Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)
1937-05-01 / 100. szám
..............................................................................— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Morilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP. ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS L VIli- ÉVFOLYAM, 100. SZÁM, SZOMBAT Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra,: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1937 MÁJUS 1. ne írta: KESE ATTILA ref. lelkész Az EGE április 18-i közgyűlését túlzás nélkül történelmi megnyilatkozásnak lehet tekinteni. A résztvett képviseletek felszólalásai teljesen megfelelnek küzdelmeink sokat vitatott kérdéseire, de egyben felvetett újabbproblémákat is, amelyekre nem egyesek, hanem az elkövetkező idők lesznek hivatva választ adni. Az alkotó munkának természetesen megvannak az előfeltételeiés különös elégtétellel állapíthattuk meg, hogy a nagymultú gazdasági szervezet vezetősége megtalálta azt a lehetőséget, amelyik kellő biztosítékot nyújt a tiszta lelkiismerettel irányított tevékenységhez. Már a közgyűlés előtt alkalmunk volt olvasni egy közleményt, amit Telki Ernő gr. az Ellenzék április 15-iki számábűn Politika és Közgazdaság ellen ismertetett a magyar közvéleménnyel. A gyakorlati meglátást éreztük ki soraiból, kifejezésre juttatva azt a tömeghangulatot, mely az építő szellem akadályait óhajtja eltávolítani. Más a közgazdaság és más a politika. Eszmei vonatkozásban és a magasabb célok síkjában mindig találkozhatnak, de sohsem úgy, hogy az utóbbi gáncsot jelentsen az első békés munkájának útjaiban. Szász Pál dr. ezt a kérdést a romániai magyar gazdatársadalom illetékes szerve elé vitte és egyben el is d r* * 1 utógy nagy fontosságú bejelentéssel. Nyíltan és sajnos, közéletünkben egyre ritkábban találkozó őszinteséggel mondotta el, hogy a munka szabad mozgása érdekében a kormányelnök előtt ígéretet tett az egyesület politikamentes működésére. Ami röviden annyit jelent, hogy az egyesület politikával nem foglalkozik. Az erre kapott tapsnál — hogy megelőzze a félreértéseket — nyomban kijelentette: „Ezzel korántsem merítettük ki lelkiismereti kötelességünket. Én tanulságot tettem lelkiismeretemmel szemben a politikai életben és ott állok, amikor ott kell áldanom.“ A felzúgó újabb tapsvihar jelezte, hogy az első álláspont csak a második tükrében kapja meg igazi arcát és, hogy minden vonatkozásban teljes egység, megértés, igazi gondolatközösség áll fenn az elnökség és a közgyűlés minden egyes tagja között. Tagadhatatlan, hogy a magyar gazdatársadalom illetékes parlamentje nemcsak rideg határozottsággal, hanem egyenesen meleg érzésbeli rokonszenvvel domborította ki, hogy szabad, sőt feltétlenül szükséges a nerpi politikától független, szuverén intézményeknek is érdek. A múlt tanulságait már egyszer le kell vonni. Volt idő, amikor az egyik álláspont érvényesült és éppen ez az idő bizonyította be a munkamegosztás elengedhetetlen szükségességét. Ami nem sikerült az egyik területen, az beválhatik más vonatkozásban. Az EGE közgyűlésének megnyilatkozása kétségtelenül spontán volt. Az elnökség viszont a tételt a maga részéről úgy fogalmazta meg: — a szabad, korlát nélküli gazdasági népnevelés szolgálja elsősorban a magyarság érdekét, amely közvetve bár, de megteremti a maga gyümölcseit a közélet más területein is. Mindezekhez pedig hozzá kell adnunk a falu egyik vezető képviselőjének a kijelentését: „Az elmúlt idő jóváhagyta a munka irányát és bebizonyította, hogy a nép szívéhez hamarabb el lehet jutni a gazdasági kérdéseken keresztül Ezek után tarthatatlanná vált az az álláspont, mely az EGE-ből egy alárendelt alosztályt akart alkotni. A terebélyesedő és hatalmas méreteknek induló fából már nem lehet gyönge palántát csinálni. Érdemes megfigyelni a tények politikai vonatkozásait. Az élet, de főleg a kisebbségi élet ,nem egy szigorúan zárt kategória és nemcsak egy megnyilvánulási, haladási út. Az élet, a lehetőségek teljes felismerésében és kihasználásában nyilvánuló haladást jelenti. Nem merev, egyetlen utat ismerő, hanem folytonosan mozgó, kedvező feltételek felé törekvő áramlat. Végigmegyünk a bevetett földeken, az egyenletesen elszúrt magra, itt ennn.QtR. Qk‘ eAU kő fekszik rá és alattuk még sem pusztul el a mag, mint egy megakadt, bebörtönözött, gátolt életakarat. Növekvő kis csirája nem állt meg a galy, vagy a kő alatt, hanem — mint egy visszavert támadásra — ösztönszerű életakarással megkerülte az akadályt s ahol kedvező volt számára a talaj, megkerülte a követ s oldalt hosszú, egészséges szálat hajtva, kibújt és követelte az éltető napfényt. Így minden előretörés valamit érint, valamit széttör a fejlődés törvénye. A fa sem élhet tovább a gyökérzetben, hiszen megtöri a föld felszínét s éppen úgy a nap sem maradhat rejtve, hogy fénysugaraival meg ne törje a különben termékenyítő felhők egységét. Mindez a halódó élet törvénye. Fiaink növekedése sem állhat meg azért, mert kinövik íjnadrágukat vagy azért, mert elveszítjük velük szemben atyai fölényünket. Még ma is hatása alatt élünk annak a közvetlen demokrata magatartásnak, mely az egész közgyűlést jellemezte. Az a kifejezés, hogy soha nem látott számban voltak jelen, nemcsak számtani, de minőségi meghatározás is. Soha nem látott számban és egységben ült, vagy állt egymás mellett minden vidék képviselete az EGE termeiben. Ilyen összetételben kétségtelenül először egy évszázad folyamán. Éppen ideje volt és ettől a perctől kezdve a Ciuc-i, Somes-i, Banat-i, Bihor-i földész úgy beszélt, mintha egy földön állanának, egy eke szarvát fognák, egy verejtéket hullatnának és mindössze csak arról volna szó, hogy a föld kemény és hiába várják az esőt. Minden vidéknek ott volt a képviselője. Egyetlen keret volt a föld, melyet művel. Nem volt ott felekezeti, jobb vagy baloldali, foglalkozásbeli különbség. És kiestek a nagyhangú megszólítások. Ott mindenki csak testvér volt. Nagyon helyes, de egyben időszerű is volna, ha ez a testvéri szellem áthatna más közületekre is. ,4 magyar ember józasága, fölülmúlja a képzeletet. Nem szabad attól félni, hogy a tisztelet elmarad, hiszen Szakács Balázs székely testvérünk mondotta: „És bármi közel álljunk is egymáshoz, azért mi tudjuk a tiszteletet, amellyel tartozunk azoknak, akik megérdemlik Igaza van Szakács Balázsnak. Megadjuk a tiszteletet azoknak, akik azt megérdemlik. Tagadhatatlan, hogy a nép erkölcsi, művelődési színvonala nagyon sokat emelkedett. Az sem vonható kétségbe, hogy nálunk az új nemzedék megérkezet a barázdába. Tévedés, optikai csalódás azt állítani, hogy az urak ereszkedtek le a néphez. A nép színvonala emelkedett az ő magaslatukhoz, ahol a népét igazán szerető vezetőréteg szeretettel ölelte keblére. Jussam csak eszünkbe, hogy ezek a kisgazdák úgy beszéltek készülettena gyűlésteremben, vagy a fehérasztalnak, hogy sok „úri bankett“ frázisözöne szégyenkezve bújhatna el mögöttük. Hogy mindez a sok erő, valóság napfényre került, sorompóban állt. — Szól, Pádnak és az ő közvetlen munkatársainak az érdeme. Áramlatok, eszmék mindig egyéneken keresztül jelentkeznek. Néhány ember választotta meg az EGE elnökévé és ma mindnyájan a magunkénak mondjuk. Ez nem felsőbb kiválasztás, mert a munka hívta és emelte fel és tette a miénké. Szász Pálnak azonban és az ő munkatársainak tudniok kell, hogy a magyar gazdatársadalom hatalmas erőt képvisel. A gazda szívósságáról nevezetes, mert a kövek közül kikényszeríti a kalászt, a kenyeret, az életet. Ha tehát a jövőben az EGE vezetőit munkájukban akadályozni próbálnák, nem Szász Pállal, hanem az egész magyar gazdatársadalommal találják magukat szemben, mert az a nép, amelyik az égiháborúk idején keményen néz szembe a cikázó villámokkal, megállja helyét bármilyen vonatkozásban. Hodzsa csehszlovák miniszterelnök meglepő kijelentései. Ausztria ingadozás nélkül a Berlin-Róma tengely irányában marad továbbra is London és Paris felháborodása a baszkok elleni harc kegyetlenségei miatt A Dunamedence kérdéseinek rendezésével kapcsolatban tegnap két jelentős nyilatkozat is hangzott el, melyek a velencei találkozó következményeinek érdekes fejlődésére, mutatnak. Egyik Schmidt osztrák külügyi államtitkárnak a bécsi képviselőházban tartott beszéde, másik Hodzsa csehszlovák miniszterelnöknek egy nagy hollandiai lap számára adott nyilatkozata. Mindkettő, meglepő módon a csehszlovák kormány és nők nilatkozata is, azt álapítja meg, hogy a velencei találkozó után nyitva áll az út a dunaividéki helyzet eredményes rendezésére. Schmidt osztrák külügyi államtitkár kijelentette, hogy a velencei értekezleten Ausztria és Olaszország kipróbált viszonya újabb megerősítést nyert. Az értekezlet elhatározásai megadják a lehetőségét annak, hogy a Dunavidék kérdéseit helyes irányban oldják meg. A velencei értekezleten — mondta Schmidt külügyi államtitkár — kifejezésre jutott Ausztriának az az elhatározása, hogy tovább akar haladni az Olaszországgal való együttműködésnek a római jegyzőkönyvben előírt és a Németországgal létrejött június 11-i megállapodás egyenes és semmiféle ingadozásnak alá nem vetett útján. Az osztrák külügyi államtitkár ez utóbbi kijelentése újra megerősíti a velencei találkozóról kiadott jelentésnek azt a megállapítását, hogy Ausztria politikájának is szigorúan a Róma—Berlin tengely irányához kell ragaszkodnia. Hodzsa miniszterelnöknek a velencei értekezlet határozatáról tett rokonszenves hangú nyilatkozata annál meglepőbb, mert ezt a határozatot a külpolitikai közvélemény általában a Csehszlovákia és Ausztria között megkísérelt közeledési kísérletek ellen irányulónak látta. Hodzsa a „Nieuwe Rotterdamsehe Kurrent“ tudósítója előtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint a dunavidéki helyzet rendezésére irányuló törekvésekben haladást hozott a velencei értekezlet. Olaszország élénk érdeklődést mutat Középeurópa iránt, ami megkönnyíti a Dunamedence kérdéseinek rendezését is. Csehszlovákia a maga részéről mindent megtesz, hogy ezt a rendezést elősegítse. Ezért sietteti a kereskedelmi szerződési tárgyalások kedvező befejezését Magyarországgal és Ausztriával. A nagy európai központokban, különösen Londonban és Parisban tegnap erős izgalmat okoztak a baszk harctérről érkező hírek, melyek szerint a támadók repülőgépei példátlan kegyetlenséggel bombázták és lőtték gépfegyvereikkel a menekülő baszk lakosságot. Guernica város elpusztításának borzalmairól már tegnapi számunkban hírt adtunk. Részletes jelentések, melyek arról akarnak tudni, hogy a kegyetlenkedést főleg német repülők követték volna el, még fokozták az első hírek által okozott felháborodást. A kérdés a londoni és párisi parlamentekben is szóba került. Illetékes körök szerint azonban pontos hírek, melyekből a felelősséget meg lehetne állapítani, még nem érkeztek. Londonban hozzájárul az izgalom fokozásához, hogy a baszk nép iránt különös rokonszenvvel is viseltetnek, mert Anglia lakosságának egy része a baszkokkal faji rokonságot tart. Lloyd George ilyen címen egynagyobb pénzadományt is juttatott nemrég a bilbaói ostromzárat áttörő női szedszállító hajóknak. Ma kijelentette, hogy ő,épuca származású néhai Foch rokonának érzi magát. • Jólapók emzetközi vizsgálóbizottság kiküldését kívánják s a Népszövetség elé akarják vinni a kérdést. Az angol kormány azonban, megelőző sikertelenségeken okulva, előre is védekezik a Népszövetség igénybevételének kísérlete ellen. Angol és francia kormányképviselők tegnap annak a hajlandóságuknak adtak kifejezést hogy a baszk menekülteket országukba fogadják. „A civilizáció történetében példa nélkül a bő borzalom“ a baszk menekülők bombázása LONDON, április 30. A felsőház mai ülésén Lord Robert Cecil volt külügyminiszter felvetette Guernica város a spanyol nemzeti repülőgépek részérő, történt bombázásának kérdését. A „civilizáció történetében példa nélkül álló borzalom ez" — mondotta Lord Cecil, majd kérte a kormányt, hogy haladékbacainul és erélyesen tollakozzék a történtek miatt és igyekezzék megnyerni a többi kormány támogatásátis, hogy ez az ügy mifelőbb a Népszövetség elé kerüljön. ,,Ha ez ,a borzalom német szervezeteik segítségével ment végbe — fejezte be felszólalását Lord Ceail — a német kormánynak azonnal el kell rendelnie a Spanyolországban tartózkodó minden német alattvaló visszahívását“. A felszólalásra a kormány nevében Lord Plymouth államtitkár válaszolt. „Az angol kormánynak — mondta — nincs még semmiféle hivatalos értesülése Guernica helység bombázásáról, így nincs abbani helyzetben, hogy megmondhatná, kiadói .Cikkünk folytatása az utolsó oldallal