Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

­ 2 Román építőművészet BUCUREŞTI, június 30. Alkar az ellavult idők. IuoMtolMls'áj’:), akár ik'l-­V alikvLvk anyatt, a rromán föld századokon át az álikimtvnvck nYJHk'LVukvdx'm jelentékeny idt'goiv befolyástól­ szenvedett. Az ént nehezen lehetett megvalósítani ál­­bautéhetiínk maga ILiulxus élésiinek sziülkséges kr­stályosodását. Mi több, az újító módszerek módonikor a sm­tárokon túliról inpor­tálódtaik. Nekünk csak érteilmiün­k s rmuikn erünk volt meg en­­ik'k az arszáigtüik javam *­­s haflödnstirui s­­a­iui*»y meg)vatuentusoth o / s/ükségasi hazaszere­­telünk. Ezt az árkuni luktivU­Vsma főbenjáró hiányt Iküszüböle ki (őfelsége 11. Ke­r­oly király, aki az ország nehéz jvilúuval.il baji megértette, hogy fénfiaisoln ni tegye kezét az ál' e.u­­lék­jei ív. Iva mi ml össze nyolc év alatt meg tudta terem­teni ui/l, ami régen hiányzott. Ezek­­alatt az. évek alatt nH'gvoikusui'itatott, ami nem vanósiott meg a .román élet százada* utalt. Lelkünk és a'.kuilanink sz.or.itU kiknisla- Ivozódniitt'aik a I.Obudjl­mi élet egész rend­­szereinek ujjáépitésére iranyuló vai’lumonmyi t­örekvéseünk. Mint ahogy az épülm­üKészoLlem minded­dig «Vem irot saját stilussunfo', mely fölk­ álele­­("is összhangban állott votaui ai ironizb­.­ssz­ük­­ségletekkel, és»]) így a társad­almi é­letbdig sem volt meg az igaz­ ősi lélek őszin­­te és reális kifejezője. Az ország életében Őfelsége II. Károly ki­rály úgy lépett be, mint uj urak bátor meg­­nyitója. Az Uralkodó, nant az ősi szülész lélek mélységes k dsmenője,­­a működés minden te­rén tanácsiokat adott, o­llan iigaszi'lett s figye­lemmel kisérte az ország újjáépítésének egész művét. Kitar­tással­. sízerd­eélet asz. ország szt­­nt, nagy h­azaszeretettel. Őfelsége a­ király, Lo­­mánia saját építüműű­vészeli t­­eremtett meg és elindította a­lkalm­azásá­t --------- i—^—— MA 31 ÉVE 1907 június 30-án a vezércikket Paál Ár­pád dr. irta. (Blőző évben ugyanezen idő­­tájt Gyárfas Elemér dr.) Két folytatásban elmélkedik Küzdelmes jövőn címen. .4 je­len is küzdelmes. A koalíciós kormány ne­hézségei növekednek. .4 horvátok (igy enbe­­szélést űznek a t. Házban és ezért Peja­­csevics Tivadar gr. horvát bán lemond és helyére rögtön kinevezik Rakodczay Sán­dor dr.-t, a zágrábi hétszemélyes tábla el­nökét. Egy m­ásik érdekes lemondás is ezen. .. székely nölgyváros ifjú főispánja, Ugrón Gábor nem hajlandó helyén maradni, ha állásukba visszahelyezik a darabont-kor­mányt szolgáló tisztvielőket. U. dúl a nemzeti küzdelem utó­véd­harca legéleseb­ben, főleg Erősdíj Sán­dor ellen, Deésy Zoltán vezet­éttével. Aratósztrájk is van. Üt­ött a katonákat rendelik a mezőkre. Nagy támadások folynak Brankovics karlóczai szerb pátriárka és a nemiség megbukott Po­lonyi Géza v. igazságügyminiszter ellen. Viágnézleti harccá fajult a Pikter Gyula és Csaradé János közt a budapesti egye­tem jogi dékán­hágóért lefolytatott vál­asz­­tás, mely az utóbbi győzelmével végződött. Nagy megilletődést keltett az ország ekő gavallérjánál­, Rudolf trónörökös és VII. Edward angol király barátjának, Károlyi István grófnak halála. Élénk részvét köze­pette temetnék el Táncsics Mihály özvegyét. A Hortobágyon két hónapja fohol, a nehéz sáskairtás. Egyetemünkön a most befeje­zett évben 796 doktorrá avatás történt. „Vén búzafej elég — írja lapunk — de kérdés: van-e szem benne?“ A vallás- és közoktatásügyi minisztériumban külön szinügyi osi-tályt szerveztek, melynek m. tanácsosa K­­iippich Elek művészetíró, tisztviselői i­fj. Szász Károly költő, Gönczi Mór író, Ilusztra Jenő zeneszerző, Martos Ferenc és Csal­tó Kálmán drámaira. Ez azon ügyosztály, melyről egy látogató kép­­viselő mondta: ,Itt mindig zajosan és ví­gan vonnak, csevegnek, zenélnek, számol­nal­, énekelnek az ügyfelek és előadó tiszt­viselők egyaránt“. A Beöthy László-féle regényből írt szinmű­ pályázat 3 legjobb résztvevőjét fogjál­ bemutatni: Hevesi Sán­dor—Jókai „Új föklesurát“, Földes Imre —Herceg­­ ,JSzimn­f­ilja)*,­­Máriás Fererte— Mikszáth „Szent Péter esernyőjét“. A drez­dai dalmaszinjiá­­Iván színre kerül a „Bo­garasi szépasszonyok‘­ című uj dalmű, melynél; szövegkönyvét Mikszáth elbeszé­léséből írták, zenéj­ét Grünfeld Alfréd szer­zői Nyári színházunkban , Mozgófényké­pek“ címen új vígjátékot mutattak be. Sze­replői:­­Kimdós Andor, Hidvéghi, Dezséri, Mészáros,­­Árpási Kata, Atzél Ilona, Heté­­nyi, pataki Vámna. Este búcsúzott el a­­ Szultán című operettben Sugár Jolán. A LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől a leg­­választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. ... ELLENZÉK Bucsaldiogaids Slevesa Piroskánál, ahol megismerkedem Kovács Katóval, a 19 éves hangfenoménnel, akivel Al­pár Gitta impresszáriója 5 éves szerződést kötött s aki most látott életében először villamost e­­ - CLUJ, június 30. Van valam­i szomorú egy felbomlott lakásban, ahol a régi, kedves butorok s minden tárgy, am­eyi az otthon pótol­­hatatlan és meghitt melegét jelentette, eladódik, elmozdul helyéről s ahol már csak a fal­akon levő képek mutatják, hogy itt érző és melegszívű emberek él­tek — és boldogan élitek. Ilyen most a távozó Hevesi Piroska gyönyörű otthona is. A hatalmas, napfényes szobákban alig maradt egy-egy bútor, s ez a hangulatos, drága művészlakás az elutazás előtti ké­pet mutatja. Valamnj­­megszűnik itt, le­zárul, emlékké válik. Külföldre utazik a háziasszony s a házhír képe mosolyog­va nézi a nagy készülődést. Olyan ez kicsit, mii­átnt a város zenei életének egy korszaka lezárulna, a veszteség — a sab­lonos szó legigazi­bb értelmében — pá­­rtolh­ataivul. Pfeffer Alfréd és Hevesi Pi­roska neve fogalom volt s mint művészek, pedagógusok a hosszú évek alatt a sok barát és tisztelő melletti felejthetetlenül id­ levest­ék nevüket a város, az országrész szívébe. A transzilván zenei élet egyiik büszkesége — a kedves, lelkes, mély­­hangú Pfeiffer mester — rövid ideje ha­lottit. S a másik, az európaszerte ismert nagynevű pianista, Hevesi Piroska eluta­zik tőlünk most. A lakás falai portrékkal vannak bo­rítva. Egyéni, érdekes, tehetséges képek, férfias, erőteljes kéz­alkotások Ismerős fejek tűnnek fel: Szentimrei Jenő, Dre­­tán Miklós, Pfeiffer Alfréd — róla több per köré készült s megdöbbentően élnek ezek a portrék. — Vasárnapig kiállitom itt a lakása­­i­mon a portréimat — mondja Hevesi Piroska. Aztán kérdésemre elmondja, hogy soha, senkitül nem tanult rajzolni,, festeni.. Mikor elvégezte az­, akadémiát, rajzolni kezdett egy festőművész barátja biztatására. — Nincs iskolám — mondja — ösztö­nösen dolgozom, rendszerint egy léleg­zetre készítem el képeimért, egy-két óra alatt. Abban a furcsa lelkiállapotban les­zek, miint ahogy zongorázom. Eltűnik minden körülöttem, csak dolgozom, dol­gozom, mint amikor zongorázom, eggyé válok a muzsikával és szinte kábniaian riadok fel a valóságra. Főleg a portré s a kompozíciók érdekelnek. Szeretnék in­tenzívebben foglalkozni a festészettel — mondja —, mert érzem, hogy portréim­ban is az.Ks érzem s azt akarom kifejezni, amit a­ zongoránál. Közben látogató érkezik, a művésznő mosolygó, szelíd édesanyja vezeti­ be. Fi­lozófia-tanár, akinek szintén megfestette a képeit Hevesi Piroska. A tanár úr nézi a képet s kijelenni, hogy megveszi, mert egészen ő, valahogy nemcsak hasonlít, hanem a telke is benne él. — Nem adom el azt a képet — szól ki Hevesi Piroska —, mert szeretem. Aztán rábeszélek, hogy csak adja el. Micsoda festőművész az, aki nem adja el a képét, mert szereti? Belátja, hogy iga­zunk van, belátja, hogy a festő nemcsak magának fest. — Nem tudtam, hogy ilyen sokoldalú — mondom. Mosolyog Az asztalon gépelt ívek he­vernek. Fényképes igazolvány kerül elő. Hevesi P­roska újságíróigazolványa. Berlinből tudósította annak idején az egyik itteni lapot. — Nagyon szeretek színes riportokat írni — mondja —, remélem most újra dolgozhatom ezen a téren is. Foglalko­zom emellett novella- és versírással is , s büszke vagyok Áprily Lajos vélemé­nyére, aki anélkül mondott véleményt a dolgo­mról, hogy tudta volna, hogy én­­vagyok, a szerzőjük. Férfi, Írásának hit­te őket. Igen, Hevesi Piroska művészetében fér­fias erő és határozottság van, akár fest, akár zongorázik, akár verset! ir. f-t — Már óvodáskoromban is mindig táncoltam­, énekeltem. Fa volt,mi állatá­ban mindig az osztály primadonnája. Az­tán, mikor tavaly csöd leérettségiztem, rettentően félve eljöttem Pleitier me­s­terhez. Azt gondoltam, ha én a cérna hangomon elcirpelek valami­t, kidob az­ ablakon. Hát nem dobott éppen ki. Le­hetett vagy­­tű­z hangon. A mester azt mondta: Hát nagyon kicsi s a hangja is nagyon kicsi. Meglátjuk. Ha nem lesz, érdemes foglalkozni vel­ed fiacskám, anajd hazaküldelek. — És érdemes volt? — Eleinte nem nagyon s a Mester azt mondta, hogy csak azért foglalkozott ve­lem, mert olyan nagyon akartam. Egy­szer aztán, nem tudom­ hogy, a hangom mindig felfelé „vaskli­ott.“ Piroska néni­nek éppen órája volt s a Mester behívta: Gyere csak, hallgasd meg Erna Sackot! Piroska néni azt hitte, hogy a rádióban énekel Sack, ő azt annyiszor hallotta. Akkor tudta meg, hogy rólam van szó. Eleinte a­zt hittem, hogy eze­k a magas hangok pillanatnyi zavarok nálam. — Mit érez most, hogy kimegy a nagy­világba, Kató? — Borzasztó boldog vagyok. Persze, kicsit búsulok is a szíveimért. Énértem meg különösen anyu busul. Legszíveseb­ben két részre osztana, hogy egyik felem itthon maradjon. Vigasztalom, hogy itt marad neki az­ öcsém, Laci. De csak azt feleli, hogy igaz, de neki mégsincs egy másik hatója. — Meséljen el valami pesti élményt? — Hát minden nagyon tetszett. Most láttam életemben először villamost, de különösen a földalattin szerettem utazni". Különben annyira el voltunk foglalva Pesten a sok ide-oda rohanástól, szerep­léstől, hogy a szó szoros értelemben nem volt időnk enni. Egyszer a rádiónál mű­szaki hiba­ miatt fél 4-ig nem tudtam próbát énekelni­. S mikor rettentő éhesen bementünk végül egy vendéglőbe — ru­ A VAKBÉLGYULLADÁS VESZÉLYE ELLENI VÉDEKEZÉS egyik hatásos módszere abban a', hogy az ember a' be'ek­ hetenként l egdább egyszer a természetes , FERENC JÓZSEF“ keserűvizzel — reggel éhgyomorra egy pohárral — alaposan ki­r szerémi. Kérdezze meg orvosit'. , hogott közben egész nap az eső —, fel­telefonált azt impresszárna, hogy élet­bevágó ügyben azonnal menjünk ha­za a penzióba. Ott valt előttünk az egész kifizetett remek menü s kénytelenek vol­tunk egy-egy zserbót­ai táskámba gyűrve, elrohanni. Egy másik alkalommal a Slovascsinánál voltunk az Operában. Gyönyörű darab, de rém hosszú. Nem volt nálunk pénz, hogy a büffében együnk valamit s mikor éjjel hazamen­tünk, valósággal kopogott a szemünk az éhségtől. Volt egy darab szalámi, meg csokoládés tészta az útról. Egyik kezem­ben a szalámi, másikba­n a tészta, úgy éltem együtt a kettőt.. . Ilyen Kovács Kató, aki ma este tartja első ,,önálló“ hangversenyét Útja belát­hatatlan. Mai meg maga sem álmodja, hogy mi lesz belőle. Elénekeli az Ag­ag­­ayt. Közben megtudom, hogy ma reggel egy kis kanári madár repült be a Hevesi­lakásba. Talán azért repült be ide, az el­árvult művész otthonba, ez a kis énekes madár, mert tudta, hogy egy másik kis énekes madár kirepül innen ... (M. L.) Emlékek — Mi a közvetlen oka, hogy itthagy minket? — kérdem. A nagy, sötét szeme kényes lesz. — Ha az uram nem hal meg, itt ma­radtam volna örökre — szól —, szép a drága emlékek köttnek ide. Boldog vol­tam itt s csak az utolsó három év volt fájó és szomorú, mert három éve kez­dett betegjeskedni az uram és sokat, em­berfelettit szenvedett. Alfréd öröksége a kis Kovács Kató, akit mindjárt látni fog, mert idejön a bucsúhangversenyre kor­repetálni. Ezt a rendkívüli k­amgu kis­lányt úgy szeretjük, mintha a mi gyer­mekünk l­ett volna. Az uram halála óta én dolgozom vele. Szegény Alfrédnek az volt a vágya, hogy Elvigyen minket a világba. Nap-nap után korrepetált Kató­val. Most aztán én megyek vele, én ta­­nétom­­tovább ezt a kis élő zenei öröksé­get. Persze magam is dolgozni akarok, a pedagógusi munka nem elégít ki, ön­magamból­ akarok adni. A muzsikát ösz­­szekötöm a portréfestészettel.­­ — Mondja éli művésznő, ezalatt a sok dolgos, eredményes transzilván év alatt mikor volt a legboldogabb? — Legboldogabb egy kis székely fa­luban, Jifjodinban voltam, ahol sok nya­rat töltöttünk. Imádom a természetet s itt mindentől fölszabadulva tudtam élni. Második otthonom volt, szerettek minket, minden székely azt mondta, ha rólunk volt szó, hogy náluk lakunk. — Szeretem Brasovt is, ahol sok ba­rátom él. S egész Transzilvánia iránti vég­télen szeretetem örök. S csak azt sze­­retném megmondani minden­ barátnak, ismerősnek: köszönöm, hogy szerettek s kérem, ne felejtsenek el! így beszél a Németországból ideplán­­tálódott Hevesi Piroska, ilyen melegen,­­ilyen meghatóban. Nem akkor volt a legboldogabb, mikor külföldi koncertjei után felzugott­ a taps, nem az áradozó kritikáknak örült legjobban, hanem, hogy egy kicsi székely faluban mindenki úgy szerette, hogy a­zzal dicsekedett, hogy lakója volt.­­* A kislány, aki vanalá Hevesi itt fiatay minket Egy kis csönd után szinte berobban a sízobába Kató, az a híres, nevezetes 19 éves Kató, a hangfenomén, aki számára­ Hevesi Pirroska átír minden darabot, leg­magasabb koloratúrhangjai magasabb, mint­ Erna Lacké. Négyvonalos dísz­t éne­kel Kató, aki 14 évesnek lá­­szik s akivel Alpár Gittas impresszáriója 5 éves szer­ződést kötött. Ez azt jelenti, hogy öt éviig kizárólag ez a kitűnő üzleti érzékű úri­ember menedzseli Katót­ az egész vilá­gon, akár Pásásban, Londonban, vagy Amerikában dolgozik a művésznő. " Katón rózsás ruhái van, csupa mosoly. Lehet is. Most jött haza Pestről, ahol Smolka, a filmvezér valamit olyan kije­lentést üt tett, hogy nem lehetetlen, hogy a filmre kerülő János viér Puskáját ez az ismeretlen énekcsoda játszói majd Jávor Pál mellett. Kató néhány órát­ vett Tar­­jántól, a Vígszínház rendezőjétől, előad­ta a filmgyárban az­ Asszonyok telefonje­lenetét s kijelentették, hogy nagyon te­hetséges. Ezenkívül meghallgatta Katót Márkus László, az Opera igazgatója, Szabolcs Ernő, a rendező, Roboz, a Víg­színház­ direktora s a rádió szakértői is. S ezek a nagytekintélyű szinházi embe­rek úgy csodálkoztak Kató madártrilláin és hihetetlen hangján, ahogy azelőtt­ so­hasem csodálkoztak. Pedig Pesten, a­ te­hetségek városában igazán el lehetnek kényeztetve.­­ — Mikor az impresszárió elvitte Katót egy-egy ilyen szinházi emberhez — me­séli Hevesi Piroska —,­­eleinte a szokásos „Na halljuk“, kifejezéssel ültek a néző­téren. Az­tán lassan-lassan derült az ar­cuk s a vég­én valamennyien megkérdez­ték — nem akarunk-e este a színházuk­ba menni. No, ha potyajegyet kapunk — gondoltam —, akkor nincs semmi baj. Kató nevet és elmondja, hogy kez­dődött.­­’ - TV 3­8 l­a 11 n­% 7. hogy a newyorki Broadway legnagyobb sike­re egy magyar­ vígjáték, Vznzény János An­gyalt vettem feleségül című komédiája A darab Budapesten meghal.­tt . Newyorkban olyan siker, hogy egy hollywoodi gyár teg­­vásárolta és Lubi­rh rendezésével megfil­mesíti; hogy érdekes külföldi énekesnő érkezett Budapestre. A neve Tat­­ani Menet­ti, a milá­nói Scala tagja, hogy Bernard Shaw most épült fel súlyos betegségéből. A 82 éves Shaw a vérszegény­ség egy nemében szeműdott. Hosszabb ideig írnia és beszélnie sem szabad a r­agy írónak. A sorsdöntő hormonok Dr. Fü­löp Zsigmond ford. jelent meg db. .Wenzmer: „Sorsdöntő hormonok” könyvének 10-ik kiadása. A pompás könyv, rengeteg ábrával, vászonkötésben 158 lej. Uj még: Dubovnltz—Haskó: Ipari és kereskedelmi vegyészet, kötve 132 lej LEPAGE-nál Cluj: Postán utánvéttel.

Next