikat. Az itteni magyar kisebbségek nem tárgyalhatnak Pesttel. Románia elég erős arra, hogy maga tegyen igazságot. — Romániában kétféle kisebbség él: 1. történelmi tradiciója: magyarok, székelyek, szászok; 2. jövevények, telepítettek: oroszok, rutének, zsidók stb. Az összkisebbség száma négymillió, ez a négymillió pedig nem teheti egy pdfiglott állammá Romániát. Majd ismertette a közvetlen közhatalomváltozás utáni magyarság és szászság magatartását és e két kisebbség politikai pártjainak kialakulását. — A világon egy országban sincs olyan jó dolga a kisebbségnek, mint Romániában. Adatokkal bizonyítja állítását Metes, volt államtitkár. Igaz ugyan, hogy statisztikai kimutatásai nem a legújabbak. De általuk sikerült igen kedvező képet festeni a mai kisebbség életéről. A Transsylvániában és Bánátban a posta- és távirat-telefon hivatalok nagy része kisebbségi. Az agrárreform a kisebbségek részére készült kedvezményesebben. A kisebbségi egyházak iskoláinak száma állandó növekedést mutat. A magyar és szász bankok jobb helyzetben vannak, mint a többségiek Pest és Berlin kiapadhatatlan forrás. A Román Nemzeti Bank is inkább kisebbségi vállalatokért segít. Iparban és kereskedelemben megintcsak a kisebbségek vezetnek. Több kisebbségi könyv, folyóirat, napilap lát napvilágot, mint a régi impérium alatt. Nyomdája és könyvosztálya a kisebbségnek van a legtöbb. A szabadfoglalkozású pályákon a zsidóság jelent komoly veszedelmet. A zsidó orvosok és ügyvédek száma, vagy több, vagy legalább is egyenlő a keresztényekével. A román politikai pártok közül a nemzetiparasztpártot ítélte el leginkább s legnagyobb bűnéül az Alba-lulia-i egyezményt tudta be. Mik a teendők?! Az Acţiunea Patriotica megszavazott határozatokban válaszol: 1. A politikai pártok közös megegyezés folytán állapodjanak meg egy állandó kisebbség szembeni magatartásban, szem előtt tartván az állam és a román nemzet felsőbb érdekeit. 2. Az 1918 december 1-én kötött Albalulia-i kisebbségi egyezményt tekintsék véglegesen megszűntnek, mivel valótlan és káros a román államra nézve. 3. Változtasság meg a választási törvényeket kerületekként, vagy megyékként. 4. A román állam magatartásának az alapját a trianoni szerződés képezze kisebbségeinkkel szemben. 5. A kisebbségek és kisebbségi intézmények vagyonát sajátítsák ki az agrártörvényben előirt mértékben. 6. Az országhatárok mentén 50 km. szélességben mindenféle eladásra kerülő kisebbségi viagon először a román államnak ajánlódjék fel megvásárlás végett s csak ezután magánfeleknek. 7. Az országhatárok mentén 50 km. szélességben 30 éven keresztül egy kisebbségit se nevezzenek ki állami tisztviselőnek. 8. A román hivatalos közegek tegyenek különbséget a székelyek és magyarok között, az előbbit különb nemzetiségnek tartja az utóbbinál, ami különben a székelyeknek is a meggyőződése. 9. Részesüljön támogatásban egy igazi Székely Párt, mely legyen független a Magyar Párttól, mely állandó összeköttetésben van Magyarországgal, a mi halálos ellenségünkkel. 10. Az új sajtótörvényben szögezzék le, hogy új lap indításához előzetes engedély és pénzbiztosíték szükséges. 11. Az állam csak magyar nyelvű állami iskolákat támogasson pénzzel s ne felekezetieket is. 12. A szabadfoglalkozásokban, iparban, kereskedelemben érvényesüljön a proporcionalitás elve. A határozati javaslat elfogadása után Metes a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Mi nem akarunk románosítani. Nincs szükségünk renegátakra. Mi igazságot akarunk és mindenkinek nyelvi és faji szabadságot. De lojalitást, megértést és segítséget kérünk az állam részére. Közeledjék a kisebbség és mi is közeledünk, amíg őszintén kezet foghatunk. ELLENZIK 1937 február 2. 1 Bethlen István gróf karácsonyi cikkének újabb visszhangja ,,A romániai magyarok üldözéséről, terrorizálásáról, tönkre tételéről beszélni — kihívás“ CLUJ, február 1. Bethlen István gróf ismert karácsonyi cikkének ma újabb visszhangját közöljük. A nyilatkozó Madgearu Virgilt felesleges bemutatnunk. A nemzeti parasztpárt főtitkára és kormányainak volt kereskedelmi és pénzügyminisztere, nemrégiben előadást tartott országszerte a nemzeti munkavédelem kérdéséről. Már akkor meglepetve tapasztaltuk, hogy a sokat hangoztatott demokrata párt valósággal elhajlott alapprogramjától és maholnap nem tudunk különbséget tenni a többségi pártok kisebbségi célkitűzései között. Amióta Maniu Gyula elmondotta emlékezetes Badacini beszédét, melynek jelentőségét az a megállapítás képezte, hogy a ,,hegytetőről látom a debreceni templom tornyát“, sokat változtak a belpolitikai viszonyok. A nemzeti parasztpárt vezérkarából idáig ketten szóltak hozzá a kérdéshez. Moldovan Vater volt transsylvániai kormányzó, szenátor, a nemzeti parasztpárt alelnöke nyugodt hangú kijelentésekben a kérdés lényegéről beszélt: meg kell vitatni a kisebbségi kérdést, mely a két állam között a tulajdonképeni feszültséget alkotja. Pap Ghita, a Maniu kormány volt kisebbségi minisztere pedig, aki megfogalmazta a párt kisebbségi programját, szükségesnek látja a kisebbségi törvény megalkotását a szomszédos csehállam mintájára. Most pedig Madgenry kétségtelenül feltűnést keltő nyilatkozata elsiklik a lényeg felett és polémikus jellegével eltereli a figyelmet Bellion cikkének alaptételéről. Mindezekből pedig megállapítható, hogy a kisebbségi kérdésben még a nemzetiparasztpártban sincs egységesen kialakult vélemény. Megdöbbentő azonban, hogy Madgearu, aki pedig hazájának kétségtelenül egyik legtájékozottabb politikusa, az nem ismeri a magyarság helyzetét. Rólunk csak annyit tud a főváros, amennyit egyes többségi lapok célirányos beállításából kiolvasnak, elferdítve a helyzetet és minden bokorban irredenta nyulakat keresnek Mindazonáltal jó ismerni Madgearu álláspontját, amely a kisebbségi kérdést egészen más megvilágításban nézi, mint amilyenben néznie kellene egy román politikusnak. Madgearu nyilatkozata a következő: magyar lappok és folyóiratok jelentékeny számban jelennek meg. Az ország összes állampolgárai ugyanazokat a jogokat és szabadságot élvezik, mint amelyekben a magyarok részesülnek különbség nélkül. Ilyen körülmények között a romániai magyarok ,üldözéséről, terrorizálásáról, töriközétételéről“ beszélni direkt kihívás. Bethlen István nevezetes mérsékelt szelleméről. Ezért éles kirohanásának a kisebbségi kérdésben nats jelentősége kell, hogy legyen. Ezt különben a cikk teljesen megmagyarázza. Bethlen István gróf annak dacára, hogy optimista Magyarország külpolitikai helyzetét illetőleg, aggódiklazájának bábom utáni katonai helyzete miatt és úgy tünteti fel, hogy ugyanakkor aggódik a külföldi magyar kisebbség sorsáért is. Expozéjának legszembetűnőbb ellentmondása az, hogy egyrészről nem helyesli a revíziós izgatást — legalább is, mint hivatalos kormányténykedést — miért felfogása szerint .,a revízió megvalósulásához még egy kedvező világközvélemény sem elegendő", másrészről viszont határozott híve Magyarország fegyverkezésének, habár egyik szomszédjának sincs támadó szándéka. Magyarország fegyverkezése és a kisebbségi kérdések Ami Magyarország fegyverkezését illeti, Bethlen István gróf a Le Temps-nek egy cikkét kommentálva azt az aggodalmat osztja, hogy abban az esetben, ha Magyarország, Németország és Ausztria példáját követve, saját kezdeményezéséből fegyverkezni kezdene, a kisüntant államak ugyancsak saját kezdeményezésükből felmondanák azokat a kötelezettségeket, amiket a kisebbségi szerződésekben vállallak. Nem nehéz megérteni, hogy Bethlen István grófot aggasztja ez a kilátás, amely megfosztaná Magyarországot egyik nemzetközi agitációs ürügyétől és attól az állítólagos erköcsi jogcímtől, hogy a külföldi á*!- 1 latinokban élő magyar kisebbség gyámjának a szerepét viselje, amit ma játszik. Ebben a lelki állapotban és a trianoni szerződés katonai záradékainak igazolása keresésében ahhoz a vádhoz folyamodik, hogy az utódállamok is revideálták a trianoni szerződést azáltal, hogy nem tartották tszteletben a kisebbségi szerződést. Különösen Romániáról állítja, hogy ,,a magyar kisebbséggel szemben a kisebbségi szerződés egyik pontát sem alkalmazzák és ott tulajdonképen ez a szerződés nincs érvényben“. „Bethlen István elfeledte Transsylvánia történetét“ Bethlen István gróf karácsonyi cikke meglepte a román közvéleményt, nemcsak a Románia ellenirányult támadás vjrulenciájával, amit a magyar kisebbség üldözésének hamis tételére alapított, hami tételeinek és tendenciájának ellentétei miatt is. Azáal, hogy az olvasókat újsághírekhez utalta, egyúttal azt is bevallotta a szerző, hogy ítéletei minden tárgyilagosságot nélkülöznek. Mert könnyű azt állítani, hogy „a külföldön élő etnikai kisebbségek sohasem voltak annyira elnyomva, mint mostani, ha nem hal át a bizonyítás elemi kötelessége. Mit szólna Bethlen István gróf, ha egy román államférfi cikket írna a külföldi sajtóban arról az állandó nyomorról, amelyben a magyar parasztság él, amely nem részesült földreformban és amely ma is félfeudális munkaviszonyban él a mágnások kiterjedt birtokain? És ha összehasonlítanák valamelyik magyar parasztnak a jövedelmét esetleg éppen a gróf birtokán dolgozók közül, egy Romániában földhöz juttatott magyar nemzetiségű paraszt jövedekével, milyen erkölcsi jogcíme volna a volt magyar miniszterelnöknek, hogy a romániai magyar parasztság nevében beszéljen? A román államférfinak nem kellene ebben a tekintetben egyszerű kitalálásokhoz folyamodania, mert elegendő bzonyiték állana rendelkezésére. Ha ezt a kérdést feltette volna magában, Bellén István gróf nem kockáztatta volna meg, hogy „romániai magyar testvéreink minden képzeletet felülmúló kiirtásáról, tönkretételéről és terrorizálásáról“ beszéljen, felmentve érezve magát a legelemibb bizonyítás kötelezettsége alól. Az idézett cikkben tulajdonképen csak a székelység kulturális önkormányzatának a kérdését vetik fel, aláhúzva különösképen a székelyek közbirtokainak kisajátítását, amely különben néhány évvel ezelőtt a Népszövetség egyik határozatának is tárgyát képezte. Azt állítja továbbá, hogy Románia iskolapolitikáján keresztül az egész székelységet behálózták román iskolákkal és román tanítókkal azzal a céllal, hogy a székelyeket elrománosítsák. Még ebben az esetben is Bethlen István gróf eltávolodott a történelmi igazságoktól és mai realitásoktól. Lehetetlen tagadni, hogy a ,,székelyek“ nagyrésze román őslakokból áll, akiket a magyar uralom alatt el nemzetettein tettek. Ha Bethlen István grófelfelejtette Transsylvania történetét, frissítse azt fel újból emlékezetében. És várjon meg lehet-e tagadni a székely nemzetiségű román állampolgároktól azt a jogot, hogy a román államtól román iskolákat kérjenek és az államtól azt, hogy a kívánságnak eleget tegyen? Elismerve azonban, hogy a román állam magatartása a székelyföldi közoktatásban helytelen, milyen jogon általánosít Bethlen István gróf, azt állítva, hogy. ..mindaz, amit a székelyekről mondottunk, vonatkozik a vámosokra is, a városi intelligenciára és az egész transsylvánia magyar népre. ..Sohasem volt a kisebbség ilyen helyzetben. A városi magyar kisebbség? Sohasem volt alkalma olyanjó anyagi helyzetben élni, mint most. A magyar iparosok, kereskedők és kisiparosok összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági helyzetben vannak, mint a román elem. A magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök és más szabadfoglalkozásúak nagy számuk mellett privilegizált helyzetet élveznek román kollégáikkal szemben. A városi magyar gyermekek viszonylag nagyobb számban népesítik be a középiskolákat, mint a románok. Magyar nyelven irt könyvek bőven találhatók a könyvkereskedésekben, míg a A katonai záradék felmorídása Ilyenképen meg van fejtve az ellenünk intézett éles támadás rejtélye: ürügy ez a trianoni szerződés katonai záradékainak felmondására és kísérlet, hogy erre a célra kedvező nemzetközi atmoszférát teremtsen. Ez a magatartás kétséget ébreszt a revíziós agitáció enyhítésére tett ajánlatának őszintesége iránt is. Mert Magyarország fegyverkezésének egy ín pejus revízióval való igazolása, amit a kisantant államai követnének, nem méltó arra, hogy komolyan vegyék. Bethlen István gróf cikkének egy másik ellentmondása abban áll, hogy egyrészről elfogult támadást intéz Románia ellen, a kisebbségek elleni bánásmód címén, másrészt meg közvetlen tárgyalások kezdeményezésére tesz ajánlatot Bucureşti-tel. Ha Bethlen István gróf őszintén azt óhajtotta volna, hogy a budapesti kormány tárgyalást kezdjen a román állam vezetőivel a magyar kisebbségi kérdésről, belátta volna, hogy nem opportunus ennyi temperamentum pazarlással tűzdeni ellenünk. Ha a volt miniszterelnök mégis komolyan foglalkozik „a transsylvániai magyar kisebbség sorsával, be kell látnia, hogy hibát, követett el azáltal, hogy olyan jogtalanul támadott meg egy államot, amelynek őszinte óharja méltányos bánásmódot biztosítani az összes kisebbségeiknek, tiszteletben tartva mindenki jogait, anélkül azonban, hogy bárkinek is privilegizált helyzetet nyújtana. Románia nem fél Számoljon továbbá azzal is, hogy Románia nem fél a Népszövetséghez való felebbezéstől és még kevésbé a Népszövetséget nem lehet arra kényszeríteni, hogy Magyarország parancsa szerint ítélkezzen arra a fenyegetésre, hogy kivonul ebből a nemzetközi testületből, amelyről ollyan megvetéssel nyilatkozik. Bethlen István gróf biztosabban szolgálta volna ügyét a revízió illúzióiról való őszinte lemondással és egy olyan gazdasági azonnali együttműködés lojális sürgetésével, amely hivatva volna megnyitni miinél hamarabb a politikai barátság útját. Azáltal, hogy cikkét a Romániával való tárgyalásokra valló felhívás után azzal a fenyegetéssel fejezi be, hogy ,,nem tűrhetjük tovább, hogy testvéreink Európa közepén „Vogelfrei“-ok legyenek és szemeink előtt embertelenül feszítsék őket keresztre“, a volt miniszterelnök nem szolgálta a romániai magyar kisebbség ügyét. Romániában gróf úr senkit sem törtek kerékbe és senkit nem feszíthetnek keresztre humánusan, vagy embertelenül! Van egy demokrata román közvélemény, amely őrködik afelett, hogy minden állampolgár jogait, fajra való tekintet nélkül, tiszteletben tartsák. Demeter Béla. Igaz könyvszenzáció! Gulácsy Irén: NAGY LAJOS KIRÁLY. Hatalmas történelmi regény, 3 kötet, 900 oldal, Ára 437 lej, vászonkötésben 648 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is. Kérje a könyvszenzációk jegyzékét.