Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-02 / 26. szám

* 7, ,A­cfiun­ea Patriotica “ 12 pontja CLUJ, február 1. I tegnap délelőtt o, i// /purkam­aru nagy­­terűjében nyi/iMUWS közgyűlést tartott a helybeli ,,Acţiunea Patrioticai" Megnyitó be­­'­eilet Danila Papp nyugalnuboti tábornok tartott. Az elnök bevezető szavaiban cso­portjának utóbbi időben végzett munkájáról számolt b­e röviden. .." Acţiunea Patriotica beadványt in­tézett a helyi állami in­tézményekbe, a ne­­te­k visszavonul utosítása érdekében. l­s érint­kezésbe lépett a város vezetőségével, hogy az idegen néves utcákat román nevekkel hi­s­­sa el. Katalógust készít a román iparosok és kereskedőkről, hogy a román közönség­­ forduljon idegenekhez. Speciális törvény­javaslaton dolgozik, mely eltünteti majd a­z idegen feliratokat és megszünteti azt az ér­­zést, hogy az ember egy idegen országbeli­­ még mindig megoldatlan Barit iudice­­um kérdésével kapcsolatban a cigánytelep kilakoltatásért ajánlja. .A v­árosnak ez a terv­­ele volna a legalkalmasabb iskolaépítésre, anlál is inkább, mert ez a negyed viseli leg­jobban magán a román seh­eret. A román hadseregnek városunkba van bevonulásért és a nagy egyesülést a főtérre építendő em­lékművel kívánja maradandó emlékké tenni a hazafias csoport. Metes 12 pontja az elnöki megnyitó után Stefan Metes, volt államtitkár a kisebbségek kérdéséről beszélt. — A kisebbségek bel- és külföldön izgat­nak a román állam ellen Mi az oka ennek? Mi teszi lehetővé? ,Az állami hatalom, a te­le­ntél­i hiány. A kisebbségek szabadon szerv­­ ezkednek és idegen országtól várnak segít­séget. Jogalapjuk, az Alba-lulia-i egyezmény, melyet nem az egész, csak a transsylvániai románok egy része, szocialista szellemek su­gallatára kötötték meg ilyen szégyenteljes módon. Később maga Maria is belátta, hogy hibát követett el ezzel az egyezménnyel, melynek alapján a kisebbségek jogtalanul mindegyre a Népszövetség elé viszik pana­szaikat.­­ Az itteni magyar kisebbségek nem tár­gyalhatnak Pesttel. Románia elég erős arra, hogy maga tegyen igazságot. — Romániában kétféle kisebbség él: 1. történelmi tradiciója: magyarok, székelyek, szászok; 2. jövevények, telepítettek: oroszok, rutének, zsidók stb. Az összkisebbség száma négymillió, ez a négymillió pedig nem te­heti egy pdfiglott állammá Romániát. Majd ismertette a közvetlen közhatalom­változás utáni magyarság és szászság maga­tartását és e két kisebbség politikai párt­jainak kialakulását. — A világon egy országban sincs olyan jó dolga a kisebbségnek, mint Romániában. Adatokkal bizonyítja állítását Metes, volt államtitkár. Igaz ugyan, hogy statisztikai ki­mutatásai nem a legújabbak. De általuk si­került igen kedvező képet festeni a mai ki­sebbség életéről. A Transsylvániában és Bá­nátban a posta- és távirat-telefon hivatalok nagy része kisebbségi. Az agrárreform a ki­sebbségek részére készült kedvezményeseb­ben. A kisebbségi egyházak iskoláinak szá­ma állandó növekedést mutat. A magyar és szász bankok jobb helyzetben vannak, mint a többségiek Pest és Berlin kiapadhatatlan forrás. A Román Nemzeti Bank is inkább kisebbségi vállalatokért segít. Iparban és ke­reskedelemben megintcsak a kisebbségek ve­zetnek. Több kisebbségi könyv, folyóirat, napilap lát napvilágot, mint a régi impérium alatt. Nyomdája és könyvosztálya a kisebb­ségnek van a legtöbb.­­ A szabadfoglalkozású pályákon a zsi­dóság jelent komoly veszedelmet. A zsidó orvosok és ügyvédek száma, vagy több, vagy legalább is egyenlő a keresztényekével. A román politikai pártok közül a nemzeti­parasztpártot ítélte el leginkább s legnagyobb bűnéül az Alba-lulia-i egyezményt tudta be. Mik a teendők?! Az Acţiunea Patriotica megszavazott ha­tározatokban válaszol: 1. A politikai pártok közös megegyezés folytán állapodjanak meg egy állandó ki­sebbség­ szembeni magatartásban, szem előtt tartván az állam és a román nemzet felsőbb érdekeit. 2. Az 1918 december 1-én kötött Alba­­lulia-i kisebbségi egyezményt tekintsék véglegesen megszűntnek, mivel valótlan és káros a román államra nézve. 3. Vált­ozt­ass­ág meg a választási törvé­nyeket kerületekként, vagy megyékként. 4. A román állam magatartásának az alapját a trianoni szerződés képezze ki­sebbségeinkkel szemben. 5. A kisebbségek és kisebbségi intézmé­nyek vagyonát sajátítsák ki az agrártör­vényben előirt mértékben. 6. Az országhatárok mentén 50 km. szé­lességben mindenféle eladásra kerülő ki­sebbségi viagon először a román állam­nak ajánlódjék fel megvásárlás végett s csak ezután magánfeleknek. 7. Az országhatárok mentén 50 km. szé­lességben 30 éven keresztül egy kisebbsé­git se nevezzenek ki állami tisztviselőnek. 8. A román hivatalos közegek tegyenek különbséget a székelyek és magyarok kö­zött, az előbbit különb nemzetiségnek tartja az utóbbinál, ami különben a szé­kelyeknek is a meggyőződése. 9. Részesüljön támogatásban egy igazi Székely Párt, mely legyen független a Ma­gyar Párttól, mely állandó összeköttetés­ben van Magyarországgal, a mi halálos ellenségünkkel. 10. Az új sajtótörvényben szögezzék le, hogy új lap indításához előzetes engedély és pénzbiztosíték szükséges. 11. Az állam csak magyar nyelvű állami iskolákat támogasson pénzzel s ne fele­kezetieket is. 12. A szabadfoglalkozásokban, iparban, kereskedelemben érvényesüljön a propor­cionalitás elve. A határozati javaslat elfogadása után Me­tes a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Mi nem akarunk románosítani. Nincs szükségünk renegátakra. Mi igazságot aka­runk és mindenkinek nyelvi és faji szabad­ságot. De lojalitást, megértést és segítséget kérünk az állam részére. Közeledjék a ki­sebbség és mi is közeledünk, amíg őszintén kezet foghatunk. ELLENZIK 1937 február 2.­ 1 Bethlen István gróf karácsonyi cikkének újabb visszhangja ,,A romániai magyarok üldözé­séről, terrorizálásáról, tönkre tételéről beszélni — kihívás“ CLUJ, február 1. Bethlen István gróf ismert karácsonyi cikkének ma újabb visszhangját közöl­jük. A nyilatkozó Madgearu Virgilt fe­lesleges bemutatnunk. A nemzeti­ pa­rasztpárt főtitkára és kormányainak volt kereskedelmi és pénzügyminisztere, nem­régiben előadást tartott országszerte a nemzeti munkavédelem kérdéséről. Már akkor meglepetve tapasztaltuk, hogy a sokat hangoztatott demokrata párt való­sággal elhajlott alapprogramjától és ma­holnap nem tudunk különbséget tenni a többségi pártok kisebbségi célkitűzései között. Amióta Maniu Gyula elmondot­ta emlékezetes Badacin­i beszédét, mely­nek jelentőségét az a megállapítás ké­pezte, hogy a ,,hegytetőről látom a deb­receni templom tornyát“, sokat változ­tak a belpolitikai viszonyok. A nemzeti parasztpárt vezérkarából idáig ketten szóltak hozzá a kérdéshez. Moldovan Vater volt transsylvániai kormányzó, szenátor, a nemzeti­ parasztpárt alelnö­­ke nyugodt hangú kijelentésekben a kér­dés lényegéről beszélt: meg kell vitatni a kisebbségi kérdést, mely a két állam között a tulajdonképeni feszültséget al­kotja. Pap Ghita, a Maniu kormány volt kisebbségi minisztere pedig, aki megfo­galmazta a párt kisebbségi programját, szükségesnek látja a kisebbségi tör­vény megalkotását a szomszédos cseh­­állam mintájára. Most pedig Mad­­genry kétségtelenül feltűnést keltő nyi­latkozata elsiklik a lényeg felett és po­lémikus jellegével eltereli a figyelmet Bell­ion cikkének alaptételéről. Mind­ezekből pedig megállapítható, hogy a kisebbségi kérdésben még a nemzeti­­parasztpártban sincs egységesen kiala­kult vélemény. Megdöbbentő azonban, hogy Madgearu, aki pedig hazájának kétségtelenül egyik legtájékozottabb po­litikusa, az nem ismeri a magyarság helyzetét. Rólunk csak annyit tud a fő­vá­ros, amennyit egyes többségi lapok célirányos beállításából kiolvasnak, el­ferdítve a helyzetet és minden bokorban irredenta nyulakat keresnek Mindazonáltal jó ismerni Madgearu álláspontját, amely a kisebbségi kérdést egészen más megvilágításban nézi, mint amilyenben néznie kellene egy román politikusnak. Madgearu nyilatkozata a következő: magyar lappok és folyóiratok jelentékeny számban jelennek meg. Az ország összes állampolgárai ugyanazokat a jogokat és szabadságot élvezik, mint amelyekben a ma­gyarok részesülnek különbség nélkül. Ilyen körülmények között a romániai ma­gyarok ,­üldözéséről, terrorizálásáról, törikö­zétételéről“ beszélni direkt kihívás. Bethlen István nevezetes mérsékelt szelle­méről. Ezért éles kirohanásának a kisebb­ségi kérdésben nats jelentősége kell, hogy l­egyen. Ezt különben a cikk teljesen megmagya­rázza. Bethlen István gróf annak dacára, hogy optimista Magyarország külpolitikai helyzetét illetőleg, aggódik­­lazájának bá­bom utáni katonai helyzete miatt és úgy tünteti fel, hogy ugyanakkor aggódik a kül­földi magyar kisebbség sorsáért is. Expozéjának legszembetűnőbb ellentmon­dása az, hogy egyrészről nem helyesli a re­víziós izgatást — legalább is, mint hivata­los kormányténykedést — miért felfogása szerint .,a revízió megvalósulásához még egy kedvező világközvélemény sem elegendő", másrészről viszont határozott híve Magyar­­ország fegyverkezésének, habár egyik szom­szédjának sincs támadó szándéka. Magyarország fegy­v­erkezése és a kisebbségi kérdések Ami Magyarország fegyverkezését illeti, Bethlen István gróf a Le Temps-nek egy cikkét kommentálva azt az aggodalmat oszt­ja, hogy abban az esetben, ha Magyaror­szág, Németország és Ausztria példáját kö­vetve, saját kezdeményezéséből fegyverkez­ni kezdene, a ki­sün­tant államak ugyancsak saját kezdeményezésükből felmondanák azo­kat a kötelezettségeket, amiket a kisebbségi szerződésekben vállal­lak. Nem nehéz megérteni, hogy Bethlen Ist­ván grófot aggasztja ez a kilátás, amely megfosztaná Magyarországot egyik nemzet­közi agitációs ürügyétől és attól az állító­lagos erköcsi jogcímtől, hogy a külföldi á*!- 1 latinokban élő magyar kisebbség gyámjának a szerepét viselje, amit ma játszik. Ebben a lelki állapotb­an és a trianoni szerződés katonai záradékainak igazolása keresésében ahhoz a vádhoz folyamodik, hogy az utód­államok is revideálták a trianoni szerződést azáltal, hogy nem tartották tszteletben a kisebbségi szerződést. Különösen Romániá­ról állítja, hogy ,,a magyar kisebbséggel­­ szemben a kisebbségi szerződés egyik pont­­­­­át sem alkalmazzák és ott tulajdon­képen ez a szerződés nincs érvényben“. „Bethlen István elfeledte Transsylvánia történetét“ Bethlen István gróf karácsonyi cikke meg­­lepte a román közvéleményt, nemcsak a Románia ellen­­irányult támadás vjrulenciá­­jával, amit a magyar kisebbség üldözésének hamis tételére alapított, hami tételeinek és tendenciájának ellentétei miatt is. Azá­al, hogy az olvasókat újsághírekhez utalta, egyúttal azt is bevallotta a szerző,­­ hogy ítéletei minden tárgyilagosságot nél­külöznek. Mert könnyű azt állítani, hogy „a külföldön élő etnikai kisebbségek soha­sem voltak annyira elnyomva, mint mos­tani, ha nem hal át a bizonyítás elemi kö­telessége. Mit szólna Bethlen István gróf, ha egy román államférfi cikket írna a külföldi saj­tóban arról az állandó nyomorról, amely­ben a magyar parasztság él, amely nem részesült földreformban és amely ma is fél­­feudális munkaviszonyban él a mágnások kiterjedt birtokain? És ha összehasonlíta­nák valamelyik magyar parasztnak a jöve­delmét esetleg éppen a gróf birtokán dol­gozók közül, egy Romániában földhöz jut­tatott magyar nemzetiségű paraszt jövedek­­ével, milyen erkölcsi jogcíme volna a volt magyar miniszter­elnöknek, hogy a romániai magyar parasztság nevében beszéljen? A román államférf­ina­k nem kellene eb­ben a tekintetben egyszerű kitalálásokhoz folyamodania, mert elegendő bzonyiték álla­na rendelkezésére. Ha ezt a kérdést feltette volna magában, Bell­­én István gróf nem kockáztatta volna meg, hogy „romániai magyar testvéreink minden képzeletet felülmúló kiirtásáról, tönkretételéről és terrorizálásáról“ beszéljen, felmentve érezve magát a legelemibb bizo­nyítás kötelezettsége alól. Az idézett cikk­ben tulajdonképen csak a székelység kul­turális önkormányzatának a kérdését vetik fel, aláhúzva különösképen a székelyek köz­­birtokainak kisajátítását, amely különben néhány évvel ezelőtt a Népszövetség egyik határozatának is tárgyát képezte. Azt állítja továbbá, hogy Románia iskolapolitikáján keresztül az egész székelységet behálózták román iskolákkal és ro­mán tanítókkal azzal a céllal, hogy a székelyeket elrománosí­tsák. Még ebben az esetben is Bethlen István gróf eltávolodott a történelmi igazságoktól és mai realitásoktól. Lehetetlen tagadni, hogy a ,,székelyek“ nagyrésze román ős­­lakokból áll, akiket a magyar uralom alatt el nem­zet­­ettein tettek. Ha Bethlen István gróf­­elfelejtette Transsylvania történetét, fris­sítse azt fel újból emlékezetében. És várjon meg lehet-e tagadni a székely nemzetiségű román állampolgároktól azt a jogot, hogy a román államtól román iskolákat kérjenek és az államtól azt, hogy a kívánságnak ele­get tegyen? Elismerve azonban, hogy a román állam magatartása a székelyföldi közoktatásban helytelen, milyen jogon általánosít Bethlen István gróf, azt állítva, hogy. ..mindaz, amit a székelyekről mondottunk, vonatkozik a vámosokra is, a városi intelligenciára és az egész transsylvánia­­ magyar népre. ..Soha­­sem volt a kisebbség ilyen helyzetben. A városi magyar kisebbség? Sohasem volt alkalma olyan­­jó anyagi helyzetben élni, mint most. A magyar iparosok, kereskedők és kisiparosok összehasonlíthatatlanul jobb gazdasági helyzetben vannak, mint a román elem. A magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök és más szabadfoglalkozásúak nagy számuk mellett privilegizált helyzetet élveznek ro­mán kollégáikkal szemben. A városi magyar gyermekek viszonylag nagyobb számban népesítik be a középiskolákat, mint a romá­nok. Magyar nyelven irt könyvek bőven ta­lálhatók a könyvkereskedésekben, m­íg a A katonai záradék felmorídása Ilyenképen meg van fejtve az ellenünk intézett éles támadás rejtélye: ürügy ez a trianoni szerződés katonai záradékainak fel­mondására és kísérlet, hogy erre a célra kedvező nemzetközi atmoszférát teremtsen. Ez a magatartás kétséget ébreszt a reví­ziós agitáció enyhítésére tett ajánlatának őszintesége iránt is. Mert Magyarország fegy­verkezésének egy ín pejus revízióval való igazolása, amit a kisantant államai követ­nének, nem méltó arra, hogy komolyan ve­gyék. Bethlen István gróf cikkének egy másik ellentmondása abban áll, hogy egyrészről elfogult támadást intéz Románia ellen, a kisebbségek elleni bánásmód címén, más­részt meg közvetlen tárgyalások kezdemé­nyezésére tesz ajánlatot Bucureşti-tel. Ha Bethlen István gróf őszintén azt óhaj­totta volna, hogy a budapesti kormány tár­gyalást kezdjen a román állam vezetőivel a magyar kisebbségi kérdésről, belátta vol­na, hogy nem opportunus ennyi tempera­­men­tum pazarlással tűzdeni ellenünk. Ha a volt miniszterel­nök mégis komolyan foglalkozik „a transsylvániai magyar kisebb­ség sorsával,­ be kell látnia, hogy hibát, követett el azáltal, hogy olyan jogtalanul támadott meg egy államot, amelynek őszinte óharja méltányos bánásmódot biztosítani az összes kisebbségeiknek, tiszteletben tartva mindenki jogait, anélkül azonban, hogy bár­kinek is privilegizált helyzetet nyújtana. Románia nem fél Számoljon továbbá azzal is, hogy Romá­nia nem fél a Népszövetséghez való felebbe­zéstől és még kevés­bé a Népszövetséget nem lehet arra kényszeríteni, hogy Magyarország parancsa szerint ítélkezzen arra a fenye­getésre, hogy kivonul ebből a nemzetközi testületből, amelyről ollyan megvetéssel nyi­latk­ozik. Bethlen István gróf biztosabban szolgálta volna ügyét a revízió illúzióiról való őszinte lemondással és egy olyan gazdasági azon­nali együttműködés lojális sürgetésével, amely hivatva volna megnyitni miinél hama­rabb a politikai barátság útját. Azáltal, hogy cikkét a Romániával való tárgyalásokra valló felhívás után azzal a fe­nyegetéssel fejezi be, hogy ,,nem tűrhetjük tovább, hogy testvéreink Európa közepén „Vogelfrei“-ok legyenek és szemeink előtt embertelenül feszítsék őket keresztre“, a volt miniszterelnök nem szolgálta a romá­niai ma­gyar kisebbség ügyét. Romániában gróf úr senkit sem törtek kerékbe és senkit nem feszíthetnek kereszt­re humánusan, vagy embertelenül! Van egy­ demokrata román közvélemény, amely őrködik afelett, hogy minden állam­polgár jogait, fajra való tekintet nélkül, tiszteletben tartsák. Demeter Béla. Igaz könyvszenzáció! Gulácsy Irén: NAGY LAJOS KIRÁLY. Hatalmas történelmi regény, 3 kötet, 900 oldal, Ára 437 lej, vászonkötés­ben 648 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk utánvéttel is. Kérje a könyvszenzációk jegy­zékét.

Next