Ellenzék, 1937. május (58. évfolyam, 100-122. szám)

1937-05-01 / 100. szám

..............................................................................— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Morilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP. ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS L VIli- ÉVFOLYAM, 10­0. SZÁM, SZOMBAT Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra,: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1­937 MÁJUS 1. ne írta: KESE ATTILA ref. lelkész Az EGE április 18-i közgyűlését túlzás nélkül történelmi megnyilatkozásnak lehet tekinteni. A résztvett képviseletek felszólalá­sai teljesen megfelelnek küzdelmeink sokat vitatott kérdéseire, de egyben felvetett újabb­­p­roblémákat is, amelyekre nem egyesek, ha­nem az elkövetkező idők lesznek hivatva vá­laszt adni. Az alkotó munkának természetesen meg­vannak az előfeltételei­­és különös elégtétel­­­lel állapíthattuk meg, hogy a nagymultú gazdasági szervezet vezetősége megtalálta azt a lehetőséget, amelyik kellő biztosítékot nyújt a tiszta lelkiismerettel irányított tevé­kenységhez. Már a közgyűlés előtt alkalmunk volt olvasni egy közleményt, amit Te­lki Ernő gr. az Ellenzék április 15-iki számá­bűn Politika és Közgazdaság ellen ismerte­tett a magyar közvéleménnyel. A gyakorlati meglátást éreztük ki soraiból, kifejezésre jut­tatva azt a tömeghangulatot, mely az építő szellem akadályait óhajtja eltávolítani. Más a közgazdaság és más a politika. Eszmei vo­natkozásban és a magasabb célok síkjában mindig találkozhatnak, de sohsem úgy, hogy az utóbbi gáncsot jelentsen az első békés munkájának útjaiban. Szász Pál dr. ezt a kérdést a romániai magyar gazdatársadalom illetékes szerve elé vitte és egyben el is d­ r* * 1 utó­gy nagy fon­tosságú bejelentéssel. Nyíltan és sajnos, köz­életünkben egyre ritkábban találkozó őszin­teséggel mondotta el, hogy a munka szabad mozgása érdekében a kormányelnök előtt ígéretet tett az egyesület politikamentes mű­ködésére. Ami röviden annyit jelent, hogy az egyesület politikával nem foglalkozik. Az er­re kapott tapsnál — hogy megelőzze a fél­reértéseket — nyomban kijelentette: „Ezzel k­orántsem merítettük ki lelkiismereti köte­lességünket. Én tanulságot tettem lelkiisme­retemmel szemben a politikai életben és ott állok, amikor ott kell áldanom.“ A felzúgó újabb tapsvihar jelezte, hogy az első állás­pont csak a második tükrében kapja meg igazi arcát és, hogy minden vonatkozásban teljes egység, megértés, igazi gondolatközös­­ség áll fenn az elnökség és a közgyűlés min­den egyes tagja között. Tagadhatatlan, hogy a magyar gazdatár­sadalom illetékes parlamentje nemcsak rideg határozottsággal, hanem egyenesen meleg érzésbeli rokonszenvvel domborította ki, hogy szabad, sőt feltétlenül szükséges a ner­­pi politikától független, szuverén intézmé­nyeknek is é­rdek. A múlt tanulságait már egyszer le kell vonni. Volt idő, amikor az egyik álláspont érvényesült és éppen ez az idő bizonyította be a munkamegosztás elen­gedhetetlen szükségességét. Ami nem sike­rült az egyik területen, az beválhatik más vonatkozásban. Az EGE közgyűlésének megnyilatkozása kétségtelenül spontán volt. Az elnökség vi­szont a tételt a maga részéről úgy fogalmaz­ta meg: — a szabad, korlát nélküli gazdasági népnevelés szolgálja elsősorban a magyarság érdekét, amely közvetve bár, de megteremti a maga gyümölcseit a közélet más területein is. Mindezekhez pedig hozzá kell adnunk a falu egyik vezető képviselőjének a kijelenté­sét: „Az elmúlt idő jóváhagyta a munka irá­nyát és bebizonyította, hogy a nép szívéhez hamarabb el lehet jutni a gazdasági kérdé­seken keresztül Ezek után tarthatatlanná vált az az állás­pont, mely az EGE-ből egy alárendelt al­osztályt­ akart alkotni. A terebélyesedő és hatalmas méreteknek induló fából már nem lehet gyönge palántát csinálni. Érdemes megfigyelni a tények politikai vonatkozásait. Az élet, de főleg a kisebbségi élet ,nem egy szigorúan zárt kategória és nemcsak egy megnyilvánulási, haladási út. Az élet, a lehetőségek teljes felismerésében és kihasználásában nyilvánuló haladást je­lenti. Nem merev, egyetlen utat ismerő, ha­nem folytonosan mozgó, kedvező feltételek felé törekvő áramlat. Végigmegyünk a beve­tett földeken, az egyenletesen elszúrt magra, itt enn­n.QtR. Qk‘ eAU kő fekszik rá és alattuk még sem pusztul el a mag, mint egy meg­akadt, bebörtönözött, gátolt életakarat. Nö­vekvő kis csirája nem állt meg a galy, vagy a kő alatt, hanem — mint egy visszavert támadásra — ösztönszerű életakarással meg­kerülte az akadályt s ahol kedvező volt szá­mára a talaj, megkerülte a követ s oldalt hosszú, egészséges szálat hajtva, kibújt és követelte az éltető napfényt. Így minden előretörés­ valamit érint, va­lamit széttör a fejlődés törvénye. A fa sem élhet tovább a gyökérzetben, hiszen megtöri a föld felszínét s éppen úgy a nap sem ma­radhat rejtve, hogy fénysugaraival meg ne törje a különben termékenyítő felhők egy­ségét. Mindez a halódó élet törvénye. Fiaink növekedése sem állhat meg azért, mert ki­növik íjnadrágukat vagy azért, mert elve­szítjük velük szemben atyai fölényünket. Még ma is hatása alatt élünk annak a közvetlen demokrata magatartásnak, mely az egész közgyűlést jellemezte. Az a kifejezés, hogy soha nem látott számban voltak jelen, nemcsak számtani, de minőségi meghatáro­zás is. Soha nem látott számban és egység­ben ült, vagy állt egymás mellett minden vi­dék képviselete az EGE termeiben. Ilyen­­ összetételben kétségtelenül először egy év­­­­század folyamán. Éppen ideje volt és ettől a perctől kezdve a Ciuc-i, Somes-i, Banat-i, Bihor-i földész úgy beszélt, mintha egy föl­dön állanának, egy eke szarvát fognák, egy verejtéket hullatnának és mindössze csak ar­ról volna szó, hogy a föld kemény és hiába várják az esőt. Minden vidéknek ott volt a képviselője. Egyetlen keret volt a föld, melyet mű­vel. Nem volt ott felekezeti, jobb vagy baloldali, foglalkozásbeli különbség. És kiestek a nagy­hangú megszólítások. Ott mindenki csak­ testvér volt. Nagyon helyes, de egyben idő­szerű is volna, ha ez a testvéri szellem át­hatna más közül­etekre is. ,4 magyar ember józasága, fölülmúlja a képzeletet. Nem sza­bad attól félni, hogy a tisztelet elmarad, hi­szen Szakács Balázs székely testvérünk mon­dotta: „És bármi közel álljunk is egymás­hoz, azért mi tudjuk a tiszteletet, amellyel tartozunk azoknak, akik megérdemlik Igaza van Szakács Balázsnak. Megadjuk a tiszteletet azoknak, akik azt megérdemlik. Tagadhatatlan, hogy a nép erkölcsi, műve­lődési színvonala nagyon sokat emelkedett. Az sem vonható kétségbe, hogy nálunk az új nemzedék megérkezet a barázdába. Téve­dés, optikai csalódás azt állítani, hogy az urak ereszkedtek le a néphez. A nép szín­vonala emelkedett az ő magaslatukhoz, ahol a népét igazán szerető vezetőréteg szeretet­tel ölelte keblére. Jussam csak eszünkbe, hogy ezek a kisgazdák úgy beszéltek készül­­etten­­a gyű­lésteremben, vagy a fehérasz­­talnak­, hogy sok „úri bankett“ frázisözöne szégyenkezve bújhatna el mögöttük. Hogy mindez a sok erő, valóság napfény­re került, sorompóban állt. — Szól, Pádnak és az ő közvetlen munkatársainak az érde­me. Áramlatok, eszmék mindig egyéneken keresztül jelentkeznek. Néhány ember választotta meg az EGE el­nökévé és ma mindnyájan a magunkénak mondjuk. Ez nem felsőbb kiválasztás, mert a munka hívta és emelte fel és tette a miénké. Szász Pálnak azonban és az ő munkatár­sainak tudniok kell, hogy a magyar gazda­­társadalom hatalmas erőt képvisel. A gazda szívósságáról nevezetes, mert a kövek közül­­ kikényszeríti a kalászt, a kenyeret, az éle­tet. Ha tehát a jövőben az EGE vezetőit munkájukban akadályozni próbálnák, nem Szász Pállal, hanem az egész magyar gazda­­társadalommal találják magukat szemben, mert az a nép, amelyik az égiháborúk ide­jén keményen néz szembe a cikázó villá­mokkal, megállja helyét bármilyen vonatko­zásban. Hodzsa csehszlovák miniszterelnök meglepő kijelentései.­­ Ausztria ingadozás nélkül a Berlin-Róma tengely irányában marad továbbra is London és Paris felháborodása a baszkok elleni harc kegyetlenségei miatt A Dunamedence kérdéseinek rendezésével kapcsolatban tegnap két jelentős nyilatkozat is hangzott el, melyek a velencei találkozó következményeinek érdekes fejlődésére, mu­tatnak. Egyik Schmidt osztrák külügyi ál­lamtitkárnak a bécsi képviselőházban tartott beszéde, másik Hodzsa csehszlovák minisz­terelnöknek egy nagy hollandiai lap számá­ra adott nyilatkozata. Mindkettő, meglepő módon a csehszlovák kormány és nők nil­at­­kozata is, azt álapítja meg, hogy a velencei találkozó után nyitva áll az út a dunaividéki helyzet eredményes rendezésére. Schmidt osztrák külügyi államtitkár kijelentette, hogy a velencei értekezleten Ausztria és Olaszország kipróbált viszonya újabb meg­erősítést nyert. Az értekezlet elhatározásai megadják a lehetőségét annak, hogy a Du­­navidék kérdéseit helyes irányban oldják meg. A velencei értekezleten — mondta Schmidt külügyi államtitkár — kifejezésre jutott Ausztriának az az e­lhatározása, hogy tovább akar haladni az Olaszországgal való együttműködésnek a római jegyzőkönyvben előírt és a Németországgal létrejött június 11-i megállapodás egyenes és semmiféle in­gadozásnak alá nem vetett útján. Az osztrák külügyi államtitkár ez utóbbi kijelentése új­ra megerősíti a velencei találkozóról kiadott jelentésnek azt a megállapítását, hogy Ausz­tria politikájának is szigorúan a Róma—Ber­lin tengely irányához kell ragaszkodnia. Hodzsa miniszterelnöknek a velencei ér­tekezlet határozatáról tett rokonszenves han­gú nyilatkozata annál meglepőbb, mert ezt a határozatot a külpolitikai közvélemény ál­talában a Csehszlovákia és Ausztria között megkísérelt közeledési kísérletek ellen irá­­nyulónak látta. Hodzsa a „Nieuwe Rotter­­damsehe Kurrent“ tudósítója előtt kijelentet­te, hogy meggyőződése szerint a dunavidéki helyzet rendezésére irányuló törekvésekben haladást hozott a velencei értekezlet. Olasz­­ország élénk érdeklődést mutat Középeuró­­pa iránt, ami megkönnyíti a Dunamedence kérdéseinek rendezését is. Csehszlovákia a maga részéről mindent megtesz, hogy ezt a rendezést elősegítse. Ezért sietteti a kereske­delmi szerződési tárgyalások kedvező befe­jezését Magyarországgal és Ausztriával. A nagy európai központokban, különösen Londonban és Parisban tegnap erős izgal­mat okoztak a baszk harctérről érkező hí­rek, melyek szerint a támadók repülőgépei példátlan kegyetlenséggel bombázták és lőt­ték gépfegyvereikkel a menekülő baszk la­kosságot. Guernica város elpusztításának borzalmairól már tegnapi számunkban hírt adtunk. Részletes jelentések, melyek arról akarnak tudni,­ hogy a kegyetlenkedést főleg német repülők követték volna el, még fo­kozták az első hírek által okozott felhábo­­rodást. A kérdés a londoni és párisi parla­mentekben is szóba került. Illetékes körök szerint azonban pontos hírek, melyekből a felelősséget meg lehetne állapítani, még nem érkeztek. Londonban hozzájárul az izgalom fokozásához, hogy a baszk nép iránt külö­nös rokonszenvvel is viseltetnek, mert Ang­lia lakosságának egy része a baszkokkal faji rokonságot tart. Lloyd George ilyen címen egy­­nagyobb pénzadományt is juttat­ott nem­rég a bilbaói ostromzárat áttörő n­ői szedsz­állító hajóknak. Ma kijelentette, hogy ő,­épuc­a származású néhai Foch rokonának érzi magát. • Jól­­apók em­zet­közi vizsgálóbizottság kiküldését kívánják s a Népszövetség elé akarják vinni a kérdést. Az angol kormány azonban, megelőző siker­telenségeken okulva, előre is védekezik a Népszövetség igénybevételének kísérlete el­len. Angol és francia kormányképviselők tegnap annak a hajlandóságuknak adtak ki­fejezést hogy a baszk menekülteket orszá­gukba fogadják. „A civilizáció t­örténetében példa nélkül a bő borzalom“ a baszk menekülők bombázása LONDON, április 30. A felsőház mai ülé­sén Lord Robert Cecil volt külügyminiszter felvetette Guernica város a spanyol nemzeti repülőgépek részérő,­ történt bombázásának kérdését. A „civilizáció történetében példa nélkül álló borzalom ez" — mondotta Lord Cecil, majd kérte a kormányt, hogy hala­­dé­k­bacainul és erélyesen tol­lakozzék a tör­tén­tek miatt és igyekezzé­k megnyerni a töb­bi kormány támogatását­­is, hogy ez az ügy mifel­őbb a Népszövetség elé kerüljön. ,,Ha ez ,a­ borzalom német szervezeteik segítségé­vel ment végbe — fejezte be felszólalását Lord Ceai­l — a német kormánynak azon­nal el kell rendelnie a Spanyolországban tartózkodó minden német alattvaló vissza­hívását“. A felszólalásra a kormány nevé­ben Lord Plymouth államtitkár válaszolt. „Az angol kormánynak — mondta — nincs még semmiféle hivatalos értesülése Guernica helység bombázásáról, így nincs abbani helyzetben, hogy megmondhatná, ki­adói .Cikkünk folytatása az utolsó oldallal

Next